Népújság, 1958. augusztus (13. évfolyam, 162-187. szám)

1958-08-26 / 182. szám

1958. augusztus 26., kedd

NÉPÜJSAG

S

kél

szül

iőd

és 1

Napirenden:

A BALATONI hegyvidéki üdülők még tömve vannak a nyári pihenőjüket töltő dolgozókkal, a nap heve is perzsel még —, de a múló napok az őszre figyelmeztetnek. A fákról egy-egy erősebb szélroham már lesodorja az első sárga leveleket, a gabona már régen a zsákokban van, s a kukoricaszáron egyre jobban terjed a sárga folt. Nappal még kánikulai a hőség, de estére kelve, lehűl az idő, s jóval korábban köszönt be az éjszaka. Mind apró, de nyomós figyelmeztetője az időnek, hogy jó lesz készülődni az őszre, mely nem sokkal kevesebb munkát jelent a parasztembernek, mint a nyári hónapok.

Itt az ideje, hogy lassan felkészüljenek a termelőszövetkezetekben, a kis egyéni gazdaságokban arra, hogy előkészítsék a jövő esztendei aratást. Az Egri Gépállomás a napokban jelentette, hogy az első gépek már megkezdték a verpeléti termelőszövetkezet földjén az őszi mélyszántást. S nyomukba egyre többen lépnek, egyre szaporodnak a határban a nagy rögös hantok az eke nyomán.

Az ősznek — éppen azért, mert a jövő esztendei termés sorsát alapozzuk meg — sok és nagy munkája vár a paraszt emberekre ezekben a napokban. Az egyik legfontosabb a vetőmagvak előkészítése. Ki mint vet, úgy arat — tartja a közmondás és ezt igazolja minden esztendő termése. Ahol válogatott, jó magot vetnek, ott a sok munka mellett ez is segít a nagyobb termés elérésében. Ezekben a napokban már itt az ideje, hogy az aratás idején kiválasztott, külön csépelt, a vetőmagnak való gabonát még egyszer megvizsgálják, jól csírázik-e, s ha megfelel minden követelménynek, munkába kell állítani a szelektorokat. De nem sokáig lehet már késlekedni a csávázó-szerek bevásárlásával sem. Cjsak akkor tekinthet a gazda nyugodtan az őszi munkák elé, ha mindezt, ezekben a viszonylag csendes napokban előkészíti.

AZ IDÉN NAGY feladat vár a gépállomásokra is. A megye községeiben egymás után alakultak meg a géphasználati társulások a földművesszövetkezetek keretében. Jókor elő kell tehát készíteni a munkát,

hogy az úgy is menjen, ahogy megtervezték, megígérték. Ki kell dolgozni á földművesszövetkezeti agronómussal és a géphasználati társulások tagjaival a menetirány-terveket, hogy minden percet ki lehessen majd használni az őszi szántás-vetésre, mert annál a munkánál sem mindegy, mikor végzik. Lényeges az is, hogy mindenüvé jó gép kerüljön, hogy a parasztság bizalma tovább erősödjék a gépállomás iránt, s hogy ez ismét olyan alkalom legyen, a- hol az egyénileg dolgozó parasztok meggyőződhetnek az összefogás előnyösségéről.

Nagy munkát jelent, különösen a termelőszövetkezetekben, az őszi kapások betakarítása is. Nyáron még könnyebb a dolguk, mert aratásra, kapálásra, szívesebben kijárnak a tagok, de meg kell mondani őszintén, csökken a munkakedv, amikor a sáros, hideg, esős őszi napokon a kukorica törésére, a répa felszedésére kerül a sor. Ezt ' csak jól megszervezett munkával, alapos tervvel lehet ellensúlyozni, s azzal, hogy a nyáron együtt dolgozó munkacsapatok felelősségét a termés betakarításában kihangsúlyozzák. Az idén a rossz időjárás elég komoly károkat okozott a gabonatermelésnél, azonban sokat pótolt a kapások terméseredményeinél. E kiesés miatt lesz nagyon fontos, hogy az őszi kapások termését a legminimálisabb veszteséggel takarítsák be, hogy a termelőszövetkezet bevétele minél kisebb összeggel csökkenjék. Elsősorban a termelőszövetkezetek kommunistáira vár nagy feladat, hogy beszéljenek arról: akkor kezdődhet csak meg a téli pihenő, ha minden szál széna, szalma a helyén lesz, s ha az utolsó barázdát is felszántotta a tavasziak alá az eke.

AUGUSZTUS végétől szeptember közepéig csökken a mezőgazdasági munka irama, de nem állhat meg. Ezeket a napokat kell felhasználni az őszi betakarításra. S ezt a munkát annak tudatában kell végezniük a termelőszövetkezeti hatalmas táblák gazdáinak éppúgy, mint a keskeny parcellákon dolgozó egyéni parasztnak, hogy ettől a munkától függ most elsősorban az: jövőre gazdag lesz-e az aratás, megtelnek-e a csűrök.

DEÁK RÓZSI.

A Mátra kincseinek kutatói

A MÄTRA ERDEIBEN egyre több kutatócsoport jár keresve, kutatva a környékben búvó ércet és egyéb természeti kincseket. A Recski Ércbánya geológusának meghívására érkeztek ide a Földtani Intézet kutatói, hogy megvizsgálják a Mátra északi részét.

A működő Recski Ércbánya hosszú időre tekinthet vissza. Már 1880-ban termeltek ércet, egészen kezdetleges módon és a termelés is terv- szerűtlenül haladt. A magánérdekeltségben levő bányára a rablógazdálkodás volt a jellemző. A vágatok biztosítását elhanyagolták. Az egyre szaporodó tárnák behálózták a Lahócza belsejét. A tömedékeléssel nem tudtak megfelelő szilárdságot adni a falaknak.

A világviszonylatban egyedülálló ércesedés kutatása nagy munkát jelent dr. Vidacs AladáréknaJc.

A Recski Ércbánya ércva- gyona eléggé korlátolt. Ezért is vált szükségessé a további lelőhelyek felkutatása és majd esetleg a beindítása. A geológusok a Galya alatti részen, Nagylipót környékén dolgoznak. A kis csoportnak figyelemmel kell kísérni, hogy merre vonulnak a kovásodások, fel kell térképezni a méréseket és utána „árkolással” irányát szabni az ércesedésnek.

A Recski Ércbánya geológusa időre még fiatal ember, de a magyarázat után ítélve,

már mestere a szakmájának. Szeretettel beszél a kutatásokról, a geológus életéről.

— Nem könnyű mesterség a miénk. Sárban, vízben kell járkálnunk és mindig meglehet, hogy rossz nyomon járunk. A kő beszélni is tud, és csak az menjen geológusnak, aki szereti a természetet, a történelmet. A kövekbe préselt jelekből olvasni lehet évszázadokra visszamenően — beszél izgatottan a geológus.

VERESAGYBÉRC, Vörösvár, Hegyeshegy — sorakoznak a nevek a jegyzetfüzetek lapjain. Hosszú-hosszú eredményes és eredménytelen munka utón eltűnnek az ismeretlen foltok a Mátra ásványtani térképéről.

Míg dr. Vidacs Aladár geológus csoportja a Nagylipóton „felderítő” munkát hajt végre, addig a fúrósok éles szerszámaikkal neki kezdenek a mintaszedésnek.

Már eddig is Lahóczán 14 próbafúrást hajtottak végre. Az átlag-mélységek 100—160 méter körül vannak.

Mélyebb fúrással kísérleteznek most a Várlak mellett, nem messze a parádfürdői mű- úttól. Itt ezer méter mélyre száll le a fúvófej és hozza felszínre a mintát, amiből következtetni lehet az ércese- désre.

Az ércesedés csapását jelzi

a kék pala. Az ércbányában nagyon meredeken bukik le és ezt akarják megtalálni ezer méteren. A berendezés Ruda- bányáról érkezük Recskre, hogy megkezdje a munkát.

Ezektől a kutatásoktól függ az ércbánya jövője. Igen nagy összegeket fordítanak a további geológiai mérésekre, fúrásokra. Ebben az évben egymillió forinttal gazdálkodnak a kutatók.

A Lahócza északi részén fúrótornyot rejtenek a fák. Itt dolgoznak Gál József ék, Farkas István fúrómesterrel az élen.

Szakmájukat értő emberek méltó segítőtársaik a geológusoknak, mert az ő munkájuktól is függ a sikeres kutatás. Tudni kell: mikor lehet mintát venni, hogyan lesz a legjobb.

A geológusoktól, a Recski Ércbánya vezetőitől az eddigi eredményekről nem sokat lehet megtudni.

— Lehet, hogy csak annyi kitűnő érc van ott, azon a helyen, ahol fúrunk, amit egyszerre kihoz a fej. A föld mé- he kiismerhetetlen — tér ki a határozott felelet elől a geológus.

LEHET, HOGY VAN, lehet, hogy nincs: ez a találgatás vezeti őket.

Az elért eredmények után csak annyit mondanak: bízni lehet a sikerben.

KOVÁCS JANOS

a szputnyik...

amely ki tudja már, hányadik serény fordulatát teszi a Föld körül, s amelynek mozgásáról, mint a várható időjárásról rendszeres tájékoztatót ad az újság és a rádió. Napirenden az ember, aki létrehozta a mesterséges holdat, amely még Verne, a nagy fantaszta álmaiban sem jelent meg. Létrehozta és úgy látszik, meg is szokta. Olyan természetességgel beszélünk róla lassan, mint a vonatról, vagy a repülőgépről, a rádióról, vagy a filmről, amelyek még néhány éve, vagy évtizede ámultató csodák voltak, gúny és nevetség tárgyai, a lehetetlen fogalmának megtestesítői.

Érdekes: a mesterséges holdak megteremtésének és kísérleteinek nem volt olyan disszonáns visszhangja, mint az emberiség eddigi reális és földön mozgó találmányainak. Az ember megszokta és megtanulta, hogy számára nincs lehetetlen, csak legfeljebb „még" lehetetlen. De ez a „még", mint időhatározó fogalom is rendkívüli módon összeszűkült és ma már nem évszázadokban mérjük, gyakran nem is évtizedekben, csak években.

Az ember a szputnyik segítségével, ha testben még nem is, de lényegében már elhagyta a Földet. Nem úgy, mint Wright testvérek repülőgépével, vagy még előbb, a francia testvérek léggömbjével, de szó szerint. A mesterséges hold új égitest a világmindenségben, teljes jogú tagja lett a naprendszernek, a galaktikának, s bár nagysága még földi méretekben sem „meghökkentő”, de léte ezerszerezi tömegét.

Esténként még szerte a világon milliók figyelik előre jelzett útját, de újdonsága megszűnik majd, az újdonság erejével hatni. S ez nem baj, ez a jó, mert ez a törvény- szerű. Ha ma már a gyerekek nem pilóták, hanem űrhajósok akarnak lenni, mire megnőnek, az már feltétlenül a szputnyik érdeme és jellemzője a világegyetem meghódítása első lépésének. •

Csodálatos dolgokra képes az ember, ha ember, ha összefog, ha a tudományt a tudomány, az emberiség holnapja szolgálatába állítja! Még békét is, örök békét is tud teremteni a szputnyik alatt! (gy—ó)

/ /mZC a# . ;

LSJD5ZÁC05 MEZflCAZDASÁClV MLLirftON*. Heves megyéből

Megyénket a bortermelő hírnevéhez méltó módon képviselik állami gazdaságaink, termelőszövetkezeteink, egyéni gazdaságaink. A már lezajlott országos borversenyen az állami gazdaságok versenyének harmadik díját az egri Szőlészeti Kutató Intézet Kísérleti Telepének 1957-es évjáratú leánykája nyerte. A termelő- szövetkezetek III. díját a verpeléti Dózsa 1957-es olasz riz- lingje, a szakcsoportok III. díját a verpeléti szakcsoport szintén 1957-es olasz rizlingje nyerte. Az óborok versenyében a Nagygombosi Tangazdaság 1949-es olasz rizlingje II. díjat,

Rudas László vécsi egyéni gazda 1947-es hárslevelűje szintén második díjat nyert.

A kiállítás más területén is szerepelnek Heves megyeiek.

A növénytermesztési pavilonokba a vécsi Rákóczi, a füzesabonyi Petőfi és a félné* meti Petőfi Termelőszövetke* zetek nagy termést ígérő cukorrépájukat viszik fel, a fel* németi Petőfi és a demjéni December 21 Tsz-ek 30 mázsás átlagtermést ígérő kukoricája is látható lesz a kiállításon. A rizseseket a kiemelkedő termésátlagot elérő pélyi TiszavU rág képviseli majd az országos rizstermesztési bemutatón.

Oszeleji háziasszonyi gondok — asszonyi nyelven

Nehéz dolog ilyentájon, kánikulában, az asszonyokkal szót érteni a munkapad vagy az íróasztal mellett. Egyik a munkájával siet és nem kíván sokat tárgyalni a szó emberével, a másik a ki nem vett szabadságára gondol, mikor gondjai felől érdeklődöm. Majdnem olyan közömbös arccal néznek rám, mint a férjükre. Ez fáj is nekem, de fel is bátorít arra, hogy őszi problémáikról érdeklődjem.

K. E.-né olyan asszony, akire azt mondják, hogy derekasan cipeli a legszebb férfikor minden gondját-baját. Egyénisége egyenes tartású, erős termetéből sugárzik. Két gyermek anyja. A két fiú középiskolás, erős, izmos. Most, a nyáron állami vállalatnál kaptak munkát, ahol jól megfizették' őket teljesítményükért. A szeptemberi iskolába indítás gondjának egy részét a fiúk maguk elintézték. De mert mindkét gyerek nyakigláb - mint ahogyan az anyjuk mondja, már túlnőttek apjukon -, ezért hát a ruha-kérdés drága szórakozás. Mert a fiúkon ég a ruha. Különösen a cipő. Nem azért, mert erős járásúak, hanem, mert az utcán található köveket rugdalják.- No, de addig jó a gyerek, amíg pajkos és nem kell patikára költeni! — mondja nevetve, a fiús anya látható büszkeségével K. E.-né, aki csak egy pillanatra állt meg a pult megett, hogy kérdéseinkre őszintén és g3'orsan válaszolgasson. Keze nyugtalanul rakja a vásárló elé a holmikat, rövid, érthető mondatokkal magyarázza, hogy melyik ruha lesz jó a kislánynak az óvodába.

Megvárjuk, amíg a vevő elmegy, aztán kérdésünkre folytatja:

— Ma reggel kint voltam a piacon, vettem tíz kiló pici uborkát, savanyítani. Nagyon szeretik mind a hárman.

Saját magát nem is számítja, mert ő egyedüli nő a családban. Itt minden úgy van, ahogyan a „teremtés koronái” kívánják.

S. B.-né amolyan egymondatos asszony. Nem úgy, hogy egész napon át csak egyetlen tőmondatot mondana, hanem úgy, hogy állandóan mondja az egyetlen kérdésre adott választ - írásjel, azaz szünet nélkül. Nem is írom meg. hol dolgozik, mert bizonyára bosz- szantanák rossz szokása miatt. Vallomását igyekszem a közérthetőség határára hozni:

— Hogy vannak-e őszi gondjaim? Mi az hogy! Itt van a befőzés. A lányom alig nyolcéves, rá nem hagyhatom az ilyesmit. Férjem segédmunkás, ő sem ért az ilyesmihez. Az embereknek könnyű, ők azt mondják, hogy az asszony dolga és minket egyen mindennel a fene. Azt ugyan elmondja, hogy a lakást ki kell festeni, de hogy ki fesse ki, meg hogy mikor, azt nekem kell előteremteni. Már háromszor jártam a piktor nyakára, de az is úgy igér, mint a próféta. (Két szusszanás között kíván is neki egy kisebb lefolyású nyavalyatörést.)

— Meg aztán itt van a nagytakarítás! Azt csak el-elmondja az uram, hogy meg kell csinálni, dehát mikor? A második műszakban? Hát így vagyunk mi ezekkel a műszakokkal? Minden összejön így, a kánikula végére! Még csak az hiányzik, hogy időnek- előtte beálljon az őszies idő, akkor eszi meg a fene az én dolgomat!

— A gyerek is megy iskolába. Kell neki a cipő, a ruha, a füzetek, a könyv ipeg a mozi. (Mély lélegzetet vesz, látszik az arcán, hogy a gyermek említésére bévül a hangulat átalakul puhává, lággyá, simogatóvá, mint az olyan embereknél, akik csak az egyik szélsőségből a másikba tudnak átcsapni, temperamentumuk nem bírja elviselni a kimértséget.) Mindent megveszünk neki (itt már a férjét sem rekeszti ki az aktivitásból), mert azt akarjuk, hogy neki jobb legyen. Azt még nem nagyon értem, hogy miért kell a lófarok-frizura, de a többi is így hordja, hát ő sem maradhat el az osztálytársaitól. Jól tanul a csitri, szép énekhangja van. Csak már nagyobb lenne! Reggel még nem akar egymaga öltözni, engem kérdez mindig arról, hogy mit vegyen fel. Mintha olyan sok ruhája volna!?

— Nem mondom, szívesen foglalkozom én vele, de az mindig időbe telik.

Szemmelláthatóan kiapadt áldozatom nyilatkozó kedve. Azt is látja, hogy alig győzöm írni a sok és gyorsan hadart szentenciát.

Búcsúzóul a köszönés mellé útravalóul

utánam kiáltja még: *

— Azt még elfelejtettem mondani, hogy az idén nagy bortermésre van kilátás. Valamiféleképpen rendszabályozzák meg már az embereket, hogy kevesebbet igyanak. Hogy akkor is pontosan jöjjenek haza, amikor fizetést kapnak.

Elhárító mozdulatot teszek, hogy én nem értek az ilyesmihez, kákabélű vagyok, gyakorta csak szódavizet iszom. Az orrán látom hitetlenségét. Meg is vallja, amit gondol:

— Maga is olyan, mint az uram. Még tán akkor sem vallaná be az ivást, ha nem tudna talpra állni.

Erre az udvariasság íratlan szabályai sze- * rint nem illik válaszolni.

A nagylélegzetű párbeszéd után (igaz, eléggé egyoldalú volt) szerettem volna csendesebb és kedélyesebb háziasszonyt kifogni, aki — ha panaszkodik is, sopánkodva saját sorsa felett — meleg, szelíd szavakkal elmeséli őszi terveit. Ez csak az ötödik próbálkozás után sikerült. Érdemes volt rá várni!

Cs. T.-né, háromgyermekes anya. Két lánya még iskolás, a harmadik férjnél. Már unoka is van. Nem együtt laknak, de a fiatal nagymama már megosztja önmagát és szorgalmát a saját családja és az unoka között. Gondjairól így nyilatkozik:

— Remélem, hosszú őszünk lesz. A kitűnő nyári időjárásból arra következtetek, hogy hosszú őszünk lesz. Kell a kicsi unokának, aki négyhónapos, s akit nagyon szeretünk és aki ránk hasonlít. Mondtam a lányomnak, az idén sokkal több tüzelőt szerezzenek be, mert a gyerekekre télen kell az állandóan fűtött szoba. Nem is nyugodtam bele, amíg a múlt héten be nem szerezték az egész tüzelőt. Negyven mázsa csak elég lesz nekik!

— A jövő hétre tervezzük két lányommá! a nagytakarítást. Mielőtt még iskolába mennének, szeretném elvégeztetni a nagyját. A nagymosás nem nagy dolog, mert mosógéppel könnyen megy. Eleinte idegenkedtem tőle, de a lányaim megmutatták, hogyan kel) kezelni. Azóta nagyon nagy hasznát veszem.

— Mindkét lányom folyton a ruháról beszél. Arról, hogy itt azt látta, abban a kirakatban azt figyelte meg, ez ezért hasznos, az azért csinos. A példálózgatást csak akkor hallom meg, ha jókedvem van. Közben gyűjtöm a pénzt, hogy meglegyen mindenük. Nagy számtantanárnak kell lenni ahhoz* hogy két felnövő lányt megfelelően öltöztessen az ember. De a szeretet, meg a mértéktartó jóízlés eligazítja a szülőt a sok-sok kérdésben.

— Hogy befőztünk-e már? Júniusban kezdtük a barackkal, ezzel-azzal. Túl vagyunk rajta. Sokba került.

— A tüzelőt mi is elintéztük. A következő takarékossági program: szeretnénk decemberben vagy januárban disznót ölni. Jó lenne, ha ismét lenne olyan akció, mint tavaly volt az állami vállalatok dolgozói részére. Előnyös volt és mégiscsak megnyugtató az, ha a kamrában ott lógnak a szalonna-oldalak, a kolbász meg a sonka társaságában.

— Magam is szeretek színházba-moziba járni. Lányaim is nyúznak a bérletért. Valószínű, hogy a végén mégicsak ez lesz őszi pragramunk. Jó operetteket és kitűnő szórakozást igér a Gárdonyi Géza Színház műsorterve. Az új tagokat csak újságból ismerjük. Reméljük, sokat tapsolhatunk majd nekik.

Több száz családot lehetne sorra látogatni az őszeleji kérdésekkel. Kisebb-nagyobb eltérésekkel ugyanazt a választ kapnánk. Ilyenkor illik sóhajtva szidni a KIK-et a lakások javítása és tatarozása miatt. A szemetest ócsárolni, mert sok helyen nem tartják be a higiénia legelemibb előírásait sem, amikor a teherkocsi platójára öntik a ház elé kitett szemetesvödröket. Illik ilyenkor átkozni a TÜZÉP-et, mert a jó szenet keveri a gyengébb minőségűvel. Miért? Mert a téltől mindenki tart. A közelgő tél jniatt rohamszerűen viszik talpaltatni a cipőket, iga- zíttatni-tisztíttatni a felsőruhákat. És a gondok, állítólag, akkor enyhülnek kissé, ha azokat panaszkodva elmondjuk úton-útfélen rokonnak, ismerősnek egyaránt. És mert a háziasszonyok ezt így csinálják a paradicsomi bordaoperáció óta, így hát a férfiak sem csodálkoznak ezen. Legfeljebb a nők. hogy róluk ilyesmit m rnek írni a „tapasztalatlan és csak a maguk dolgát értő és is rosszul értő” férfiak. (f. aj