Népújság, 1958. június (13. évfolyam, 110-134. szám)

1958-06-11 / 118. szám

1958. június 11., szerda NEPOJSAG 5 / Az új élet küszöbén (Tudósítónktól.) POROSZLÖN ISMÉT meg­mozdult a föld. Több mint száz család talpa alatt kezdődött el ezúttal a nagy földindulás, y! Nagy dolog ez egy község éle- s tében, amikor több száz ember szinte máról-hónapra szakít a •iégi, évszázados életformával, V* és új utat keresve, új életre, a it társas gazdálkodásra szánja el W önmagát. Az újságok már hírül is ad­ták, hogy a községben több új termelőszövetkezet van alaku­lóban. A kezdeti próbálkozá­sok, szervezkedések után a múlt hónap elején harminc taggal megalakult a Május 1. Termelőszövetkezeti Csoport. Ez volt az első fecske, de rö­videsen nyomon követi a má­sodik is, amely Posztos Imre vezetésével Űj Élet néven je­lenti majd be megalakulását. A társas gazdálkodás most már igazán tért hódított ma­gának. Erről beszélgettünk az egyik újdonsült tsz-tag, Né­meth Lajos lakásán, ahol a szíves házigazdán kívül Sebők Kálmán, a szövetkezet egyik agilis szervezője és Tóth Mik­lós községi párttitkár is jelen volt. Itt tudtuk meg, hogy a Május 1. tagsága az idén 300 holdon kezdi el a közös életet. Ez a birtok természetesen még őszig szaporodik, mert nap mint nap új belépők vannak. Egy rövid hónap leforgása alatt máris kilenc új taggal gyarapodtak. A mi szövetkezetünk — mondja Sebők Kálmán — a kisemberek, a földhözjuttatot- tak és az újgazdák szövetke­zete. Galambos Károly, Fodor Imre és Molnár József nyolc­holdasok, Oláh György, és Ko­csis Lajos hat-hat hold föld­del jöttek ide, Czövek Károly hétholdas gazda, tehát nálunk mindenki kisember. Szorgal­mas, jó munkás mindegyikük, szedetik a földet és meg is tud­ják dolgozni. SZERETNÉNK, HA elmon­daná, Sebők elvtárs, miért is kezdett hozzá a tsz-szervezés- hez, mi késztette arra, hogy ezt az utat választotta? Hát figyeljenek csak ide, — hallgassák meg az én sorso­mat, mindjárt megértik. Hat­holdas gazda vagyok, s a hat hold földem tizenkét darabban van több kilométerre egymás­tól. Van két jó lovam, elég gazdasági felszereléssel rendel­kezem, de még így is elő- , nyösebbnek látom a közös munkát. Hiába szeretném traktorral felszántani a földe­met, képtelen vagyok erre, — mert a gép nem keres és nem is kereshet fel külön-külön minden távoli parcellát. A gépi munkának pedig feltét­len híve vagyok. — Nincs is annál jobb — veti közbe Német Lajos, csak meg kell nézni a Kossuth Tsz tábláját a hatvanhármas dűlőben. Régebben ott csak kásafű és cigánybúza ter­mett. Most, amióta a traktor jó mélyen felforgatja. 12—14 mázsás búzatermést aratnak le róla a szövetkezetiek. — De, hogy tovább vigyem a szó fonalát — folytatja in­nen Sebők Kálmán — el kell mondanom, hogy azért meg­éltem én egyéni koromban is úgy, ahogy Szegény summás- ember fia vagyok, megszok­tam a munkát, gyermekkorom óta. A felszabadulás előtt ara­tó és napszámos voltam. Sa­ját földem két hold volt, és bizony sokat kellett mellettc- dolgozni még másoknak, hogy megéljek belőle. A felszaba­dulás után lettem ú‘gazda. Mondom, így is megéltem a magam munkájából és ember­ségemből. A munkától soha­sem ijedtem meg dolgoztam szinte éjjel-nappal, megállás nélkül, az egész családommal együtt. A hat hold föld mel­lett azért még igen sok feles munkát, fuvart és bérmunkái kellett vállalnom hogy ha­ladni tudjak ötről-hatra. Hogy el ne felejtsem, ré­gebben is gondo ’am már a közös gazdálkodásra Ezelőtt két évvel beléptem a Kossuth Termelőszövetkezetbe, de jó­formán meg sem tudtam me­legedni. mert az ellenforrada­lom vihara szétszórt oennün- ket, újra visssza az egyéni sorsba. Dolgoztam tovább mint egyéni gazda, de a szö­vetkezetei még azóta sem tu­dom feledni. MI VOLT A KÖZVETLEN indítóoka a belépésnek? Hát az úgy volt, hogy több felől és alaposan biztattak. Eljár­tam a kisgyűlésekre, sokat beszélgettem tsz-tagokkal, no meg én sem voltam ellensége a jónak. „Könnyű Katit tánc­ba vinni — tartja a közmon­dás, — ha maga is akarja”. Láttam azt, hogy az egyes típusú szövetkezeti tagok bú­zája 13 mázsát fizetett hol­danként, amikor nekem csak hét mázsa termett. Gondol­tam egy nagyot: Miért ne le­hetne nekem is jobb termé­sem, amikor nekem is jogom van arra, hogy kedvezőbb életformát válasszak. — Tóth Miklós párttitkár itt közbe­szól: — Igaz, nemcsak Kálmán bátyám gondolkodott így, ha­nem a faluban többen is. A pártszervezet segítette, bátorí­totta őket, s így nyugodtan ki mertek állni a nyilvánosság elé. Sebők Kálmán és a töb­bi is felismerte, hogy az ösz- szefogásban az erő. Ez a gon­dolat most a tavasszal érett bennük cselekedetté és május elsején, a tavasz legszebb ün­nepén bejelentették megala­kulásukat. Hogy sokkal jobb az új élet­forma a réginél, azt már min­denki látja az új belépők kö­zül. Tele vannak remények­kel, hisznek és bíznak a jobb sorsban, a boldogabb jövendő­ben, ezek az emberek. Az első közgyűlést, az alakulót már meg is tartották. Ott mondották ki, hogy ősztől kezdve már közös táblába ve­tik a gabonájukat. A második közgyűlésre a napokban kerül sor, amelyen már beszélget­nek, javasolnak, együtt szövö­getik az új jövendő terveit. Kérik a járási és megyei il­letékes szerveket, hogy ne so­káig húzzák a tagosítást. Részleges tagosítást várnak, hogy egy táblában kaphassák meg az új birtokukat Szó lesz már itt a 20 százalékos adókedvezményről és mindar­ról a sok-sok dologról, amihez az ősszel hozzálátnak. bátrán vágnák neki az új életnek. Munkaerő lesz bőven a közös táblákra, hi­szen a családtagok mindenütt sokat segítenek majd. Néni lesz hiány igaerőben sem Minden gazda udvarán jókora halom istállótrágya púposodik. Jut belőle bőven az új birtok­ra. Bíznak abban, hogy a Sa- rudi Gépállomás jó munkát végez földjeiken, ugyanakkor megalakulásukkal a gépállo­másnak is sok munkalehető­séget adnak. A lelkes kis csoport nagy reményekkel lát hozzá a kö­zös munkához ősszel. Sebők Kálmán, Németh Lajos és a többi gazda is ebben látja a jövendőjének biztos zálogát, legalábbis ez a meggyőződés és szilárd hit érződik ki az itteni beszélgetésből, minden szavuk nyomán. A községi párttitkár befejezőül igen he­lyesen állapítja meg az aláb­biakat. — Igen jó dolog az, ha bíznak az új életben, ha so­kat várnak tőle, de ugyanak­kor ők is jó munkával, szor­galommal segítsék elő szövet­kezetük fejlődését, saját ma­guk boldogulását. A szövetke­zet elvégre értük van, értük munkálkodik. A községi párt- szervezet eddig is tudta, ezután is tudja, mi a kötelessége. Továbbra is odaadjuk segítő kezünket, csak bízzanak ben­nünk, bízzanak a párt szavá­ban. MAR NEM SOK IDŐ van hátra, s betakarítás után a kis csoport útjára indul. Olyan út ez, amit saját ma­guk választottak, minden kényszer és erőszak nélkül, és a boldogabb jövendő felé ve­zet. A jövő esztendők tapasz­talatai igazolják majd, hogy nem választottak rosszul. Pontos munkaegység-elszámolás — igazságos premizálás a megye termelőszövetkezeteiben A kiskörei „Dózsa” Terme­lőszövetkezet kezdeményezésé­re eddig nyolc közös gazdaság tagsága határozta el, hogy az eddiginél pontosabb munka­egységnyilvántartást vezet. E célra a tagság köréből brigád- elszámolót jelölnek ki, aki na­ponta beírja a teljesített mun­kaegységet és azt is feltünteti a termelőszövetkezet könyvei­ben, hogy melyik növényre hány munkaegységet használ­tak, tehát mennyire jövedel­mező a gazdálkodás. A brigáde'lszámolók munká­jától azt is várják a tsz-tagok, 10 év újítási haszna 500 millió forint Az egész országban nehezen lehetne találni olyan munka- területet, ahol ne gyorsította volna meg a különböző mun­kafolyamatot, ne hozott vol­na sok százezer forintos meg­takarítást a különböző ú ítás. igen szép eredmények szület­tek a mezőgazdaságban is. Az elmúlt tíz esztendő alatt ösz- szesen 28 ezer újítás született az erdőgazdaságokban, gép­állomásokon, a mezőgazdaság minden területén, s ezek az újítások mintegy 500 millió forint hasznot hoztak népgaz­daságunknak. Óvodások julrláris ünnepségei Június 15-én, vasárnap lesz 130. éves évfordulója annak, hogy hazánkban az első óvo­dát megnyitották. Ebből az alkalomból or­szágszerte jubiláns ünnepsé­geket tartanak. Egerben a vá­ros legrégibb óvodájában ke­rül sor erre az ünnepségre, — a volt Györgyényi utcai óvodában. Az ünnepség délelőtt 10 órakor kezdődik, amelynek keretében a óvoda falán em­léktáblát lepleznek le. Dél­után 5 órakor a Közgazdasági Technikum épületében a város különböző óvodásai adnak műsort. hogy az évvégi premizálás a pontos adatok alapján igazsá­gos lesz. Tíz új tagot vettek fel a kiskörei Új élet Tsz közgyűlésén Kiskörén ismét nagyobb súlyt fektetnek a termelőszö­vetkezetek tagjai a gazdasági megerősítés mellett a szám­szerű fejlesztésre is. Elbeszél­getnek az egyéniekkel, hogy meggyőzzék őket a közös munka nagyobb hasznáról. A felvilágosító munka egyik eredménye, hogy a kiskörei Űj Élet Termelőszövetkezet múlt heti közgyűlésén tíz új tagot vettek fel, most újab­ban két családban írták alá a belépési nyilatkozatot. A gombák AZ EGRI PIACON ismét megjelentek már az ehető gombák, ezek a különleges szervezetek. Igaz, nem Eger környékéről valók, mert a mostani száraz időjárás nem kedvez fejlődésüknek. Köz­mondásunk is azt tartja, hogy nő, mint eső után a gomba. Az bizony néhány hete nem nő a mi tájunkon, de Balaton erdeiben, a Bükkben és né­hány esőjárta helyen már ki­dugták termőtesteiket: tönkjü­ket és kalapjukat a talajból, hogy fajuk fennmaradását biz­tosíthassák. Nagy gombáink ta- talajfeletti részei ugyanis csu­pán a szaporító testek, a ter­mőtestek, mert ezek termelik a szaporítósejteket, a spórákat amelyeket azután a szél ter­jeszt. A gombák tenyésző teste nem látható, az a talajban van és olyan, mintha sűrű pókháló lenne. Az ízletes, ehető gombák nem hasanlítanak a zöld növé­nyekre. Nincs zöld színanya­guk, tápanyagukat tehát ma­guk nem készíthetik el, azo­kat a növényi korhadékból fe­dezik. Sokan közülük a zöld növényekkel, füvekkel, fákkal élnek közös háztartásban. A talajban a gomba finom fona­lai körülhálózzák a füvek, a fák hajszálgyökereit, s az ás­ványi sók felvételében nyújta­nak segítséget a zöld növé­nyeknek. Azok pedig olyan tápanyagokat juttatnak a szín­telen gombafonalaknak, ame­lyek az ő számukra nélkülöz­hetetlenek. Ez az együttélés, vagy szimbiózis mindkét nö­vény számára tehát előnyös. Nem csoda, ha Kossuth Lajos — aki szenvedélyes botanikus is volt — növénygyűjteménye egyik gombát viselő lapjára azt írta: „Csodálatos lények”. Mikszáth Kálmán is felfigyelt rájuk, mert egyik írásában azt írja, hogy a gombák csodála­tos vimmerlik az anyaföld bar­na arcán. JELENTŐS HELYET foglal­nak el az ehető gombák táp­lálkozásunkban. Tápértéküket sokan a húshoz hasonlítják, s azt mondják, a gombák az erdők húsát alkotják. Ez bi­zony túlzás, de az bizonyos, hogy 10 kg friss gombában annyi tápérték van, mint 2—3 kg sovány marhahúsban. Fel­veszik a versnyt a főzelékek­kel, emellett kitűnő zamatúak, a legjobb fűszerek közé tartoz­nak. Számottevő az ásványi só­tartalmuk. Ne feledkezzünk meg vitaminjaikról sem. A tölcséres kalapú sárga róka­gomba sok A-vitamint, a köz­ismert csiperke sok C-vita- mint, ezenkívül K- és B-vita­mint is tartalmaz. A szabad­ban növő gombákban több a D-vitamin, mint a termesztett csiperkében. Antibiotikumokat is megállapítottak bennük. Ül­tetés, gondozás nélkül évente több millió gomba terem er­dőinkben, füves legelőinken. A vadontermő ehető gombi táplálkozásunk rejtett tart lékai. Hazánkban közép gombaidényben mintegy 10 millió kg értékes gomba te­rem s ez 6000 sovány vágó­marha húsával egyenlő táp­értékű. Ebből a hatalmas va­dontermő gombamennyiségből csupán 600 ezer kg-ot gyűjte­nek be, a többi számunkra ve­szendőbe megy. Ne feledkez­zünk meg azonban arról, hogy az állatok is szívesen fogyaszt­ják: ősszel sok erdei állat, mint a csupaszcsiga, rovarok egy része, egerek, vaddisznók, mó­kusok, szarvasok stb. sok gom­bát fogyasztanak, mintegy téli­re ellátják magukat vitami­nokkal, antibiotikumokkal. Ennyi sok jó tulajdonság mellett mégis mi az oka an­nak, hogy sokan idegenkednek a gombák fogyasztásától? Leg­feljebb a termesztett csiperkét és a tinorut (vargányát) eszik meg. Ennek az a magyarázata, hogy minden évben hallunk néhány halálos kimenetelű gombamérgezésről. Nincs olyan nyár, hogy az egri, vagy a gyöngyösi kórházba ne szál­lítanának gombamérgezéses embereket. Több — nem sok! — gomba mérgező vegyülete- ket termel. Hazánkban kö­zel 2000 féle nagygombából csak elenyészően kis töredék, mintegy 24 fai mérgező. Az el­sőrendű csemegegombák szá­ma 25 körül van. További 140 faj ehető. Közepes minőségű kereken 300 faj. A többi, közel másfélezer vagy rágós, vagy kellemetlen szagú, és ízű, vagy nagyon apró, s azért nem ér­demes gyűjteni, még ha egyéb­ként jó is. A súlyos mérgezést okozók száma 10. A halálos kimenetelű mérgezéseket pedig csaknem minden esetben leg­veszedelmesebb gombánk, a gyilkos galóca idézi elő. ISMERNÜNK KELLENE a 10 legveszedelmesebb mérgező gombát, de legalább a gyilkos galócát, akkor megmenekül­nénk sok bajtól, veszedelemtől. Le kellene végre számolnunk azokkal a babonákkal is, ame­lyék már több ezer éve szedik áldozataikat. Ilyen „szabályok” pl. ha az ezüstkanál a gomba­iétól megfeketedik, akkor a gomba mérgező. De mérgező­nek mondják akkor is a gom­bát, ha tejnedye van, ha csí­pős, ha élénk színű, ha húsa megtörve, színesedik stb. Egyik sem igaz, mert a rizikegom- ba, vagy fenyőaljgomba tej­nedvet tartalmaz s mégis ki­tűnő, ehető gomba. A császár­gomba milyen élénk színű s mégis ehető stb. A mérgezés ellen a forrázás és a forrázó­víz elöntése sem ad védelmet. A gyilkos galóca veszedel­mes voltát csak fokozza, hogy kissé hasonlít a vadon termő csiperkére. Ezért jól jegyezzük meg a gyilkos galócára jellem­ző tulajdonságokat: a tönk al­ján bocskora van, a kalap al­ján levő lemezei pedig mindig fehérek maradnak! A csiper­WVWVVVWVA/WW Egy magyar disszidéns támadása egy hatéves kislány ellen (A bécsi Volkstimme című lapból) A magyar dísszi- densektől, akik az osztrák vendégszere­tetet élvezik, már megszoktuk, hogy: lopjanak, raboljanak és súlyos kocsmai botrányokat rendez­zenek. Nem lehet ezen csodálkozni, mert annak idején a magukat szabadság- harcosoknak nevező ellenforradalmárok, akik annak idején Budapest és más vá­rosok börtöneit ki­nyitották, ezen csele­kedetükkel több ezer bűnözőt szabadon en­gedtek, akik külföld­re menekültek. A disszidensek gaz­tetteinek szériája ed­dig szekszuális bűn­tetteket nem tartal­mazott. Sajnos, ez a szomorú kör tegnap bezárult, mert egy simmeringi kisleányt egy disszidéns meg­támadott. A hatéves Mónika volt az áldozata en­nek a gazembernek. Mónika a Sankt- Max-i vasúti töltésen játszadozott, amikor egy ember felkapta és a töltés melletti sűrűbe hurcolta. Egy Pensler nevű váltó­szerelő meglátta és az utolsó pillanatban megakadályozta a gyermek meggyalázá- sát. A gyalázni akaró szörnyeteg elmene­kült, de a szegény kis Mónika ennek elle­nére megsérült. A vasutas a férfiról pontos személyleírást tudott adni a rendőr­ségnek, ennek alap­ián a támadót rövid időn belül előállítot­ták az őrszobára. Sze­mélyazonossága meg­állapítása után tisz­tázódott, hogy a gyer- mekgyalázó neve Nagy Károly, 35 éves magyar disszidéns. A Kaisev-Eberdorf-i tá­borban lakik. A rend­őrségen azt állította, hogy be volt rúgva és nem emlékszik semmire. A hatósági orvos megállapította, hogy vérének alko­holtartalma olyan ke­vés, hogy teljesen jó­zan és beszámítható. A rendőrség a biz­tonsági szolgálatnak adta át az illetőt, hogy teljes bűnlajst­romát összeállítsák. A vizsgálat alkalmával kiderült, hogy Nagy Károly egy ötéves kislánynak az apja. Ezen esettel kapcso­latban emlékeztet a Volkstimme arra az éhségsztrájkra, me­lyet a rendőrségi fogdában a hazatérni kívánkozó fiatal disz- szidensek kezdtek. Azok a magyarok, akik haza akarnak térni, rendőrségi bör­tönökben kénytele­nek sínylődni, ugyan­akkor a magyar bör­töntöltelékek szaba­don járnak-kelnek a táborokban. Vagyis bűnösöket az osztrák lakosság pénzén etet­nek és a hazatérni akaró becsületes ma­gyarokat pedig rend­őrségi börtönökbe zárják. Persze, az ilyen hazatérni akaró embereket már nem lehet kommunista el­lenes propagandára felhasználni. Ez olyan logika, amit a becsületesen gondol­kodó emberek nem tudnak megérteni. (Fordította: Ferenczy Mihály.) kének nincs bocskora, csupán gallérja s a lemezei szürkéből barnába, majd feketébe söté­tednek, tehát sohasem fehé­rek! Nem szabad arról elfeled­keznünk, hogy az ehető gom­bákban 84—92.7 százalék víz lehet, ezért könnyen bomló fe­hérjeanyagaik — ha a gomba nem friss — mérgezést okoz­hatnak. Ezért tartsuk szem előtt az alábbi tanácsokat: 1. A biztosan ismert gombá­kat gyűjtsünk. 2. Kifejlődött, de ne idős példányokat szedjünk, vásá­roljunk. Az öreg, vizenyős, pu­ha, fagyott, férges gomba nem ízletes és már bomlásnak in­dulhatott. Az óriási példá­nyoknak se örüljünk, mert azokban a sejtszám annyi, mint a kisebbekben, csupán sejtjeik nagyobbak, s több víz van bennük, így hamarább ro­molhatnak. Az egészen fiata­lokat hagyjuk helyükön, mert a fiatal ehető és mérgező gom­bák nagyon hasonlítanak egy­másra, így könnyen összeté­veszthetők. A gombákat sze­désük napján fogyasszuk, ha másnap kerülnek terítékre, ad­dig hideg és sötét helyen tá­roljuk. 3. Rosszullétet, mérgezést okozott már állott étel is. Az elkészített étel fehérjéi a hosz- szabb állás következtében bomlanak, s mérgező vegyü- letek keletkezhetnek. Gyenge gyomrúak, gyerekek ne egye­nek egyszerre túl sok gombát, s ne fogyasszunk sok vizet, al­koholt a gombák után. 4. Mérgezett talajon nőtt gomba esetleg magába szív­hatja az állatok pusztítására kiszórt mérget, így fogyasztá­suk veszedelmes. 5. Gyűjtéskor jól figyeljük meg a tönköt és a kalapot, mert fontos ismertető jelek. 6. Kosárba, keményebb do­bozba tegyük a gombákat. Há­tizsákban, zacskóban összenyo­módhatnak, megtörhetnek, s bomlásnak indulhatnak. Ne­hezebb is megnyomott, felap­rózott gombákat ellenőriznünk. Csupán teljesen megtisztított példányok kerüljenek kosa­runkba. 7. Főzés előtt aprózzuk fel s forrázzuk le a gombákat, mert a gondos forrázás a gyanús gombák veszélyességét csök­kenti. Egyes gombák, mint a begöngyöltszélű cölöpgomba és a gyűrűs tölcsérgomba nyer­sen megárthat, míg forrázva, főve kiváló csemege. 8. Felhasználás előtt a kalap csöves, lemezes részeit csupán akkor távolítsuk el, ha férge­sek, mert ezek a részek a leg­táplálóbbak, itt teremnek ugyanis a szaporító spórák. 9. Gombamérgezésre gyanús beteget hánytassuk, üríttessük ki béltartalmát, s azonnal hív­junk orvost. BENNÜNKET, MAGYARO­KAT sok szál fűz a gombá­sat tudományához, a mykolo- giához. A belga Clusius 1601- ben megjelent munkájában dunántúli gombákról adott hírt a világ tudósainak, s ez­zel a könyvével veteti e meg a gombászat alapjait. Munka­társa két magyar volt: Batthyány Boldizsár és Beythe István; megérdemlik, hogy fel­jegyezzük nevüket. Megkezdődött a gombászat ideje, amely egészen a fagyok beálltáig tart Aki nem ismeri még e kiváló csemegéket, ta­pasztalt gombaismerővel, és jó gombászkönyvekkel felszerel­ve vágjon neki a gyűjtésnek. Haszonnal forgathatja az 1955- ben megjelent Növényhatározó gombás fejezetét, vagy Kal­már—Makara: Ehető és mérges gombák c. 1955-ben megjelent munkáját. F. Bacon, angol filozófus (1561—1626), a „minden mo­dem kísérleti tudomány igazi ősapja” (Marx) híres mondása: a tudás hatalom, a gombákra is érvényes, sőt ki is egészít­hető: nemcsak hatalom a tu­dás, hanem élet is. DR. HORTOBÁGYI TIBOR

Next

/
Thumbnails
Contents