Népújság, 1958. augusztus (13. évfolyam, 162-187. szám)

1958-08-23 / 180. szám

1958. augusztus 23., szombat BJEPÜJS AQ S Közeledik szeptember... Az új iskolai év megkezdé­se mindig jelentős esemény mind a tanulók, mind a ne­velők részére. Minden évben új elhatáro­zások, új remények fakadnak. Diákok, nevelők, testben-lé- lekben felfrissülve, új felada­tokra felkészülve, nagy neki­lendüléssel fognak a munká­hoz. Mi is, a Pedagógus Szak- szervezet berkeiben, a napi munka ellátása mellett, már a jövő év feladatainak előkészí­tését, tervezését végezzük. Tervszerű, céltudatos mun­kára van szükség, hogy a Pe­dagógus Szakszervezet betölt­hesse hivatását, hogy a peda­gógusoknak valóban érdekvé­delmi tömegszervezete lehes­sen, hogy a szakszervezetnek szerves résiét képezhesse. Az utóbbi időben, mint minden szakma, úgy a pedagógusok szakszervezetének jelentősége, szerepe is, megnövekedett... Szakszervezetünk szilárd tá­masza népi demokráciánknak, legfőbb feladatunknak tartjuk a nép hatalmának, a proletár diktatúrának az erősítését, nyíltan valljuk a marxizmus— leninizmus igazságát, tehát harcolunk a revizionista, refor­mista, végső fokon a népelle­nes elméletekkel, ugyanakkor harcolunk a szektáns, túlzó, sok esetben embertelen né­zetekkel, intézkedésekkel szemben. Arra törekszünk, hogy azj élet minden területén érvény-7 re juttassuk a szocialista törf vényességet. / A pedagógusok ideológiai, politikai nevelését, szakmai to­vábbképzését ugyanolyan ér­dekvédelemnek tartjuk, minta közvetlen érdekvédelmi tevé­kenységet, harcunkat a peda­gógusok megfelelő erkölcsi, anyagi megbecsüléséért, vagy tevékenységünket a szociális juttatások terén, a kulturális, sport lehetőségek megteremté­sében, stb... Feladatunk, hogy az arra alkalmas pedagógusokat moz­gósítsuk a különböző társa­dalmi, iskolánkívüli munkák­ra. így pl. minél több nevelőt kívánunk megnyerni a népmű­velési feladatok ellátására, az — ——i A földrengés kettévágott egy hegyláncot aránt, akik méltó partnerei lesznek az iskolák igazgatói­nak, s ugyanakkor élvezik a községek vezetőinek és párt- szervezet bizalmát is, hogy kellőképpen képviselhessék a pedagógusok és az iskola ér­dekeit. Ha ezt a célkitűzésünket si­kerül valóra váltanunk, akkor egy nagy lépést tettünk előre a szakszervezeti munka minő­ségének a megjavítására, s ezzel megteremtjük további feladataink végrehajtásának előfeltételeit is. A választások eredményes lebonyolításához és munkánk sikeres továbbviteléhez kér­A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának folyóirata részleteket közöl arról a föld­rengésről, amely a múlt év de­cemberében megreszkettette egész Mongóliát. Florencov professzor beszámolója szerint a földrengés következtében az Altáj-hegylánc 27 kilométer jük megyénk minden becsü­letes pedagógusának, szak- szervezeti tagjának segítségét, sokszor kisebb-nagyobb áldo­zattal, fáradsággal járó közre­működését. Ha mindnyájan összefogunk, megteremtve az egyén és kö­zösség érdekeinek összhangját, könnyen legyőzzük az előttünk álló akadályokat, egy akarat­tal, közös erővel megbecsült alkotói, teremtői leszünk a szocialista jellegű iskolának, oktató-nevelő munkának, a békés, elismert pedagógus jö­vőnek. BROZMAN JÁNOS, elnök hosszúságban és helyenként 800 méter szélességben ketté­vált. A földrengést — írja Floren­cov — egész Mongóliában, sőt Kínának, valamint a Szovjet­uniónak Mongóliához közel­fekvő területein is érezték. ... hogy a dél-koreai „Nem­zetgyűlésben" a részvevő „aktívák" annyira felbuzdul­tak azon a cselekményen, amely szerint a kormányzó Liberális Párt szükségletei­nek biztosítására négymil- liárd vont fizettek ki. A nemes felháborodás tett- legességben robbant ki. Az ilyen dolgokat nálunk vere­kedésnek hívják és semmi keresni valója sincs a tár­gyalóteremhez. A két párt, a Liberális és a „Demokrata” Párt tagjai parázs verekedé­seket rendeznek a nemzet- gyűlésben, így akarván elin­tézni a jogosnak vélt sérel­meket. Követelik az ipari bank igazgatójának és a pénzügy- miniszternek azonnali le­mondását és a hiányzó ösz- szeg megtérítését. Ügy látszik, a békés dél­koreai „államban” ilyen nyu­godt élet uralkodik. A pártok „egyenlően” részesednek a földi javakból, de azért van­nak kivételek. Ez a liszin- manista kormány igazságos országvezetése. (k. j.) Vendégeink ifjúsági mozgalomba való be­kapcsolódásra, a falu szocia­lista átalakításának nehéz, de nagyszerű munkálataiba, a csa­lád és iskola kapcsolatainak az elmélyítésére, stb. A szakszervezeti munka je­lentőségének, súlyának növe­kedése ugyanakkor a szakszer­vezeti szervek, funkcionáriu­sok fokozottabb felelősségét is jelenti. A Területi Bizottság ülé­sein több esetben foglalkozott a vezetés, irányítás színvona­lának emelésével, a szakszer­vezet mozgalmi jellegének ki­domborításával. Határozatot hoztunk társa­dalmi munkabizottságok meg­teremtésére, aktíva-hálózat ki­építésére. Feladataink végrehajtásában elsősorban a kommunista pe­dagógusok segítségére, a szak- szervezeti munkába való be­kapcsolódására számítunk, de igényeljük az összes, haladó gondolkodású, a nép ügyéért mindenkor harcoló, áldozatkész pártonkívüli pedagógusok tá­mogatását, aktív közreműkö­dését. Jelentős esemény előtt ál­lunk szakszervezeti életünk­ben, a szeptember-októberben megtartandó iskolai alapszervi, bizalmi, szb. elnöki választá­sok során. Tisztában vagyunk azzal, hogy világos célkitűzéseink és feladataink sorsa azon dől el, hogy kiknek a kezébe kerül azok megvalósítása, végrehaj­tása. Tisztában vagyunk azzal, hogy nem a szavak, Ígéretek, szép előadások, hanem a tet­tek és elsősorban a bizalmiak tettei teremtik meg a bizal­mat és ragaszkodást a szak- szervezethez, s tetteik alapoz­zák meg általában a szakszer­vezet tekintélyét. Ennek tudatában az őszi vá­lasztások után mindent elkö­vetünk, hogy a most meg­választandó bizalmiak valóban élvezzék a tagság bizalmát, hogy a tantestületek legtekin­télyesebb tagjai legyenek, po­litikai és szakmai téren egy­öttagú Kemszomol-küldöttség tartózkodik már egy hete Heves megyében. Több ízben beszámoltunk már a küldöttek Heves megyei útjáról, s azokról a baráti találkozók­ról, amelyek a brianszki terület komszomolistái és a Heves megyei fiatalok között zaj­lottak le. Most fényképen is bemutatjuk a küldöttség tagjait. Balról jobbra: Ivan Dukacsev, Valentina Zverkova, Georgij Antonovics Judicsev (a küldöttség vezetője), Elena Klemensz­kaja és Alekszandr Litinov. A nappali fényen A mátra-völgyi kis falura szokatlanul nagy meleg kö­szöntött. A házak között szin­te állt a levegő, nem mozdult még a falevél sem. A Lahó- czáról az ércbánya zúgása hallatszott. Nyár volt, igazi augusztusi jó idő. y A ház előtt áll Borsos János bácsi, figyelve a Kékes felé, nem talál-e jönni felhő, mi­korra munkába megy a bá­nyába. De az égen csak itt-ott el­szórtan tanyázott egy-egy fel­hő, annyira tisztára söpörte az eget az éjjeli vihar. A ragyogóan tiszta udvaron, a virágos kertben élénk színű virágok nyílnak. — A lányom kezemunkája, — mondja János bácsi és el­indul be a konyhába, hogy megmutogassa, milyen dolgo­kat varrt már a nagy lány. Kell neki a stafirung, mert nemsokára leszerel a vőnek- való... János bácsi 25 éve, hogy a föld mélyét „lakja”. 25 ke­mény év munkája van már mögötte. Az arcán a föld­alatti élet nyomai látszódnak. Csak a szeme tüzel úgy, mint egy negyed évszázaddal ezelőtt. Fiatal volt, alig huszonöt éves Borsos János bácsi, a recski ércbánya hűséges mun­kása. Abban az évben nősült, amikor először leszállt a bá­nyába. Házbérben laktak, míg nem tudtak maguknak építeni egy kis házat fenn, az Új­telepen. Öt év múlva meg­született a kislány, a Magda. A gond, a háborús idő eléggé megviselte az egyébként tü­relmes János bácsit, s a ha­ji}» is befonták az évek egy­re szaporodó ezüstszálait. A huszonöt év alatt meg­ismerte, . megszerette a bányát, nem kívánkozott el innen so­ha, pedig csak az tudja mi­lyen munka van lent, aki már dolgozott benne legalább egy­néhány évet. Sok veszély leselkedik rá­juk! ő is majdnem lent ma­radt egyszer: — Nem is tudom hirtelen, melyik fejtésen .dolgoztunk, amikor „bejött a tető”, meg­indult a kő, hullott, potyogott, mintha a föld mélyének „go­nosz szelleme” szabadult vol­na el, hogy elpusztítson min­ket. Előttünk, hátunk mögött zúgott a kő, de mi csodálatos­képpen megúsztuk a szaka­dást — így emlékszik vissza évekre János bácsi. Telt-múlt az idő! A család örömére fiúval szaporodott a család és a gond. A háború elvonult felettük is! A bizonytalanság után most azon töprengek az asszonnyal: mit is vegyenek a hatezer fo­rint hűség pénzen. A bútorok már megvannak a lánynak. Télikabát kellene a gyerekek­nek, meg cipő a hideg idők­re. A gyereket is fel kell öltöz­tetni, mert inasnak áll a va­sas szakmába. Lassan besötétedik! Villany­nál üli körbe az asztalt a csa­lád. Ha szabad ideje van az apának, rádiót hallgat, vagy beszélgetni indul a szomszé­dokhoz, mert a soron igen sok az öreg bányász, akikkel együtt kezdte a „mesterséget”. — A mozi csak a fiatalok­nak való, — legyint a kezé­vel, meg aztán a szemem se bírja az erős nézést. Ha vala­milyen kultúrcsoport jön a faluba, mindig megnézzük a családdal, szeretem a humo­ros, nótás darabokat. A legkedvesebb időtöltés számára mégiscsak a futball­mérkőzés. Vasárnaponként, ha jó idő van, ott lehet látni Já­nos bácsit, csendben figyelve a játékot és fel-fel szisszenve, ha veszélybe kerül a recski csapat kapuja. A mérkőzés után megtár­gyalják, hogy lett volna jobb, mint kellett volna berúgni a labdát. A közelgő bányásznap örö­met hoz a kis családba, a 25 éves szolgálatért szép összeget visz haza. Keresete havonként meghaladja a kétezret, nem csoda, hogy megelégedett, tud vásárolni, van miből. De az elszálló idő, a sava­nyú szagú bánya és a silico­sis érezteti hatását a szerve­zetben. Nem megy már úgy a munka sem, ahogy szeretné, pedig akaratos embernek is­merik a faluban, amit ő a fe­jébe vesz. nem enged abból egy jottányit sem. Szeretne nyugdíjba menni, de még nincs meg a százalék. — Itt maradnék én azután is, — gondolkodik félhangosan, mert a bányát elhagyni örök­re már úgyse tudnám, hozzá­tartozom, mint fához az ár­nyék. A Nagykő alatt megindul a karbidlámpások fénylő menete és elindul ő is újból, beállva a sorba. Egy lánggal több fény ragyog a hegy alatt. így telnek életében a nap­fényes nappalok! KOVÁCS JÁNOS Meghalt Semperger Sándor elvtárs, a munkásmozgalom áldozatkész, hűséges harcosa. Elcsendesedett az a szív, amely mindig az emberi haladásért, az emberi jog megvalósulásáért dobo­gott. Nehéz, de szép életet élt Semperger elvtárs. Éle. tét a pártnak, a szocializmus ügyének szentelte. A huszas években ott találjuk a fiatal kommunistát a Vörös Hadsereg harcosai közölt, védi a szovjet ha­talmat, Frunze hadseregében űzi, hajszolja a fiatal szovjet köztársaságra törő imperialistákat. Mikor hazakerül, szembeszáll a Tanácsköztársaságot elnyo­mó, dühöngő ellenforradalommal. Előbb a Schlick- gyárban, majd a Beszkártnál szervezi a szakszerve­zeti ellenzéket, később aktív szervezője a kommu­nistákat támogató Vörös Segélynek. Állandó életve­szélyben él, lakásán rendszeresek az illegális össze­jövetelek, egyik megalakítója a pártsejtnek, illegális lapot adnak ki. Bár egészségi állapota pihenést kí­vánna, hatalmas akarattal és erőfeszítéssel dolgozik a pártért. 1936. szeptemberében lebukik „Sarlós Zászlós” — ez az illegális neve — és hat évig a Horthy-bör- tönök lakója. A kínzás és a börtön tovább rontja egészségét, mégis a börtönből a párthoz vezet az első útja a fővárosból kitiltott kommunistának. Ver- pelétre megy, maga köré gyűjti a község baloldali, haladó gondolkodású embereit, megszervezi a moszk­vai rádió hallgatását, beszél, lelket önt a má.r-már csüggedőkbe, a szocializmus, a munkáshatalom ké­pét festi meg az akkor még elnyomott emberek előtt. S mikor a szovjet hadsereg meghozza a szabad­ságot, a községben megszervezi a kommunista pár­tot és egészen 1953-ig, mint párttitkár, dolgozik a falu, az ország előrehaladásáért. Az ellenforradalom ideje mutatta meg, hogy a nép ellenségei mennyire gyűlölik a széleslátókörű kommunistát, aki a nép ügyének áldozta életét. Házi őrizet alatt tartják. Állandóan zaklatják, de hű ma­rad az eszméhez és november 4-e után újból pártot szervez Semperger elvtárs. Idős kora ellenére is rendkívüli szorgalommal, akarattal dolgozik. Tagja a községi pártvezetőség­nek, s egyben a megyei revíziós bizottságnak is. Számos ember Semperger elvtársnak köszön­heti, hogy közel került a munkásmozgalomhoz, hogy megismerhette a leghaladóbb tudományt és tagjává válhatott annak a seregnek, amely a világ dolgozói­nak szabadságáért, függetlenségéért harcol. Most ravatalánál állnak harcostársai, barátai, mindazok, akik tisztelték és becsülték a kiváló forra­dalmárt és búcsúznak. Búcsúznak Semperger Sán­dortól, a kommunistától, az embertől, akinek élete példás, akinek harcos életére büszkén emlékeznek és akit sok fiatal kommunista tekint példaképének. Válaszolnak az illetékesek A Népújság augusztus 17-i számában „Vicc, vagy tévedés” cím alatt, Szentgyörgyi László aláírásával cikk jelent meg. A cikkre az Egri Vágóhíd és Húsfeldolgozó Vállalat az alábbiakat válaszolja: A közleménynek az a része, hogy vállalatunk f. hó 9-én, 13 034. sz. számlával 4 kiló húst küldött ki Kerecsendre, helytálló. Az egri járási tanács vb. kereskedelmi felügyelője június 28-án a Kerecsend köz­ségben levő Sertéstenyésztő Vállalat részére 2 q és a köz­ségi idény napközi otthon ré­szére 0,60 q tőkehúst utalt ki a III. negyedévre. így tehát egy hétre a fent nevezett két konyha részére 19 kiló húst kell kiszállítani. A Sertéste­nyésztő Vállalat több esetben visszamondta a kiutalást. így történt ez a 32. héten is, s ezért csak az idény napközi otthon részére hetenként járó 4 kg sertéshús került kiszállí­tásra. Az árut kísérő számlára még külön feljegyeztük „A fenti hús üzemi hús”. Kere­csend község részére ez évben május 11-től 18-ig terjedő 20. héten szállítottunk ki utoljára közfogyasztásra szolgáló hús­mennyiséget. Ez időtől kezdve a megyei tanács kereskedelmi osztálya Kerecsend részére közfogyasztási húskeretet nem állapított meg és így vállala­tunk ilyen címen húst nem is szállíthat ki a községnek. Tekintettel arra, hogy hús és hentesárura keretgazdálko­dás van érvényben, vállala­tunk csak kiutalással rendel­kező községek, közületek, vagy üzemi konyhák részére adhat ki a megállapított keret ere­jéig húst és hentesárut. RUNYA1 KAROLY, igazgató h. JÁSZBERÉNYI JÁNOSNÉ, alapszervezeti párttitkár. Olaj helyeit levegő Manfred Wildmann, ameri­kai repülőgépszakértő mérnök, sikeres kísérletekről számol be, amelyeknek során külön­féle típusú golyóscsapágyaknál kenőanyagként olaj helyett levegőt használ. A csapágy­görgők vékony réteg levegőn vagy gázon „lebegnek” és a gyors mozgás következtében keletkező levegő megakadá­lyozza a csapágygörgők súrló­dását. Ez a módszer nemcsak tökéletes műKödést biztosít, hanem egyúttal gazdaságos is, mert feleslegessé teszi a kenő­olajcserét és a csapágyak tisz­títását. Hajszálon függ — egy autó Sőt még annál vékonyabb szálon. A Szovjet Tudományos Akadémia laboratóriumában ugyanis tiszta vasból külön­leges szálakat állítottak elő, amelyeknek átmérője mindösz- sze néhány mikron. A kísér­letek során több tonna terhet akasztottak a szálakra, ame­lyek biztosan tartották a ne­héz súlyokat. A szovjet fizikusok elmon­dották, hogy már régóta kí­sérleteznek ilyen nagy teher­bírású anyag előállításával. Az anyagok ugyanis elméletileg sokkal tartósabbak, mint ami­lyeneknek a gyakorlatban bi­zonyulnak, Mindez abból kö­vetkezik, hogy a kovácsolás­nál és a többi munkafolyamat közben a fémek kristályszer­kezete megbomlik. A fiziku­soknak tehát elsősorban ezt kell kiküszöbölniök. Ezért kü­lönleges berendezést szerkesz­tettek, amelyben magas hőfok hatására gőzszerű vasfelhők keletkeznek. A tiszta atomok kiválnak a felhőkből, és a hű­tőlemezen kikristályosodnak. Ilymódon kizárják a szerke­zeti változásokat s éppen ezért az eddigieknél sokkal erősebb vas keletkezik. A kohászatban ezáltal újabb távlatok nyílnak erősebb és tartősabb fémek gyártására.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents