Népújság, 1958. július (13. évfolyam, 135-161. szám)

1958-07-30 / 160. szám

1958. július 30., szerda REPCJSÄO Egy állami gazdaság, ahol minden forintra vigyáznak A korábbi években is volt takarékossági verseny, taka­rékossági mozgalom. Adtak ki szép jelszavakat, sőt plaká­tok jelentek meg, melyek hir­dették a takarékosság nem- zetépítő fontosságát. Intézmé­nyek, gazdaságok indítottak takarékossági kampányt, de ezek „időszakos” mozgalmak maradtak. A vállalások meg­tétele után rendszerint ella­posodott a dolog és a megta­karított forintokat bizony sok esetben nehéz volt megszám­lálni. 1956. októbere után súlyos gazdasági helyzetbe kerül­tünk. Az ellenforradalom után magáratalált ország millió problémával küzdött és bár barátaink bőkezű segítsége megkönnyítette talpraállásun- kat, mégis magunknak kel­lett elsősorban hatalmas erő­feszítéseket tenni, hogy MIELŐBB KILÁBALJUNK A BAJOKBÓL. Dolgozni kellett megfeszített erővel, termelni szívvel-lélek- kel, hogy elkerüljük az inflá­ciót, végetvessünk a mun tea- nélküliségnek és nem utolsó sorban alaposan meg kellett nézni, hová teszünk, mire for­dítunk minden fillért. A kor­mány takarékossági felhívást adott ki, mely mindenkihez szólt és eljutott mindenkihez. A kormány mindenek előtt maga foganatosított „legfelső szinten” takarékossági intéz­kedéseket, melyeknek ered­ményeképpen milliós összege­ket takarítottunk meg már ezideig is. Ma már országos viszonylatban takarékosko­dunk több-kevesebb ered­ménnyel. Nem három hóna­pos takarékossági kampány­ról van szó, hanem állandó tevékenységről, melyet gazda­sági helyzetünk, boldogabb holnapunk érdekében teszünk. Ha megnézzük a postai beté­tek állását, ellátogatunk gyá­rakba, gazdaságokba, intéz­ményekbe, akkor azt tapasz­taljuk, hogy a kormány által kezdeményezett takarékossági mozgalom lassan, de egyre erőteljesebben kibontakozó, hosszú időre szóló célkitűzés. Ezt tapasztaltuk A POROSZLÓI Állami gazdaságban Is, ahol a gazdaság vezetősé­ge előre kidolgozott tervek szerint értelmezi és vezeti a takarékossági mozgalmat. Az idei nyár, az aszályos tavasz terméskiesést idézett elő és jövedelemkiesést jelentene. Ezt a jövedelemkiesést a gaz­daság részint közvetlen ta­karékossági intézkedésekkel, a dolgozók széleskörű bevoná­sával, részint jobb munka- szervezéssel, eljárásokkal akarja csökkenteni, illetve megszüntetni. így például nö­velik a másodvetések terüle­tét, több minőségi vetőmag­nak alkalmas, fémzárolt bú­zát adnak el a tervezettnél, és nem utolsósorban 4080 mázsával több zöldtakarmányt takarítanak be. Csupán egyet­len példát. A kommerc búza ára 160 forint mázsánként. Az otthon fémzárolt másod- osztályú minőségi búza ára 235 forint. Mondani sem kell, hogy a gazdaság így csupán a búzáért jóval magasabb árat kap a tervezettnél. Igen jelentősek a gazdaság közvetlen takarékossági intéz­kedései is, amelyekkel szá­mottevő összegeket takaríta­nak meg. A tervévben 25 ezer forin­tot irányoztak elő gépköl- csöndíj címén. A gazdaság most a meglevő gépek maxi­mális kihasználásával elérte, hogy ennek az összegnek csak kis részét, ötezer forintot kel­lett felhasználni, HtSZEZRET PEDIG MEGTAKARÍTOTTAK. Elhatározták a gazdaságban hogy pontosan, időben végzik a tervbe vett értékesítéseket, ugyanakkor időben behajtják a követeléseket is. Ezúttal 10 ezer forintot takarít meg bankkamat címén, melyhez hasonló, vagy még nagyobb összegeket a megelőző évek­ben nem egyszer kifizettek. Megtakarítottak 12 ezer fo rintot azon a címen, hogy a távollevő ügyviteli dolgozó | helyét nem töltötték be, ha- j nem a munkát belső szerve­zéssel oldották meg. A fogyóeszközök terén is igen figyelemreméltó megta­karítást érnek el a poroszló) állami gazdaságban. így szer­számok, munkaruhák, egyéb anyagoknál a tervezett meg­takarítás összege 50 ezer fo­rint. Ugyanakkor a gondatlan kezelőkkel szemben kártérí­tési igénnyel lépnek fel. Külön kell szólni a gazda­ság KISZ-fiataljairól, kik ez­úttal is megmutatták, hogy szívügyüknek tekintik a taka­rékossági mozgalmat és jó példával járnak elől. Deáki János, a szervezet titkára örömmel nyilatkozik eredmé­nyeikről, a fiatalok munkájá­ról. — A KISZ, — mondja Deáki elvtárs —, március else­jével szervezte meg a gazda- ságbap a takarékossági moz­0 TECHNIKA ÉS A TUDOMÁNY VILÁGÁBÓL galmat. Negyedévenként tar­tanak kiértékelést. Az első ne­gyedévben mintegy tizenegy- ezer forint értékű üzemanya­got takarítottak meg, mely összeg 38 százaléka kerül ki­fizetésre a versenyben álló kiszisták között, két százaléka pedig a KISZ-szervezet pénz­tárába kerül. így lesz min­denkinek haszna a takarékos­kodásból. A gazdaságban 4066 forintot fizettek ki takarékos- sági részesedés címén. A kiszisták versenyéhez tartozik még az is, hogy a KISZ- traktorosok versenyre hívták ki az idősebbeket. így a taka­rékossági mozgalom még szé­lesebb méreteket öltött a gaz­daságban. — Érdemes takaré­koskodni, — mondja Deáki János. — Molnár Lajos trak­toros az év első három hó­napjára 570 forintot kapott anyagköltség megtakarítás címen. Molnár 13 mázsa üzemanyagot takarított meg. Ilyen címen jutott 480 fo­rinthoz Farkas István is. Ha­marosan esedékes lesz a kö­vetkező értékelés is, amely­től újabb, még szebb eredmé­nyeket várnak a poroszlói állami gazdaság kiszistái. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy a takarékos- sági mozgalom NEM TARTALOM NÉLKÜLI SZÓLAM, hanem életre való, forintok­ban is kifejezhető tevékeny­ség, mely már sok helyen ed­dig is igen szép érd ményoket hozott, és hoz még a jövő­ben is. SZÁLÁT ISTVÁN Matematikai számítások a rákkutatásban Alekszandr Csizsevszkij, is­mert szovjet tudós szerint ma­tematikai számítások alapján lehetővé válik a rák korai fel­ismerése. A professzor olyan egyenletet állított fel, amely kimutatja a vörösvérsejtek mozgásának törvényszerűségét [ végeredményekben. Az egyenlet egyik tényezője az egészséges ember vérében meglevő vörösvérsejtek meg­határozott száma. Ha a beteg­ség felborítja az egyenletet, akkor különféle újszerű mate­matikai műveletekkel megálla­píthatják, hogy a rák korai, vagy már előrehaladott álla­potban van-e? Feszes csomagolás Közismert, hogy az anyag legkisebb részecskéje, az atom, az atommagból és a kö­rülötte keringő elektronokból áll. Egy egy elektron tömege csaknem kétezred része a leg­kisebb atommag, a hidrogén atommagja tömegének. Ebből kiindulva nem nehéz arra a következtetésre jutni, hogy' az egész tömege a magban össz­pontosul. Ám az atommag rendkívül kicsi: átmérője százezred része az atom át­mérőjének. Eszerint a tömeg egyenetlen elosztása következ­tében az atom jóformán teilje- sen „üres”. Kiszámítható, hogy ha az „atom" csomagolása fesze­sebb lenne, ha az atommagok szorosan egymáshoz illesz­kednének, úgy Földünk át­mérője csaknem 100 méterre csökkenne. Ebben az esetben a Föld kényelmesen elférne a moszkvai „Dinamó” stadi­onban. Újfajta oltóanyag Dr. Z. Dinter, svéd tudós új módszert fejlesztett ki a száj- és körömfájás elleni ol­tóanyag előállítására. Az új gyógyszer egytizedébe kerül a réginek, 100 százalékos ha­tású és a betegség különböző fajtáinak megfelelően, három változatban készül. Gyártá­sának lényege az, hogy az oltóanyagot kitermelő vírust frissen vágott borjú veséjében tenyésztik ki. Régebben az oltóanyag készítéséhez, kipró­bálásához élő állatokat kellett használni. Dr. Dinter bebizo­nyította, hogy a vesében a baktériumkultúrák éppen olyan gyorsan fejlődnek, mint az élő állatokban, ! ilyenmódon az oltóanyag ha­tékonyságát jól ellenőrizhe­tik. Uj repülőgép csoda A francia repülőipar bemu tatta a Coleopter C—450 jel­zésű kísérleti gépét. A Cole­opter szárnyai olyanok, hogy a gép függőleges felemelke­dés után vízszintesen folytat­hatja útját. A tervezők köz­lése szerint vízszintes irány­ban a gép túlszárnyalja hang sebességét. = NAGYSIKERŰ Anna bált tartottak Parádfürdön szombaton, amelyet a kórház KISZ-szervezete rendezett. A bevételből balatoni túrára in­dulnak a fiatalok. Szovjet turisták között a Hatvani Cukorgyárban A vendégvárás mindig iz­galmat okoz a vendégváró há­zigazdának. Vajon elégedett lesz-e a vendég a fogadtatás­sal. úgy zajlik-e le minden, ahogy tervezve van, stb. — gondolatok foglalkoztatják a vendéglátót. A Hatvani Cukor- és Kon­zervgyár vezetői és munkásai is nagy izgalommal várták hétfőn délután a hozzájuk lá­togatóba érkező szovjet turis­tákat. Délután fél 5 körül fu­tott be a nagy IKARUSZ a vendégekkel a gyár udvarára. Előzőleg a város szélén Fehér István, a megyei pártbizottság munkatársa és Mészáros Jó­zsef. az MSZBT megyei titkára fogadta a vendégeket. A gyár­ban Rabecz Lajos elvtárs. a városi pártbizottság első titká­ra üdvözölte a turistákat. — A város lakossága nevé­ben nagy örömmel köszöntőm kedves vendégeinket — mon­dotta többek között Rabecz elvtárs — és kívánom, hogy itt-tartózkodásuk felejthetetlen élmény maradjon számukra. Utána a Konzerv- és Cukor­gyár igazgatója. Köteles Józsei köszöntötte a vendégeket és gyámézésre kalauzolta őket. A szovjet turisták az egy­szerű munkás, üzemi alkalma­zott szemével nézték végig a gyárat, hiszen ők is — egy­részt Szibéria, más részt a Balti-tenger partjainak üze­meiből jöttek. A tolmács segít­ségével elbeszélgettek az üzem dolgozóival, megszemlélték a munkafolyamatokat. — Mennyit keresnek, hogyan élnek, mit vásárolhatnak a ke­resetből, hány családjuk van, mi lesz a gyermekekből? — ezekkel a kérdésekkel árasz­tották el a turisták a feldol­gozó és a dobozüzem asszonya­it. A 34 tagú turista-csoport­nak túlnyomó része nő volt. I Örültek is ennek a cukorgyári férfiak, amikor a kultúrterem­be. az ismerkedési estre került a sor, mert volt legalább kit tanítani a csárdásra. Az uzson­na után ugyanis táncra hívta a vendégsereget a zene ritmu­sa. s közben egy szovjet nő is megmutatta, hogy feléjük mi­ként táncolják a friss, ropogós „táncbahívót.” Az üzem kultúrtermében a szovjet munkásnők, az üzem­beliekkel, a vezető beosztásúak az üzem vezetőivel tárgyaltak közös gondjaikról. Póljakova, Tamara Vaszilevna a Mami- noszkvai Halkonzerv Kombi­nát tervcsoportvezetője Bata Józsefnével, a cukorgyár terv- osztályvezetőjével folytatott hosszabb eszmecserét a terve­zés problémáiról. Kaveljanka Anasztázia Georgijevna az üzem munkásnőivel tárgyalt egy-egy ropogós csárdás közti szünetben. A búcsúzás során a vendég­látótól két doboz gyári készít ményű konzervösszeállítást ad­tak át a turistáknak ajándék­képpen. Majd a jelvénycsere s a küldöttség vezetőinek bú csúszava után az autóbusz este fél 9-kor elindult a látogatók­kal Egerbe. Tegnap a város nevezetessé­geivel, s a híres egri bikavér­rel ismerkedtek meg a turis­ták, maid a délutáni órákban tovább utaztak Miskolcra. És kirobbant a háború. Alig lárhónapos házas és már az ő zsebében is ott gyúródik a be­hívó. A hengerműből hurcolta il a királyi parancs. Mit vitt magával a háború iszonyata ílé? Meleg asszonyt ölelést, könnyes asszonyi csókokat és egy forgácsnyi reményt: talán visszatérhet! Betegen jött meg. A légnyo­mások szorító rémületét még most is érzi fáradó tüdejében. Üjra a lemezgyárba ment dol­gozni, de elbocsátották, mint többszáz társát. Két évig a munkanélküliek nehéz sorsá­nak a hordozója. Alig talált valami munkát. Fát döntött a mogyorósdi erdőn, nyaranta kepésnek állt, napszámba ara­tott. 1921-ben újra gyári mun­kás. Hosszú, keserves évek kö­vetkeztek. Nap mint nap he­gyet mászni, dolgozni, nem bírta gyengült szíve. Otthagyta a gyárat és 1944-ben a falu kisbírója lett. Sok nagy-bírót szolgált már. Gőgös „Sári-bíró”-félét, zsíros­gazdát, munkásbírót, tanács­elnököt. A poros utak mellett hallgató házak között gyakran tűnt fel alakja, hol az egyik, hol a másik faluvégen hallat­szott ismerős hangja, dobjá­nak fürge szava. Most szemben ül velem, er- hálós kezét ölébe ejtve. Mon­dom neki a dobolást, öreg sze­mét elfutja a könnyek har­mata, ahogy emlékezik. Szája nem mozdul most hangos szó­ra. Csak élénk szeme csillan rám, kutatja hosszan arcomat. A régi, gyermekkori vonásokat keresi és mosolyog örömmel, hogy megtalálja. Tizennégy éve járja a falut öreg dobjával, csendesen. Ón­ja már a sok dobolást. Hu­szonegy helyen kell dobolnia a faluban, s ez még kevés is, mert a messzire szétszórt há­zakhoz nem jut el a hangja. Minden vágya a hangszóró. Hej, ha ő egyszer leülhetne az asztalhoz, a mikrofon elé, nyu­godtan, komótosan és hangját áramok röpítenék. Szép lenne az... — És addig, Jóska bácsi? — ... Járom tovább az utcá­kat fáradt lábammal. Addig, fiam, pereg a dob, pereg... PATAKY DEZSŐ EGRI VÖRÖS CSILLAG Makrancos feleség EGRI BRODY Csendes otthon EGRI KERTMOZÍ A tett színhelyei Berlin EGRI BÉKE Nincs előadás EGRI LAJOSVAROSI KERTMOZI Nincs előadás GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Ne várd a májust GYÖNGYÖSI PUSKIN Gyermekkori szerelem HATVANI VÖRÖS CSILLAG Több mint gyanú HATVANI KOSSUTH A tettes ismeretlen FÜZESABONY Vetélytársak pétervAsára Merénylet a kikötőben HEVES Hyppolit a lakáj Balaton... kicsiny falu a Bükk s az oldalából kibuggya- i nő dombok ölelésében. Széké- : rét kerültetö úfaival, partnak I kapaszkodó apró házaival < olyan, mint valami idétlen i amőba, amelynek minden le- < hető állába kinyújtva lebeg i az időre tapadva. < Csend ... Futó kocsik rázzák fel az utcai port. Az egyik ud­varban poros, loppadt fülű puli vakkantja el magát. Ma­gas, szikár ember ballag az úton felfelé, Bozsonnyára. Lá- ■ bán kopott, horzsoltbőrű ba­kancs, oldalát kicsi kis dob verdesi. Messziről megismerni száraz alakját, ö a kisbíró, Jóska bácsi. Szaladok elébe. A házunk előtti kis füves térségen meg­áll. Kezembe nyomja a két dobverőt. Zsebébe nyúl, zör- rennek a papírlapok, belepil­lant és int nekem: — Dobolj, fiam! — jóságos a szeme. Két marokra szorítom a dobverőket, s bátortalanul, de megperdül a dob. — Üssed jobban, fiam! — és már hangosabb, bátrabb a szava. Az emberek mind a kapuk­ban állnak, a kerítéseken át­könyökölve várnak, hallgatni a szót. Anyám is ott áll a lép­csők alján, ö engem néz, ahogy ügyetlenkedve dobolok. Szo­morkás arcát most hálás mo­soly deríti. A nyelés éppen úgy, mint más testmozgás, megfelelő te­hetséggel és szorgalmas gya­korlással valóságos művészet­té fejleszthető. Mindenkit meglepnek például a kardnye­lők mutatványai. Az az érde­kes, hogy ők nem a „nyelés", hanem A „NEM NYELÉS” MŰVÉSZEI. Mutatványuknak az a lé­nyege, hogy nagy önfegyelem­mel letolják a kardot a garat­jukon és nyelőcsövükön át a gyomorba, anélkül, hogy köz­ben engednének a nyelési in­gernek. Mert ha csak egyetlen nyelőmozgást megengednének, az izmok összeszorulnának és a rándulás következtében a kard bevágódna az élő húsba. A világhírű Chevalier Clig- not nem egy, hanem 14 éles kardot tudott egymás mellett letolni nyelőcsövén, sőt kardo­kon kívül zsebórákat is nyelt, amelyeket hosszú láncon eresz­tett a gyomrába. Az ilyen mu­tatványok alkalmával magá­hoz kéret valakit a nézők kö­zül, aki saját fülével meggyő­Műtéttel eltávolították a cse­repeket, összevarrták a sérült bélfalat és a fiú felgyógyult. A rabok és elmebetegek né­ha hihetetlen mennyiségű ide­gen testet képesek lenyelni. Volt olyan eset, amikor egy ember lenyelt 500 hajtűt, biz­tosítótűt, kulcsot, láncszemet és mindezeket a műtét alkal­mával megtalálták a gyomrá­ban. De nem ritka eset, amikor ollókat, vagy zsebkéseket kell eltávolítani a beteg gyomrá­ból. A legveszélyesebb pont a nyelésnél a légcső és a nyelő­cső kereszteződése. Ha itt va­lami fennakad, akkor a meg­sérült szövetek rendkívül gyorsan megduzzadnak és igen hamar beáll a fulladás. Lejjebb már nem okoznak nagy bajt. Egy sebész, aki a lenyelt tűk vándorútját tanulmányoz­ta, saját maga LENYELT EGY TUCAT TŰT és több tucatot megetetett kí­sérletképpen tanítványaival, persze gondos kórházi felügye­let mellett tartotta őket. Egyet­lenegy sem betegedett meg kö­zülük. A magyarázat az, hogy ha a tű hegye megérinti a bél­falat, az ingerelt ponton az erecskék elvértelenednek, az izomrostok ellazulnak, úgy hogy a bélfal zsákszerűén visz- szahúzódik a tű hegye elől. A zsákocska szájánál viszont az izomrostok erőteljesen össze­húzódnak s harapófogószerűen körülfogják a tű szárát, amely így nem tud tovább haladni és nem fúrhatja át a bélfalat. Amikor a következő izomhul­lám áthalad a bélen, a tű moz­gás irányába hajlik és hegye most már hátrafelé mutat. Er­re kicsúszik a zsákocskából, s addig halad előre, amíg vala­hol ismét érinti a bélfalat, i ott a játék megismétlődik. Persze, azért nem ajánljuk senkinek, hogy szándékosan tegye próbára bélfalának ru­galmasságát, mert a tű meg­akadhat és erőteljesebb bél­mozgás esetén súlyosabb bal­eset is történhet. A dobverők megállnak, el­hallgat a dob pergése. — Közhírré tétetik ...! Hogy a községi tanács... — Jóska bácsi tiszta, érces hangja át­száll a kertek, a barna—piros- tetős házak fölött és Szufalápa házai visszadobják: „Közhírré tétetik!.. Aztán már indul visszafelé, a Hóstyára, az Újsorra, az Al­végre. Ott is kell még ma do­bolni. Mellette szaladok, egé­szen a Buriga-hídig. Addig ütöm, csapom, csépelem a do­bot. Anyám hangját hallom, visszaszólít. Tétován állok. — Eredj, fiam, holnapután megint jövök erre! — Megsi­mogatja szöszke fejem és bal­lag egyedül, ballag tovább. Azóta mindig így él ben­nem ... Ahogy a gyermekkori dobolások belésimították szik­kadt, szálfa-alakját. Sok kemény év szállt el. Megroskadt már kicsit Vitéz Józsi bácsi Balatonban, hajá­ban fehér morze-jelek mutat­ják az elröpült idők nyomát. Cserzett, ráncos bőrét, sovány, beesett arcát 65 év szele barázdálta. Korán kezdte a nehéz gürcöt, 13 éves korában cselédnek hajszolta a szükség, s alig 18 éves, mikor már a Borsodnádasdi Lemezgyár hen­germűjében hajlong a forró vaslemez-halmok fölött. Kel­lett otthon minden falat ke­nyér, minden elpergett mor­zsát megsirattak*' négyen vol­tak testvérek. Iskolát csak hat elemit járhatott, a család te­hetségéből nem tellett több évre. De nem is vágyott ő több lenni, mint apja. Dolgoz­ni akart csak és élni becsület­ben, emberségben egy életen át. zödhetett róla, hogy az óra tényleg a művész gyomrában ketyeg. Mindez azonban semmi ah­hoz képest, amit elmebetegek és gyengeelméjű gonosztevők képesek lenyelni az utóbbiak legtöbbször azért, hogy a bör­tönből a rabkórházba kerül­jenek. Kórházi ORVOSOK JEGYEZTÉK FEL egy gyengeelméjű fiúról, akt az utcán elejtett egy sörösüve­get, melyet haza kellett volna vinnie. Félt, hogy otthon meg­büntetik, ezért külön-külön pa­pírba csomagolta az üvegcse­repeket és lenyelte. Néhány nap múlva a papírt kihányta, a cserepek azonban bent ma­radtak a gyomrában. Csak 16 nap múlva lett beteg. Nem ke­vesebb, mint 150 üvegcserép baj nélkül haladt át a nyelő­csövén, a gyomrán és a vég­belén, s csak egyetlen kis szi­lánk fúrta át a bélfalat. A kard nyelő nem „nyeli* le a kardot

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents