Népújság, 1958. július (13. évfolyam, 135-161. szám)

1958-07-17 / 149. szám

4 NEPÜJSAO 1958. július, IT, csütörtök »r. FERENCZI MIKLÓS: Ismerjük meg egymást: Egy hónap a Német Demokratikus Köztársaságban MINDENKIBEN él a vágy, hogy minél több tudást és ta­pasztalatot gyűjtsön élete fo­lyamán. Rendkívül szép és hasznos dolog, ha komoly ta­pasztalatokkal, élményekkel, szép emlékekkel tudja az em­ber életét tartalmassá és gyü­mölcsözőbbé tenni, érdekel bennünket, hogyan élnek más népek, milyen előrehaladást tettek az emberiség fejlődésé­nek, a tudománynak vonalán, hogy ezzel is előbbre vihessék a haladás, a kultúra eddigi eredményeit. Ezért élt bennem is mindig az a gondolat, hogy „világot lássak”, utazzak, összehason­lítsam idegen népek életét, szokását, tudományos eredmé­nyeit a hazai eredményekkel, magamévá tegyem és haszno­sítsam mindazt népünk egész­ségügyi szolgálatában. Múlt évben kitüntető szeren­csében volt részem. A hallei Tudomány Egyetem Orvosi Kara meghívott, hogy egyhó­napos tanulmányúton figyel­hessem a Német Demokrati­kus Köztársaság orvosképzé­sének és klinikai munkájának módszereit. Nagyon megörül­tem a meghívásnak. Mint fiatal orvos, fel tudtam becsülni azt a hallatlan nagy lehetőséget, hogy az évszá­zados múltú Orvostudományi Egyetemen gyarapíthatom tu­dásomat. NÉPKÖZTÁRSASÁGUNK segítőkészsége és előzékenysé­ge ez év májusában lehetővé tette számomra ennek a meg­hívásnak az elfogadását. Ra­gyogó májusi délelőtt gördült ki a nemzetközi gyors a Nyu­gati pályaudvar kormos üveg­csarnokából. Végigrobogott a Duna-kanyar szépséges tájain és ennek emlékével léptük át Szobnál a magyar határt. Ütünk a Kis-Alföld északi pe­remén vezetett végig, este már elém integettek a csehszlovák főváros, Prága fényei. Prágát már régi ismerősként üdvözöl­tem, tavaly IBUSZ társasuta­zással jártam erre, és az akkor megismert kedves barátaim őszinte örömmel üdvözöltek a pályaudvaron. Nem sok időnk volt, hogy örvendjünk a vi­szontlátásnak, mert az idő gyorsan repült, és el kellett foglalni helyem a vonaton. Már sötét este volt, amikor kizakatolt a vonat a pálya­udvarról. Prága fényei sokáig kísértek bennünket villanysze­meikkel, míg egy éles kanyar­nál utolsót pislogtak és körül­vett bennünket a májusi éj­szaka. A vonat monoton zaka­tolását a csendes éjben csak a vasutat ölben tartó Érchegy­ség hatalmas tömbjei verték vissza. A fülkében az utasok Dr. VAJDA PÄL: egyre ritkábban szólaltak meg. Az egésznapi utazás, akarva- nemakarva, elbágyasztja, álomba ringatja az embert. A vonat zakatoló mozgását kö­vetik a szunyókáló fejek. Ez nem tart sokáig. Éjfél után néhány perccel megál­lunk Decin állomáson, a szo­kásos útlevél- és vámvizsgálat a megszokott hivatalos és ud­varias módon zajlik le. Egy óra múlva már indul vona­tunk, áthalad a két ország kö­zötti határsávon, s egy félóra múlva már a Német Demokra­tikus Köztársaság területén, Bad-Schandauban fékez a mozdony Különös érzés. Alig múlt el egy nap, és már a har­madik országban vagyok. Az utasok cserélődnek. A magyar szót felváltja a cseh, illetve a német. Figyelem a stílusokat, közben a vonat fáradhatatla­nul dübörög tovább. Drezda. GYÖNYÖRŰ barokk mű­emlékekről híres város, itt át kell szállnom, és az indulásig néhány óra idő van, így meg­tekintettem a várost. Felkere­sem a Deutsche Hygienische Múzeumot, amely néhány év­vel ezelőtt Egerben rendezett egy egészségügyi kiállítást a szakszervezeti székházban. A múzeum kiállítása érdekes és sokoldalú. Az üzemegészség­ügytől a helyes táplálkozásig mindent lehet tanulmányozni, nem is beszélve az emberi test szerkezeti felépítéséről. Egyes betegségek külső elváltozásai­nak a tökéletes utánzása, pl. bőrbetegségek, vagy a kórhá­zak különböző osztályainak berendezése, éppúgy tanulmá­nyozható volt, mint a vitami­nok szerkezete. Siettem vissza az állomásra, majd hamarosan indult is a vonatom célom fe­lé. A sínpár mellett gyönyörű üde-zöld rétek maradtak el, a mezőn szorgos kezek dolgoz­nak, munkálkodnak, amikor elsuhan mellettük a vonat, barátságosan integetnek az utasok felé. Meissen. A por­celángyártás világhírű városa, Csak egy pillanat. Tovább, Átszeljük a Mulde folyócs­kát. Ismét váltó-kattogás ri­aszt fel szemlélődésemből. Lipcse. Az ipari vásárok is­mert nevű városa Vonatom 15 perc múlva indul tovább Nem sok időm van. Sétálok egyet a peronon, veszek egy újságot, majd beszállok. Indu­lunk. Most már közel van cé­lom. Egyre izgatottabban te­kingetek ki az ablakon, mikor tűnik fel előttem Halle váro­sának panorámája. Először egy-két tornyot pillantok meg, majd egyre szebben és éleseb­ben bontakozik ki előttem Moritzburggal koronázott ked­ves kis egyetemi város. Ott ál­lok a kocsi ajtajában és ami­kor a mozdony hirtelen meg­áll, leugrom. Megérkeztem. Itt vagyok. Szinte el sem akarom hinni. Az ÁLLOMÁSON kedves is­merősöm fogadott. Évekig le­veleztünk, most találkoztunk először, milyen érdekes él­mény volt ez. Mennyire vár­tam már ezt a percet. Jó érzés, hogy van valaki, akit ismerek, aki segítségemre siet, nogy ne érezzem magam egészen egye­dül és idegennek. Közben ki­érünk az állomás előtti térre. Meglep a szokatlan tisztaság, villamos, taxi, autóbusz várja az utasokat, és ami ennél job­ban meglepett, egyik autóbusz a „miénk” volt, az Ikarusz, amelyen itthon olyan sokat utaztam. Villamoson érkez­tünk meg lakásomra, ahol egy hónapot fogok majd eltölteni, nagyon kedves, kellemes hely lesz ez. Lemostam magamról az út porát, kipihentem ma­gam, majd hajtott a vágy, hogy minél előbb ott lehessek a klinikán. Hiszen ezért jöt­tem, hogy tudásomat gyarapít­sam, így másnap ismerősöm­mel elindultunk az Orvostudo­mányi Egyetem II. számú Bel­gyógyászati Klinikája felé, melynek vezető igazgatója a világhírű Dr. Grunke orvos- professzor. AMIKOR beléptem a klini­ka kapuján, szorongó érzés vett hatalmába. Hirtelen eszembe jutott az a pillanat, amikor még mint medikus lép­tem ót a szegedi Orvostudo­mányi Egyetem küszöbét, ak­kor elfogódott voltam, mert rám nehezedett az a tudat, hogy itt meg kell tanulnom mindent, amire egy orvosnak az életben szüksége lehet. Itt inkább a kíváncsiság érzése kerekedett felül bennem. _______ (Folytatjuk.) 1958. július 17., csütörtök: 1980. Megalakult Columbia Kom- munista Pártja (28 éve). 1868. Meghalt: D. I. Pißzarev, orosz forradalmi ' •nokrata, ma­terialista filozófus, kritikus és közíró (90 éve). NÉVNAP Ne feledjük pénteken: FRIGYES Táborozásra készülnek a sarudi és a mezötárkányi úttörők Július 24-től a sarudi úttörő- csapat 84 fővel önálló táborba megy Nagyvisnyó mellé. A kéthetes tábor alatt a közeli tsz-ben két napot dolgoznak a pajtások, amiért a tsz a két hét alatt a tejet és a gyümöl­csöt biztosítja a pajtásoknak. A mezötárkányi úttörőcsa­pat Síkfőkút mellé veri le tá­borát. Az előadásokból és a szülők hozzájárulásából be­folyt pénzösszegből biztosítják az egyhetes tábor anyagi szük­ségleteit.- JŰLIUS 26-AN, szomba­ton Egerbe látogat el a jazz- fesztivál első díjának nyerte­se, a közismert csehszlovák Kucsera tánc-revű együttes, Műsorukat a városi kultúrház szabadtéri színpadán mutatják be este negyed 9 órakor. — DÖGKUTAT létesíte­nek Szilvásvárad és Nagy­visnyó között. A kutat mind a két község közösen hasz­nálja majd.- A HAGYOMÁNYOS An- na-bált 27-én, vasárnap, a vá rosi kultúrház és a Park Szálló közös rendezésében a Park Szálló zöld termében, a teraszon és a kerthelyiségben tartják meg. — VERSENYT SZERVEZ TEK az apaállat-gondozók között az egri járásban. A legjobb eredményt elérő gon­dozók jutalmazására 1500 fo­rintot fordít a járási tanács.- MEZÖSZEMEREI községi tanács a mai tanácsülésén a tsz helyzetét és munkáját tár­gyalja meg. Úttörőtábor Felsőtárkányban Tegnapi számunkban hírt adtunk arról, hogy Felsőtár­kányban kéthetes úttörőőrs- vezetői tábor nyílt meg. Kis riportunkban most a tábor első napjáról számolunk be. — Mégegyszer, elölről! Egy- kettő... három... négy... „Kilukadt az úttörőnadrág, Csuda még, hogy áll a világ, Kilukadt és lett rajta egy luk, egy luk, egy luk...” Úttörők dalától hangzik a táj. Sport, játék, futkározás mellett foglalkozások és a tá­bori ismeretterjesztés tarkítja napjaikat. A Heves megyei Hámán Ka­tó őrsvezető tábor részvevői verték le sátraikat ezen a csodás fennsíkon, Felsőtár- kánytól fél kilométernyire. Közel száz úttöröpajtás jött el két hétre a táborba, hogy az őrsvezetés legfontosabb sza­bályait, a vidám úttörőfoglal­kozásokat, a játékok szabá­lyait elsajátítsák, s ha haza­mennek, az itt szerzett tapasz­talatokat átadják pajtásaiknak. A kis sátrak őrsönként ka­tonás rendben „belőve” már mind állnak, csupán a tábor környezetét kell még rendbe­hozni, szépíteni. De ahol eny- nyi pajtás van, gyorsan halad a munka. Király Gyula tábor­vezető sípszavára sorakozóra gyűlnek össze a pajtások.- Pajtások, most mindenki a sátra körül rendet csinál, s utána közösen elkészítjük a táborkaput — hangzik az uta­sítás. Néhány másodperc alatt előkerülnek a gyalogsági ásók, hozzálátnak a munkához. Ezek az első napok még nehezen mennek, de hiszen még csak egy napja, hogy leverték a sátrakat, s hogy a tábor szép legyen, a két hetet szép tá­borban töltsék el, azt nekik kell megcsinálni. A téborvezetővel a kéthetes munkatervet nézegetjük. Ki­csit zsúfolt a program, de azért érdekes és változatos. A munkaterv az úttörők 12 pont­jának szellemében készült el. Minden napra akad valami érdekesség. A két hét alatt - kiváló dolgozók, idős, harcos veteránok látogatják meg a pajtásokat, hogy élménybeszá­molót tartsanak részükre. A tanulás mellett bőven jut idő a szórakozásra is. Több­ször kirándulnak majd a kör­nyező vidékekre, túrákat ren­deznek a Bükkben, s a túrák alatt megismerkednek a tér­képkészítés, a terepvázlatok módszereinek elsajátításával. Esténként Őrsönként pásztor- tüzek lesznek - íio és a min­den gyerek által közkedvelt számháború sem marad ki a programból. Van a tábornak adö-vevó állomása is — mondja a tá­borvezető. — Ezzel tartjuk a kapcsolatot az egri úttörő- házzal, ha véletlenül ez sem működne, akkor pedig itt a másik hírbiztosító — mutat az egyik fán húzódó telefondrót- ra. A telefont is ők épí­tették ki — mondja büszkén. Ez a két hét itt a táborban nem üdülés jellegű. Ragasz­kodunk az úttörőéletben nél­külözhetetlen szabályokhoz. Zászlófelvonás, őrsi foglalko­zások, kötelező tiszteletadás. Ezentúl az egész táborozásunk alatt elő kell segíteni a paj­tásokban a kommunista jel­lemvonás további elmélyítését. Ezekre nagyszerű lehetősé­geink vannak. Nem könnyű, de szép fel­adat előtt állnak a kis paj­tások. Fáradozásaikért a tá­bori élet ezernyi szépsége ma­radandó emléke marad az itt táborozó gyermekek és a ma­gunk számára is — mondja a táborvezető. KISS BÉLA Változnak az idők A repülés magyar úttörői (Tizenötödik folytatás) Kétezer kilométer repülőút Kievbe és vissza A Tanácsköztársaság repü­lőinek legnagyobb, legbravu- rosabb teljesítménye Kétség­telenül az a repülőút volt, amelyet Dobos István pilóta hajtott végre 1919. májusá­ban, Szamuely Tibor elvtárs­sal Kievbe repült és vissza. A magyar Tanácsköztársa­ságnak segítségre, útmutatás­ra volt szüksége s ezért Sza­muely Tibort küldte Leninhez Moszkvába. Szamuely május 31-én tért vissza, magával hozta Lenin levelét, azt a pá­ratlan dokumentumot, amely nemzetközi viszonylatban is nagy történelmi jelentősegű űKmány. Maga Dobos István részle­tesen beszámolt a nagyszerű repülő-teljesítményről. „Amikor értesültem arról — írja beszámolójában —, hogy engem szemeitek ki az orosz- országi út pilótájául, még nem is láttam a gépet, amely teljesen újonnan készült az albertfalvi gyárban. Egy 169- es sorozatú, rendes szériájú. brandenburgi kétfedelűről volt szó, amelyet 230 lóerős, magaskompres62iiójú benzin­motorral szereltek fel. Kipró­bálásra a start sürgősségére való tekintettel nem is gon­dolhattam. Hogy a gép ennek ellenére minden tekintetben fel volt szerelve, kifogástala­nul és lelkiismeretesen ké­szült el, azt derék szaktársa­imnak, a műhely, a szerelde és a hangár kitűnő munká­sainak köszönhetem. Tizenhetedikén reggel 4 óra 25 perckor indultunk el Kiev felé Albertfalváról. A start­nál az utasokon kívül csak néhány szerelő volt jelen. Egy széles, kiadós kör után a bip- lán mérsékelt magasságban, enyhe emelkedéssel keletnek tartott... Budapesttől Kievig pontosan ezeregyszáz kilométer a tá­volság, dombvidék, magas hegységek felett. Ezt a nehéz utat Dobos hét és fél óra alatt tette meg. „Derűs, tiszta idő volt — írja tovább Dobos — széllö­kések nem voltak. Ungvárig egyenletes, de nem kellemet­len ellenszél hátráltatott, át­lagsebességünk 130 km-re volt tehető. Ungváron túl, a Kár­pátok nyúlványai felett 3.500 méter magasan felhőrétegbe jutottunk és félóra múlva hó­zivatarba, majd hideg esőbe kerültünk. Ezután kissé langyos rétegben repültünk, de a tájékozódás, mivel tér­képem gyenge volt és a kom­pasz is felmondta a szolgá­latot, csak találomra ment. Mire a felhőkből kikevered­tünk, hogy benzinkészletün­ket pótoljuk és a tájékozódást újból megtaláljuk, Vinnyica ukrán városban, kitűzött vo­nalamtól 80 kilométernyire, délre leszálltunk. A motort járni hagytuk. Szamuely elv­társ az odasiető parasztoktól megtudta, hogy ukrán-szov­jet területen vagyunk, műt kiszálltunk a gépből. Kievtől ekkor 170 kilométernyire vol­tunk. Miután Vinnyicán si­került jó térképet szerezni, a tájékozódás könnyen ment és késő este leszálltam a kievi aerodromra. ahol jelzőtűzzel már vártak rám1’. Az átlagsebességből kitű­nik, hogy Dobos, akire a gép vezetésének fáradságos mun­káján felül a tájékozódás ter­hes és megerőltető feladata is hárult, nyílegyenesen tartot­ta be az irányt. „Tizenegynapi kellemes ott- tartózkodás után — folytatja beszámolóját — Szamuely elvtárs visszajött Moszkvából és hozzáláttunk a visszarepü- lés előkészítéséhez. Uj lég­csavart kaptam, mert a régi az esőben megrongálódott, fel- töltöttük a tartályokat és el­EGRI VÖRÖS CSILLAG Bum, a katona EGRI BRODY Nincs előadás EGRI KERTMOZI (Szélesvásznú) Az éjszaka szépei EGRI BEKE Nincs előadás EGRI LAJOSVAROSI KERTMOZI Nincs előadás GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Fecske küldetése GYÖNGYÖSI PUSKIN Anatol úr kalapja HATVANI VÖRÖS CSILLAG Trapéz HATVANI KOSSUTH A béke völgye FÜZESABONY Rejtelmes sziget PÉTERVASARA Nincs előadás HEVES Don Juan indultunk Proskurovba, ame­lyet közbe eső állomásnak szemeltünk ki. A 275 km-es útrészlet erős, de egyenletes ellenszéllel, simán folyt le. Proszkurovban másnap délig időztünk. Proszkurovból Tarnopolon át egyenesen Budapest felé igyekeztem kormányozni a gé­pet, ami azonban Tarnopol után nagy nehézségekbe üt­között, miután állandóan fel­hőben, jobban mondva két felhőréteg között haladtunk. A visszarepülés nyolc órát vett igénybe. Dobos erősen túlterhelt géppel tette meg visszafelé az utat, mert Sza- muelyn kívül még egy orosz elvtársat, filmeket, rengeteg iratot hozott magával. Az utat így is jobban tudta meg­tenni, mint a kievi Hodoro- vlcs orosz pilóta, aki Kievből repült Budapestre és innen vissza. Néhány nap múlva plakát jelent meg Rudapest utcáin, melynek szövege elmondta, hogy megérkezett „7 film Szovjet-Oroszországból, Sza­muely elvtárs repülőgépen hozta Budapestre. E héten ke­rül bemutatásra számos moz­góképszínházban. Aktuális fel­vételek oroszországi esemé­nyekről. Képek a bolsevizmus diadalmas fejlődéséről.” 1919. június 2-án pedig a Vörös Hadsereg főparancsnoka a hadseregparancsban dicsérő elismerését fejezi ki Szamuely — Meglehetősen csúnya és keszeg tested van — mondta fitymálva barátom a közel­múltban, amikor az eső lába állan­dóan a földön járt, s a nyár még ott kódorgóit valahol az Egyenlítő kö­rül. Kicsit irigy­kedve néztem több mint húsos testét, szépen gömbölyö- iö pocakját, amely olyan tekintélyt adott számára, melyet gondolatai­val sohasem tudott volna kivívni ma­gának. — Igen, sajnos, mondtam rezig­nálton —• engem elfelejtettek ke­resztezni —, s ez­zel a megjegyzés­sel keményen visz- s zasértve, fakép­nél hagytam. Tegnap ismét találkoztam ve­le. A lepedő, amit zsebkendőnek használt, csupa víz volt. Hogy merről jött, nyomon kö­vethettem volna izzadságcseppjeí kanyargós ösvé­nyén. Lihegett és vörös volt, szédült és panaszkodott az átkozott melegre irigyen jegyezte meg: — Hát igen, könnyű neked. Karcsú vagy és sovány... Ilyen fér­fiak tetszenek a nőknek,- különösen nyáron... ... hiába, változ-s nak az idők és változnak az idő­járások! Csak té­len ne találkozzak vele, amikor raj­tam jéger van és fülvédö, rajta meg egy atlétatrikó és semmi más. (egri) Tibornak és Dobos István pi­lótának, mert „fontos hadmű­veleti ügyben 2000 kilométert repültek és így kapcsolatot te­remtettek az orosz hadsereg vezérkarával. A ragyogóan sikerült repü­lőút csak alá­támasztotta a már korábban tervbevett Bu­dapest—kievi és Budapest— ogyesszai rend­szeres repülő­járat lehetősé­gét Április 5-én ugyanis Hodorovics V., a Vörös Hadse- sereg pilótája, az Orosz Repü­lők Szövetsé­gének egyik el­nöke, a Tanács- köztársaság politikai meg­bízottjával Bu­dapestre repült. Hodorovics az 1062 km-es utat állandóan 3000 méter magasságban repülve, 8 óra alatt tette meg. Nagy szenzáció volt ez a repülés abban az időben. Mint az „Aviatika” is megírja: „en­nek a távnak a megrepülése oly repülői teljesítmény, amely ritka intelligenciáról és nagy tudásról tesz tanúsáeot. ,>/an titeljí etetéis ié iwIovcik I héten «érül benmiötawt */ánto ino/bókéHN/jnhá/ban. iiviuriits n<‘tyj7iiii leJuteldi a? oibs/­oiVdpt e*e»!!C!ivclúbl; *% hé»eh <t tiobevi/mmdwílahHm leiiőctéséinl. Plakát 1919-ből Nem vitás — írja a későb­biekben a lap —, hogy az Orosz Szovjet Köztársaság legiválóbb pilótáját küldte el hozzánk, legjobb légi jármű­vével.” Dobos kievi repülőút­ra pedig bebizonyította a ma­gyar pilóták kiválóságát is, (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents