Népújság, 1958. július (13. évfolyam, 135-161. szám)

1958-07-09 / 142. szám

NEFÜJSAO 1958. julius 9., szerda KÖLTŐK ÉS VERSEK Farkas andras : Lány a xuhany alatt Mint az egyiptomi papnők Táncrakarolva imádják Izisz-Ozirisz uralmát S pattan az izmuk a lejtő, isteni mozdulatoktól, így — ugyanígy — hunyorogva, Ujja hegyével a lányka Pedzi puhán, zamatolja, Hogy jön a víz a zuhanyból. Érzi szemünket a bőrén, Nem figyel, élvezi, mintha Mindig éhesen álnok Férfi-szemekben üdülne. Csillog a fény sima testén, Csurran a csepp csak az arcán, Orra fitos, belerándul, Cseppen a víz cica-mellén, Ujja hegyén simogatja, Merre vonuljon a csurgás — Lassan a rózsa alá lép, S harsog az angyali testen, Játszik az asszonyi bőrön Vízsugarakban a napfény: Mennyi sziporka-szivárvány! S mintha a lányka varázslat Szélein egyszeri bódult Táncba szaladna. Szelíden Fordulatot .tesz, elugrik — Arca nyugodt. Lesimítja. Álmosan ébred a szempár. Visszatekint s ime, érzem, Gúnyol azért, amiért én Áldozatát lefüleltem. MOLNÁR BÉLA: Asszonyok, lányok jönnek Szemek tapadnak rám, szemek, életek, sorsok: telt lapok, olvasok köztük réveteg: hajnalok szállnak, alkonyok. Asszonyok jönnek, leányok, tűnődve nézek utánok: elhagyott, csókos szeretők, némberek, egysors-viselők. Bölcsők Is vagytok, temetők, nevető, ölelő karok szomorúk, korán őszülők, kiket felvertek hajnalok s most eltipegnek mellettem, siettek a gyár szavára, boltba, piacra, s rekedten alkudtok a salátára, — most tiétek szívem, lelkem, e verset is Nektek adom. s a szép nyarat, mely felettem itt folydogál az ágakon... FORGÁCS KAROLY: Taxi játék Sortűz dörren a kertjeink fölött. Réz-nyilak tüzes ostora űzi, hajtja a fagyot, a ködöt s csokrokat köt az orgona. Kék szikra pattan fenn az ég alatt s a gyújtózsinóron, ahogy átszalad az áram s meglöki a nedveket: gyökér, törzs és ág megremeg, fut a dermedés, mint megvert sereg, csóknyi rakéták robbannak az ágon: piros és fehér csillag-szemeket nyitnak a rügyek. Ébred az álom, kék folyóba iveinek le a rózsák, a földet lihegés öleli át, a kerítéseket fellobogózzák versek és rímek: lenge pántlikák. PATAKY DEZSŐ: Fájdalmas vers Évának A város hangoddal simít belém s én benne egyre arcod keresem, — hajad kibomlik, mint a tereken ölelkező gyermeki kacagások; jönnek felém a lányok: mindig Mások! Neved kiáltom hosszan, elhalóan mélytüzű szemed tarkasága hol van? Messze! Egy gondolatban: hajad bársony patakja két karod helyett is átfon s e csöpp világ — ahány parányi tétel most mind igaz, túláradó szeszéllyel, mert benne vagy Te: mind Téged emel, összeszorított szájjal tehetetlen — ha nem akarsz is — szívemhez közel! Lehetsz kegyetlen mással, — velem szemben, mikor ketten vagyunk s halk rettenetben őrizve hajolok arcod fölé... akkor egyedül engem kell szeretned! Gondolatod tán elidőzik nálam, lehet, eszedbe sem jutok, hogy máshoz sietsz budai randevúra..: Gyötröm magam, de minek, mért alázzam?! Meglátogatsz most minden éjszakámban, — lázas ajkam csak Téged követel, s éretted vajúdik férfi lázam, hiába, soha, jaj, nem érlek el..j A város hangoddal simít belém — átkos bűn ez a gyáván szőtt erény — a sorsunk egynek szült, mindig érzem, ha másnak adod is magad egészen! Ha másra függeszted barna szemed, — (mert egyedül csak bennem él neved!) Már int a város — nagy bohém legény és vele ballagok, — sötét az éj. Mint szétfutó hullámra kósza fény, úgy tűnik el s tér vissza a remény! Szeretlek — ezt még nem mondtam Neked, — sejted miért, ugyan sejted talán? Hiába várok, szégyelsz engem, érzem — ezért oly gyűrött minden éjszakám..; Amint melegebben kezd sütni a nap és az énekes madarak buzgóbban csivitelnek, a hiva­tali embereknek mind több a panaszuk. A zsenge fűszálak egyik napról a másikra centi­métereket nőnek, a hőmérő higanyszála oly igyekezettel kúszik fölfelé, mintha az eme­letre akarna feljutni, a hiva­talnokok azonban egyre pa­naszosabbak, egyre bágyad­tabbak. Mind gyógyítani szeretné magát, gyógyíttatni, hogy mi­lyen betegségből és hogyan, az nem számít, de feltétlenül szanatóriumot igyekeznek „ki­fogni”, és lehetőleg valahol délen. Mihail Alekszandrovics Tri- kartovot, aki kora ellenére jól tartotta magát, szintén el­kapta ez a gyógykezeltetési láz. — Mindenki gyógyíttatja magát, én meg elpusztúlhatok — tört ki egyszer, két kezét a mellére téve. — Én is ke­zeltetni akarom magamat! — Mi baja van? — kérdez­ték a kollégái részvéttel. — Mit tudom én! — ordí­totta Mihail — lehet, hogy kolitiszem van, lehet, hogy hu­rutom, lehet, a szívem nincs rendben. Nem tudom, nem vagyok orvos, de érzem. Felkeresett egy orvospro­fesszort. Az volt a meggyőző­dése, hogy csak professzorok­ra bízhatja magát az ember. A professzor rátapasztotta a fülét Trikartov meztelen tes­tére. oly figyelemmel fürkész­te belső szerveinek működé­sét, mint macska a kapirgáló egeret. Amíg a vizsgálat tartott, Trikartov szeme könnyel telt meg. s úgy pislogott szőrös mellére, mint valami kirojto- lódott őszi kabátra. — Hát van-e? ... — suttog­ta a professzor felé, amíg az kezét mosta. Trikartov gyógykúrája Mihail azt akarta kérdezni: „Van-e reménység”, de meg­remegett a hangja, s a re­ménység a torkába szorult. — Semmi baja sincs — mondotta a professzor —, ön makkegészséges. — Nekem szívhibám van — próbált szembeszállni Trikar­tov. A professzor méregbe jött. — Tudja is maga, mi az a szívhiba!... — Tudom — mondta. — A szívhiba az, amikor dobog az ember szíve. Azonkívül koli­tiszem is van. Meg hurutom és neurózisom. — Maga egy szamár — vá­laszolt a professzor. Trikartov mégis csak úgy döntött, hogy gyógykúrára megy. Előbb az állam költsé­gén próbálkozott megszabadul­ni nyavalyáitól. De az állam nem állt rá. Ez is arról győzte meg Trikartovot, hogy az or­vosi bizottságban olyan bi­tangok ülnek, akár a magán­praxist űző orvosprofesszorok. Egyik ismerőse felvilágosí­totta, hogy Kiszlovodszkban kitűnően gyógykezelnek. Az ottani szanatóriumban rezer- -áltatott hát ágyat magának. Szép napos időben utazott el Trikartov. Pompás szobát kapott a rózsaligettel övezett szanatóriumban. De semminek se tudott örülni. Irigység emésztette. A szanatóriumban már ko­ra reggel nagy volt a sürgés, forgás. A betegsereg — mint valami antilop-csorda — ro­hant a forráshoz, ahol az ás­ványvizet kortyolgatták. Vol­tak olyanok, akiket karöltve vezettex a sárfürdőbe. Máso­kat Charcot-zuhanyok alatt gyötörtek, vagy száraz lepedő­1958. július 9., szerda: 1918. A szovjetek V. összorosz- országi ülésén elfogadták az OSZSZSZK első alkotmányát. (4C éve.) 1943. Az Albán Néphadsereg megalakulása. (15 éve.) 1951. Megkezdődnek a koreai fegyverszüneti tárgyalások. (7 éve). 1843. Született: Fodor József or­vostanár. (115 éve). 1858. Meghalt: A. A. Monferran orosz építész. (100 éve). NÉVNAP Ne feledjük csütörtökön: AMALIA ti «US 1( — ŰJ TÜZOLTÖSZER- TÁRT építenek Szilvásvára­don 37 ezer forintos beruhá­zással. A költségeket a me­gyei felújítási keretből biz­tosítják. — MÁTRADERECSKE köz­ségfejlesztési tervében három híd építése szerepel. Felújítási keretből rendbehozzák az uta­kat is. Az útjavítás anyagszál­lítását a lakosság társadalmi munkában végzi el. — EGY TANTEREMMEL BŐVÍTIK az iskolát Tama- örsön. A beruházáshoz szük­séges költségeket a megyei keretből fedezik. — AZ EGRI SZAKSZER­VEZETI kultúrotthon szalon- zenekara új műsorral a mátrai üdülőkbe készül hangverseny­re. A zenekar négy énekest is visz magával, akik operett­részleteket és népdalokat ad­nak maid elő. — RENDSZERESEN SE­GÍTI az ivádi Dózsa Ter­melőszövetkezetet az Ivádi Állami Gazdaság. A gazda­ság szakemberei különösen a gyümölcstermeléshez ad­nak sok szakmai és gyakor­lati segítséget. — AZ EGRI SZAKSZER­VEZETI kultúrotthon vezető­sége üzemlátogatásokon szer­vezi kutatja a tehetséges szereplőket, hogy az őszi sze­zon kezdetekor új szereplőkkel bővítsék a társulatot. flz egri idegenforgalom félévi mérlege: több mint hetvenezer látogató be tekerve izzasztottak. Min­denkivel csináltak valamit, csak Trikartovot hagyták ma­gára. Nem is tudta nekik megbocsátani. Egy alkalommal azonban oly látványban volt része, ami után nem tudott tétlen ma­radni. Az épület körül sétálgatott. Amikor az épület park felőli szárnyához ért, a szobában egy embert pilantott meg Valami magaslaton ült, csodá­latos lila szikrák röpködtek a hajából! Az egészet titokzatos motorzúgás kísérte. —■ Miért nem csinálják ezt velem is? — fordult Trikartov az ápolóhoz. — Azt akarom, hogy az én hajamból is röp­ködjenek azok a szikrák. rikartov vagyok. — ön nincs a névsoron — felelte az ápoló közömbösen. Mihail úgy vélte, bizonyára ez a legdrágább kúra, azért ejtegetik előle itt a kertben. Este a betegek és a vendé­gek jelenlétében nagy bot­rányt csinált a főorvossal. — Miért nem írtak nekem elő kúrákat, amikor jogom van rá! — kiáltott Trikartov toporzékolva. — Mi lesz az én kúráimmal? Micsoda gyógyintézmény ez? Miért fi­zettem én? — De hiszen ön egészséges — válaszolta zavartan a főor­vos. — önnek nincs szüksége kezelésre. Pihenje ki magát szépen és igyekezzék elkerülni az izgalmakat. De Trikartov egész éjjel nem tudta lehúnyni a szemét. Végül elhatározta, hogy saját belátása szerint megkezdi a kúrát. Virradatkor kiosont szobájából. Lerohant a forrás­hoz, és teleitta magát ásvány­vízzel. — Majd megmutatom én nekik — mondogatta vissza­térőben. — Itt van, máris jobban ér­zem magam. A hátralevő időt alaposan kihasználta Trikartov. Este kihúzta párnája alól a két lámpát, amit a titokzatos szo­bából csent el, bekapcsolta és egész éjjel süttette a testét azzal a földöntúli fénnyel. így kúrálta magát minden éjjel. Állapota szemlátomást javult, de valahogy kezdte elveszteni az étvágyát. A Charcot-zuha- nyokat és a sárfürdőket csak titokban, éjjel használhatta.! — Valahogy nem tetszik nekem a színe — fordult hoz- z; egyízben az orvos. — Több tojást kellene fogyasztania. — Tudom — gondolta ma­gában Trikartov. — Az olcsó tojást tömnétek belém, a drága „hegyi napfényt” pe­dig rejtegetitek előlem, majd egy hónapja már, hogy rejte­getitek! Távozása előtt felfedezte végre az annyira áhított nap­fényt is, de csak egy órács­kát élvezhette, mert a nővér félbeszakította. Útközben Moszkva felé, Szkotovataja állomáson rosz- szul lett Mihail. Orvost kellett hívni. Szívbajt, gyomorhuru­tot és valami ismeretlen gáz­zal előidézett mérgezést álla­pított meg az orvos. Szánalmas rossz bőrben je­lent meg a kollégái előtt Tri­kartov. — Mi van magával? — kér­dezték tőle. — Tönkretettek a bitangok! — felelte Mihail. — Sajnál­ták tőlem a kvarc-sugarakat. A „hegyi napfényt” éppen, hogy csak megmutatták, őrizték a népképviselők szá­mára. És ezt nevezik ők az „egészség műhelyének”. ILF. PETROV JÜNIUS 28-ÁN, az elképesz­tően ro6sz időjárás mutatta meg igazán, mennyire idegen­forgalmi góchely Eger. A kí­méletlén esős és hideg napon valamennyi vendéglő, italbolt, kapualj és közintézmény meg­telt idegenekkel. Sajnáltuk nagyon őket, de a város és la­kosai nem tehettek mást. mint tűrték az időjárást. Ezzé] indult a beszélgetés, amikor Csépány Józseffel, az egri idegenforgalom egyik leg- agilisabb szervezőjével és végrehajtójával beszélgetünk az első félévi idegenforgalmi eredményről. Pedánsan és mérlegszerűen az alábbi ada­tokat közli: — Eger ez évi idegenforgal­mának a zömét a belföldi ki­rándulók és turisták alkották. Még a pontos összeállítás hi­ányzik, de a nyers szám kész: hetvenezernél több hazai kirán­duló volt kíváncsi Egerre, kör­nyékére, szépségeire, műalko­tásaira és nem utolsó sorban a híres egri pincékre. Nagyon szép számmal szerveztek Eger célponttal iskolai kiránduláso­kat az ország valamennyi ré­szén általános és Középisko­lák. A pedagógusok Egerben nemcsak a történelmi múltat ismertetik meg tanítványaik­kal, hanem a művészi értéke­ket is. ötszáz külföldi turista ke­reste fel eddig az idén váro­sunkat. A szovjet vendégek a nagy ország minden tájáról jöttek. Novoszibirszkbői, Szverdlovszkból, stb. Kínai vendégeink is nagy figyelmet szenteltek városunk értékei­nek. — Nyugatról angolok hollandok, belgák látogattak meg bennünket. AZ IDEÉRKEZŐKKEL sze­mély szerint ritkán lehet ben­sőségesen elbeszélgetni arról, hogy mit láttak, milyen véle­mény alakult bennük, rólunk, életünkről. Ezt egyrészt nem engedi meg a zsúfolt prog­ram, másrészt nehezen figyel­hető ki az az őszinteségi pil­lanat, amikor a turista élmé­nyeit, benyomásait összegezni tudja és akarja. Ehelyett azo­kat az emlékkönyvbe írott sorokat olvasgatjuk, amil -'í mintegy summázatul és kö­szönésül hagynak hátra a vendéglátó egrit knek a nyi­latkozni kész idegenek. A külföldiek először látják városunkat és benne minket, mindennapi szürkeségünkben. Ezért az épületek, a műemlé­kek, a táj lepi meg őket ked­ves harmóniájával és szépsé­gével. Felejthetetlen benyomá­sokat kapnak a nagy barokk alkotásokról, a várról, amely­ről a történelemkönyvekben olvastak. A legtöbb vendéget (mert nekünk a turisták és kirándu­lók inkább csak vendégek) mégis a bor és az a szívből jövő kedvesség hangolja írás­beli nyilatkozat tételére, amit itt kapnák. Nem körmönfont mondatokban, nem a prospek­tusok hangján, haném szívből dicsérik kedvességünket, az egri szőlőhegyeket és pincéket, a kapott hangulat miatt. A vendégkönyvek latin és cirill betűit érdemes olvasgatni a tartalmáért. Az aláírások ide­genek, de a beírt szövegek is­merősek és nagyon jól esnek nekünk.- PERSZE AZ EGRI ide­genforgalom területén még mindig nem a legkifogástala- nabbak a viszonyok — mondja befejezésül Csépány József. — De reméljük, a tervszerű fej­lesztést továbbra is az eddigi lelkesedéssel szorgalmazni fog­ják az illetékesek, hogy az or­szág minden részében és kül­földön egyformán minél töb­ben ismerjék meg városunkat és minket, egrieket. r. a. ... hogy a postagalamb ké­pes óránként 160 kilométeres sebességgel repül- i, s a pos­tagalambok távrepülési re­kordját 1913-ban állították fe.. amikor az egyik galamb 1610 kilométert repült egyfolytá­ban. ... hogy a méhek a méz­! gyűjtés idején a kaptártól 4— 5 kilométer messzire is elre­pülnek, sebességük óránként 25—30 kilométer, de képesek } 40 kilométeres sebességgel -,s ) repülni. . ... hogy a megfagyott al­) sóbbrendű állatokat ismét ] életre tudják kelteni, még ak­ä kor is, ha igen régen fagytak meg. A Szovjetunió északi vidékein nem egy ízben ta- láltak a kuA tők 5—6 méteres j jégréteg alatt megfagyott apró j mocsári rákokat, amelyek a ‘ kedvező hőmérsékleten fe!­! éledtek, sőt szaporodtak is. ... hogy az egyhetes naphal olyan Kicsi, alig lehet lefénv- képezni. Ugyanakkor egy-egy tengerben élő napha! hossza ía teljes kifejlődéskor eléri a | három métert. ! ... hogy érdekes kísérletei : folytatott éveken keresztül N. j P. Szmirnov szovjet tudós, i melynek eredményeként meg­Í állapította, hogy a tehenek laktációját 20—30 nappal meg lehet hosszabbítani; anélkül, hogy az az utódokra és a kö­vetkező laktáció tejtermelésé­re káros lenne. ... hogy a Velencei tó vizét tizennégy patak táplálja. ... hogy érdekes vádat emel­tek a Malái-földí nőszerveze­tek egy 66 éves bácsi ellen, mert most készül feleségül venni 69. nejét.-/b EGRI VÖRÖS CSILLAG Ne várd a májust EGRI BRÖDY Rómeó és Júlia EGRI KERTMOZI (Szélesvásznú) Apák és fiúk EGRI BÉKE Nincs előadás EGRI LAJOS VÁROSI KERTMOZI Nincs előadás GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Szállnak a darvak GYÖNGYÖSI PUSKIN Időzár HATVANI VÖRÖS CSILLAG Fájdalom nélkül HATVANI KOSSUTH 7 lányom volt FÜZESABONY Mindig veled PÉTERVASARA Oké Néró HEVES Elveszett vőlegény A nagyképű —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents