Népújság, 1958. július (13. évfolyam, 135-161. szám)
1958-07-20 / 152. szám
2 NEPÜJSAü 1958. július 80., vasárnap Szabad pártnap a Finomszerelvénygyárban Pénteken délután fél három Órai kezdettel a Finomszerel- vénygyár kultúrtermében szabad pártnapot rendezett a gyár pártszervezete. Az elnöki megnyitó után Furucz János elvtárs az SZMT elnöke emelkedett szólásra, hogy a 170 főnyi összegyűlt ember előtt választ adjon az ország lakosságát, úgy a megye, mint a gyár dolgozóit a napjainkban leginkább foglalkoztató kérdésekre. Furucz elvtárs bevezetőjében ismertette a napirendi pontokat, majd részletesen áttért a libanoni helyzet ismertetésére. A harcok oka — mint mondotta — abból ered, hogy az imperialisták minden haladó társadalmi rend változásának az ellenségei, mert ez gyarmatok elvesztésével jár. Ezután bővebben foglalkozott a jugoszláv kérdéssel is. Saját tapasztalatain keresztül magyarázta meg a jelenlévőknek a jugoszláv kommunisták revizionista nézeteit és annak gyakorlati előfordulásait. Elmondotta, hogy a jugoszláv sajtó szándékosan ferde képeket közöl a magyar életről és rossz irányba akarja terelni a jugoszláv közvéleményt. Nagy Imre üggyel kapcsolatban elmondotta Furucz elvtárs, hogy SS acon, s máris van hírnevünk az előállításában... Az ipart át kell alakítanunk, szerveznünk, emiatt kisebb átmeneti munkanélküliség is várható, de ez hamarosan megoldódik. Olyan gyáraink is vannak, amelyeknek nyersanyagforrása hazánkban nem található, ezért külföldi behozatalra van szükségünk. Ezért ezeket az iparágakat tovább szaporítani nem érdemes, inkább a munkaigényes árut előállító iparágak fejlesztése kerül előtérbe. De azért a nehézipart tovább kell fejlesztenünk, mert csak így lehet elképzelni a könnyűipar további egészséges fejlődését. Ma a szerszám- gyárak termelésének a fokozása a főcél. Mivel gépeink elöregedési éve 25—30 év, addig külföldi fejlettebb országokban ez a szám 8—10 év. Nagyütemű fejlesztésre van szükség! Az ipar 22 százalékos fejlesztésén belül a szerszámgyárak 28 százalékos fejlesztését ez indokolja. A hároméves terv alatt a forradalmi munkás-paraszt kormány 1956-ban biztosított életszínvonal megtartása a cél. Ha jól gazdálkodunk, a terveket meg tudjuk valósítani, akkor 5—6 százalékos életszínvonal emelkedés lehetséges. A nemzeti jövedelem növelése 12—13 százalékra van előirányozva. Ha több jelentkezik, azt lakásépítkezésekre fordítjuk. Pedig a hároméves tervben igen nagy beruházás van biztosítva lakások építésére. A vegyipart tovább fejlesztjük, mert termékei a mezőgazdasági termelésünkre jó kihatással van és szükséges. A magyar szakemberek már évek óta tekintélyt vívtak ki a híradástechnikai cikkek előállítása terén, ezért a hároméves terv alatt a híradástechnikai cikkeket előállító gyárak fejlesztése szintén előtérbe kerül... Furucz elvtárs beszéde után a felszólalók a „jugoszláv kérdéssel” kapcsolatos kérdéseket tettek fel, amelyeket Furucz elvtárs megválaszolt. A felszólalások délután négy óráig tartottak, majd az elnök lezárta a vitát és megköszönte Furucz elvtárs értékes előadását. Ezek után végétért a szabad pártnap. F. I. a jugoszlávok védelmükbe vették Nagy Imrét és társait, azzal az ürüggyel, hogy ők nem voltak revizionisták. De ez természetes is, hiszen ha ezt az állítást elismernék Nagy Imréről, akkor azt is elismernék, hogy ők is azok. Ezt pedig teljes mértékben tagadják. Nagy Imrét a népi demokrácia megdöntésére irányuló szervezkedéséért ítélték halálra. Ezek után rátért a harmadik napirendi pontra: a hároméves terv néhány alapvető problémájának ismertetésére. Elmondotta Furucz elvtárs, hogy a hároméves tervben egyes iparágak struktúráját meg kell változtatni, mert például a gőzmozdonyok elkészítését — ami nemzetközileg nézve igen elavult — igen drágán gyártjuk és a külföldi piacon csak ráfizetéssel tudjuk eladni. Gőzmozdonyaink iránt külföldön gyenge a kereslet, ezért iparunknak fokozatosan rá kell térnie a Diesel-motorok gyártására, — ami korszerűsége, technikai felkészültsége miatt keresett cikk a nemzetközi piOrszágos zöldségtermesztői értekezlet Horton A földművelésügyi minisztérium, az élelmezésügyi minisztérium, a Szövosz, a Magyar Agrártudományi Egyesület kertészeti és szőlészeti társasága és a Hungarofruct külkereskedelmi vállalat e hó 22- én, kedden délelőtt 9 órakor országos zöldségtermesztési tapasztalatcserét rendez Horton. Itt a földművesszövetkezeti telepen bemutatják az exportparadicsom osztályozási és csomagolási módszerét, majd a részvevők megtekintik a horti és ecsédi élenjáró gazdák korai paradicsomtermesztésének eredményeit és meglátogatják a hatvani Konzervgyárat. Augusztus 1: épül a gyöngyösi buszmegálló Augusztus 1-én 2 930 000 forintos beruházással megkezdik az új buszmegállló építését az Április 4-e téren. A megálló a legkorszerűbben lesz berendezve, igen reprezentatív utasellátó szolgálattal. Idő j árásjel entés A meleg idő tovább tart. Várható Időjárás vasárnap estig: Kevés felhő, eső nélkül, mérsékelt délkeleti, délire forduló szél, a nappali felmelegedés fokozódik. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet vasárnap: általában 26— 29 fok között, egy-két helyen 29 fok felett. Távolabbi kilátások: a meleg fokozódik. SS A stockholmi világkongresszus az imperialista agresszió ellen STOCKHOLM (TASZSZ) A leszerelési és nemzetközi együttműködési világkongresszus pénteken délelőtti ülése az arab népek ellen irányuló amerikai—angol imperialista agresszió leleplezése jegyében folyt le. Indonézia, Izland, Mexikó és az Egyesült Arab Köztársaság, valamint az Algériai Nemzeti Felszabadí- tási Front képviselői élesen elítélték azokat a kísérleteket, amelyekkel az imperialisták megpróbálják feléleszteni az elavult gyarmati rendszert. Az ülés részvevői nagy lelkesedéssel fogadták az amerikai küldöttség határozati javaslatát. amely a többi között kiemeli a következőket: — „A béke és a nemzetközi együtt- működés mindaddig lehetetlen, amíg egy ország megkísérli egy másik ország megszállását katonai. vagy rendőri egységekkel. Ezért csatlakozunk a jelen kongresszusnak ahhoz a követeléséhez, amely síkra- száll az amerikai és az angol csapatoknak a közel-keleti országokból való haladéktalan kivonása mellett.” A kongresszus nagy érdeklődéssel fogadta Hanna, libanoni küldött beszédét. A hős libanoni nép képviselője kijelentette. hogy a libanoniak a végső győzelemig folytatják a harcot. Ezután Kuo Mo-Zso, a neves kínai tudós, maid Nyesz- terov, a Szovjet Országos Kereskedelmi Kamara elnökségének elnöke, továbbá az angliai. a ciprusi és a dániai békemozgalom képviselőié szólalt fel. Erélyes kínai tiltakozó jegyzék Angliához a jordániai akció miatt LONDON (MTI) Az AP jelenti: a pekingi rádió pénteken közölte, hogy a Kínai Népköztársaság kormánya jegyzéket juttatott el a pekingi angol ügyvivőhöz. A kínai jegyzék a többi között hangoztatja: „A világ békeszerető országai és népei egész biztosan nem fogják ölhetett kézzel nézni a jordániai angol beavatkozást. A Kínai Népköz- társaság kormánya szükségesnek tartja figyelmeztetni az angol kormányt arra, hogy haladéktalanul be kell szüntetnie Jordánia elleni fegyveres agresszióját, vissza kell rendelnie összes fegyveres LONDON (Reuter) A bagdadi rádió pénteken este közölte, hogy Szajed Badri El Mulki, volt jordániai ügyvivő és másodtitkár Bagdadban politikai menedékjogot kért és kapott Irakban. erőit Jordániából és abba kell hagyni az Iraki Köztársaság határai körül folyó provokációs csapatösszevonásokat. Ha az angol kormány nem veszi figyelembe a világ népeinek jogos felháborodását BEIRUT (AP) Szaeb Szalam, volt libanoni miniszterelnök, az ellenzék egyik vezére, pénteken nyilatkozott az AP tudósítójának. Szalam hangoztatta, az egyetlen ok, ami miatt az ellenzék jelenleg még nem alakít külön kormányt, az, hogy egy ilyen lépés „esetleg éppen az a szikra lehet, amely kirobbantja a világ végzetes tragédiáját. Ez az oka annak, hogy nagy körültekintéssel járunk el — jelentette ki. — Várjuk az eseményeket. Megrendített bennünket az amerikaiak és ésszerű követelését, ha továbbra sem hajlandó megszüntetni az agressziós cselekedetét és letenni jordániai agressziós terveiről, akkor ez minden bizonnyal súlyos következményekkel jár majd.” partraszállása, amely a legsúlyosabb agresszió és az amerikai kormány rossz szándékait mutatja.” A belpolitikai válsággal kapcsolatban Szalam hangoztatta, nincs más megoldás, mint Chamoun elnök eltávolítása és „az idegen uralom fel- ezámolása,” Beirutban egyébként pénteken csak szórványos lövöldözést lehetett hallani. A fővárosban azonban feszült a helyzet és a felkelők köreiben sejtetni engedik, hogy viszonylag rövid időn belül nagy „tűzijátékra” kerülhet sor. Újahb réssietek Sxaeb Sxalam nyilutkoxatából/ Nemzetközi szemle A bagdadi vihar A bagdadi rádió jelentette hétfőn, július 14-cn hajnalban: „Az iraki hadsereg megdöntötte Fejszal király és Nurl Szaud rendszerét és kikiáltotta a Köztársaságot”. E rövid kis hír percek alatt bejárta az egész világot, megrázkódtatta az imperializmust, előre vetette annak árnyékát, hogy a nyugati hatalmak amúgy is recsegő-ropogó gyarmati rendszere rövidesen végleg összeomlik. A történelmi fejlődés tudományos elemzőit aligha lepte meg túlzottan az iraki forradalom gyors győzelmének a híre, hiszen már számtalanszor rámutattak arra, hogy a fejlődés menete az imperializmus és annak gyarmati rendszere teljes összeomlása felé vezet. Hogyan történt? Következtetések levonása előtt vizsgáljuk meg az előzményeket. Az imperialisták csúfos szuezi veresége után a gyarmatosítók uralma alól felszabdult Egyiptom létrehozta az Egyesült Arab Köztársaságot, amely bámulatosan rövid idő alatt az imperialista elnyomás ellen harcoló arabok szimbólumává vált. A nyugatbarát „báb uralkodókra” nagyon nehéz idők következtek. Ekkor az imperialisták gyorsan „egyesítették Irakot és Jordániát az úgynevezett Arab Szövetségi Államba. Ügy vélték, hogy a jót összekötik a hasznossal és az Egyesült Arab Köztársaság ellen összetákolt szövetséget arra is felhasználhatják majd, hogy az ebben vezető szerepet betöltő Irak a „nyugat-bástyája” — ahogy mondották — féken tartja majd a forrongó nyugatellcnes Jordániát is. Irak szilárd bástya, _ vélték — jól szervezett rendőrséggel, hűséges lakájokkal. Majd ők megvédik a nyugati érdekeket Jordániában, sőt ha szükséges, Libanonban is és július 14-én az iraki hadsereg Abdel Karim Kaszem tábornok, dandárparancsnok vezetésével néhány óra alatt győzelmes forradalmat vívott meg. A lakáj-kormány ellenállása — az imperialista koholmányok és vágyálmok ellenére — jelentéktelen volt. A nép és hadsereg egyesült és örömmámorban ünnepelt, a kiszolgálók pedig nem sokkal a győzelem után elnyerték jól megérdemelt büntetésüket» Angol—amerikai beavatkozás és előzményei Az irakban lejátszódott események arra indították az angol—amerikai vezetőket, hogy rátérjenek a Dulles által meghirdetett „háború szélén való táncolás politikájának gyakorlati megvalósítására, azaz a nyílt agresz- szió útjára. Az amerikai katonaság Eisenhower szerint azért szállt partra Libanonban, hogy „megvédje” az országot az „idegen csapatok beszivárgásától”. A szépséghiba csupán ott van, hogy az ENSZ Libanonba küldött megfigyelő csoportja éppen a közelmúltban szögezte le, hogy az országban polgárháború folyik és szó sincs „külső beszivárgásról”. Az amerikai ürügy a helyzet súly- lyossága ellenére is annyira groteszk, hogy még a baloldalinak egyáltalán nem nevezhető TAT című svájci polgári lap sem állhatta meg szó nélkül: „Eisenhower amerikai elnök a kongresszushoz intézett üzenetében — amellyel megindokolta az amerikai csapatok Libanonba küldését — többek között kijelentette, „nyilvánvaló, hogy a libanoni események nem egyebek külső agressziónál. Az elnök érthető módon egy szót sem szólt arról, hogy a Libanonba küldött ENSZ megfigyelő csoport megállapította, hogy a külső beavatkozásra semmilyen helytálló bizonyíték nincs. Eisenhower nyilatkozata tehát homlokegyenest ellenkezik az ENSZ bizottság észleletéivel. Erre azt állítja Eisenhower, hogy kormánya „továbbra is” támogatni fogja az ENSZ-t a libanoni nehézségek megodására irányuló erőfeszítéseiben. Ezt azután a maga módján meg is cselekedte. A libanoni ENSZ megfigyelők most már kétségtelenül megállapíthatják, hogy az országban valóban idegen szervezett csapatok vannak, nevezetesen az amerikai haderő.” Az amerikaiak libanoni beavatkozását nyomon követte az angolok jordániai inváziója. A megszállók azt állították, hogy ez az ország „megvédése” érdekében történt. Most már csak az a kérdés, hogy kivel szemben kell megvédeni Jordániát, hiszen az imperialista gyarmatosítókon kívül senki sem fenyegeti. De hagyjuk figyelmen kívül az angolamerikai uralkodó körök kínos magyarázatát. Világosan megállapítható ugyanis, hogy a fegyveres akció célja az Iraki Köztársaság megsemmisítése, a szétvert és összetört monarchia visszaállítása és nem utolsósorban a gazdag közelkeleti olajmezők Szuezhez hasonló államosításának megakadályozása. Az imperialista beavatkozás kétségbeesett kísérlet az összeomló félben levő gyarmati rendszer és a fáradságos munkával, nehéz milliárdokkal összehozott háborús paktumok — bagdadi paktum, Eisenhower-doktrina megmentésére. A kétségbeesett imperialista kísérletek fő célkitűzése tehát az idő kerekének visszaforgatása, omladozó gyarmati rendszerük szuronyokkal való megtámasztása. Angol—amerikai inváxió nyugati vissxhangja A közép-keleti angol—amerikai agresszió élénk visszahatást keltett a nyugati országokon belül és a szövetségeseik körében is. Az agresszió nem várt ellenállásba ütközött. Az angol munkáspárt felvetette a bizalmi kérdést az alsóházban és elhatárolta magát a kormány háborús politikájától. A japán kormány, amely eddig fenntartás nélkül alávetette magát az amerikai irányításnak, sietett hangsúlyozni, hogy elítéli a Libanonban elkövetett amerikai agressziót. Az elmúlt napokban az angol és amerikai követségek a világon mindenütt jó leckét kaptak arról, hogy a valóságban milyen „népszerűségnek” örvend az imperialista háborús politika a népek körében. Meg a londoni amerikai nagykövetség és a new-yorki amerikai ENSZ székház elé is tüntetők vonultak, hogy kifejezzék elégedetlenségüket a háborús provokációk miatt. Nem is beszélve azután a tömegek felháborodásáról a semleges és „el nem kötelezett országokban”, ahol az angol—amerikai mesterkedések dühödt elkeseredést és megvetést váltottak ki. A nyugaton tapasztalható heves ellenkezés dacára úgy tűnik, hogy az imperialista politikát jelenleg azok a legszélsőségesebben reakciós körök irányítják, akik elzárkóznak mindenféle békés megoldástól és a megegyezésnek még a lehetőségétől is. A háborús provokációk egyébként is arra mutatnak, hogy egyre nehezebb a megegyezés lehetősége az imperialisták és az arab „nacionalisták” között is. A nyugati világban az agresszív körök növekvő befolyására mutat, hogy a jelenlegi háborús provokációt az ENSZ megkerülésével hajtották végre. Mi sem bizonyítja jobban tervük gyalázatos voltát, hogy ezt a — számukra oly sokszor fedezékként használt — nemzetközi fórumot sem merték igénybe venni eljárásuk fedezésére. E sorok írásakor még nem ismeretes, a biztonsági tanács és az esetleges ENSZ rendkívüli közgyűlés határozata, de már magábavéve az a tény, hogy az imperialisták az ENSZ megfigyelő-csoport megállapítása ellenére behatoltak egy független ország területére, mutatja a jelenlegi nyugati politika agresszív jellegét. A Szovjetunió figyelmeztetése A tények azt bizonyítják, hogy a Közel- Keleten minden készen ál’ arra, hogy kísérletet tegyenek az Iraki Köztársaság megdöntésére még egy nagyebbszabású háború kirobbanása árán is. Amerikai csapatok Libanonban, angol ejtőernyősök Jordániában. Néhány évtizeddel ezelőtt bizonyára már véres retorzió követte volna az irakihoz hasonló forradalmi megmozdulást. A véres gyarmati háborúk kirobbantóinak mai utódai is valószínűleg szívesen követnék elődeik példáját — sőt nincs kizárva annak lehetősége sem, hogy megkísérlik a háború kiterjesztését. Az imperialista háborús tervek azonban egyre nehezebben valósíthatók meg. A Szovjetunió és a szocialista országok elismerték a forradalomban született Iraki Köztársaságot. Az arab népek nem állnak egyedül. Az imperialistáknak ma már nemcsak az arabok egységes ellenállásával kell szá- molniok, hanem a szocialista tábor, elsősorban a Szovjetunió hatalmas erejével is. A szovjet nyilatkozat figyelmeztetést jelent az agresszív körök felé. hogy ma már nem lehet büntetlenül népeket leigázni, kis országok területén szabadon garázdálkodni. Nem kétséges, az iraki forradalom viharos győzelme, az azt követő imperialista háborús provokáció zűrzavaros helyzetet teremtett. De nem kétséges az sem, hogy a béke erői képesek arra, hogy gátat szabjanak a háború kirobbantásának és a fenyegető agresszív, imperialista mesterkedéseknek.
