Népújság, 1958. június (13. évfolyam, 110-134. szám)
1958-06-11 / 118. szám
1958. június 11., szerda NEP0J8AG Hároméves népgazdasági tervünkről A közelmúlt napokban je- - * meg közlemény arról, ty a Magyar Szocialista űnkáspárt Központi Bizott- ga megtárgyalta és elfogad- . az 1958—60 közötti három- ;es népgazdasági terv elő- ányzatait. Hétfőn délután a özponti Bizottság Politikai Akadémiáján előadás is el- iangzott gazdaságpolitikánk ■éhány kérdésével egyetemben, a hároméves tervről. Az ez évben kezdődött hároméves tervidőszak végeredményben az 1961—65 közötti második ötéves népgazdasági terv sokvonatkozású előkészítését szolgálja. Fő célkitűzése •— az ország előtt álló, s a tervben lerögzített feladatok sikeres megvalósításával párhuzamosan — a dolgozó nép életszínvonalának emelése, elsősorban a reálbérek és reál- jövedelmének szerény, de folyamatos emelése révén. A hároméves tervidőszak alatt állami erőből mintegy 32 milliárd forintot fordítunk beruházásokra. Ebből az ösz- szegből például az ipar 47, a mezőgazdaság 11,5, a közleke dés 12,5, a lakásépítés 12,5 százalékkal részesedik. A hároméves tervben — az adottságoknak és a szükségleteknek megfelelően — iparunk szerkezetében bizonyos átalakulások mennek végbe. Az iparosítást és ezen belül a nehézipar elsődleges fejlesztését — mint a beruházási előirányzat iparra eső hányada is mutatja — természetesen tovább folytatjuk. Iparunknak feltétlenül igazodnia kell a megnövekedett belső fogyasztáshoz, a külföldi igényekhez, s lépést kell tartanunk a gyorsütemű technika fejlesztéssel is. A három év alatt szocialista iparunk összesen 22 százalékkal növeli termelését. A nehéziparon belül az „A” szektor 28, a „B‘’-szektor pedig 20 százalékkal termel többet. Az ipari termelékenység három év alatti emelkedésének előirányzata 15 százalékos. A tervidőszakban tovább szélesednek és erősödnek hazánkban a szocialista termelési viszonyok — elsősorban a mezőgazdasági termelőszövetkezeti mozgalom támogatása révén. A mezőgazdaság szocialista szektorának erősítése érdekében a hároméves terv több mint egymilliárd forint hosszúlejáratú hitelt biztosit a termelőszövetkezetek számára. A tsz-ek ugyanez idő alatt — feltételezés szerint — mintegy 400 millió forintot ruháznak be gazdaságaik fejlesztésére. Ez a kettő együtt jelentősen meghaladja azt az összeget, amelyet a termelő- szövetekzetek fejlesztésére fordítottak az egész első ötéves terv alatt. Mint már megállapítottuk: a hároméves terv fő célkitűzése a dolgozók életszínvonalának folyamatos emelése. Ezt szolgálja mindenekelőtt az, hogy a terv végrehajtása során biztos alapokra helyezzük a már eddig kialakult életszínvonalat, s emellett —, ha szerény mértékben is — méginkább jobbá tesszük a bérből és fizetésből élők, valamint a dolgozó parasztok életkörülményeit. A bérből és fizetésből élők reálbére nem számítva a nyereségrészesedéseket — hat százalékkal, a parasztság reáljövedelme pedig mintegy 4—5 százalékkal növekszik a három év alatt. A hároméves terv lakásépítési programja is nagyon jelentős. Ez időszak alatt mintegy százezer új lakás épül. A terv előirányzatai önmagukért beszélnek, önmagukat méltatják. Ország és világ előtt bizonyítják be, hogy szocialista népgazdaságunk — kijavítva a múltban elkövetett hibákat, nagy erővel leküzdve az ellenforradalom alatt következett károkat és az azokból adódó nehézségeket életképes és erős, biztosítani tudja az ország előrehaladását. A tervszámok és előirányzatok a dolgozó nép elkövetkező jobb és boldogabb életét reprezentálják — s éppen ezért végrehajtásukhoz egész népünk munkájára és összefogására van szükség. Megvan, meglesz-e ez az összefogás? A hároméves terv egész népünk ügyévé vált és válik-e? A dolgozó emberek, vezetők és munkások — akik látják, hogy saját munkájuk hozzáadásával miként válnak valóra a tervek, s ezek nyomán hogyan válik szebbé, gazdagabbá az életük — munkája, megannyi hétköznapi tette, adja ezt az igenlést. És még egy nagyon fontos dolog: a kölcsönös bizalom. Bizalom a vezetésben és viszont, de nem utolsósorban egymás iránt. S ez is egyre inkább — és mind szélesebben, erősebben — megvan; nézzük csak meg az embereket, kérdezzük csak meg maguktól az emberektől. A Központi Bizottság Politikai Akadémiáján hangzott el hétfőn: „Az ellenforradalom óta elért eredményeink bizonyítják, hogy amikor a vezetők, a párt bízik a dolgozókban, nyíltan, őszintén beszél velük, bizton számíthat a dolgozók bizalmára és aktív segítségére. Meggyőződésünk, hogy a bizalom mindkét oldalú további elmélyítésével, a dolgozók aktivitásának fokozásával, már a hároméves terv időszakában, terveinket túlteljesítve, meggyorsíthatjuk fejlődésünket. A hároméves tervet követő ötéves terv időszakában pedig, támaszkodva az elért sikerekre, gyorsabb ütemben haladhatunk előre. Nagyobb feladatokat, merészebb célokat tűzhetünk magunk elé. Gyorsabban bővíthetjük termelésünket, jelentősebben növelhetjük a felhalmozást, nagyobb mértékben emelhetjük az életszínvonalat. És így, csakis így lesz egyre közelebb számunkra az a társadalom, amelyért dolgozunk, amelyiknek szolgálatába terveinket is állítjuk; a szociáíizmüs”. Nem történt semmi! Vasárnap este a Finomsze- relvénygyár autóbusza, amely este fél kilenckor indul Egerből Felnémetre, zsúfolásig megtelt. A szokástól eltérő esemény akkor következett be, amikor a búsz elhagyta Egert és a felnémeti úton robogott tovább célja felé. — A vezető hirtelen fékez, az utasok kissé felmorajlanak, egyesek felszisszennek és szinte mindenki egyszerre kérdezi: mi történt? Nem történt semmi. De történhetett volna! — Az úton egy fiatalember bravúrosan a zsúfolt busz elé hajtott —, bár a vezető már jóval előbb fényjelzett és utat kért a kocsija számára. A merész illető, vargabetűket írva kalimpált kerékpárjával. A gyors fékezés ekkor történt. A vezetőnek helyén volt az esze és a szíve. A kocsiból kiugorva felelőségre akarta vonni az illetőt. aki meg sem állva tovább hajtott. Az utasok nagy része ekkor már tudomást szerzett a történtekről, — felmorajlott és elítélő vélemények keringtek a busz szűk légterében. A gép szerencsére gyorsabb az ember pedál taposásánál, a vezető ismét fékezett kiugrott a volán mellől és az akkorra odakarikázó „bravúros- kodó” ifjú embert felszóllítot- ta, hogy álljon meg! A mi „hősünknek“’ esze ágában sem volt a megállás. Ekkor a vezető megkapta az elhúzni szándékozó kerékpár j át és mind a ketten, — a kerékpárral együtt — _ a földre zuhantak. A ,.hős” ütésre emelte jobbját, ekkor már a vezető sem volt rest és a ..bravúr” most fordítva sikerült. A fiatalember Szerencsé'éré a kocsi ajtaja be volt zárva, mert az utazók jogos haragját egyébként nem kerüli ei. így is a volánon keresztül igyekezett egy-két leleményes bosszúja levezetésére de a vezető ezt megakadályozta Ilivel a fiatalember nem volt hajlandó közelebbi adatokat szolgáltatni magáról, — a vezető mellőzve további erőszakot — kocsijába szállt és csak Felnémeten állt meg, ahol jó páran leszálltunk. Eddig az első felvonás. Következik a második, — erről a kocsi utasai már nem tudnak: szerencsére! Míg a leszállás történt, a fiatalember ismét beérte a buszt, sőt meg is előzte azt. A tárkány felé elforduló út kereszteződésénél helyezkedett el, kezében egy jókora féltéglával, (lehet, hogy kő volt) s azt a távozó busz után dobta, persze sikertelenül. Ezután igazi „hőshöz” ’Hőén menekülni akart. Nem volt szerencséje, mert azok, akis előbb szálltak le, akkorra már odaértek és a menekülést megakadályozták. Gyáva viselkedése mentette meg attól, hogy ép bőrrel úszta meg eddig. Remélem, nem ússza meg ennyivel. Most sem volt hajlandó elárulni nevét, hovatartozását. Egy zseblámpa villanó fényénél azonban a következőket olvasta az egyik fiatalember a kerékpár névtáblájáról: Nagy András. Felnémet, Rákóczi út 4 szám. (A fiatalember nem Nagy András volt). ' De nézzük csak az éren) másik oldalát. A vezetőt koránál fogva nős, családos embernek ítéltem. Ha bekövetkezik a baleset, vagy így. vagy úgy, ezt az embert hiába várja haza család’a. S ha a könnyelműségből gázolás történik. ki a felelős? Minden kívülálló ember véleménye az. hogy a gépkocsivezető! Ez igaz. De lehetett volna-e ezt az embert hibáztatni? Ha a kocsi az árokba borul, feleségek, apák gyermekek sérülnek meg, a munkáskezek nem tudnak másnap a mun kapadok mellé állni. Ki akkor a hibás, kérdezem? Válaszoljon rá az olvasó. Én azt hiszem, hogy jelen esetben nem a gépkocsivezető. Nem közömbös az sem, hogy a busz is megrongálódik, ami népgazdasági kár. Nem történt semmi. De mégis történt. Egy ember súlyosan megfeledkezett magáról, jobban, mint ahogy szabad lett volna és azok, akik erre illetékesek, figyelmeztessék, hívják fel a figyelmét megfelelő módon arra, hogy amit ő elkövetett, még ebben a formában is súlyos társadalom elleni tett Dávid Árpád AZ EMBER KOLLEKTÍV lény, rá van utalva másokra, a sok kis emberi élet úgy ösz- szefonódik mint egy hatalmas lánc, mélyből ha hiányoznak egyes szemek az gyengíti az egész láncot. Ez köztudomású dolog nem is olyan nehéz elhitetni. Az azonban, hogy az emberek e szerint is éljenek, már sokkal nehezebben érhető el. Sok még a társadalomban a „magányosan csatangoló farkas”, aki legfeljebb csak akkor talál el a közösséghez, ha bajban van, csak akkor jön rá a közösség erejére, ha szüksége van a közösség segítségére Sajnos, kevesen vannak még olyanok, akik akkor is közösségi lénynek érzik és vallják magukat, amikor nem ők szorulnak a segítségre, hanem a más baján kell enyhíteni amikor nem az ő arcukat marja a bánat sós könnye, hanem más emberek arcáról kell a köny- nyeket letörölni. A néphatalom biztosításának egyik eszköze és formája a tanácsrendszer, melynek keretében a dolgozót a helyi tanácsokba küldik képviselőiket, hogy azok ot* képvis-Ijék védjék az érdekeiket, hogy segítsenek az élet szebbé tevésében. Gyönyörű hibátlan elv ez és mégis az élet sokszor mást mutat. Sok a részvétlen. visszahúzódó tanácstag, sok az olyan ember e testületben aki még a tanácstagi értekezletre sem jár el, vagy ha ott van sincs benne köszönet. Sok — főleg paraszt tanácstag — nem is szívesen gyakorolja funkcióját, mert érzi, hogy ezzel az is járna, hogy neki kellene példát Miért vásári zajjal ? ...hogy az Egyesült Államokban közvetlen telefon - összeköttetés van az iskolák és a legközelebbi rendőrőrszoba között. Mindez azért vált szükségessé, hogy a tűl- engedetlen diákok megfékezésére a rendőrség segítségét kérhessék a pedagógusok. Ez az eredménye a cow- boy-könyveknek, a gangster- filmeknek, így művelődik, így fejlődik a Nyugat fiatalsága. Míg nálunk mesét mondó telefonokat állítanak üzembe, hogy szórakoztassák a gyermekeket, addig Amerikában a rendőrséget zsir- getik a tanítók megsegítésére. Hiába, ez Amerika, — a „nagy lehetőségek hazája”.- K. E. Katonák segítsége az óvodásoknak Az egri honvédség patronálja az egri Györgyényi úti óvodát. Az óvodának ez komoly segítséget jelent, mert a honvédek elvégzik a különböző javítási munkákat, kifestik a szobákat, és ha szükség van rá, még homokozót is készítenek a kis óvodásoknak. Az óvodák 130. éves évfordulójára is szépen kicsinosítják az óvoda épületét, a patronáló honvédségi alakulatok. Ügy látszik, néhány egri üzletember fejében a zaj s a látványosság fogalma szorosan egybefonódik Ezt kell tartanunk, hiszen az utóbbi hónapokba', rendezett kiállítások, árubemutatók és alkalmi áruházak felett minden esetben ott függ a 20— 25 wattos hangszóró mely reggeltől estig slágereket dalol, s arról mereng — nylon divatújdonságok, rádióműsze- rek, ömlesztett sajtok, vagy horgászfelszerelések között —•, hogy „Mondd, mért szeretsz te mást és én csak téged?” Ezt a nagy és valóban súlyos problémát vannak hivatva a vásári hangszórók eldönteni. Még szerencse, ha a textilesek, élelmezésiek könyvesek vagy bútorosok rendeznek kiállítást! Ilyenkor ugyanis csak egy hangszóró üvölt. De mi van akkor, ha a rádiósok vagy néha-néha a Keravill tart bemutatót? Ilyenkor a Széchenyi utca teljes hosszát betölti annak a párbajnak a döreje, amit két, egymással szembefordított hangszóró vív egymással a célszalag, akarom mondani dobhártya átszállításáért folyó küzdelemben. Országot járó ember voltam s maradok, de bevallom, a vásári propaganda e levantef módszereivel az ég világos sehol másutt nem találkoztam. Csak Egerben. És mert a vadhajtás gyakran terebélyesebben nő, mint a rendesen nyesegetett kul- túrnövenyzet, immáron egy új, kissé már a rendőrható. sági jogszabályok határait is súroló balfogással találkozhat a nyájas olvasó, ha fáradságot vesz magának s lesétál a Széchenyi utcai kórház környékére, ahol — nemzetközi szokások szerint — táblák intik csendre a gépjármű, vezetőket is. A „Nyári idénycikkek áruháza” felett ott dübörög, alig néhány méternyire a kórháztól az ominózus vásári hangszóró, mely nélkül — úgy látszik — Egerben nem is lehet sikere egy árubemutatónak, vagy új üzletnek Ha pirkad a hajnal, felcsendül a „Csokoládé” koloratúr dallama, s a „Tudd meg, hogy szeretlek”. „Seherezádé” s más, túlontúl is ismert remekművek gerjesztik az ágyban fekvő betegekben a vágyat... no, nem éppen a vásárlásra, ha^ nem arra, hogy szétverjék a hangszórót. Kedves üzleti propagandisták! Egészen biztos, hogy nem lehet zajtalanul kereskedni? — PALA — Megalakult a mezőgazdasági szakemberek tagozata a MEDOSZ-ban A Medosz Borsod—Heves megyei Területi Bizottsága mellett megalakult a napokban« a szakemberek szakcsoportja. A tizenegy főből álló szakcsoport az erdőgazdaságokban, állami gazdaságokban, gépállomásokon, és egyéb mezőgazdasági jellegű vállalaja a szakemberek szociális helyzetét, megállapítja az erős fluktuáció okát, s különös gonddal kíséri figyelemmel a fiatal szakemberek sorsát, továbbképzését. Tóth Gyula HELYESBÍTÉS. Lapunk május 24-i számában az egri anyakönyvi hírekben téves közlés került be arról, hegy Mirkóczki József és Székely Márta Julianna házasságot kötöttek. A szöveg helyesen így hangzik: Mátyus Viktor és Székely Márta Julianna házasságot kötöttek. Eredményesen halad a szerződéskötés a megyében toknál dolgozó szakemberek általános helyzetével, a legfontosabb megoldásra váró kérdésekkel foglalkozva ad maid segítséget a Területi Bizottságnak. A megalakult szakcsoport feladata lesz az is, hogy széles körben ismertesse a szakemberek szeretjét és feladatát az újításoknál, s termelési tervek teljesítésében és a szakoktatásban. A megalakult szakcsoport munkatervet is dolgozott már ki az 1958-as esztendőre, melynek érte’mé- ben felméri a mezőgazdaságban dolgozó szakemberek számát, képesítését, megvizsgálA megye területén az Élelmiszeripari Minisztérium megyei felvásárló részlege elkezdte a bor, a baromfi és a terményszerződések megKöté- sét. Ez ideig 429 mázsa rántani- való csirkére, 6045 libára, 3727 kacsára, és 575 pulykára szerződtek a megye termelőszövetkezetei és egyéni gazdálkodói. A kirendeltség a szerződések biztosítására eddig 30 ezer darab naposcsibét, 3090 darab naposkacsát ás 2700 előnevelt csirkét adott ki. A termelőszövetkezetek és az egyéni bortermelő gazdák már 19 ezer hektoliterre kötötték meg a szerződést. Ugyancsak nagy ütemben folyik a termények szerződéses kötése is. Eddig 82 -'agam búzára, 78 vagon sörarpára, és 80 vagon napraforgóra kötöttek szerződést. A terményeknél túlsúlyban a termelő- szövetkezetek kötnek szerződéseket. Élete a közé mutatni sok olyan dologban, ami ma fékezi a falu egyenletes fejlődését. De vannak — és számuk egyre nő — olyan becsületesen dolgozó lelkes tanácstagok, mint Mihály András dolgozó paraszt, vagy Székely Béláné, jelen kis Írásunk alanya. Székely Béláné híres ember Egerben. Sorsa nyitót* könyv, a szegény falusi pedagógus rögös, de mindig emlékezetesen szép élete. Ö elmondhatná a mai fiatal pedagógusoknak, hogy milyen volt az élete, amikor az egri érseki hivatal 8 évig nem engedte tanítani, mert nagybátyja szociáldemokrata volt. 0 el tudná mondani, hogy mit kellett küzdenie Markazon, a szegény kis falusi iskolában, a szegény apró gyerekekkel a szegény tanítónőnek. És el tudná mondani azt is, hogy mit jelentett életében a felszabadulás. I946-BAN TUDOTT végre hazajönni Egerbe és 1948-ban már mint kommunista ország- gyűlési képviselő, ott ült a parlamentben és senkinek nem lehet kétsége abban, hogy ott sem tagadta meg azokat, akik küldték. Nem tagadhatta meg a kis égő szemű markazi és egri lurkókat, nem tagadhatta meg választóit, hisz nem is olyan régen, még a saját bőrén érezte sorsukat. Egy év után iskolaigazgató lett és az is maradt a tavalyi évig, amikor egy munkás élettel a háta mögött, nyugdíjba vonult. A nyugdíjba vonulásnál mindig felvetődik a kérdés, hogy mi tölti be ezután a napokat, mi lesz az életének a célja. Székely Béláné, a gyerekek kedves Mária nénije, azonban így is megtalálta a helyét. — Nem búcsúzom, hisz nem megyek el. Visszajövök és itt akarok maradni köztetek. Én mindent megkaptam, amit egy állam egy asszonynak megadhat. Sok munkám van még, hogy mindezt meg is háláljam. — Ezeket mondotta körülbelül Székelyné, amikor hatalmas csokorral búcsúztatták a Makiári úti iskola diákjai és tanítói. És be is tartotta a szavát. Mint körzetének tanácstagja, ma is sűrűn megfordul az iskolában, és őt is felkeresik a szülők és a gyerekek, a körzet lakói. Tanácstagi gyakorlatában a legváltozatosabb ügyekkel találkozott már Az élet gyakran vakmerőbb dolgokat szül, mint az írók. És a bajbajutott ember segítséget keres és már az is enyhülést jelent, ha van valaki, akinek elsírhatja panaszát. Ide talál az az ember, aki összevesz a szomszédjával, az az asszony, akivel durva az ura, az az anya. aki nem kap megfelelő számú cipőt a gyereknek. ide jön a sok lakáspanaszos. a sok tanácskérő. És Székelyné nem utasítja el őket. Utána jár az ügyüknek, elintézi a cipőt kifesteti egy szegény asszony lakását, megpróbálja a haragos feleket összebékíteni és ki tudná még felsorolni azt a sok területet, ahol az érdeklődő találkozhat a körzeti tanácstag segítő kezével. És különösen, amióta nyugdíjban van, marad elegendő ideje arra, hogy ellássa feladatait. Székely Béláné — mint mondja — életét a köznek adta. Élvezi és szereti a közösségi munkát és már nem is tudna meglenni nélküle. Nem tudtam megállni, meg ne kérdezzem, mit szól mindehhez a férje, hisz sok olyan esetről hallotturk. hogy az ilyen asszonyok férjei méltatlankodnak azért, hogy a közösség a családtól veszi el a feleséget. — A politizáló asszonyok nagy része ott rontja el a dolgot, hogy a társadalmi élet miatt elhanyagolja a családját. Ez súlyos hiba és ellentétben áll az asszony igazi hivatásával. De össze lehet egyeztetni a kettőt És nemcsak lehet, hanem kell is — mondja Székelyné, akinek életéhez éppúgy hozzátartozik a társadalmi munka, mint az otthoni főzés. MERT AZ EMBER kollektív lény és enrek nemcsak akkor kell megnyilvánulni, amikor segítségre szorul, hanem akkor is. amikor máshová kell a segítség. Ez ennek a tanácstagnak az életelve és reméljük, hogy egyre többen lesznek a tanácstagok és az emberek között olyanok, mint Széke'y Béláné. a r.
