Népújság, 1958. augusztus (13. évfolyam, 162-187. szám)

1958-08-26 / 182. szám

4

NÉPÚJSÁG

1958. augusztus 27,, saerda

Csak egy pillanatra villantak fel...

Egy nemzetközi üdülőhelyen tömegével találkozik az ember olyanokkal, akiknek az élete nem regény, njégcsak nem is érdekfeszítő elbeszélés de szavuknak van valami, olykor csak tizedmásodpercre felvillanó, meteor fényére emlékeztető hatása, s e hatásokat, összerakva a mai emberek gondolkodásmódjának furcsa, izgató kaleidoszkópja bontakozik ki.

Hangulatfényes, színpompás emfycrforgatagból bukkant jel az ismerős, őszbeborult, kissé már kopaszodó férfifej, nékem oly kedves, hogy otthagytam csapot-papot és feléje rohantam, hiszen 15 éve nem látott faliisi körorvos barátom, volt aki ugyancsak felém nyargalt egy elhízott, középkorú férfiú társaságában.

Később egy asztalnál, három $ör mellett a másik köpcösről kiderült, hogy R. Pista, a balassagyarmati járási tanács titkára.

— Nem, nem vagyok párttag. De a járási népi ellenőrző bizottság elnökhelyettese vagyok, titkára az orvosszakszervezetnek. elnöke az egészségügyi állandóbizotteagnak és tagja a járási tanácsnak. Az ellenforradalomig ezzel a komával (s ráncosodó, hatvan- esztendős ujjával R. Pistára bökött) szívből utáltuk egymást. magam sem értem miért. De október végén kegyetlenül összeverték őt, s akkor — mivel az orvos kollégák vonakodtak kezelés alá venni *- végre kezembe került a fiú, de jól elláttam a bajodat, mi?

— Ugyan Gyula bácsi — nézi őt a fiatalabb derűs, mosolygó szemmel. Ha nem vagy mellettem, s még jó egynéhány kommunista mellett mint orvos, s mint ember, már rég alulról szagolnánk az ibolyát.

— Az a baj, hogy ti a természetes dolgokért is oly hálásak vagytok fiam. S képzeld, a betegeim valami ügyben memorandumot intéztek a

f megyei tanácshoz és azt írták benne: annyira szeretem a betegeimet, hogy melléjük fekszem az ágyba. Ezt a marha- sá.got!... De azért jól esett. Téged meg arra kérünk: több keringőt fiam, és kevesebb rock and rollt. No nem műsor- politikából. hanem mert már öreg vágyok hozzá~

W. Waslaw, matróztrikós, riszeorrú, fogdmeg pékinasra emlékeztető külsejű fiú ez a lengyel textilegyetemista, akivel most a keszegbolt előtt sorbanállva németül beszélgetünk:

— És tudja, Poznan után azon rettegtünk, nálunk is az lesz, ami később maguknál De jött Gomulka, s ml eleinte el sem hittük, hogy rendet tud csinálni. Ma Lengyelország újra független, szabad és szocialista ország, hála Gomul- kának és az oroszoknak, akik azóta is sokat segítettek nekünk. Hogv a lengyel nők szebbek, mint a magyarok? Nem mondhatnám. Nézze csak például azt a kis piroskardi- gánost... Jól mondja, a szabadságnak nálunk és maguknál Báthory István óta közös eszményei vannak, de a németek árnyékában szó sem lehetett erről. Nekem itt főleg a koszt tetszik, meg az, hogy szeretnek bennünket, víz és szép üdülőhelyek Lengyelországban is akadnak. A textilegyetem nálunk azért fontos, mert a feudális Lengyelország urai — az orosz állapotokhoz hason» lóan — tönkresilányították a lengyel ipart, s most a mi generációnkon múlik, mit, hogyan tudunk rendbehozni. Én a sültkeszeget még Sopotban szoktam meg, eddig minden évben ott nyaraltam ...

r-O—

P. Elemér pincér a restiben, magas, ondolált, szőke feje vállnyira kiemelkedik a forgatagból, amint mesterkélt, uras- kodó mozdulattal libeg tányérokkal és poharakkal a feje fölött.

— Jövő héten hazamegyek, itt nem lehet keresni, apukám. Napi negyen-ötven mellékesnél többet nem tudok összedobni. Mi az? A bárba nem elég. Nesze, olvasd ezt a levelet, V. Ica irta Salgótarjánból, nézd, hogy belémzu- hant a liba. Naná! Oszkár gróf, az éjszaka császára. Ez én vagyok. Siófokon már mindenki így hív és nem bánnám, ha ti is így köszönnétek nekem, ha éjfél körül, zárás után átmegyek hozzátok. Látod? így:

És csontos ökleit összeillesztve, karját a magasba lengeti.

Megtettük neki. Attól kezdve, ha bejött, az egész zenekar összekulcsolt, magasra emelt ököllel fogadta, a közönség jót nevetett, de őt ez

nem érdekelte, öntelten, felvágott orral lépdelt s nekem, önkéntelenül a vers jutott az eszembe: „Nézd, az üres kalász büszkén emelödik az égnek...”

P. Gyula bácsi hajóskapitány Badacsonyban, s már vagy 25 éve űzi ezt a mesterséget. Érthető, hogy a víztői annyira megcsömörlött, hogy most már kizárólag a boríal van jó barátságban, ami — Badacsony adottságait figyelembe vévé, — nem is nagy csoda. Külsőre igazi tengeri medve: a jó balatoni boroktól kissé Iilás arc, hanyag tengerészeleganciával, félrecsapott csákó, őszbecsavarodott hajtincsekkel, s mellette egy sudár, 19 éves lány, jelezve, hogy Gyula bácsi és kedves öreg hitvese felett is eljárt már az idő.

— Tudod öcsém, mi a siófoki ember átka? — de vedd úgy, hogy a balatonkömyékié, mind — elmélkedett foghíjjas szájából az olcsó szivar maradványait köpködve —, az ilyen kis villák, mint a miénk is. Ha a balatonmenti ember kinő az Isten markából, addig ném nyugszik, amíg házat nem vesz, vagy nem épít. Jó huszonöt év kell ám ahhoz, öcsém, s mire megvan: a hajunk hófehér, bizony, deres már a határ, s maholnap ránk se néz a fehémép (csak az asszony meg ne hallja). És mindez miért? A nyári szezonért. Az öreg ember kiadja a maga takaros kis házát, szobánként havi ezerötszázért, egy szezonon bezsebel belőle 7—8 ezer forintot, s ehhez jön egy kis liba, disznó, s dolog nélkül megvan a télire való. Szép ám ez így, öreg korban, de mi haszna, hogy a fiatalságunkat adtuk érté, legszebb éveinkben nem ihattam meg egy fröccsöt, nem csináltathattam egy ünneplőt, minden a házra ment És figyeld meg, a balatonmenti „bennszülött” mind így tesz. Töri magát, a- míg elszáll felette az idő. S „mi marad az egész világból?...”

És — mi tagadás —, hetek múlva igazat adtam Gyula bácsinak... a balatonmenti nép valóban így él.

PAGONY LAJOS

19S8, augusztus 27, szerda: 1888-ban halt meg Trefoil Ágoston művelődési politikus.

1783-ban száll fel I. A. C. Char- les francia fizikus hidrogénnel töltött léggömbje.

V Névnap V

Ne feledjük, csütörtökön: ÁGOSTON

— AZ EGY HETE megyénkben tartózkodó öttagú briansz- ki Komszomol-küldöttek vasárnap az egri strandon tettek látogatást. A vendégek a délelőttöt itt töltötték, majd délután megtekintették az Egri SC—Soproni VSK barátságos labdarugó-mérkőzést is.

— AZ EGRI VÁROSI tanács végrehajtó bizottsága csütörtökön értékeli a ktsz-ek munkáját.

— Megkezdték a mó- nosbéli vízidben a víztároló építését. Az új víztároló a Cementgyár és Bélapátfalva régen vajúdó vízproblémáját fogja megoldani.

— ÉRTEKEZLETET tartottak a közgazdasági tec~.alkumban a megye általános iskolai igazgatói. Az értekezleten értékelték az elmúlt tanév munkáját és megvitatták a tanévkezdés főbb feladatait.

— AZ EGRI vasútállomás

— amely nemrégen nyerte el az élüzem címet —■, kocsi- kihasználási tervét 115,4 százalékra teljesítette.

— GYÖNGYÖSPATÁN két autóbusz váróhelyiséget építettek községfejlesztési alapból. A helyiségek műszaki átadása augusztus 19-én történt meg.

— AZ APC1 Fémtermia Vállalat dorogi üzemében hulladékanyagból sikerült a népgazdasági szempontból értékes nikkelkobaltot előállítani.

— VASÁRNAP tartotta a KIOSZ gyöngyösi csoportja a járási kultúrházban vezetőségéi küldöitválasztó taggyűlését. A gyűlést kultúrműsor előzte meg, majd az elnöki megnyitó után a vezetőség beszámolójára került sor.

Barátságos arcot kérek

Készül a művészi portré az egri Fényképész Szövetkezetben. Készíti Miskolci Lászlóné, a szövetkezetnek felvételező,] e.

Tízezrek Eger szépítésére

Kormányunk minden évben több millió forintot biztosít városi', községi tanácsaink rendelkezésére, a különböző létesítmények, utak, hidak, város- rendezés, stb. megvalósítására. Ez évben Egerben is több tízezer forintot fordítanak történelmi múltú városunk szépítésére, rendezésére. íme néhány adat az ez évben megvalósuló létesítményekről:

A városi végrehajtó bizottság 30 000 forint vállalatfejlesztési alapot bocsátott a Városgazdálkodási Vállalat rendelkezésére, továbbá korszerű szemétszállító targoncák beszerzésére. A Finommechanikai Vállalatnak pedig 52 000 forintot juttatott egy műanyag tárgyakat gyártó gép beszerzésére. A gép már meg is érkezett és jelentős mértékben segíti majd a vállalat termelési tervének teljesítését.

A Rainer Károly utcában az út kialakításához szükséges területek kisajátítása után a városfejlesztési terv keretében megkezdődött az átrendezés. Vízvezető árkok kiásását és a később megépítendő út előkészítő munkálatait már megkezdték.

Az útkarbantartó részleg csaknem az egész város területén dolgozik. Az elmúlt héten az úgynevezett Papkerti lakótelepen járdát építettek. Folyamatban van a belvárosban a feltört útburkolatok helyreállítása. Megkezdték a Szabadság téri borkóstoló előtti térség rendezését is.

Leánygimnáziumi levelező oktatás

Szeptember 2-ig még lehet jelentkezni levelező oktatásra a gimázium igazgatóságánál (Eger, Kossuth L. utca 8.). Jelentkezhet minden óiő, az I. osztályba, aki 17. életévét betöltötte és a IV. polg. iskolát, vagy az ált. VIII. osztályát sikerrel elvégezte. A II., III. és IV osztályba szintén van még felvételi lehetőség.

Behatások az egri balettiskolába

Szeptember 13-ig lehet beiratkozni az egri balettiskolába, délután 5—7-ig, a városi művelődési házban (Eger,

Knézich Károly utca 8. sí.).

Beiratkozási díj 10 forint. Egy havi tandíj 50 forint, melyet a beiratkozásnál be kell fizetni.

Varga Vince, Sarud: örömmel olvastuk levelét, melyben olyan ritkán előforduló eseményről ír.

i«éveiét leközöljük. valamelyik

lapszámunkban olvashatja.

I. sz. bölcsödé dolgozóinak, Hatvan: Kérésüket tolmácsoltuk lapunkon keresztül az illetékeseknek, reméljük, meghallgatásra talál.

IVSA/\AAA/VVV>^AAAA/VV

^PiUaiiatkAp- a tmiiéizdML

Hat Iá hú vadászok

KISLÁNYOMMAL a Kis- Eged oldalán bogarásztunk. Már két hete nem esett, száradt, zörgő fűcsomókon taposott lábunk. A csenkesz kalászaiból érett magvakat sodort ki a hőséget némileg enyhítő szellő. A csillag-őszirózsa bimbói pattanásig feszültek, sőt némelyik virágzat már kéken- sárgan integetett. Inkább nyár végére, mint közepére emlékeztetett a növényzet.

A pajkos, vidám lepkéket azonban nem zavarta semmi;

Gondtalanul röpködtek virágról virágra, s hosszú szívó- kájuk kíméletlenül ürítette a virágok nektárját. A rovarvilág többi tagjai is még teljes „üzemben” működtek. Lépteink elől zöld, szürke, barna szöcskék és sáskák menekültek méteres ugrásokkal. A léhának tartott tücsök is fürgén mentette magát földalatti lakásába, abbahagyva a lakmárózást. Neki és társainak a szárazság egyenesen áldást jelentett, ilyenkor tud igazán elszaporodni. Fiát még a levél- tetvek!

— Nézd csak, milyen nyüzsgés van ezen a gallyon — szóltam kislányomnak.

Szótlanul néztük az apró, falánk kártevőket, amelyek vastagon lepték el a fiatal hajtást. A zsenge levelek nem is nagyon bírták a nagy sebesülést, eltorzultak, összezsugorodtak tőle.

— Apu, ezek a hangyák is olyanok, mint a levéltetvek? — kíváncsiskodott a kislányom.

Mint zarándokok fekete serege, jött-ment a hangyák tömege. A fa törzsén, gallyán, s

egyenesen a levéltetvek felé tartott.

— Figyeld csak meg, mit csinálnak!

NÉZI, Nézi, de bizony túl sokat nem láthat:

— Olyan, mintha ölelgetné, meg csókolgatná a hangya a levéltetű t.

— Na látod, csókolja, nyalja. A levéltetű annyira falánk, hogy nemcsak annyi nedvet szív el a növénytől, amennyire szüksége van, hanem sokkal többet. A felesleget aztán kiizzadja, s ezt az édeskés nedvet nyalogatják a hangyák.

— Ni csak, azt meg ott magukkal viszik! — csodálkozott most egyet a kis szemfüles.

— Csakugyan, azt is megteszik. Hazaviszik a lakásukba, a hangyabolyba, és ptt úgy tartják, mint mi a tehenet.

— Akkor a hangyák károsak. Hiszen segítik a levéltetű elszaporodását!

— Az igaz, de persze nem mindegyik hangya, és nem mindig káros — nyugtattam meg a kis kiváncsit,

— Én eddig azt hittem, hogy a hangyák hasznosak... És nincs, ami a levéltetűket pusztítja?

— Na, nézzük csak figyelmesen ezt a fát. Hátha látunk valami érdekeset még.

Nézünk, nézdegélünk tovább, egyszercsak felkiált kislányom:

— Ni csak, katicabogár!

Tényleg, egy másik gallyon

ott van a kedves kis bogárka.

— Ez is a nedvet nyalogatja?

— Nem, nem! Figyeld csak meg jobban ... Látod, ez a le- véltetveket felfalja.

— Jaj, de jó! Már félni kezdtem, hogy a katóka is kártékony. Pedig én nagyon szeretem!

— Meg is érdemli, hiszen nemcsak bogár, — hanem már lárva korában is nagyon sok levéltetűt pusztít.

— És milyen a lárvája? Az is ilyen szép, mint a bogár?

— Nem egészen. Apró kis gyíkocskához hasonlít. Színe fiatalon fekete, később palakék lesz, rajta piros pettyekkel és bibircsekkel.

— Hát az a kis szúnyog, mit akar itt? — mutatott hirtelen kislányom egy apró, törékeny’ rovarra, ami most szállt a gallyra.

— Nem szúnyog az, hanem fátyolka. Nézd csak, milyen szép, zöld színű.

MEGFOGTAM óvatosan, hogy közelebbről láthassa.

— Figyeld csak meg a szemét!

— Jaj, de szépen csillog, mint a gyémánt!

— Inkább, mint az opál. Szagold csak meg az ujjamat! — tartottam oda, amikor eleresztettem a kis rovart.

— Ez már nem jó szag! — fintorított.

— Nem baj, de azért, ez is épp olyan hasznos, mint a te katókád. Lárvájával együtt

óriás tömeg levéltetűt pusztít el.

— És ennek milyen a lárvája?

— Érdekes, az is a hosszúkás, barnás színű testével, két hegyes, messzire előre ugró szívó állkapcsával. Ezekkel valósággal felnyársalja a levéltetűt és kiszívja testnedvét. De a petéi még érdekesebbek, hosszú, vékony kis száron 'ülnek. Majd otthon mutatok neked ilyeneket.

De még arra sem kellett várni, hogy hazaérjünk. Az egyik száraz fűszálon nagyon szép petecsomót láttunk, — mint a fenyőtörzset a gallyai, úgy vették körbe a fátyolka- peték a fű virágzati tengelyét.

HAZAFELÉ menve, örömmel beszélgettünk a sok zsákmányról és az élményekről.

— Nem is gondoltam, hogy még ezek közt az apró állatok között is vannak ilyen vérengző vadászok, mint a katicabogár és a fátyolka. De hogyan lehet az, hogy nem irtják ki teljesen a levéltetveket? — jutott a kislányom eszébe egy érdekes gondolat.

— És mi lenne velük, ha teljesen kiirtanák az eledelükül szolgáló levéltetveket? — kérdeztem vissza.

— Az igaz! Akkor ők is elpusztulnának.

— Látod, a természetben ez így van. Ha egy kártevő nagyon elszaporodik, akkor elszaporodik az ellensége is. Ha

viszont a sok katicabogár sok levéltetűt elpusztított, akkor ő maga sem tud nagyon elszaporodni. Így aztán a természetben mindig egyensúly van a kártevő és ellensége között. Ez az egyensúly csak akkor dől meg, ha az ember a kártevőnek kedvez.

— Az ember? A kártevőnek? De hisz olyat csak nem tesz! — hitetlenkedett a kislányom.

— Dehogyisnem! Hiszen itt vannak ezek az őszibarackfák is. Az ember ide telepítette őket egy csoportba, ezzel segítette a levéltetű szaporodását.

— Csakugyan! Hiszen így nem kell nagy távolságra elmenni a kártevőnek, ha egy fát már elpusztított... De nem tudja elpusztítani! — villant a szeme. — Hiszen permetezni szokták a fákat.

— Igen és ezzel néha nemcsak a kártevőt, hanem annak ellenségét is elpusztítják. Éppen ezért sok helyen, például Franciaországban, vagy a Szovjetunióban egyes kártevők ellen úgy védekeznek, hogy az ellenségeit elszaporítják mesterségesen és azokat vetik be a harcba. A Kaukázus szép gyümölcseit például úgy mentették meg, hogy repülőgépen vittek oda katicabogarakat.

ÍGY BESZÉLGETVE, aztán lassan hazaértünk. Kislányom otthon büszkén mutogatta öccsének a gazdag zsákmányt.

— Látod, ezek azok a hatlábú vadászok, amik megmentik nekünk a gyümölcsöt.

HALAST LÁSZLÓ.

Kele János, Sírok: A Bíró ki problémákkal foglalkozó levelét ,,Levelezőink írják” c. rovatunkban felhasználtuk. Bizonyára segítenek ezen megoldásában a község vezetői.

Méray István, Eger: Levelét köszönjük, azt le Is közöljük. Kérjük, írjon gyakrabban, úgy mint előtte, hiszen szívesen vettük eddig is leveleit. Hasznos javaslatokat is szívesen fogadunk. Leveleit várjuk.

EGRI VÖRÖS CSILLAG Svejk, a derék katona (II. rész)

EGRI BRÖDY Bűn

EGRI K-ERTMOZI

Fekete szem éjszakája (Szélesvásznú)

GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Római vakáció GYÖNGYÖSI PUSKIN Láz

HATVANI VÖRÖS CSILLAG Máry hercegnő HATVANI KOSSUTH Arlberg express FÜZESABONY Bigámista PÉTERVASARA Siker utján

EGRI LAJOS VÁROSI KERTMOZI Dankó Pista HEVES

Arlberg express

...hogy az orsós férgek kibírják a földön előállítható legnagyobb hideget is. amely megközelíti a mínusz 273 fokot.

...hogy a. régi rómaiak olyan becsben tartották a mézet, hogy a meghódított tartományok adójának egyrészét mézben követelték.