Népújság, 1958. augusztus (13. évfolyam, 162-187. szám)

1958-08-10 / 170. szám

1958. augusztus 10, vasárnap nepüjsag 3 A sínek ssorgalmas őket imn<Mi»«8k | Iz üluiisltaMiség elismertté e leglibb vimesgvirkl iiHluikHt ! Mecrv a CTŐSÖS... 18 éve, hogy mozdony vezetői szolgálatot teljesít Forsthoffer Lajos főmozdony­vezető, aki amellett, hogy ki­váló újító, aktív társadalmi munkát is végez. Széplaki József munkames­ter, kocsirendező, fegyelme­zett, balesetmentes munkájá­val járult hozzá a gyöngyösi vasútállomás tervteljesítésé­hez. Lovasi Imre vezetőcllenőr, darabárus raktárnok, a sok; figyelmet és lelkiismeretessé-! get követelő munkáját kifo­gástalanul végzi. Bíró János füzesabonyi fő- munkamesternek és váltóőr­nek nagy része van abban, hogy brigádja a tehervonatok menetrendszerinti indítását 110,2, a kocsimozdítást 116 százalékra tudta teljesíteni, Megyénk egyik jelentős va­sútállomásán a vámosgyörkin is lelkes készülődéssel vár­ják a vasutasnapot. Az álló- ! másfőnökség és a pártszerve­zet ebből az alkalomból leve­let küldött szerkesztőségünk­be, kérve: dicsérjük meg nyil- ’ vánosan állomásuk két kiváló dolgozóját. Nagy László ellen­őrt, gócponti kocsiintézőt, aki munkáját nagy körültekintés­sel végzi és jó szervező mun- [ kájának köszönhető, hogy a gyöngyösi XII-es akna a kért időben megkapja a teherko­csikat. Kalmár Miklós főtisztet, for­galmi szolgálattevőt áldozatos munkájáért dicséri az állo­másfőnökség. A forgalmi szol­gálat igen megnehezült a vo­nal villamosítása és a hosszú sín lefektetése okozta vágány­zár miatt, szolgálatát mégis jól látja el. Kalmár Miklós jó szervező készségével a forgalom szabályozása mel­lett nagy segítséget nyújt a vasútépítő vállalatoknak is. Az állomásfőnökség a párt- szervezet kérésének eleget téve dicsérje ez a néhány szó az állomás vasutasainak tét- 3 teit. Fegyelmezett magatartásával példát mutatott A vasutasnap alkalmából a gyöngyösi vasútállomás fő­nöksége elismerését fejezte ki Széchenyi Ferenc munkames­ter váltóőrnek, mert figyelmes, odaadó munkájával hozzájá­rult ahhoz, hogy a2 állomáson baleset nem történt, s fegyel­mezett magatartásával példát mutatott dolgozó társainak. *^'^/vNAA^vV‘v\AA/V\AAA/V\AA/VV A 40 -es őrház és lakói 1947-ben került ebbe a be­osztásba és akkor jöttek ki lakni a 40-es számú őrházba. Azóta itt látja el kötelességét, a lakásától körülbelül 300 mé­terre levő 11-es számú vonat­jelző őrhelyen. Két útátjáró sorompó tartozik hozzá és ezenkívül a jelzők állítása. Fe­lelősségteljes munka ez, éber­séget követel, mert csak egy­szer fogjon mellé, s akár vi­lágraszóló szerencsétlenséget is csinálhat. Éberségét bizo­nyítja a következő két kis erfi­zod is: Négy—öt hónapja le­het, hogy Füzesabony felől „eleresztettek” egy gyorsvona­tot Miskolc felé, de a gyors­vonat előtt eou tehervonat is haladt. Fennállt annak a ve­szélye, hogy a gyorsvonat be­leszalad. Bár a „figyelmeztető durrantyúk te le voltak rak­va, a jelző sem állt, de már messziről látni lehetett, hogy a vonat nem fog megállni. A gyorsvonat mozdonyvezetője nem ügyelt a jelzőre és nem állította meg a vonatot. Hor­váth András kiállt a sínek kö­zé és az a közeledő gyorsvona­tot az utolsó percekben zsász- lóval megállította. Sikerült a szerencsétlenséget megakadá­lyozni. Összeütközés lett volna ab­ból is, ami ezelőtt másfél évvel ezelőtt történt. Miskolc felől jött egy tehervonat és a füzes­abonyi vasútállomás előtt a jelzőnél megállt. A tehervonat vége valahogy leszakadt a sze­relvényről, amikor az állomás „fogadta”. Mindez éjszaka tör­tént, a tehervonat vége ki volt világítva és ez volt a szeren­cse. Feltűnt, hogy de sokáig áll a jelzőnél a vonat, hiszen nemsokára itt az ideje, hogy megérkezzen a miskolci sze­mélyvonat is. Beszólt telefo­non a füzesabonyi vasútállo­másra és megkérdezte, hogy miért nem engedik be a vona­tot. Azok azt állították, hogy a vonat rég benttartózkodik az állomáson. — Dehát a jelző előtt vasúti kocsik vannak — erősködött tovább. Ügy is volt. A leszakadt vasúti kocsikat még idejében be tudták vinni az állomásra. Ilyen körülmények között • végzi munkáját Horváth tér­közőr télen és nyáron, a hi­AAA^AAAAAAAAAAAAAíVNAAAAAAAAAAAA. degtől vagy a forróságtól gyö­törve. Éjszaka ugyanolyan munkát kell végeznie, mint nappal. Családi életük is sokkal egyszerűbb és nehezebb, mint bent a falusiaké. Itt csak az újságból (amit minden reggel a faluban vesznek) vagy a rá­dióból tudják, hogy vasárnap vagy ünnepnap van, mert ők itt állandóan dolgoznak. Egy­szer a vasúti szolgálatot kell ellátnia, másodszor meg a ház­táji munkákat. Sok az aprójó­szág: csirke, liba, galamb stb., két tehén az istállóban, mala­cok az ólban és azokat legelő­re kell vinni. Ezenkívül 600 négyszögöl juttatott földjük is van, amelyet meg kell művel­ni. A tejet minden reggel a fa­luba viszik be eladásra. Az asszony nap mint nap a hátán hordja be három kannában. Hazafelé pedig lisztet, kenye­ret, sót stb.-t hoz. Épp ma is oda van. Későn fog hazatérni, mert az anyósa betegen fek­szik a faluban és megfőz neki. Egyedüli szórakozásuk az újság és a telepes rádió, mert hiszen még villanyuk sincs.; Talán majd most, ha villamo- ; sítják a vasútvonalat. A rádió mellett éjfélig is fenn vannak,', amikor a színházból közvetíte- nek, vagy más kedvükre való ! műsort hallgathatnak. — Meg vagyok elégedve sor- j sommal. Csak mindenki ennyi- < re elégedett legyen, — mondja ; búcsúzóul, amikor a vasúti < töltésre felkapaszkodunk. — < Fiaimnak megvan a munkahe- < lye, ahol megbecsülik őket és 5 jól keresnek. Mi meg az 1100 5 forintos fizetésből megva- 5 gyünk, hiszen a házatája ki- í egészíti a keresetet. Minden í télen két sertést vágunk, ru- í házkodásomról pedig a vasút i gondoskodik, mert én kapok < munkaruhát és egyenruhát is. < Kifelémenet, arcunkba csap- < kod az aprószemű eső, búcsú- s zunk, mert mint mondja, teg- \ nap reggel négy órától nem > aludt semmit. { Jó pihenést, aztán további < jó munkát, Horváth András < térközőr. < FAZEKAS ISTVÁN. < AWíWWvW Még néhány Jperc és indul­hat a szerel­vény hosszú út­ijára. Az úton > semmi baj nem tlesz, mert a ; mozdonyon két 1 kiváló vasutas t dolgozik: Bán- thidi Ferenc mozdonyvezető >és fűtője, Mata : Antal. Nem könnyű a jegyvizsgálók munkája sem. Naponta zsúfolt kocsikon, f ul­lasztó melegben végzik munkád jukat, sokszor úgy, hogy el kell tűrniök az utasok ideges­ségét is. Képün­kön Stocker Zoltán kalauzt mutatjuk be. Ha a forgalmi szolgálattevő munkájába hi­ba csúszna, az súlyos szeren­csétlenségeket okozna. Antal László, az egri vasútállomás forgalmistája hiba és kifogás uélkül dolgozik, ezért is tüntet­ték ki »I idei rasutasnapon. Fodor János ellenőr, vonatvezető Eger állomáson. A személyvonatok rendes közle­kedéséhez az ő munkája nagyban hozzá­járult. Ezenkívül a szakszervezeti munkából is kiveszi a részét, mint termelési és bér- lefolőt Perge Sándor tiszt, forgalmi szolgálattevő, fiatal kora ellenére, munkáját nagy szorga­lommal, odaadással végzi. Példamutató ma­gatartása jó hatással van a többi fiatal vas­utas politikai és jellembeli fejlődésére. Tátrai Jánosné állomáselöljáró Eger állo­máson. Az állomás dolgozóinak ügyes-bajos dolgait becsületesen intézi, ezért nagy tiszte­letnek örvend. A vasútnál dolgozó nők szer­vezésében és politikai nevelésében is jelentős részt vállal. Mátyási Béla, a gyöngyösi vasútállomás vezető raktárnoka, sok éves vasutasmunkás- sága alatt, fegyelmezett magatartásával, megbecsülést vívott ki munkatársai körében. > Bolondos időjárással köszön- ? tött be az augusztus is. Teg- I nap még a forró napsugái c vibráltatta, táncoltatta a leve- C gőt és szinte kínzó volt a hő- C ség, — addig ma ijesztően be- i borult az ég. A sötét, egysziní i felhőkből aprószemű, hidei > esőcseppek szemetelik tele e > tájat és a kavicságyon elfutc. > két sínpárt is, amely Buda­> pest felől Füzesabonyt érintve > Miskolc felé nyergeli a földet > Füzesabony, Szihalom közi > ilyen idő járta pénteken. A > sínkiemelő kavicságy árokpart­> ján Horváth Jancsi legelteti > a teheneket, míg vasutas édes­> apja: Horváth András térköz­> őr a fészerben kerékpárnál > javítja. \ — Jó egészséget és jó mun­‘ kát — köszöntöttünk rá a fé- I szerben. ; — Jónapot! — köszön vissza J és úgy néz ránk, mint aki í egész biztos abban, hogy elté- ! vedtünk ebben az istenháta- ! mögé bujtatott határban és í tájékozódás végett jöttünk a > házatájára. Amikor elmondjuk ! neki. hogy róla és családjáról ! — a 40 sz. őrház lakóiról — ! szeretnénk írni, mosolyogva • tessékel be a konyhába. > A konyha egész kicsi. Egy ; dívány, egy asztal, két szék a - berendezés, ami szinte betölti ; az egész helyiséget. A falon szögre akasztva edények lóg­nak, a sarokban a megpakolt fogas ruháktól roskadozik. Beszélgetésünk előbb csend­ben és félszegen kezdődik, de később mindnyájan bele­melegszünk. — önálló ember akartam lenni — mondja. 1935-ben ke­rültem először a vasúthoz pa­ly amunkásnak, 16 filléres óra­bérrel. Négy hónapot ledolgoz­tam itt, amikor felmondtak, így ment ez tovább minden évben 1939-ig. Ekkor bekerül­tem az állandó létszámba és azóta voltam már pályakocsi- vezető, őrhely-helyettes, so­rompóőr. Ekkor már Füzes­abonyban laktunk és három gyermek kérte mindennap a betevő falatot: Bandi (aki már nős, 22 éves), Sándor (aki most 19 éves, Miskolcon lakatos) és Jancsi, aki most megy műsze­résztanulónak Újpestre.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents