Népújság, 1958. július (13. évfolyam, 135-161. szám)
1958-07-10 / 143. szám
19B8. július 10., csütörtök NEPŰJSAO 3 A felvilágosító szó szerepe a termelőszövetkezetek fejlesztésében Nemregen megbeszélésre ültek össze Kisköre község párt- szervezeteinek vezetői, és a tsz-elnökök, hogy megállapítsák: mit kell tenni a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztéséért. A közös erőfeszítések rögzítésére munkatervet készítettek, amelyben igen jelentős helyet foglal el a személyekhez szóló felvilágosító munka. Hogyan került napirendre a kiskörei egységes pártvezetőség ülésén a felvilágosító szó szerepe, jelentősége? A következőképpen: Oláh Mihály, az Üj Élet Tsz elnöke arról számolt be a község kommunista vezetőinek, hogy termelőszövetkezetének tagjai rendszeresen beszélgetnek, vitatkoznak a kívülállókkal az egyéni és a közös gazdálkodás különbségéről. Továbbá, meglátogatják otthonukban a kívülállókat, a tsz-mozgalommal szimpatizálókat, hogy minél előbb rávezessék őket a helyes útra. Egy ilyen látogatás alkalmával történt a következő eset. Oláh Mihály tsz-elnök két dolgozó paraszttal, Juhász Istvánnal és Tóth Andrással beszélgetett a belépésekről, a régebben kilépett tsz-tagok fel- 'vételéről, amikor Juhász azt mondta: — Figyeljük mi a szövetkezet munkáját. Az utóbbi időben pedig különösen érdekelt bennünket a ,tsz-tagoknak, a közgyűlésnek az eljárása a régebben kilépettekkel szemben. Már azokkal szemben, akik 1955-ben kimaradtak az első típusról a harmadik típusra való átalakuláskor. Hogy most felveszik-e azokat? Ez a két dolgozó paraszt sem lépett át a harmadik típusú tsz-be, amikor az Űj Élet tagjai a fejlettebb típust választották. Ezt már százszor is megbánták. A napi élet .során látják, hogy nemcsak köny- nyebben élnek a szövetkezeti ' emberek, hanem könnyebben "‘■‘"is dolgoznak, segít nekik a * gép. Nem kelnek hajnalban és nem vakuláskor hagyják abba a munkát — bár dolgoznak istenesen — mégis hamarább befejezik a mezei tennivalókat, mint az egyéniek. De a kamrájuk is teltebb az egyéniekénél. Ezért gondolt arra a két dolgozó paraszt is, hogy érdemesebb volna a közös. Sajnos, az Üj Élet Tsz tagjai egy ideig elfeledkeztek a személyhez szóló felvilágosító munkáról. A dolgozó parasztok meg úgy voltak: „mi nem megyünk, ha nem hívnak” Egy kis magyaros rátartiság — ami kevesebb, mint a csökönyösség — volt bennük. ' — Amikor látták, hogy azokat, akik velük együtt kimaradtak a tsz átszervezésénél, felveszi a közgyűlés, értük maga a tsz elnöke jön, így szóltak: — Add ide Mihály a belépési nyilatkozatot, mi már döntöttünk régen. Nem véletlen tehát, hogy a kiskörei tsz-ek alaposan átgondolt tervet, programot készítettek a szóbeli felvilágosító munkára. Ügy határoztak, hogy a szövetkezet tagjai a kívülálló jóismerős szomszédaikat, keresztkomájukat, rokonaikat keresik fel és nem erőszakos módon, hanem az okos szó erejével győzik meg őket a párt, és a kormány által javasolt út követésére. Ennek a tsz-fejlesztő munkának máris sok eredménye van. A kiskörei tsz-ekbe hetenként 12—15 család kéri felvételét. A tsz-fejlesztés első két. hetében 31 család választotta a közös gazdálkodás útját. Csak az Új Élet Tsz-be 21 család lépett be. Az a módszer, hogy a termelőszövetkezetek tagjai személyes beszélgetéseket folytatnak a kívülállókkal, nem újkeletű, mert a párt már régebben is ajánlotta eszközül a tsz-fejlesztési munkához. Csak ez az eszköz, a rossz használat következtében, néha fur- kósbottá vált az agitátorok kezében. Erőszakosan, durván, „rámenősen” kezdtek a politikai felvilágosító munkához, ami a dolgozó parasztok elidegenítését jelentette a tsz- től. Kevésbé vették figyelembe az önkéntesség és a fokozatosság lenini elvét. A dolgozó parasztok természetükből fakadóan húzódoztak mindattól, ami kényszer, inkább hajlanak a figyelmes, meggyőző szóra, a poharazgatás melletti barátkozásra. A termelőszövetkezetek agitálnak önmagukért — mondhatnék — nem kell ide különösebb cégér. Az feltétlenül elismerendő, hogy maguk a jó termelőszövetkezetek, a legjobb agitációs érvek, és önmagukban is vonzóak. De azt tartva, hogy a jó bornak nem kell cégér, szüntessük be a tsz-fejlesztési munkát — nem jó elgondolás. Igenis célszerű, és eredményrevezető, ha maguk a tsz-tagok elmondják életüket, eredményeiket a kívülállóknak. Tudomásukra hozzák szóban is, hogy miként élnek, elhívják őket maguk közé, hogy ők is éljenek úgy, mint a közös úton járó gazdatársaik. Együtt tehát a kettő: beszélni az eredményekről és egyben maguk közé hívni, ez a tsz-fejlesztésben részvevő szövetkezeti tagok feladata. A következő hetekben a betakarítás során elért eredményekkel a terméshozam-növelés tényével is lehet bővíteni a tsz-fejlesztés érveit. De a szövetkezeti mozgalom elterjesztésében részvevő tsz- tagok, kommunisták, párton- kívüliek ne feledkezzenek el jól megismerni hároméves tervünk mezőgazdasági jellegű célkitűzéseit sem. A főbb irányelvek birtokában, mint például: az egyes termelőszövetkezetek fejlesztését közvetlenül szolgáló beruházások, a három év alatt meghaladják az első ötéves terv során erre a célra felhasznált összegeket, vagy a terv a szövetkezetek részére több, mint egymilliárd forint hosszúlejáratú hitelt irányoz elő, ami évi átlagban 82 százalékkal magasabb az 1955—57. évben erre a célra felhasznált összegeknél; a tefv mezőgazdasági beruházásainak 30 százaléka a tsz-ek erősödését szolgálja: agitatívabb jellegű a beszélgetés. A helybeli termelőszövetkezetek célkitűzéseinek, a helyi terv-előirányzatok ismeretének is benne kell lennie a tsz-fejlesztők érv-tarsolyában. Minél többirányú, konkrétabb a felvilágosító szó, annál biztosabban követik azt az eredmények.-TÓTHTámogassuk a munkába álló fiatalokat MAR SOKAT FOGLALKOZTUNK az ifjúság nevelésével és egyéb problémáival, de a tanév befejeztével ismét rá kell térnünk a velük kapcsolatosan elkövetkezendő feladatokra. Többezer diák került ki az iskolákból az idén is. Túlnyomó részük a termelőmunkában kíván részt venni. Végre elérkezett az a pillanat, amikor saját lábukon megállhatnak, és aktívan részt vehetnek egy ország építésében. Ez az átmenet nem lesz könnyű. Át kell hidalni az elmélet és a gyakorlat közötti kisebb szakadékokat és segítőkezet kell nyújtani a gyárak és üzemek vezetőinek, de nem utolsósorban munkásainak. Az iskolában tanultakra nagy szükség lesz. de mindezek helyes felhasználását irányítani kell. Sajnos néhány tapasztalat arra mutat, hogy a termelő iparágak nem nyújtottak segítőkezet kellő mértékben az elhelyezkedett fiataloknak. Az iskolából kiket ült fiataltól nem kívánhatjuk meg mindazt, amit egy gyakorlott szakmunkástól, technikustól, vagy egy mérnöktől. Ez az átállás testileg- lelkileg mély nyomot hagy a fiatalokban és rajtunk múlik csupán, hogy milyen embert nevelünk belőlük. Óvnunk kell őket azoktól a ferde beállítottságú emberektől, akik csak lazsálásra, nemtörődömségre biztatják őket és olykor-olykor magukkal csábítják egy-két féldecire is. Szép dolog az, ha a munkások együtt dolgoznak, együtt örülnek és szórakoznak, de ne felejtsük el, hogy kötelességeink is vannak a „gyerek-em- bereink”-kel szemben. Nehéz az első lépés fiataljaink számára, de ha megtanítjuk őket a helyes úton járni, a későbbiek folyamán munkájuk mindinkább gyümölcsözővé válik. Talán az lenne a leghelyesebb módszer, ha minden újonnan elhelyezkedő fiatal mellé egy gyakorlott, példamutató embert állítanánk. A KÖRNYEZET, MINDEN élőlényre nagy hatással van. Ez az emberre is vonatkozik és előbb-utóbb asszimilálódik helyzetének megfelelően. Ne felejtsük el azt, hogy ezek a fiatalok minden mozdulatunkat figyelik és igyekeznek követni bennünket, A hangsúly most már azon van, hogy milyen példát mutatunk, és magunkban döntsük el, hogy ez mennyire követendő. Beszélgessünk velük egyéni és családi problémáikról, s az idősebbek, tapasztaltabb emberek lássák el tanáccsal a fiatal korosztályt. Ne adjunk rögtön nehéz feladatokat, de viszont követeléseinkből ne engedjünk. Volt egy ismerős barátom, aki műszaki rajzolóként helyezkedett el egy pesti tervező intézetben. A felvétel alkalmával próbarajzot kellett készítenie. Az egyik rajzasztalnál hozzálátott a munkához és gyönyörű tusbetűi ragyogtak a fehér rajzlapon, tuskihúzója pedig szántotta a papír barázdáit. A szobában levő munkatársak egyenként szállingóztak asztala köré és félhangos kuncogással zavarták munkáját. A fiú keze remegni kezdett és betűi össze- kuszálódtak. Még szerencse, hogy az osztályvezető belépése félbeszakított mindent... Gondoltunk már arra, hogy egyszer a mi gyermekeink is elérkeznek az élet második kilométerkövéhez? ... Milyen jó fog esni: ha gyermekeinktől azt halljuk, hogy Kovács bácsi mindenben segít... Mennyivel nyugodtabban engedjük ekkor munkába fiainkat, lányainkat. S ha már a lányoknál tartunk, itt is van megemlíteni való. AZ EGYIK EGRI VÁLLALATNÁL történt, hogy új gépírónőt vettek fel. Nagy volt az érdeklődés, vajon, hogy nézhet ki, széparcú, csinos? De nem kérdezték, hogy jó munkaerő lesz-e belőle, megállja-e a helyét, szorgalmas-e? Egy szép napon beállított a gépírónő, de helyesebben gépírólányt mondhatnánk. A nagy érdeklődés központjába került. Az arcán izgatottság látszott és félénken leült gépéhez, ujjaival végigszántva a billentyűket. Ezekután a bemutatkozás követekzett. Munkatársai egymás után jöttek csodálni az új kislányt. Űjjai „zongorázni” kezdtek, de félénksége fokozódott. Ezt a többiek is látták és mindnyájan átvonultak a szomszéd szobába. A „legvagányabb“, aki majdnem minden munkahelyen található, kis idő múlva visszaszökött és félhangosan hozzáhajolva mondta: — Kislány — maga úgy gépel, mint a villám. (A kislány lassan felegyenesedett és mosolyogni kezdett.) De a „vagány” még nem fejezte be mondókáját és befejezésül mondta: — minden félórában lecsap egyet. — Majd gúnyosan távozott... NEM SZABAD ENGEDNÜNK, hogy elcsattanjon a „pofon”, amit az élettől kapnának. A szülői szeretetet még tovább kell fokoznunk és rá kell nevelni fiataljainkat, hogy az érvényesülés egyetlen útja: a lelkiismeretes munka. Vashegyi László Aratunk (Folytatás az 1. oldalról) erőteljes, kifejlett, duzzadt szemek tűnnek elő, még az irigység sem talál hibát benne. A vasúti részen levő részt tehát hétfőn levágták a kézi kaszások. Igen jó munkát végeztek közülük Nagy s. Lajos, Pusoma Zoltán, Kovács Mihály. Itt dolgozott mint marokszedő Berki Jánosné is, aki már nyugdíjas tsz-tag, de mégis itt szorgoskodik a nagy munkák idején. Az aratás másnapján aztán megkapták a gépi segítséget. Két aratógép is érkezett a brigádszállásról, és már hozzáláttak a 41 holdas tábla aratásához. Az egyik gép vezetője Kerekes János, ő vezeti a Zetort. Az aratógépen pedig Telekes Sándor, a szövetkezet kovácsmestere is, ő ügyel arra, hogy a gép jó munkát végezzen. A hét vége felé pedig kombájn áll egy másik táblába és a jövő hét közepén — az időjárástól függően — mind a 105 kát. hold búza csomókban lesz, s már csak a behor- dásra vár. Az árpavetés is napokon belül érik, s a hét Végén hozzálátnak mind a 30 hold levágásához. A Búzakalász | TERMELŐSZÖVETKEZETBEN is érésnek indult a gabona, s először is egy 20 holdas tábla levágásához fogtak a hét elején. Természetesen itt is gép arat. Ferencz Béla traktoros „Lanz-Bulldogja” ugyancsak jó szolgálatot tesz a termelőszövetkezetnek. Ö is egész nyáron itt dolgozik, s az a munka, amit gépével végez, szinte pótolhatatlan. Egy- egy napi munkájával — 10 órás munkaidőt számítva — 15—16 hold aratását végzi el. Az esős, hűvös idő itt is kinevelte a kalászokat és Boda Sándor tsz-elnök szerint az idei búza minősége igen jó lesz. Az idei gabonánk — mondja — nagyon acélos, és fajsúly szempontjából is eléri majd a 83-at. Ez pedig igen szép eredmény. A minap itt járt a Füzesabonyi Gépállomás igazgatója, mintát vettek a búzából, és elvitték, hogy laboratóriumi próbának vessék alá. A nagy tábla búza learatá- sa után még egy 25 holdas rész és 16 hold árpa aratási munkája van hátra. Szép látványt nyújt az aratógép munkája. Az örökké forgó vitorla hajtja a kés alá a gabonaszárakat, majd levágás után az úgynevezett asztalra kerül a búza. A gép itt köti át zsineggel és kész, bekötött kévéket hagy hátra maga után a tarlón. Itt is sokat jelent a gépi munka, mert az emberek addig mást tudnak végezni. Csak néhány idősebb embert köt le az aratás, akik csomóznak és a kaparékot ösz- szeszedik. , Itt dolgozik Cseh Ferenc és a 82 éves Cseh Pál is, néhány asszonnyal együtt. A gépi munka olcsóságára pedig jellemző adat, hogy egy hold gabona levágása mintegy 116 forintba kerül, hisz a gépállomás 40 százalékos kedvezménnyel dolgozik. A község többi szövetkezeteiben, az egyes típusoknál és az egyénieknél is szorgalmasan folyik az aratás. Ezek kézi erővel, egymást segítve, ösz- szeíogva dolgoznak az új élet, az idei termés betakarításáért. Nem sok idő, még néhány nap csupán és sikerrel meg is birkózik a nagy munkával Me- zőtárkány község dolgozó népe. „Bravó, Szovjetunió!" Brüsszel, 1958. A BRÜSSZELI világkiállításon a szovjet pavilon közelében 50 méter magas olajkút fúrótorony épült. A fúrótoronynál állandóan több százan tolonganak. Vannak közöttük egyszerű kíváncsiskodók, de akadnak olyanok is, akik több órát töltenek ott és a legrészletesebb felvilágosítást kérik. Ilyen például J. Samuelsor amerikai kőolajszakember. — 45 éve dolgozom én az amerikai kőolajipari szakmában, — jelentette ki — de életemben először látok ilyen berendezést. , Sztyepan Ivanovics Csépur- noj fiatalabb Samuelsomál, de már 28 esztendős szolgálati idő van mögötte. — A külföldiek azon csodálkoznak — magyarázza Cse- pumoj —, hogyan lehetséges egyidejűleg két-három olajkutat fúrni. Ez számunkra nem probléma. A csodálkozók egyáltalán nem ismerik az elektromos fúrást. Egyébként megjegyzem, hogy a külföldiek most átveszik az e téren szerzett gazdag tapasztalatainkat. A beszélgetésre egy gondosan nyírott bajuszú idősebb ember is figyel. Látta a fúróberendezést működés közben és nem állja meg, hogy közbe ne szóljon, annál is inkább, mert valamit tud oroszul. — Tőkés vagyok — mutatkozik be mosolyogva. Könyvkiadó. sok belga üzlet tulajdonosa. Nevem Mathew Cor- man. Szeretnék s zívbőljövő köszönetét mgndani azért, amit önök itt bemutatnak. Nehezemre esik oroszul beszélni, s ha megengedik, inkább könyvbe írom gondolataimat... „Az önök civilizációja technikai téren éppoly előrehaladott, mint erkölcsi téren, — írja Mathew Corman, — s annyival magasabbrendű a burzsoá civilizációnál, mini amennyivel a burzsoá civilizáció magasabbrendű a feudálisnál”. KIHASZNÁLVA a vasárnapot, a belgák ezrei érkeznek a kiát~íás színhelyére. Egy teherautóról mintegy 30 fiatal és idősebb férfi ugrált le. — Kik önök és honnan jönnek? — — Bányászok Charlesroiból... Később a szovjet pavilonban csoportosan járnak, időnként megjegyzéseket tesznek. Odaérnek az állványos aknafúrógép makettjéhez, ahol Valen- tyin mérnök fogadja őket. A belga bányászok elragadtatással nézik a gépet, amely a felszínről vezérelve vágja a bányavágatot. Szonyin mérnököt, a gép egyik szerkesztőjét kérdésekkel halmozzák el. A bányászok életére terelődik a szó. A belga bányászok rendkívül elcsodálkoznak, mikor meghallják, hogy a szovjet bányászok naponta hat órát dolgoznak, hogy a szovjet bányászoknak hosszú fizetett szabadságra van joguk. A SZOVJET pavilon minden részében élénk beszélgetés folyik. A látogatók ismerkednek a ■ Szovjetunió tudományos, technikai és kulturális téren elért vívmányaival, s a látogató-könyvben őszinte elismerésüket fejezik ki. Többszáz bejegyzés tanúskodik- erről. Munkások, diákok, kereskedők, tudósok, különböző politikai és világnézetű emberek írták be például az alábbiakat: „A hazugság és a rágalom ellenére a Szovjetunióról szóló igazság utat tör magának.” „örömmel látom ezeket a csodálatos dolgokat! Az önök Erhardja”. „Grandiózus! Üdvözli népüket a mai, ifjú, haladó Olaszország.” „Dicsőség a szputnyik- nak!” „Bravó, Szovjetunió!” Bányász utánpótlás Fetőfirattáron Fiatalokkal a bánya mélyén ÉLESEN RIANT a „népes” csengője, a Petőfi altáró monoton zsongásában, majd lassan, vontatva maga után a leszálló bányászokkal teli kocsikat — megindul — az altáró- ban. Az utolsók is eltűnnek a föld mélyén, hogy váltást vigyenek a délelőttös ,,partinak.” Nyolcan-kilencen szoroskodnak az alacsony kocsikban, öregek, fiatalok vegyesen. Némelyikük cigarettára gyújt, de van olyan is, aki a szőlőkötözés fáradalmait piheni ki az utazás alatt, nekiszorítva fejét az oldalnak, szundikál békésen. Sárgás, vörös fények lobba- nása között haladnak egyre mélyebbre. A fiatal bányászok arcát nézve, semmilyen félelem-érzést nem lehet látni rajtuk. Pedig sokat az évekkel ezelőtti toborzás hozott ide a szántóföldek mellől. Nehezen szokták meg a környezetet, de egészen kiváló vájárokat faragtak belőlük az éyek és az oktató kezek. Hertelendy Károly ránézésre nagyon fiatalnak látszik, szinte nem is lehet p1 hinni, hogv már túl van a 20. éven. Három éve került neve a toborzók lapjára. Most pedig mindig ott látjuk az elsők, a legjobbak között. Bármelyik munkahelyre teszik, mindenütt megállja a helyét. A zörgő, kattogó szerelvény megérkezik a „végállomásra”. A felszállók vidáman fogadják az érkezőket és elődeik helyére ülve várják az indulást A váltócsapat elindul a munkahelyekre. A karbidlámpák fénye szinte egy vonalba olvad össze, hosszú, fénylő vonalat alkotva. De alig telik el pár perc, zsörtölődve, káromkodva jönnek vissza: — beszakadt a 16-os fülke, eltorlaszolta az utat. Az egyes gerinc 46-os frontján történt az eset, ami visszavetette a bányászok előrehaladását. MEGGÖRNYEDVE, hason- csúszva lehet csak tovább haladni. A recsegő-ropogó ácso- lati gerendák itt-ott már — engedve a nagy nyomásnak — megrepedtek, s egyre lejjebb ereszkedtek. Megakad a munka és a kényszerpihenőben cigarettáznak, beszélgetnek a bányászok. Köztük van a 21 éves Jambrik Lajos is, aki legfiatalabb a csapatban. Három éve a szomszéd községből jött ide, hogy bányász legyen. A gyorsan tovaröpülő idő feledtette vele a kezdeti sikertelenségeket, az ügyetlenkedő mozdulatokat. — Én azt mondtam, amikor hívott az egyik barátom gimnáziumból bányaipari technikumba — csatlakozik a beszélgetésbe Kazinczy Bálint — csak akkor megyek oda, ha ablak lesz rajta. Most már december óta fronton dolgozom ebben a brigádban, és nem bántam meg, hogy ide jöttem. Az igyekvő Kazinczy Bálint először tanítómesterével, Sújtó Ferenccel dolgozott együtt. Fülkéjük egymás mellett volt és még most sem érti azt, hogy hiába igyekezett hamarább kitermelni, felrakodni a szenet, mindig csak ő maradt le a mesterétől. Az évek. a bányában töltött műszakok majd öt is bevezetik a legapróbb munkakönnyítő fogásokba, s akkor majd a már mellette dolgozó vájártanulót oktathatja a szénfejtés tudományára. — Ködöl a szén! — hangzik Dénes Zoltán frontmester kiáltása — s a szakadásból szürke párafelhők törnek elő. Elcsendesednek a beszélgetők. — Víz... hallod? Ez biztosan víz lesz — mondja Tóth Pista bácsi, miközben feszülten hallgatja a falat. Nekifeszülnek a vállak, dolgoznak a csákányok. A pergő, szakadozó fülkében ácsolatot húznak. A fiatalok együtt harcolnak az öregekkel a méterekért. A tekintetek villanásából értik: mit kell hozni, hogyan kell ütni a gerendát. Dénes Zoltán, Juhász Pál idős munkásai a bányának. Segítik a fiatal bányásztanulókat. választ adnak kérdéseikre, de ha a munkában kell a segítség, ott is belevágnak... Petőfi altárón az öreg bányászok szavai szerint: — BIZTOSÍTOTT az utánpótlás, lesz aki felvegye a kezünkből kihullott csákányt... KOVÁCS JANOS
