Népújság, 1958. július (13. évfolyam, 135-161. szám)

1958-07-23 / 154. szám

1958. július ZS.i szerda sbpüjsäö 3 Kiken múlik, lesz-e és mennyi lesz az 1958. évi nyereségrészesedés ? Ez év első hónapjaiban kel­lemes meglepetések érték az üzemek dolgozóit. Kiosztották a nyereségrészesedést. A bá­nyákban, cukorgyárakban, a gyöngyösi és egri üzemekben ünnepélyes keretek között ad­ták át a múlt évi többletmun­ka és takarékosság gyümöl­csét; a sok helyen három— négyheti fizetésnek megfelelő nyereségrészesedést. Akkor fogadalmak hangzot­tak le, ígéretek a további jó munkára, hogy jövőre még nagyobb nyereséget érnek el az ország és maguk javára. Ezt fogadták az üzemek vezetői, a műszakiak, a mun­kások, s egy akarattal kezd­tek kutatni a veszteség csök­kentésének lehetőségei után. S ehhez a nagy munkához, ahogy annak idején beszéltek róla, minden ember segítsé­gét, hozzájárulását várták és várják. Mert kiken múlik az, hogy lesz-e nyereség, s ezután nyereségrészesedés? Egyedül áz üzem vezetőin talán? Raj­tuk is. A munkásokon talán? Rajtuk is, de egyik sem tud­ja kivívni a másik segítsége nélkül. A portástól az igazgatóig, segédmunkástól a főmérnökig mindenkinek hozzá kell já­rulni a nyereség , megszer­zéséhez, csak így érhető el, hogy ezt az évet még na­gyobb nyereséggel zárják üzemeink, s a jövő év első hónapjaiban vastagabb borí­ték jelezze a múlt évnél is több, megérdemelt nyereséget. Igen, a nyereség megszerzé­se még a portásokon is mú­lik, ha nem őrzik éberen a gyár vagyonát, ha szemet- húnynak afelett, hogy a tol­vajok, fusenálók szabadon vi­szik az árut, anyagot, a lo­pott holmikkal együtt kiván­dorol a gyár kapuján a nye­reségrészesedés is. Vajon az egyszerű munkás mivel járulhat hozzá a nye­reségrészesedés anyagi alap­jainak megteremtéséhez? Mindenekelőtt takarékos jó munkájával, azzal, hogy nem­csak maga törekszik erre, de munkatársait is takarékos­ságra ösztönzi, nem nézi tét­lenül a pocsékolást, a lopást, — de még a naplopást sem, mert az ő pénzét lopják, az ő nyereségrészesedését csök­kentik az üzemi tolvajok, ló­gósok, fuserálók. Hozzájárulhat úgy is,_ hogy Újításaival segít nyereségessé, vagy rentábilissá tenni a ko­rábban veszteséggel gyártott áruk előállítását, egyes mun­kafolyamatok gyorsítását. Sok, nagyon sok múlik az újító­kon. A Gyöngyösi Váltó- és Kitérőgyárban az újításokból kapták a nyereségrészesedés anyagi alapjának nagy részét. De sok más üzemben is volt hasonló helyzet, ahol az újí­tóknak köszönhető, hogy nye­reségrészesedést fizethettek. A munkások előtt szinte korlátlanok a lehetőségek a nyereségrészesedéshez szük­séges összeg előteremtésében. Ha takarékoskodik az anyag­gal, ha él az üzemi demok­rácia adta jogával, s minden termelést akadályozó hibára felhívja az üzemvezetőség fi­gyelmét, ha elmondja javas­latait a termelés jobbá téte­lére, ha tevékeny részese az üzemi tanácsi határozatok megvalósításának — elősegíti a nyereség növelését. A fiatalok, akikre mindig számítani lehet az emberek életét jobbá és szebbé tevő mozgalmaknál — szintén nagy feladat hárul a vállalatok nyereségének növelésénél. Az Erőmű fiataljai által indított takarékossági mozgalom ered­ményei azt mutatják, hogy az üzemek fiataljai sokat tehet­nek ebben az ügyben. Csak a második negyedévben az eddigi jelentések szerint több mint egymillió forinttal já­rultak hozzá a nyereségrésze­sedés anyagi alapjának növe­léséhez — takarékosságukkal, társadalmi munkájukkal. Az olyan tettek, mint a Mátravidéki Fémművek fia­taljaié, akik 300 000 forintos lemaradástól mentették meg üzemüket, vagy a bányászfia­taloké, akik vasárnapi bá­nyatakarítási mozgalmukkal komoly összegeket mentenek meg az üzemnek, szintén hozzájárulnak a nyereség nö­veléséhez. Látszólag apró dolgokból szaporodik meg a nyereségré­szesedés fizetésére szánt ösz- szeg. Mikor a fiatalok leállí­tanak *egy-egy üresen járó motort, kimentenek a sárból néhány szál deszkát, megta­karítanak valamennyi anya­got, növelik az üzem vagyo­nát, lerakják az alapját a nyereség megszerzésének. Mikor az anyagbeszerző nem gyűjti garmadával a felesleges szerszámot, anyagot, mikor a raktáros nem hagyja az elfekvő anyagokat évekig porosodni, mikor a műszaki­ak egy-egy gyártmány gazda­ságosabb előállítására töre­kednek, cselekvő részeseivé válnak a nyereség növelésé­nek. Végül, de nem utolsósorban szólni kell az üzem vezetőinek felelősségéről, munkájuk je­lentőségéről, a nyereség meg­alapozásáról. Igaz, sok múlik az üzem munkásain, de egy-egy vezető mégis többet tehet, mint a munkás, többet tehet, mert jobban ismeri az üzem gond­jait, lehetőségeit, többet^ te­het, mert szakszerű vezetéssel, jó szervezéssel a legfontosabb teendőkre irányíthatja a fi­gyelmet, s a munkások ötle­teinek, észrevételeinek hasz­nosításával sok felesleges kia­dástól mentheti meg az üze­met. Az ésszerű vezetés, a jó munkaszervezés egyik alapja a nyereség megszerzésének, ezért igen sokat várnak az igazgatóktól, a gyár egyéb ve­zetőitől, ide sorolva a párt­ós tömegszervezetek vezetőit, aktivistáit és tagjait is. A végső következtetés tehát csak az lehet, hogy az üzemek minden munkásának és veze­tőjének lelkiismeretességén, szorgalmán, takarékosságán múlik, lesz-e és mennyi lesz az 1958-as év után járó nyereségrészesedés... K. E. CSEH ISTVÁN: A Hanság lecsapolásáért Még javában folyt a lázas évvégi hajrá nálunk, a Dobó gimnáziumban, amikor az egyik KISZ-gyűlésen bejelen­tették, hogy az előbbi évekhez hasonlóan a magyar ifjúság nyáron, önkéntes munkát vál­lal, hogy a több tízezer holdas Hansági mocsárvilágot a szo­cialista mezőgazdaság számára termővé varázsolja. Tudatták a fiúkkal, hogy komoly munka vár rájuk, hiszen meg kell küzdeni az időjárás és a tér-* mészet szeszélyeivel, s azonkí­vül napi három köbméter föl­det kell kitermelni az épülő csatornákból. Elmondották, hogy a nehéz fizikai munkát figyelembe véve, a táborokban komoly minőségű és mennyi­ségű élelmezést kapunk, s ezenkívül munkaruhát, lakást, stb. természetesen díjtalanul. A fiatalok nagy lelkesedéssel készültek a munkára. Első­sorban azért, hogy iskolánk­Két takarékos falu versenyre kelt A rózsaszentmártoni helyi Hazafias Népfront-bizottság kezdeményezésére takarékos- sági albizottság alakult a kö­zeli napokban. Az albizottság, melynek 11 tagja van, meg­tartotta alakuló ülését, s ha­tározatot hozott, mely szerint az OTP illetékes fiókjától pro­paganda anyagot kémek, _ s megkezdik a házi agitációt, majd felvilágosító munkát folytatnak, hogy a közelgő bányásznapon kiosztásra ke­rülő hűségjutalomból minél több kerüljön a takarék-köny­vekbe. A rózsaszentmártoni albi­zottság Ecséd községet hívta versenyre, s bízik abban, hogy a község minden dolgo­zójának kiérdemlik a bizal­mát, s a tervük ötszázalékos túlteljesítése így nem lesz nehéz feladat. Ezt a munkát az albizottsági tagok az aktí­vák segítségével akarják elvé­gezni, akik valamennyien ér­zik a takarékosság jelentősé­Koszomuk a vendéglátást... Az Eger és Gyöngyöskörnyé­ki Kiskereskedelmi Vállalatok a Mátrafüredi SZOT-Üdülő dolgozóival ismerkedési napot tartottak vasárnap, melyet színvonalas sporttalállkozóval kötöttek egybe. A vendéglátó Gyöngyösi Kiskereskedelmi Vállalat dolgozóinak, szakszer­vezeti bizottságának köszönet jár szervezési munkájáért, a vendéglátásért, melyben ré­szesítették a testvérvállalat dolgozóit. Szacsűri István. gét, s ezt megértetve a község dolgozóival, hozzájárulnak a kormány taicarékossági hatá­rozatának végrehajtásához. Juhász Miklós, Rózsaszentmárton. nak az önkéntes munkában szerzett nagyszerű tradícióit tovább fejleszthessék és társa­dalmi munkájukkal könnyeb­bé tegyék a hansági nép éle­tét. Persze, a két fontos és el­sőrendű cél mellett minden diáknak szeme előtt lebegett az is, hogy most alkalma nyí­lik arra, hogy szép szülőhazá­jának egy újabb, számára ed­dig ismeretlen részét, tüzete­sebben megismerje. A „Dobós lelkesedésének az lett az eredménye, hogy az 57-es me­gyei keretből a Dobó gimná­zium tanulói 33-at kisajátítot­tak. Ezzel is tanúielét adták, hogy a Dobó gimnázium nem­csak a legnagyobb, hanem leg­aktívabb fiúiskola is a megyé­ben. Irány a Hansági-tanyák A készülődés izgalmaiban tudtuk meg, hogy csoportunk, — amely június 29-tőí július 12-ig megy táborba — a Han­sági Állami Gazdaság terüle­tén fog vízlevezető csatornát ásni. — A jó és rossz bizonyít­ványok kiosztása után egy röpke hét és máris itt van jú­nius 28-a. Szombaton este 7 órakor találkozik a 33 fiú, hogy egy közös vacsorán bú­csúzzon el és induljon útra a Hanság felé. A vacsorát követő baráti beszélgetésen Kónya Lajos tesz ígéretet a megyei KISZ-bizottságnak és isko­lánknak, hogy erőnkhöz mér­ten igazi Dobós” lelkesedéssel fogunk helytállni, ótt is, ahol majd az egész ország szeme rajtunk lesz. A feszült várako-. zás végülis megszüli a pillana­tot, amikor este 11 óra 30 perckor kigördül a vonat az egri állomásról. Ekkor már 42-es a létszám, mivel hoz­zánk csatlakozik a Tanítóképző Intézet 9 tanulója is. Elég vi­szontagságos utazás után (hála a miskolci MÁV igazgatóság­nak) reggel már 55 fővel ér­kezünk a Keleti pályaudvarra. Együtt van már a Dobó gim­názium 33, a Tanítóképző 9, a hatvani gimnázium 9 és a gyöngyösi gimnázium 4 ta­nulója, s most már Heves me­gye képviseletében indulunk tovább a Horvátkinalére utazó pesti fiatalokkal együtt He­gyeshalom felé. Útközben vi­dám nótaszóval, a dunántúli táj megcsodálásával telik az idő, és észre sem vesszük, hogy a hegyeshalmi átszállás utón máris megérkeztünk a hansági állami gazdaság fellobogózott állomására, ahol szeretettel fo­gadnak bennünket a tábor vezetői. (Folytatjuk.) Genfi képek A nemrégen lezajlott genfi atomszakértői értekezletről kaptuk ezt a felvételt. A képen balról jobbra a kanadai, az angol, az Egyesült Államok és Franciaország küldöttei. A genfi atomszakértő-értekezlettel párhuzamosan tartot­ták meg a svájci Meyrinben a CERN-értekezletét, amelyen 33 ország neves atomfizikusa vett részt. Takarékossági mozgalom a munka megkezdése után nem sok időre, tizennyolc em­bert győztek meg a takarékos­ság fontosságáról, úgyhogy mind a tizennyolcán a taka­rékpénztárba helyezték el pénzüket. A kormány takarékossági felhívása nemcsak az üzemek­ben talált visszhangra, hanem a falvak dolgozói körében is. És nemcsak a munkahelyen való takarékosságot segítette előbbre, hanem az ország dol­gozóinak egyéni takarékossá­gát is. E mozgalom segítésére, fejlesztésére Karácsondon a helyi Népfront-bizottság tag­jaiból takarékossági albizott­ságot is szerveztek. A takaré­kossági albizottság tagjai már — A SÍKFÖKÜTI KISZ vezetőképző tábor 33 fiatalja a noszvaji termelőszövetke­zetnek segített a növényápo­lásban. Egy nap alatt 10 hol­dat kapált meg., Tanácskoztak a kereskedelmi, vendéglátó ipari szakszervezeti bizalmiak A Kereskedelmi Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének megyei bi­zottsága szombaton tartotta a megyei bizalmi küldöttválasz­tó tanácskozását, a szakszer­vezeti székház kistanács-ter- mében, melyen 50 bizalmi vett részt a megye különböző alap­szerveiből. A bizalmiak többek között a vállalatvezetőség és a szak- szervezeti bizottságok kapcso­latát tárgyalták meg, s hiá­nyolták, hogy a vállalat veze­tősége a segélyezésnél, bér­alapsorolásnál, áthelyezésnél nem kéri a szakszervezeti bi­zottság véleményét. WvWWVVW\AA/VWWV\AWVW\AAA\VWWWWWWVWWWWWWWWWWVWWW\AAAA\AAAAAAÁAAAAW/WWN^^ Ki hová késsül ?- Nyári örömök, nyári tervek ­Furcsa egy nyár — gondoltuk bosszanko- dóan, amikor elkezdődött, és aggódva für­késztük az eget: meddig esik még? S ömlött az eső állhatatosan, makacsul. Elállt, aztán újra kezdte. A szétszakadozott felhőfátylak közül kicsikét előbújt a nap is, de — fel sem száradt a víz a fűszálak hegyén, újat dördült az ég, s újra esett. Lassan, egyenletesen, ki­tartóan, konokul, — mint májusban szokta. Délutáni heves zápor, hirtelenjött hangos zi­vatar: ez volt a nyár! Néhány napja ... végre beköszöntött, úgy, ahogy vártuk, forrósággal, tűzzel, kánikulai idővel. A felhevült levegőben a hőség szinte fullaszt, fojtogat, lihegnek a házak is, az olvadó aszfaltos utak mellett. Az erdők tel­jes nyári pompájukban hívják lombjaik alá pihentető öleléssel az embert. Ezrek és ezrek kelnek vándorútra, vizek mellé, ezrek és ezrek keresik fel hazánk leg­szebb tájait, a testi és lelki megújulások gaz­dag forrásait, hogy nyugodt pihenésben tölt­senek két hetet. Ki hova készül, milyen reményekkel, ter­vekkel indul útnak? Erről kérdeztünk meg egy tisztviselőt, egy orvost, háziasszonyt és két munkáslányt... A TISZTVISELŐ Dr. Szabó József, a Vendég­látóipari Vállalat központjá­nak utókalkulátora és árellen­őre. Felelősségteljes munka az övé. A mindenkori kormány­rendeletek értelmében meg­állapítani az ételek, italok árát. Ellenőrizni, hogy a nyersanyaghányadok megfele­lően, az előírt hányadokban ke­rülnek-e az ételbe? Vigyázni arra, hogy a vendég és a vál­lalat ne károsodjon. 48 éves, még soha életében nem volt üdülni, nem tudott lehetőséget teremteni hozzá. Lefoglalták a család gondjai, fiai nevelése. Most már nem kell félteni őket, megnőttek; egyik motorszerelő, a másik Rákóczi-tisztijskolás, a legki­sebb most mnyolcadikba. — Hová készül? — Siófokra ... Régóta sze­retném már megismerni a Ba­latont. Ezer forintot gyűjtöt­tem össze erre az üdülésre a KST-ben. Életem első öröm­teli időszaka jön most és a teljes kikapcsolódás — mondja mosolyogva. — Szeretném tele­enni magam balatoni fogasból. Aztán ha már ott járok, meg­kóstolgatom a csopaki vöröset, meg a badacsonyi Kéknyelűt, milyen íze van? — s csettint a nyelvével. Csak csínyján azzal a cso­pakival! No, de nem kell fél­teni Jóska bácsit, ott lesz vele az asszony is ... AZ ORVOS Dr. Varga Béla szemész fő­orvos. Magas, szélesvállú em­ber, szemüveggel. Barátságos, közvetlen, érezni minden kis mozdulatában, minden kimon­dott szavában az orvos, a gyó­gyító gyöngédségét. Munkájá­ról nehéz megszólaltatni: Hagyjuk ezt, — de annyit mégis elárul: — Mindenki más em­ber, aki hozzám bejön, min­denki mást akar, más baja, panasza van, — ezt jól megol­dani, ez a legszebb öröm. Nyaranként a Balaton part­ján tölti pihenését kis család­jával. Szeret kiszabadulni a hegyek közül, — 15 éve főor­vos az I. sz. kórház szemészeti osztályán, — járni a balatoni erdők csapását, ahol a vadvi­rágok egész rajokban jönnek ki a fák alól. Vagy hallgatni jólesőn, békéltetőn a forrásnál a hegyi patak cserregését, ko­tyogását, a lefelé iramló víz egyre erősbödő, hangosodó csörtetését, ahogy a változó, sodróiramú élet pezsgését és az örökkévalóság nyugalmát teríti szét a tájon. Siófokon ezen a nyáron is megtalálja ezt az örömet csa­ládjával, gyermekeinek örülve. A MUNKÁSLÁNYOK Kíváncsiak, virgoncak, ne­vetősek. Fiatalok még, Mezei Rózsika és Erzsiké, 16—18 éve­sek. Két éve már, hogy itt dol­goznak a Dohánygyárban. Er­zsi a cigarettagépnél elszedő. Egy műszak alatt három és fél millió cigarettát „szed el” a géptől. Rózsika a kézi-szivar- gyártáson dolgozik. Unokatest­vérek. Barátságban, jóban, rosszban mindig együtt van­nak. Most is együtt mennek üdülni Siófokra. Életükben először látják majd a Balatont, a végtelen víz kavargó, torló­dó, morajló áramlását. — Szeretném magam kiszó­rakozni, teljesen független len­ni két hétig, mindenkitől — és huncutul villan Rózsika sze­me. Erre mindkettőjükből ki­buggyan a nevetés. — Már azt is kiszámoltuk, mennyit alszunk még addig — így Erzsiké. — És a mamák? Elkomolyodnak. — Nehezen, de mégiscsak beleegyeztek, hogy elmenjünk. — Én a beutalót már nem adom vissza! — mondja Rózsi­ka, és újra nevetnek. Boldogok, mert két hétig csodálhatják a tóba könyöklő magas hegyeket a Balaton partján, boldogok, mert gaz­dag élmények, új örömök vár­nak rájuk. Boldogok, mert fia­talok. A HÁZIASSZONY S. Lászlóné nem készül nya­ralásra, üdülésre. A házimun­ka, a család gondja lekötik éjjelét-nappalát. Ez a nyara is úgy telik el, mint a többi, az ezelőttiek. Reggel korán kelni, bevásárolni a piacon, sietni haza, elkészíteni a reggelit, — férje hivatalba jár —, aztán főzni, mosni a gyerekekre, gondozni a jószágot. Ez min­den hétköznapja, vasárnapja. Nincs egy perc megállás. Személyes tervei, vágyai? — Jólesne már neki is egy kis ki- kapcsolódás, gondtalan, nyu­godt pihenés. Csak ennyi! S utána? Folytatni tovább, ahol abbahagyta, ahogy megszokta már 12 éves asszonysága alatt. PATAKY DEZSŐ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents