Népújság, 1958. augusztus (13. évfolyam, 162-187. szám)

1958-08-26 / 182. szám

1958. augusztus 21., szerda NÉPÚJSÁG 5 A hegyközségek megalakulása elé a népköztársaság El­nöki Tanácsának a tavasz fo­lyamán megjelent 1958. évi 6. számú törvényerejű rendelete, majd azt követően a földmű­velésügyi miniszter végrehaj­tási rendelete utat nyitott a hegyközségek megalakulása elé. Szőlőtermelési kultúránk egységesebbé és jövedelme­zőbbé tétele jól átgondolt és szakszerűen előkészített intéz­kedéseket, továbbá céltudatos és a körülményekhez alkal­mazkodó szervezeti rendelke­zéseket kíván meg. Mezőgaz­dasági termelésünk szocialis­ta átalakítása megkívánta azt, hogy az egyébként történelmi tradíciókkal bíró és gazdasági szervezkedés kollektív meg­oldásának egészséges alapjain álló hegyközségi szervezet népgazdaságunk fejlődésének megfelelő új formát és belső tartalmat adjon. Az új hegyközségi törvény sok hasonlóságot tartalmaz a múlt hegyközségi törvények és rendelkezések egyes pont­jaival, különösen a hegyren- dészet kollektív intézkedései vonalán. Viszont jelentős vál­tozásokat mutat a hegyközsé­gek szervezeti felépítése és hatásköre tekintetében. így például már hegyköz­séget alakíthat önként és együttes elhatározással 20 személy, akik együttesen 25 hold összefüggő szőlő- és gyü­mölcsterülettel rendelkeznek. Tagja lehet a hegyközségnek az, aki a földművesszövetke­zeti tagságra megállapított feltételeknek megfelel. A kis létszámú és területű hegyközségi szervezetek a he­lyi földművesszövetkezetek keretében, működési szabály­zat alapján dolgoznak. A 100 holdat meghaladó összefüggő szőlő- és gyümölcsterülettel rendelkező hegyközségek ön­állóan, alapszabály szerint te­vékenykedhetnek, a Szövetke­zetek Járási Központja tagja­ként; Talán ezek azok a leglénye­gesebb szervezeti módosítások és újszerűségek, melyek a je­len hegyközségi rendeletben kiemelhetők. Egyébként a hegyközségek hegyrendészeté­re, a hegyközség rendeltetés- szerű feladataira, valamint a kollektív gazdálkodásból szár­mazó előnyök kihasználására vonatkozóan — ha az újabb rendelkezésben nagyobb per­spektívák vannak megjelölve a szőlőgazdálkodás számára — lényegében azok a hegyköz­ségek gazdálkodási program­jának a múltban is eszmei alapját képezték; A HEGYKÖZSÉGI szerve­zeti élet közel egy évtizedig szünetelt hazánk szőlővidéke­in, amely körülmény nem cse­kély gazdasági hátrányt je­lentett a szőlővidékek munkás népének. Beigazolódott az, hogy a községi közigazgatási szervek nem képesek maradék nélkül ellátni a szőlő- és gyümölcs- termelő gazdálkodás kívánal­mait és nem képesek úgy kép­képviselni azok érdekeit, — mintha azt a szőlőtermelők a maguk kebelében és hatás­körükben végzik el. Egy jól működő hegyközség több jö­vedelmet biztosít nemcsak a termelőknek, de ezen keresz­tül a nemzetgazdaságnak is, és emellett még ugyancsak sok hegyrendészeti munkától és ügyintézéstől mentesíti a ta­nácsi szerveket. Mindezen okok miatt is nagy szükség volt már a hegy­községi törvény meghozására. Szükséges és hasznos dolog volt ez a szőlőgazdálkodás fejlesztése érdekében. Szük­séges, mert az egységbe tömö­rült apró parcellák nagyobb termelési erőt képviselnek ak­kor, ha szervezetbe tömörül­nek. A hegyközségek köny- nyebben tudják ellátni a sző­lőhegyek rendészetét, a szőlő­hegyekben rendszeresen fenn­tartandó meliorizációs munká­kat (utak, kutak rendbehozá­sa, stb.), mint az e téren kissé nehézkes mozgású közigazga­tás; A hegyközség könnyebben és olcsóbban meg tud oldani olyan nagymérvű és költséges beruházásokat, mint pl. a sző­lők felújítása. Könnyebben tudja mozgósítani azokat az erőket és eszközöket, me­lyekre az egyes szőlősgazdák külön-külön nem volnának ké­pesek. Ilyen lehetőség a ki­öregedett szőlők talajának megforgatása traktorral. Az új telepítésekhez, tőkepótlá­sokhoz olyannyira keresett oltványok és gyökeres vad­vesszők beszerzésének szerve­zett úton való lebonyolítása. Anyatelepek létesítése, olt­ványiskolák és gyümölcsfais­kolák létesítése. A védekező- és kötözőanyagok nagybani beszerzése és végül a védeke­zési munkálatok szervezettebb végzése korszerűbb permetező és porozógépekkel. EZEN HEGYKÖZSÉGI szer­vezet útján való biztonságo­sabb szőlőtermelés és szőlő­felújítás mellett feltétlenül anyagi előnyt jelentenek te­hát a tagok részére a felsorolt hegyrendészet fenntartásával, szőlőfelújítás szervezettebb megoldásával, a védekező- és kötözőanyagok nagybani be­szerzésével nyújtotta előnyök. A hegyközségeknek a leen­dő újtelepítések célszerű vég­rehajtását már úgy kell irá­nyítani, hogy azok olyan meg­felelő sor- és tőketávolságot kapjanak, melyek a jövő ol-1 nak más előnyök is, amelye- csóbb gépi művelésére lehe- két a törvényes rendelkezés a tőséget nyújtsanak. Szőlőgaz- következőképpen fogalmaz daságunk többségében kézi erejű munkáltatásával igen drágán termel és viszonylag alacsony terméshozamot ér el. A hegyközségi szervezet útján mód és lehetőség nyílik arra, hogy egységes felújítású sző­lőterületeken olcsó gépi mun­kákat rendszeresítsenek majd a hegyközség birtokában levő szőlőtermelő gépekkel. Az egri szőlőtermelő gaz­dáknak mindig nagy gondja és terhes költsége volt a sző­lők tápanyagfenntartása, a szőlők trágyázása. Talán jó­részben ezért is olyan szegé­nyek trágyaerőben az egri hegyi szőlők talajai és azért olyan alacsonyak a termésát­lagok is. A hegyközségeknek módja volna arra, hogy kö­zös szerves- és műtrágyabe­szerzéssel ezen a hiányon eny­hítsen. Ez a szervezet lesz ké­pes arra, hogy a trágyát ol­csóbb gépi vontatással fel is vigye a hegyközségi tagok szőlőjébe. A hegyközség hasznos tevé­kenységét azonban nem egye­dül ezek, a termelés előmoz­dítását serkentő, közösségi erőből származó munkák és támogatások jelentenék. Van­meg: „A hegyközség tevé­kenysége kiterjedhet a terme­lési feladatok elvégzésének kö­zös megszervezésére, a szőlő feldolgozására, a bor kezelé­sére és tárolására, a szaporí­tóanyag előállítására, a terme­léshez szükséges anyagok, esz­közök közös beszerzésére, to­vábbá a tagok termelvényei közös értékesítésének megszer­vezésére, valamint egyéb, a gazdálkodás eredményességét fokozó létesítmények megvaló­sítására és fenntartására”. A RENDELKEZÉS tehát említést tesz a termelvények közös értékesítéséről is. Ez a rendelkezés módot nyújt arra, hogy a hegyközség tag­jai szőlő és gyümölcs, vala­mint az ezekből származó ter­mékeiket nagyban, jobb érté­kesítési feltételek mellett ad­hassák el. A hegyközség tehát egyesíti a szőlőtermelő gazdák széthulló erőit és célszerűbb, szervezeti megalapozottsággal minden téren fejleszti a hegy­községi tagság gazdálkodásá­nak jövedelmezőbbé tételét. ISO ANDOR tudományos munkatárs (Folytatjuk) cÁ TECHNIKA, , , , TUDOMÁNY VILÁGÁBÓL LÁTÓKÉPESSÉG A KORMÁNYKERÉK MELLETT Az ember látóköre a teljes nyugalom állapotában közel 180 fokot fog át. Ha 45 kilo­méteres óránkénti sebesség­gel halad, a látóhatár 104 fok­ra, 95—100 kilométeres órán­kénti sebességnél 45 fokra szű­kül össze. Gépkocsivezetők, akik ilyen ütemben, — sőt igen gyakran még gyorsabban — haladnak, képtelenek megfi­gyelni, mi történik az út szé­lén. A gyorsaság fokozásával a pontos észlelés köre is szű­kül. Már 90 kilométeres sebes­séggel haladó gépkocsivezető is legfeljebb három szót ol­vashat el az útjelző táblák szövegéből. A gépkocsivezetőre ezenkívül a kocsi vibrációja, a kipufogó gáz, a kocsin belül elhasznált levegő, meg az ál­landó lárma is fárasztóan hat, amely egy közepes nagyságú gépkocsiban 80 kilométeres óránkénti sebességnél kb. 84 fon. A 70—90 fonnál erősebb hang tudvalevőleg károsan hat az emberi egészségre. 30 fok melegben • • — Egy falusi cukrászda képe — AZ AUTÓBUSZ UTASAI, a hőségtől elgyötörve szállnak ki rövid pihenőre a falu köze­pén. Ott áll egymás mellett a központban a kenyérbolt, a szövetkezeti vendéglő, a do­hánybolt — és a legszebb, a legforgalmasabb: a cukrászda. A nyárnak, a kánikulának két „sztárja” van, a hideg sör és a fagylalt. Az utóbbi elő­nye, hogy mindig lehet kap­ni belőle a cukrászdában. Ké­szül itt tejszín, csokoládé, va- níla, citrom, puncs és minden­féle gyümölcsfagylalt. Termé­szetesen nemcsak az átutazók kedvelt helye a cukrászda, hanem a helybelieké is, , A vasárnapi csúcsforgalom ide­jén 3000 gombócot is kiada­golnak. Amikor belép az ember a cukrászdába, kellemes benyo­mást kelt benne a rend, a tisztaság, ami a vendéget fo­gadja. Szemet nyugtató a hal­ványzöld olajfestésű fal, gyű- retlen, tiszta térítők vannak az asztalon, és virág minde­nütt. A rádió halkan szól, és a ventillátor hűs szellője si­mítja végig az ember arcát. A helyiség nem nagy, talán ez is okozza, hogy olyan barát­ságos itt minden. A BOLT VEZETŐJE fárad­hatatlanul méri a fagylaltot. Mosolyogva hajol' le a gyere­kekhez (a pult előtt állan­dóan sok a gyerek), majd min­degyiket ismeri már névsze- rint is. Mindegyikhez van egy-egy kedves szava, s az egyiket, amelyik maszatos ke­zecskékkel jött be, meginti, hogy ha nem mosdik rende­sen, legközelebb nem kap fa­gyit. Megvan a hatás, a töb­biek is félénken vizsgálgatják kezüket, biztosan tisztábbak lesznek legközelebb. Lám még itt is lehet tisztaság-szeretet- re, illedelmes köszönésre ne­velni a gyerekeket, mint ahogy azt a vezetőpő teszi is. Kedves, vidám kis hely ez a falusi cukrászda, nappal is, este pedig, amikor kígyóinak a falon nappali álmukat alvó kovácsolt lámpák, a fény szin­te hívogatja mozi után az em­bereket. Egy-egy málnára, egy-egy süteményre térnek be ilyenkor, egy kis csöndes be­szélgetésre a hangulatos sa­rokba. BELJEBB, EGY MÁSIK he­lyiségben dolgozik Veres Béla cukrászmester: e sok finomság készítője. Segítője egy kis kukta — a cukrásztanuló. Ve­res Béla — ahogy hosszú fag­gatás után elmondja —, a Margitszigeti Nagyszállóból került ide, 10 évi gyakorlat van a háta mögött. Három éve lakik Verpeléten, igazán meg­elégedett, mert a földműves­szövetkezet vezetői megbecsü­lik a munkáját. Szeretik a vevők is, erre nem is kell jobb bizonyíték, mint egy adat, amit búcsúzóul feljegyeztünk: havi forgalmuk 12—13 ezer fo­rint; Lőrinczi Gézáné AZ „ÜVEGKÖNYVTÁRBAN* A pulkovói csillagvizsgáló egyik termének ajtaján furcsa felírás fogadja a látogatót: „ÜvegkönyvtárKísérőnk, «* csodálkozásunkat látva — meg­magyarázta, hogy itt több mint ötezer csillag és bolygó fény- képfelvételét őrzik. Az üveg* lemezekre rögzített felvételek rendkívül értékes tudományos dokumentumok, mert segítsé­gükkel a csillagászok tanul­mányozhatják a különféle égi­testek változásait. Az üvegkönyvtárat 1895-lien alapították, s azóta számos értékes anyaggal gazdagodott. SÓKÉSZLET TÍZEZER ESZTENDŐRE A Kínai Tudományos Aka­démia expedíciója befejezte a Chingha tartomány sóstavai­nak vidékén végzett munká­latait. Körülbelül 60 tavat vizsgáltak meg. Közülük a Cserhang-tó a legnagyobb: 1500 négyzetkilométer. A tó sókristálykészletei 640 millió ember sószükségletét 10 000 esztendőre képesek biztosítani. TOJÁS, REUMA ELLEN Wallis dr., angol orvos sze­rint a tojás hatékony szer a csúz ellen. Több mint 16 000 embert vizsgált meg és meg­állapította, hogy a reuma-be­tegeknek több mint a fele ke­vés tojást fogyasztott gyermek­korában. A tojás egy kelin nevű vitaminszerű anyagot tartalmaz, amely hat a reuma ellen. FÜTTY-NYELV A világ legkülönösebb nyeU vei közé tartozik a Kanári-s szigetek bennszülötteinél ma is használatos „fütty-nyelv”. Ennek keletkezése a szigetek talajalakzatára vezethető visz- sza. Ha a sziget lakói az egyik faluból a másikba akarnak jutni, óriási hasadékokat, szur­dokot kell megkerülniük, mély völgykatlanba kell leszállniák, majd annak másik oldalán ismét felkapaszkodniok, pedig az egyes települések légvonaU ban nincsenek messze egymás­tól. Ezért vált szükségessé egy olyan érintkezési formai amely a szigetlakokat megkí­méli o fáradságos hegymá­szástól. Az említett „fütty­nyelv” a legkülönbözőbb mo­dulációk egész skáláját öleli fel. Minden egyes moduláció egy-egy szónak felel meg. Kő* vidítéseket is használnak: egy röviden fütyült hangsorral egész mondatokat fejeznek ki. Egy halálraítélt KI NE EMLÉKEZNÉK a nemrég bemutatott francia film, a Patkányfogó első jele­netére? A mosodába érkezik Gervaise, a féllábára sánta, együgyű, de szorgalmas asz- szony. Gúnyolni kezdik adott­ságai miatt és a hűtlen fér­jéért, akit a szomszédból az éppen jelenlevő lány elcsábí­tott. Gervaise türelme elfogy, a gúnyolódás után támadásba indul, megtépázza, megtapossa a hetvenkedő lányt, és bár maga is sok sebet kap, de tel­jes tort és diadalt ülve, a suly- kolóval „egyenesíti ki” a csá­bító perszóna csipkés fehérne­műjét. A vaskos jelenet pergé- se közben döbbenten néztük az asszonyi indulatokat, a fel­csapó párát, a gőzt és az egész fülledt mosodát. A filmbeli élmény motoszkál bennem, amikor riportra in­dulok az egri szabadtéri mo­sodába, vagy ahogyan az eg­riek mondják: a „melegvíz”- re. A mosoda szerényen bújik meg a nagyhírű egri strand mögött. A kijárati ajtón éppen az egyik cifrahóstyai menyecske türemkedik kifelé puttonyával és kimosott, huszonöt kiló sú­lyú fehérneműjével. Nagymo­sást rendezett reggel hattól déli féltizenegyig. Mindössze három forint 84 fillérért. Mert­hogy ennyit fizetett. Köszöné­semre és kérdésemre megfor­dul, gyorsan és szabatosan vá­laszol: — Itt bizony nagyon érde­mes mosni. Reggel kijövök, jó- hamar elfoglalom a felső vé­gen a helyet, megfogom a két legjobbik dézsát és nekilátok a munkának, össze nem fogok senkivel, akkor megy a mosás igazán! ä ELBÚCSÚZOM AZ ismeret­len, de szorgalmas nyilatkozó­tól és belépek a tett színhe­lyére. Nyitott szin alatt öt fo- lyosószerűen kiképzett mosó- pad előtt térdig állnak a víz­ben a mosóasszonyok. Lehet­nek hatvanan. Mindegyik mel­lett a két mosódézsa. Sulykol­nak, szappanoznak, rakják a kimosott ruhákat kupacokba. Persze, mindez nem megy szótlanul. Gyorsabban megy a munka akkor, ha egyik mond­ja a puttonyrádió híreit, a másik hallgatja, aztán a másik mondja és az egyik hallgatja. Az is előfordul, hogy szimul­tán-adást hallgatnak: húszán egyet. Abból lesz az igazi, ha­sas pletyka! Nahóczki Istvánná, a kis mosótelep jegykezelője, élén­ken válaszol kérdéseimre: — Reggel hatkor kezdünk és este hatkor zárunk. Van, aki kapunyitáskor nekilát a mun­kának, van olyan is, aki dél­után ötkor akar hozzáfogni. Megnézem, mennyit hozott és ha úgy látom, hogy két napra valóval jött, hazaküldöm. így is gyakran előfordul, hogy hat után kell bezárnom. Nagyon népszerű a „melegvíz”. Az egri hóstyákon körülményes a mo­sás, mert vizet kell hordani, melegíteni. Itt meg a 26—28 fokos vízben megy a mosás és az öblítés, csak bele kell állni a vízbe a pad mellé. Ünnepek táján nagy itt a zsúfoltság. Nemcsak Egerből jönnek, ha­nem a közeli falvakból is ide járnak: Szalókról, Ostorosról, Novajról. Ha a hatvani hós- tyán búcsú készülődik, az asz- szonyok hozzák a fehérneműt, de a pokrócokat, meg a ki­sebb szőnyegeket is kimossák. — Tizenhat fillérért moshat­ják a ruha kilóját. Kapnak az asszonyok vizet, mosópadot meg dézsát. A víz állandóan folyik. A tisztasági fürdő for­rásából és a Versenyuszoda le­folyásából táplálkozik ez a sze­rény intézmény, amit a ható­ságok már korábban halálra akartak ítélni — elfogadható egészségügyi indokok miatt. Amikor a várható intézkedé­sekről tudomást szereztek az asszonyok a hóstyákon, össze­fogtak és nem engedték, hogy a „melegvíz” megszűnjön. Azt mondták: volt három, kettő megszűnt, ez az egy kell ne­kik! Azóta is áll a mosoda, fo­lyik a víz, ha kissé szennyesen is olykor-olykor, de az olcsó és hasznos alkalom kell az asszonyoknak. A ruháik fölé görnyedő asz­szonyok gyanakodva néznek rám, hiszen ilyen helyen férfi nem szokott megjelenni. Az egyik kövérebb, negyven fe­letti asszony rám is kiabál: — Csak nem mosni jött? — Nem — hadarom rá a za­vart választ —, csak megné­zem magukat, hogyan verik szét az ingeket. — Akkor szóljon bele a mun­kába, ha tud mosni! — toldja meg egy másik testesebb (a soványak nem bántottak!). Né- hányan felnéznek, felnevetnek, aztán dolgoznak tovább. Töb­ben folytatják a napi pletyka­adagot. KÉRDEZEM NAHÖCZKI­NÉTÖL, hogyan szoktak össze­férni a hevesvérű és olykor gyorsszavú egri asszonyok? — Akad néha összekoccanás, nyelvelnek is, főkép a mosó­padok meg a mosódézsák miatt. A felső részen folyik be a tiszta víz és ömlik lefelé a lócákkal egyvonalban. Az mos a legtisztább vízben, aki a ló­ca felső végét foglalja el. Itt és ezen néha összezördülnek. Néha a döntőbíró szerepét ját­szom és elcsitítom a gyorsan pergő nyelveket. — Volt-e már olyan vesze­kedés, amikor izzásig pattan­tak a szenvedélyek? — kérde­zem. — Ha meg is írja, nevek nélkül tegye azt! — válaszol az asszony. — Nemrégen ünnep­nap volt, amikor kevesen mos­nak, tíz—tizenkét asszony dol­gozott itt. Egy tartotta őket szóval és elbeszélte, hogy a rokonának a férjét egy „gaz­dátlan asszony” elcsábította. Ismertette a csábítót előélete, képességei és kegyetlenül rossz tulajdonságai szerint. Amúgy magyarosan elnevezte ennek- annak és elment az elfogult­ság legfelső határáig. Már töb­ben kontráztak az elbeszélő­nek, mikor egy szótlan asszony odavágta a sulykolót a félig mosott ruhával teli pádhoz, huszárosán nagyot fohászko­dott és bejelentette, hogy aki­ről szó esik, az éppen ő. A be­jelentést általános elképedés fogadta. De mint minden vi­harnál, itt is, a pillanatnyi csendet harsány lárma követ­te, mígnem „külső közbelépés­re” a kedélyek lassan lecsilla­podtak. Tettlegességre nem ke­rült sor, a felkorbácsolt indu­latokkal azonban több turbinát mozgásba lehetett volna hozni. Az epizód elbeszélése után megmutatja a jegykezelőnő a zárt és fűthető helyiségeket, ahol az asszonyok átöltözhet­nek. Búcsúzásul azt mondja: ha valamit ezen felül még meg akarok tudni, menjek a válla­lathoz. A vállalatnál Szabó József igazgató és Nagy Rafael fő­könyvelő azzal fogadnak, hogy erről a mosodáról nem érde­mes már riportot írni, hiszen korszerűtlen, sok minden más kifogás is felmerül ellene. De van, mert a szerényebb tehet­ségű háziasszonyoknak még szükségük van rá. Ez a moso­da ittmaradt a múltból, a fil­léres jövedelem alig fedezi a jegykezelőnő havi bérezését A fejlődés azonban ezt az „in­tézményt” is felszámolja majd, hiszen egyre többen vásárol­nak mosógépet. A nagyobb üzemekben már kollektive használják a mosógépeket és az utóbbi hónapokban ennek hatására mintegy hétszáz—hét­százötven látogatóval kevesbe- dett meg a mosoda törzsközön­sége. LASSAN-LASSAN bizalmat szavaznak a Patyolatnak is. A fejlődés tehát előbb-utóbb ha­lálra ítéli az egri „meleg­vizet”, amit az egri hóstyák asszonyai az Istennek se ke­resztelnének át mosodává. Most még jónak tartják azt, hogy térdig állnak a meleg vízben télen-nyáron, vízmele­gítés és vízhordás nélkül ki­moshatják ruháikat rövid idő alatt, bérmentesen meghall­gathatják a másik hóstya asz- szonyairól szóló pletykákat, nyelvük hegyére vehetik a ki­kapós menyecskét és a hetyke leányzót. És csak a ruhamosá­sért kell fizetni és azért is igazán csak filléreket! (f. a.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents