Népújság, 1958. július (13. évfolyam, 135-161. szám)

1958-07-19 / 151. szám

1958. július 19., szombat

NEP0J3AG

3

A közös vagyon őreiről

Az elmúlt hetekben egyik cikkünkben foglalkoztunk azzal, milyen károkat okozegyes termelőszövetkezetekben, hogy alaptalanul vádolják a vezetőket, a közös vagyon elhanyagolásával, elprédálásával. Igaz ugyan, hogy a lefolytatott vizsgálatok sorra bebizonyították a vádak alaptalanságát, mégis komoly károkat okoztak a szövetkezetekben, mert ha csak egy időre is, megingott a vezetők iránti bizalom, csökkent a munkakedvük a tagoknak is és a bizalmatlanság láttán a vezetőknek is. Az alaptalan vádaskodások elleni harc egyik módja az, hogy néhány esetben szigorú, — ha éppen úgy jön, bírósági ítéletekkel vegyék el a kedvét a rágalmazóknak. De van ennek a harcnak olyan formája is, amelyet ott a termelőszövetkezetben kell megvívni; és ez az ellenőrző bizottságok munkájának megjavítása. Nagyon sok múlik azoknak a embereknek a munkáján, akiket a tagság bizalma erre a posztra állított.

* A termelőszövetkezetek alapszabálya kimondja, hogy a közgyűlésnek a tagok közül meg kell választani az ellenőrző bizottságot is. Ennek a bizottságnak a tagja nem lehet olyan ember, aki a szövetkezetben vezető tisztséget tölt be, s olyan sem, akinek közeli rokona van a vezetők között. Már ez magában is biztosítja, hogy a felülvizsgálatok minden esetben részrehajlás nélkül történjenek.

E bizottságok feladata igen nagy: egész esztendőn át figyelemmel kell kísérni és rendszeres ellenőrzésekkel biztosítani a szövetkezeti vagyon védelmét. A bizottságnak joga van ahhoz, hogy az év bármelyik napján, a közös gazdaság bármelyik területén vizsgálatot tartson, szükség esetén szakemberek segítségét kérje a vizsgálat lefolytatásához. Ez nem csak joga, hanem az alapszabály értelmében kötelessége is.

Az ellenőrző bizottságok feladata elsősorban természetesen a közös vagyon védelme, de ugyanakkor legalább ilyen fontos feladata az is, hogy rendszeresen figyelemmel kísérje, nem lépi-e túl az elnök, a vezetőség tagjai a törvényes előírásokat, biztosítják-e az alapszabályok szigorú betartását. Ellenőrizniük kell a tervezést, — s a tervek végrehajtását, a pénzügyi gazdálkodást — ne fordulhasson elő az, amire a múltban nem egy példa volt, hogy a vezetők a tagok megkérdezése nélkül vettek fel előleget és nem arra használták fel amire kérték. — A készletekkel való gazdálkodást, az állattenyésztés, növénytermesztés munkáját, egyszóval a közös gazdaság minden ágát.

És nem csak az ellenőrzés elvégzése kötelessége a bizottsági tagoknak, hanem az is, hogy azokról rendszeresen tájékoztassák a tagokat is. Ha éppen arra van szükség, akkor rendkívüli közgyűlés összehívására is joguk van.

Az ellenőrző bizottságok munkája tehát széleskörű, komoly jogokat és egyben kötelezettségeket is jelent. Ha jól végzik munkájukat, az kedve- eően hat ki az egész gazdaság életére, mert az alapos ellenőrzés eredménye a tsz gazdaság megvédése, a hibák feltárása még kezdetben, hogy ne okozzanak még súlyosabb károkat. Biztosítja az ellenőrző bizottságok jó munkája, a vezetés biztonságát is, mert ahol a bizottság alaposan ellenőrzi a gazdaság különböző ágait, s erről beszámol a közgyűlésnek is, ott nem kaphat teret semmiféle alaptalan rágalmazás. Ahol a bizottság rendszeresen, de legalább negyedévenként ellenőrzi a pénzgazdálkodást, s a tagok is tudnak arról, hogy minden rendben van, ott nem terjedhet el rágalom és ezzel kapcsolatban bizalmatlanság a vezetők ellen.

Ha a feladatok nagyságát nézzük és az elvégzett munkát értékeljük, nem nehéz megállapítani, azt az egyáltalán nem megnyugtató tényt, hogy a megye termelőszövetkezeteiben csak itt-ott működnek az ellenőrző bizottságok, s tevékenységük egyáltalán nem mondható n fűszeresnek.

Ezzel aztán valóban tág teret biztosítanak részben a közös vagyon pocsékolásásnak, részben a vezetők alaptalan megvádolásának, hiszen az ellenőrzés híján senki sem kelhet, a felsőbb szervek alapos vizsgálata idejéig, a vezetők védelmére.

Sok helyen az a kifogás, hogy a bizottságok tagjai nem rendelkeznek kellő szakértelemmel a vizsgálatok lefolytatásához. Igaz, hogy az egyszerű tsz tagok közül választott ellenőrző bizottságokban nincsenek könyvelési és egyéb szakemberek, de az ellenőrzés tudományának alapjait el lehet és kell sajátítani, s ezen túlmenően, már az is nagy segítség, ha az ellenőrző bizottság tagjai nyitott szemmel figyelik a gazdaság életét, ha az illetékes vezető bevonásával alaposabban is megnézik egy-egy esetben, hogy hová, mire fordították a pénzt, kellő ütemben halad-e a beruházás, építkezés,

vásárlás, hdgy elvégzik e rendszeresen az állattenyésztők a munkát, mire megy ki az anyag vagy termény a raktárból. Ezt különösebb előképzettség nélkül is ellenőrizni tudják a papírokról, s ha úgy vélik, valahol hiba történt, akkor szakemberek segítségével is módjukban áll vizsgálatot folytatni. A munka alapja az, hogy a közös vagyon védelmét szívükön viselő emberek legyenek a bizottságok tagjai.

Néhány szóban nehéz lenne alapos értékelését adni a bizottságokra háruló feladatoknak, de már az is jelentőséggel bír, ha a termelőszövetkezeti tagok figyelmét az ellenőrző bizottságok munkájára fordítjuk fokozottabban Mert ezen is múlik a közös vagyon — és nem kis mértékben, mint ahogy cikkünk elején is említettük, — a vezetők védelme.

deák Rózsi

»4«

Szóvá tesszük

...hogy napok óta, vagy már régebben nem ég a villany az egri Bródy Sándor utcában. Az eléggé forgalmas utca, mely ráadásul meredek is, szokatlan látvánnyal szolgál esténként. Felfelé menet még csak hagyján. A karfákba kapaszkodva csak fel lehet jutni aránylag kevés bajjal, de lefelé... Azt hinné az az ember, hogy a vakok útján jár, óvatosan, előrecsúsztatott lábakkal a falat

tapogatva ereszkednek le az emberek, különösen, akik nem nagyon ismerik a járást. Aztán, ha elvétik a lépcsőt, halk szitkokat küldenek az illetékesekhez.

S aki a lépcső mellett az „úton” próbálna leereszkedni, örülhet, ha csak a bokája ficamodik ki a mély gödrökben.

Az arrajárók tehát intézkedést és világosságot várnak.

K. E.

Szorgalmasan dolgoznak a tarnabodi Kossuth Tsz. tagjai

Ebben a gazdasági évben nem volt kedvező az időjárás a mezőgazdaságra, mégis a tarnabodi Kossuth Tsz-ben az elmúlt évhez viszonyítva mindenütt magasabb terméshozamot értek el. A terméshozam növelését nagyban elősegítette a 3004-es kormányhatározat, melynek különböző kedvezményeit a Kossuth Tsz tagjai is igénybe vették. Például holdanként 102 kilogramm műtrágyát használtak fel.

A szorgos munka eredménye, hogy a jó termést adó gabona aratását már befejezték, és az aratás ideje alatt elvégezték a cukorrépa gazoló kapálását is. A jövő hét elején megkezdik a cséplést. A termelőszövetkezeti tagok úgy

végzik a munkát, hogy tudják, a szövetkezet fejlődése attól függ, hogyan bizonyítják be a gyakorlatban mennyivel többet ad a nagyüzemi gazdálkodás.

(Pető István)

Új jutalmazási rendszer

Pénzügyminiszteri rendelet jelent meg a jutalmazási alap elosztásáról a kereskedelemben. A rendelet előírja, hogy a vállalat, amely terven felüli nyereséget ér el, jutalmazási és vállalatfejlesztési alapot kap, intézkedik továbbá a kiváló dolgozónak kifizetett jutalom ügyében is. A rendelet bővebb ismertetésére későbbi számunkban visszatérünk.

Akik azelőtt a sínek napszámosai voltak

— Beszélgetés a füzesabonyi munkásokkal —

Az emberek általában a tovarohanó vonat ablakából látnak •pályamunkásokat, akik ilyenkor egy-két pillanatra félbehagyják munkájukat és kiegyenesítik, pihentetik fáradt derekukat. Többre tehető azoknak a száma is, akik Veres Péter regényén keresztül ismerkedtek meg a pályamunkás életével és azóta nem a legkellemesebb elképzelésük van a sínek napszámosairól. Mert régén azok voltak, nyomorban és robotban. S ezt a két sajgó fogalmat hozták magukkal 1945-ben, a felszabaduláskor és ezt a két fogalmat igyekszik államunk eltüntetni.

S hogy ez mennyire sikerült? — eziránybn érdeklődtünk a füzesabonyi pályamunkásoktól, akik épp az állomás területén vágányszabályozáson fáradoztak. Az ő munkájuk, amit Gál József csapat- vezető, előmunkás elmondotta, leginkább vágányszabályozásból, vágány átszegelésből kitérők javításából, talpfa, vagy vasbetonalj cserélésből felépítményi áruk (kövek, sinek, stb) és salak ki-, bepakolásából áll. a pályamunkások összlétszáma, Füzesabonyban jelenleg 121 amiből körülbelül 73 munkás az állandó jellegű, a többiek ideiglenesen dolgoznak itt. Munkájuk — tekintettel arra, hogy füzesabonyi vasútállomáson 70 éve nem végeztek komoly átalakítást — az állomás felújításából áll. Ahogy Szalai Béla pályafenntartási főnök elmondotta, ma a pályamunkások „plafonterwel” dolgoznak és azért megkövetelik a minőségi munkát. Hogy jól

Idegenforgalmi

plakát-tervünk

dolgoznak azt bizonyítja június havi eredményük is, ami 102.2 százalékot mutat. Igaz, a keresetük nem mondható soknak,

— a vágányon dolgozó munkásoké 1100—1200 forint, bent a készenlétieké 1300—1400 fo- forint — de szociális juttatások; védőruhák, télen vattás ruha, esőköpeny, szappan, ingyenutazás stb., ezt az összeget jóval megemeli...

Mert mi volt régen a helyzetük? Bárki is beszéljen a pályamunkásokkal, bárhogyan is próbálja a jelenre terelni a szót, a jelen jobbléte szorosan összefügg és különbségül szolgál a múlttól. A jelenről beszélgettünk mi is Szabó Andrással, aki 20 éve pályamunkás, apia is vasutas volt. aki gyermekkora óta vasútnál tölti az éveit, de csak 20 éve, hogy be tudott az állandó létszámba kerülni.

— A múltban úgy volt, hogy az ember gyermekkora óta kezdte a munkát a sín és a, talpfák között, de mielőtt egy évet leszolgált volna egyfolytában, felmondtak neki, s aztán két-három hónap után esetleg visszavették. Ha volt protekciója a vasútnál „keresztapja, bora, disznója”, akkor bent maradhatott, de akkor is az állandó létszámba csak három év eltelte után kerülhetett. Három évi szolgálat után kapott először munkaruhát is. Ma ez három hónap leforgása alatt megtörténik.

— Tudja ma sok minden más

— avatkozik beszélgetésünkbe Antal József pályamunkás, aki több mint 20 éve a vasútnál van, (neki is vasutas volt az apja) — mert régen az úgy volt, hogyha szabadságot akart kérni az a pályamunkás, előbb az ajtókulcslyukon, vagy félfa mellett „kukucskált” be a pályamesteri irodába, hogy „ki- puhatolózza”, milyen kedve van a főnöknek. Ha jókedvűnek találta, csak akkor mert bekopogtatni, s belépni és mély meghajlások között előadni ügyes-bajos panaszát. Ma minden félelem nélkül benyitunk oda, és a székre leülve nyugodtan elő merjük adni kívánságunkat.

— Tudja fiam — fűzi tovább a gondolatmenetet Gál András pályamunkás, aki 26 éve, hogy szolgálja vasutat, nekem a rossz fizetés mellett, ami 15—16 fillér volt óránként, az fájt a legjobban, hogy a pályamunkást nem nézték embernek a „tisztek”, — a többiek kirekesztettek bennünAz autóbusz és utasai

AKI ELSUHANNI LATJA, élni látja, aki benne ül, tudja és látja, hogy az életet az az ember jelenti, aki a kormányt fogja, egykedvű arccal, magabiztosan, ki tudja, mi/lyen gondolatokkal, s szeme mindig, örökké ott fut az autóbusz orra előtt: esős éjjel, hóviharos nappal, szikrázó nyári délelőttön. Megy az autóbusz és testébe zárva, ott himbálóznak az országút diktálta ütemre az utasok; Felszállnak a megállónál, utaznak, ki tovább, ki közelebb, utaznak ismeretlen célok felé, ismeretlen okok miatt. Semmi közük egymáshoz, az új utas számára vásznon szétkent futurista arc a többi, vagy inkább valamiféle szörny, sok fejjel, sok kézzel és lábbal, 36 testtel, — ennyi és semmi több.

Megy az autóbusz. E soktagú és fejű szörny egyik részeként ülök és ringattatom magam a motor és az út váltakozó ütemére. Megnézek egy-egy arcot, igyekszem szétválasztani a színeket a vásznon, hogy aztán összerakjam őket egésszé, emberré, s az embereket: közösséggé. Mert kétségkívül, ez a busz, 36 utasával, közösség. A percek, esetleg rövid órák közössége, amely olyan lazán, talán csak néhány banális szó erejéig függ össze, hogy a busz egyszeri megtorpanása — egyetlen megálló — megbontja az egészet;

MEGY AZ AUTÓBUSZ és arra gondolok, hogy itt senkinek semmi köze egymáshoz, hogy itt senki nem ismeri egymást, következésképp senki sem törődik a másikkal. A szenv- telenség, a közöny, a múló pillanat autóbusza ez, ahová a menetrend kényszerűen összezárt vallásost és kommunistát, öreget és fiatalt, mérnököt, munkást és orvost: embereket.

— Gyalog két óra is megvan — hallom egy férfi hangját a hátam mögött. Idősebb parasztember, a városba megy, ahová azelőtt gyalog járt be ügyes-bajos dolgainak végzésére. Onnan a pontos időtávolság ismerete. Most 20 perc a menetidő. Autóbusszal. Valaki bólint rá és megjegyzi: — Igen, a technika! —• Aztán újra csend, csak a motor doho- gása!

De mi történne, ha megállna a busz, ha valami baja lenne, ha segíteni kellene, hogy tovább induljon, hogy egyáltalán elinduljon? Leszállna, egész biztos, leszállna mindenki, minden becsületes ember és nekifeszítené vállát, hogy megtolja a közlekedési alkalmatosságot. Ott feszülne a válla a poros autóbusz végén a kommunistának és a vallásosnak, az öregnek és a fiatalnak, a mérnöknek, munkásnak, orvosnak. Mert a cél közös: menni, előbbre haladni. Az ismeretlen emberek, akik azelőtt soha nem tudtak egymásról, talán sohasem látták egymást, akik számára a másik egyúttal lényegében a „nincs”-et is jelentette, ott lihegnének, izzadva, erőlködve és boldog, kézfogásnak beillő mosollyal nyugtáznák közös erőfeszítésük eredményét: felzúgott az autóbusz motorja.

A közös cél a részvétlen emberek laza konglomerátumából egységes akaratot formált. Nem futurista arc már az utazóközönség, amelyet valaki csak úgy felkent a vászonra, nem szörny, sok fejjel, kézzel és lábbal: hanem egyéniségek, egyedek tudatos és elszánt közössége. A mérnök gyakorlati tanácsokat ad! Az orvos figyeli társait, nehogy baj legyen szervezetükkel a megerőltetéstől, a munkás ügyes fogást keres és tanít, a kommunista lelkesít és hórukkol, a vallásos fohászkodik: hogy meginduljon az autóbusz. Ki így — ki úgy, de egy célért és egy akarattal!

S EZ MÁR NEM IS az autóbusz és az utasai: ez már egy ország és fiai!

Megy az autóbusz; Nem áll meg, nincs motorhiba, ülnek és az országút diktálta ütemre himbálóznak az egymást nem ismerő utasok. Az előbbi keserű szájíztől lassan megtisztul ínyem, s az iménti gondolat jókedvre derít. Nem;.; semmiképpen sem részvétlen emberek ezek! Hisz mindegyik éppen abban az ügyben utazik, hogy segítsen az ország dolgán. Ki így — ki úgy! Hogy most hallgatnak, hogy most némán nézik az elsuhanó tájat, hogy szemre nem törődnek senkivel és semmivel? Hát csak nem állhatnak fel külön-külön? Nem mondhatja az egyik: „Tanácsülésre megyek!” Nem mondhatja a mérnök: „Egy új gyár terveit viszem a táskámban!” A munkás: „Újító értekezletre utazom”;:.

Minek mindig és mindent mondani. Tenni utaznak ezek az emberek, képességük és lehetőségük szerint tenni és cselekedni a közös ügyért, a ma holnapjáért. S hány autóbusz rohan csak ebben a percben is szerte az országban! S hány vonat! S hány ember alkot, vitáz ebben az egyetlen tűnő pillanatban, amely úgy múlik el, mint az autóbusz mögött a tárcsázó traktor képe! Nagy szavak nélkül, a felületes szemlélő előtt szenvtelenül, a másikkal nem törődve: mégis a másikért is!

Rettenetesen szép és rettenetesen nagy energiák szabadultak fel ebben az országban is. Egy „bűvészinas” útjára indította a mesebeli seprőt és vödröt és nem is akarja megállítani, mert ezek a mesebeli „tárgyak” önálló életre keltek, tenni akarnak és tudnak. És most „söpörnek” és most hordják a „vizet” megállás nélkül, hogy tisztább, szebb legyen ez az ország.

Boldog vagyok, hogy egy lehetek az autóbusz utasai

közül!

GYURKÓ GÉZA.

két mindenhonnan. Ha például a „tisztek” bált rendeztek, nekünk még a közelükben sem lehetett tartózkodnunk; elzavart a csendőr, akit ők állítottak oda őrnek. Ma kérem, ilyen nincs. Rendezvények esetén együtt szórakozunk velük, s higgye el, nagyon jól esik ez nekünk, akik itt vénültünk meg a vasútnál... Nyugodtan járhatunk a kultúr- házba. melegedőt építettek számunkra, ahol megebédelhetünk és télen pihenhetünk... És igen! Mi. annak idején egy darab kenyeret ettünk uborkával, vagy paradicsommal ebédre, s most nézze meg, ha nem hiszi, olyan ételeket fogyasztanak a munkások, hogy mi ilyent azelőtt csak úriasztalokon láttunk.

Persze vannak panaszok is, hiszen hibák mindenütt fordulnak elő. Tóth József, aki kilenc éve dolgozik a sínek között, izzadó homlokát törül- getve mutatja magán, hogy két éve a saját munkaruhájában dolgozik, mert még most sem kapta meg a neki járót. Tudnunk kell azonban azt is, hogy ő két évvel ezelőtt a pécsi vasútigazgatóság területén dolgozott, onnan került ide, s a mai napig nem küldték utána a „munkaruha kartont”; ami nélkül most nem kaphatja meg a munkaruháját. Többször írt már ez ügyben Pécsre, de úgy látszik, hiába.

Hogy igazat beszél, a sínek között krampácsoló Kovács Sándor, Nagy Imre és Szalókt Sándor is bizonyítja.

A vágányra szerelvényt tolnak, s bizony ilyenkor meg kell szakítani a munkát. Az emberek a kocsik árnyékába húzódnak, és beszélgetnek. Kovács József, Gál Imre, fiatal pályamunkások és Bukoli András idősebb munkás elbeszélgetnek. Szóba kerül ilyenkor a politika is, az üzemi élet is, no, meg a csinos lányokról is ejtenek egy-egy szót...

Egy-egy előmunkásra 23 pályamunkás van bízva. Bizony megnehezül a munkájuk, amikor olyan pajkos fiatal lányok is dolgoznak velük, mint Havasi Erzsébet, Pécsik Teréz és Hajsz Anna, akik ideiglenesen két hónapig vannak felvéve erre a munkára. Fiatalok, sokszor ügyetlenek még, ami érthető, hiszen nincs tapasztalatuk ehhez a munkához. Az előmunkásnak rajtuk kell tartani a szemét, mert bármely pillanatban baleset történhet, elütheti őket a vonat. Nehéz, figyelmes munkáiéért 'álljon itt a dicséret Gál Józsefnek, aki munkájával, szaktudásával irányítja a dolgozókat.

Nyár van, a hőség tikkasztó. Árnyékban 30 fokot is eléri a higanyszála. A munkások hátán patakokban folyik az izzadság. jól esik egy-egy pohár tiszta, hideg, artézi víz. A pár percnyi szünetet kihasználó, heccelő kis munkacsapat pillanatok alatt megiszik egy kanna vizet. A hőséget még csak növeli a vasúti sín, a talpfák, amelyek szintén rájuk verik a napsugarakat.

Dolgos emberek ezek a pályamunkások. Napról-napra vidámabbak, arcukon gyakran jelenik meg a mosoly, amely azt bizonyítja, hogy a régi világ pályamunkása elnyomatásából felemelkedett, s csak emlék maradt számára az éhség... a munkanélküliség, a megaláztatás.

Fazekas István

Nemzetközi jazz-fesztivál Budapesten

Pénteken, szombaton és vasárnap rendezik meg Budapesten a nemzetközi jazz-fesz- tivált ismert külföldi és hazai tánczenekarok részvételével. A fesztiválon részt vesz a lengyel HOT jazz-kabaré, A. Wonneberg tánczenekara, (NDK), O. Kucsera zenekara (Csehszlovákia), a Die Feet- Warmers Együttes (NSZK), magyar részről pedig a Ho- léczy és a Chappy tánczene- kar. Az első hangversenyre július 18-án került sor a Margitszigeti Dózsa stadionban, ugyanitt rendezik meg 19-én éjjel 11 órakor a második koncertet, míg július 20-án, vasárnap este 8 órakor a Népstadionban lépnek fel a ze karok.