Népújság, 1958. augusztus (13. évfolyam, 162-187. szám)

1958-08-22 / 179. szám

1958, augusztus 22., péntek NÉPÚJSÁG 5 Múit, jelen, jövő Cikkünk nyomán ÜGY PERZSEL AZ augusz­tusi nap, mintha pótolni akar­ná rövid idő alatt mind­azt, amit a nyáron elmulasz­tott A faluszéli kis ház udva­ra csöndes. A macska valahol a háztető alatt hűsöl, a ku­tya elkódorgott megint, sor- SHrahagyva az őrizetére bí­zott házat. Az udvar közepén terebélyes fa, ez ad némi ár­nyékot. Ide húzódott ki az öreg néne is. Arcán száz rán­cot szántott már az idő ekéje. Kis szemei mélyen, ülnek. Ki­égett, megfakult színűi _ sze­mek. Nem a sírás f aki tóttá meg — kemény kis paraszt­asszony — hanem az eszten­dők törték meg a szép csillo­gást. Ül, ül a fa alatt, nézi a szemközti földön zúgó csép­lőgépet. Néz egyenesen a sem­mibe, és agyában egymást kergetik a gondolat-töredé­kek. Később, mikor beültünk a menyével a hűs-kövű, tiszta kis konyhába, ő is bejött. Hall­gatta, hallhatta, mit beszélge­tünk, aztán csöndes, elhúzott szóval bele-bele szólt. Mikor arról beszél a menye, hogy a lány addig könyörgött, míg meg nem vette a szomszédból a nylon blúzt, fáradtan legyin­tett eres kezével: nekünk jó volt még a vászon is..; Az volt a jó világ, elment az em­ber 10' krajcárral a boltba, mindent kapott érte. Többet, min ma tíz forintért: — De mennyi volt akkor a napszám? — próbálok vele vitatkozni. Aztán rájövök, — hogy nem érdemes. Mert az öreg néne úgy is azt a régi világot fogja jónak tartani. Érthető, mert még akkor mo­solygós volt a szeme, feszült a selymes bőr a ma ráncos ké­zen, sudár volt a dereka, s mellette volt erős embere. Fia­talok voltak, s a ma a régi időkben csak a fiatalkor bol­dogságára, erejére emlékszik. Nem is akar másra és úgy vé­lem, úgy, a ifyolcvan felé jo­ga is van hozzá, hogy múltjá­ból csak a szépet lássa, meg­feledkezve mindenről, ami rossz volt, keserű. Hadd élje békén a hátralévő éveket, — zsörtölődve a mai fiatalokkal, akik olyan könnyen szórják a pénzt, nem tudják úgy meg­becsülni, a kutyának vetik azt a kicsi száraz kenyeret, amit ők úgy zsugorgattak, kivált az új előtt, a ládafiában. A MENYE KÖVÉRKÉS asz- szony. Közelebb van már az ötvenhez, mint a negyvenhez, de a haja még majdnem tel­jesen megőrizte eredeti színét, özvegy, két lánya van, de szá­járól nem patakzik a panasz. Szeme elé fátyolt von az em­lékezés, négy esztendő után is fáj még embere elvesztése, de máskülönben elégedett. Bent dolgozik a tsz-ben, kérés nél­kül sorolja, mit kapott az el­múlt őszön. Nyolc mázsa bú­zát, hetvenöt kiló cukrot... — Most az idén csak hat mázsa búzát vitt haza, kisebb volt a termés, de ez elég, a többit kö­zösen eladják és pénzt oszta­nak. Ismerője a szövetkezet minden gondjának, tudja, hogy most lesz majd húsz új belépő, elszámlálja, mennyi a jószág, mennyi a föld, — olyan termé­szetességgel, ahogy esztendők­kel ezelőtt a maga kis gaz­gazdaságában számontartotta az utolsó szál szalmát is. Nőtanácstag is, s erről is egész magátólértetődő termé­szetességgel beszél. Különben éppen most járt benn Eger­ben, ajándékokat vásárolt a tsz megbízásából az alkotmány ünnepre érkező szovjet ven­dégeknek. Rábízták, mit ve­gyen. ízléses ajándékokat vá­sárolt, külön az elvtársnőnek, külön a két elvtársnak — ki­nek milyet illik. LASSÚ MEDERBEN folyik az élete: dolgozik a tsz-ben. eljár a nőtanácshoz, megelége­dett, s már gyönyörködik az első unokában, akire lesz mit hagyni — az új élet ismeretét, szeretetét... A lánnyal nem találkoz­tam személyesen. Édesanyja mesélt róla, úgy formálódott ki a képe előttem. Később a fényképét is láttam. Szökés hajú, csinos arcú, sudár ter­metű lány. Látszik rajta, nem szakasztottá le a rózsákat az arcáról a korai munka. Tavaly még eljárt dolgozni, a gyön­gyösi szőlőgazdaságba, de az idén itthon maradt. Jobban jönnek így ki, a tsz-ben meg kell a munkáskéz. Volt már DISE iskolán az ellenforra­dalom előtt, most természete­sen a KISZ-ben dolgozik. Szé­pen öltözködik, legújabb szer­zeménye a csipkeköltemény­nek beillő kis blúz, amit az anyja is emlegetett azzal a di­csekvésnek is beillő nehezte­léssel, hogy már meg sötétkék berakott szoknyát is akar hozzá, ügy mondta, mintha nem látná jó szemmel, hogy úgy öltözködik a lány, de azért benne volt a hangsúly­ban az is: hiszen végeredmény­ben tehetjük. A lány szeretne várost lát­ni, a férjhez menéssel nem siet még — nem sürgős már a falusi lánynak, hogy tizen­hatéves korában bekössék a fejét. Különben sem talált még kedvére valót. Talán el sem hinné, hogy nem is olyan régen nem a lány választotta a párját a falun, hanem a szü­lők, azt nézve, van-e föld, vagy nincs. Most éppen kint dol­gozik a gépnél. Maszator, po­ros a gép mellett — de ha va- sánap felöltözve végigsétálna az egri utcán, senki sem mon­daná, hogy faluról jött. A fa­lusi ruhával és szokásokkal ő is levetette a falusi asz- szony félszegségét, tudatlansá­gát. HÄROM FALUSI NŐ. Me­zőtárkányiak. De megtalálha­tók a megye bármelyik má­sik falujában. Jelképezik a falusi asszony múltját, jele-, nét, jövőjét: DEÁK RÓZSI Takarékos községet akarunk Rózsaszentmártonban mint­egy félmillió forint kerül ki­osztásra bányászaink között, hűségjutalom címén. Kereske­delmi szerveink résziéről gon­doskodás történt, hogy ez al­kalommal a közszükségleti cik­kekben se legyen hiány. Lesz­nek olyanok is, akik most mellőzik a vásárlásokat és ház­építésre, átalakításra, vagy egyéb létesítményre gyűjtik a pénzt. Pénzük takarékbetét­ben való elhelyezéséhez egy 20—22 főből álló aktíva fog segíteni, akik elbeszélgetnek a dolgozókkal és megmagyaráz­zák az esetleges felmerülő problémákat. Takarékos köz­séget szeretnénk létrehozni, hogy ezek ügyei kedvezőbb időben nyerjenek elintézést kölcsönös építkezésünknél. Juhász Miklós, Rózsaszentmárton. Hz Országos Kamaraszínház augusztus 25-én hétfőn este V2 8 órakor Egerben, a városi művelődési ház szabadtéri színpadán (Knézich utca 8,) bemutatja: Fali Leó: Sztam- bul rózsája c. háromfelvoná- sos operettjét. Fellépnek: Csongor István, Illyés Ilona, Puskás Sándor és még sokan mások. Rendezte: Parkas József. Népújság július 30-i szá­mában megjelent „Kert-parla­gon” c. cikkre az illetékesek az alábbi választ adták: — Vállalatunknak ezt a te­lephelyet a városi tanács vég­rehajtó bizottsága bocsátotta rendelkezésünkre, mint rak­tárterületet, azzal a feltétellel, hogy ezen a területen építke­zést folytatni nem szabad. A városi tanács a volt kerté­szetnek a felét adta át válla­latunknak, a másik felét az Útfenntartó részleg bérli. A területünkre eső gyümölcsfá­kat a telephely gondnoka ke­zelésére bíztuk, és az általunk nem használt részt a gondnok konyhakerti növényeknél ül­tette be. Ami a terület másik felét illeti, ott is fennállnak ezek a hiányosságok, amiért a Vegyesipari Vállalat nem. vállalhat felelősséget. ★ „Mikor lesz a jéggyárnak jégtároló helye?” címmel cik­ket közöltünk augusztus 2-i számunkban. A cikkel kapcso­latban a városi tanács az aláb­bi választ adta: — Az 1957. évi terv teljesí­tése után mintegy félmillió forintot fordítottunk a külön­böző feladatok megvalósításá­ra, elsősorban tanácsi válla­lataink vállalatfejlesztési igé­nyeinek kielégítésére. A jég­tároló megépítése azonban eb­ből a keretből nem volt meg­oldható. A városi tanács keresi a lehetőséget ennek a megépí­tésére, s valószínű, erre a cél­ra vállalatfejlesztési alapot tud biztosítani, amit az Egri Vízmű és Gyógyfürdő Vállalat rendelkezésére bocsát. ★ Június 17-én a Népújságban megjelent „S z é 1 j e g y z e t”- ben foglalkoztunk az új tele­fonkönyvek kiadásával. Cikkünkre a Postaigazgató­ság közölte, hogy utasítására a távbeszélő névsor szerkesz­tése elkészült, s jelenleg nyo­más alatt van. A nyomdai munka elvégzésétől függően a névsorok előreláthatóan októ­ber vagy november hónapban kiadásra kerülnek. Közlemény Tódebrő vasúti megállóhely — a kisterenyei—kál-kápolnai vona­lon, — nevét 1958. augusztus 15-én 0 órától Aidebrőre változtatja, mivel Tófalu és Aldebrő közigaz­gatásilag külön vált. Heves megyei tanács közlekedési osztálya. l'*A/WSAA/WVVA/NAAA/WVWWVV\A/VWWWWV'. Pityu diák lesz Azon a napon az egész ud­varban nem volt boldogabb ember Pityunál. Kézen fogva jött az anyjával az iskolából. Iratkozni voltak. — Beírtak engem is, hé! - újságolta boldogan az udvar­beli gyermekek egyikének, Mikinek. — Nemsokára én is megyek veletek. Elsőbe! - tette hozzá. Jól megnyomta a szót, elsőbe, hogy megértsék a többi kí­váncsiskodók is. Hiszen nem akárhova megy ő, meg aztán meg kell magyarázni, hátha nem is értenek hozzá. Estére már mindenki tudta az udvarban, hogy Pityut be­íratták az első osztályba. Az elkövetkező napokban nem volt olyan nap, hogy ne be­szélt volna az iskoláról. Kér­dezősködött, dicsekedett. Kü­lönösen sokat forgolódott Mi­ki, a szomszédék nagy diákja körül. Hiszen ő már tudja, mi van ott, nem „mai” gyerek. Most megy harmadikba. Sok­szor nézegette Miki tolltartó­ját, füzeteit, könyveit. Az egyik nap is, ahogy hazajött tőle — akkor is „terepszemlén” volt —, az anyja elé állt. — Anyu, te azt hiszed, hogy táska nélkül is lehet iskolába menni? — kérdezte kihívóan. — Nem lehet, Pityukám, majd megvesszük azt is, csak még egy kicsit várj! — mond­ta az anyja. Pityunak azonban nem so­káig lehetett ellentállni. Kö- vetelődzött. Meg kellett venni a táskát. Az igaz, volt is olyan öröm, nézegette, simogatta, megszemlélte belülről, aztán boldogan a -hátára csatolta, s peckesen sétált a tükör előtt. — Vedd le, kisfiam, majd ha iskolába mégy, felveheted. Csak aztán akkor is ilyen büszkén hordjad — mondta az anyja és barackot nyomott a fejére. Pityu belátta anyja igazát. Hiszen nem gyerek már ő. El­sős. Akkor pedig nem illik a táskával játszani. Barátja, Mi­ki sem játszott vele, meg is van kímélve táskája. Még most is olyan, mintha tegnap vették volna, pedig már har­madik éves. Ha hordani nem, azért di­csekedni csak lehet. — gondol­ta. A táskavásárlás után talál­koztam vele. — Hé, nekem jobb táskám van, mint neked! Űj. Tiszta új! — újságolta és arcáról büszkeség sugárzott. — Igazán? — Tudod milyen? Háti. Nem olyan, mint ez a lapos. — S fitymálva lökte meg aktatás­kámat. — Háti, komám, még kép is van rajta. — Olyan hangsúllyal mondta, „háti”, hogy minden aktatáska elszé- gyellte volna magát. Még most is a fülemben cseng: „nem olyan, mint ez a lapos”. Éreztem, kicsit elpirultam, s nyomban elhatároztam, mi­helyst szerét ejtem, veszek egy „hátit”, s megmutatom neki. Nekem ne kelljen szégyenkez­ni előtte. Aztán teltek, múltak a na­pok. Közeledett szeptember másodika, a tanítás kezdete. Pityu az ujján számolgatta, hányszor kell még lefeküdni az iskolábamenés napjáig. Mindennap megkérdeztem tőr le: „Na, Pityu, hányat alszpíl még?” Ilyenkor kicsit gondol­kozott, kezét feltartotta, s ki­nyújtott ujjain mutatta, hoz­zámondva: „Ennyit-e!” Soha nem tévedett, mindig ponto­san tudta. Az igaz, reggel az volt az első, hogy anyjától megkérdezte: — Anyu, ma hányat mutas­sak? — Persze, anyja megmu­tatta, amit ő a világért sem felejtett volna el. A tanítás előtti napon el­mentem hozzá. Rajta kívül nem volt otthon senki. Ott ült az asztal mellett. Előtte egy kockás és egy vonalas füzet, meg egy tolltartó. Hátrább az új háti. Valóban szép volt. A rajta levő kis kép egy első­osztályost ábrázolt, amint ép­pen belép az iskola kapuján. — Látod, én is így megyek majd — mutat a képre. Leül­tem mellé. Hallgattunk. Egy- szercsak felugrik, bemegy a szobába, s egy nagy tekercs kék foglalópapírt hoz ki a ke­zében. A fiókból ollót vesz elő és elkezdi nyírni a tekercs papírt. — Mit csinálsz? — szóltam rá. Nem méltatott azonnal fe­leletre. Ügy látszik, fontosabb­nak tartotta munkáját, mint kérdésemet. — Nem látod?! Befoglalom az irkámat. Látszott rajta, hogy nem szí­vesen veszi érdeklődésemet, hiszen, aki nem látja, hogy ő mit csinál, az nem is érdemli meg, hogy feleljen neki. Kezd­tem magyarázni neki, hogy úgysem tudja bekötni, mert azt is meg kell tanulni. Elő­ször makacskodott, de mikor már az ív papír felét össze­vagdosta, eredmény nélkül, akkor ideadta. — No, akkor kösd be te, — mondta, kezembe nyomva a papírt és az ollót. Sikerült is szépen bekötni a két füzetet, még a nevét is ráírtam a vig­nettára, mert azt is kellett rá­tenni. — Tessék, itt a füzet. A ne­ved is ráírtam. Hálásan rámpillantott, ke­zét ruhájába törölte, vigyázva a füzet után nyúlt. — Melyik a nevem? — Itt, ezen a fehér cédulán van. Kovács István. I. oszt. tan. — Tényleg azt írtad rá? — Azt hát, s ha te is megta­nulsz írni, te is le tudod írni a neved. — Ilyen szépen? — Hát persze. De akkor az órákon figyelni kell a tanító nénire. Elhallgatott és gyönyörköd­ve nézte nevét a füzeten. Lát­hatóan boldog volt. Másnap, szeptember másodi­kén, már kora reggel hangos az utca az iskolába igyekvő fiúk-lányok víg kacajától, szé­les jókedvüktől. Pityut az ab­lakból néztem Űj ruhában, szépen fésült hajjal, vállán a hátival, peckesen indult ki­felé. Édesanyja elkíséri első útjára. Belevegyülnek a vidám gyermeksereg sokaságába. Ott lépked köztük, büszkén, emelt fővel, udvarunk büszkesége: Kovács István I. oszt. tan. KISS BÉLA Sfroboskóp, az új űrhajó Dr. Pages Permingnam-i orvostudós olyan gépet szer- kesztett, melynek segítségével le tudja győzni a Föld nehéz- kedési erejét. Ha a felfedezés beválik, úgy feleslegessé vál­nék a rakétákhoz szükséges óriási mennyiségű üzemanyag. A francia tudós bejelentette, hogy tízmillió francia frankkal olyan űrhajót tudna szerkeszteni, amely embert is szállít­hatna a Holdba és visszajuttatná a Földre. A francia tudós gépét, mely többmillió voltos áramot tud fejleszteni, stroboskópnak keresztelte. Képünkön Dr. Pages egy kisméretű korongot nagymeny- nyiségű pozitív energiával tölt meg, mielőtt azt kirepítené. Lélektani felkészítés j\Jyugat-Németországban külön végrehajtó bizottsá­got hoztak létre a háború lélektani előkészítésére. Strauss hadügyminiszter megmagyarázta, hogy e bizott­ságnak feladata „megtörni a lakosság ellenállását az atomfegyverkezéssel szemben”. Mert a hadügyminiszter­nek, hogy legyen miniszterségéhez ügye és hada, ahhoz meg kell törnie a német lakosság ellenállását. Ahhoz arra van szüksége, hogy lélektanilag felkészítsék a tömegeket: nincs felemelőbb dolog, mint Strauss úr ügyét szolgálni, és háborúzni, mint hadat adni a miniszter úrnak és elpusz- 5 tulni. Lehetőleg atomháborúban, mert ha már háború, 1 akkor legyen háború, de a javából, s ha már el kell pusz- í tulni, akkor nagyon pusztuljanak el, hogy még atomjaik j se maradjanak meg. Csak Strauss miniszter úr maradjon ) meg az ügyével és a hadával. De van itt egy bökkenő: hol f lenne akkor már had és hol az ügy? Hacsak saját maga- 1 val nem akar háborúzni, hacsak saját magát nem akarja j lélektanilag előkészíteni. Azt viszont megcsinálhatja már { most, csendben, békében, hadosztályok helyett: gumidomi- j novai. Az veszélytelenebb a hadügyminiszter úrra és a } nyugat-német népre is. c Logikus tétel Amíg az ENSZ keretein belül lelkesen bizonygatják j az amerikai megbízottak, hogy ők akármikor haj- I landók kivonulni Libanonból, csak ... Addig Libanonban, ( e kivonulás „elősegítésére” erődítményeket építenek, ( s ezekben az erődítményekben messzehordó tüzérséget | állítanak fel. Tehát az amerikai csapatok kivonulnak Li- t banonból, — ezt mondják az ENSZ-delegátusok... Tehát J az amerikai csapatok nem vonulnak ki Libanonból i~, ezt l bizonyítják az erődítmény-építkezések. f Következésképp mégis igaz ama tétel, hogy aki megy, j az marad, s aki marad, az megy. Okos és logikus tétel: * méltó az amerikai külpolitikához. (látó) Ülést tartott az egri járási tanáes művelődésügyi állandó bizottsága Az egri járási tanács műve­lődésügyi állandó bizottsága a napokban ülés tartott. Az ülésen beszámoló hanzott el az 1957/58. tanév eredményei­ről és hiányosságairól, majd az állandó bizottság megtár­gyalta a soron következő fel­adatokat. Szóba került az is­kolák takarítása és tüzelő­anyagbeszerzésének kérdése is. Kerecsend, Andornaktálya, Noszvaj és Makiár községek­ben az iskolák már kitakarít­va várják az új tanév meg­kezdését. Mezőgazdasági kiállítás lesz augusztus 31-én Nagytályán E hó 31-én rendezi« meg Nagytálya községben a közsé­gi mezőgazdasági kiállítást. A kiállításon részt vesz az egri kórház célgazdasága, a he­lyi tszcs és a község egyéni­leg gazdálkodó parasztjai. A célgazdaság kertészeti cikkek­kel, a tszcs kalászosokkal* sertésekkel, az egyéniek bora­ikkal, szőlőikkel ielennek meg a kiállításon. A jutalmakra és a termelvények díjazására 2000 forintot fordít a községi tanács. Iskolákat avattak a megyében Két új iskolát avattak au­gusztus 20--án Heves megyé­ben A füzesabonyi és a mczö- szemerei négy—négytantermes új iskola modern és kényel­mes otthona lesz a tudásnak. A két iskolát kereken négy­millió forintos kötséggel épí­tette fel népi államunk, s mindkettő az új iskolai évvel nyitja kapuit. Úi szövetkezeti székház Űj földművesszövetkezeti székházat épít az egerfarmosi földművesszövetkezet. Az épü­letet a kömlői Vegyes Ktsz dolgozói építik fel, s a tervek szerint még ebben az évben el is készülnek vele. Az új székházban lesz a szövetkezet központi irodája, ott kap he­lyet a felvásárlótelep is. Ezen­kívül modern húsbolt és ital­bolt is lesz benne. A földmű­vesszövetkezet tervét örömmel fogadták a község dolgozói &

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents