Népújság, 1958. augusztus (13. évfolyam, 162-187. szám)

1958-08-08 / 168. szám

2 WEPOJSAG 1958. augusztus 8., fcÉBfcet ;örődnek a terv, főleg mező- { gazdasági jellegű célkitűzései- I íek ismertetésével. Detken 2 jéldául 8—10 kisgyűlést is tar- f ;ottak, ahol beszéltek a nem- j :etközi helyzetről, a világ ese- 1 nényeiről, de egy szó sem íangzott el hároméves tér- i /ünkröl. Márkáz, Domoszló, 1 /agy Ludas községekben sem < smerik a tervet. így kevésbé 1 lehet mozgósítani a célkitűzé- - sek végrehajtására. Azt kelle- 1 ne elérni, hogy minden egyes ] dolgozó megismerje az ország- i építés szép programját és te- ; zőlegesen vegye ki részét an- < nak végrehajtásából. A nagy- ’ üzemekben a tervismertetés a 1 munkásgyűlések lezajlásával j nem fejeződött éppen be, de 1 ott is hasznos volna az eleve- 1 nebb terv-agitáció. A községi vezető emberek, a kommunisták nem használják ; ki az agitáció jelenlegi lehe­tőségeit. Annak ellenére, hogy a faluban sok a mezőgazdasá­gi tennivaló, lehet és kell is folytatni a felvilágosító mun­kát. Milyen módon: ez a kér­dés. A helyi politikai munka nem alapulhat most a nagygyűlé­seken, — az állandó, szemé­lyekhez szóló felvilágosító te­vékenység a kiindulópontja a falusi agitációnak. Jelen idő­ben a cséplőgépeknél például nagyon eredményes munkát lehet kifejteni mind a három­éves terv ismertetésére, mind a politikai események kom­mentálására vonatkozóan. Hal­lassák a szavukat a cséplőgé­Jól halad Mezőszemen Mezőszemere községi taná­csa június hónapi tanácsülé­sén tárgyalta meg a cséplési ütemtervet. Jelenleg négy gép dolgozik a községben és ver­senyben állnak egymással, hogy cséplési tervüket az Al­kotmány ünnep tiszteletére határidő előtt teljesítsék. A községi verseny első helyezett­je Szabó Sándor, második Stassz Ignác. Mindketten 1700 mázsát csépeltek el. A községi tanács megállapítása szerint a gépek tisztán és A TASZSZ tudósítója Eisenhower sajtóértekezletéről tív eredményre vezethet. Az elnök következő szavai­ból viszont kitűnik, hogy a leg­magasabb szintű értekezlet összehívásának kérdésében az Egyesült Államok ezután is a halogató taktikához folyamo­dik. és ezt az „előkészítés” szükségességére való hivatko­zással leplezi. Arra a kérdésre válaszolva, hogy az Egyesült Államok mi­kor akarja kivonni csapatait Libanonból, az elnölt ködös ki­jelentéseket tett, amelyek sze­rint az Egyesült Államok kész kivonni csapatait Libanonból, ha a „törvényes” libanoni kor­mány ezt kéri, s biztosítja az elnököt arról, hogy a „közve­tett agresszió” nem fenyegeti többé Libanont. Az újságírók arra kérték Eisenhowert, tájékoztassa őket, az Egyesült Államok mi­lyen módon óhajtja bebizo­nyítani a rendkívüli közgyűlé­sen a közel-keleti úgynevezett „közvetett agressziót”. Jellem­ző, Eisenhower elismerte: „nehéz” meghatározni a „közvetett agresszió” fogal­mát, s bebizonyítani ennek megtörténtét. Az elnök csupán azokra a nyilatkozatokra hi­vatkozott, amelyeket annak ideién az amerikai külügymi­nisztérium a „közvetett ag­resszióról” közzétett, valamint Chamoun libanoni elnök ide­vonatkozó kijelentéseit emlí­tette. de ugyanakkor hallgatott az ENSZ-megfigyelők mindkét jelentéséről, amelyek megcá­folták az efféle kijelentéseket. Az elnök hosszasan beszélt az Egyesült Államoknak arról az „óhajáról” és „készségéről”, hogy „segítse” a közel-keleti népeket gazdasági fejlődésük­ben. Azt állította, hogy az amerikai kormány támogatja az arab nacionalizmust és a közel-keleti arab népek egye­sülési törekvéseit. Később mégis kénytelen volt elismerni hogy a fegyveres erő nem biz­tosíthatna e terület tartós bé­kéjét. (MTI) Az Olasz Kommunista Párt vezető személyiségeinek látogatása az SZKP Központi Bizottságában WASHINGTON (TASZSZ) V. Paramanov, a TASZSZ tudósítója írja Eisenhower saj tóértekezletéről: Eisenhower elnök a Fehér Házban tartott sajtóértekezle­tén válaszolt a tudósítóknak azokra a kérdéseire, amelyek a Hruscsov — javasolta ENSZ- közgyűlés rendkívüli üléssza­kának jellegére vonatkoztak. Az elnök kijelentette: véle­ménye szerint a rendkívüli közgyűlés ülésszakán a közel- keleti helyzet általános prob­lémáit kell megvitatni. Az ülés nem korlátozódhat azok­nak a kérdéseknek megtárgya­lására, amelyek Libanonnal és Jordániával függnek össze, ha­nem érintenie kell a mai kö­zel-keleti helyzet „alapvető okait” és „más, szélesebbkörű problémáit is.” A nyilatkozatból ítélve, az Egyesült Államok nyilván arra törekszik, hogy az amerikai és angol agresszió alapvető kérdését a Közel- és Közép- Kelet más problémáinak özö- nébe fullassza. Arra a kérdésre válaszolva, hogy ő maga részt vesz-e az ülésszak munkájában, Eisen­hower elnök kijelentette: még nem tud róla, hogy más or­szágok kormányfői részt vesz­nek-e az ülésszakon. Hozzá­fűzte, lehetséges, hogy ő vezeti majd az Egyesült Államok küldöttségét, bár erre vonat­kozólag nincs semmiféle hatá­rozott terve. A kormányfői értekezlet összehívásának kilátásairól szólva, Eisenhower hivatko­zott Hruscsov legújabb üzene­tének záró megjegyzéseire. Ki­jelentette: az Egyesült Álla­mok álláspontja ebben a te­kintetben az, hogy az ameri­kai kormány kész beleegyezni a legmagasabb szintű értekez­letbe, ha véleménye szerint az értekezlet bármiféle konstruk­MOSZKVA (TASZSZ) Augusztus 6-án a Szovjet­unió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának több tag­ja beszélgetést folytatott az Olasz Kommunista Párt Szov­jetunióbeli üdülésre érkezett vezető személyiségeivel. A beszélgetésben részt vet­tek: N. Sz. Hruscsov elvtárs, az SZKP Központi Bizottsá­gának első titkára, M. A. Szuszlov elvtárs, az SZKP Központi Bizottságának tit­kára, a Központi Bizottság el­nökségének tagja, B. N. Pono- marjov elvtárs, az SZKP Köz­Amerikai laptud Államok és Anglic NEW YORK (TASZSZ): A Chicago Sun And Times washingtoni tudósítója azt ír­ja, hogy az Egyesült Államok megígérte Angliának: csak az angolokkal való megegyezés alapján vonja ki csapatait Li­banonból. A tudósító kijelenti: az an­gol—amerikai csapatok való­színűleg „bizonyos ideig ott ponti Bizottságának tagja, va­lamint az Olasz Kommunista Párt vezető személyiségei: Luigi Longo elv társ. az Olasz Kommunista Párt helyettes főtitkára és Giorgio Amendola elvtárs, az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottsága ve­zetőségének és titkárságának tagja. A beszélgetés során véle­ménycsere folyt a nemzetközi munkásmozgalom időszerű problémáiról, s kölcsönös tájé­koztatás történt a két testvér­párt tevékenységéről. >sító az Egyesült összeesküvéséről maradnak, ahol vannak, s in­kább hónapokról, mint hetek­ről van szó”. A tudósító szavai szerint az amerikai és az an­gol kormány tárgyalt arról is, hogy a jordániai status quo fenntartása végett esetleg in­tézkedést tesznek az angol—■ jordániai katonai egyezmény felújítására. Mint ismeretes, ezt az egyezményt Jordánia 1956-ban érvénytelenítette! A „New Statesman and Na­tion” című angol folyóirat egyik legutóbbi számában kö­zölt riport hű képet fest az amerikai autóipar fővárosa, Detroit mai életéről. Megmu­tatja, hogy az amerikai ag­resszió nem más, mint a kapi­talista gazdaság egyre jobban kibontakozó válsága. Habár a statisztikai adatom nem gyakorolnak különösebb befolyást az emberre, mégis imponáló, amikor ott állunk a detroiti Ford Művek futó­szalagja előtt és szemünk láttára minden 55 másodperc­ben egy vadonatúj krómcsil- logású gépkocsi fut le annak végéről. De önkéntelenül fel­merül a kérdés, mi célból ? Az autókereskedésekben el­adatlanul és eladhatatlanul zsúfolódnak össze a legmo­dernebb meseautók. A tech­nikai teljesítőképesség mo­dern csodája, amelyet a Fonó­gyárban láttam, eddig már 900 000 gépkocsit halmozott fel, amelyeket senki sem vá­sárol meg. A detroiti egyházi segély­bizottság előtt férfiak és nők hosszú sora áll meleg leve­sért. Ez csak egy kis töredéke a város 230 000 munkanélkü­lijének. Michigan államban a munkanélküliek összlétszáma jelenleg 440 000. Azok közül, akik még dolgoznak, több mint a fele csak töredék munkaidőre van alkalmazva. Két dolog van, ami _ az amerikai gazdasági válságot kiélezi: nagymérvű túlterme­lés és krónikus munkanélkü­liség az autóiparban. Minden hét amerikai dolgozó közül egy magában az autóiparban, vagy pedig valamelyik annak szállító iparában dolgozik. Michigan az amerikai gazda­sági szakértők szemében a „barométer-állam*’ szerepét tölti be. Ez a barométer most határozottan mutatja a beteg­ség jeleit. De amíg Washing­tonban még mindig csak „re­cesszióról”* átmeneti viseza­Riport Detroitból esésről beszélnek, addig Det- roitban már valódi nevén, válságnak nevezik a jelenlegi helyzetet. Elbeszélgettem az egyik munkanélküli segélyt kifizető pénztárnál a sorbanálló em­berekkel. Michigan államban mindenki, aki egy éven belül legalább 14 hetet ledolgozott, 26 héten keresztül munkanél­küli segélyre jogosult. Ez heti 36 dollárt tesz ki — ami kb. azonos a két hétre eső átlagos házbér összegével. Gyakran tréfálkoznak azok­ról az amerikai munkanélkü­liekről, akik saját autójukkal mennek felvenni a kiutalt se­gélyeket. A legtöbb ember, akivel elbeszélgettem, autóval érkezett ide, de a legtöbb gépkocsi még éppenhogy nem volt kifizetve, mint a televí­ziós készülék és a mosógépek, amelyek ma már Amerikában alig számítanak luxusnak. A munkanélküliek legnagyobb része készleteiből él, vagy megtakarított pénzéből, amennyiben ilyennel rendel­keznek. Sokan kapnak közü­lük a mezőgazdasági minisz­térium által szétosztott fölös készletekből. Egy háromtagú család havi fejadagja 5 font sajt, 3 font rizs, és egy do­boz tejpor. Megkérdeztem néhány mun­kanélkülit, mivel magyaráz­zák meg ők maguknak az autóiparban uralkodó vigasz­talan helyzetet. Nagyobbik része azt vélte: „azok a luda­sok ebben, akiknek a kezé­ben a nagy pénzek vannak”. Az általános hangulat apati- kus volt. Csak kevesen re­mélték, hogy hamarosan újra hozzájuthatnak a munkához. Mit fognak tenni, ha elmúlik a 26 hét? Egyiküic sem tudott biztos választ adni. Egyesek­nek rokonaik éltek az USA más államaiban. Talán át fognak oda költözni. Mások már törzsökös „michiganiak- nak*’ számítják magukat, akik már 20 éve, vagy még régeb­ben az autóiparban dolgoz­nak. Ezeknek fogalmuk sincs róla, hová mehetnének. A négerek, akik a háború utáni konjuktúra idején beköltöztek ide és a déli államokban le­vő kapcsolataikat már nagy­részt elvesztették, szintén nem tudják, merre indulhat­nának. A Ford Művek gigantikus gyártelepén csatlakoztam egy hivatalos látogató csoporthoz. Autóbuszokban kocsikáztattak minket a műhelycsarnokok, csomagolóberendezések, iroda­épületek, raktárak végtelen birodalma előtt, ahol veze­tőnk szerint majdnem min­den „a világon legnagyobb” volt. Az egyik főlátványosság az úgynevezett „Rotenda”, Amerika legnagyobb állandó jellegű ipari kiállítási csarno­ka, egy gigantikus körtefor­májú, fehér építmény, amelyben a látogatók gyere­kei a legújabb gépkocsik mo­delljeivel autókázhatnak, vagy pedig a motorokkal eljátsz­hatnak. A város másik végén 16 mérföldnyire innen ter­peszkednek a Gei °ral Motors hatalmas telepei és a Chrys­ler Művek új rakétagyárai, az üvegből és acélból készült szuper-építményekkel. Amikor ismét visszatértem a segélypénztárhoz, egy idő­sebb ember röpcédulát nyo­mott a kezembe. Ez felhívást tartalmazott, egy Lansing vá­rosban, Michigan állam fővá­rosában tartandó munkanél­küli gyűlésen való részvétel­re. Az ember régi szakszerve­zeti tag volt. Megkérdeztem tőle, vajon a mostani helyzet emlékezteti-e őt a 30-as évek válságára? „Pontosan úgy fejlődik!*’ — válaszolta. Másnap edutaztam a gyű­lésre az egyik autóbusszal, amelyet a szakszervezet állí­tott be. Útközben általában morcos, hallgatag hangulat uralkodott az utasok között. Lansingba érkezve 3500 mun­kanélküli udvariasan végig­hallgatta a demokratapárti kormányzó és Roy Reuther, az autógyári munkások szak- szervezeti főnökének beszéde­it. A gyűlés célja az volt, hogy megbuktassák a köztár­sasági párt egy törvényjavas­latát. amely azt követelte, hogy az adók színvonalát Michiganban továbbra is ala­csonyan tartsák, nehogy az ipari tőke átvándoroljon más államokba, amelyekben az adózás — és a szociális ki­adások — alacsonyabbak. A demokratapártiak és az autó­ipari szakszervezet olyan tör­vényt követelnek, amely a szociális kiadásokat és a mun­kanélküli segélyeket növelné. A kormányzó és mist.r Reu­ther erősen megtámadták be­szédeikben Eisenhower kor­mányát és a hallgatóság szor­galmasan éljenzett és fujjo- zott, amint azt a szónokok elvárták. A kormányzó renge­teg emberrel kezet fogott és végül minden részvevő ka­pott az ingyenebédből. Esti szürkületben érkeztünk vissza Detroitba. Neonreklá­mok villogtak szemünk előtt „Vásárolj ezt... vásárolj azt... *’ Sokan azzal bizony­kodtak, hogy a válság csupán „lélektani” Elég, ha az embe­rek bizalma Amerika irányá­ban helyreáll és ennek meg­felelően költekeznek A Det- •roitba vezető utak mentén épült kis munkásházakban felvillantak a televíziós ké­szülékek, — egyesek közülük utoljára —, mielőtt még el­jött értük a részletüzlet meg­bízottja, visszavinni őket. HÍREINK DAMASZKUSZ (MTI) Szer­dán reggel megnyitották a gépkocsiforgalom számára a libanoni forradalom óta lezárt libanoni—szíriai határt. ★ PÁRIZS (AFP) A francia miniszterelnökségen hivata­losan közölték, hogy De Gaulle tábornoknak szándékában van a hó végén ellátogatni Afri­kába és így Algériába is. ★ TOKIÓ (Kiodo) A japán tengerészek országos szövetsé­ge szerdán írásban tiltakozott Eisenhower elnöknél a csen­des-óceáni atomkísérletek el­len, amelyek következtében radioaktív szennyeződést szen­vedett el a Takujo és a Sza- cuma hajók legénysége. A két hajó részt vesz a Nemzetközi Geofizikai Év programjában. ★ KAIRÓ (AFP) A kairói rá­dió hírmagyarázója szerdán este élesen támadta Washing­ton külpolitikáját és hangsú­lyozta, hogy az „Egyesült Ál­lamok háború felé taszítja a világot.” ★ LAHR (DP A) A kedden Lahrban az offenburgi állam- ügyészség utasítására ideigle­nesen őrizetbe vett dr. Erich Wagner orvost szerdán délelőtt a vizsgálóbíró elé állították. A vizsgálóbíró dr. Wagner ellen — akit a buchenwaldi gyűjtő- táborban elkövetett bűncse­lekményekkel vádolnak — le­tartóztatást parancsot adott ki. Szabad a légiül Izrael felelt WASHINGTON (Reuter, AP): Izrael szerdán engedélyt adott arra, hogy amerikai gépek te­rülete felett átrepülve, után­pótlást szállítsanak a Jordá­niában állomásozó csapatok­nak. Az egyezményt Abba Eban izraeli nagykövet és Her- ter államtitkár írták alá. Szovjet hadihajók látogatása Helsinki kikötőjében MOSZKVA (TASZSZ) Augusztus 6-án szovjet ha­dihajók baráti látogatásra in­dultak Helsinki kikötőjébe. A hadihajók a következők: az Ordzsonyikidze nevű cirkáló, a Szvobodnij és a Sztyepenní torpedónaszád. A szovjet hajók parancsnoka Nyikolaj Harla­mov tengernagy, a Balti-flotta parancsnoka. A szovjet hadi­hajók augusztus 7-től 11-ig tartózkodnak a Helsinki kikö­tőben. péknél dolgozó kommunisták! Legyenek tájékozottak a nem­zetközi eseményekben és ők formálják a cséplőbrigád tag­jainak gondolkodását, hangu­latát. Igen hasznos agitációt lehet folytatni a zöldség- és gyü­mölcsátvevőhelyeken is. Néha egész kocsisorok várakoznak az átvételre, s nem ritkán 35 —40 gazda is összejön. Ilyen­kor azután szóba kerül, hogy: lesz-e háború, hogy is áll már a helyzet, s közösen meghány- ják-vetik falujuk és a világ dolgát. Egy kis közösség egész véleményét és állásfoglalását tudja kézbentartani és formál­ni ilyenkor az agitátor. De ut­cánként is lehet röp- és kis- gyűléseket összehívni, vagy felkeresni az embereket ottho­nukban, — mint azt az egyik gyöngyösi körzet tanácstagja teszi. — A körzet egyik párt­tagjával együtt esténként be­kopogtatnak az ismerősök aj­taján egy kis baráti beszélge­tésre és kifejezésre juttatják a párt politikáját. Szabványt, sablont nem le­het a felvilágoiító munka módjához adni. A helyi, a pil­lanatnyi lehetőséget kihasz­nálni az agitációhoz, ez a kommunisták és az előrehala­dást serkenteni akaró embe­rek feladata. Minden időben és minden helyen kiállni a párt és a politikája mellett; ez a politikai munka úgynevezett „uborka-szezonjának” az ellen­szere. TÓTH JÓZSEF a eséplés e községben szemveszteség nélkül dolgoz­nak. Ma Keszthelyen sorsolják a lottót Az augusztusban sorrakerülő további lottó húzásokat vidé­ken rendezi a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság. A leg­közelebbi sorsolást, a 32. já­tékhét nyerőszámainak húzá­sát, augusztus 8-án, délelőtt 10 órai kezdettel Keszthelyen, a szabadtéri színpadon, kedve­zőtlen idő esetén a Hullám ét­teremben tartják. (MTI) wma/wwwsaaaws/wwwvaaaaaaa Amennyire igaz, hogy a t napjaink betakarítási munkái f gátolják a nagygyűlések tar- 1 fását a falvakban, annyira 1 nem lehet helybenhagyni a t mezőgazdasági munkákkal 5 megokolt politikai közönyt, 1 ami néhol tapasztalható. Előre J kell bocsátani: az emberek ér- 1 deklődnek az ország-világ ese- ' ményei iránt, csak ennek az i érdeklődésnek a kielégítésére 1 a tudatos, célirányos politikai s munka a hiányos. i A betakarítással megokolt 1 Visszahúzódást a gyöngyösi és még néhány járás pártszerve­zeteinek egy része így indo- 1 kolja: nem érünk rá most po­litizálni, dolgozni kell. Majd 1 az ősszel és a télen arra is sor 1 kerül. Sarokba állították tehát ' a politikai fegyvert, szögre akasztották előrehaladásunk egyik kulcsát, a különböző néprétegekhez szóló felvilágo­sító munkát. Pedig az elmúlt évek tapasztalatai alapján a párt felhívta a figyelmet arra, hogy a nyári időszakban is — mint mindenkor — szükséges a politikai munka. Ismert, a politikai munkára Is vonatkozó megállapítás, hogy légüres tér nincs, ahol mi nem vagyunk, ott az ellen­ség hódít tért. Az országos és a világeseményeket félrema­gyarázva, jelenleg is folytat akciót az ellenség. A háborús hangulat szítása, a kormány politikájának helytelen kom­mentálása jó eszköz a dolgo­zók félrevezetésére. Egy pél­dát: a gyöngyösi járásban nem egy községben azt ter­jesztik, hogy a nyugati orszá­gokba is kijutó export-gyü­mölcsök felvásárlásánál, hogy azt ingyen, kizárólagosan a Szovjetunióba viszik, — a kor­mány szállítja ki jóvátétel fe­jében. Nem sokan hisznek eb­ben a rémhírben — régi, meg­kopott nóta ez —, aminek a célja világos: lejáratni a Szov­jetuniót és a magyar—szovjet barátságot. Az ország előtt álló tervek helyi vonatkozású feladatai­nak végrehajtására sem moz­gósít eléggé az agitáció, a po­litikai munka. Az tapasztalha­tó megyénkben, hogy a há­roméves terv irányelveit nem eléggé ismerik a falvakban. A helyi pártszervezetek keveset A felvilágosító munka szükséges a nyári időszakban is

Next

/
Thumbnails
Contents