Népújság, 1958. július (13. évfolyam, 135-161. szám)

1958-07-20 / 152. szám

1958. július 20., vasárnap NEPOJSAü 3 Együtt a közös célért Elítélendő-e, ha egy nép­front bizottsági tag nemrég még templomba járt, vagy ép­pen jár ma is? Megérdemli-e az a dolgozó paraszt, aki nem akar tsz-be lépni, hogy nép­front bizottságba válasszák? Beszélhet-e társadalmi tulaj­don, a köztulajdon gyarapítá­sáról, védelméről az a kisipa­ros, aki önállóan dolgozik, ahe­lyett, hogy bevinné szerszá­mait a ktsz-be és ott dolgoz­na? Mi köze a népfronthoz, mit keres a népfront bizott­ságban ez vagy az, aki a kis­gazda pártnak, vagy aki a pa­raszt pártnak volt a tagja? Ilyen és ehhez hasonló kér­désekkel, ha nem is állandóan, de elég gyakran találkozik az ember, ha a népfrontra tere­lődik a szó. Mindez azt bizo­nyítja, hogy sokan — köztük párttagok is — nem ismerik a párt álláspontját a népfront mozgalmat illetően, sőt nem egyszer lekicsinylő szavakat is hall az ember a népfrontban dolgozó kommunistákról. S mindezt azért, mert a nép­front bizottságokban „ilyen emberek vannak”, mint aki­ket felsoroltunk. „Micsoda mozgalom az — mondják —, ahol volt kisgazdáknak, volt parasztpártinak, templomba- járó értelmiséginek, a szövet­kezetei nerri akaró parasztnak, kisiparosnak adnak szót, le­hetőséget?” Az vetődik tehát itt fel: dol­gozhatnak-e ezek az emberek a népfront bizottságokban, vagy egyáltalán ki dolgozhat hát a népfrontban, milyen fel­tételekhez van ez szabva? Kommunistának kell lennie? Nem szükséges! A népfront nem kommunista, hanem a kommunisták szervezte moz­galom. Tevékenységében, ak­cióiban, pártállásra, nemzeti­ségre, vallásra és nemre való tekintet nélkül — a szocializ­mus ellenségei kivételével — részt vehet minden magyar állampolgár. Akkor talán az kötelező, hogy minden, még a legapróbb kérdésekben is egyetértsen a kommunisták­kal? Nem, nem kötelező! Mi szükséges hát? Az szükséges, hogy vallja és elismerje: a bol­dogabb jövő felé csak egyetlen út, a szocializmus évítésének útja viszi a magyar népet; hogy a szocializmua építése csak a párt és a munkásosz­tály vezetésével mehet végbe; ne csak egyetértsen, de tettek­ben is segítse a népköztársaság erősítését, a béke, a független­ség védelmét, a jólét, a szocia­lista Magyarország megterem­tését. A népfrontban a helye tehát mindazoknak, akik hű polgá­rai népi rendszerünknek, hű követői a szocializmus épí­tésének. Ilyen ember pedig nagyon sok van a mi országunkban. Az ellenforradalom után a társadalom különböző rétegei­ből mind többen kérnek részt a feladatokból; az elmúlt más­fél év eredményes munkái most a hároméves terv meg­valósítására lelkesítenek, ser­kentenek; az iparban, a mező- gazdaságban, de az élet min­den területén folyó odaadó, becsületes munka mind-mind a magyar nép akaratáról, a szocializmus építésébe vetett hitéről tanúskodnak. Ezeknek, az ilyen emberek­nek, helyük van a népfront mozgalomban, helyük van a hazafias haladó erők között, amely a párt, a munkásosz­tály, a kormány köré tömörül. Helyük van akkor is, ha egyik-másik, ezelőtt más párt­nak volt a tagja, ha a vallás tekintetében, a mezőgazdaság szocializálásában, vagy egyéb más, kisebb vagy nagyobb kér­désben még nem is értenek egyet velünk. S a párttagok, a kommunisták — akiknek egy jórésze a népfrontban dolgo­zik. de azok is, akik nem — ne idegenkedjenek, ne húzód­janak el ezektől az emberek­től, hanem segítsenek az össz­hang, az együttműködés meg­teremtésében. A népfront mozgalmi jelle­génél fogva gyorsan alkalmaz­kodhat a valóságos élethez. TÉRZENE lesz vasárnap az egri Nép­kertben. A zenét a szokástól eltérően, nem a honvédzene­kar, hanem a szövetkezeti zenekar szolgáltatja, Nagy Ferenc vezényletével. rugalmasan, kezdeményezően léphet fel az ország előtt álló feladatok megvalósításában. Napjainkban ezeket a tulaj­donságait a népfrontnak nem mindig tapasztalhatjuk, tevé­kenységét inkább csak rendez­vények szervezésénél látjuk. Hatvanban egy bizottsági ülésre meghívnak 80 embert, s ezen 16 jelenik meg; ugyan­ott az elnökségi ülések is kon­ganak, az elnökség tagjainak több mint a fele nem tud időt szakítani, hogy az ülésen részt vegyen. Egerben is hasonló a helyzet — itt is a bizottsági, az elnökségi tagok közömbös­sége tapasztalható. — „Pasz- szívak a tagok — mondják — Hatvanban és Egerben is. Több oka van ennek: Hat­vanban például a 42 tagú bi­zottságban öt munkás van csu­pán, a dolgozó parasztok, a tsz-tagok száma is kevés. Ez az arány természetesen nem fejezi ki a város lakóinak ösz- szetételét, több párttag nem értette meg, hogy a népfront a nemzeti összefogás erősítésé­nek, hazánk függetlensége megvédésének, a nép erkölcsi, politikai egysége megszilárdí­tásának, a szocializmus építé­sének fontos tényezője, ide­genkednek, húzódnak a nép­fronttól, nem segítik megfele­lően a munkáját. Felmerül az is, hogyan se­gítsék a kommunisták a nép­front munkáját? Semmiesetre sem úgy, hogy kinézik onnét a ma még több kérdésben két­kedőt. vagy ingadozót. De egyesék, ha a párt politikájá­val nem megegyező véleményt hallanak, akkor félreállnak, nehogy elriasszák a tévedőt, vagy a párttól idegen nézetet vallót. A kommunisták akkor segíthetnek legtöbbet, ha nem félnek a vitáktól, ha bátran, türelmesen és szerényen hirde­tik a népfrontban levő pártta­gok között a párt igazát, ha magatartásukkal, példájukkal nem taszítják, hanem vonzzák a pártonkívülieket. Azon mun­kálkodjanak, hogy növekedjen a demokratizmus, hogy minél több becsületes — ma még hallgatag — pártonkívüli meg­értse, — joga van beleszólni az ország dolgaiba, sőt várják véleményét, javaslatát. S ha egy pártonkívüli bizott­sági tag templomba akar jár­ni, hát járjon, ez teljesen az ő magánügye. Ami a tsz-be, a ktsz-be való lépést illeti: ha valaki nem akar a szövetke­zetbe lépni, ne lépjen — nem erőszakolhatjuk, ez teljesen rá van bízva. Ne azt keressük a népfrontban, amiben nem ér­tünk egyet, hanem a fő dolog­ban, a szocializmus építésében, a néphatalom erősítésében egyetértők együttesen fáradoz­zanak közös célunk megvaló­sításán. PAPP JÄNOS Egy, a tizenegy közül (Tudósítónktól.) Mezőtárkány szövetkezeti község. Ezt hirdeti a tábla a falu határán. Mezőtárkányban három tsz és tizenegy tszcs működik. A tizenegy szövet­kezeti csoport közül az egyik Május I nevet visel. Patai Zsigmond, a szövetke­zet elnöke kint van a határ­ban. Aratnak, hordanak. Ne­héz ilyenkor embert találni a faluban. Patai Zsigmond, mint hallottuk igen szívén viseli a csoport ügyeit. Mint az Or­szágos Termelőszövetkezeti Tanács tagja, különösen jól is­meri a szövetkezetek problé­máit. Legjobban ismeri azon­ban a saját kis birodalmuk, termelőszövetkezeti csoportúk életét. Patai Zsigmond me­gyei tanácstag is, akivel sű­rűn váltanak szót az emberek. Mindemellett a mezőtárkányi Május 1 Tszcs ügyeit is jól ve­zeti, ami meglátszik a csopor­ton is. A községi gazdasági felü­gyelővel beszélgetünk a Május 1 termelőszövetkezeti csoport munkájáról, életéről. Mint ő mondja, 311 holdon gazdálko­dik a csoport igen szép ered­ménnyel. A szövetkezet az ellenforradalom után alakult és egyik legjobban működő a tizenegy közül. A napokban fejezték be az őszi árpa ara­tását, s ők voltak az elsők, akik befejezték az őszi árpa cséplését is. Az aratás jelen­leg is folyik és most a tavaszi árpán, búzán a sor. A csoport tagjainak jelentős része 10— 15 holdas középparaszt, akik tudnak gazdálkodni és bár még kezdeti formában, de igyekeznek kihasználni a kö­zös gazdálkodás minden elő­nyét. — Igen szép a Május 1 Tszcs kukoricája is, — mondja a gaz­dasági felügyelő. — Ezért a cso­port elhatározta, hogy részt vesz a Heves megyei kukorica termelési versenyben. A tagok bíznak benne, hogy kukoricá­jukkal éppen úgy helyt áll­nak, mint répájukkal, a nem­rég lezajlott egri megyei kiál­lításon. Hét és fél hold takar­mányrépája van a csoportnak és holdanként 300 mázsa ter­mést várnak. Ugyancsak na­gyon szép a cukorrépájuk is Szép jövedelmet vár a tszcs lucernamagból is. Később a talajmunkák vég­zéséről érdeklődünk. — A cso­port a szántást a gépállomás gépeivel végezteti. Ugyancsak géppel végezték az aratás je­lentős részét is. Sőt most * hordás idején vontatót, autót akar igénybe venni a tagság a hordás meggyorsítására. A Május 1 Tszcs már eddig mintegy 50 holdon elvégezte a tarlóhántást és ebben jó példát mutatott a többi cso­portoknak is. A napokban ve­tik a másodvetést, ami a ta­karmánykészletet jelentős mértékben növeli. A Május 1 Tszcs terveiről érdeklődünk végezetül. Szó van a tagság között közös va­gyon, így állatállomány, szerszámok, gépek beszerzésé­ről. Ez évben termésük, 5 szá­zalékát ilyen célokra kívánják fordítani. Igen örvendetes je­lenség, hogy a csoport tag­gyűléseit rendszeresen meg­tartja és minden nagyobb munka elvégzése előtt részle­tesen tanácskoznak, megbeszé­lik, hogyan lássanak munká­hoz, mik a feladatok. A kö­zös vagyon léte, még jobban elmélyíti majd a csoportban a közösségi gondolatot és szo­rosabbra kovácsolja majd az egész tagságot. WWVv*/VV%'V\a^VVWVWVNA/VVNŐ/SAAAAAAAi^A1'V\VNAA/SAA/VWWVNA^ CIRKUSZ Botrány a Fehér Házban Megvesztegették az egyik magasrangú tisztviselőt ? Már harmadik hete nem kerül le az ame­rikai napilapok címoldaláról a Fehér Ház legújabb botránya: Sherman Adamsnak, Eisenhower jobbkezének, volt newhamp- shire-i kormányzónak, a Fehér Ház leg­magasabb adminisztratív tisztviselőjének ügye. Parlamenti albizottság vizsgálja, nap- ról-napra újabb kihallgatások, tanúvallomá­sok, vádló és védő nyilatkozatok hangzanak, vezércikkek jelennek meg, alig van szenátor és képviselő, aki pro vagy kontra ne nyilat­kozott volna róla. A Fehér Ház sajtófőnökét állandóan kérdésekkel ostromolják, sőt leg­utóbb maga Eisenhower elnök is szükséges­nek látta nyilatkozni. Adamsot azzal vádolják, hogy Bemard Goldfine bostoni textilgyárostól szőnyeget, drága ajándékokat kapott, ezenkívül Gold­fine többízben kifizette számláját a New York-i Waldorf Astoriában, bostoni és ply- mouthi szállókban — s viszont szolgálatul ki­húzta a csávából, amikor annak meggyűlt a baja a Szövetségi Kereskedelmi Kamarával. Adams először visszautasította, hogy a kong­resszus bizottsága előtt tisztázza magát, de az ügy mind nagyobb port vert fel, s nem­csak demokrata, hanem republikánus képvi­selők és szenátorok is követelték, sőt maga Nixon is sürgette, hogy álljon a bizottság elé. Annál is inkább, mert már olyan hangok is hallatszottak, hogy a Fehér Ház nem egy, más magasrangú tisztviselője is benne van a dologban. New Hampshireben, ahol an­nakidején Adams kormányzó volt, nyíltan beszélték, hogy az iparmágnás magának az elnöknek is ajándékozott textilneműt (ezt ké­sőbb a Fehér Ház is elismerte, azzal, hogy az elnök valakinek tovább ajándékozta). Adams nem is tagadta a parlamenti bi­zottság előtt az ajándékot (azzal mentegető­zött, hogy az ő családja is adott ajándékot az iparmágnásnak!), sem azt, hogy Goldfine számláján élt a hotelben (azt hitte ugyanis, hogy Goldfinenak állandó lakosztálya volt ott, s nem kellett külön fizetnie érte!), min­den néven nevezendő viszontszolgálatot azon­ban tagadott. „Csak annyira járt közben, — mondta —, amennyire bármi másért is meg­tette volna.” Bevallotta azonban, hogy „meg­gondolatlanul járt el”. Adams vallomása után maga Eisenhower is szükségesnek találta nyilatkozni ebben az ügyben. Megállapította, hogy nagy különbség van ajándékozás és megvesztegetés között, ö Adamsot ez utóbbira képtelennek tartja, s habár beismerte, hogy valóban meggondolat­lan volt, igen nagyra becsüli, s továbbra is meg akarja tartani a Fehér Házban. A képviselők és szenátorok egy része azonban sem Adams, sem az elnök szavait nem veszi készpénznek, hanem továbbra is követeli a vizsgálat folytatását és Adams le­váltását. Hogy ez az ügy valóban halálos csapás-e a köztársasági pártnak amúgy is fogyó tekintélyére, ahogy egyesek mondják, majd elválik. De hogy a haraszt még a Fehér Házban sem hiába zörög, az bizonyos. Legújabb hírek szerint Adams ősszel le­mond a Fehér Házban viselt tisztségéről. lfj. Balogh Dezső (Eger) felvétele » MM MM wSíM *■ A TRAGÉDIA beteljese­dett. Na-, pokon keresztül úgy gondol­tam erre a percre, mint amely nem jöhet el, mint amelyet el­felejt majd megszülni az idő méhe. Ügy gondoltam, mint halálraítélt a halálra, amely lehet ugyan ítélet, de számá­ra semmiképpen sem valóság, tény, megtörténhető és végső pillanat. Ott álltam a katedra előtt, kezemben a bizonyít­vánnyal, amelyből egykedvű­en, hidegen tekintettek rám a részvétlen számok, köztük a legrészvétlenebb: megbuk­tam. Az írás, amely kalligra­fikus volt, határozott és na- gyonis olvasható, csak vegyült, de nem merült el az elégsé­gesek között, sőt a szavak rit­mikája folytán, ki olvasta, feltétlenül a fülébe csendült e rettenetes dallam végakord- ja: elégséges ..., elégséges..., elégséges ... elégtelen .., — ősszel találkozunk fi­am ... a pótvizsgán — mond­ta a tanár cinikus nyugalom­mal és még hozzátette — re­mélem, akkor szerencsésebb lesz ez a találkozás ... — Igenis tanár úr —* mo­tyogtam halkan, pedig ordí­tani szerettm volna és a tor­kának esni, megfojtani, sötét utcán agyonütni, szétszedni ízekre és minden ízét külön- külön is megölni. így válnak gyilkossá a gyilkosok, — így hogy részvétlenül megbuktat­GYURKÓ GÉZA: A pótvizsga ják őket latinból, Ciceró nyel­véből, amely ugyan lehet szép és zengzetes, példaadó és év­ezredeken is átsugárzó, de amely olyan értelmetlen voit számomra, mint az ügyész utolsó vádszavai a bitó alatt. A bizonyítvány égette a kezem. Zsebredugtam. Ott is égetett! Nem is a rettenetes pofonoktól féltem én akkor, abban a pillanatban, amikor átvettem az ítéletet. Az elmú­lik, az kijár, azt fatalista be- létörődéssel tudomásul kellett vennem. Inkább a nyártól, az őszi új izgalomtól, a pótvizs­gától. A nyártól, amelytől most az elején már búcsút vehetek, a nyártól, amely szá­momra csak magolást, otthoni állandó ellenőrzést és kínzást jelent. Ott fogok majd magol­ni, ahol senki se lát, de saj­nos én hallani fogom az utca zaját, a kirándulók vidám ne­vetését. a vad hadijáték csa­taüvöltéseit és nem láthatom szívem legkedvesebbjét... Aztán a drukk a pótvizsgán! Nem érdemes élni és legfő­képpen nem érdemes haza­menni! MEGSZÖKJEM? Felakasz- szam ma­gam? Vagy öljem magam a vízbe? — bandukoltam lesunyt fejjel, a talpam alá lesve a város mellékutcáin a park fe­lé, hogy egy csendes sarkában nyugtot leljek, magamra ma­radjak bánatommal és terve­immel. Megszökni? Elfognak, visszahoznak, még jobban megvernek, s akkor is pótvizs­gát kell tenni — vetettem el az egyik eshetőséget. Maradt a halál! Elgondolkodtam. Ott fekszem a ravatalon. Arcom sápadt és ajkam néma. Körülöttem gyertyák, rajtam az új ruha és fekszem. Síró emberek, anyám, apám, ott van a tanárom is. Arcán szé­gyen és önmarcangolás. Es én hallgatok, mert nem is tu­dok beszélni, hallgatok, mint ahogy a halotthoz illik és a gyertyák lebegve ... lobog­va égnek körülöttem ... Eljön ö is, aki szóba sem akart most állni velem a vacak elégtelen miatt, ő is ott lesz, fekete szalag a hajában, zo­kogni fog és bánkódni, hogy elzavarta magától.. . Megha­tódtam a magam varázsolta képtől, hogy vaskos könnyek peregtek végig bánatos arco­mon. Igen, meghalok. Itt van a park végében a kis folyó, be­levetem magam, követ kötök a lábamra, mint a tengerészek a halottaikra szoktak, és eltű­nők a hűvös habok mélvén Voltam és nem leszek többé Nincs más út számomra, csak ez: férfiasán végezni! Szipogva, inkább vánszo­rogva, mint lépegetve lebotor­káltam a folyóhoz. A víz fölé öreg fűzfa hajolt ki rücskös ágaival, mintha a mélység tit­kait kutatná kitartóan és nagy bölcsességgel. Felnéztem az ágakra, aztán le a vízbe Apró kis hullámok szaladgál­tak rendkívül serényen a víz tükrén, s úgy hintáztatták hátukon a lehullott leveleket, mint bölcső a csecsemőt. Néz­tem a vizet, hűvösségét és megbékélést lehelt. Az egyik levélke megugrott és pergett egyet masa körül, mintha va­lami titokzatos erő forgatta volna meg játékos kedvében. Mi lehetett? — gyulladt fel fantáziám, s figyelni kezd­tem ... A LEVÉL újból pörgött ___________ eggyet, a víz cs obbant: hal, kétségkívül hal piszkálja nagy kíváncsian a levelet. Aztán megláttam, hogy nem is egy, de valóságos halraj ficánkol a fűzfa árnyé­kában a part szélén. Megka­paszkodtam az ágba, s bele­hajoltam a víz fölé, hogy job­ban lássam a kis közösséget, amelynek semmi, de semmi gondja nincs a világon, ficán­kol a vízben, játszik a leve­lekkel, egymással, végtelen vizekről jöttek és végtelen vizek felé tartanak játékos út­juk során. ... Hm, ha most horgom volna... Igaz, hogy kicsik... de milyen jó is lenne kifogni egyet-kettőt belőlük... Ft fűzném őket, aztán megsüti ahogy az indiánok szoktá agyagba csomagolva, tűzi dobva. Mire az agyag kiége megsült a hal is, porhanyó latot árasztva magából. Például azt... azt a nagyo bat, amelyik ott hátul ficá kol... S a következő pillanatba a halak legnagyobb rémül téré, hatalmas csobbanáss zuhantam bele a parti vízi kezemben a korhadt ág-dara bal. Mint ázott macska, fi dokolva, prüszkölve, szégye kezve másztam ki néha perc múlva, új ruhámban partra. Számban éreztem a 1 folyó nyálkás vizének ízét lehansoltan néztem végig - tét ruhámon, s a tócsán a összegyűlt alattam. A víz i ra csendes volt, de most rr én tudtam, hogy milyen f dokió és könyörtelen tud 1« ni, hogv milyen rossz íze v a halálnak, s hogy mily csúnya is az ember, így ö szeázva, kicsit tépetten, n szatosan, mint egy rosszul került víziisten. Megtanított rá a halak, a parti fűz, s kis, leveleket hintáztató h lámok a víz tükrén. LEMONDTAM a halál ____________és csapz ta n, kicsit ijedten, de mé elszántan elindultam, én a 1 kott diák, a pofonok, a hős: nyár és az őszi pótvizsga e be. Mert mindez végülis a felett történik!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents