Népújság, 1958. július (13. évfolyam, 135-161. szám)

1958-07-10 / 143. szám

185$* július 10., csütörtök NÉPÚJSÁG 5 Él, dolgozik a Hazafias Népfront Mezőszemerén szándékaikról beszél. — A ta­Munkavédelem a mezőgazdaságban AZ ELMÚLT MÁSFÉL év alatt mérföldes lépésekkel haladt népünk előre a fel- emelkedés útján. Ez az út nem volt könnyű, de a közös akarat, az összefogás ereje mégiscsak győzött és úrrá let­tünk a tengernyi bajon. A párt vezetésével, a népi erők ösz- szefogásával és tegyük hozzá, barátaink segítségével olyan feladatokat oldottunk meg és annyi munkát végeztünk el rövid idő alatt — amennyi csak erőnkből tellett. Ez a munka, a gyors talpraállás, becsületet szerzett számunkra a világ előtt. Ebben a nagy küzdelemben hatalmas erőt jelent a Haza­fias Népfront, amely a kom­munisták vezetésével egyesít­ve a nemzet erejét, küzd né­pünk igaz ügyéért. A Hazafias Népfront bizottságai megyénk területén is élnek, dolgoznak, és részt kérnek minden olyan vállalkozásból, mely életünket szebbé, boldogabbá, gazdagab­bá teszi. Szót emelnek sors­döntő kérdésekben és kifeje­zésre juttathatják népünk Őszinte békeakarátát a világ előtt is. örömmel állapíthatjuk meg azt, hogy nemcsak a Hazafias Népfront megyei, járási szer­vei, hanem a falusi Nép£®ont- bizottságok is egyre jobban dolgoznak. Példákkal igazol­hatjuk, hogy ott, azokban a községekben, ahol a Hazafias Népfront bizottságai jól mű­kődnek, könnyebb, lelkesebb a munka, és szebbek az eredmé­nyek. így van ez Mezőszeme- re községben is, ahol a párt- szervezet, tanács és a Népfront közös akarattal old meg min­den feladatot. ELŐTTÜNK VAN EGT? gon­dosan összeállított munkaterv, a Mezőszemerei Hazafias Nép­front féléves munkaterve. A hozzácsatolt jegyzőkönyvek pedig azt igazolják, hogy itt, ebben a faluban élénk nép­frontmunka folyik. De túl a papírformán, néz­zük az életet, a valóságot, a kézzelfogható „népfrontmun­kát" szeresen bovonják minden köz­séget érintő ügybe. A Nép­front elnöke Juhász Gábor, vagy titkára Káló Anna taní­tónő részt vesznek a tanács, illetve a végrehajtó bizottság ülésein és ott elmondják vé­leményüket, javaslataikat. Nem egyszer előfordult, hogy a Népfront javaslatára vé­geztünk el valamilyen mun­kát, szerveztünk meg valamit. Legutóbb javaslatukra parko­sítást végeztünk a faluban. Vagy beszélhetnék arról a szép társadalmi összefogásról, amit éppen a Hazafias Nép­front szervezésével láttunk a járda építésénél, útépítésnél. Az, hogy ma Mezőszemerén több mint egy kilométer hosz- szú betonjárda van, és nem kell a sarat gyúrni, az nem kis mértékben a Népfront munkájának is köszönhető. A jól sikerült ünnepségek, a má­jus elseje, az egész községet megmozgató falugyűlések szervezésében mindig ott a Hazafias Népfront is. Számos esetben előfordult már, hogy a Népfront elnöke, titkára, vagy akár tagja jött a ta­nácshoz javaslattal, bírálattal. Ezt, vagy azt hallották a falu­ban, ez, vagy az nem tetszik a dolgozóknak, valamiben nem értenek velünk egyet. Ilyenkor minden esetben meg­hallgatjuk őket, megnézzük, hogyan áll a dolog, és segí­tünk a bajon. A Népfront vé­leményét úgy kezeljük, mint a falu, az egész község hang- já, akaratát — mondja a vég­rehajtó-bizottság elnöke. JUHÁSZ GÁBOR, a Hazafi­as Népfont elnöke terveikről, ... hogy a Baromfifeldol­gozó Vállalat kirendeltsége még a mai napig sem szállí­totta le a recski Kékesi Gyo­pár Tsz számára a megren­vasz folyamán mezőgazdasági versenyt szerveztünk a köz­ségben közösen a tanáccsal. A dolgozók vállalásokat tet­tek, amelyek írásban a ta­nácsházán vannak összegyűjt­ve. Sajnos, a rendkívüli idő­járás miatt a tervek nem min­denben sikerültek, de a ver­senynek mégis megvolt az eredménye. Nyár végén me­zőgazdasági kiállítást rende­zünk a faluban. Ekkor érté­keljük a versenyt is. A kiál­lításra eddig 10 dolgozó pa­raszt nevezett be. Jelentkezett a tsz és a tszcs is. Ifj. Tuza Barnabás Nép­front-bizottsági tag egy nö­vendékmarhát, egy tízhóna­pos sertést és Jonathán al­máját mutatja be a kiállításon A termelőszövetkezet búzát, kukoricát, hagymát és para­dicsomot hoz a kiállításra. A községi tanács pénzjutalomban részesíti a kiállítás első helye­zettjeit. — Igen, ez a népfront­munka — teszi hozzá az el­nök. Előadások szervezése, — cséplésd terv közös megtárgya­lása, és minden, ami a falu bodogulását, előbbre jutását segíti. VÉGÉRE ÉRTÜNK a be­szélgetésnek. Azzal a meg­győződéssel mentünk el Me- zőszemeréről, hogy ebben a községben a falu vezetői és a nép megtalálta a közös han­got és kéz a kézben, váll­vetve dolgoznak együtt, be­bizonyítva, hogy az egységben, összefogásban hatalmas, kime­ríthetetlen erő rejlik. SZALAY ISTVÁN ken a termelőszövetkezet ter­vezett bevétele, s nem kevés­bé káros a vállalat eljárása azért sem, mert nem kis mun­kát jelentett a recski Kékesi Befejezte az őszi árpa cséplését a felnémeti Petőfi Tsz. A felnémeti Petőfi Termelő- szövetkezet tagjai kedd estig befejezték az őszi árpa cséplé­sét. Igen szép termésered­ménnyel dicsekedhetnek, 10 hold őszi árpájuk 21 mázsa 60 kilogrammos holdanként! átla­got adott. A szövetkezet tagjai most teljes erővel a búza aratásá­hoz fognak hozzá. A kertészet­ben időben elvégeztek minden munkát, hogy a búzaaratás idején minden erőt erre össz­pontosíthassanak. TÁRSADALMI munkával és községfejlesztési hozzájárulás­sal Párádon az Újtelepi utat javítják. Az ott lakó fogatos gazdák vállalták, hogy foga­tonként öt köbméter követ beszállítanak, hogy ezzel is gyorsítsák az út építését. — ÖNÁLLÓ LETT ismét a mezőszemerei földművesszö­vetkezet. Az flső közgyűlést a napokban tartják meg. Beköszöntött a nyári nagy munkák ideje a mezőgazda­ságban és ezzel együtt meg­növekedett a baleseti veszély is. Ennek az a magyarázata, hogy a mezőgazdaságban, gépállomásokon és állami gazdaságokban egyaránt, idő­szaki munkásokkal növeke­dik a létszám, s ezek az idő­szaki munkások nincsenek mindig tisztában a munkavé­delem szabályaival. Ez egyik forrása, oka annak, hogy — különösen cséplés idején — megnövekszik a mezőgazda- sági balesetek száma. Ennek elkerülése érdekében feltét­len fontos, hogy egyetlen cséplőmunkacsapat ne kezd­jen munkába, egyetlen mun­kagépkezelő ne üljön a gép­re. mielőtt alapos kioktatást nem kap a munkavédelmi szabályokból, a védőberende­zések kezeléséről, alkalmazá­suk fontosságáról. Ezeknek az oktatásoknak megtartása a mezőgazdasági szakszerve­zeti bizottságokra vár. A cséplésre való felkészülés te­hát csak akkor lesz kielégítő, ha ezt a szempontot is figye­lembe veszik. Nem elegendő az, hogy alaposan kijavítot­ták a gépet, ha nem gondos­kodtak megfelelő védőberen­dezések felszereléséről, ha nem világosítják fel a mun­kásokat a balesetelháritás módjaira. A továbbiakban pedig nem elégedhetnek meg a szakszervezeti bizottságok azzal, hogy ezen a téren is felkészültek, hanem rendsze­resen ellenőrizni kell a mun­kavédelmi szabályok betartá­sát, például azt, hogy cgy- egy javítás után — amelyhez le kellett szerelni a védőbe­rendezéseket, — visszaszere- lik-e azt Ellenőrizni kell szúrópróbaszerűen is, hogy az emberek ismerik-e: melyik a gép veszélyes része, mire kell különös gonddal ügyelni az üzemeltetésnél. Fontos munka mindez, mert emberek egészségéről, nem egyszer életéről van szó. Az alapos felkészülés ered­ménye: kevesebb mezőgazda- sági baleset lesz és ez nem kevésbé fontos, mint a szem­veszteség csökkentése. például az elmúlt hónap folya­mán 34 család 50 taggal, 150 hold földdel kérte felvételét, úgyhogy a közös munkát a ter­més betakarítása után kezdik meg. A Rákóczi Termelőszö­vetkezetbe 20 család kérte fel­vételét. Félmillió forintot várnak a dinnyéből A detki Szabadság Termelő­szövetkezet tagjai 35 holdon termelnek dinnyét. A palántá­kat időben kiültették, s azok a májusi szárazság ellenére is jól fejlődtek. Most már ök- lömnyi kisdinnyék vannak. A példásan rendben tartott diny- nyeföldről mintegy félmilliós jövedelmet vár a tagság. Termelőszövetkezeteink éUtíhal 32 család kérte felvételét a kiskörei Új Élet TSse-be Kiskörén igen eredményesen dolgozik a tsz-fejlesztő bizott­ság, amelynek tagjai a községi párt-, tanács-, tsz- és földmű­vesszövetkezeti vezetők és ter­melőszövetkezeti tagok. A bi­zottság tagjai rendszeresen beszélgetnek az egyénileg dol­Kezdeti, de biztató lépés A bükkszenterzsébeti Petőfi Termelőszövetkezetben a ta­gok csak a háztáji gazdaságba vásároltak tehenet, még eddig nem sikerü.t meggyőzni őket arról, hogy a közös állomány tartása alapja az egész terme­lőszövetkezet munkájának, csak így lehet biztosítani na­gyobb terméseredményeket, s nagyobb jövedelmet. A felvi­lágosító munkának azonban, úgylátszik, mégis van már va­gozó parasztokkal és a tszcs- tagokkal a helyi termelőszö­vetkezetek eredményeiről, a munkaegység-részesedésről és a beruházásokról. Az eredmé­nyek megismerése után sokan határozzák el, hogy felvételü­ket kérik a szövetkezetbe. Az Űj Élet Termelőszövetkezetbe lami eredménye, mert a szö­vetkezet tagjai elhatározták, hogy próbaképpen öt szarvas- marhát vásárolnak — hizlalás­ra. Remélhető, hogy a járási mezőgazdasági osztály dolgo­zóinak sikerül a szarvasmarha­hizlalás bevezetése után arról is meggyőzni a tagokat, saját érdeküket szolgálja, ha a hiz­lalás jövedelméből fejős tehe­net, vagy vemhes üszőket vá­sárolnak. A községi tanács v. b. elnö­kével beszélgetünk. Maga is tagja a Népfront-bizottságnak, ismeri eredményeiket, problé­máikat is. így beszél a Nép­front munkájáról: — A köz­ségi párt- és tanácsszervek tel­jes mértékben és bizalommal támaszkodnak a Népfront munkájára. Ugyanakkor rend­¥ abdaszedő volt, ami nem is olyan kis do­log a bányatelepen. Bekerült a magas drótkerítéssel körül­vett pályára, szaladgált a labdák után és a többi kint- rekedt gyerek éppen olyan irigykedve nézte őt, mint a teniszező urakat és kisasszo­nyokat. Labdaszedő kettő kel­lett a pályára, gyerek pedig kétszáz is volt a telepen, így aztán nagyon iparkodott Papp Feri, hogy az állásában meg­maradhasson. Igen, a labdaszedés komoly állást jelentett. Az öltözőben berámázva kifüggesztették a szabályokat és a szabályok egyik pontja így szólt: „A labdaszedő gyereknek setten- ként, személyenként 3 fillért kell fizetni.” Iparkodott is, hogy ne legyen ellene kifo­gás. Alig kapta be az ebédet, már indult is. Kora délután kezdtek teniszezni és ha ké­sik, akkor más megy be a pályára, ő pedig a kerítésen kívül reked. Ettől pedig óvja meg az Isten. Sokat vesztett volna. Kike­rült volna a pályáról, s orrát a drótra nyomva leshette volna a játékot. Elveszett volna a kereset, a settenként, személyenként járó 3 fillér. És még valami, amit a töb­biek nem éreztek, ami azon­ban neki mindennél többet jelentett: nem lehetett .volna a labdák közelében ... A teniszlabdák... Milyen gyönyörűség volt kézfcefogni, földhöz ütögetni. A fehér lab­da azelőtt mindig a hógolyót juttatta eszébe és csak most tudja, hogy milyen melegség árad azokból a finom tapin­tású labdákból. Hol van ezek­delt és megígért előnevelt baromíikat. A szövetkezeti tagok megtettek mindent a baromfinevelés érdekében, de a vállalat nem szállított, s emiatt a szövetkezet barom- fitartásból tervezett jövedel­me nem lesz meg. Így csök­Gyopár Termelőszövetkezet­ben sem, amíg meggyőzték a tagokat arról, hogy hasznos dolog baromfineveléssel fog­lalkozni. Ha jövőre ismét el­lenezni fogják, annak nem kis részben az ígéretét nem teljesítő vállalat lesz az oka. Időszerű szőlőmunkákról: Néhány szé a rézmészpor használatáról MOLNÁR JENŐ: A teniszlabda tői a rongylabdája, vagy a lányok vásári gumilabdája? Ennek a labdának talán még szíve is van! Oda is adott volna érte mindent! Hiába, teniszlabdá­hoz mégsem juthatott, leg­feljebb legszebb álmai aján­dékozták meg egy-egy éjsza­kára ezzel a gyönyörűséggel. Sokmindenre gondolt már. Még arra is, hogy egy este az ingébe dug egy labdát és a pálya felé se néz többé. Az­tán rájött, hogy így nem jut­hat labdához, mert Miklós bácsi, a pálya öreg gondnoka a játék végeztével gondosan összeszedette velük a hat lab­dát és berakta a játék végez­tével gondosan a dobozba. Nem hiányozhatott egy 6em, ha pedig ilyesmi előfordult volna, akkor csak őket vette volna elő. Akkor aztán se labda, se teniszpálya, se be­csület ... eletörődött a változha- tatlanba: teniszlabdája nem lesz soha és megelége­dett azzal, hogy labdaszedés közben íélig-meddig a magáé­nak érezte a labdát. Egyszer mégis azt hitte, hogy rákacsint a szerencse. A teniszezőkkel egy idegen is jött. Ütő nélkül, teniszcipő nélkül, csak úgy elkísérte a többieket. Leült a padra és a pihenőkkel nézte a játékot. Nem is volt így semmi hiba, valamelyik kisasszony azon­ban arra kérte az idegent, hogy. teniszezzen ő is. Az ide­gen nevetett, szabadkozott, akkor azonban már a többi­B€ ek is ott voltak. Egész zsib­vásárt rendeztek. A végén az idegen beadta a derekát: be­leegyezett, hogy az alapvona­lon kívülről üt néhányat. Indultak is. Szépen ütésre adták a lab­dát, belevágott és a labda meg sem állott a krumpli- földig. A magas drótkerítés még annyi akadályt se jelen­tett, mint a teniszezőknek a pálya közepén a kifeszített háló. A próbának vége volt, ka­cagott mindenki és a két lab­daszedő már indult is, hogy a krumplibokrok között meg­keresse a labdát. A játék szü­netelt, Miklós bácsit sörért küldték a közeli kocsmába, hogy ne legyen unalmas a várakozás. Utána aztán hár­man hajtogatták a krumpli­szárakat. A labda azonban el­tűnt, mintha a föld elnyelte volna. A sör elfogyott az öltöző verandáján és a teniszezők is kimentek a labda után. — Ilyen ügyetlenek vagy­tok, hogy még most se talál­tátok meg a labdát? — kezd­te az egyik kisasszony. Feri éppen akkor pillantot­ta meg a labdát. Kiáltani akart, de aztán mást gondolt, lehajolt és óvatosan egy krumplibokor közepébe tolta, hogy nehezebben lehessen megtalálni. Utána felegyene­sedett és szétnézett, hogy mi­ről jegyezze meg ezt a helyet. A z idegen közben min- denki örömére nagy­hangon ajánlatot tett: AZ IDEI IDŐJÁRÁS na­gyon kedvezett a szőlőnövény fejlődésének, sőt a virágzás és — Egy pengőt adoK annak, aki megtalálja a labdát. Nagy csábítás volt ez na­gyon. Feri habozott, jó lett volna a pengő, a labda azon­ban még jobb. Az idegenre nézett, aztán a krumplibo­korra. Csak állt és nem tud­ta, hogy mit válasszon. — Hát te mit bámulsz úgy? — szólt rá az egyik teniszező. Ijedten nézett a hang felé, mint akit valamin rajtakap­tak. — Te, te — szólt rá újból és feléje indult..' Feri hebegett valamit, a te­niszező azonban már mellette állott, a kruplibokrot nézte és meglátta a labdát. — Gyertek csak ide! — szólt a többieknek. Ez a mákvirág itt bámulja a lab­dát és nem szól. Feri most már legszíveseb­ben kereket oldott volna, ott voltak azonban már a többi­ek is és közrevették. Az előbbi magyarázott. — Nézzétek, ide nem eshe­tett a labda, mert a krumpli- szárakon meglátszana. Ügy tolta ide. — El akartad lopni? — tá­madták. Feri tiltakozott, kapálód- zott, de vége volt, senkit se érdekelt egy szava se. És ha meg is hallgatták volna .. Értik is ők, hogy mennyire lehet megszeretni azt a fe­hér labdát! Hiába lett osztá­lyuk kiváltságos játéka a te­nisz, nincs érzékük még a labdához se. ]¥¥agára hagyták és másik gyereknek szóltak, új­ból teniszezni kezdtek és Fe­ri a kerítésen kívül maradt... kötődés is optimális viszonyok között zajlott le. Ebből kifolyó­lag országosan nagy szőlőter­més ígérkezik. Éppen ezért legfontosabb feladatunk, hogy a meglevő, szépnek ígérkező termésünket megmentsük a peronoszpóra fertőzésétől. Jól­lehet, eddig még országos vi­szonylatban sehol sem észlel­tek fertőzést, azonban a mos­tani csapadékos időjárás a pe­Í ronoszpóra-veszély felléptével fenyeget. Mint tudjuk, a levál­ás fürtperonoszpóra ellen a S leghatásosabb védekezési mód a bordói lével való permete- Izés. Nagyon nedves, esős idő­iben szőlőnket permetezni nem • tudjuk, mert a permetlé fel- ) hígul és nem tapad. Ezért egy {gyors védekezési módhoz kell i nyúlnunk, — a porozási véde­kezéshez. A rézmészpor a bor­idói lének kisegítő szere, ame- \lyet főleg fürtök védelmére 1 használunk fel. Alkalmazásá­énak akkor van leginkább je­lentősége, ha a peronoszpóra- í veszély a védekezés azonnali, 5 gyors végrehajtását teszi szük- 1 ségessé. Í Ahhoz azonban, hogy a réz- mészporozással kielégítő ered­ményt érhessünk el, először is jaz szükséges, hogy meg tudjuk j választani a porozás végrehaj­tásának legmegfelelőbb idő­pontjait. Csakis kellő ható­anyagú és finomságéi rézmész­! pornak, alkalmas időpontban és helyesen eszközölt porozá- .sával érhetünk el biztos ered- jményt. A nem megfelelő idő­iben alkalmazott porozás úgy­ä szólván semmit sem ér. Azt már minden tapasztalt szőlősgazda tudja, hogy csapa­dékos nyáron a bordói lé vé- dőhatása is csak akkor érvé­nyesül teljes mértékben, ha a védekezés legalkalmasabb idő­pontját sikerül eltalálni. Erre a rézmészporozásnál még na­gyobb súlyt kell helyeznünk, mivel a gyenge tapadóképes­séggel bíró rézmészpor tapa­dása a levélen és fürtön, még rövidebb ideig tart, néha csak órákig, Vagyis addig, míg a lomb vagy a fürt felülete ned­ves (vizes) állapotban van: LASSÚK MOST MAR, hogy mikor porozhatunk a biztos si­ker reményében? Leghatáso­sabb a porozás, ha azt a pero- noszpóra-fertőzés — spóraraj­zás — idején eszközöljük, ak­kor, amikor a rajzó spórák még nem hatoltak be a levél vagy a fürt sejtközetbe. Isme­retes, hogy a peronoszpóra 12 Celsius fokon felüli hőmérsék­letnél eső vagy dús harmat jelenlétében képes csak sza­porodni és fertőzni. Ezt tudva* tehát minden olyan csendes meleg eső után, amikor adva van a fertőzés lehetősége, aján­latos a régebben permetezett táblákat nyomban az eső után átporozni. Meleg éjjeli esők után már a hajnali órákban, napkelte előtt kell porozni, el­lenben csendes, szitáló esőben vagy tártósabb ködben, ami­kor nagymérvű fertőzés jöhet létre, akár egész nap is poroz­hatunk Sebes nappali záporok után, kivált ha a nap és szél gyorsan felszárítja a tőkét, nem szükséges poroznunk. FÜRI JÓZSEF, tud. kutató.

Next

/
Thumbnails
Contents