Népújság, 1958. július (13. évfolyam, 135-161. szám)
1958-07-13 / 146. szám
1958. július 13.i vasárnap NÉlPŰJSAti 3 Meggyőső szorul — pártszerű, módszerekkel Társadalmi munkában A szocializmus építésének Időszakában a pártnak igen nagy feladata van az emberek átnevelésében. Az elmúlt évek tapasztalatai arra tanították a pártvezetőket, hogy legtöbb eredményt meggyőző szóval, nevelőjellegű ráhatással lehet elérni az embereknél. Lassú, kitartó munka, a meggyőzés az, ami eredményekre vezet, s eleve káros a parancsolgató vezetési módszer. Egy tényt elöljáróban ki kell mondani: a szocializmus építése során határozottságra, erős kézre van szükség. A vezető ne kéremszépenezzen bocsánatkérő mosoly kíséretében, — nincs helye az udvarlásnak, vagy a mellébeszélésnek a feladatok kiszabásakor. Emberségesen határozott hang, ami a helyes, mert milyen következményekkel járna ennek hiánya? Csökkenne a fegyelem, a kötelességtudat, mert nem állna a háttérben a felelős- ségrevonás ténye, — s bizony sok ember még csak ettől tartva igyekszik jól dolgozni — ami serkenti a pontos, lelkiismeretes munkára. Szerkesztőségünket is keresték már fel egynéhányan, hogy segítsünk egy-egy vezető magatartásának a megváltoztatásában. Főleg olyan helyekről jöttek a panaszok, ahol ugyan a párt és az állam célkitűzéseinek megfele"'en dolgozik a vezető, de nem jó módszerekkel. Tekintélyt, megbecsülést nagy hanggal, durvasággal akar szerezni magának, s éppen az ellenkezőjét éri el. Bodonyból, a Mátra vidékének egyik kis eldugott falujából is nemrég jutott el hozzánk a hír, hogy az ottani párttitkár, Fejes János elvtárs munkáját erőszakos jellegű fellépés, rossz irányú keménység, „rámenősség” kíséri. A helyszínen több kommunistát, pártonkívülit megkérdezve a felszínre kerültek Fejes elv- táns helytelen módszerei, hibái. , Erre a kommunista emberre több irányból egységes volt a panasz, hogy az elmúlt évek káros pártvezetési politikájának szellemében érvényesíti a pártmunka módszereit. Több esetben önkényeskedve járt el. így történt ez három tagjelölt felvételénél is. Fejes N. Bertalant, Lőréi Mihályt és Rozgo- nyi Imrét javasolták tagjelöltnek. A vezetőségnek kötelessége, hogy a taggyűlés elé vigyen minden felvételi kérelmet. Ez esetben is így történt. A taggyűlés elfogadta a felvételre jelentkezőket, bár sokan ismerték őket, és tudták róluk, hogy nem valók a pártba. Lóvéi, a volt jegyző ellenforradalmi magatartást tanúsított, Fejes büntetett előéletű volt, Rozgonyi Imre pedig alkoholista, tehát nem való párttagnak. De a taggyűlés részvevői úgy voltak ezzel — ami egy kicsit az opportunizmusukat is jelzi — „hogy nem szólok ellenük, nem leszek rosszakarójuk.” A párttitkár elvtárs azonban ahelyett, hogy a járási pártbizottságra küldte volna a kérelmeket, magánál tartotta, mondván „nem kellenek ezek az emberek a pártba.” Eljárása ellenkezik az MSZMP szervezeti szabályzatának előírásával, amely kimondja: „Uj párttagok felvételéről az alapszervezet vezetőségének előterjesztésére a taggyűlés határoz, s a járási, városi ...pártbizottság hagyja jóvá ezt a határozatot.” Azt kellett volna tehát tenni, hogy elküldeni a felvételi kérelmeket a pártbizottságra és egyben közölni véleményét ezekről az emberekről, hogy valók, vagy nem valók a pártba. Előfordult olyan eset is, hogy — mint a földművesszövetkezet agronómusa — cukor- répaszerződés-kötés idején erőszakosan, fenyegetőzve köttetett szerződést. Igaz, osztályellenséggel szemben járt így el, de akkor sem helyes ez a módszer. Lejárt már a teljesen helytelen, erőszakos, fenyegető politikának az ideje, az olyan gazdasági kérdésekben is, mint például a szerződéskötés. Az más dolog, hogy a proletár- diktatúra ellen áskálódó, a népuralom megdöntésére törő osztályellenséggel szemben nincs pardon. A falu értelmiségével kapcsolatos politikáját sem lehet helyeselni. Igaz, a községbeli pedagógusok egy része a magánéletében, de a közéletben sem példás, ami bírálandó, de emiatt erős hangnemben bánni velük nem helyes dolog. A pedagógus napra sem ment el és amikor például Szikszai Tibor, az egyik állami vállalat alkalmazottja ezzel kapcsolatban helytelenítette Fejes elv- táns eljárását, ő így válaszolt a bírálatra: hátúlgombolós nadrágban jársz még te öcsém, ne szólj bele a dolgaimba. Nem arra törekedett a párttitkár elvtárs, hogy a pedagógusokat meggyőző szóval emberségesen figyelmeztesse a jelenleg is fennálló hibáikra, hanem elzárkózott tőlük, s ez nem egyezik a párt politikájával. Könnyen jön a nyelvére Fejes Jánosnak a meggondolatlan beszéd. Előfordult már, hogy még a párttagokat is le- huligánozta, olyanokat, akiknek semmi köze ezekhez. Ö maga könnyen sértődik, de arra nem gondol, hogy mások is önérzetesek. Könnyelműen, nem mérve kijelentésének a súlyát, „lehord” embereket. Kis hibákért komolyan megdorgálja a falubelieket — és azok emiatt elhidegülnek tőle. Amikor a járási pártbizottság bírálta magatartásáért Fejes elvtársat, az a vélemény alakult ki benne, hogy „Jól van, ezután befogom a számat.” Hát erre nincs szükség Ez a másik véglet, szó nélkül elnézni a visszásságokat. Igenis szólni kell, ha a vezető bajt észlel, mégpedig azonnal. Nem szabad elfajulni hagyni a kis dolgokat, amíg nagyobb kár nincs belőle. A kérdés az, hogyan szóljon a vezető: Elsősorban is nyugodtan, mégha fel- induu is az elkövetett hibák láttán, emberségesen, jóindulatúan, meg kell győzni a bírálat során a másikat hibáiról, de tanácsot is kell adni annak kijavítására. Különösen a párttitkároknak, a pártszervezetek vezetőinek kell példásan ítélni, és követendő magatartást tanúsítani. A falu nagyon hamar szájrakapja, ami rossz, és felnagyítják a vezető gyengéit. Bodonyban is beszéltek a falubeliek Fejes elvtársról rok olyan dolgot is, aminek nincs hitele, ami egyszerűen nem igaz. De mivel követett el hibákat, azt is elmondják róla, amihez semmi köze nincs. Ez pedig árt az ő, és a párt tekintélyének. El kell ismerni, hogy a járási pártbizottság helyesen, többször foglalkozott a bodo- nyi üggyel. Valami javulás tapasztalható az utóbbi időben Fejes elvtárs magatartását illetően. De még mindig meg van benne a nyakasság, ami nem helyes. Tovább formálni, alakítani a pétervásári párt- bizottság feladata. De közvetlen munkatársai is segítenek Fejes elvtársnak a pártszerű eszközökkel való munkához. Nem szabad magára hagyni a bírálat után sem, úgyszólván meg kell tanítani a helyes vezetésre, a pártszerű módszerek alkalmazására. Mert amit tesz Fejes János, azt jószándékkal a nép ügyéért teszi, de ahogyan ezt teszi, ott már hiba van. Tóth József (Folytatás az első oldalról) Lázas munka folyik az újhatvani Attila utcában. Naponta négy család fog össze, s mikorra' beesteledik, elkészül a járda a ház előtt. így építenek maguknak járd .t az újhatvaniak, így dolgoznak, mint ahogyan ezen a képen is látható az Osztríder, az Újvári, a Német és a Vass család tagjai. A következő napon másik négy család áll munkába, s mikorra e riport az olvasó elé kerül, már nem járnak Lobognak a mészégető boksák lángjai. . . de éveik már megvannak számlálva ... sárban az Attila utca lakói. Zsákai And- rásné magyar- és történelem szakos tanárnő, a kerületi választási bizottság tagja szervezi a járdaépítést. Ő gondoskodik, hogy a szükséges anyag kéznél legyen és semmi ne zavarja a munkát. Szabadidejének nagy részét a választók közt tölti, s segíti őket ügyes-bajos dolgaik el- intézésénen. Képünkön Újvári Mihálynéval beszéli meg a járdaépítés egyes problémáit. Reméljük komesrosan . . . AZ EMBEREK megnyúlt árnyékkal, tarisznyájukat nyakukba akasztva botladoztak a suhogó fák között. A 6árga korong, a Nap, mindinkább közeledett a földhöz, míg végül eltűnt a hegygerinc mögött, és utána szürkésfehér köd ereszkedett alá a magas tetőkről, betakarva a csendes völgyet. Esteledett. A szarvaskői vár csipkés falmaradványaira fényesen világítva ültek ki a csillagok. A békésen kanyargó hegyi patak mentén ezüstös színben fürödve vezetett fel az út a hegyekbe. Éles fordulók, meredek sziklafalak váltogatják egymást. Az erdő halkan neszező rengetegéből, mint a piros szirmú virágok, úgy lobognak fel a mészégető boksák vörös fényei. A titokzatos fények sárga, fehér színváltozásokkal lepik meg az erdei embereket. A távolból még csak apró tábortűznek látszik, de közelebbre érve hatalmas, izzó dombhoz hasonlít a teljes izzásban levő boksa. A lángok vetette fénysugárban hajlotthátú emberek rakják, éleszt- tik a tüzet, suhángot, rönkfát gurítva a zsarátnokra. Gyorsan kap lángra a legvastagabb faderék is és a tetőről kicsapó sárga láng sápadtra színezi a környező fákat, emberi arcokat. A játékos esti szél el-el rabol a lángokból és szédült forgással röppenti az ég felé zsákmányát. Apáról fiúra Szállt a mész- égetés nehéz mestersége. Az elmúlt évtizedekben a vadregényes Bükkben sok helyen lobogtak éjjeli fények a mészégetőknél, de a korszerűsödő, fejlődő ipar kezdte kiszorítani őket. IDÖBARÄZDÄLTA arcával tűnődve néz a lobogó lángba az 56 éves Juhász János bácsi. Gyönyörködik a játékos lángokban; vagy valamelyik fiatalkori emlék jött elő, hogy összeszorítsa szívét, — ki tudja. Hosszú piszkafájával néha lök egyet a sercegő fahasábon, és aztán dolgavégezetten dől le a boksa melletti heve- rőre. — Sok zimankós évnek vagyok már a keresztapja, sok hó vonulását látták már szemeim. Fiatal koromban azt gondoltam, nyugodt földműves ember leszek, mint az apám, de a titokzatos erdő, a vadon zúgása elcsalt a faluból, fel a hegyek közé. Huszonnyolc éve — huszonnyolc — éve már, réved vissza János bácsi a régi időkbe. Halk huhogással ég a boksa, magasra törnek a lángok. Körülötte szorgoskodnak a tűzrakók. Hátukon vizesen feszül az ing és a kemény izmok munkája nyomán egymás után tűnnek el az öles faderekak a fehéren világító kemencegaratban. A meggömyedt hátú Juhász bácsi mellett forgolódik a huszonnégy éves Oszkár fia is. Sapkája ellenzőjéhez támasztva kezét, akkurátus hanglejtéssel mondja, mint akinek már ennek az ősi mes- térségnek minden csínja-bínja a kisujjában van: — szombatra kiég a boksa, vasárnap már szállíthatnak a kocsisok. A 160 mázsa mész ég, fe- héredik a pirosló boksában. Az Egercsehi Ktsz munkásai őrzik, vigyázzák a tüzet, nehogy elcsendesedjék. Egyenesen száll fel a füst az újonnan begyújtott boksából, bent éles robbanással szabadul a kövek közé préselt gáztól a mészkő. Pattog, hull a kő, beletemetkezve az Izzó pokolba. Az első tüzelés után hűlni hagyják, hogy a másnapi begyújtáskor elkerüljék a boksa beszakadását A betyArhistöriäk mészégető tanyáit juttatják eszünkbe a viliói völgyben lobogó lángok. A tűz körül lehajtott szélű Kalappal a fejükön, kormosarcú emberek ülnek, vacsorát készítenek. Zsongó beszédjük messzire hallatszik a csendes éjszakában. A kis bográcsokban paprikáskrumpli fortyog, erős paprikával fűszerezve, és a színéért paradicsom is úszik a tetején. Csendben fogyasztják a már megszokott ételt, az ízére szinte nem emlékeznek, annyira szájukban van. Az asszonyok megjelennek néha, váltás fehérneműt és élelmet cipelve, vagy valamelyik közeli rokon halálát, nősülését hozva hírül. Vacsora mellé fonott korsóban kínálja magát a hideg forrásvíz. Jót húznak belőle és a soros elindul rakni a tűzre, míg a többiek halk tercierével térnek nyugovóra a kunyhó kemény priccsein. — A múlt évben történt, — meséli a fiatal Juhász, békésen szundítottunk a kunyhóban, mikor éles, hasító fájdalmat éreztem a sarkamban. Riadtan ugrottam fel és egy hatalmas vadmacska néz velem szemközt. Csak úgy villogott a tekintete, majd a jövevény hatalmas ugrással eltűnt az erdőben. Orvoshoz kellett sürgősen mennem, mert mérgező volt a harapás. Jókora fát dob a lángok közé és verejtékező homlokát megtörölve ül le egy rönkre, szemben a lángokkal. A másik boksában még ég a tűz, egészen kicsire összeesve tartja még melegét másnap reggelig. Erre már nem raknak többet, de annál jobban pakolják az izzásban levőt. Messziről, — amint meg- meg élénkül a rárakott tüzelőtől — csak a fák koronájára vetődő sugarat lehet látni és az útkanyarulatban ez is eltűnik. Már nem messzi a reggel! kovács jAnos Szépen kiépült az utóbbi években az egri Mindszenthy Gedeon utca... Néhány évvel azelőtt még üres telkeken most már szép házak — úgy is mondják arrafelé: villalakások — sorakoznak egymás után. Az új házak lakóinak egyideig problémája volt, — hogy nincs járdájuk, s az esős, csúnya időben sárban kellett járniok — de igényüket az illetékesek végül meghallgatták s fel is épült a szép járda,, végig az utcán. Hanem akkor új probléma jelentkezett: az új házak lakói közül többen szerették volna bevezettetni lakásukba a vízvezetéket. Ennek sem volt különösebb akadálya: egy szép napon megjelentek a munkások, árkot ástak az új járda mellett, itt-ott kiemelték a betonlapokat, lefektették a csöveket — s hamarosan oi volt a víz a házakban. Hanem az árkok frissei betemetett földje besüpped az idők folyamán, s a járd hosszú szakaszon bedőlt ebb az új árokba. Egyszóval használhatatlanná vált. só1 így még rosszabb a helyze mint amikor egyáltalán nei volt járda. Persze, a kieme lapokat sem tették helyükr akik kiemelték, ott vanna szanaszét a hepe-hupák ki zött. S így van ez már félév Akik addig annyit törődte ezzel az utcával, most mé arra sem mennek, meg sei hallják a lakók jogos ké dését: mikor állítják mé helyre a megrongálódott, • használhatatlan járdasz: kaszt? Most már — félév után ■ mi is megkérdezzük: mikoi Reméljük, hamarosan? <—r) Az álom minap álmomban egy ember a párnám fölé hajolt, s imigyen szólt: Jó ember, elmondanék neked egy történetet, tedd meg, jegyezd fel! S hogy csodálkozva néztem őt, mentegetőzni kezdett. Még tavasszal el akartam ezt mondani, ott, ahol érdemes lett volna, de közben jobblétre szenderültem. Ha most megírod — hunyorított rám az öreg — mindketten jól járunk. Te szolgálatot teszel az igazságnak, én meg, nos nekem meg nem kell továbbra is szégyellnem magam a túlvilágon. írjad no, fiam, hadd olvassák az emberek! — Élt a ti kis várostokban egy ifjú, aki egyébként nagy kópé. Még régebben elhatározta, hogy beáll ő is embernek. Szép szavú, ékes beszédű ember volt, ezért gazdái meg voltak elégedve munkájával. Azután csak jött az októberi vihar, s időnként igen rosszul szólt a lator. Sőt, később átjárt a hatalomra törő farkasok táborába, s aickor már ő i* a farkasokkal üvöltött ránk. Csóváltuk a fejünket, de mindhiába. Azután elmúlt a vihar, s ő visszaódalgott közénk, az emberek táborába. — Jaj fiam, nem jól cselekedtél, — szóltak hozzá az öregek — azért nem kellett volna a farkasokat is túl üvöl- tened, — s szigorúan megfigyelmeztették. De az imposztor nem nyugodott. Panasszal fordult a legvénebbek tanácsához, azok egy év múlva sem tudtak okosabbat tenni: jóváhagyták az előbbiek döntését. Ott állt a koma nyárvíz idején becsület nélkül. Nem oda Buda — gondolta — ha nem megy szépen, majd megy csúnyán. Tanult is e^iet-mást a farkasoktól, s el kezdte a vének tanácsát egyenként bemártani. Séta közben engem is megfogott, k> eképpen szólott hozzám: Miért nem akkor szóltatok? Miért nem foglalkoztatok többet velem? Nektek sem volt biztos és tiszta a szavatok. Egyáltalán ki látott akkor tisztán? Különben is, hogy a farkarok közé mentem, az stratégia volt. Hogy velük üvöltöttem, az pedig taktika, hogy félrevezessem őket. Különben is te — ezzel rám mutatott — küldtél közéjük. Hogyan tudakoljam ki tervüket, ha nem a nyelvükön beszélek? No igen. A puskát elszedtük tőletek, de csak azért, hogy kerüljük a vérontást. A bölcs öregek országát szintén csak taktikából ugatt"™ meg a farkarokkal együtt. Különben ők is fújtak a farkasokra, én akkor közöttük voltam, tehát rám is szállt a méreg. Végeredményben amit tettem, önvédelemből tettem, — szólt, s még folytatta volna ki tudja meddig, de én otthagytam őt szó nélkül. Ekkor utánam kiabált: = Szégyelld magad te, de nem én! — Közben én meghaltam. Előtte még az történt, ennyit tudok, hogy közülünk csak egy öreg bocsátott meg neki, de ez közismert volt hiszékenységéről ér jó szívéről. Azután, hogy megtértem őseimhez, s végtelen időmben benneteket vizsgálgatlak, rájöttem, hogy tényleg szégyellnem kell magam. Nagy szamárságot követtem el, hogy akkor szó nélkül otthagytam ezt a komát, meg azért is, hogy nem figyelmeztettem jószívű öreg barátomat. Rossz ő embernek is, farkarnak is — gyáva egér, ezt kellett volna megmagyarázni, s akkor talán most másképp viselkedne. Hogy kiről beszélek fiam — mosolygott az öreg — írd csak, szóról-rzóra úgy ahogy mondtam, maid ráismer ő magára, s akkor én is nyugodt leszek — nagy adósságot tudtam le. * * * Hát itt van, leírtam. SUHA ANDOR | Cikkünk nyomán í A Népújság július 4-én me ) jelent számában foglalkoztui ]a Szovjet Hadsereg útjáni t elhanyagolt állapotával. ( Az Egri Közúti Üzemi Ve i lalat igazgatója válaszlevél Í ben megírta, hogy a váré utcák fenntartása a Várt Tanács feladata. A városon t ! haladó, illetve az innen kii dúló állami utak fenntartó az Egri Közúti Üzemi Vállai hatáskörébe tartozik. A szóban levő utat előreli ! hatóan július 15-én kezdik újjáépíteni. Az építést az Ei Közúti Üzemi Vállalat fo( (végezni. — PÉTERVÁSÁRI JÁR. dolgozói adókötelezettségi zetési tervüket a második r gyedévben 122 rzázalékra t jesítették.
