Népújság, 1958. július (13. évfolyam, 135-161. szám)

1958-07-19 / 151. szám

2 N EF U J 8» A O 1958. július 19., szombat Kádár János beszéde a drezdai dolgozók százezres tömeggyűlésén Kádár János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságá­nak első titkára, aki a ma­gyar pártküldöttség élén részt vett a Német Szocialista Egy­ségpárt szerdán lezárult V. kongresszusán, csütörtökön Drezdába utazott, ahol részt vett a drezdai dolgozók száz­ezres tömeggyűlésén. Az emel­vényre lépő Kádár Jánost ha­talmas taps és éljenzés fogad­ta. Kádár János beszédének be­vezető részében üdvözölte a drezdai dolgozókat és röviden beszámolt a magyarországi helyzetről, építő munkánk eredményeiről, majd arról a segítségről, amelyet a Szov­jetunió nyújtott a magyar népnek. Ezután az ellenforra­dalmi felkelés tanulságairól szólva kijelentette: „Nem szabad elfelejte­nünk sem azokat a hibá­kat, sem pedig azokat az aljasságokat, amelyekkel az árulók a nép létérdekei ellen törtek. Megtanultuk, hogy ha va­laminek proletárdiktatúra a neve, akkor annak valóban proletárdiktatúrának is kell lennie. A proletárdiktatúrában nem engedünk bántani egyet­len becsületes állampolgárt sem, de az osztályellenségnek az öklünket mutatjuk. Megta­nultuk továbbá azt, hogy a cselekvés iránytűjét a mar- xizmus-leninizmust minden torzítástól meg kell védenünk: Nem szabad megengednünk sem a szektáriánusoknak. sem pedig a revizionistáknak, hogy megrontsák a marxiz- mus-leninizmus elméletét. A Jugoszláv Kommunisták Szö­vetségének azt mondjuk, hogy nem akarunk tőlük revízioniz- must importálni, annál kevés­bé, mert nekünk is van még éppen elég belőle, a saját 1956-os termés maradványai­ból” — jelentette ki Kádár János a hallgatóság derültsé­ge közepette. Kádár János beszédének be­fejező részében a közel-keleti eseményekről szólt. Hangsú­lyozta, hogy 1956-ban, amikor az imperialisták egyidőben támadták meg a Magyar Nép- köztársaságot és a független­ségért harcoló Egyiptomot, vereséget szenvedtek mind a két helyen. Most is vereséget fognak szenvedni. Kádár Já­nos beszédét a két nép közötti barátság éltetésével fejezte be. (MTI) A közép-keleti amerikai és angol beavatkozás nemzetközi visszhangja A jobboldali sajtó azt hang­súlyozza, hogy a válságban nemzeti egységre van szükség. Emellett nagyon komoly han­gok utalnak a középkeleti be­avatkozás végzetes kockázatá­ra. Bevan lapja, a Tribune írja első oldalon: — Minden angolnak, aki hisz a békében és a nemzet­közi igazságban, teljes erejé­vel tiltakoznia kell Közép- Kelet e súlyos elözönlése el­len. Nyilvános gyűléseken, az utcákon, a gyárakban, a szak- szervezetekben, a parlament­ben erőteljes és megalkuvást nem ismerő legyen ez ak­ció. Minden nap, minden óra számít. A háborús gépezetet minden áron meg kell állítani. A Munkáspárt azon mulasz­tása, hogy nem szavazott egyemberként a kormány el­len, szerdán, világos kötele­zettsége gyalázatos elárulása volt. Ezúttal nem várhatunk, mert életünk forog kockán. Itt a válság, amelytől az atomleszerelés minden híve óvta a világot. A halál az égbolton ólálkodik, mialatt új­ságodat olvasod és a gyerme­keid játszanak. Amerikai-francia incidens Libanonban PÁRIZS (AP) A New York Herald Tribune párizsi kiadá­sa pénteken beiruti jelentést közöl, mely szerint az ameri­kai és az angol katonai ható­ságok nem engedték meg a franciáknak tengerészgyalog­ság partraszállását Libanon­ban. Morris elbeszélése szerint a De Grasse francia cirkáló és több kisegítő egysége csütör­tökön délfelé Beirut alá érke­zett és közölte, hogy tenge­részgyalogságot akar partra- tenni. „Holloway amerikai tenger­nagy, a Beirutban kiszállt amerikai erők parancsnoka még a szokásos udvariassági üdvözléseket is megtagadta a francia betolakodóktól — írja Morris és hozzáteszi: „Ugyan­akkor az amerikai1 nagykövet és az angol ügyvivő kétségbe­esetten igyekezett megértetni Louis Rocho francia nagykö­vettel, hogy a franciák megje­lenése csak bonyolítaná a helyzetet. Estére a francia ha­jók eltűntek a láthatárról.” Párizsi hivatalos körökben még nem kommentálták ezt a cikket. A haditengerészeti mi- ninsztérium előző este meg­erősítette, hogy a De Grasse a beiruti partokon járt, egyik kísérőhajója pedig „kikötött Bejrutban, hogy — mint szo­kásos — érintkezésbe ’épjen a francia diplomáciai hatósá­gokkal1’. A francia minisztertanács kedden állítólag úgy döntött, Franciaországnak nincs oka arra, hogy csapatokat küldjön Libanonba. Újabb amerikai tengerészeti egységek érkeztek Libanon partjához WASHINGTON (Reuter) Eisenhower elnök üzenetet küldött Irán, Pakisztán és Tö­rökország államfőjének. Az üzenetben köszönetét mondott az államfőknek azért, hogy támogatták elhatározását. amelynek alapján csapatokat küldött Libanonba. Az elnök üzenete válasz volt arra a táviratra, amely­ben az említett három ország vezetője szerdán biztosította támogatásáról az elnököt. Az iraki köztársasági kormány elhatározta, hogy diplomáciai kapcsolatokat létesít a Szovjetunióra! LONDON (MTI) A Reuter tudósítója szerint a bagdadi rádió csütörtökön bejelentette, az iraki köztársasági kor­mány elhatározta, hogy hala­déktalanul diplomáciai kap­csolatokat létesít* a Szovjet­Népi ellenállási osztago KAIRO (AP) A bagdadi rádió csütörtökön este felol­vasta az iraki fegyveres erők parancsnokságának közlemé­nyét, amely bejelenti, hogy a unióval. Egy kormánynyilat­kozat közölte továbbá azt is, hogy az új iraki kormány el­ismerte a népi Kínát. A meg­döntött kormány nem tartott, fenn diplomáciai kapcsolato­kat kommunista államokkal. kát állítanak fel Irakban kormány elhatározta népi el­lenállási osztagok alakítását. Ezeknek az osztagoknak fel­állítják a kiképző táborokat, amelyekben kiképzést kapnak, — Ha a világ népei nem mentik meg a békét, akkor senki sem fogja megmenteni. Az elképzelhető legjobb ügy sem indokolhatja mindnyá­junk életének kockáztatás De az ügy amelyért most a dobokat pergetik, a lehető legrosszabb ügy: a kis nemze­tek feletti basáskodás, a nye­részkedés és a kizsákmányolás ügye. Egyetlen bűvös szó fe­jezi ki: olaj. Szükségünk van az olajra, de nem uralomra az olajmezők felett, sem azon országok felett, ahol az olaj­mezők fekszenek. Svédország­nak és Németországnak is kell olaj. Megveszik. Senki sem fenyegetődzött Irakban, hogy felrobbantják a csőveze­téket. Még csak azzal sem fe- nyegetődztek, hogy államosít­ják az ipart. De ha a Nyugat megkísérli a zűlött kormányok visszahelyezését, méghozzá erőszakkal, bizonyos, hogy ez fog történni. Walter Lippmann, a N' York Herald Tribune szem írója helytelen és ésszerűtlen politikai következménynek minősíti és bírálja az Egye­sült Államok libanoni beavat­kozását. Azt tanácsolja, hogy a Közép-Keletet érintő problé­mákat az Egyesült Arab Köz­társasággal és a Szovjetunió­val vállvetve rendezzék. Lipp­mann lényegében elismeri, hogy az Egyesült Államom ma az arab Kelet népi moz­galmainak elfojtója. HÍREINK ULÁNBÁTOR (Űj Kína) A mongol fővárosban gyűléseken tiltakoztak az amerikai csapa­tok libanoni partraszállása el­len. A gyűlések részvevői egyhangúlag követelték az amerikai agresszorok kivonu­lását Libanonból. RÓMA (MTI) Rómában a Piazza Colonnán, az olasz külügyminisztérium épülete előtt, csütörtökön este több­százfőnyi tömeg tüntetett az imperialisták középkeleti be­avatkozása ellen. AMMAN (AFP) Csütö-tökön 1500 angol ejtőernyős érke­zett Ciprus szigetéről Jordá­niába. Mint az angol rádió tudósítója Nicosiából jelenti, pénteken délig folytatódik a csapatok szállítása Jordániába. A brit légierő július 14— 16-a között 38 szállító repülő­gépet küldött a Földközi-ten- , ger keleti részére. LONDON (AFP) Macmillan bejelentette az alsóházban: Iz­rael engedélyt ad, hogy a brit , csapatokat szállító brit repülő­gépek átrepüljenek területén. BAGDAD (AFP) Az iraki fegyveres erők főparancsnok­sága kiáltványában bejelen­tette a népi ellenállás szerve­zetének megalakulását az or­szág megvédése érdekében. Rövidesen toborzó központo­kat nyitnak az ország minden vidékén. Nagy szatírája, keserű gúny­nyal ábrázolt kifakadása a Horthy-rendszer ellen a Han­nibál föltámasztása 1924-ben került ki az író tolla alól, s huszonöt esztendő telt el, amíg nyomtatásban napvilágot lát­hatott. (1949. A Magyar Nem­zet közli folytatásokban) könyvalakban pedig hat esz­tendővel később, 1955-ben je­lent meg a tiszatáji Magvető gondozásában. Regényírói munkásságának nagysikerű, nagy feltűnést- keltő állomása volt az Ének a búzamezőkről, amely rövid három és fél hét alatt született (1927. április 25-től 1927. má­jus 19-ig), abbáziai útja alkal­mával. Előtanulmányokat vé­gez egy avar-tárgyú történel­mi regényhez, amikor Búza­szentelő napján egy körmene­tet látva hazagondol falujára, népére, akik áldást kérnek nehéz, egész esztendőt betöl­tő keserves munkájukra, s el­határozza: regényt ír róla. A nagysikerű könyv — mint Mó­ra írásai általában — alapvető problémákat boncolgat. Saj­nos, az első rész következetes társadalombírálata kissé meg­bomlik, a második rész egyre inkább előtérbe kerülő mitikus elemei között. Jellemábrázolás tekintetében korszakalkotó ez a regény Móra pályáján előző regény-alkotásaival szemben. Nagysikerű, ma is élvezet­tel olvasható történelmi re­génye az Aranykoporsó, amely i. u. a 4. században ját­szódik le, de történelmi volta mellett is tiltakozás a két vi­lágháború közötti rendszer ellen. Történelmi hűsége sok tekintetben vitatható, azonban mindezt ellensúlyozza az író művészi, alkotó készsége, az apró epizódok, anekdoták, vagy éppen az izgalmas törté­netek sorozata. A nagyobblélegzetű, első­sorban felnőtteknek szánt pró­zai írások mellett ugyancsak nagy jelentőséget kell tulaj­donítanunk az ifjúságnak, de egyben a „felnőtteknek” is szóló .írásoknak, amelyek so­rozata szintén tiltakozás a ma­ga nemében a kor embertelen antihumanista légköre ellen. — (Kincskereső kis ködmön, Dióbél királyfi, Csilicsala Csalavári Csalavér, Rab ember fiai, Mindenki Jánoskája, stb.) S FOLYTATHATNÁNK to­vább a többi Móra-alkotás méltatását a nagyobb lélegze­tű regényektől az apróbb írá­sokig, amelyek mind szemen­ként kapcsolódnak abba a ha­talmas láncba, amelyet így nevezhetnénk: a magyar próza- irodalom története. Móra Ferenc meghalt hu­szonnégy esztendővel ezelőtt, de emléke, klasszikussá érett életműve megmaradt. Megma­radt, s eltéphetetlen szállal kapcsolódik az egyre szélesedő Móra-rajongók táborához. Adózzunk hát tisztelettel, há­lával az írónak, a művésznek, a tudósnak, akinek ma ünne­peljük 79. születésnapját. LŐKÖS ISTVÁN, a TIT irodalmi szakosz­tályának tagja 1BT hírei — A GYÖNGYÖSI MSZBT elnökségét felkereste a helyi AKÖV, a Húsipari, a Sütő­ipari és a Borforgalmi válla­lat küldöttsége, hogy szervez­zenek baráti találkozót as üzem, a vállalatok dolgozói és a szovjet turistacsoportok között. A megyei elnökség a vállalatok dolgozói kérésének eleget téve, augusztus hónap­ban három szovjet turistacso­port baráti találkozóját ren­dezi meg Gyöngyösön. — A Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaság október 1-tői kezdődően haladó és társalgí orosz nyelvtanfolyamot indít Jelentkezni lehet az üzemi ba­ráti kör vezetőinél és a me­gyei titkárságon. Idő j árás j elentés Várható Időjárás szombaton es­tig: Csökkenő felhőzet, néhány helyen futó eső, egy-két helyen még zivatar, mérséklődő észak­nyugati-északi szél, hűvös éjsza­ka. A nappali felmelegedés egy- , két fokkal erősödik. Legmagasabb nappali hőmérsék­let szombaton: 23—26 fok között Távolabbi kilátások: Naposabb, melegebb idő, Zsigmondi, Tömörkény István, Thury Zoltán, Gárdonyi Géza, s egy ideig a nagy magyar kritikai realista, Mikszáth Kálmán. Móra, mint a lap munkatársa, írogatja apróbb elbeszéléseit, cikkeit, amelyek az idők folyamán értékes iro­dalmi alkotásokká kristályo­sodtak. Már jóval a háború kitörése előtt és után is ren­díthetetlen békevágyának, s egyben a magyar nép akaratá­nak adott hangot számos cik­kében, költeményében, amely békevágyról, írói munkásságá­nak 30. évfordulóján így ír a másik nagy szegedi költő, Ju­hász Gyula: „Kitör a nagy há­ború és az egyetlen újság a magyar vidéken, amely az el­ső órától fogva végig, vezető helyen mindig a békét siratta, mindig a jövőt féltette, a Sze­gedi Napló volt.” MÓRA FERENC írta ezeket a szó legnemesebb értelmében vett pacifista vezércikkeket, amelyek a maguk hazai, csalá­di körében, éppen úgy szolgál­ták az emberiség ügyét, mint Romain Rolland tiltakozásai a nagy világban. A háborúban a tollal küzdők sorában a leg­tisztább magyar hősök egyike volt a mi Móra Ferencünk.’, 1918-ban, mint neves író, a Szegedi Napló főszerkesztője, könyvtárigazgatója, intenziven dolgozik a politikai életben, a Nemzeti Tanács elnöke lesz, míg a jobboldali erők előre­nyomulása nem jelentkezik. 1919-ben a Tanácsöztársaság megalakulása első hetében hi­tet tesz a munkáshatalom mel­lett, a Szegedi Napló április 1-i számának vezércikkében: „Talán sohase volt a történe­lemben még diktatúra, amely ilyen megalkuvástalanul ke­mény és mégis ilyen istenien emberséges lett volna... A diadalmas proletariátus nem­csak fenyeget, hanem ígér is: irgalmatlan halált annak, aki moccanni mer az új világrend ellen, emberi megélhetést min­denkinek, aki beéri azzal, amit a maga becsületes munkájával kereshet, a más verejtéke nél­kül." A Tanács Magyarország bu­kása után ő is csatasorba áll a fehér terror véres pusztítása elleni küzdelembe. Harcol bá­torhangú írásaival: újságcik­kel, regénnyel, riporttal egya­ránt. Mint regényíró, talán nem is éri el azt a művészi szín­vonalat, mint paraszti tárgyú apróbb elbeszéléseivel, karco- lataival, de ennek ellenére egy közös vonás jellemzi mindegyiket és ez a realista írói tendencia. Ez jelentkezik már „a festő halála” (vagy másként „Négy apának egy leánya) c. regényében éppen úgy, mint az Aranykoporsó­ban, vagy éppen a Hannibál föltámasztásában. A FESTŐ HALÄLA c. re­gény még meglehetősen új­ságírói színezetű, jellemábrá­zolása, alakjának megrajzolá­sa vázlatos, azonban társa­dalombírálata minden líraisá- ga mellett is reális és könyör­telen. —— - ■' — Az MSZ — JÚLIUS 15-EN az MSZ­BT megyei intéző bizottsága ülést tartott, ahol megvitatták az 1958. II. féléves munka­tér javaslatot. — MA, SZOMBATON az MSZBT és a BM. megyei fő­osztály közös rendezésében a rendőrség Kossuth Lajos utcai kerthelyiségében műsorral és tánccal egybekötött baráti es­tet tartanak. — HÉTFŐN, július 21-én, az MSZBT megyei elnöksége ülést tart, ahol Mészáros Jó­zsef megyei titkár számol be az első féléves munkáról. Az . intézőbizottság által kidolgo­zott tervjavaslatot dr. Néme- ’ di Lajos, az elnökség elnöke terjeszti az ülés elé. Ezen az elnökségi ülésen az aktívák részére kiosztják az új MSZ- ' BT igazolványokat. — GYÖNGYÖS város MSZ- ; BT elnöksége ülést tartott i ahol megvitatták a II. féléves i inunkatervet, és határozató! i hoztak a volt MSZT aranyko- : szóróval kitüntetett kultúr- i csoportjának újjáalakítására. SZEGED irodalmi világa so­hasem süllyedt a provincializ­mus, a helység mocsarába. Bi­zonyítja ezt az irodalomtörté­netünk számos olyan kiemelke­dő alakjának életútja, vagy éppen pályakezdése, mint Mik­száth Kálmán, Gárdonyi Gé­za (akinek nekünk, egrieknek is van némi közünk), vagy a XX. század nagyjai: egy Ju­hász Gyula, vagy nagy tanít­ványa, szocialista realista köl­tészetünk világirodalmi klasz- szikusai, József Attila, vagy éppen a fasizmus barbár em­bergyilkolásának tragikus sor­sú magyar költőáldozata, Rad­nóti Miklós. Csak nemrég ol­vashattuk az Élet és Irodalom hasábjain Goda Gábor könyv­napi tájékoztatóját, amelyből világosan látszik, hogy a Ti- szatáj irodalmi életünk kibon­takozásáért, nem zárkózhat­nak a hallgatás elefántcsont- tornyába. Nos, ez a Tiszatáj adott a magyar irodalomnak egy Móra Ferencet is, akinek ma, 1958. július 19-én ünnepel­jük 79. születésnapját. Ez évforduló alkalmából ér­demes számotvetni, vajon meg- tettünk-e mindent, amit azóta a klasszikussá érett Móra-élet- mű kíván az utókortól. Ko­rántsem. A felszabadulás előtt meghamisították, „elégedetlen­ségét részvétté, gyilkos, majd maró szatíráit elnéző mosollyá tompítva, a szeretet és a vallás lágyszívű apostolát, tankönyv­nagyapót faragtak a haladás harcosából”. A felszabadulás után is csak az ötvenes évek elején láttak hozzá irodalom- történészeink az új, a marxis­ta Móra-kép megrajzolásához, amelynek első, jelentős termé­ke az idei könyvnap egyik büszkesége, a Nagy Magyar Írók c. sorozatban megjelent Móra-tanulmány Földes Anna tollából. Könyvkiadóink annál többet tettek a Móra-kultusz fejlesztésében, amikor több kiadásban is megjelentették a nagyszerű Aranykoporsót, a Hannibál föltámasztását stb. 1879. július 19-én, „a nagy szegedi árvíz esztendejében” született Kiskunfélegyházán, a Szarvas utca egyik kicsi házi­kójában. Apja, Móra Márton, jólkereső szűcsmester, de ahogy a céheknek, s a „zsinó- ros bőrruhát viselő régi urak”- nak lealkonyult, Móra Márton is „a szegények szűcsévé” vált. így Móra Fercsike éli a sze­gény falusi gyerekek életét, eszi ezek háromfogásos vacso­ráját: kenyér, haja és bele; hajában krumpli és sülttök. TUDÁSSZOMJA korán je­lentkezik, összeolvas mindent, ami csak kezébe kerül, képes ABC-t, Jókait, Victor Hugót. Szülei papnak szánják, s csak protektorának, a kiskunfélegy- házai tisztelendő hirtelen ha­lálának köszönhető, hogy a fiú nem a kalocsai papnevelő in­tézet, hanem a helyi gimná­zium növendéke lett, ahol de­mokratikus érzelmű, magyar tanárai plántálták leikébe az irodalom szeretetét. Kiváló di­ák volt, s 1897-ben már a bu­dapesti egyetemen Gyulai Pál, Beöthy Zsolt és Ballagi Ala­dár előadásait hallgatja. Ke­serves évek voltak ezek, a nél­külözés, a megpróbáltatások nehéz évei, amelyre így emlé­kezik vissza: „O, hogy gyűlöl­tem mindig ezt a gonosz téli . istent, aki velem együtt nőtt és mindig rámtalált! Törött abla­ka filozopterodum vackán hányszor hasogatta jé«*"' kor­bácsaival fiatal bőrömet! S mikor már jólment a sorom és az ágyteritőkbe takarózva, hajnalig égettem a petróleu­mot, hányszor kellett gémbe- redett ujjaimat a lámpacilin­deren melegíteni, mert sürgős volt a munka: az élet rövid és a lexikon hosszú, s én le akar­tam írni az egész lexikont, mert semmi kilátásom se volt arra, hogy valaha megvehes- sem és még akkor ifjú szamár voltam, aki azt hitte, hogy a lexikonokban lakik a bölcses­ség.” 1901-ben Felsőlövőn alap­vizsgás tanár, majd 1902-ben megérkezik Szegedre, hogy megkezdje pályáját az újság­írás és az irodalom göröngyös útján: a Szegedi Napló belsc munkatársa lesz, azé a Szeged: Naplóé, amely erősen baloldal: jelleget öltött, s amelynek munkatársai voltak: Kuliny Eisenhower üzenete Irán, Pakisztán és Törökország államfőjéhez BEIRUT (AFP) Pénteken hajnalban 11 újabb amerikai tengerészeti egység érkezett Libanon partjához, Beiruttól hat kilométernyire északra és csapatokat, valamint hadi­anyagot készül partraszállí- tani. Móra Ferenc 79. születésnapjára

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents