Népújság, 1958. július (13. évfolyam, 135-161. szám)

1958-07-23 / 154. szám

4 NÉPÚJSÁG 1958. július 23., szerda Reklámok nyomában nappal, este A HÍRVERÉS NEM újkeletű találmány, nem is a XIX. szá­zad szülte. Anekdoták mesélik, hogy a késő-császárkori Ró­mában a költők versenyét az a fiatalember nyerte, aki „verse- zetében” (elég hosszú lehetett) fennhangon dicsérte ötvenegy- néhány illatgyáros és piperés áruját. Ebből is látható, hogy a hírverés, a reklám mindig egy kicsit a nők kíváncsiságá­ra és kiszolgálására szolgált. Az idősebbek emlékezhet­nek rá. hogy húsz-harminc év­vel ezelőtt még a kocsmák és ivók aitajainál látni lehetett a sallangot, amely ivásra hívta az embereket. A fodrászok (nem merem borbélynak írni, mert borotváló mesterem meg­haragszik rám) aranyszínű, pa­lacsintasütő-formájú bádoggal hirdették mesterségüket. A csizmadia céhnek és mesterei­nek éppúgy megvolt a rek­lámja. mint a gyertyásoknak, vagy a mézeskalácsosoknak. A reklám mindig úgy és olyan eszközökkel dolgozott, hogy a pénzét kiadni készülő figyelmét megfogja és oda menjen vásárolni, vagy köl­tekezni. ahová a hírverés irá­nyítja őt. A modem reklám sokféle. Itt művészi, ott hivalkodó, amott majdnem tűrhetetlenül han­gos, megint másutt szerény kézirajz. A labdarúgástól a tejivásig mindent „szájára vesz” a reklám. Az útkereszte­ződéseknél festett öles táblák hirdetik a színház és a keres­kedelem működését. Szövegek jönnek és tűnnek el az utcai járókelő szeme előtt, külön­böző színű és nagyságú betűk­kel. Ezeket a nagy táblákat vagy elolvassa az ember, vagy únottan kikerüli. Ki-ki érdek­lődése szerint. Az olyan hir­detést azonban, amin alakok szerepelnek, egy-egy szenve­dély, vagy drámai jelenet hő­se vagy hősei, azt az emberek legtöbbje megnézi. Az alkoho­lizmus elleni küzdelem most megjelent plakátján ’ például egy uborkaorrú részeges és egy derűs-kedélyű köpcös férfi állnak egymással szemben (in­kább csak a tejes áll) és arra biztatja az ivóst is, meg a já­rókelőt is, hogy inkább a te­jet igya a szesz helyett. Most már csak az a kérdés, hogy az utcai vándorok közül ki olvas­sa el a tejet propagáló plaká­tot az italbolt meglátogatása előtt és ki olvasná el — ha tudná — az italbolt megtekin­tése után. EGERBEN MINTEGY nyolc- helyen ragasztják ki a reklám- papirokat és több helyen állí­ III. tanak ki lábonálló vászonpla­kátokat. Messzire mosolyog a Zizi bájos fiú-arca, üde szín­folt a hirdető táblákon a mű­vész kivitelű „Ismerd meg Ba­ranyát!” — című sorozat. Még láthatók itt-ott a Heves me­gyei napok sötéttónusú, fi­gyelmet megragadó plakátja. Nem tartom eléggé művészi­nek a filmszínházak nyári lá­togatását szorgalmazó plaká­tot, mert a színelosztás és a szöveg elhelyezése nem köti le érdeklődésünket: közelebb kell menni a. hirdetőoszlophoz, aprólékosan el kell olvasni a szöveget, míg végre rájövünk, hogy a hirdetés eszmei tartal­ma és gyakorlati ajánlata nem a legsikerültebb. Arra hívja fel ugyanis a reklám a mozi- láWató közönséget, hogy a kánikulai mozijegyeket rakja élére, aztán küldie be ide és ide. ezzel belép a versenybe, és vagy nyer. vagy nem nyer. Az Ibusz plakátjai éppen idegenforgalmi jellegüknél fogva mindig valamely látvá­nyosságot vetítenek a rek­lámra, tehát művészi eszkö­zökkel kell dolgozniok. Persze, megtörténik az a ragasztási eset, hogy az Ibusz plakátot lefedik egy újabbal. így aztán ilyen szöveget olvashat az em­ber az egri buszmegállónál: Alkohol helyett — inkább te­jet — Esztergomba. A HANGOS REKLÁM az utca állandó eseménye. A megafonok nagy tért ölelnek át és akár akarja a gyalogjáró, akár nem, értesül arról, hogy a Kiskereskedelmi Vállalat itt, vagy ott, ilyen vagy olyan ki­árusítást rendez — óriási lehe­tőségekkel, rendkívül gazdag választékban és mélyen leszál­lított árakon. A szöveget még csak derűvel és növekvő vá­sárlási kedvvel hallgatja a fo­rintjait ugrasztani készülő ál­lampolgár, de amikor egy le­mezt (aszongya, hogy: Nem adlak másnak...) egy nap alatt ötvenszer tesznek fel a min­dent eltűrő gramofonra, azt főképpen szeles időjárás ese­tén csak borzadva tűri. így nappal. Az esti reklám minősége halkul az éjszakába boruló nyugodni vágyással. A neonfényű feliratok a Lottó, vagv a Színház bejárata felett, a pénzintézetek portáljainál, vagy a vendéglők bejáratánál arra jók, hogy a vacsora után sétáló házaspárokat és szerel­meseket behívja ide vagy oda: vagy egy szerencsés tippelés- re, vagy egy színházi estére, vagy meghitt beszélgetésre sör, bor, vagv fekete mellett. ÖRÜLÜNK A REKLÁMOK­NAK. mert felhívják figyel­münket olyan eseményekre, vagy lehetőségekre, amikről jó tudomást szereznünk. Szeret­jük a nagyobb ünnepi esemé­nyek szellemes propagandáját. Megnézzük a mozik ügyes pla­kátjait. elolvassuk a labdarú­gó mérkőzések, jelentőségük­höz kissé túlméretezett kiírá­sait, nem kerüli el figyelmün­ket a színház bemutatóinak ál­ló utcasarki vászonplakátia sem. Az utcai ember minden iránt a gyermek mohóságával érdeklődik. Egy kérésünk azért mégis lenne a Hirdető Vállalat egri kirendeltségéhez. Egerben a műemlékek óriási idegenforgalmat jelentenek. A plakátragasztó-helyeket tehát úgy kellene kijelölni, hogy a belvárosban ne bántsák az ut­ca összképét. Ne tolakodjanak a műemlékek elé a reklámok. És csak a kijelölt helyre ra­gasszanak. (f. a.) Füleljen Ide kissé Észrevette-e már, hogy két fülének különböző a for­mája, sőt egyes esetekben nem is egyforma nagy? Lehet, hogy tü­körbe nézve, nem is veszi ezt észre, de fényképeztesse le a két fülét kü- lön-külön, tegye egymás mellé a képeket és meg­látja, hogy így van. Ha pedig vélet­lenül formára és nagyságra is egy­formák, akkor va­lószínűleg nem pontosan egyfor­ma magasan he­lyezkednek el az arc két oldalán. Viszont, ha nagyságban, mé­retben is, elhe­lyezkedésben egyaránt egyfor­mák, úgy büszkén vállon veregetheti magát, mert majd­nem egyedülálló jelenséggel dicse­kedhet: ez ugyanis egymillió eset kö­zül egyszer fordul elő. De talán arról sem tud, hogy amikor ön már •rég megállt a nö­vekedésben, a füle még tovább nő? ..., Születéskor- nőni kezd és haláláig állandóan nő, ön, asszonyom, nagyon büszke apró, formás fü­leire, mire azon­ban eléri a 40 évet, füle már lényege­sen nagyobb lesz és nem is olyan formás többé. 1958. július 23, szerda: 1952. Az egyiptomi forradalom évfordulója, (6 éve). 1863. Wagner Richard első pesti szereplése, (95 éve). 1793. Született: Jan Kollar szlo­vák költő, (165 évé). NÉVNAP Ne feledjük, csütörtökön: KINGA — A POROSZLÓI állami gazdaságban július" 16-ig a KISZ-fiatalok és az idősebb dolgozók versenyben voltak. Ezidáig 290 holdat vágtak le kombájnnal, aratógéppel pe­dig 400 kát. holdat.- ŰJ FAZONÁRUKAT le­hat vásárolni a közeljövőben az Állami Áruházakban. A vá­laszték különösen női ruhák­ban, női és férfi cipőkben bő­vül. — A BORSOD—HEVES megyei Állami Gazdaság és a KlSZ-bizotlság felhívására az aratási munkák versenyé­nek értékelését augusztus 15-én tartják.- EGY VAGON CITROM érkezett Egerbe az elmúlt na­pokban. A citrom árusítását megkezdték a boltokban. — A POROSZLÓI Állami Gazdaság KISZ-traktorosai az idősebb traktorosokkal karöltve, ezidáig 92 mázsa üzemanyagot takarítottak meg.- 103,5 SZÁZALÉKRA tel­jesítette második negyedévi tervét •a kereskedelem me­gyénkben. ' —JÚLIUS 25-ÉN, pénte­ken, Egerben, délelőtt 9 óra­kor, a. városi tanács tanács­termében az üzemek igazga­tói, párttitkárai, KlSZ-vezc- tői, üb. elnökei értekezletet tartanak, melyen megbeszé­lik az első féléves munka eredményeit és a II. félév munkatervét.- 50 SZARVASMARHAT vásárol a közeljövőben hizla­lásra az atkári Micsurin Tsz. III. A házakban központi fűtés, hideg-meleg víz, sok-sok tele­vízió és az oly kedves karton­függönyök. Terítő, falvódő, függöny mindenütt a legol­csóbb és művészi ízléssel min­tázott kartonanyagból ké­szült. Nagyon drága lehet ezt így építeni, mondom Munknak. Érthetetlenül néz rám. Drága, — mondja. Igen, nagyon drá­ga. Másnap a bábszínház igaz­gatójával beszélgetek a kér­désről. Újból felteszem a kér­dést: nem nagyon drága, nem túl költséges ez? Ö sem érti. Drága, válaszolja ugyanúgy, persze, hogy drága. De én csak akkor értem meg, miért olyan magától ér­tetődő ez számukra, amikor Műnk kalauzol végig a régi város utcáin. Szétfeszíti a büszkeség. Rángat, cihái ben­nünket magával, egyik házból ki a másikba be, s közben egy-egy félmondat: ez még egy évvel ezelőtt nem volt. Majd egy év múlva már itt is lesz. Ez is rom volt, per­sze. Tetszik, ugy-e tetszik? — ragyogja a szeme. Hát igen. A lengyel utolsó­sorban Varsóért, az új Varsó­ért szorítja még mindig ösz- szébb a nadrágszíjat. Varsó múltját elpusztították: Varsó új múltat épített magának. Szebbet, mint a régi volt. A könnyeinket nyeljük, amíg a Város történetét hallgatjuk. Este színházba megyünk. A Lalka nevet viselő bábszín­házban megnézzük Andersen egy mesejátékét, a Tűzszer- számot. összehasonlíthatatla­nul modernebb, magasabb színvonalú, mint a mi báb­színházunk. Igaz, most június­ban nyerték meg a bukaresti bábfesztivál nagydíját, még­hozzá Obrazcov előtt! Büsz­kék is rá nagyon. A Klasszikus Színházban Wyspiansky: Boleslaw Smialy című, a mi Bánk bánunkra emléketető történemi tragé­diáját látjuk. A színpadképek csodálatosan szépek, a rende­zés kitűnő, a társulat összeté­tele azonban nem a legjobb. A színésznők gyengébbek a vártnál. A Drámai Színházba is el­megyünk végül, s megnézünk egy felvonást, Mrozsek: Poli- cija című szatírájából. Nagyon mulatságos lehet, a közönség hullámzik a nevetéstől. Sőt! Miután a darab tartalmát már ismerjük, a kitűnő fősze­replőn — olyan Peti Sándor féle — rry is rengeteget ne­vetünk. Itt is újra el kell mondani a lengyel színpadké­pek szépségéről, jóságáról, ol­csóságáról szóló dicshimnuszt. Miért nem megyünk már ki végre egy kis tapasztalatcse­rére?! A kulturális beszámolóhoz tartozik — bár nem varsói élmény — a La Strada című olasz film is. Az 1957-es can- nesi filmfesztivál díjazott filmjét még Zakopanéban láttuk. Érthetetlen, hogy ezt a csodálatos alkotást miért nem mutatták még be ná­lunk. A film témája korunk világszerte általános, nagy problémája: a magányosság. Velőkig hatóan mondja ki ta­nulságát: ne hagyjuk egymást egyedül, emberek! A legna­gyobb élményt Giulietta Mas- sini, a főszeplőnő és a film kísérőzenéjét szerző Nino Ro­ta nyújtják. Be kéll számolnom a film­híradóról is, amelyik olyan eleven és kedves, hogy egy rövid játékfilmmel felér. Pél­dául azt tárgyalja, hogy mi­ért érkezik későn a tej a tejboltokba. És bemutat egy kedves, szelíd tehenet, ame­lyik felmegy a minisztérium­ba, és kihallgatást kér, mert már nem tűrheti, hogy a la­kosság őt szidja a pontatlan­ságért. Másnap folytatjuk a város­nézést. Vásárolni szeretnénk néhány dolgot, keressük az üzleti negyedet. Kiderül, hogy nincsen. Általában kevés az üzlet Varsóban. Most veszem észre, hogy éppen ez az, ami oly kevéssé hasonlít az eddig látott nagyvárosokra. Látoga­tás a Krokodilban, a lengyel egzisztentialisták észpresszó­jában. Itt jegyzem meg, hogy Lengyelországban a „virágoz­zék minden virág” elv teljes mértékben érvényesül. Sokfé­le és sokszínű művészeti irány egymás mellettiségét láttuk, képzőművészetben, színház­ban, irodalomban egyaránt. Sajnos, az egyik legszélsősé­gesebbet, a „Ló kabarét“ csak hírből ismerjük meg, lengyel barátaink szerint nagyon te­hetséges fiatalok csinálják. Anyagi kérdésekről érdeklő­döm. Válaszul a Nova—Huta-i színházat hozták fel, híres formalista előadásaival, és hozzáfűzték, hogy ez a szín­ház is éppen annyi támoga­tást kap, mint a többiek. Az állam nem sajnálja a pénzt a kísérletezésre. Visszatérve az egzisztencia­lista eszpresszóra: rémes hely. Sötét, fülledt, a kék és vörös világítás azt akarja jellemez­ni, hogy pokolba érkeztünk. Kis dobogó a terem végében, itt is színházat szoktak játsza­ni. Egyébként drágád és rossz a fekete. Különösen feltűnő, hogy nem találunk újat az itt üldögélő közönségen, bármelyik más eszpresszóban illetve kaviar- nában is hasonló az összeté­tel. A lengyel férfiak, 25 éven felül általában szolid, kicsit rosszul szabott öltö­nyökben, 25 éven felül álta­lában szolid, vagy enyhén kockás ingekben járnak. Mel­lényt nem látni. 25-ön alul vadmintás ingek — néha iga­zán nem is Ízléstelenek — és néha egy-egy rémes ame­rikai nadrág látható. Sokkal szegényesebb benyomást nyújt, mint a magyar férfiak öltözködése. A nők általában az olcsó karton és krepp anyagokban járnak, nem konfekcióban, mert az drága és csúnya. így a ruhák na­gyon változatosak, és miután a textiltervezőik csodálatos dolgokat kreálnak, ez az ol­csó öltözködés felveszi a ver­senyt akár Béccsel is. A ki­tűnő mintájú ruhákhoz méter hosszan lelógó gyöngysorokat hordanak: teklát, fagyöngyöt, amerikai gumigyöngyöt, vagy akár mezőgazdasági terméke­ket. Csinálnak gyöngyöt ubor­kamagból, rozsból, kukoricá­ból. A cipőipar azonban nagyon gyenge. A cipők csúnyák és vérfagyasztóan drágák. A magyar import cipőt szeretik, jó és viszonylag olcsó, a ná­lunk 200 forintba kerülő szandált 350.—, a 200 forintos körömcipőt „mindössze” 500— 600 zlotyért hozzák forga­lomba. ■ KÖLTŐK ÉS VERSEK m FAZEKAS ISTVÁN: Juli néni Juli néni öreg asszony, cserzett arcán, mint ezüst tallér, sok ernyedt ránc fityeg. A kupából, s vödörből a víz kiioccsan, ahogy házunk előtt napjában eltipeg. A vízloecs végigfolyik bokáján. — látod, lehajtott fejét lehúzza a hatvan év. s az alázat, mert mindig másnak mos szennyest... A kékítő, s lúg kimarta életét. Az idő teknő fölött szállt el felette, Sokat szólna erről, ha élne Bárciné. — Reggelente sok vizet behord az udvarba! Lesd meg egyszer, öreg keze tisztább bárkiné’. (1958) ANTALÉY ISTVÁN: Meleg sör Jobb lenne most hús irodák mélyén lapulni, vagy gyorsvizű patakba lépni, mindent feledve, árnyas fák alól lesni a szikrázó eget, mint itt, a vonaton dobozba zárva, összesülni.,. Megjött a nyár, minden hevével és tiizével, s most meg kell vívni e csatát is, hogy termékeny legyen az élet. S most is csak lelkes tett segit, hiába jön az italos, melegedett sörével, a szomjúságot az nem oltja, csak undor kél szájból-gyomorba, amint a sárga lé löttyen, édeskésen, és lomhán, mint a vers, amelynek nincsen mondanivalója. PAPP MIKLÓS: ESŐ LEGYÉL Göbös ujjú, gubbasztó szegények pénzt kuporgottak: gyűlt a kincs-halom, hit, ember, föld: vásárolt cifra lom, • „az én; az enyém” — szólt a költő-ének s kufárok szava; de most a földi égnek munkálkodunk s a régi-rossz malom nem őröl már és friss-fiatalon, dal-gyertyáimon piros tüzek érnek: légy szél te is és lélek-magvadat szórd minden szívbe, légy víz, földeket tégy termővé teremtő képzelet: légy táplálék és éhes, sok halak egyék magukká tested s éneked a földön szálljon: a föld felett! FILM: A tett színhelye Berlin NDK film A Kelet-német nyomozóhatóságok szikratávíróin, telefon- készülékein száll a hír: a berlini zónahatár közelében meg­gyilkolt férfit találtak. A rendőrautók már néhány perc múlva szirénázva süvítenek a tett színhelyére, a helyszíni szemle után megindul a nyomozás. Hiába azonban minden erőfeszítés, hiába kérik a nyugatberliniek segítségét: a gyil­kos kilétét nem tudják felderíteni... Az ismeretlen tettes után folyó nyomozást és egy szere­lem történetét mondja el az Eger Kertmoziban július 24— 30-ig bemutatásra kerülő „A tett színhelye Berlin” című né­met film. Főszerepben: Hartmut Reck, Annegret Golding, Rudolf Ulrich. EGRI VÖRÖS CSILLAG Bum, a katona EGRI BRODY 101-es sas EGRI KERTMOZI Az éjszaka szépei EGRI BÉKE Nincs előadás EGRI LAJOSVÄROSI kertmozi Nincs előadás GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Tavast GYÖNGYÖSI PUSKIN Anatol úr kalapja HATVANI VÖRÖS CSILLAG Argentínától Mexikóig HATVANI KOSSUTH 45-ös körzet nem válaszol FÜZESABONY Kicsik és nagyok HEVES özönvíz előtt PÉTERVASARA ügy ember frakkban mezei éva : Ismerjük meg egymást Lengyelországi útinapló

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents