Népújság, 1958. július (13. évfolyam, 135-161. szám)

1958-07-27 / 158. szám

4 NEPŰJSAG 1958. július 27., vasárnap George Bemard Shaw (1856-1950) A z író gyermekkora szür­ke és száraz, az ottho­ni környezet ridegsége és nem­törődése korán önállóságra nevelte. Az otthoni környezet zenei műveltségétől eltekintve, végeredményben minden egyébhez — képzőművészethez, irodalomhoz — a maga erejé­ből jutott. A család tagjai a „saját út­jukon” mentek s ezt tette Shaw is. 15 éves korában már dolgozik egy telekügynökség­nél, ahol hamar megismerke­dik a kapitalizmus legsötétebb, legnyomasztóbb oldalaival. A proletárnegyedek lakbérét kell behajtania. Itt látta meg elő­ször a kapitalista társadalom embertelenségeit, itt tárult szeme elé a nyomornak, az em­beri elesettségnek, kiszolgálta­tottságnak az a képe, amit a kapitalista termelési rend te­remtett, s amelyből e társada­lom vékony, felső rétege a ma­ga gazdagságát merítette. Húsz éves, amikor London­ba megy. Szorgalmasan tanul és igyekszik ismereteit kiegé­szíteni. A darwinizmus lelkes híve lesz és már ekkor bejára­tos a forradalmi egyesületekbe és a radikális gondolkozók elő­adásaira. Nagy munkakedvvel fog a regényíráshoz. A felállított na­pi „normát” mindennap elvég­zi. Ha esett, ha fújt, ha későn jött haza, az öt oldalt megírta. Ha az ötödik oldal alján a mondat félbeszakadt, — Shaw akkor is letette a tollat, a mon­dat másik fele már a követ­kező napi adag volt. így szü­lettek ismert regényei, a Cashel Byron mestersége, Co- nolly úr házassága, Művész­szerelem, Trefusis úr, Éretle­nek. Regényei gyengén sike­rültek, ezt maga is tudta. Ké­sőbb örült, hogy akkor nem talált rá kiadót, mert talán úgy a regényírás mellett ma­radt volna és abban középsze­rűnél többre sohasem vitte volna. Regényei mégis jelen­tős állomást jelentenek fejlő­désében. Ekkor alakul ki ben­ne az a sajátos írásmód, hogy minden eseményt, cselekményt tudatosan, társadalmi össze­függéseiben ragad ki és szem­léltet. Mielőtt a szocialista eszmék­kel megismerkedett Shaw, ma­gatartásában lényegében pol­gári radikalista, ami a vikto­riánus-kori polgári „jómodor” kicsúfolásában, különcködő magatartásában, a burzsoázia s,megbotránkoztatásában’! me­rül ki. A döntő fordulat 1882-ben következik be, amikor Henry George, amerikai közgazdász előadását meghallgatja, amely a föld állami tulaj donbavéte- léről és a közvetlen adózásról szólt. Hogy még tisztábban lás­son, elolvassa Marx nagyjelen­tőségű munkáját, a Tőkét. „Ez pályám döntő fordulata volt. Marx kinyilatkoztatás volt szá­momra” — írja Shaw. Az ang­liai szocialista mozgalmakkal akkor kerül közvetlen kapcso­latba, amikor 1884-ben csatla­kozik a Fábiánus Társasághoz. A Társaság szocialista elveket vallott és nagy szerepe volt a Független Munkáspárt életre- hozásában, de később opportu­nista lett és része volt abban, hogy a párt áruló, centrista vonalat követett és elárulta a munkásosztály ügyét. Chaw, bár a Társaság vég- rehajtóbizottsági tagja volt, s mint ilyen, több fábiá­nus kiáltványt szerkesztett, mégis különbözött a fábiánus vezetőktől. Különbözött abban, hogy tudatosan sohasem dolgo­zott azon, hogy a munkásosz­tály harci szellemét leszerelje, hogy a munkásság érdekeit hátbatámadja, sőt a Fábiánus Társaság céljaitól igen messze álló munkát is végzett szak- szervezeti, mozgalmi vonalon. Mint drámaíró 1885-ben tet­te meg az első lépéseket ^ és egész drámaírói pályafutását általában a burzsoá erkölcsi aljasság, szellemi törpeség le­leplezése jellemezte. Ez a le­leplező, könyörtelen kritikai hang, Shaw drámaírói művé­szetének legnagyobb ereje. Ha drámáit megnézzük, vagy elolvassuk, önkéntelenül fel vetődik a kérdés, miért nem a munkásosztályt, az angol dolgozókat tette meg színda­rabja középpontjává? Ebben —< sajnos — osztálykorlátai akadályozták. Ha sikerült volna ezeket levetnie, akkor forradalmi perspektívát is tu­dott volna mutatni a mun­kásosztálynak, amelyen kiin- indulva kivívhatja szabadsá­gát. A munkásosztály nagy harcait csak kortársa, Gorkij tudta hatalmas erővel ábrá­zolni. Ennek megvoltak ere­dendő okai. Másként fejlődött a két ország munkásmozgal­ma. Angliában az uralkodó osztály nagy gyakorlattal ren­delkezett a munkásmozgalmi vezetők, a munkásosztály for­radalmi érzésű vezetőinek leszerelésében, és a munkás- osztály forradalmi pártja, az Angol Kommunista Párt, amely sokat segíthetett volna Shaw fejlesztésében is, csal: későn, a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom győzelme után alakult meg. Ezek a kö­rülmények magyarázzák, hogy Shaw drámái középpontjában csak a polgárság állt, csak polgári problémákat dolgozott fel, következésképpen drámái csak a burzsoázia kritikáját adják. (Szerelmi házasság, Warenné mestersége, Pygma­lion stb). \ munkásmozgalommal való közvetlen kapcso­lat hiánya és fábiánizmusa Shaw-t sokáig akadályozta abban, hogy mindannak, amit kritikai szemmel a polgári társadalomban olyan világo­san látott, levonja a végső konzekvenciáit és maga is for radalmárrá legyen. Helyzete ellentmondásosságát, valamint azt, hogy a fábiánus politika végül is a szocializmus győ­zelmére sohasem vezethez maga is világosan látta: „El kell-e tehát utasítanunk a fá­biánus módszereket és ba rikádharcos módszereihez kell-e visszatérnünk, vagy a pokolgéphez és gyilkosságok­hoz kell-e folyamodnunk? Ellenkezőleg: be kell látnunk, hogy mindkettő alapvetően hibás”. Shaw kezdettől fogva örömmel üdvözölte a bolsevik forradalmat. Amikor mások elfordultak, Shaw, az öreg fá­biánus megmutatta, hogy valódi igazság mégiscsak ben­ne van, és magasztos egysze­rűséggel kijelentette: „Szocia­listák vagyunk, az orosz ügy, a mi ügyünk”. Az első világháború után a háború alatti viszonylagos terméketlenséget, Shaw drá­maírói tevékenységének fel­lendülése váltja fel. Ebben az időszakban csaknem minden évnek megvolt a maga Shaw- újdonsága. (Szent Johanna, Szénásszekér, Olyan szép, hogy nem is lehet igaz stb.). Hírneve ekkor már világvi­szonylatban olyan nagy volt, hogy a burzsoázia taktikát változtatott vele szemben: megpróbálták Shaw-t a „haza szókimondó szent öregjeként” kezelni, akitől nem kell sem­mit sem rossz néven venni. Rangot, címet ajánlottak fel neki, amit ő a jól ismert gú­nyos humorával utasított el. Ugyanígy utasította el az 1925-ben neki ítélt irodalmi Nobed-díjat. Levelében súlyo­san bírálta a Nobel-díj ál­szent célkitűzése és a gyakor­lati tények közötti kiáltó el­lentét. Hiába próbálták rá­venni, hogy a díjat fogadja el, hajthatatlan maradt. A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom kitörésekor Shaw 61 esztendős volt; a polgári társadalom vele egy­korú tagjai közül kevesen tudták felfogni, hogy mily vi­lágtörténeti fontosságú ese­ményről van szó. De G. B. Shaw azon kevés haladó inte- lektüel közé tartozott, akik nemcsak megértették, hanem lekesen üdvözölték is a Nagy Októberi Szocialista Forradal­mat. A szocialimus építésének nagyszerű élményét az 1931- es esztendő hozta meg, ami­kor Shaw látogatást tett a Szovjetunióban. Itt saját sze­mével győződött meg arról, hogy nem tévedett, amikor 1917-ben azt gondolta, hogy a Szovjetunió ügye, az egész emberiség dolgozó millióinak ügye. Még az 1930—40-es kri­tikus időszakban is, amikor mindenki fedezékbe menekült, Shaw Sztálin és a Szovjetunió ... hogy napjainkban egyre több szó esik a békéről, ami­ből joggal lehet arra következ­tetni, hogy növekszik egy eset­leges világháború veszélye, mely a papírforma szerint egy­ben az utolsó is lesz, mert mint egy bölcs nyugati tudós cikké­ben olvastam, az atom- és hid­rogénbomba csak a rovarokat és a hüllőket hagyja életben, azok között pedig nem akad olyan hülye, aki újra háborút óhajtana. Nem úgy, mint Mr. Fire, aki most ott ücsörög jégbehűtött grape-fruitja mellett és rette­netesen ideges, mert ezek a szovjetek össze-vissza zavar­nak-mindent és kétségessé te­szik évek óta folytatott lelkes és akadályt nem ismerő uszí­tásuk eredményét. És ha bele­gondolok Mr. Fire helyzetébe, belátom, hogy van valami iga­za. Képzeljék csak el, hogy évek óta gyártja az atom- és hidrogénbombákat, se éjjele, s'e nappala (legfeljebb napalm­ja) és akkor akad jó néhány százmillió ember, aki azt sze­retné, hogy a drága pénzbe ke­rült bombákat egyszerűen ki­dobja az ablakon. Pedig Mr. Fire nem mai gyerek. Ő volt az, aki Szörmók néven, mint ősember, addig törte bozontos fejét, míg rájött arra, hogy nem célszerű hadászati mód­szer az, hogy a haragosok át­harapják egymás torkát, vagy egyszerűen kézzel laposra ve­rik egymást. Hosszas kutatások után feltalálta a bunkót, mely- lyel már sokkal célszerűbben mellett áll. Ezt sohasem bocsá­tották meg neki. A halála után bekövetkező .irodalomtörténeti“: szócsava­ró, ködösítő manővereket már előre látta. Illés Béla jegyezte fel azt a párbeszédet, ami egy szovjet író és Shaw között folyt le búcsúzásakor: „Re­mélem, Shaw elvtárs barátja marad a Szovjetuniónak? — Halálomig mindenesetre — felelte Shaw. — Hogy aztán mi lesz, azt nem tudom. Ahogy a nyugateurópai sajtó­viszonyokat ismerem, megtör­ténhet, hogy halálom után szovjetellenes leszek”. Valóban az angol burzso­ázia mindent elkövetett, hogy Shaw-t magának sajátítsa ki, irodalomtörténészei mindent elkövetnek, hogy „válogatása­ikkal” a szalonok számára el­fogadottakká tegyék müveit. Pedig nehéz Shaw haladó ta­nításait elkendőzni. Shaw az angol társadalom élő lekiis- merete volt és most is az. Ezt minden haladó ember tudja. Chaw, a Szovjetunióban tett látogatásán le- ningrádi pioníroknak Ígéretet tett — írja Illés Béla Shaw- nekrológjában —, hogy a ha­lott imperializmus fölött ő fog gyászbeszédet mondani: „Olyan gyászbeszédet fogok mondani — mondotta —, hogy a hallgatóság a nyitott sírba a szokásos göröngyök helyett sziklákat fog hajítani, vagy legalább is malomköve­ket“’. ígéretét rajta kívülálló ok miatt nem tarthatta meg- 1950. november 2-án, 94 éves korában meghalt. OLTAI RUDOLF A fösvény pétervAsara 27- én: Bigámista 28- án: Nincs előadás HEVES 27- én: Bigámista 28- án: Nincs előadás EGRI VÖRÖS CSILLAG 27—28-án: Időzár matiné: Maximka EGRI BRÖDY 27—28-án: Nincs előadás EGRI KERTMOZI 27—28-án: A tett színhelye; Berlin EGRI BÉKE 27—28-án: Ne várd a májust EGRI LAJOSVÄROSI KERTMOZI 27- én: Csendes otthon 28- án: Nincs előadás GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 27—28-án: Ne várd a májust matiné: Kémek a vonaton GYÖNGYÖSI PUSKIN 27—28-án: Gyermekkori, szerelem matiné: Áruló jel HATVANI VÖRÖS CSILLAG 27- én: Szállnak a darvak 28- án: Több mint gyanú matiné: őserdő foglyai HATVANI KOSSUTH 27—28-án: Emberek, vagy őrmesterek FÜZESABONY 27—28-án: A tettes ismeretlen 1958. július 27, vasárnap: 1953. A koreai fegyverszüneti egyezmény aláírása. (5 éve.) A Szovjet Hadiflotta Napja; 1848. Született: Eötvös Loránd fi­zikus, a róla elnevezett torziós inga megalkotója. (110 éve.) 1853. Született: V. G. Korolenko orosz író és demokrata. (105 éve.) NÉVNAP Ne feledjük, hétfőn: INCE kedden: MARTA Répás István (Lőrinci) felvétele fcriimfr *=> TEGNAP a járási MHS szövetség Hatvanban és Gyön­gyösön kibővített ülést tartott, amelyen megtárgyalták az or­szágos konferencia által meg­szabott éves munkatervet, és a II. féléves feladatokat. — A FELNÉMETI termelő- szövetkezet a fóti Gyermekvá­rosban épülő hevesi ház épí­téséhez 500 forinttal járult hoz­zá. => MA, A BÉLAPÁTFALVI és a nagytályai nőtanács nagy­szabású Anna-bált rendez a községi kultúrotthonban. <= DOMOSZLÓN 34 taggal baromfi nevelő szakcsoport alakult. A GYÖNGYÖSI járás terü­letén az utak felújítására ez évben 1 242 389 forintot tervez­tek. Ebből ezideáig 303.827 fo­rintot használtak fel.- A T K A R, VÁMOS­GYÖRK, Nagyréde községek­ből vásárolja fel az export­paradicsom zömét a MEK. Van olyan nap, hogy az atká- ri földművesszövetkezettől egy vagon paradicsomot is elszál­lítanak. = AZ UTÓBBI IDŐBEN a megye helyiipari munkásai kö­zül 16-an kapták meg a kiváló dolgozó jelvényt és oklevelet, s a vele járó egy-két heti fize­tésnek megfelelő pénzjutalmat. N^M/WWWWWWVWWWWVWWWWVWW^^WWWVWVW^^V^WVWWWW^^W^^WVWWVWWWNMAM/WWNWVWVWAAMAA/WVVyA/VWVW\/SAAAAAMAMAMMAAMMMí ##» hogy unalmas az élet. Mindig csak enni, tőzsdézni, autókáz* ni, fürödni a tengerben és skót wiskyt inni szódával? Mindig csak táncolni, meg csókolózni, meg minden? Unal* masak már a rulett-csaták, és coctail-partik. Valami izgalom kellene. Meg aztán e tömegek tudják, hogy ez a háborúsdi egy igen szociális ténykedés is lenne. Mert gondoljanak bele, hogy szerte a világon hány százezer munkanélküli kódorog üres hassal. E munkanélküliek örökké békétlenkednek, meg izgatják a többit is. Azt hiá­nyolják, hogy nem tudnak mit csinálni. Nosza! Mr. Fire meg* oldja ezt a problémát is. Kap* nak szép ruhát, papírtalpú ba* kancsot, finom komiszkenyé* rét, meg szép puskát. Utazhat­nak masírozhatnak és máris nem fognak unatkozni. Szépen kigondolta ezt Mr. Fire és a mögötte levő töme­gek, akiknek a száma, higgyék el, meghaladja a kétezerötszá­zat is. A dologban csak az sántít, hogy ezzel szemben két és fél milliárd ember nem akarja ugyanezt. Ezen azonban még nem gon­dolkozott Mr. Fire. Pedig ez sem lenne hiábavaló időtöltés. Csak ezt akartam mondani. HERBST FF.RF.tiir masabb harci eszközöket, míg­nem eljutottunk a második vi­lágháborúig, amikor már any- nyira tökéletesedett a techni­ka, hogy már nem is kellett ki­vonulni a harcmezőre, hogy az ember bekerülhessen a hősi halottak névsorába. Mert ugye­bár, Mr. Fireék feltalálták a repülőgépet, melyre kis vasból készült zacskókat akasztottak. E vaszacskókat megtöltötték Schwarcz tisztelendő úr pus­kaporával. Na már most. A re­pülőgépek az alvó városok fö­lé szálltak, lepotyogtatták eme kis zacskókat és az emberek arra ébredtek, hogy meg van­nak halva. Tiszta kényelem, olcsó, biztonságos, és ami fő, házhoz szállított. És most jutottunk el, a mi kedves grape fruitot szopogató Mr. Fire-ünkhöz, aki idegesen áztatja lábát a floridai ten­gerparton és azon méltatlanko­dik, hogy az emberiség nem méltányolja évezredek óta kifejtett áldásos tevékenysé­gét. De Mr. Fire még reményke­dik, mert érzi, hogy nincs egyedül. A háta mögött nagy tömegek állnak az egész vilá­gon. Nagy tömegek, akik bor­zasztóan szeretnének már egy kis háborút. E tömegek tudják, és eredményesebben lehet gyil­kolni. E bunkókkal felszerelte törzsét, és egy sötét őskori éj­szakán agyonvertek a szomszé­dos törzset, amelynek tagjai csak életük utolsó pillanatában döbbentek rá, hogy Szörmók egy világotrengetö találmány­nyal ajándékozta meg a sze­rencsés emberiséget: ezen a napon ugyanis feltalálta a há­borút. Körülbelül ekkor kezdődött a civilizáció is. Később egy derék hadmér­nök (szintén Mr. Fire egyik őse) valamelyik kőújság köz­mondások rovatában azt ol­vasta, hogy „ha rövid a bun­kód, toldd meg egy lépéssel” és ezen az okoskodáson felbuz­dulva, feltalálta a nyilat, mely még sokkal racionálisabb gyil­koló eszköz volt, mint a bun­kó. Evvel aztán csuda helyre kis háborúkat rendeztek, ahol az emberek egy nyílvesszővel az oldalukban megtanulhatták, hogy a technika és a civilizá­ció fejlődik. Persze, ezek a háborúk még nem nagyon tetszettek a mai Mr. Firenak. Mert miből állt akkor egy háború? A két csa­pat kivonult egy nagy térségre, ott hármat számoltak és élénk kiabálás és trombitaszó mel­lett egymásnak estek. Később a fejlődés folyamán, a hadá­szati tudomány feltalálta a stratégiát is, ami abból állt, hogy hármat számoltak, de nem estek egymásnak, hanem hátulról nyilazták le az ellen­felet. De a fejlődés nem állt meg. Egy jámbor, istenfélő szerze­tes, nem tudni, mi okból, de feltalálta a puskaport és evvel még érdekesebbé tette a há­borút. Sokkal több lett az iz­galom, sokkal racionálisabb a termelés. Szóval öröm volt há­borúzni. Ügy, hogy Mr. Fire dicső elődei minden alkalmat és ürü­gyet megragadtak, hogy össze­üssenek egy valamirevaló kis háborút. így feltalálták a keresztes háborúkat, amely abban kü­lönbözött az egyszerű, sima kis háborúktól, hogy itt kard he­lyett kereszttel verték agyon az embereket. Aztán voltak örökösödési háborúk, ahol két trónkövetelő egymásnak esett és amelyik a másiknak több katonáját ölte meg, az lett a király, mert bebizonyította, hogy érti a szakmáját. De ez még nem volt elég Mr. Fire elődeinek. Egymásután állítot­ták elő az izgalmasabbnál izgal-

Next

/
Thumbnails
Contents