Népújság, 1958. augusztus (13. évfolyam, 162-187. szám)

1958-08-08 / 168. szám

1958. augusztus 8., péntek

NEPÜJSAO

3

Mi sem bizonyltja ezt jobban, hogy még most is találkozni olyan munkásokkal, akik afelől érdeklődnek, hogy megkaphatják-e az ellenforradalom előtt kiérdemelt sztahanovista jelvényeiket, oklevelüket, melyeknek átadását az ellenforradalom akadályozta meg. Ides-tova két éve már ennek, s ők mégis szá- montartják, hát még azok, akik az utóbbi hónapok becsületes, szorgalmas munkájával érdemelték ki a kiváló dolgozó címet, vagy oklevelet.

S hiába várnak, mert vezetőik egyformának látják őket, a szorgalmast a lógóssal, az üzemi tolvajt az újítóval, mert számukra nincsenek jó munkások, csak munkások, s így nem találnak, mert nem keresnek méltó embert. a kiváló dolgozó címre.

Azt remélhetőleg nem kell bizonygatni, hogy ez az eljárás egyenlő a nemtörődömséggel, s. mennyit árt a munkások ügyének. Elkedvetleníti éppen a legjobb munkásokat, s nem serkenti a kisebb tu- dásúakat sem, hiszen nem látják értelmét törekvésüknek.

Nem nagy munkát igényelHírliK, hogy a helyiiparban •lyan ritka a kiváló dolgozó, mint a fehér holló, húszat sem éri el számuk a megyében. De így tálán nem is helyes ez a megállapítás, mert nagyon sok jól dolgozó munkása van a helyiiparnak, csak éppen nem kapták még meg a megérdemelt kiváló dolgozó címet. Ez annál is furcsább, mert valóban megérdemlik. S vajon mit szólnak a munkások, ha megtudják, miért estek el eddig jogos, megérdemelt kitüntetésüktől. Mert az ok nemcsak furcsa, de bosszantó is.

Vajon mit szólnak a téglagyári dolgozók, ha megtudnák, miért nincs közülük egy sem kitüntetésre javasolva? „Nem tudunk kilenc agyagbányász közül kiválasztani, mentegetőzött az egyik téglagyár vezetősége, „nem tudjuk eldönteni, kit javasoljunk kitüntetésre", így a gyöngyösi Városgazdálkodási Vállalatnál. Ez tehát az ottani vezetők véleménye szerint azt jelentené, hogy csupa egyforma ember dolgozik náluk. Egyformák lennének ott az emberek? Egyfor- forma jók és egyforma rosz- szak? Egy sincs köztük, aki többet tenne az ország javáért, egy sincs, aki szorgalmasabb lenne társainál, aki takarékosabban bánna a rábízott értékekkel, aki ötleteivel, újításaival több hasznot hajtana a vállalatnak.

Vagy nincs olyan, aki mindig rendesen jár munkába, nem lógja el az időt, s ha a vállalat ügyei rosszul állnak, többet tesz a hibák megszüntetéséért, mint társai? Ki hinné, hogy nincsenek _ ilyen emberek ezeknél a vállalatoknál. Hiszen nincs két egyforma ember a világon, s hogy jutna akkor 9— vagy akár száz egy-egy helyiipari vállalathoz.

Mert a kérdésre adott válaszokból ez tűnik ki. S ez nagyon furcsa és őszintén szólva nagyon gyatra indok. Az emberek egyformaságáról szóló mese helyett inkább az az igazi ok, ami miatt hiába várnak megérdemelt kitüntetésre és jutalomra a legjobb munkások, hogy restek felterjeszteni őket, nem törődnek erkölcsi és anyagi megbecsülésükkel.

Pedig a munkások, műszakiak, akik úgy érzik, _ hogy többet tettek társaiknál a vállalat felvirágoztatásáért, számot tartanak a jutalomra, kitüntetésre, s türelmetlenül várják átadásukat.

PEREC ÉS SZENDVICS.

z utóbbi frissessége már em is kétes. És bor és sör és álinka és rum... És a vendé- ?k túlnyomó többsége részeg, an, aki ülve rúg be, viszonyig tüneményes gyorsasággal, m, aki állva, még gyorsában, csak úgy piszkosan, ola- isan, munkaruhában: menet- őzben hazafelé. Ide nem szó- ikozni járnak az emberek, em egy kis zenét hallgatni, leginni egy-két fröccsöt, né- ány pohár sört, megvitatni jy, s mást... nem, ide inni iárak, mint valami szentkútra vezeklők.

De Itt — az egri 8-as számú alboltban, meg a Zöldhordó- an — nem is lehet mást csi- álni. Csak inni! Sokat és vi- tonylag olcsón. Negyedosztá- rá árak, féldeci rum 4 forint, pohár sör 1.80, a bor literje éha még tizenöt forint sincs, le nem ez a baj. Hanem a lég- ör, a környezet, amely itt va- jsággal parancsolólag írja elő, ogy inni kell és megint inni s újra inni és csak legfeljebb tána beszélni. De mit? Te jó risten, de mit?

Zöldhordó. Reggel nyolc óra Lncs. Tömve vendégekkel, a endégek jó része részeg. Nem zok vannak itt, akik a szőlő- e menet kora reggel megisz- lak egy fél frissítőt, azok se, kik beszaladnak meginni egy röccsöt, vagy egy pohár sört, nert hajnal óta dolgoznak és tagyon jólesik kiszáradt torjukra a hűvös ital. Akik itt fannak, már reggel, kora regjei beültek, s isznak, vedellek az olcsó italból, s mire •eggel nyolc óra van, már csak jrdítam tudnak, meg köteked- íi, meg szidni mindent és min- Jenkit. — és újra inni. Az wzméletlenségig.

Újítási ankét a hatvani MÁV-nál

A Hatvan vasútállomás szakszervezetének újító bizottsága a Liszt Ferenc kultúrott- honban kiváló újítók, szak szervezeti aktivisták és a szak- szolgálat vezetőinek bevonásával, újító ankétot tartott.

Az ankéton Sós Károly, az újítási bizottság elnöke üdvözölte a részvevőket és röviden méltatta az újítási mozgalom eddigi eredményeit, hibáit.

A hatvani vasútállomás újítási megbízottja, Srej Sándor foglalkozott a helyi adottságok kiaknázásával és a mozgalom fellendítésének lehetőségeivel.

Beszédében elmondotta, hogy az újító kedv kicsit megcsappant ebben az évben. Ezért augusztus 4-től 10-ig tartó „Újító hét”-től, amelyet a vasutas-nap tiszteletére indítottak meg, sokat várnak a vezetők.

A hozzászólók bírálták a felsőbb szervek bürokratikus újítás-kezelését és kérték Czeglédi Ottó elvtársat, mint az Igazgatóság kiküldöttjét, hogy változtassanak eddigi munkamódszereiken.

Az újítók között tárgyjutalmakat osztottak ki és még sokáig beszélgettek a munka megjavításáról.

SZŰCS FERENC,

Szeretem a csodákat

A csodák iránt mindenkor nagy érzékenységet tanúsító szívem forrón dobogott fel a minap, ami- kor hírül kaptam, hogy Csányban, illetőleg Jászárokszállá- son, de az is lehet, hogy Egerben megjelent a meztelen ember, ing nélkül, de glóriában, ahogyan az egy szenthez illik és — jósolt. Még forróbb lett a szívdobogásom, amikor megtudtam, hogy az Alföldön, valahol Szolnok megyében is megjelent egy 230 kilós szent, ennek ingje volt, de glóriája nem, — s ő is jósolt.

S lévén, hogy a jóslatokat legalább any- nyira szeretem, mint a csodákat, a szentekkel együtt, — kénytelen voltam meghajolni a két jóslás (azóta lehet, hogy több szent is megjelent már) kétségtelen látnoki volta előtt. Mert úgy-e, abban csak kell lenni valamiféle csodálatosnak, hogy egymástól száz kilométerekre, csak úgy uk-muk- fuk megjelenik két szent, s mind a kettő a világ végét jósolja meg, az emberek bűnéért cserébe. Ha csak a szentek népnevelő értekezletén, fenn a mennyben, előre meg nem beszélték az agitációs szempontokat. Mert úgy-e, jó szent is holtig tanul, — s ez nem is olyan rossz módszer.

Mondom, csodát váró szívemnek nagy izgalmat okozott ez a szentjárás, s meg vagyok győződve róla, hogy újabb szentek is megjelennek majd földünk légkörében. Emiatt, sajnos, lányomat nem is engedhetem csak úgy magá- rahagyva járkálni, mert szent ide, szent oda, azért a pucérsá- got nem takarja el a glória. S ezek a glóriásan pucér, 230 kilós szentek — úgy látszik, jó koszton tartják őket, híznak, mini a kacsák — mind jósolni fognak, mind a világ végét fogják megjósolni... Mert ezek a szentek nem afféle régi, a világtól elfordult szentek ám! Nem! Azon a bizonyos népnevelő értekezleten a pucér- ságokhoz megfelelő pucér-szempontokat is kaptak, különös tekintettel az itteni, a

földi politikai helyzetre. Ezek a szentek lépést tartanak a korral és megtanultak politizálni. S az egész csodában ez az egy a nem csoda, hisz az öncélúság, a semmiért való megjelenés ideje a szentek világában is már a a múlté,.

Én különben nem bánom ezeket a szenteket, én szeretem, ha jósolnak nekem, csak egy kérésem van a „mennyei magasokhoz”, határokon innen és túl, hogy azért inkább mégis a vasmenyasszony jelenjék meg. Már csak az illem kedvéért is.

Egy meztelen férfi, pláne 230 kilóval, nekem ne jósolja meg a világ végét! — g —

A „sötétség" tanyái

A 8-as számú italboltban — az úgynevezett Szanthoferné- féle vendéglő — délelőtt tíz órakor viszonylag rend van és tisztaság. Az abroszok is tiszták, a kövezet is tiszta, egyetlen ember danolászik csak a bejáró zenész cincogására. Falusi. Vásárolt valamit, azt ünnepli. Még két asztalnál ülnek, mert most ülnek, egy fiatal pár tízóraizik, két másik férfi pedig beszélget egy-egy pohár sör mellett. Egyéb semmi, csak a rengeteg légy, mert a kocsma utcája talán a város legszennyesebb és legpiszkosabb utcája. (Ajánlom a közegészségügyi szervek figyelmébe).

DE ESTE, ÜGY hét óra tájban már zsúfolt és hangos a részeg emberektől a kocsma. Az abroszok koszosak, csicsog rajtuk a sör, bor, pálinka. A kövezet úgy néz ki, mintha kinn vad őszi eső zuhogna hetek óta. Alig akad egy-két rendesen felöltözött ember, aki betéved egy pohár sörre, vacsora előtti kiüstire, vagy fröcsre. A legtöbb vendég törzsvendég. Napról-napra idejár és sajnos, a „legtöbb” legtöbbje napról-napra be is rúg. Délelőtt még kitessékelték a részegeket, aki itt akart újabb nagyfröccsöt inni, de most már mit lehet tenni? A félkocsmától kellene megtagadni a kiszolgálást. Azt meg nem lehet. Tervteljesítés is van, s elsősorban az ital az üzlet, csak azután az étel. Az mea itt nincs is...

...És most egy pillanatra, csak egy kukucskálási pillanatra ugorjunk át a Szakszervezeti Székházban levő Otthon vendéglőbe, vagy a Halász- csárdába. Zene szól. Néhány asztalnál halkan beszélgető párok, odább nagyobb asztal- társaság jóízűen nevet valami tréfán. Spicces ember... nos igen... az is akad, de ordibá'ó részeg nincs. Munkaruhás ember se nagyon. A légkör, a „kisvendéglő légköre, s maguk az itt szórakozó emberek is eleve lehetetlenné teszik — igaz, akadnak néha kivételek is még! —, hogy duhajkodó, dor- bézoló, eszméletlen részegséget hajszoló kisebb, vagy nagyobb társaság, esetleg magános farkas vegye birtokába a kisvendéglőt.

S körülbelül itt van a dolog egyik nyitja. A fővárosban és az ország több más nagyobb városában hadat üzentek a részegeskedés, az alkoholizmus tanyáinak, — az italboltoknak. Hadat üzentek, hogy helyükön, ahol lehet, kisvendéglőket hozzanak létre, ahol enni is lehet, ahol kulturáltak a körülmények, ahol az ital csak hozzájárul a jókedvhez, szórakozáshoz, de nem válik maga „szórakozássá”, egyetlen céllá.

EZT KELLENE, S EZT kell

megtenni Egerben a Vendéglátóipari Vállalatnak is. Eger fürdőváros, télen nyáron jelentős és évről évre növekvő belföldi és külföldi idegenforgalma van! Ezek a kocsmák — s nemcsak ez a kettő! — fekélyei a városnak: külsőleg és „belsőleg” egyaránt. Az egri Vendéglátóipari Vállalat volna

elsősorban hivatva létrehozni olcsó, meghitt és tiszta kisvendéglőket és éppen a vállalat rendelkezik csak egy ilyen vendéglővel. Az Üzemélelmezés két kisvendéglőt, a Park Szálló egyet nyitott, felismerve ennek üzleti előnyeit is. Éppen csak a Vendéglátóipari Vállalat nem ismerte volna fel?

Biztos, egészen biztos, hogy van ennek egyrészt bizonyos anyagi, másrészt helyiségbeli problémái. De úgy gondolom, hogy a városi tanács segítségével, az illetékes felsőbb szervek támogatásával, a minisztérium elvi állásfoglalásával ezen is lehet, de kell is segíteni. Mi harcot hirdettünk — nem a fröcs, a sör, a kisüsti pálinka, — hanem az alkoholizmus ellen! Kétségkívül helyesen tettük, családokat védünk meg, a társadalmat védjük, az emberek egészségét védjük ezzel. De a jelszavak, a felvilágosító szó egymagában mit sem ér. Meg kell szüntetni, ahol csak mód és lehetőség van erre (a város szívében feltétlenül!) ezeket a lebuj- szerű kocsmákat, amelyek jellegüknél és hangulatuknál fogva gyűjtőhelyei az akut korhelyeknek, melegágyai az alkoholizmusnak, — s hozzátehetjük, — a bűnözésnek is.

AZT MAR CSAK AZ egésznek a végére: nem ártana, ha a rendőrség és a közegészség- ügyi szervek gyakrabban és alaposabban körülnéznének ezekben az italboltokban. A város nyugalma, tisztasága egyformán megköveteli ezt.

Gyurkó Géza

A Bikavér hazájában

(Folytatás az 1. oldalról)

Ha az egriek nem győzik a munkát, akad segítség is. A serényen kapáló asszonyok az erdőtelki célgazdaságból jöttek segíteni. Igaz, hogy a hegyoldalban nehezebb a munka, mint otthon, a homokon, de azért itt sem vallanak szégyent.

Túl a völgyön, az Eged alján hatalmas munka folyik. Készítik a víztárolót. Itt duzzasztják fel a kis patákot, s A vizet hatalmas villanymotoros szivattyú segítségével szállítják a hegyre.

Ezeken a vékony csöveken megy majd fel a víz, ezeken a széleseken jön le a termés — magyarázza az üzemegység vezetője. Ma még itt fekszenek az életet adó, vizet szállító csövek, de nemsokára már a helyükre kerülnek, s az Egeden, a bikavér igazi termőhelyén, hosszú évtizedek után* ismét szőlő terem.

Mi lesz vele?

Már tizedik évét ünnepli Recsk határában egy alapjaiban megakadt építkezés. Az Ércbányától nem messze a cserpadjai részen valamikor kórház alapjait rakták a szorgos kezek. A munkában részt vett a község ap- raja-nagyja, csak hogy’ felépüljön a kis kórház, amire az egyre bővülő bányának és a falunak szüksége lett volna. A piroszsindelyes irodaház mellett kezdett kibontakozni az építkezés képe.

Erős pince-alap, terméskő falak hirdették a közös munka, az összefogás eredményét. De a jól indult építkezés félbe szakadt. A munkások elköltöztek és a mindenttudó emberek arról suttogtak, hogy eltűnt a pénz, elsikkasztotta valaki.

Az árván maradt iroda épületét lassan kikezdte az idő. Kopottan, árván állt a rohamosan növő gaz között.

A pusztulást siettették a tolvaj kezek is. Betört ablakával nem sokáig maradt

fenn, elhordta aki hozzáfért. A beépített kórház falaira is a pusztulás veszélye várt. A bokrok között még a kutató természetbúvár, a ré- gészkedő falusi ember most is megtalálja a romokat.

A földterület, amelyen van, hasznavehetetlen, a falak még bírják páj évig.

Hogy mi lesz vele, ki tudja, belepi egészen a bokor, a fű és majd idővel műemlékké nyilvánítja a feledékeny utókor.

Tovább kellene építeni, mert elég szép helyen van, közel az úthoz és bányász üdülőnek, szállodának vagy gazdasági épületnek a helyi tsz-nek megfel-Ine.

Ezzel megmentenék a már beleépített Ibi in tokát, hasznossá tehetnék a területet.

A tanács, ? t«z, Ércbanya, Kőbánya vehetői ét a falu lakosai ítózüKen hizto«an találnak megfelelő megoldást ebben az esetben is.

(— Kovács —)

ne pedig a legjobbak felterjesztése és kiválasztása. Mert ha a vezetők nem tudják eldönteni, hogy kit javasoljanak kiváló dolgozó címre, bízzák ezt a munkásokra. A rendelet szerint úgyis nekik kell elsőként javasolni, de valószínű nem is tudnak erről a rendeletről, mert annyira becsülnék saját társaikat, hogy közülük, aki legjobban megérdemli, javasolnák kiváló dolgozó címre.

A megoldás kell, a recept tehát megvan, meg is volt, csak éppen figyelembe venni, s a rendelet alapján cselekedni. Igaz, még most sem késő. Még jóvá lehet tenni a legjobb munkások ellen elkövetett hibát, s mellőzésük helyett remélhetőleg most már rövidesen megkapják az őket megillető kiváló dolgozó jelvényt vagy oklevelet, s a vele járó pénzjutalmat.

Mert megérdemlik a nagyabb erkölcsi és anyagi megbecsülést azok az emberek, akik jobban kiveszik részüket a szocialista építés munkájából, akik eddig hiába vártak elismerésre, jutalomra...

K. E.

Egyformák-e az emberek?