Népújság, 1958. június (13. évfolyam, 110-134. szám)

1958-06-12 / 119. szám

1958. junius 12, csütörtök

népújság

3

Miért? az üvegtörés a Parádsasvári üveggyárban

A HUTA BEJÁRATÁNÁL

valóságos üveghegy fogadja a látogatót. Törött üvegekből áll e „hegy”, s itt van eltemetve az a havi félmillió forint, amely a selejtkárból és üvegtörésekből származik a gyárban.

Sok a törés, a selejt, majdnem minden harmadik üvegtárgy eltörik itt. Sasváron, s ez nem véletlen. Mint ahogy nem véletlen az sem. hogy az ország többi üveggyárait is felülmúlják a selejtgyártás- ban, üvegtörésben, s mentségükre csak az írható, hogy minőségi, — sok munkát igénylő üvegtárgyakat készítenek

Sok a selejt, az üvegtörés, mert ahogy a sas vári munkások és művezetők is mondják, az emberek nem nagyon vannak érdekelve közvetlenül abban, hogy minél jobban leszorítsák a selejt és üvegtörési százalékot. Teljesítménybérben dolgoznak, s a teljesítménybér gyorsabb munkára ösztönzi őket s mivel a gyártás közben nem kapnak lelki- ismeretes ellenőrzést, megpróbálják „elsütni” a selejtes gyártmányokat is a végellenőrzésnél derül ki legtöbbször, hogy a gyártmány selejtes, semmire sem használható, vagy hibás. A végellenőrzésnél a hibásnak talált árut újra beolvasztják, mert a kereskedelem nem vesz át másod- és harmadosztályú árut, mondván, hogy ez burkolt árdrágításra adhat okot. (Ámbár ez megfontolandó, mert a kis hibával rendelkező üvegárukat leszállított áron értékesítenék a Maradék, vagy Bizományi Áruházi Boltokban).

Hozzájárult a selejt magas százalékához az is, hogy a gyakorlatban nincs selejtkártérí- tés. Az utóbbi másfél évben nem büntettek még selejtgyár- tókat, s ez is egyik okozója a havi félmilliós kárnak. A csiszolók is sokat tudnának ten-, jv^ irü a selejt csökkentéséért, de na észreveszik is munka közben, hogy az üveg selejt, tovább végzik rajta a munka- folyamatokat. hogy az ő idejük ne vesszen kárba, s a vég- ellenőrzésnél úgy sem tudják meg, hogy ki készítette azt az árut.

A MUNKÁSOK ÉS A MŰSZAKIAK is egyetértenek abban, hogy a mostani bérezési rendszer nem ösztönzi eléggé az embereket, hogy csökkentsék a selejtet. az üvegtörést. ök is azt javasolják, hogy a mennyiségi bérekből bizonyos összeget a minőségi, selejt- mentes és kevés töréssel dolgozók kapják, s aki hanyag

ságból selejtet gyárt, vagy tö rést idéz elő, úgy, ahogy a többi üzemeknél is megvan, kártérítésre kötelezzék őket Eddig ugyanis legfejlebb annyi „büntetést” kaptak a könnyelmű üvegtörők és selejtgyártók, hogy rászóltak munkatársaik, vagy a művezetők. Gyártás közben nem nagyon ellenőrzik a törést, a selejtet. csak a hutából kikerülve, a végellenőrzésnél. Itt ugyan alapos munkát végeznek a minőségi ellenőrök, de mire ide kerül az áru, akkorra már a fele. a háromnegyed része marad csak meg, a többi üveghalmazként ] található meg.

Ezt nem nagyon kell a sasváriaknak bizonygatni, niszen a kísérő cédulákat nézve, bármelyik percben meggyőződhetnek róla. Az udvaron, ahol a csomagolásra váró üvegek hevernek. néhány kísérő cédula szomorú számokról beszél. A hutából 215 üveg került ki, de csak 162 jutott a finomcsiszolóba. Másik esetben 232 kipp- csészéből csak 140 került a korongozóba, a többi anyag-, vagy munkaselejt miatt veszett el. A pohárnál még rosz- szabb a helyzet, mert az egyik kísérőcédula arról beszélt, hogy 208-ból csak 118 érkezett meg a csomagolóba.

Másik részese a selejtnek, hogy a műhelyekben a munkaversenynek semmilyen formája nem található meg, de különösen nem selejtcsökken- tési és töréscsökkentési munkaverseny.

ILYEN ELŐZMÉNYEK megismerése után indultunk el az üzemben, hogy a valóságban is megnézzük a selejt emelkedése és az üvegtörések előidéző okait.

Az üveghuta művezetőjétől, Szókup Károlytól megtudtuk, hogy „az üvegtörés és a selejt nem olyan nagymérvű, hogy azért felelősségre lehetne vonni valakit”. Azt hiszem, ezt a véleményt nem osztják azok az égetők és csiszolók, akik sok bosszúságot nyelnek a hűtési és egyéb „hutai” -libák miatt. A hutában egyébként — amennyire lehet — próbálják leszorítani a törést és a selejtet, nem fizetik ki a brigádoknak a rossz árut, de még így is magas a törés- és a selejtszázalék. Amint több egyforma okból eredő selejtes áru kerül az átvevő kezébe, azonnal szólnak a művezetőnek, hogy eldöntsék: gyártási hibából, vagy a munkások hanyagságából származott-e a selejt.

A gyártmány útját kísérve, a festődében Bíró Anna töröl- gető, a selejtes ládára mutatva, panaszolta, hogy a korongos csiszolóból gyakran a selejtes árut is átadják, ez rossz a többi munkásnak is, de az üzemnek is, mert több munkafolyamaton átmegy, s akkor veszik észre, hogy használhatatlan.

Asztalos Ferenc, a durva- és finomcsiszolc műhelyek vezetője szerint 8—9 százalékos a megmunkálási selejt, legtöbb a korongozóknál és a szél- beégetőknél van Mikor arról kérdeztük, hogy munkásai érdekelve vannak-e a selejt és a törések csökkentésében, azt felelte, hogy közvetlenül nem, 'egfeliebb a haszonrészesedésnél, de ezt még nem minden munkás tudja

— A műhelyben vontak-e valakit felelősségre selejt és törés miatt?

— Két fiatal kapott büntetést, akik összetörtek néhány vázát rendetlenségből, — de többre nem emlékszem. Mikor a minőségi, selejtcsökkentési versenyről érdeklődtünk, ő is csak azt felelhette, hogy sajnos, ilyen nincs, a munkások még nem kezdeményezték, a szakszervezet még nem szervezte, s így marad minden a '•égiben.

S itt tűnt fel, hogy még csak véletlenül sem beszélnek Sasváron selejtről. Csak törést emlegetnek, s azt az igazságot, hogy az üveg törik. Ezt senki sem vitatja, csak azt, hogy miért ennyi sok? Ugyanis sem itt, sem más műhelyekben munkásonként nem tudják kimutatni, s nem i« ellenőrzik, hogy kinél mennyi a törés, a selejt, s így egyénileg nem is nagyon éreznek felelősséget ezek csökkentésére. AAogy a munkásokkal történt reszélge- tésekből kitűnt, csak az ő becsületességük lelki ismeretük,

az ösztönző erő arra, hogy csökkenjen a selejt, a törés. Ez pedig nem minden embernél elegendő biztosíték.

A PARÁDSASVÁRI Üveggyárban — ahogy hallottuk — ez évben kevesebb reményük van a 26 napi nyereségrészesedés kifizetésére, mint a múlt évben. S ehhez a magas selejt- és törési százalék is hozzájárul. Itt nemcsak az üzem káráról, de a munkások pénzéről is szó van, s éppen az ő érdekükben kell intézkedéseket tenni a bérezésnél, az ellenőrzésnél," hogy az évi nyereségrészesedést ne temethesse maga alá az összetört árukból keletkezett üveghalmaz.

KOVÁCS ENDRE.

tilBsi

— VASÁRNAP, június 15- én ismét két IBUSZ különvonat érkezik Egerbe. Nagykőrösről és Kazincbarcikáról. Június 22-én viszont Egerből indítanak népszerű IBUSZ- vonatot Miskolcra és a festői Lillafüredre. Újság még. hoay a június 29-re tervezett nécs kirándulást elhelyezési problémák miatt július 7-re halasztották.

— TOVÁBBI LÉPÉSEK

az egri közúti forgalom megjavítására: felújították és

pormentes burkolattal látták el a Cifrakapu utcát.

— 60 EZER FORINTOS BERUHÁZÁSSAL rendbehozzák Tarnaőrsön a volt kastélyt, ahol most a termelőszövetkezet és a háziipari szövetkezet irodái vannak.

— 100 GÉPKOCSI parkírozására alkalmas helyet épít Mátraházán a gyöngyösi üdülőhelyi bizottság.

— JÁTSZÓTERET létesítenek a közséofeilesztési alapból. 5000 forintért Pétervásá- rán. Ugyancsak ebből a költségből bővítik a fő-téren a varkot ie.

— AZ ELMŰLT HÉTEN nyílt meg a gyöngyösi Kiskereskedelmi Vállalat felügyelete alatt az ecsédi al- tárónál levő kereskedelmi bolt. Az új létesítmény kantin jellegű.

— A HÁROM SZEGÉNY SZABÓLEGÉNY című darab bemutatására készül a véter- vásári kultúrotthon színjátszó csoportja.

— A MŰEMLÉKVÉDŐ bizottság döntése alapján 23 föltétien fenntartandó műemléket jelölnek meg Gyöngyösön márványtáblával augusztus 20-ig.

— BEVEZETIK A VILLANYT az idén az orvosi rendelőben Hevesvezekényen. A költségeket a községfejlesztési alapból fedezik.

Fotósok figyelem !

LEGSZEBB FELVÉTELEM

címmel pályázatot hirdet a Népújság Szerkesztősége Heves megye fotoamatör.jei számára. A pályázat célja, hogy a fotoamatőrök legjobb képei nyilvánosságra kerüljenek, s ezzel is segítsék az amatőrök táborának kiszélesítését, s maguknak az amatőröknek munkáját is. A beküldött legjobb felvételek minden héten vasárnap kerülnek közlésre az újságban, azonkívül a legszebb felvételek készítőit értékes könyvjutalomban részesíti a szerkesztőség.

SZERKESZTŐBIZOTTSÁG

Bírálat — válasz nélkül

Számos panaszos levél érkezik szerkesztőségünkbe, melyet kivizsgálunk és ha az eset súlya úgy kívánja meg is jelentetjük a lapban. E levelek általában olvasóink észrevételeit tartalmazzák, akik a jó gazda szemével felfigyelnek az élet különböző területén burjánzó hibákra A megyét járó újságíró észreveszi a hibákat és őszinte segíteni akarással megírja a lapban. Teszi ezt azért, mert ez a kötelessége, mert a saját eszközeivel ő is hozzá akar járulni ahhoz a munkához melyet minden becsületes ember végez, hogy szebb és köny- nyebb legyen az élet.

De sokszor a várt megértés helyett a közöny áthatolhatatlan páncéljába ütköznek ezek a bírálatok sőt nem egyszer a megbírál! úgy próbálja elhárítani a kritikát, hogy az. újságot támadja. gondo'ván ezzel csökken a felelőssége, vagy kisebb lesz az észlelt hiba.

Az embereknek nyilván nem esik jól. ha egy egész megye nyilvánossága előtt megbírálják, de ez az érzés nem zavarhatja meg tisztánlátásukat annyira, hogy ez teljesen eltakarja előlük az igazságot. Mégis sok esetben ez történik. A megbírált fűhöz fához futkos és még a tények elferdítésével is azt akarja bizonyítani, hogy méltán igaztalan volt a bírálat. A legtöbb esetben a fele energiával, a felvetett hiányosság felszámolható lett volna.

Nem ritka az az eset sem, hogy a megbírált szerv vezetői nem is olvassák a róluk szóló cikket. Vagy, ha olvassák is egyáltalán nem törődnek vele, szóra sem méltatják, arra pedig egyáltalán nem vesznek fáradságot, hogy levélben is reagáljanak a bírálatra. Pedig törvényes rendelkezés van arra, hogy sajtóban megbírált szerv vezetője köteles válaszolni az újságnak és válaszában megírni azt, hogy

mennyiben tartja jogosnak a bírálatot és, hogy mit szándékoznak tenni a hiba felszámolására.

Sajnos azonban ritka az olyan szerv, amely pontosan betartaná ezt a rendeletet. Ma még kevesen vannak olyanok, — mint pé!dául a Miskolci MÁV igazgatóság illetékesei. — akik azonnal válaszoltak a gyöngyösiek újságban megjelent panaszára. vagy a Dohányipari Igazgatóság amely kielégítő és megnyugtató választ adott a nemrée megjelent ..Elfdeitett építkezés" című cikkünkre.

A többség ma még úgy viszonyul a bírálathoz mint a Finomszerelvénygvár,

amelyről rövid Idő alatt két cikket is irtunk, de válasz még a mai napig sem érkezett, vagy a Park-szálló, amelv szintén nem veti fáradságot arra. hogy bírálatunkra megnyugtató módon válaszoljon.

Sajnos sok esetben a felsőbb szervek ahelyett, hogy a megjelent cikk alapján a szükséges vizsgálatot megtartanák, azonosítják magukat a megbiráltakka! azon az alapon, hogy végeredményben a cikk az ő munkájukra is rossz fényt vet. És azok. akik arra lennének hivatottak, hogy a hibákat kijavítsák, mindent elkövetnek, hogy azt bizonyítsák: a bírálat jogtalan volt.

A sajtónak joga és kötelessége, hogy észrevegye és nyilvánosan is megbírálja azokat, akik akár tudatlanságból akár hanyagságból fékezik fejlődésünket És lapunk a jövőben is eleget akar tenni ennek a kötelességének. De hogy ez a munkánk el is érje a kívánt eredményt, ahhoz feltétlenül az szükséges, hogy a megbírált szervek végre úgy fogadják ezt a bírálatot, ahogy ezt ők Is elvárják abban az esetben, ha ők bírálnák meg egy más vállalatot, vagy hivatalt.

Híradás az érettségikről

Az egri Szilágyi Erzsébet leánygimnáziumban az egy hete tartó érettségi vizsgákon nagyszerű eredmény született. A negyedik A. osztály, amely négy éven keresztül mindenben az elsők között volt, tanulásban, a fegyelmezett viselkedésben egyaránt., az érettségi vizsgákat 4,12 átlagos eredménnyel tette le.

Ez a kiváló átlageredmény négy év szorgalmas munkájának gyümölcse és ehhez

nagyban hozzájárult az osztályfőnök odaadó segítsége is. Ha a többi osztály is ilyen eredménnyel búcsúzik az iskolától, akkor büszkék lehetnek rájuk tanáraik és tanulótársaik egyaránt.

(Gyula Ibolya)- BEKÖTŐUTAT építenek Gyöngyöstarjánban a Petőfi Tsz üzemegységéhez. A munkákat már megkezdték.

Dr. VAJDA PÁL:

A repülés magyar úttörői

nagy részben ismét feledésbe mentek. Az ember számtalanszor tévedett, csalódott. Azonban a vértanúk ezreit követelő balesetek hosszú sorozata után a fanatikus rajongók rendíthetetlen kitartása és mérhetetlen erőfeszítése végül is győzelmet aratott.

A repülés megvalósítása nem egy ember nevéhez fűződik. A repüléssel összefüggő kérdések megoldása a tudományos kutatók százait és a sokszor kellő szakértelemmel sem rendelkező, de lelkes feltalálók ezreit foglalkoztatta.

Felmerül most már az a rérdés, vajon mi, magyarok, mennyivel mozdítottuk elő a spülés ügyét, mivel járultunk bzzá a fejlődéshez, a repülő- ip tökéletesítéséhez?

érthetetlen módon, még mű- szki szakembereink és repülőik nagy része is abban a ; té\iitben van, hogy a repülés mayar úttörői végeredmény- ber.csak a külföldi feltalálók i nyoidokain haladtak és új i ötlekkel nem járultak hozzá , a feődéshez. E tévhitek meg- cáfoisa dolgozatunk célja.

[ Az ejtőernyő

TaUmányok rendszerint 3 úgy s;lelnek, hogy a fejlődés i folyairn felmerülő tényleges

új szükségletek kielégítéséről kell gondoskodni. Mi szükség lehetett azonban az ejtőernyőre akkor, amikor az emberiség még nagyon távol állott a léghajózás és repülés megvalósításától. Pedig hitelesnek látszó feljegyzések szerint Kínában már a XIV. század elején ismertek ejtőernyőhöz hasonló készüléket. Minden valószínűség szerint a készülék segítségével kísérelték meg a repülés problémájának megoldását.

Az ejtőernyő gondolata mór meglehetősen régi. Leonardo da Vinci, a zseniális olasz festő, építész, természettudós és mérnök, már 1495-ben kísérletezett az ejtőernyő kezdetleges ősével, sőt jegyzeteiben le is rajzolta. Feltalálójának azonban mégis a magyar származású VeranVERANCSICS EJTŐERNYŐJE

csics Fausztuszt kell tekintenünk, aki 1616-ban megjelent Machinae Novae („Űj gépek”) című könyvében az ejtőernyőt

pontosan leírta és le is rajzolta.

Verancsics ernyője, amely- lyel a pisai toronyból állítólag több sikeres leszállást hajtott végre, vászonnal borított, négyszögletű fakeret volt, amelynek négy sarkáról egy- egy kötél csomóba futott ösz- sze és ekként hordta a rajta függő ember súlyát. Ő maga igy ír könyvében az ejtőernyőről: „Repülő ember. Négyszögletű, négy egyenlő rúddal kifeszített vitorla segítségével, amelynek négy sarkához kötelet erősítenek, az ember veszedelem nélkül leereszkedhet egy toronyból, vagy más magas helyről. Mert ha éppen nincs is szél, magának a zuhanó embernek a lendülete szelet támaszt, amely feltartóztatja a vitorlát, igyhogy nem zuhan hirtelen, hanem lassacskán száll alá. A vitorla nagyságát azonban az emberhez kell méretezni.”

Ez volt az ejtőernyő első szabatos leírása.

Az ejtőernyőt, mint „légi mentőövet”, elsőnek Blanchard francia léghajós használta 1785-ben. Ernyője összecsukott állapotban, oly módon volt léggömbjére felszerelve, hogy a léghajós egyszeri rántásra kiszabadíthatta. Az ernyőt, pár pillanatnyi zuhanás

után, a légnyomás széjjelfeszítette, kibontotta, s a zuhanás lassú, egyenletes aláeresz- kedéssé vált.

Később is sokan kísérleteztek ejtőernyővel, de ezek inkább csak bravúros mutatványok voltak.

Magyarországon az ejtőernyőt 1889-ben mutatta be Leroux, francia akrobata. Erről az annakidején, nyilván szenzációs eseményről a „Vasárnapi Űjság” a következőképpen számol be:

„Leroux a szállóernyőt nálunk pünkösd első- és másodnapján mutatta be a városligeti iparcsarnok előtt, 9 mindkét ízben egyedül szállt fel, trapézen ülve. Szerkezete azonban alig különbözik elődeitől, ejtőernyője a léggömb hálózatán függött s hossza hat méter, felső része pedig 30 centiméter átmérőjű fakarikában végződik, melyen esés közben a levegő kitódul. Lentebb, az ernyő redői alatt, jókora abroncs van, arra a célra, hogy a vászon szétnyílását biztosítsa. Végén, az ernyő 30 cikkelye mindegyikéből hosszú zsineg futott alá, melyek karikában futó végét Leroux a karjára fűzte, mikor a trapézra ülve, felszállott. Lebocsátkozása mindkét alkalommal teljes sikerrel ment végbe, s ritka, érdekes látványt nyújtott, amint kezdetben teljes erővel zuhant a mélybe, majd az ernyő kibontakozása után, lassú, lebegő mozgást vett fel.” (Folytatjuk.)

A mai nappal mcgtezdjük dr. Vajda Pál, Ismer polihisztor-író „A repülis magyar úttörői“ című, násutt még meg nem jelent, rend-t kívül érdekes könyvénél közlését. A könyv anyagú heti három folytatásban — ked- 1 den, csütörtökön és szánba- J ton — közöljük. ,

I. A repülő ember !

Alig félévszázada amak, hogy a földhöz kötött enber szárnyra kelt. Rövid idősak ez az ötven év, csak egy röfce pillanat azokhoz az évezredihez viszonyítva, amelyekben a repülés csak merész álonini tűnhetett fel. Már az ősembc is bizonyára vágyakozássí követte tekintetével a fölött, tovaszálló madarat, hiszen : helyváltoztatásnak ez a gyors módja lényegesen megkönnyítette volna rendkívül küzdelmes életét.

Ősi mondák, regék és legendák százai tanúskodnak arról, hogy a repülés vágya már a legrégibb korszakban felébredt az emberben. Ez az izzó vágy, ez a lázas epekedés, amely az embert minden idők óta a magasság felé vonzotta, már az ókortól kezdve végigvonult a világirodalom nagyjainak művein is. A magyar irodalom kiválóságai közül különösen Jókai képzeletét foglalkoztatta élénken a repülés gondolata.

A gyakorlati megvalósítás azonban hosszú ideig szint« lehetetlennek látszott. Az év századok során újabb és újabl

eszmék merültek fel, majc