Népújság, 1958. augusztus (13. évfolyam, 162-187. szám)
1958-08-26 / 182. szám
4 népűjsAg 193!!. augusztus 36., kedd Sorban — az egyetemek előtt Fellebbezés, otthoni vita, protekció-keresés, elkeseredettség: még nem ült el a vihar az idei egyetemi beiratkozások körül. Mert évről évre ilyesfajta vihar kíséri az új egyetemi évet, mert évről évre ezrekkel több a jelentkező, mint amennyit az egyetemek — figyelembe véve népgazdaságunk érdekeit — felvenni képesek. Nem a sértettek újabb sértését akarja jelenteni a megállapítás, de kétségkívül örvendetes is, életünk kifejezője is, hogy ..sorban állnak” hazánkban, a nyomor* és tudatlanság egykori országában, sorban állnak — a tudományért az egyetem kapui előtt. S ez a sorbaállás, amennyire megkönnyíti az új értelmiség kiválogatását, annyiban meg is nehezíti, mert szinte óhatatlan, hogy kisebb-nagyobb hibák ne forduljanak elő a felvételek terén. Ebben az esztendőben például kilencezerrel jelentkeztek többen egyetemre, mint a felvehető létszám, Heves megyéből az érettségizetteknek mintegy 55 százaléka adta be felvételi kérelmét. S ezeknek majdnem abszolút többsége az iskola, illetőleg az iskola- bizottság javaslatát is élvezi. Az egyetemek — általában — azonban csak az érettségizők 20 százalékát tudják felvenni; ime, máris adva van 35 százalék, mögötte sok ezer fiatal, álmokkal, tervekkel sok ezer szülő, aki hajlandó lenne továbbra is áldozni gyermekéért, hogy az több legyen, mint ő volt annak idején. A 35 százalék mögött egyéni tragédiák húzódnak meg, olyanoké, aki harmadszor jelentkezik és kap visszautasítást, olyanoké, kik eget-földet megmozgatnak tervük sikeréért. Az egyetem ügye azelőtt az egyetem ügye volt: ma közprobléma lett! Érdemes és szükséges is tehát foglalkozni ezzel a problémával, még „megyei szinten'’ is, mert itt nincs megye és főváros, itt ország van, egyetemek vannak és egyetemre vágyók, — Heves megyéből is. Elöljáróban le kell szögezni, hogy alapvetően elvszerű munka folyt az egyetemi felvételek dolgában országszerte, soha még ilyen arányban — nem a szükségletet, hanem az elért eredményt véve alapul — nem került egyetemre munkás- és parasztfiatal. De azt is le kell szögezni elöljáróban, hogy az egyetemi felvételek körüli problémák nem kis hányada az orvos-kar körül csoportosul lévén négyszer—ötször annyi jelentkező, mint a lehetőség. S tisztelet a nagyon is nagyszámú kivételnek, nem kevés azoknak a száma, akik az orvosi pálya bizonyos kötetlensége, a neves orvosok anyagi körülményeinek példái vonz- zanak csak, a „legszentebb pálya” egyik legszentebbikére. Ugyanakkor a Budapesti Műszaki Egyetem a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyelem gépészmérnöki karára, általában a matematika-fizika, a biológia-földrajz szakon kevés a jelentkező, ide ma is, most is tudnak felvenni egyetemi hallgatókat. Ennek ellenére is meg kell állapítani, hogyha alapvetően elvszerű munka folyt is az egyetemi felvételeknél, de ez elsősorban még mindig csak szakmai, mintsem politikai jellegű és tartalmú munka volt. Ha valamely rendszer, hát a mi rendszerünk ismeri, elismeri és támogatja a „dinasztiák” rendszerét, megbecsüli azt a családot, ahol például bányász volt a nagyapa és az unoka is, vagy orvos volt még dédnagyapa is és az akar lenni a család legfiatalabb tagja is. Elismeri, de híve az új dinasztiák” létrehozásának, más szóval a munkásokból, parasztokból lett új értelmiségi réteg megteremtésének. S döntő módon ennek a híve. Ehhez pedig az út elsősorban a politikailag is fejlett, néphez, hazájához hű, munkás- és parasztszármazású fiatalok még nagyobb arányú egyetemi felvételének biztosítása. Véleményünk szerint a politikai szempontokat azonban ma még vagy még mindig! — nem veszik kellően figyelembe felsőoktatásunk intézményeiben Néhány elgondolkoztató példát erre. Albertusz Sándor az egri Dobó Gimnáziumban érettségizett, szaktárgyaiból — gyógyszerészkarra jelentkezett - megfelelt a követelményeknek, általánosságban is a jó tanulók közé tartozott, aktív tagja volt az iskola KlSZ-szervezetének. Nem vették fel. — Kékesi Loránd is munkásszármazású, rajongó irodalmár, jó tanuló. Nem vették fel Debrecenben a magyar—történelemszakra. — A gimnázium KISZ-titkárát, akit Ságvári Érdemrenddel tüntettek ki, a jó eszű és jó tanuló Kónya Lajost sem vették fel a jogi karra. Az iskolában csak dicsérik, a Hanságon is megismerték nevét és munkáját, — mégsem lehet egyetemista. De egyetemista lehetett — bár az iskola egyenesen jelentette az illetékes egyetemnek, hogy nem javasolja — Szakács Imre, akit' annak idején eltávolítottak a Dobó Gimnáziumból, — magatartása miatt. Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy — a Szakács Imréket nem számítva — miért lehettek egyetemisták azok, akik azok lehettek, hanem arról, hogy miért nem kerültek felvételre Kónya Lajosék, a kitűnő tanuló Jaksi István és társai. Nem közhangulatot akarunk kelteni az egyetemi felvételek ellen, mert tudjuk és ismerjük azokat a problémákat, amelyek ezen a téren is a felsőoktatási szervek előtt állnak, de szólni kell, mert szólni kellett mindezekről. Szólni, mert joggal sérti nemcsak egyes emberek, de szervek igazságérzetét, szólni, mert ezek a hibák közrejátszanak az új értelmiség-típus kialakításának nehézségeiben. E sorok írója is sok emberrel beszélgetett e problémakört illetően. Sok szülővel, nem egy tanárral, szakemberrel, s a túlzásokat leszámítva, figyelmen kívül hagyva az egyéni és szülői elfogultságot általában ezen a területen, és ezért bírálták az egyetemek munkáját, az egyetemi felvételeket. A példák azt igazolják, hogy ezek a bírálatok, sajnós, jogosak is voltak Vajha jogtalanok lennének már! Ahhoz viszont meg kell „szüntetni” ezeket a példákat! GYURKÖ GÉZA FILM: 1958. augusztus 26, kedd: J.92ü-ban alakult meg a KAZAH SZSZK. V Névnap <2 Ne feledjük, szerdán: GEBHARD timst — A NAPOKBAN tartották Nagylályán a „moziszen- telöt”. Ezután már állandó mo/igépc lesz Nagytályának, amely részben megoldja a lakosok szórakozási problémáját.- BEFEJEZÉSHEZ közeledik a Hatvani Konzervgyárban a fözelékkészitő üzemrész építése. Az építkezést négy évvel ezelőtt kezdték meg, eddig több mint húszmillió forintos költséggel. — GYÖNGYÖSÖN az augusztus 28-i végrehajtóbizottsági ülésen a Városgazdálkodási Vállalat munkáját értékelik.- TEGNAP A HEVES megyei Területi Egyeztető Bizottság tíz panaszos ügyet tárgyalt meg és hozott kielégítő, döntést. \ — A FÜZESABONYI járási tanács végrehajtó bizottsága augusztus 38-án vb. ülésen tárgyalja a járás közbiztonságának helyzetét és a terményfelvásárlás alakulását. Egyre több helyen gyűl ki a fény Minden faluban mindig ünnepszámba megy az, amikor kigyúl a kulturáltabb életet jelentő villanyfény. Ilyen ünnep volt tegnapelőtt Tarna- bodon is. A községfejlesztési alapból ebben az évben a közvilágítás bővítésére hét- jezer forintot terveztek. így négy utcában lett lámpa, hogy ne kelljen a vaksötétben botorkálni, nyugalomba lehessen helyezni a "közvilágítást pótló istállólámpákat. A villanyhálózatbővítést a napokban fejezték be, s tegnapelőtt ki- gyúltak újabb négy tarnabodi utcán a lámpák. EGRI VÖRÖS CSILLAG - Svejk, a derék katona (rí. vész) EGRI BRODY Bűn EGRI KERTMOZI Fekete szem éjszakája (Széles váfiznú) GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Római vakáció GYÖNGYÖSI PUSKIN Láz HATVANI VÖRÖS CSILLAG Máry hercegnő HATVANI KOSSUTH Arlberg express FÜZESABONY Bigámista pétervA.sAra Siker útián EGRI LAJOSVAROSI KERTMOZI Dankó Pista HEVES Arlberg express ^VSAAAAAAAAAAA/WWNAA^AAAAA/WW\C^VWvraWV\AAaAAAAAAA^aAAAAAAAAAAAAAA/VSAAAAAAAAAAAAA^aAAAAA/^A^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/Sr, Eóvszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény özvegyasszony, aki nagy-nagy ház kis pincelakásában élt két gyermekével. Az emeletek napfényes magasában csupa nagyurak laktak, és a szegény özvegyasszony hajnalban kelt. éjjel teküdt. mert vigyáznia kellett a ház tisztaságára, csendjére. Gyermekeinek nem volt hangos szava, de az ő kezükbe is jutott szemetes láda. meg seprő, mert a szegény özvegyasszony házfelügyelő volt Egerben, a hatalmas Be- niczky házban, ö az anyám. S amit most elmesélek, az régen történt ugyan, de még ma is fáj! XXX — Adámné! — hangzott a méltóságos asszony szózata az emeletről, — hol a fia? — Elment beiratkozni a képzőbe — felelt anyám. — Úgy! Hát jöjjön csak be egy kicsit! — invitálta szíveskedve, alig rejtett dühvei anyámat, s mikor belül volt az ajtón, ráfordította a kulcsot és rázendített. — Mondja! Nem szégyenük magukat? Alig van betevő falatjuk és tanítóképzőbe megy a fia? Nem elég, hogy a lányából kisasszonyt akar nevelni és a zárdába járatja, képzőbe? Most még a fia is úr akar lenni? — Ehhez a méltóságos asz- szonynak nincs köze! Nem kértem én még kenyeret a méltóságos asszonytól és a fiam tanító akar lenni, nekem pedig kötelességem őt segíteni! Tessék engem kiengedni 1 A% óriás-belga nyúl — Na! Maid jönnek még segítségért! — válaszolta a méltóságos és anyám kitá- molygott az ajtón. Nem tudott tovább dolgozni, a kis. pincelakás egyszerű, de tiszta hálószobájában keservesen sirt. Hirtelen elvonult előtte a kora reggeli jelenet, mikor örömtől sugárzó arccal beállított az öcsém: — Anyukám! Van már pénzem a beiratkozásra! Eladtam az óriás-belga nyulamat Kádár Lacinak! — mondotta, és kimondhatatlan mennyiségű papírpénzt tett az asztalra. Pont annyit, amennyi a beiratkozásra kellett. 1946. júliust írtunk akkor... Igen, eladta azt a nyulat. amit hónapok óta olyan nagy szeretettel ápolt, gondozott, ami a szűk udvar egyetlen örömét jelentette számára. Eladta, mert látta, hogy anyánk nem tudja még, honnan kerítse elő a beiratkozási pénzt. Ezért sírt anyám. Meg azért, hogy hiába vonult el fejünk felett a front, hiába jönnek az új heroldjai, Radicsai Milánná, a vitézi székkapitány neje még mindig méltóságos asszony, és még mindig bele akar szólni abba, hogy mi legyen egy házmester fia. A rendezetlen viszonyok között valóban úgy gondolta a méltóságos asszony, hogy ő még mindig sokat számít, és ez elég volt arra, hogy anyám szívét összeszorítsa a keserűség. De megkeményítette magát, és ment tovább dolgozni ezen a forró júliusi napon. Alig tesz néhány lépést, látja, hogy a méltósága teljes díszben rohan valahová. Anyai ösztönével megsejtette hogy baj van, és újra sírva szaladt fel a ház egyetlen velünk érző, és kenyérkereső családjához, Frindt tanárék- hoz. — Tanár úr kérem! — lihegte a futástól gyöngye hangon — a méltóságos asszony megyen a fiam után! Ha valamit tesz ellene, én nem is tudom mit csinálok! — és kezébe temetett arccal sírt. — Ádámné! Vigyázzon esy kicsit az ebédre, mert minden fel van téve, ne idegeskedjék majd én megyek Sanyi után! — szólt a tanár úr felesége, és valóban el is ment, anyám pedig a poklok kínját állta ki délig, mert csaknem órák teltek el, míg a méltóságos asz- szony berobogott Nem szólt semmit, csak ment a lépcsőn felfelé. Nem sokkal utána jött az öcsém. — Édesanyám! Képzős lettem! Felvettek! — tette le az új ellenőrzőt anyám elé az asztalra, és nem tudta elképzelni, hogy mi van ezen sími- való, mikor ez egy nagy öröm! Sírt bizony, nagyon is sírt anyánk, mert százszor is a kezébe fogta a papírt, hogy megnézze rajta a belüket: Adám Sándor, líceum I. osztály. Végül hazajött Frindtné asszony is, és valóban anyámnak volt igaza, a méltóságos asszony ott volt az iskolában és teljes tekintélyével bement Somos Lajoshoz, az iskola akkori igazgatójához. Tücsköt bogarat összehordott, csakhogy megakadályozza az öcsém felvételét. Azonban Somos tanár úr már akkor is türelmes ember hírében állott végighallgatta a tajtékzó naevságát és a következő szavakkal kísérte ki az ajtón: — Asszonyom, minket nem érdekelnek házi perpatvarok a gyerek felvételi vizsgát tesz és hogy idevaló-e, azt maid mi döntjük el! És eldőlt. Felvették a szegény gyereket, aki azóta megszerezte az oklevelet, ösztöndíjjal elvégezte a budapesti testnevelési főiskolát, és ma is Tatán, a gimnáziumban oktat- ia a fiúkat. XXX A mesének vége. A szegény özvegyasszony azóta napfényes villában lakik, a dereka fái ugyan, amit elferdített tizenkét évi cipelés és hajlongás de nincs nagyobb boldogsága mint mikor összegyűlik nyá ron a család, és négy unoka csiripel körülötte. Most éppen a legkisebb formálja kicsit száját a szép szóra: — Édes Mama! És a sok könnyhöz szokott édesmama újra csak elsírja magát, de könnyében már nem rezeg a régi bánat, csak hát... hozzánőttek a könnyek, és nehéz tőlük szabadulni!,.. ADÁM ÉVA BÚN Jakob szőlősgazda 10 éve él már boldog házasságban feleségével, Annával. Sokat dolgoznak és a gazdaság szépen gyarapodik. Egy nagy bánatuk van csak, hogy nincs gyerekük, örökös, aki egyszer majd elfoglalhatná a gazda helyét. Anna asszony sokat járt orvoshoz, de eredménytelenül... és most még valami különös betegség is gyötri, sűrűn gyengélkedik. Még szerencse, hogy Rosalie, a kis szobalány olyan szorgalmas és egyre több munkát vállal magára asszonya helyett. Marko, a szolga sokat forgolódik a szerény és félénk Rosalia körül, de a leányka mindig kitér előle. Egy nap azonban a fiú olyan szenvedéllyel ostromolja, hogy nem tud többé ellenállni. Ettől kezdve Marko minden éjszaka felkeresi Rosaliet. A fiúnak rövideseti csillapul szenvedélye, s egy este hiába várja öt a lány, Marko új ismeretséget kötött egy cigánylánnyal, s el is megy karavánjukkal. Rosalie keserű szívvel viseli a csalódást, s még szorgalmasabban dolgozik, a gazdáék előtt sikerül titkolnia állapotát. Egy nap azonban anyja hazahívja Rosaliet, aki otthon szüli meg kisfiát. Akkor tér csak vissza a régi gazdájához, amikor megtudja, hogy asszonya meghalt. Ismét elfoglalja régi helyét Jákobnál, de most már mint feleség, a gazdaasszony munkáját is ö végzi. Az esküvőn örömmel üdvözlik a falubeliek az ifjú párt. Múlnak az évek és Jakob gazda birtokának még mindig nincs örököse. A férfi feleségét okolja, s egyre sűrűbben tesz szemrehányást, míg egy napon a megalázott nő elszánja magát a legvégsőbbre és férje szemébe vágja az igazságot, hogy neki már van egy fiacskája. Jakob mikor megtudja, hogy anyósánál van a gyerek, parancsot ad a kocsisnak, hogy fogja be a lovakat: — Jöjj, még ma, elhozzuk a fiunkat! — szol gyengéden Rosaliehoz. A filmet az egri Bródy Filmszínház játssza augusztus 27-ig. — képeslapokon um kiállításán — korban is nőttek a kulturális igények. A következő táblák azt mutatják, hogy voltak, akik az esztelen háború idején, az 1848-as igaz tábor vezéralakjait ábrázoló képekkel mertek tüntetni. Megrázóak a Tanács- köztársaság leverése utáni állapotokat ábrázoló Bíró Mihály grafikusművész rajzolta korabeli képek, melyek „Emlékezzetek” cím alatt jelentek meg. Láthatjuk a két világháború közötti, a népet hamis, idillikus beállítottsággal ábrázoló lapokat, az ízléstelen, durva „humorú” katona-lapokat, de velük szemben ott találhatók az első színes, vagy fehérfekete művészi reprodukciók is, melyek a képzőművészet kincseit voltak hivatottak terjeszteni. Külün érdekessége a kiállításnak az e korból való, sztrájkra, háborúellenességre, szolidaritásra felhívó illegális munkásmozgalmi képek. A kiállítás nemcsak a letűnt, de a mai kor hibáira is rámutat. „A jó utat rossz helyen kerestük” — írja a szöveg, s mellette eléggé silány kivitelű, nem egyszer agyonpolitizált képek. Az egyik például egy boldog ifjú párt ábrázol, amint szerelmesen szemlélik a tervteljesítést, a másikon egy újévi malac, szájában táblával: „Selejtmentes új esztendőt!” Szerencsére képeslap kiadásunk hamarosan kilábalt ebből a kátyúból, ezt mutatják az elmúlt évek s a ma képei. A mai tájlapok már túlnyomórészt valóban jómi- nőségúek, művésziek. Legújab-. ban megjelentek a színes és fotoszürke leporellók, a színes virág- és bájos gyermekképek. Dicséret illeti a magyar kiadót a kiállításon látható nagyméretű új táj- és műemléklapok, valamint a nagy magyar és külföldi festőművészek — így Muhkácsy, id. Markó Károly, Goya, Velasquez, Dürer, da Vinci — képeiről készült hű reprodukciók, melyek a kiállításon kaphatók. A kiállítás utolsó részlete, mely a képeslap gyártásának nyomdatechnikáját mutatja be, szintén igen érdekes és tanulságos. Az igen tartalmas, magas színvonalú kiállítás — mely legalább olyan tanulságos, mint egy történelemkönyv — igen nagy érdeklődésre tar! számot Gyöngyösön. A megnyitást követő harmadik napon a látogatók száma már elérte a több százat, s a szeptember 15-ig tartó ki áll’'tás ezután is nagy látogatottságnak örvend. DICSEKET ILLETI a nagyszerű kiállítás meR-endezéseért a váró« tanAcs**» a Képző» művészeti Alap v iad^vällala- tát. Szeretn-nk még több hasonlóan szép vándorkiállítást látni a Mátra r r'-eumban. —rózsa— 85 év történelem — A Mátra Múzei ha ÜDÜLNI VAGYUNK és képeslapot küldünk neki, — vagy jókívánságainkat fejezzük ki távoli ismerőseinknek, legtöbbször nem is gondolunk rá, milyen nagy jelentősége Van egy-egy képeslapnak az ízlés fejlesztésében, a kultúra fejlesztésében. Pedig: „Évtizedek hosszú során tükrözte a képeslap a társadalmat, a kultúrát, a különböző stílusokat, általában a kort, amelyben készült” — olvashatjuk a gyöngyösi Mátra Múzeumban: „A képes levelezőlap története című kiállításán. S hogy a megállapítás mennyire igaz és helyénvaló, arról mindenki meggyőződhet, aki figyelmesen megnézi a 85 éves képeslap fejlődését ábrázoló kiállítást. A kiállításból megtudhatjuk, hogy a postai levelezőlapot 1869-ben bocsátották forgalomba, éppen nálunk, helyesebben az Osztrák-Magyar Monarchiában és 85 éve annak, hogy 1875-ben megjelenik az első képeslap. Ezek a századfordulói „ős képeslapok” természetesen még igen kezdetlegesek voltak, de már akkor is kedvenc témájuk a különböző tájak, városok ábrázolása. Az első lapok még színes, eredeti rajzokon, fejletlen technikával, szegényes színösszetétellel mutatták be Visegrád, Esztergom, Budapest jellegzetes épületeit, tájait. De ugyanakkor már a millennium idején megjelenik a kiállítást, a tömegeket, a magyar ősöket ábrázoló rajzok, sőt később már fotók is. A századforduló utáni lapok már jelzik az akkori társadalom jellegzetességeit, az olcsó, szenzációt hajhászó, a bárgyú kispolgári humort, de mutatják az ízlés fejlődésit is, főképpen a számtalan tetszetős kül- és belföldi — például • zágrábi, budapesti, trencséni, zürichi, rotterdami — tájkép., AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ képei szinte ordítják az esztelen legitimizmust, a háború borzalmait feledtetni akaró báj-édelgést. Láthatunk ezek között „Ferencz József ö cs. és k. Felségét” ábrázoló képet, huszáros lapot „ő cs. és k. Felségét, Auguszta Főhercegnőnek a legmélyebb hódolattal ajánlva”. Az egyik képen egymásba omló, szinte eggyé préselődő pár, alatta a „költői” szöveg: „Simulásod érzetére ver a szív, erem minden lüktetése vár és hív”, a másik, úgynevezett „gyorslapon” férfias arckép, s körülötte ilyen és ehhez hasonló mondatok: „Szeretnék már Veled lenni!” Szeretnélek viszontlátni'” „Gyere el hozzám’”, „Nem kívánlak többé látni” — a küldő a kívánt szöveget aláhúzta.;. A Wagnert, Tompát, Lisztet, Mahlert, Mikszáthot ábrázoló színes, ízléses lapok viszont azt mutatják, hogy ebben a
