Népújság, 1958. augusztus (13. évfolyam, 162-187. szám)

1958-08-26 / 182. szám

1958. augusztus 27.. szerda NÉPÚJSÁG 3 „Nem a tudásra, hanem a rátermettségre vagyunk kíváncsiak“ „Műhelytitkok“ az ipari tanulók felvételi táj vizsgájáról AZ EGRI IPARI Tanuló Intézet folyosóján 5—6 fiú mohó kíváncsisággal hajol a kulcslyukra. Ugyan, mit néz­hetnek? — Most van a „zsinórnál”. — Dolgozik az „oroszlán­szelídítő” is... hallod?... — ...jaj csak úgy sikerülne ez is, mint a célkalapácsnál Ilyen és hasonló szófoszlá­nyok ütik meg az ember fü­lét, az ajtónál, ahol a kulcs­lyukra tapadnak az izgatott fiúk szemei. Érdekes és fontos munka folyik az ajtó mögött, azt vizsgálják, alkalmasak-e a kiválasztott szakmára a je­lentkező fiatalok. S az izguló fiúknak elmondhatjuk, hogy elsősorban nem ezen a vizs­gálaton dől el, felveszik-e őket, vagy sem, tehát kár az izgalomért. A felvétel ügyé­ben más bizottság dönt, itt csak az derül ki, rátermett-e arra a szakmára, amelyet vá­lasztott. Belül kerülve az ajtón, si­került megismerkedni a ráter­mettség tudományos vizsgála­tával. Dr. Csirszka János, a Mun­kaügyi Minisztérium Mód- < szertani Intézetének munka-< társa és Kameniczky Antali igazgató a kalauzunk. j —. Először azt szeretnénk megtudni, mi az újfajta vizs­gálat lényege. — A korábbi vizsgálatokl csak azt állapították meg, al-> kalmas-e a jelentkező arra as szakmára, amelyre jelentke-1 zett. A mostani vizsgálat már) tovább megy, mert a vizsgá-| lat adatait átadják a neve-1 löknek, mestereknek, akik? ezáltal tudják, milyen képes-i ségeket kell fejleszteni a ta-J nulókban. Ez a vizsgálat kí-< sérleti jellegű — adja meg a] felvilágosítást dr. Csirszka] János. S AZTÁN AZ INTÉZET igaz-j gatója sorol adatokat. s — Négyszázötven fiút és] leányt vizsgáltak meg ezzel aj pszihotecfiíiikái módszerrel ? Nagyon sokan jelentkeztek] ipari tanulónak a villanysze-J relő és vasipari szakmában,* így tehát bőven volt dolga a vizsgáló bizottságnak. t — Kik bizonyultak ügye-1 sebbnek, a fiúk, vagy a lá-J nyok? \ — A lányok... kézügyesség- S ben, felfogóképességben, fan-J táziában, de általában jobbak? voltak, mint a fiúk. _ S Az igazgató és a Módszer-! tani Intézet munkatársai sze-? rint össze sém lehet hasonlí-j tani a fiatalok műveltségét,? felfogásbeli képességét, a né­hány év előttivel. A két hete tartó vizsgálat a szakmai re­ménységek tucatját fedezte fel. Ez azonban még csak ajánló levél a felvételhez, mert a jelentkezőknek két hétig gyakorlati munkát is kell még végezni üzemüknél, s csak utána döntenek felvé­telükről. Sajnos, az írásbeli és or­vosi vizsgákat már lekéstük. pedig ott is láthattunk volna érdekes vizsgálati eredménye­ket dr. Ettre István iskola­orvos munkája nyomán, így csak a gyakorlati vizsgálatok­ról számolhatunk be. Elsőnek a szemmérték- vizsgáló készüléket néztük meg, mely szinte milliméterre megmutatja, kinek mennyire lehet bízni a szemében. Innét a kézbiztonsági vizsgálóhoz lépnek a leendő tanulók, amely minden hibás mozdula- tott berregéssel jelez. Itt fő­leg olyan leendő tanulókat vizsgálnak, akik majd mozgó gépek közt dolgoznak, szük­ség van a biztos kézre. SZINTE CSALHATATLAN módszerekkel meg tudják itt állapítani, miként tud kon­centrálni, emlékezni, „kap­csolni” a jelentkező, biztos-e a keze (erre szolgál a cikk elején emlegetett célkalapács amellyel a pepitafüzet apró kockáinak közepébe kell ütni időre és „teljesítményben”) Aztán van itt egy henger: tele csavarral, rugóval, egyéb szerkezettel, azt kell összesze­relni emlékezetből, zsinór­labirintus: szabóknak, villany- szerelőknek, bogen-kalitka: a leendő vasasoknak, amit egy­szerűen „oroszlán-kalitkának” hívnak, s melytől nagyon fél­nek a fiúk, mert a rácson ke­resztül nehezen lehet átvezet­ni a golyót rekeszből-rekesz- be. Itt figyelik meg, miként fogják a favillát a leendő ko­vácsok, vagy fényképészek, ki mennyire ötletes, ügyes. És mennyire érdekesek a vizsgálatok. K. Ildikónak, aki fényké­pésznek készül, egy oválissá kellett volna összeilleszteni majd tucatnyi szeszélyes ala­kú üvegdarabot. A laikus, aki azt látta, mi­Jó mester lesz-e belőlük? (Folytatás az 1. oldalról) Szabó István Lombináló kész­égéről vizs- ázik Csirszka a nos. a Mód­zertani Inté­st munkatár­sa előtt. A zsinórlabi- ntus „kiút- tt” keresi No- íki Rózsika, ki varrólány icretne lenni. ként jelennek meg az izzad- ságcseppek a kislány homlo­kán, aki azt látná, miként kezdi újra és újra a munkát, azt hinné vége, elbukik a kis­lány. És mit lát a szakember? — Nagy akaratereje van a kislánynak, nem csügged, van benne fantázia, nem a legol­csóbb megoldásokat keresi, pontos illesztésre törekszik. Ez az értékelése a kislány mun­kájának. Igen, itt apró jelekből is ol­vasnak a szakemberek. Dr Csirszka odamutat egy fiúra aki a zsinór-labirintuson dol­gozik. — Látja, ez a fiú kezében tartja a zsinórt, vigyáz rá, megbecsüli majd a gyárban is az anyagot. Nézze csak milyen megfontoltan dolgozik. Meg­bízható, jó mester lesz belőle ÍGY ÍTÉLNEK A műszerek, megfigyelések segítségével a tudományos munkások, akik elsősorban nem arra kíván­csiak, hogy mit tanultak a gyermekek az iskolában — bár az is fontos —. hanem ar­ra, hogy van-e rátermettségük a választott szakmához, s mi­ben kell majd segíteni őket, hooy jó mesterekké válhassa­nak... KOVÁCS ENDRE A Balaton partját... szívesen látogatják a Heves megyei diákoki örömmel te­szik meg a hosszú utat, a nagy kirándulást, mert örök élmé- nyű emlék marad számukra a balatoni út. Legtöbb helyen a költségeket az iskolaév alatt takarították meg, mint például a hevesi I. és a II. számú is­kola tanulói, akik már máso­dik éve Balatonbogláron töltik a nyári szünetet. Bejárják a bogiári, szárszói, földvári dom­bokat, hajóval látogatnak Ba­dacsonyba, Szigligetre, Tihany­ba, Révfülöpre. A feldebrói iskola 40 tagú cso­portja utazik Keszthelyre. Ok is jól választották, mert innen számos szép kirándulást te­hetnek, a Balaton pedig pom­pás fürdési lehetőségekkel szolgál számukra. Balogh Jolán.- SZÉPEN FEJLŐDIK a felsőtárkányi Dózsa Tsz 2 hol­das fenyvese. Az ültetvényben 40 ezer darab fiatal fenyőcse­mete van, melyek 2—3 év múl­va mint karácsonyfák kerül­nek a piacra. Lassan vége a nyárnak, las­san ősz lesz megint: a fák le­velei sárgulnak, hűvösebb és nagyobb úr az éjszaka. Ma még gondtalanul hancúroznak a gyermekek a gyepen, de gondolatukban már meg-meg- jelenik a tanító néni arca, meg a lecke, ma még elegáns fia­talember tisztében tetszeleg a harmadikos gimnazista, de nemsokára Ady-verset magol a kis szobában és a 10 perc­ben elkéri szomszédjától le­másolni a számtan feladatot. Ma még a nevelő házaspár a Balatonnál töltött napok emlékét idézi, de rövid idő múlva azt meséli felháborod­va, hogy az a szemtelen Bi­ceg megint dióhéjat tett a szék alá. Ma még a fa hűvö­sében pihen az öreg pedellus, de holnap már csengőt ráz és perecet árul tízpercben. Ta­nárok és diákok ideje jön már — közeledik szeptember 1... tanévnyitás. Felkerestük Strbák István elvtái'sat, a megyei tanács művelődési osztályának veze­tőjét, érdeklődtünk tőle a tan­évkezdéssel kapcsolatban. — Az előző tanév eleje óta hány tanteremmel bővültek megyénk iskolái és ez év vé­géig adnak-e még át új léte­sítményeket? — Nehéz volna pontos vá­laszt adni. Új iskola épült Sirok-kőpusztán, Istenmezején és a füzesabonyi Béke téren. Iskoia avatás volt Mezőszeme- rén is, de tájékozódásunk sze­rint az idén még Ecséd, Gyön­gyöspata és Füzesabony köz­ségben fognak ünnepélyes is­kola-avatást rendezni. Ezenkí­A tanév kezdése előtt — Nyilatkozik a megyei művelődési osztály vezetője — vül a megye több falujában: Adácson, Pétervásárán, Tama- örsön, Átányon, és Boldogon bővítik az iskolákat — össze­sen 34 tanteremmel. Meg kell említeni azt is, hogy a Mátra- szentimre-i új iskola december 31-ig csaknem felépül, de át­adására csak jövőre kerülhet sor, éppúgy, mint a hatvani nyolctantermes iskolára.-> Köztudomású, hogy me­gyénkben tanterem-hiány van, hogyan segítenek ezen a jö­vőben? — Igaz, hogy osztálytermi ellátottságunk jelenleg kedve­zőtlen, hisz a termek hatvan­négy százalékát kétszer hasz­nálják. De legindokoltabb hiá­nyainkat az eljövendő három­éves terv során felszámoljuk. Közel 50 millió forint áll ren- relkezésünkre, amelyből mint­egy 38 milliót építésre, a töb­bit berendezések és felszere­lések vásárlására fordítjuk. Az említett összegből a me­gye több mint 40 községében közel 150 új tantermet létesí­tünk. — Ebben az évben mennyit költöttek az iskolák rendbe­hozatalára? — Felújítási keretünk 2 mil­lió 460 000 forint. Ebből na­gyobb összeget kapott a gyön­gyösi I. számú, az erdőtelki és a nagykökényesi általános is­kola. A munkát valameny- nyi felújításra kerülő iskolá­ban megkezdték, sőt legtöbb helyen — a nagyobb felújításo­kat kivéve — be is fejezték. — Növekedett-e ebben az év­ben a gimnáziumi tanuló cso­portok száma és milyen o munkás-paraszt fiatalok arányszáma? — Az elmúlt évhez viszo­nyítva gyarapodott. A tavalyi 19 elsőosztállyal szemben az idén 25-öt indítunk. Gimná­ziumainkban 1300 tanuló je­lentkezett, akik közül 922-őt a júniusi beiratkozásoknál fel­vettünk! De ez a szám még emelkedni fog a tanév eleji pótbeiratkozásoknál, örvende­tes, hogy a munkás és paraszt hallgatóink száma a tanulók 59 százalékát teszi ki. Ez or­szágosan is jó átlag. — Zsúfoltak-e a diákottho­nok, és hány tanuló nyert azokban elhelyezést? — Diákotthonaink viszony­lag nem zsúfoltak. Persze ez nem jelenti azt, hogy ideális a helyzet ezen a területen. So­kan jelentkeztek felvételre, akik közül többet nem tud­tunk elhelyezni. Kollégiumi elhelyezésben 765 tanulót ré­szesítettünk. Az idén lesz egy kísérleti diákotthonunk is. El­gondolásunk az, hogy a régi népi kollégiumok jó hagyo­mányait folytatva, a tanuló­kat erkölcsi, politikai és szak­mai nevelésben részesítjük. Azt akarjuk elérni, hogy kol­légiumaink ne diákszállások, hanem valóban otthonok le­gyenek. Ezt az egri középisko­lás diákotthonban valósítjuk meg. ™ Van-e nevelőhiány? — Igen, nevelőhiánnyal baj­lódunk. Különösen szakos ne­velőkből van kevés. Igaz ugyan, hogy gimnáziumaink­ban nincs különösebb baj, csupán francia- és német-sza­kos tanárból kellene több. De általános iskoláinknál már sokkal rosszabb a helyzet. Kel­lene matematika-, fizika-, rajz-, testnevelés- és ének­szakos tanító. A hevesi járás­ban a legszomorúbb a helyzet ezen a területen. — Sokan kérték-e áthelyezé­süket és' mivel indokolták azt? — Megyeszerte többen kér­ték áthelyezésüket, valóságos tanítóvándorlás volt az idén. Ennek oka a házasságkötések és az: — közelebb kerülni a szülői házhoz. Persze sokan vannak olyanok, akik szeret­nének városba kerülni, és egy­két év után már megúnták a falut. Különösen Egerbe je- jelentkeztek sokan, még más megyékből is, de ezeknek nem tudtunk helyet biztosítani. — Vezetnek be az idén új tantárgyat? — Ebben az évben 20 isko­lába vezetjük be kísérleti tan­tárgyként a politechnikai ok­tatást: 19 általános iskolában és a Dobó István gimnázium­ban. Ezeket tudtuk meg tanév­kezdés előtt Strbák István elv­társtól. Hankóczi Sándor Kedves Smith úr! T ehet, hogy nevét nem jól tudom és tulajdonképpen-*-J Wrightnek, vagy Wastonnak hívják, de meg vagyok győződve, hogy e levélben — bármily furcsán is hangzik — a címzés a másodrangú. A dolog könnyebbsége végett ma­radjon ön hát csak Smith, adresszáljam önnek ezt a levelet, innen, a Mátra aljából, mert végeredményben is nem a levél címzettjének a neve, a levél keltének helye, hanem e sorok mondanivalója a lényeges. Mint újságot olvasó és az emberiség sorsával (önző módon: a magaméval is) törő­dő ember, érthető figyelemmel kísérem a tudományok fej­lődését és e fejlődés valahány állomását kitörő örömmel üd­vözöltem és fogom is üdvözölni, amíg csak élek. Itt kell leszögeznem, nem én voltam, aki ellenezte an­nakidején, hogy az ember lejöjjön a fáról, hogy a vadászat­hoz nyilat használjon bunkó, vitorlát evező helyett. Nem én égettem meg Giordano Brúnót és nem én voltam az, aki ítélőszékem elé citáltam az agg Galileit. Mindenkor tilta­kozom, ha engem akarnak vádolni Semmelweis Ignác elle­ni nevetséges intrika szervezésével, vagy azzal, hogy jó­magam igyekeztem volna ezernyi akadályt gördíteni az első repülőgép felemelkedése elé. Ha voltam a történelemben élő és ható erő, ha voltam a történelemben gondolkodó ember, akkor én voltam Prometheus, aki lelopta a tüzet, akkor én voltam, aki segített kifeszíteni az első íjat, aki segített eltaposni a máglyák tüzét, aki örült a fertőtlenítés­nek és annak is, hogy az ember versenyre kelhet a mada­rakkal. Már ennyiből is, már ebből is láthatja, kedves Smith úr, hogy én mindenkor az újért lelkesültem, hogy én min­denkor boldog voltam, ha előbbre lépett „fajzatom”. Mind­ezt azért kellett előre bocsátanom, hogy ne érhessen vád, amikor kijelentem: az atomenergia felszabadítása amerikai „tudományos” módszerének én nem örültem, sőt... Az atomenergia pusztító erejét elítéltem, elítélem, s mindaddig elítélni fogom, amíg csak számat szóra nyithatom, amíg toliam Írni tud, amíg szellemem fénye csak annyi is lesz, hogy halvány sugárral megvilágítsa ezt az egy szót: „háború”. p1 zen a téren én örök maradi voltam, vagyok és le- szék, annak ellenére, hogy tudom, mert az emberi korok történetében megtanultam, hogy a nyíllal embert is öltek, hogy a vitorlás gályák hátán zsoldosok indultak a fűszeres Indiába, hogy az ember nemcsak versenyre kelt a madarakkal, de ott fenn veszélyesebb lett, mint a maga­san szálló és földre csapó dögkeselyű. Éppen ezért, mert ezt tudtam és megtanultam, éppen ezért és nem másért voltam és vagyok most is maradi és egyszerűen nem aka­rom tudomásul venni, hogy a nagy korokat megélt ember ma is — anno 1958 — pusztításra használja fel tudományát. Nem akarom tudomásul venni, hogy az atom- és hidrogén­bomba törvényszerű lépése az ember még emberibbé válá­sának — inkább azt: visszafejlődésének. Nem tudom, önnek erről mi lehet a véleménye, Smith úr, csak sejtem abból a minapi sajtóközleményből, hogy önök, ott túl az óceánon, humánus emberek lévén, „tiszta hidrogénbombát” akarnak előállítani. Ez a tiszta halál, önök szerint, csak kis területen rombol, igaz, hogy tökéle­tesen, csak kis területet fertőz, igaz, hogy még tökéleteseb­ben, de szerényebb, mint teszem azt, a kísérleteik során eddig felhasznált bombafajták. Én ennek a nagyszerű tudo­mányos és önök szerint humánus felfedezésnek nem tudok örülni, én, aki csak a szó szerény szolgája vagyok, s alig jártas a tudományokban, mindig hittem és vallottam, hogy meg lehet szelídíteni az atomenergiát, s különösen meg: a hidrogénbombát. Önök azt mondták, akik tudósok és szak­emberek, hogy nem. Én, aki sem egyik, sem másik nem vagyok, azt mondtam, hogy igen. Azt mondtam, mert a szívemre hallgattam, s önök azt mondták, mert önök is a szivükre hallgattak. lm, így lesz különböző egy anató­miailag egyforma szerv! C ha soha, semmiféle szimpátiát nem tanúsítottam ^ volna a kommunista eszmék iránt, ha reggeltől estig fenntartással éltem volna a Szovjetunió iránt, ha soha jó szó el nem hagyta volna szám és toliam e nagyhatalom­ról, most legalábbis áhitatos csendre zárulnának ajkaim, most legalábbis letenném a toliam és félretenném fenntar­tásaim. Mert ez az ország megfékezte, megszelídítette a hid­rogénbombát. Megszelídítette és nem megtisztította. Száz­ezer évekre elegendő energiát adott az emberiségnek, mint ezt Kurcsatov szovjet akadémikus bejelentette, s új, ma még alig ismert fogalmat adott az egész emberiség nyélvkincse számára: OGRA — a termonukleáris folyama­tok fékezöje. Kedves Smith úr, ez adta kezembe a tollat, ez indított, hogy igaz emberi hencegéssel írjak önnek: látják, uraim, látják, tudósoknak nevezett uraim, mindent lehet, ha az ember akar, ha ember akar. Mindent! Még a legfék­telenebb energia szolgálatba állítását is, még a hidrogén­bomba megfékezését is. Egy szó különbség az egész: meg­szelídíteni, vagy megtisztítani. Önök az utóbbit választották, s az engem nem nyugtatott meg, ők az előbbit és az engem, az embert, a dolgozó, élni, alkotni akaró embert, nagyon boldoggá tett. Mert nem igaz, hogy a máglya-gyújtogatóknak, az ink- vizitoroknak, a machiavelliknek van igazuk, hogy ők az em­beriség fejlődésének hordozói. Én Prometheusban és Galilei­ben, Kopemikusban és Pasteurben, a megszelídített atom­energiában hiszek, mert ezek jelentik az emberiség fejlő­dését, mert ők voltak fáklyavivői a legsötétebb éjszakában is a holnap igaz r&nényének. TT edves Smith úr, aki tollat fog kezébe, tisztelje a tol­A lat. Ezt én megtanultam! És aki az emoeriség sor­sát tartja kezében, akár mint politikus, akár mint atom­tudós, az tisztelje az emberiséget. De ezt még önök nem tanulták meg, pedig az volna olyan tudomány, mint a „tiszta hidrogénbomba” előállítása. Ha nem különb. S ma­gában véve már az is szégyen, hogy önöket, akiket egy világ ismer — így, vagy úgy! - egy kis ország, kis lapja szerény munkásának kell erre kioktatni. De vállalom! . GYURKÖ GÉZA.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents