Népújság, 1958. augusztus (13. évfolyam, 162-187. szám)

1958-08-23 / 180. szám

4 NÉPÜJSAG 1958. augusztus 23., szombat 1 gyöngyösi Iskolák tatarozva, tisztán várják a diákokat Koncx László tanulmányi felügyelő nyilatkozata Hogyan készültek fel Gyöngyös iskolái és a ta­nács a szeptemberi tan­évnyitásra? — ezt kérdeztük Koncz László­tól, a város tanulmányi fel­ügyelőjétől. Koncz László a következő nyilatkozatot adta: — A, városi tanács a nyári szünidő alatt mintegy száz- ötvenezer forintot költött a város iskoláinak tatarozására. Ebből a legnagyobb összeget, — százharmincezer forintot — az I. számú általános iskola csatornázására fordítottunk. A többiből az iskolák renová­lását, festését fedeztük. Az építési munkálatok most már a befejezéshez közelednek, így nyugodtan kijelenthetem, hogy a város valamennyi iskolájá­ban ragyogó tisztaság, újra­festett termek fogadják a diá­kokat szeptemberben. Gyöngyösön az utóbbi időben egyik legégetőbb probléma a tanteremhiány. A jövő tanévben várha- ló-e némi javulás ezen a téren? — Igen. Hosszú harcok árán végre sikerült elérnünk, hogy a város profiljába legkevésbé sem beletartozó SZÖVOSZ-is- kolát elköltöztessék. Ha, saj­nos, tanévnyitásra már nem is, de októberben áthelyezik az is­kolát. Tokajba s ezáltal a ha­talmas épület felszabadul. így igen sok tantermet adhatunk át a város iskoláinak. A SZÖ- VOSZ-iskola elköltözése után annak termeibe a Mezőgaz­dasági Technikum Zrinyi utcai fiú- és a Martinovics utcai le­ánykollégium költözik, s itt kap helyet a létesülő gimná­ziumi kollégium is. A Mezőgazdasági Techni­kum, mely eddig a gimnázi­um második emeletét foglalta el, a Zrinyi utcában lesz, a második emeleti helyiségeket pedig a gimnázium rendelke­zésére bocsátjuk, ahol tanter­meket, szertárakat rendezünk be. Ez az intézkedés lehető­vé teszi a gimnáziumban egy negyedik első osztály létesí- sét, mely eddig helyiség hiányában megvalósíthatatlan volt. A Martinovits utcai le­ánykollégiumot átadjuk a IV. sz. általános iskolának, úttörő­szobának és gyakorló tante­remnek. A gimnázium felsza­baduló helyiségeiből két tan­termet irodai szakiskolának rendezünk be, a József Attila utcában így felszabaduló há­rom helyiségben pedig tovább bővítjük a IV. sz. iskola nap­közi otthonát. Végül a I. sz. iskola napközijét a volt SZÖ- VOSZ iskola földszintjén he­lyezzük el, a felszabaduló tan­termekben pedig úttörőszobát rendezünk be. Ez végre megnyugtató. És milyen új építkezések­ről hallhatunk? — Ugyancsak szeptember­ben adják át a városfej­lesztési alapból a városi ta­nács által épített százszemé- Ives. új, napközi-otthonos óvo­dát. Szeptemberben pedig egy nyolctantermes iskola építését kezdik el az Élmunkás utcai lakótelepen, előreláthatólag 1960-ban nyitja meg kapuit. Hogy a távolabbi tervekből is adjak ízelítőt, megemlíthetem, hogy 1960-ban kezdik meg egy új, 24 tantermes általános is­kola építését a város déli ré­szén levő lakótelepek között. — Ha nem is új épületben, dét új iskolát is nyitunk szep­temberben. Ekkor kezdi meg ugyanis működését a kis vá­rosháza épületében az Állami Zeneiskola. Igazgatója Szabó Tivadar lesz. A város legjobb zenetanárai fognak itt taníta­ni, névszerint dr. Borhy Ottó és Székely Gyula, valamint egy szolfézstanár Budapestről. A pedagógusok létszá­mában van-e változás? — Igen. A nevelök száma emelkedett. Az idén három idős pedagógus ment nyug­díjba, s helyettük hat új jött városunkba. És még egy utolsó kér­dés: a tanmenetben mi­lyen új változtatások van­nak? * — A művelődési miniszter rendeletére az általános iskola ötödik osztályában megszű­nik az élettelen természet, és az általános iskqla felső ta­gozatában eggyel csökkentik a számtan heti óraszámát. E- helyett új tantárgyként gya­korlati órákat tartunk. Több kérdésünk nem lá­ván, megköszönjük Koncz Lászlónak a felvilágosítást és nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a gyöngyösi diákoknak valóban minden , feltételük megvan a jó bizonyítványhoz. Kölcsey sírjánál Kevés olyan része van ha­zánknak, ahol olyan tömény történelmi* levegőt szívhat az ember, mint a Tisza—Szamos lapályán. Hazánk nagyjai kö­zül igen sok született, élt e tá­jon, s nem egynek itt porlad­nak hamvai is. Ki tudná meg­mondani, ki közülük a legna­gyobb, legdicsőbb? Ama Tar- pai Márton nevű jobbágy-e, aki a környék elégedetlenen összegyűjtve, igyekezett Budai Nagy Antal táborába? Vagy Esze Tamás, a paraszt óbester, Rákóczi haláláig hű híve? Itt született a Himnusz költője, Kölcsey is, akinek földi ma­radványai az árnyas szatmár- csekei temetőben nyugszanak; Móricz Zsigmond, a magyar paraszti jellem realista meg­rajzolója és Zalka Máté, a Nagy Októberi Szocialista For­radalom, majd a spanyol sza­badságharc hőse, a proletár in­ternacionalizmus kiváló írója. De az itt lakó nép Petőfit épp­úgy édes fiaként emlegeti, mint szülőföldje, hiszen e rö­gök még ma is őrzik lépteit, s halhatatlan verseiben maga a költő is mély szeretettel szól c tájról (Tisza) és népéről (Fa­lu végén kurta kocsma.. Bajcsy-Zsilinszky Endre ham­vait idehozta hálás népe a tar- pai temetőbe, hogy még haló poraiban is itt lehessen köz­tük. Ennyi nagy név! Valameny- nyi arany betűkkel írva né­pünk történelmébe. Nem cso­da, ha évről évre százak és ezrek zarándokolnak ezekbe az eldugott falvakba, csak azért, hogy egy kis zsúpfedeles kunyhócskát, egy sírhalmot, vagy akár csak egy nyárfát megnézzenek. ★ Ebben az évben Kölcsey Ferenc halaidnak 120. évfor­dulójáról emlékezünk. Nevét, mint a Himnusz szerzőjét, szerte a világon ismeri min­den magyar. Az irodalomtörté­netben azonban még nagyobb a jelentősége, mint az irodal­mi kritika megalapozójának, irodalmunk felemelkedéséért küzdő harcosnak, s az egész nemzeti élet megreformálását sürgető szónoknak. Bár tíz évvel előbb meghalt, a negy­vennyolcas eszmék diadalra- jutásában, mint írónak és mint politikai szónoknak, fontos szerepe volt. Nemcsak népéért, — az egész emberiségért küz­dött, „Szeretni az emberiséget: ez wanden nemes szívnek elen­gedhetetlen feltétele” — vallja a Parainesis-ben. ★ Ezen a nyáron magam is a zarándokok sorába lépve, el­jutottam Szatmárcsekére. A falu lakói nagy szeretettel iga­zítottak útba és segítségükkel hamar megtaláltam a temetőt. A halottak kertje igen érdekes benyomást tett rám. Ezen a vidéken általános szokás, hogy a síremléket a falu valame­lyik ügyesebb fafaragója ké­szíti. összes szerszáma az ács- szekerce. A fejfák alakja fal- vanként változik. A csekeieké ősi bálványfákra — tetemfák­ra — emlékeztetnek. Szinte nem is kálvinista, hanem po­gány temető hangulatát áraszt­ják ezek a fekete fejfák. Kö­zülük messzire virít a Him­nusz költőjének impozáns sír­emléke, amit 1925-ben emel­tek. Hat karcsú oszlop körbe­futó párkányzatot tart. Az elülső oldalon megszakad a párkány, s szélein kecses vo­nalú kelyhek állnak. Az oszlo­pok által közrefogott emelvé­nyen alacsony, zömök talapzat áll, rajta gyászlepellel lebon­tott kehely. A kehely oldalára a Kölcsey-család ősi címere van vésve. Az oszlop elülső ol­dalán nagy, nyomtatott betűk­kel van kivésve: KÖLCSEY, alatta pedig a babérfüzérrel díszített lant. Szép, impozáns e síremlék, méltó ahhoz, akinek hamisai felett emelkedik. A legmél­tóbb síremlék azonban még­sem ez. Még talán az a szo­bor sem, amit az alkotmány ünnepén avattak a Kölcsey- kastély udvarán. Ezek kőbe­vésve őrzik ugyan egy bizo­nyos ideig az emlékét, az idő vasfoga azonban mégis csak határt szab létüknek. Bronz­nál, márványnál maradandóbb az az emlék, amit a szivekbe vésett a tisztelet, szeretet. Köl­csey Ferenc nevét mély tiszte­lettel és őszinte szeretettel ejti ki minden magyar ember nemcsak itt, Szatmárcsekén, nemcsak kis hazánkban, ha­nem szerte a világon. S külö­nösen szeretettel gondolnak rá azok utódai, akiknek emberi életéért ö, a volt földbirtokos, oly őszintén küzdött. A kas­télyban ma a termelőszövetke­zet tagjai — Kölcsey eszméinek gyakorlati megvalósítói — ter­vezik és hajtják végre a bol­dogabb magyar jövendő tenni­valóit. Ma már megvalósult az követelmény, amit 1832-ben, a pozsonyi országgyűlésről írt: Ügy kívánja a jobbágyfelsza­badítás ügyét szolgálni, hogy az adózó nép nagy tömege egyszer már a „polgári” alkot­mányba belépjen...” A Nép belépett?’ az alkotmányba: maga hozta létre államrend­jét, maga intézi saját ügyeit és végleg száműzte a haladás — a magyar nemzeti — és az egyetemes emberi haladás ke­rékkötőit hazánkból. És ezzel teremtette meg lehetőségét egyszer s mindenkorra annak, hogy Kölcsey és a reformkor minden eszméje megvalósul­jon. HALASY LÁSZLÓ: népi Államunk hatal­mas erőfeszítéseket tesz a la­káshiány enyhítésére. Üj vá­rosrészek, egészséges, modern bérházak épülnek országszer­te, amelyekben a boldog lakók az állammal kerülnek lakó- házigazda viszonyba. Sok tízezerre tehető azon­ban még most is azoknak a száma, akik magán-lakóház­tulajdonosok lakóiként kény­telenek leélni életüket, s a köztük kialakult kapcsolat le­het jó, vagy rossz, vannak kedves, megértő házigazdák, — és ezek vannak többségben —, de vannak olyan „háziurak” is, akik különböző módszerek­kel pokollá tudják tenni la­kóik életét. Hogy miért, arra csak egy felelet van: a hatóságok nem nyújtanak megfelelő védelmet a háziurak túlkapásai ellen. Szerkesztőségünkhöz tucat­jával érkeznek ilyen tárgyú panaszos levelek, s majdnem mindegyik ezekkel a szavak­kal kezdődik: „ne haragudja­nak, hogy zavarom a szer­kesztőség munkáját, de már nincs olyan szerv a megyében, ahová panasszal ne fordultam volna. Mindenütt meghallgat­tak, de tenni semmit sem tet­tek ...” És özönlik a panaszok ára­data. N. A. feleségével és két kis gyermekével kapott szoba- konybás lakást Egerben. A há­zigazda módszerességgel hasz­nálta ki azt az időt, amíg N. A. munkahelyén dolgozott. Fe­nyegetésekkel, durva szidal­makkal kezdte, sűrűn hangoz­tatta a „piszok kommunista” ielzőt, majd vérszemet kapott és bántalmazta, leköpdöste N. A. feleségét. N. A. éppen akkor érkezett haza munkából, összeszólal­koztak, majd a háziúr neki­1158, augusztus 23, szombati 1944. A Román Népköztársaság felszabadulási ünnepe. 1943-ban szabadult fel Harkov. A lengyel Légierők Napja. V Névnap Ne feledjük, vasárnap: BERTALAN iuniji — MAKLÁRON nemrég kö­vezték ki társadalmi munká­ban a kerecsenül utat. Most a lakosság úgy határozott, — hogy az út mellett két ol­dalt salakjárdát építenek. — NAGYSIKERŰ térzenét adott a nagygombosi honvéd zenekar a hatvani szovjet emlékműnél szerdán dél­előtt. A hatvaniak kérték, hogy máskor is rendezzenek hasonló előadást.- MEGBESZÉLÉST tartot­tak augusztus 22-én a Közgaz­dasági Technikum dísztermé­ben a megye összes általános iskolai igazgatói. Az értekezle­ten Strbák István, a művelő­dési osztály vezetője tájékoz­tatta a részvevőket az 1958— 59-es tanév feladatairól. — A RECSKI Bányászott­hon különtermében zenés eszpresszót rendeztek be, hogy a fiataloknak megfelelő szórakozóhelye legyen. Az új eszpresszót a közeljövőben adják át a szórakozni vágyó recskieknek.- A NYOLCADIK élüzem- avatás alkalmával az Apci Fémtermia Vállalat üzemi bi­zottsága megjutalmazta a legjobb szakszervezeti akti­vistákat. — BEFEJEZTÉK a parád- fürdői átszakadás javítási munkálatait. A forgalom most már zavartalanul ha­ladhat az igen fontos köz­lekedési szakaszon. — A KÖZELGŐ bányászna­pon 750 000 forint hűségju­talmat osztanak ki a Recski Ércbánya dolgozói között. Egy hosszúra nyúlt építkezésről A napokban Szőllőskey Bé­la hatvani olvasónk levelével kopogtatott szerkesztősé­günkbe a postás. Levelében egy igen hosszú­ra nyúlt építkezésre panasz­kodik — igen jogosan. Mint írja, ez év júniusának első szombatján a Heves megyei tanács Építőipari Vállalata hozzákezdett négy emberével a Hatvan, Kossuth tér 14. sz. alatti lakóház mellékhelyisé­geinek lebontásához és átépí­téséhez. Ez nem is lenne baj. A kellemetlenség csupán ott kezdődött el, hogy azóta há­rom munkás lassan a harma­dik hónapja dolgozik az épü­leten, s még sem készült el a mai napig sem. Ha az épít­kezés továbbra is ilyen ütem­ben halad, biztos, hogy elké­szülésével még várni kell le­galább három hónapig, pe­dig hatvan ember akarja az épületet használni. Az épí­téssel megbízott munkások, mint ahogy levélírónk is ír­ta — s ottjártunkkor mi is láttuk, — nem csinálnak egész nap mást, mint isz­nak, a strandon fürdenek — a ház vége, amelyen dolgoz­nak, a strandra torkollik — és ha jó kedvük van, 25 tég­lát befalaznak. Amikor mi ott jártunk — augusztus 12- én délelőtt — a munkások kerékpárt ragasztottak: — s körülbelül 30 ' darab téglát falaztak be. Felhívjuk az illetékesek fi­gyelmét, hogy a szóban for­gó építkezést többször ellen­őrizzék. mert mégis csak ne­hezen hihető, hogy 1200— 1300 forintért nem kellene mást csinálni a munkások­nak, csak inni, inni™ FAZEKAS ISTVÁN Film: Régi idők mozija A film mulatságosan mutatja be, hogyan készült ré­gen a film. Kedvei szerelmi történet, szép színes felvéte­lek. vidám jelenetek teszik szórakoztatóvá. Hogyan lett a szép. fiatal parasztleányból világhírű filmszinésznö? Erről szól a „Régi idők mozija” című színes oknsz filmvigjáték, * amelynek egyik főszerepét az Oké Néróból ismert Walter Chiari alakítja. A filmet bemutatja a gyöngyösi Puskin mozi 26-ig. Képkiállítás a megyei tanácson A Magyar • Szovjet Baráti Társaság megyei tanácsi kö­re képkiállítást rendezett a nagy tanácstereim előtti folyo­són. A kiállítás célja az, hogy a látogatókkal megismertesse a szovjet föld szépségeit. A látogatók megnézhetik Moszkva építészeti szépségeit, az Altáj- és Szibéria festői Hatvan város anyakönyvi) Születtek: kráíik Anna, Bodnár Sándor József, Laczik Rudolf, Gyökér Mária Borbála, Papp Ist­ván, Vágner Hilda Magdolna, Antal Zsuzsanna, Kepes Klára. Házasságot kötöttek: Fuat Ahmed Oktay és Péter Ilona. Adamkó István—Bankos Margit, Kontra Sándor—Zilál Margit, Má- tyássi Attila—Vank Ilona Margit, Pózsa István—Jenes Éva. tájait, valamint Ilja vies Repin műveit. Jefino­Házigazdák és lakók rontott feleségét védő lakójá­nak. A két férfi között vere­kedés alakult ki, s míg ők egymást ütötték, a háziasszony baltát ragadott és N. A. fejé­re sújtott vele. Még szerencse, hogy a balta éle lecsúszott N. A. koponyájáról és könnyebb sebesüléssel megúszta ... Az ügy a bíróságra került, ahol salamoni ítélettel 500—500 forint pénzbüntetésre ítélték őket.. A HÁZIGAZDA persze el­érte célját, mert N. A. az első adandó alkalommal elköltö­zött onnan: Nem úgy az előző lakó, akit — a házigazda örö­kös piszkálódása miatt — ideg­összeroppanással a kórházba kellett szállítani! De nézzünk egy másik ese­tet. N. J.-nét és családját egri, Bartakovics utcai kétszobás lakásából üldözte ki a brutális házigazda, még 1957. novem­ber 2-án és azóta is rokonok­nál meghúzódva éldegélnek. Szinte hihetetlennek tűnik, de ez a valóság, hogy bútorokkal telerakott lakásuk több hónap­ja lezárva áll, mert a házigaz­da életveszélyes fenyegetései miatt nem mernek hazamen­ni! N. J.-né szó szerint ezeket írja: „ ... Minden szervet se­gítségül kértem, de megoldás a mai napig sincs. Minden dolgozónak megvan az ottho­na, ahol munkája után a fejét lehajthatja, csak nekem kell csavarognom, s könyörögnöm ismerőseimnél, hogy éjjeli szállásra befogadjanak... Las­san tönkremegyek a hajszá­ban ... ezt az életet már nem bírom tovább.” N. J.-né azzal fejezi be leve­lét, hogy szívesen elcserélné lakását egy tóval kisebb la­kásért is —, de ki az, aki a helyükre merne menni lakni? Hevesről özv. S. L.-né jut­tatta el hozzánk panaszait. Azt írja, hogy L. I. házigazda nap mint nap életveszélyes fenye­getésekkel illeti, sokszor ki­zárja az utcára, baromfijait, ha csak teheti, agyonüti stb. — ... talán azért bánik így velem L. I., mert én szegény asszony vagyok, napszámból élek ... nincs, aki a durvaság­tól megvédjen. .. segítsenek. . . — fejeződik be a szomorú hangú levél. NEM KÜLÖNB a helyzet az egri Árpád utcában sem. Itt L. J.-né igyekszik megkeserí­teni a lakók életét. Az udva­ron üvegcserepeket, rozsdás szögeket dobál szét, pedig jól tudja, hogy a lakóknak apró gyermekeik vannak. S ami­kor F-né össze akarta szedni az üvegcserepeket, nem enged­te, mondván: azt csinálok az udvaromon, amit akarok, itt én parancsolok. Este 9 órakor beriglizi a kaput, legutóbb F. csak úgy tudott bemenni a házba, hogy betörte a kaput. Egyik nap reggeli négy órakor éktelen kopácsolásra ébredt az F-csa- lád, a három kis gyermek persze keserves sírásra fakadt. Mi történt? L. J.-né „abroncsol­ta” a hordóit egészen % 5-ig! Mennyi rosszindulat, mennyi durvaság kell mindehhez. Mennyire semmibe sem veszi lakótársait L. J.-né, mennyire nem szereti a gyermekeket... De hasonló eset a Sas ut­cában is előfordult, ahol S. M. -né rendezett hajnali zene­bonát edények és egyebek összeverésével, hogy J. A.-né EGRI VÖRÖS CSILLAG Svejk, a derék katona (II. rész) EGRI BRÓDY Bűn EGRI KERTMOZI Fekete szem éjszakája (Szélesvásznú) GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Romai vakáció GYÖNGYÖSI PUSKIN Régi jdők mozija HATVANI VÖRÖS CSILLAG Ne várd a májust HATVANI KOSSUTH Időzár FÜZESABONY Bum, a katona PÉTERVASARA Isten és ember előtt EGRI LA.TOSVAROSI KERTMOZI Csalódás HEVES Szállnak a darvak és kis unokája ne tudjanak aludni. S közönségességére mi sem jellemzőbb, mint az, hogy a szennyvizet lakója ablaka alá öntötte, önkényesen elvet­te kiutalt konyhájukat, a visszaadásra vonatkozó bírósá­gi határozatot egyszerűen fi­gyelmen kívül hagyta. M. M. házigazda és S. D.-né lakó 12 évig békésen éltek egymás mellett. Mivel a ház­ban csak S. D.-né lakó kony­hájában volt bevezetve a víz, ezért S. D.-né a többiek szá­mára egész nap nyitva tar­totta a konyhát. Egy szép napon azonban észrevette, hogy egyes tárgyak eltünedez­nek a konyhából. Mit csinál­hatott mást: távolléte idejére lezárta a konyháját. Az ügy a bíróságra került, ahol a házigazda megnyerte a pert. S. D.-nét elmarasztalták, M. M. házigazda erre vér­szemet kapott, s azóta min­den eszközt megragad, hogy S. D.-nét a lakásból kitegye. Nyiltan hangoztatja, hogy majd „elintézi őket”, mert ne­ki „összeköttetései” vannak «! bíróságon? S vajon kiket akat S. D.-né helyére kö'töztetni? Horthysta alezredes, volt mi­niszteri tanácsos ékesítik a listát... íme néhány megtörtént eset. Egyik sem általánosítható, de mindenesetre jellemző, S azért írtuk meg, hogy ezzel Is figyel­meztessük az illetékeseket: biztosítsanak nyugodt életet a rászoruló lakók részére,.: VÉGÜL NEM LENNÉNK igazságosak, ha nem említe­nénk meg: a lakók mindegyi­ke sem maszüle'^t bárány. Mert vannak összeférhetetlen, veszekedést kereső lakók szép számmal... ezekről azon­ban máskor.,. SOMODY JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents