Népújság, 1958. július (13. évfolyam, 135-161. szám)

1958-07-27 / 158. szám

1958. július 27., vasárnap

NEPOJSAg

5

— SZÁZHÚSZ HOLDON végezte el a tarlóhántást a mezőszemerei Új Világ Termelőszövetkezet. A termelő- szövetkezetek igénybe vesziK a gépállomások segítségét.- A MEGYE GÉPÁLLO-. MÁSAI sok helyen vontatókkal és autókkal segítik a termelőszövetkezeteket a Kodásban. így Mezőtárkány kan is.

Törődjenek többet velük •••

HÉTKÖZNAP Rózsaszent- mártonban. Megrakott kocsik kerekei bakognak a köves úton, lomha porfelhő kerekedik utánuk. Néhány motor zúg el a házak előtt; — dühös kutyák csaholása harsan itt-ott; asszonyok mosnak a fák árnyékában; lentebb épitik a járdát, mellette egy új ház falait rakják.

A tanácsház egyik hűvös szobájában Paraszt Imre ag- ronómus lapozgat a hivatalos papírok között. A szőlészeti ezaKcsoportról beszél, inkább csak statisztikai jellegű adatokat mond. Már 1955-ben mozgolódtak néhányan a helybeliek közül. Többen emlegették, hogy jó lenne alakítani egy szakcsoportot. Az ügyet húzták halasztgatták, nem volt olyan ember, aki sürgette volna. A hivatalos szervek is félvállról vették valahogy, s így történt, hogy egyévi latolgatás után alakult meg a szakcsoport. Közel 100 tagja van, ebből 10 bányász, a többi dolgozó paraszt. Hetvenöt hold oltványszőlő és 25 hold direkt- termőnek a birtokosai. Budapesten, a Murányi úton nyitottak egy borkimérést, mely jelenleg is működik. Az elmúlt évben nem dolgoztak ráfizetéssel. Pesten komoly értéket jelentő pincéjük is van.

EZEKRŐL beszélnek a papírok, melyeket az agronó- mus forgat. Számok és tények. Hogy közelebbről megismerkedhessünk a szakcsoport életével, felkerestük Nagy Gy. Jánost, az elnököt.

Rögtön panaszkodni kezdett, hogy kevés támogatást kapnak a hivatalos

szervektől, feléjük sem néznek.

— Erőlködünk, kapaszkodunk egyedül. Csak vagyunk és lézengünk — mondja.

Lézengésről azonban szó sincs, mert a szakcsoport, ha lassan is, de megtalálja a helyét. „Ha Mohamed nem megy a hegyhez...” — alapon dolgoztak. Jártak itt is, ott is, érdeklődtek, intézkedtek. A maguk erejéből borversenyt rendeztek márciusban. Apcról és a Gyöngyösi Borforgalmi Vállalattól látogatták meg őket, akiktől dicséretet is kaptak.

' — Nyolcvannégy bormintával indultunk, közel kétezren nézték meg a versenyt.

— örültünk volna, ha máshonnan is meglátogattak volna bennünket. A helyi tanácsra nem panaszkodunk, mert ha kérjük őket, segítenek.

AZ IDÉN NAGY tervek

megvalósítására szánták rá magukat. A szakcsoport úgy döntött, hogy 70 holdon telepít szőlőt. A munka már megkezdődött, a traktor szántja a földet. A gyakorlat azt mutatja, hogy ez évben 50 holdon végeznek a munkával, a többi tavaszra marad.

A szövetkezeti gondolat kerül szóba. Foglalkoznak-e vele, beszélnek-e róla a szakcsoportban? Az elnök válaszol:

— Nézze, nehéz dolog ez nálunk. Rózsába sok a kétlaki ember, s kevés az, aki csak a szőlővel foglalkozik. Legtöbbnek megvan az az egy hold szőlője, azt megdolgozza, kap a termésért 10—15 ezer forintot, s közben a bányában is ló fizetést vesz fel. Az ilyenek nem nagyon akaróznak!

— És a többiek?

— Mi vagyunk vagy tizen, meg ha jobban megnézzük, többen is akik akarnánk. De szeretnénk is, meg nem is. Megmondom miért. Nekem például az a meggyőződésem, hogy jobb lenne. Nem hivatkozók a gépekre, csak arra: ha az ember több pénzt tud befektetni. több haszna is van belőle. Csak attól tartok, hogy sok nem tekintené magáénak a szövetkezetét. Már pedig ez a legfontosabb.

Nagy Gy. János végül még a pesti kimérésről beszél. Engedélyt kaptunk egy poharazó megnyitására. 40 ezer forintot költöttek a helyiségre. Eleinte úgy tűnt, hogy érdemes volt. Gyarapodott a pénzük. Nem sokáig, mert az engedélyt visz- szavonták. Ma már csak „utcán át” lehet kimérniök a bort és így megcsappant a bevétel és a tagság kedve is. Azon gondolkodnak, hogy „bezárják a boltot.” Ezek után nem tudják a közös pincét megépíteni a faluban, kevés rá a pénzük.

ENNYIT LEHET elmondani a rózsaszentmártoni szakcsoportról, és még valamit. Törődjenek velük többet az illetékesek. Próbálják megszilárdítani a szakcsoportot, foglalkozzanak problémáikkal. Megéri, mert sok értelmes elgondolást lehet hallani a szakcsoport tagjaitól. És van egy mag, egy alap, melyre lehet és kell is építeni.

(hs)

Fontos dolog a burgonyabogár elleni védekezés

Megyeszerte általában jól halad a burgonyabogár elleni védekezés végrehajtása. A dolgozók megértették a rendelet mondani valóját és az elmúlt napokban a Növényvédő Állomás segítségével komoly harcot kezdtek újból a kártékony burgonyabogár ellen. Akadtak mégis községek, ahol nem vették komolyan ezt a munkát és nem tettek eleget a rendeletben foglaltaknak, így Egerszóláton, Andornak- tályán sem. Ezekben a községekben mai napig is csak 40 —50 százalékban állnak a burgonya porozással, permetezéssel. Több dolgozó paraszt ellen szabálysértési eljárást kellett indítani, mert a burgonyabogár elleni védekezésre felhívó rendelkezésnek nem tettek eleget, többszöri felszólításra sem.

lobban járnak a szövetkezeti tagok, ha közösen értékesítik a gabona-feleslegeket

Megyénk termelőszövetkezetei a kedvezőtlen tavaszi időjárás ellenére is gabonafélékből „jó közepes” termést takarítanak be. A nagyüzem fölénye évről-évre — de különösen ebben az évben — mutatkozott meg. A termelőszövetkezetek tagságának

szorgalmas munkája, valamint a gépi munka és a korszerű agrotechnika alkalmazásának hatására — a felmérések alapján — 2—2,5 mázsával termeltek többet kataszteri holdanként, mint az egyénileg dolgozó parasztok.

Az aratási munkálatokat tervszerűen — kapkodásmentesen — a gépállomások hathatós gépi munkával való közreműködésével lényegében befejezték. Az aratási munkák be; fejeztével soronkövetkezo

munkák — hordás cséplés, —- alkalmával „mint minden jó gazda’! a termelőszövetkezetek is számvetést csinálnak és döntenek a felosztás és a tartalékolás kérdésében.

A nagyüzem nemcsak a termelésben, hanem a megtermelt javak elosztásának kérdésében is megköveteli a tervszerűséget, az alapos gazdasági elemző munkát. Ha a megtermelt javak elosztása a termelés ismerete nélkül történik meg, akkor az kihat a gazdálkodás menetére, zavarokat okoz. Ezért szükséges figyelembe venni a jövő évi vetéstervet, előirányzatot, hogy a szükséges vetőmagot biztosítani tudják, valamint a felfutó állatállomány jövő újig való takarmányozását is. Ezért legfontosabb kérdés az üzemi alapot szolgáló vetőmag és abraktakarmány biztosítása.

Gabonából kell teljesíteni a termelőszövetkezetnek az állam iránti kötelezettségeket is. A földadóra vonatkozó kormányrendelet előírja, hogy

a termelőszövetkezetnek is kenyérgabonával kell teljesíteni azt. Szocialista államunk háztartásának biztosítása érdekében szükséges, hogy termelőszövetkezetek példamutató módon eleget tegyenek állam iránti kötelezettségeiknek.

Az üzemi alap és állami kötelezettség teljesítése után megmaradó rész szolgálja lényegében a tagok részesedését. Mi volt a gyakorlat az elmúlt időkben: Közös tenne lé* — egyéni értékesítés. Sok

termelőszövetkezet a tagok szükségletén felül osztott kenyérgabonát, amelyet a tagság egyénileg értékesített. Ezáltal, mint a múltévi esetek is igazolják, az állami árakat se kapták meg a szabad piacon. Nagyon fontos, hogy a termelőszövetkezetek — számolva az állami értékesítés lehetőségeinek kihasználásával — kenyérgabona feleslegeiket az állami felvásárlási telepek részére adják át. Azon túlmenően, hogy az állam 150 mázsás tétel után felárat biztosít és fizet ki, még további haszon is éri a termelőszövetkezetet. A 11/1958. kormányrendelet értelmében a természetbeni jövedelem után 10 százalékos, a készpénzbeni jövedelem után pedig 5 százalékos jövedelmi adót kell fizetni. Ezen túlmenően a szerződéses értékesítés bele— „Megszomjaztam.”

(Foto: Márkusa)

vA csontfaragó ember“

számít az árutermelési mutatószámok teljesítésébe, aminek teljesítése esetén a tér— melőszövetkezet esedékes tételeiből engedményv-az-'i/.

lesztést kap. vagyis kevesebb hitelt kell visszafizetnie az állam részére.

A gabonából eredő jövedelem helyes elosztásával keli megalapozniok a termelőszövetkezeteknek az üzem zavartalan menetét, egyben biztosítani a tagság kenyérellátását. E feladat kettős, mégis egységes egészet alkot. Ezért a termelőszövetkezetek irányításában részt vevő szakembereknek a legnagyobb segítséget kell, hogy megadják a tsz-ek részére, mert a helyes elosztás végrehajtásával tudjuk biztosítani az üzem zavartalanságát, állatállomány növekedését és a tagság jövedelmezőségének fokozását.

Schaffer Géza

AZ EMBER ment az utcán és felnézett az égre. Az ég reggel óta kitisztult, s a késő ősz fáradt, de mégis friss színét permetezte a városra. A fákon már nem volt levél, a kirakatüvegek vastagon ragasztott papírcsíkjaikkal úgy néztek ki, mint valami végtelen cellasor ablakai, amely mögé bezárták a nyugalmat és a csendet, bezárták a múltat és talán a jövőt is.

Az ember ment az úton és felnézett az égre:

—- Olyan, mint öt éve... Olyan, mint ötven éve... Ilyen lesz ötven év múlva is — mormolta magában, makacsul ragaszkodva az ötös számhoz, mintha valami szent és titkos szám lenne az. Az úttesten villamos csilingelt és katonai teherautó zörgött, a járdán járőrök cirkáltak a siető és fáradt arcú emberek között, bele-belenézve a fáradt emberek arcába.

Az ember kezében szatyor volt. A szatyorban kevés krumpli és liszt, amit a gyárban kapott reggel, az éjszakai műszak után. Krumpli és liszt és semmi más. Egy heti élelem! Harmadmagára. Zsebében ott lapult az igazolvány, a hadiüzem igazolványa. Az asszony örült amikor megmutatta. Nem megy a frontra, itthon marad. S ez az itthonmaradás egyet jelentett számára az élettel. A front, ez a szó fogalmat jeszalajka völgyében,

az Istállóskő -al/att lakik a csontfaragó erp^er. Hatalmas hegyóriások, zuhogó vízesések, kristály tisztig tavak között él, dolgozik évtizedek óta. Nevét már sokáig ismerik az országban, sőt lassan már túl az országhatáron is. Simon Károly erdész. neVe elsősorban nem foglalkozása, hanem művészete révén ismerős előttünk.

Az erdők koronás királyának, a szarvasbikának nemes trófeáját munkálja, formálja MlIStlán ügyességgel és türelemmel a „csontfaragó ember.1 Szarvas, őz-^gancsokból alakokat, tárgyakat, figurákat készít a népművész. A dobozok, kazetták, tálcák, brosstűk vadfigurái igaziak, élethűek. Látszik, hogy a mozdulatokat, testtartásukat az életből leste el faragójuk. Bizonyára rengeteg megfigyelés, apró részletekig menő gondos szemlélődés kellett ahhoz, hogy a kemény, élettelen csontban igazán élni tudjon a szarvas, őz, vagy vaddisznó alakja.

Simon Károly bükki ember. Mint a tenyerét ismeri a Bük- köt, az erdőt, a vadakat. Nyitott könyv előtte a természet, olvasni, tanulni tud belőle és ezt a tudományát gazdag,

egyre mélyülő művészetében I gyümölcsözteti is. Simon Károly az egyszerű bükki ember, az erdész, a népművész, megyénk egyik büszkesége, és nyugodtan elmondhatjuk, hogy egyik legjobb csontfaragó művész az országban.

NEMRÉG KEDVES, barátságos otthonában, családja körében látogattuk meg őt. Megnéztük kis műhelyét is, ahol mint felesége mondta, bizony néha késő éjszakáig dolgozik hallatlan türelemmel és kitartó szorgalommal a férje. A szobácskábán erős csontszag érződött, a köszörült, a csiszolt agancs erős, orrfacsaró szaga. A kis asztalkán, kések, ap- róbb-nagyobb fúrók, vésők és a Simon Károly által összeállított és tervezett „motorfúró”. Ez hát a műhely, ahol dolgozik, a „csontfaragó ember”

Bent a szobában a gondosan elkészített tárgyak. Gyönyörű agancscsillár, pálinkás készlet, gyufatartó, kazetták és díszes gombok. Minden darab egy igazi műremek, igazi művészi munka.

Simon Károly művészetét legutóbb Egerben a Heves megyei napok alkalmából rendezett kiállításon csodálhatta a közönség. Faragásai, munkáinak legjava ott van a brüsz- szeli* világkiállításon is.

SIMON KAROLY személye, művészete bizonyíték arra, hogy népművészetünk gazdag és igazi művészet. Ez a művészet ma már nem elhanyagolt, parlagon hagyott falusi próbálkozás, hanem igazi népi, nemzeti érték, melyre büszkék vagyunk és amellyel bátran állunk ki a világ elé.

SZALAY ISTVÁN

Van elegendő áru, két üzlet nyílik a füzesabonyi járásban

Nagy gondot fordítanak a füzesabonyi járásban a községi földművesszövetkezeti boltok áruellátására, s a külterületek bolthálózatának növelésére. A járási tanácstól kapott értesülés szerint Nagyúton az új-telepen vegyesboltot nyitnak, s Poroszló egyik külterületén

GYURKÓ GÉZA:

Ember az utcán

lentett felesége számára, — a halál fogalmát. Az itthon: az életet. Egy üveg bort ittas meg az igazolvány örömére. Egy egész üveggel és be is csíptek egy kicsit. A gyerek értetlenül, de mégis vidáman vett részt az öröm és a bor okozta mámor és a mámor okozta öröm vigalmaiban.

Fél éve, vagy tán még több is! S most krumplit meg egy kevés lisztet visz a szatyorban. Meg kenőmájast szójából. A kenőmájas sárga és porlik, mikor a fekete kenyérre keni az asszony, de minden szemét felcsipegeti, nehogy kárba- vesszen, mert a szója tápláló és erőt adó — így mondják. Az erőre pedig szüksége van az embernek, akin most nemcsak a gyári munka, de az otthoni háztartás gondjainak jórésze is nyugszik.

AZ EMBER ment az utcán és gondolkodott. Meddig tarthat még? Talán egy hónapig? Talán egy évig, vagy talán már holnap vége? Nem lehet tudni. A légiriadók lassan már nem a munka, az élet szünetét jelentik, hanem megfordítva: a munka, az élet meg-meginduló zavart sodrása jelzi, hogy most szünetel a légiriadó. Mire riasztanak, valahol a város másik pontján már zuhognak a bombák, házak dőlnek össze, emberek pusztulnak el ordítva és imádkozva, sírva és átkozód- va és részvétlenül. A halál már nem borzalmas és nem távoli: mindennapos. Mint az ebéd, az asszonyi csók, a munka, a pohár víz. Hozzátartozik a élethez.

Azelőtt soha nem gondolt a halálra, aztán egy időben mindig. Félve és szűkölve, ki nem mondva, de a halálra gondolt. Amely váratlanul és orozva jön, hogy aztán utána ne jöjjön semmi. Félt. Nem is a haláltól, mert senki sem tudja, mi az, hanem az élet elvesztésétől, mert az életet ismerte, nyögte, átkozta és szerette. Most már jóideje ismét nem gondol a pusztulásra. Ahogy a halász sem gondol vízre, az ember a levegőre: hisz rajta, benne él, s minek a természetest latolgatni. A halász is belefulladhat a vízbe, a levegő is hozhat véget, —• csak a halál nem?

Már nem magát féltette. Mindig rettegve fordult be az utcájukba, hogy vajon az éjszakai bombázás után áll-e még a ház? Élnek-e még? Soha nem mert határozottan gondolni a gyerek, az asszony

halálára, soha nem próbálta maga elé képzelni a megsápadt, vértelen asszonyi szájat, amelyet lepecsételt a pusztulás, a gyerek lehunyt szemét, amely olyan lehet, mint valami halotti maszk,

— soha nem mert erre gondolni. S mégis, mint valami rémes vízió, kísértette őt a kép munka közben és munka után, otthon is, gyakran még álmában is.

AZ EMBER ment az utcán, kezében ott himbálódzott a szatyor, más emberek is jöttek vele szemben, kosárral, szatyorral, sietve, kutató, kereső szemmel, olyan arccal, amelyre már véglegesen és úgylátszott örökre rátapadt a riadtság és a félelem. A falakon plakátok, el sem olvasta őket, mindennek tudta a végét: felkoncoltatik . .. felkon- coltatik ... felkoncoltatik .. . Mint valami őrült dal még őrültebb refrénje.

— Egy pillanatra, szabad?

— hallott egy hangot. Megtorpant és önkéntelenül is a zsebéhez kapott, ahol az igazolványát tartotta. Tüzet kért tőle valaki. Férfi, az is szatyorral.

— Mit kapott? — kérdezte a másik, miután kifújta az első füstöt.

szintén vegyesbolttal javítják a lakosság ellátását.

A községi boltoknál két- három hétre elegendő árukészlet tartalékok vannak, s a megrendelések nyomán folyamatossá tudják tenni az áruellátást.

— Krumpli ... liszt, meg szójamájas — mondta egykedvűen.

— Ahá... én tegnap kaptam ... Ma főz utoljára belőle az asszony... Tudja négy gyerek ... Meddig tart még ! — legyintett a másik és aztán ijedten, köszönés nélkül elsietett. Mire körülnézett már nem is látta, ki volt az, aki tüzet kért tőle, ki volt az, akinek egy ismeretlen ember előtt tolult a szájára a mindenkit foglalkoztató kérdés.

Az ember ment az utcán, kezében a szatyorral, akaratlanul is elmosolyodott a másik ijedtségén. De megértette! Nemcsak félni kell megtanulni. hanem hallgatni is. A fecsegés, a gondolatok őszinte kibeszélése alapos ok a félelemre, — a haláltól való félelemre.

Még tíz perc, s otthon van.

... A légiriadó megint késett. A bombák és a halál nem. A csomagoló papírral letakart halott makacsul markolta a szatyort, amely úgy kandikált ki a papír alól, mintha azt figyelné, mi lesz a 'szétszóródott krumpli és liszt sorsa. Az ég reggel óta kitisztult, s a késő ősz fáradt, de mégis friss színét permetezte a romosodó városra.

OLYAN VOLT az ég, mint öt éve... Olyan mint ötv^n éve ...