Népújság, 1958. július (13. évfolyam, 135-161. szám)

1958-07-20 / 152. szám

4 NÉPÚJSÁG 1958. július 20., vasárnap Takács József községi tanácstag Tíz hosszú éve már, hogy a nép bizalmából ezt a megtisz­telő megbízatást kapta, tíz éve vesz részt Felnémet köz­ség ügyes-bajos dolgainak in­tézésében, tíz éve képviseli községe lakosainak érdekeit. S hogy jól, bizonyltja a fe­léje szinte naponként meg­nyilvánuló bizalom. „Takács Józsi bácsi“ tengernyi munká­ja közepette is talál időt ar­ra, hogy választói gondjában- bajában osztozzék, s ha lehet, segítsen rajtuk. Most, hogy meglátogatjuk, !— szokásos napi munkáját végzi a fenémeti Petőfi Tsz híres almáskertjében. Perme­tezi a drága jonathán, az aranyparmin és a többi jóízű almát, amelyektől csakúgy roskadoznak a hűslombú ágak. Megvárjuk míg kiürül a ha­talmas permetezőtartály, s csak akkor szorítjuk meg do­logtól kérgessé vált tenyerét Leülünk az árnyékot vető fák alá. Takács József tem­pósan cigarettára gyújt és mi közben azután érdeklődünk: hogyan sikerült évtizeden át megtartani választói bizalmát. — Nincs abban semmi ör­döngösség — feleli ég felé fújva a füstöt — csak a köz, a széles tömegeket érintő problémákkal kell ugyanolyan lelkiismeretesen törődni, mint az egyén, az ember problé­máival. — Persze van úgy, hogy a közérdek sokszor az egyénre látszólag sérelmes intézkedé­sek megtételét követeli. Ez azonban csak látszólagos, mert a szocialista államban az igyéni és a közérdek nem vá- asztható el egymástól. Az or- ros is gyakran csak fájdalmak irán tud gyógyítania « így volt az, amikor az egyik tanácsülésen azt javasolta, tiogy a községfejlesztési hoz- iájárulást az eddigi hat száza­lékról 10 százalékra emeljék tel. Eleinte bizony nagy volt niatta a felzúdulás, amíg az tmberek megértették, hogy ez i javaslat is az egész község számára .előnyös, mert anagv- nérvű beruházásokat csak a akosok anyagi hozzájárulásá- ral lehet jól megvalósítani. Takács József tanácstag tud Társadalmi munka Gyöngyösön Gyöngyösön július 18-án kezdték meg a Verő és a Vígh iteában a járdaépítést. A ré­ti, csaknem 200 éves, sáros itat új járda váltja fel. Az itcabeliek vállalták, hogy a árdaépítési munkálatokhoz ársadalmi munkával ők is lozzájárulnak. A társadalmi nunkák irányítását Varga ,énárt országgyűlési képviselő s Major Gyula városi tanács- ag irányítja, harcolni a közügyekért. Ö és egyik társa harcolták ki an­nak idején például a József Attila útra vezető bekötőút építését is. Eldobja a cigarettavéget és maga elé mered. — Mondja Takács elvtárs — vetünk fel gyorsan egy kér­dést — a többi tanácstagok is ilyen lelkiismeretesen őrköd­nek a falu érdekei felett? Egy darabig nem válaszol — majd lassan megszólal: — Nem mondhatnám. Tud­ja, hiába dolgozik jól az el­nök, meg a titkár, ha némely tanácstagok felelőtlenül visz- szaélnek a rájuk ruházott tisztséggel, vagy nem érzik át feladatuk teljes súlyát. Saj­nos, sokszor úgy van nálunk, hogy egyes tanácsüléseink a távolmaradt tanácstagok nagy száma miatt határozatképte­lenek. Hát hogyan lehet ilyen körülmények között gyorsan és idejében intézkedni . .. S míg ezeket mondja, lát­szik, hegy komolyan harag­szik. — Pedig hej, de sok szépet lehetne csinálni, ha minden tanácstag nagyobb felelősség­gel látná el megtisztelő fela­datát. Tudja fiam — fordul felém — elhatároztam, hogy­ha az ősszel választóink to­vábbra is méltónak találnak engem a tanácstagságra, az eddigieknél is jobban igyek­szem majd végezni. Takács József nemcsak a község ügyeinek intézéséből, hanem a termelőszövetkezeti munkából is példamutatóan veszi ki részét. Mint a perme­tező brigád tagja szorgalma­san dolgozik a szövetkezet termésátlagának fokozásáért. Jó munkája elismeréseként a szövetkezet ellenőrző bizott­ságának elnöki tisztségét bíz­ta rá a tagság. Ha a napi munkáját befe­jezte, s otthonába tér, — két kis tanuló gyermekének segít a játékban. A vérében van a segítés... Megérkezik az újból teletöl­tött permetezőtartály, hangos berregéssel megindul a motor­ja és hívja, hívogatja Józsi bácsit. — Ne haragudjon — nyújt­ja hirtelen a kezét — de sür­gős a munka ... Már nem is hallja, amint utána kiáltom: — Erőt, egészséget sokáig Takács elvtárs!... DÓRA ZOLTÁN---- ■ .................................. Él etkor igazolás Az emberek ál­talában szeretik fiatalabbnak mon­dani magukat, de éppen napjaink­ban sok kanadai a legnagyobb kézségek árán próbálja bebizo­nyítani, hogy va­lóban olyan öreg, mint amilyennek mondja magát. Legújabban ugyanis Kanadá­ban is fizetnek öregségi nyugdí­jat, igaz, hogy csak a 70. évtől. Régebben azonban nagyon felülete­sen dolgoztak az anyakönyvvezető- ségek és ez most sok ezer embert nehéz probléma elé állít. Hogyan is bizo­nyítják be koru­kat azok az idős kanadaiak, akik­nek nincs születé­si bizonyítvá­nyuk? Az egyik férfi megkérte az orvosokat, vizsgál­ják meg fogait, hogy bebizonyít­hassa: elmúlt már 70 éves. Az orvo­sok azonban meg­magyarázták neki, hogy ilyen becslé­sekben akár öt évet is tévedhet­nek. Egy asszony leveseskanalat mutatott, amelyet 18. születésnapján kapott. Ezt az iga­zolást elfogadták, mert a kanálba be volt vésve a gyártás időpontja. A családi bibliá­kat több ízben el­fogadták bizonyí­tékként, egy ízben azonban hamisítás miatt eljárást in­dítottak egy férfi ellen, aki bemuta­tott egy bibliát, amelyben 1880-as keltezésű beírások voltak. Miután a bibliát 1920-ban nyomták, nagyonis érthető, hogy nem fogadták el hite­lesnek. Egy asszony azt állította, hogy 13 éves korában lát­ta, amikor a ka­tonák indultak a búr háborúba. „Ebben az esetben — mondta az el­lenőr —, nem lehet sokkal több, mint 65 éves.” Az öreg hölgy azonban annyira erőskö- dött, hogy jóval elmúlt 70 éves, ezért alaposabb el­lenőrzést hajtottak végre. Ekkor kide­rült, hogy nem a búr háborúra, ha­nem az 1885. évi hadjáratokra em­lékszik. Egy öreg bácsi 10 méteres tapé­tát vitt magával, amelyre 100 évre visszamenőleg fel volt rajzolva a családfája. Egy idős hölgy pirulva meghívta az ellenőrzést vég­ző személyeket, hogy látogassák meg otthonában és vizsgálják meg ágyát. A matrac oldalára hímezték ugyanis a házas­ságkötésének ide­jét és helyét. Es- küvőjekor 21 éves volt.., Régi iskolaköny­veket, fényképe­ket, katonai iga­zolványokat is fel­használtak az idős emberek koruk igazolására. Egy idős néni gyer­mekkori babájá­nak ruhájából ál­lapították meg az asszony hozzá­vetőleges korát. 1958. július 20., vasárnap: 1868. Az első magyar nevelés­ügyi kongresszus, (90 éve), 1378. A firenzei munkások fel­kelése, (580 éve). 1873. Született: Alberto Santos- Dumont brazíliai mérnök, a repü­lés ügyének egyik jeles üttörője. Európában elsőként repült nyilvá­nosan, a levegőnél nehezebb ké­szülékben, (85 éve). 1958. július 21., hétfő: 1940. Litvániában, Lettországban és Észtországban megalakult a szovjet hatalom, 18 éve) 1954. Aláirták a vietnami, laoszi és kambodzsai fegyverszüneti egyezményt, (4 éve), 1831. Belgium nemzeti ünnepe, (127 éve). 1818. Megindult első próbaútjára Bernhard Antal ,,pécsi polgár" első gőzhajója, (140 éve), NÉVNAP Ne feledjük, hétfőn: DANIEL kedden: MAGDOLNA — AZ EGRI gépállomás fia­taljai az utóbbi hónapokban 5462 forint értékű villamos­energiát takarítottak meg.- JAVULT A LAKOSSÁG húsellátása a második ne­gyedévben. Már nemcsak szombaton és vasárnap, de legtöbb esetben hétköznap is lehet friss húst kapni. — AZ EGRI 32-ES számú Autóközlekedési Vállalat e hó­nap 20-án, kirándulással egy­bekötött termelési tanácsko­zást tart a szarvaskői gyer­meküdülőjükben. A dolgozók vasárnap reggel 9 órakor in­dulnak autóbuszon a tanács­kozás színhelyére. — MÄTRAFÜREDEN a be­utalt szakszervezeti dolgozók kétforintos hozzájárulásából egy parkot létesítettek, mely kellemes pihenést nyújt az ott üdülő dolgozóknak.- TIZENHAT TAGÚ tszcs, előkészítő bizottság dolgozik Űjlőrincf alván. A tagok több­sége középparaszt. — AZ ORSZÁGOS Népmű­velési Intézet és a Heves me­gyei tanács művelődési osztá­lya háromhetes országos nép- rajz-tanfolyamot rendez Egerben. A július 20-tól au­gusztus 10-ig tartó tanfolya­mon országos hírű szakembe­rek az előadók. — 50 000 FORINTOS beru­házással a gyöngyösi városi vízmű két darab 50 kilowat- tos trafót kap. Ezzel biztosít­ják a város vízellátását az esti órákra is. Kint jártunk-keltünk a közsé­gekben, a MÉK vezetőjével a felvásárlás iránt érdeklőd­tünk. így kerültünk el többek között Csányba, ahol már esz­tendők óta nagy probléma a tök értékesítése, mert hiába minden, a község parasztjai legalább háromszor akkora területen termelnek még min­dig ebből a nem egészen nép­szerű élelmezési cikkből, mint amennyire leszerződnek. Erről beszélgettünk három idősebb nénivel. — Nem akarnak tököt enni az emberek — panaszkodott az egyik néne. Pedig azelőtt mennyi elfogyott. Csak ter­meljük, aztán a végén a disz­nókkal kell megetetni. Megkockáztattam egy kér­dést erre, hogy a néniék, akik minden tervet félretéve terme­lik a tököt, eszik is azt? Méltatlankodó válasz volt a felelet: én ugyan nem eszem, csak legfeljebb egyszer egy évben. Nem elég, hogy ter­meljük? Egyik-másik sportpályán hatalmas betűs felírás figyel­mezteti a hevesebb vérű drukkereket, hogy a bíró szi­dalmazása szigorúan tilos, a tilalom ellen vétőket kiveze­tik a lelátóról. A feliratnaki úgy tudom, nem sok eredmé­nye volt még eddig, — azaz hogy az egyiknek éppen szem- és fültanúja voltam a minapi mérkőzésen. A bírót igen erélyesen „dorgálták” minden oldalról, az egyik leghangosabb em­berke valahol a hátam mö­gött ült, onnan süvítette le a pályára: nem látod, te ga­lamb! Mit csinálsz, te ga­lamb! A sporttársak egy darabig bírták cérnával, aztán meg­kérdezte egyikük: miért ép­pen galamb? — Hát nem látja, hogy mi van kiírva? Viszont a ga­lamb is egy állat... békési — IA/WNAMMAAAAAAA/W\AA/WVVVWS/W\AAAAMAAAAAAAAAAAAWWVVWWWWSAAA^WWVWWWVWW\AAA/W /WWWWWWVWWWWWWWNAAA/WWVAAAAA/WSA/WWWNAAA/WWVV i.. hogy a mai napra ren- élt beszélgetésünkben egy, aj nos, eléggé ismert és utált írsadalmi jelenségről, a hízel- edésről lesz szó. A hízelke- ésröl, melyet a tudományos zakkönyvek talpnyalás néven irtanak nyilván, ami azon- an csak egy képletes szó, melyben például a talpat sem ell szó szerint érteni. E foglalatosság a kutatások ilenlegi állása szerint idősebb, lint az emberiség. Erre vonat- ozóan bizonyításként elfogad- ató Mgdách Imre „Az ember •agédiája” című tanulmánya, lelyből kitűnik, hogy még a ilág teremtése előtt körülvet­ik az Urat a talpnyalók és ízelgők. És amikor az Űr hét ap alatt összecsapta a világot, zek hozsannázva dicsérték a mvet és elmondták, hogy tö- életes és hibátlan. Ma már ilágos, hogy nem volt igazuk, isz a földre szabadított ember ióta mást sem tesz, mint ogy igyekszik kijavítani a te- zmtés hibáit. És annak elle- ére, hogy az erre irányuló mnkálatok több ezer éve far­inak, a java munka ránk ma- idt. Az Űr körül lebzselő, talp- nyalq angyalok között egy akadt, aki bírálni mert és rá­mutatott a mű szűk kereszt- metszeteire, de ráfizetett, mert azonnali hatállyal, fegyelmivel elbocsátották a mennyország­ból és a szerencsétlen jöhetett dolgozni a földre, míg a töb­biek röhögtek a markukba és tovább hozsannáztak a hűvös­ben. Így azóta is, akik nem szeretnek dolgozni, inkább a talpnyalást választják, mely igen kifizetődő és kényelmes foglalatosság. De az emberek tanultak Lu­cifer kárából és kialakult egy külön emberfaj, amely a mun­ka helyett a kényelmesebb megoldást választotta. Ezek voltak azok, akik hápogtak az elragadtatástól, amikor a fá­raók piramisépítéseinél mil­liók pusztultak el, ezek voltak azok, akik nem tudtak szóhoz jutni a gyönyörtől, amikor Néró felgyújtotta Rómát, ezek lebzseltek a különböző Lajo­sok, Henrikek, Ottók és mit- tudomén, hányadik Józsefek udvarában és csinálhatott az illető Lajoska, vagy Józsika bármilyen marhaságott ezek az örömtől a földhöz csapkod­ták azt a testrészüket, amely egyébként az ülésre szolgál. És lett légyen az illető Ottóka, vagy Henrikké olyan hülye, mint egy asztalláb, mindig akadt egy-két udvari igric, dal­nok, kobzos, vagy írástudó szakember, aki hajlandó volt ódát, indulót vagy hősi eposzt faragni nagyságáról, melyet aztán az irodalmi érzékkel meg nem áldott többi talp­nyaló reggeltől estig harsogott az ő legnagyobb dicsőségére. így aztán nem csoda, hogy aránylag egészen jól éltek. Na, de szerencsére — lega­lább is nálunk — kipusztultak a Lajosok és Jóskák és ma a vezető funkciókat nem az Úr különös kegyelméből gyakorol­ja valaki, hanem érteni is kell a dologhoz. (Semmi tisztelet a kisszámú kivételnek.) Ebből az következne, hogy bealko­nyult a talpnyalók felett is. Sajnos, nem így van. Terüle­teik korlátozódtak ugyan és megszűntek maszekok lenni, de átöröklött képességeiket ma is gyümölcsöztetni akarják az állami szektorban is. Az egykori udvaroncoki fő­és alpohármesterek, udvari bájköltők és dalnokok késői leszármazottai, itt élnek köz­tünk és a talpnyalás mellett, mellékfoglalkozásként esetleg tisztviselők, al- vagy főelő­adók, akik energiájuk 80 szá­zalékát arra fordítják, hogy kimutassák múlhatatlan tiszte­letüket és szeretetüket főnö­kük iránt. T essenek csak megnézni, hogy ha egy Valaki megjele­nik valahol, mindjárt mellette terem egy-két talpnyaló, akik közül egyik a kabátját teríti le a Valaki elé, hogy nehogy poros legyen a lába, a másik a széket pucolja tisztára, míg a harmadik arról zengedez, hogy a tisztelt Valaki kartársnak milyen szép gyerekei vannak. Mindig akad egy-kettő, aki odasündörög, hogy csak egy pillanatra megérinthesse ruhá­ja szegélyét és alázatos vigyor- ral pofafürdőt vegyen ővalaki- ségénél. Vagy csak figyeljék meg, hogy ha a Valaki ilyen társaságban elmond egy viccet, amelynek se eleje, se közepe, se poénja és ráadásul még azt is rosszul meséli, mégis mi­lyen szűnni nem akaró hahota tör ki és a talpnyalók egymás hasát fogják a nevetéstől. Mi­nél rosszabb a vicc és minél nagyobb a valaki rangja, an­nál nagyobb a röhögés. Sőt, biztos akad olyan is, aki utána odamegy és kéri, hogy mégegy- szer mesélje él a viccet, mert ő még ilyet nem hallott és el akarja mesélni az anyósának} és a másféléves kisfiának is. J A vicc után nevető görcsöt] kap, negyedóráig fetreng a föl-} dön és közben félöntudatlan] állapotban azon méltatlanko-í dik, hogy vannak egyesek,í akik erre az áldott humorú,í szellemes és okos emberre azt] merészelik mondani, hogy le-} hét ügyes ember, de rossz vicc- < mesélő. Aztán még mindig az] ájulás határán kijelenti, hogy] ő egyszer és mindenkorra le­számol ezekkel az aljasokkal] (a nevek felsorolása követke-} zik), akik mocsokba akarják5 rántani ővalakisége dicső ne-] vét. Persze, ha ugyanez a valaki} elkerül a vállalattól és egyí ténylegesen jó viccet mesélne,< azt már legfeljebb egy udva-\ rias mosoly kíséri, mert azt] senki sem várhatja a talpnya-] lóktól, hogy potyán fárasszák] nevető izmaikat. És sajnos, a talpnyalókat} még csak elzavarni sem lehet,} mert akkor azt terjesztik, hogy < az illető Valaki elzárkózik a< tömegektől. Úgyhogy a tech-< nika mai állása mellett úgy < látszik: megszüntethetetlen e< káros jelenség. Csak egy mó-\ dón: meg kell próbálni, hogy< minél kevesebb talpat juttatni] nekik, bár ez sem véglegest megoldás, mert adják ők fel-] jebb is. Hát csak ezt akartam mon-\ dani, .4 Hefe EGRI VÖRÖS CSILLAG 20—21-én: Bum, a katona matiné: Tigriskölyök EGRI BRÓDY 20—21-én: Nincs előadás EGRI KERTMOZI 20—21-én: Az éjszaka szépei EGRI BÉKE 20—2l-én: Éjjeli őrjárat EGRI LAJOSVAROSI KERTMOZI 20- án: Egymásra találtak 21- én: Nincs előadás GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 20—21-én: Fecske küldetése matiné: Kék sirály GYÖNGYÖSI PUSKIN 20—2l-én: Anatol úr kalapja matiné: Folyón túl HATVANI VÖRÖS CSILLAG 20*—21-én: Trapéz matiné: Benderáthy eset HATVANI KOSSUTH 20—2l-én: A béke völgye FÜZESABONY 20—21-én: 420-as urak PÉTERVASARA 20- án: A feleség 21- én: Nincs előadás HEVES 20—2l-ém Csalódás

Next

/
Thumbnails
Contents