Népújság, 1958. július (13. évfolyam, 135-161. szám)
1958-07-10 / 143. szám
4 NÉPÚJSÁG 1958. július 10., csütörtök Néhány megjegyzés a műemlék ismertetésekről KORA TAVASZTÓL késő őszig általános iskolások és az egyetemek, főiskolák hallgatói hatalmas csoportokban járják az országot, hogy megismerkedhessenek műemlékeinkkel, az egész magyar nép megbecsült, hatalmas értékű közkincseivel. Amíg a magát „nem- zeti"-nek hazudott Horthy- rezsim meglehetősen elhanyagolta műemlékeinket, államunk nagy gondot fordít a napjainkig fennmaradt, történeti és művészeti emlékeink megóvására. E célból alkotta meg népköztársaságunk Elnöki Tanácsa 1949-ben a 13-as számú törvényerejű rendeletét a műemlékek védelméről. Nem is szorul bizonyításra, mindenki tapasztalhatja, államunk milliókat költ arra, hogy értékeink ne menjenek veszendőbe. Szemünk előtt folyik (?) pl. az egri Pedagógiai Főiskola tatarozása, amely szintén milliókat emészt fel. Helyén és rendjén van tehát, hogy ifjúságunk aprajához és nagyjához közel akarják vinni nevelőink műemlékeinket, mert ezek hozzátartoznak a szülőföld, a haza ismeretéhez, mert ezek a maguk idejének művészeti szépségeit és műszaki eredményeit vetítve elénk, ugyanakkor az egyes korok kultúrája tanulmányozásának bővizű forrásai is. Nincsen azonban helyén és rendjén az a módszer, ahogyan műemlékeink ismertetése általában végbemegy. Nincsen rendjén, mégpedig azért, mert nevelőink és kirándulás-vezetőink nem a teljes valóságot ismertetik meg ifjúságunkkal, hanem annak csak egy részét. Márpedig a* marxizmus—leni- nizmus arra tanít bennünket, hogy csak a teljes valóság ismerete léphet fel a tudományosság igényével, nekünk tehát mindig tudományos teljességre, a tejes valóság felfedésére kell törekednünk. Ha alkotásainkat elszigetelten, kora társadalmától, anyagi szerkezetétől, világnézetétől függetlenül szemléljük, meghamisítjuk a valóságot. Nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy a műemlékek értékelése helyett minden esetben hosszas történelmi fejtegetésekbe kezdjünk. Nem a mennyiségen, hanem a minőségen van hangsúly, a helyes arányokra, a tartalomra, a mindenkori társadalmi összefüggések meg- láttatására kell törekednünk. DE ÉPPEN ENNEK kapcsán merül fel a kérdés: ez történik-e műemlékeink ismertetésénél? Sajnos, erre csak nemmel felelhetünk. Nézzük meg pl. miről beszélnek ifjúságunknak Visegrádon, amikor a Mátyás-korabeli építészeti emlékekről, (főleg kápolnamaradványokról) esik szó: „A szentély közepén felismerhetők az oltár alapjai, kétoldalt pedig a szószék és a mellékoltár nyomai látszanak... az oltárokat hófehér alabást- romból faragták és a hajdani falak tündököltek az aranydísztől. A szentek szobrait, az oltár- és mennyezetképeket a kor leghíresebb művészei készítették. Pompásan szóló orgonájában a sípok színezüstből készültek és a főoltár jobboldalán álló imazsámolyok baldachin ja aranyrojtokból és kivarrásoktól nehéz brokátselyem volt.” íme, csupa dicshimnusz és egy szót sem hallunk arról, hogy az egyház milyen jól megfontolt célnál fogva foglalkoztatta a kornak éppen leghíresebb művészeit a temp-^ lomok belső ornamentikájának az elkészítésénél. És a lényeg elhallgatása nemcsak Visegrádon történik meg, Tihanyon is ugyanez a hangnem folytatódik: „Nincs olyan látogató, vagy kiránduló, aki belépve a templomba, ne gyönyörködnék gazdag díszítésében, festményeiben, művészi szobraiban... Ha a szentélyből nyíló félhomályos lépcsőkön leérünk a boltozatos, szűk helyiségbe, a középkorban érezzük magunkat... Hallgatásra és csöndre kényszerít ez a hely... valósággal lenyűgöző a díszítések barokk zsúfoltsága. A pompás faragások közül is kiválik a hatalmas főoltár, az apáti trónus, a szerelvények asztala és a szószék (ennek négy oldalán négy egyházatya alakját faragta ki művész: Ágostont a szívvel, Jeromost a koponyával, Gergelyt a galambbal és Ambrust a méhkassal)” KULTÜRFORRAD ALMUNK nagy eredménye, hogy a hittan 10 év óta nem kötelező tárgy iskoláinkban. De hát az lenne a kirándulások célja, hogy gyerekeink fogyatékos hittanismereteiket kibővíthessék? Pót hittanórákra visszük gyerekeinket a templomokba? Az a szózápor ugyanis, amely helyenként elkapja őket a templomokban, erre engedne következtetni. Különösen a falusi ifjúság részére jelentenek jó alkalmakat a templomlátogatások arra, hogy fokozódjék vallási érzésük. A sok csillogó dísz, aranyozás, fény és pompa valósággal elkábítja őket és ha egy-egy kirándulás alkalmával nyomban számot kellene adniuk érzelmeikről, benyomásaikról, kiderülne, hogy nem a művészi értékek felismerésére, hanem az egyház maradéktalan hódolatára, elismerésére tanítottuk meg őket. De hát az volna a feladatunk, vethetné valaki a szemünkre, hogy tagadjuk az egyház érdemeit? Nem, éppenséggel nem. Nem szabad elhallgatnunk az egyház pozitív érdemeit, mi az eseményeket fejlődésükben, történeti síkon nézzük, azért rá kell mutatnunk arra, hogy valamikor a papok, szerzetesek elöljártak a mezőgazdasági kultúra terjesztésében és nem hallgatjuk el azt sem. hogy az írásbeliség kialakításában, irodalmi és nyelvi emlékeink megőrzésében nagyobb szerepük volt. De ez csak az igazság egyik része. Fel kell hívnunk a tanuló ifjúság figyelmét arra is, hogy az egyház, amelynek a műemlékei most ,csöndre kényszerítenek”, amelynek a műemléKeit most megcsodáljuk, főfelade'ának már kezdettől fogva a kizsákmányolás szentesítését tekintette. Az uralkodó osztály felismerte és értékelte az egyház által nyújtott ideológiai támaszt, amely az osztályrend és királyi hatalom isteni ere(Tizenkettedik folytatás) Kolbányi harmadik gépe kisebb részletmegoldásoktól eltekintve — azonos volt előbbi gépeivel. Pilótája, Takács Sándor műszerész, eredményesen repült vele, mint ahogy a Pesti Hírlap írja: Mai repülése alkalmával Takács 20—30 méteres magasságot ért el, ami egy autodidakta kezdőtől respektálandó eredmény...“ Kolbányi repülőgépének kiváló eredményeiről a lapok állandóan közöltek cikkeket: így a Budapesti Hírlap 1912- ben a következőkről számolt be: „Takács Sándor, akinek sikeres repüléséről a múlt héten, mint az eddigi repülések legszebbjéről emlékeztünk meg, ma reggel az összes eddigi eredményeket felülmúló sikert ért el. Ma hajnalban a kitűnően megépített Kolbányi IV. monoplánnal felszállott, 300—400 méter magasba emelkedett, miközben két teljesen és precízen végrehajtott nyolcast írt le a levegőben. Akik ismerik Takácsot, nem lepődnek meg ezen az eredményen, mert eddig is számos tanujelét adta bátorságának ... Ez a kitűnően sikerült repülés méltó elégtételt szolgáltat a gép konstruktőrjének, Kolbányi Gézának, akit eddigelé mint konstruktőrt a Magyar Aero Club vett figyelembe és támogatásra is ajánlott a kereskedelemügyi minisztériumban. Kolbányi, aki nemcsak repülőgépben, de motor konstruálásban is elsőrendű erő, már a budapesti nemzetközi repülőverseny idején egy hathengeres aeromotort szerkesztett, amely saját konstrukciójú gépében működött hosszabb ideig. Ez a gép ugyan nem repült és Kolbányi helyes belátására vall, hogy első típusától tel esen eltérve, megépítette II., III-, majd IV. számú gépét. Kolbányi e sikerek után , hozzálátott gépének építésédetét hirdette. „Boldog a szolgaságra vetett ember, aki vidám, zúgolódás nébcül végzi a reá kirótt szolgai munkát“. — olvashatjuk a Gel- lért — legendában. Ezek után érthető, hogy már az István- kori társadalomban is törvény rendelte el a templomok építését, az uralkodóosztályok állama gondoskodott ar.hogy a leigázott nép eltartsa papjait, fizesse az egyházi tizedet és szorgalmasan járjon templomba. Azokat, akik a misére nem figyeltek, megvesszőztették és kopaszra nyírták. Nem eleg a boltozatos. szűk helyiségekben csak arról szónokolni, hogy szinte a középkorban érezzük magunkat, hanem ha már pl. Visegrádon vagyunk, a gótikus és reneszánsz stílus ismertetésén kívül szóljunk néhány szót arról is, hogy a 15. században, hogyan reagált az elnyomott néptömegek an- tifeudális harcára az egyház. Vázoljuk fel néhány színnel az inkvizíció borzalmait és szervezőit! Mondjuk meg, hogy Marchiai Jakab ferenc- rendi szerzetest például a pápa küldötte inkvizítorként 1436-ban a délvidékre, ahol az „eretnekeket” megkínoztat- ta, máglyára küldte, sőt még a halottakat is kiásatta és megégettette, amennyiben kiderítették róluk, hogy életükben szemben állottak az egyházzal. (Folytatjuk) Dr. Bihari József, tanszékvezető főiskolai tanár. Moziműsor EGRI VÖRÖS CSILLAG Eg és föld között EGftI BRODY Nincs előadás EGRI KERTMOZI (Szélesvásznú) Királyasszony lovagja EGRI BÉKE Nincs előadás EGRI LAJOSVAROSI KERTMOZI Nincs előadás GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Bum, a katona GYÖNGYÖSI PUSKIN Legenda a szerelemről HATVANI VÖRÖS CSILLAG Négy lépés a fellegekben HATVANI KOSSUTH Akinek meg kell halnia FÜZESABONY Mindig veled PÉTERVASARA Nincs előadás HEVES Elveszett vőlegény Dr. VAJDA PÄL: 1958. július 10., csütörtök: NÉVNAP Ne feledjük pénteken: LILI fi «33-if — AZ EGIU JÁRÁSI tanács végrehajtó bizottsága tegnap délelőtt ülést tartott. Az ülésen a lakosság áruellátásának problémáiról, valamint a magánkiskereskedők tevékenységéről tárgyaltak és hoztak különböző határozatokat.- AZ OSTOROSI községi tanács rendszeresen beszámoltatja a helyi vegyesárubolt vezetőjét az áruda munkájáról. Az áruellátásról, valamint a mutatkozó hiánycikkek pótlásának lehetőségeiről legközelebb a július 15-i tanácsülésen számol be a bolt vezetője. — A SZŰCSI tanács oktatási és népművelési állandó bizottsága tegnap terjesztette a végrehajtó bizottság elé a nyári hónapok oktatási cs népművelési tervét.- FELKÉSZÜLTEK AZ ŐSZI BÜZA ARATÁSÁRA a felnémeti egyénileg dolgozó parasztok. Hogy minél gyorsabban menjen a munka, az aratás elkezdése előtt elvégezték az összes növényápolási munkákat. — CSATORNÁZZAK az egri Vörösmarty utcát. A munkálatokhoz 115 000 forintot biztosítottak.- A FELSŐT ÁRKÁNYI egészségügyi állandó bizottság július 10-én beszéli meg a közutak felülvizsgálatának)!, eredményeit, valamint kijelölik a jó ivóvizű kutakat. FILM: DCijáhjklicnyzamp Löímgfa. Victor Hugo drámájának francia filmváltozata. A romantikus filmtörténet főszerepét Danielle Darrteux és Jean Marais játssza. A filmet az egri Kertmozi mutatja be július .10—16-ig. Az amerikai ifjúság „rejtélye' Egy amerikai pedagógus szerint az Egyesült Államok életében a gazdasági válságnál semmivel sem kevésbé aggasztó tünet az ország ifjúságának erkölcsi válsága. Ez az aggály nem indokolatlan: az Egyesült Államok minden részéről nap mint nap újabb hírek érkeznek az ifjúsági bűnözők üzelmeiről. Oktatók, orvosok vitatkoztak nemrég az ifjú Engldueról, aki fegyvert fogott saját szülei ellen, hogy azután újabb „lélektani rejtély" foglalkoztassa őket: a tizenhat éves Christina Nystrom esete. Christina apja. Fred Nystrom. egy nagy amerikai gépgyárkonszern alelnöke. „Négy gyermekünk közül Christina volt a legjobb gyermek" — jelenti ki Fred Nystrom, és ennek ellenére, a nagy anyagi jólét ellenére is. Christina elégedetlen. Nemrég megszökött és ez a szökést „elemzik” most a sai- tóban az oktatók és a lélekbúvárok. Christina {egyedül sétált és útközben meglátott egy vörös Chevrolet kocsit. A kocsi üres A repülés magyar úttörői hez, amellyel 1913. tavaszán készült el. De ezzel a gépével már lényeges eredményt nem tudott elérni, mert a motorok már igen elhasznált állapotban voltak. Több pilótajelölttel próbálkozott, kevés eredménnyel. Végülis anyagilag kimerülve feladta a további harcot és visszavonult az aviatikától. Gépét egy gépgyárnak adta át, ahol azt a háború kitörésekor lefoglalták és később a Tanácsköztársaság bukása után a románok elvitték. Kolbányi nem dolgozott hiába. Mint visszaemlékezéseiben is írja: „Mi éreztük és hittük fanatikusan az idő el- érkezését és ebből merítettünk erőt a munkához. Az idő igazolt bennünket, szemben a lémosolygó közvéle-/ ménnyel, amely apró, múló kudarcainkon szórakozott. Az emberiség repüléséért folytatott küzdelmekből hatónk is kivette részét, a magyar repülés pionírjai elvégezték munkájukat”. Ma pedig, a történelem távlatából megállapítjuk, hogy Kolbányi nemcsak az akkori idők legjobb és legmegbízhatóbb repülőgépeit építette, hanem repülőgépmotorjának újszerű megoldásával nemzetközi viszonylatban is úttörő volt. Újabb magyar motorok A repülőgépmotor-építés terén jelentős helyet töltenek be a Dedics-testvérek. Az eleinte kis üzemet eredetileg De- dics Kálmán alapította. Már ifjúkorában is szívesen foglalkozott gépekkel és miután apja műhelyében a géplakatos mesterséget, majd később a műszerészséget is kitanulta, Németországba ment, tudását továbbfejleszteni. Négy esztendeig dolgozott az autó- és motorszakmában, majd 1905- ben hazatért Budapestre. A század elején fivérével, Fe- rehccel egy kis autó- és motorjavító műhelyt nyitott. Kezdetben csak kerékpárokat és vezetőnjotorokat készítettek, hamarosan rátértek azonban saját tervezésű túramotorok gyártására. Dedics Kálmán közben állandóan figyelemmel kísérte a külföldi szaklapokat és érdeklődéssel tanulmányozta az aviatika nagyszerű eredményeit. Elhatározta, hogy műhelyükben megkezdi a repülőgépmotorok gyártását is. Az elhatározást próbánál repült is vagy 100 métert és határtalan volt az öröm. Az újságok hasábos cikkekben emlékeztek meg a magyar repülőgépről, amelynek magyar motor adta a hajtóerejét és magyar pilóta volt a vezetője. A reményteljes kezdetnek azonban nem volt sikeres folytatása. Az egyik repülőpróba alkalmával a gép felborult, összetört, s kijavítására már nem került sor. Ekkor azonban már felfigyeltek Dedicsék motorjára és egymásután jöttek a „rendelők”. Heyes Sándor saját ta- lálmányú helikoptere részére rendelt egy Dedics-motort. Egy A Létay-monoplán a 60 lóerős Dedics-motorral hamarosan tett követte. Minden anyagi támogatás 'nélkül, csupán pár lelkes fiatalember segítségével, elkészült a Dedics-testvérek első repülőgép- motorja. Ez egy kéthengeres, 24 lóerős állómotor volt, kb 70 kilogramm súllyal. A motort Adorján János saját-tervezésű Blériot-típusű monoplánjába építették be. Az első négyhengeres legyezőrqotort Király-Berkovics gépébe építettek be. Ezzel végzett kisebb- nagyobb szökdécseléseket Posszert János. 1910-ben építették a Dedics-testvérek első nagyobb teljesítményű repülőmotorjukat. Ez egy héthengeres. léghűtéses rotációs motor volt, amit a Létai-testvérek gépébe helyeztek. Ez a motor volt és Christina gyorsan a volán mellé ült: New-York City felé vette útját. Az egyik keresztúton észrevette az a rendőr, aki legutóbb hazahozta: jelt adott, de Christina nem állt meg. Erre a rendőr motor- kerékpárra ült és üldözőbe vette a lányt, aki 150 kilométeren felüli sebességgel hajtott. Az óriási sebesség miatt a leány egu pillanatra elvesztette a volán fölötti uralmát és nekiment egy előtte álló kocsinál:. annak utasa, a negyvenéves Richard Sparlean, két gyermek apja, a helyszínen meghalt. A Chevrolet felborult. de Christina csak köny- nyebben sebesült meg. A pedagógusok rejtély előtt állnak: pedig nem egyedülálló eset az ilyen. — Szükségességét érzem, hogy megszegjem a törvényes előírásokat... — jelentette ki Christina a rendőrtisztviselőnek, aki a kórházban kihallgatta. ...Az. Egyesült ■Allíimok kezdeményezte „hidegháború” és „idegháború” elsősorban az amerikai ifjúság idegeit kezdte ki... azonban a várt követelményeknek nem felelt meg. A kezdeti sikertelenségek és nehézségek nem szegték kedvét Dedicséknek és hamarosan megépítették legjobb motorukat, amely az akkori követelményeknek mindenben a legteljesebben megfelelt. Ez a motor, amely jóval megelőzte korát, 6 hengeres csillagmotor volt, 60 lóerő teljesítmény mellett súlya mindössze 60 kg volt. Ezt a motort egy Létai- monoplánba építették be. Hogy milyen ragyogó eredményeket értek el, arról a magyar aviatika lelkes krónikása, Tamás Ernő így számolt be a Pesti ■ Hírlap hasábjain: „Weber Károly repülése a Létai-mono- plánon, Dedics motorral... A napokban feltűnően bravúros repüléseket mutatott be egy fiatal pilóta, aki eddigelé megfelelő gép híján nem tudott szóhoz jutni. Weber Károly eleinte Horváth tanár hangárjában dolgozott, majd a Létai-fivérek, a rákosi repülőtér kitartó és szorgalmas gépépítői bízták meg új monoplánjuk berepülésével. Weber pár kezdő kísérlet után any- nyira jutott, hogy ma már a legkorrektebb és legbiztosabb módon repül a gépükön... A Létai-gépeknek egyik legfőbb érdekessége, hogy hemcsak a készülék, de a beléje szerelt motor is magyar munka. A Dedics-testvérek készítették és becsületükre legyen mondva, várakozáson felül bevált. A mi nehéz viszonyaink között... meg kell állanunk, midőn leszögezzük, hogy itt Budapesten egy józsefvárosi mechanikus műhelyében két derék magyar iparos olyan motort tudott teremteni, amely a külföldiekkel is kiállja a versenyt... évekig tartó emberfeletti áldozatokat kívánó kísérletekbe került, míg ezt a motort ki tudták hozni a műhelyükből”. (Folytatjuk)
