Népújság, 1958. június (13. évfolyam, 110-134. szám)
1958-06-08 / 116. szám
1938. június 8., vasárnaj: NEPCJSAG 3 A párthatározat végrehajtásával biztos lépésekkel haladunk előre, egyetértésben a parasztsággal a szocialista mezőgazdaság felé — a falusi helyzetről és a falusi pártmunkáról tárgyalt a megyei aktíva ülés — A falusi helyzetet és a falusi pártmunka megjavításának kérdéseit tűzte napirendre a megyei pártaktíva ülés pénteken, az értekezleten részt vett Bárányos József elvtárs, a KB. részéről, részt vettek a tanácsok, pártszervezetek, földművesszövetkezetek kommunista aktívái, falusi párttitkárok, az apparátus dolgozói, egyszóval azok, akiknek jó, vagy rossz munkája hátráltatja, vagy segíti a pártmunka előrehaladását falun. Az értekezletet Bíró József elvtárs nyitotta meg, majd Putnoki László elvtárs tartotta meg a referátumot. Dolgozó parasztságunk kiáll a párt politikája mellett Putnoki László elvtárs beszéde Beszéde bevezető részében foglalkozott azzal, milyen fontos feladatok várnak a továbbiakban is a falu kommunistáira, s hangsúlyozta, ahhoz, hogy meg tudjuk javítani a falusi pártmunkát, hogy meghatározzuk a további teendőket, a falu jelenlegi politikai, gazdasági helyzetének elemzéséből kell kiindulni. Mindéin túlzás nélkül elmondhatjuk — mondotta —, hogy jelenleg fálvaink politikai hangulata, dolgozóink állásfoglalása a párt és a kormány politikája és határozatai mellett kedvező és sokkal jobb, mint az ellenforradalmat megelőző időszakban volt. E kedvező hozzáállás a párt- és kormányhatározatokhoz, kifejezésre jut a megye dolgozó parasztságának állampolgári kötelezettsége teljesítésében, mint például az adófizetés, a szerződéses kötelezettségek teljesítése. Nem utolsó sorban a megnövekedett termelési kedv fémjelzi a parasztság állás- foglalását a párt és a kormány politikája mellett. Dolgozó parasztságunk a legfontosabb kérdésekben követi a párt és a kormány politikáját. E konkrét tényeken túl, amelyek számokban is kifejezésre jutnak, olyan igazolást is kap a párt és kormány politikájának helyessége, mely a dolgozó parasztság személyes megnyilvánulásában jut kifejezésre. Abban, hogy szinte valameny- nyi faluban elmondják, hogy ez a kormány és ez a párt másképpen, szakértőbben nyúl a parasztság problémájához. Ehhez tartozik az is, hogy a nagygyűléseken nagyobb tömegek vesznek részt, a legutóbbi május elsejei felvonulásokon például a megye 320 ezer lakosa közül 90 ezren vettek részt a nagygyűléseken, vagy felvonulásokon. Ha nem is ilyen nagyméretű, de hasonló jelenségek tapasztalhatók a párt- vagy tömegszervezetek által rendezett gyűléseken és egyéb rendezvényeken, különösen a most folyó béke és barátság hónapja rendezvényein Aki részt vett ezeken, tapasztalhatta, hogy a dolgozó parasztok milyen nagy gonddal készítették elő ezeket az ünnepségeket, s örvendetes dolog, hogy nem csak a hivatalos személyek, hanem maguk a dolgozó parasztok is. Nem szabad figyelmen kívül hagyni ennek a kérdésnek elemzésénél azt, amit a falusi tanácsüléseken tapasztalhatunk. A tanácstagok sokkal jobban törődnek a község gondjaival, bajaival. Sokszor meglepő, hogy például a megyei, vagy járási tanácsüléseken milyen szakértelemmel és szenvedéllyel beszélnek a felszólalók, a községüket érintő problémákról. A következtetések levonásához kívánkozik az is, hogy megye- szerte alakulnak a különböző társulások és a falu jó értelembe vett paraszti közösségek. Noha, egyes helyeken a szándék nem egészen tiszta — erről még külön is beszélünk — a végkövetkeztetés mégis csak az lehet, hogy falvaink dolgozó parasztsága jelenleg biztosabban ítéli meg a jövőt, ki az egyéni boldogulás, ki a közös gazdaság útját, de végül is előbbre akarja vinni a falut a felemelkedés útján. És ami ebből számunkra a legfontosabb, a munkásosztály hatalmának, a munkás—paraszt szövetségnek talaján. Hogy ez mennyire így van, azt épp az ellenforradalom igazolja, amikor a falu dolgozóinak többsége nem volt hajlandó azonos nézeteket vallani a falu volt kizsákmányolóival, sőt magának a paraszti telkekre nagyobb befolyást vélt Mind- szentynek a szavára sem hallgattak. Számos helyen a megyében is, a falu egységesen szállt szembe azokkal, akik a régi világ újjáélesztésén mesterkedtek. Eltűnőben van az ellentét a tsz és az egyéni parasztok között A falu politikai helyzetének megítélése szempontjából talán az az egyik legfontosabb, hogy eltűnőben van az az éles ellentét, ami az egyéni és szövetkezeti parasztság között fennállt. Azt hiszem, ezt a jelenlevő elvtársak is tanúsítják, hogy ma nem az a helyzet, hogyha valaki előtt megállunk a szövetkezetről beszélni, faképnél hagy bennünket. Nem is az a helyzet, hogy a dolgozó parasztság jelentős része ellenségesen szemléli a szövetkezeteket, hanem inkább az, hogy sokan közülük azon gondolkoznak: most lépjen-e be a szövetkezetbe, vagy várjanak még egy kicsikét. Ennek olyan kézzelfogható példái vannak, mint a verpeléti szőlészeti szakcsoport, ahol a tagság a közös pincét a termelőszövetkezeté mellé építi, mert a tagok úgy vélekednek: jó helyen van ez itt, úgyis nemsokára egyek leszünk, és akkor könnyebb lesz a pincét átvágni. A falu dolgozóinak a szövetkezeti mozgalomhoz való hozzáállását bizonyítja az is, hogy ebben az évben többen léptek be a termelőszövetkezetekbe, többen tértek át a közös gazdálkodás útjára, mint a legaktívabb szövetkezetalakítás időszakában. Ezen túl a falu egészséges fejlődését jelzi az előkészítő bizottságok száma, amelyek jelenleg a megyében létrejöttek és dolgoznak. Az is jelentős, hogy egyik-másik fejlesztési bizottságban 30-40 ember dolgozik. A falu általános politikai arculatán belül külön kell beszélni a szövetkezeti tagság állásfoglalásáról a párt es a kormány politikája mellett. Nem leszünk hűtlenek az igazsághoz. ha azt mondjuk, hogy a falu legszilárdabb elemei, a párt politikájának lekövetke- zetesebb megvalósítói a termelőszövetkezeti tagok. A falu dolgozó parasztságának megváltozott helyzete nem utolsósorban abban leli magyarázatát, hogy a szövetkezeti tagok az ellenforradalom idején keményen kiálltak szövetkezeteik mellett, majd az azt követő időkben elért termelési eredményekkel tekintélyt vívtak ki maguknak az egész falu dolgozói előtt. Szinte kiverték az ellenség kezéből azt a fegyvert, hogy a parasztság csak kényszerből van a szövetkezetben. Ennek ellenkezőjét nemcsak szilárd helytállással, hanem az elmúlt év termelési, gazdasági eredményeivel is bebizonyították. Ennek következménye, hogy egyre több azoknak a száma, akik újra visszalépnek a szövetkezetekbe, akár a gyöngyösi járásban, akár a füzesabonyiban, vagy a hevesiben. Ez év május 1-ig bezáróan 722'’ tag lépett be termelőszövetkezeteinkbe. Ezen túlmenően jelentős számunkra az a tény is, hogy a szövetkezeti tagság bizalma, perspektívája, a szövetkezeti mozgalom iránt jelentősen megerősödött. Ennek igazoláA továbbiakban értékelte, hogy a kedvező politikai helyzet törvényszerűen pozitiven befolyásolta a falun folyó termelési munkát. Ezek kézzelfogható bizonyítéka, hogy nemcsak a szövetkezeti gazdaságok termésátlaga nő, hanem az egyénieké is. Az elmúlt esztendőben a kedvező időjárás ellenére sem (ettek volna olyan gazdasági eredményeink, ha nem használtak volna fel mintegy 10 százalékkal több istállótrágyát és körülbelül ugyanennyivel több műtrágyát. Tavaly a nagy mezőgazdasági munkák időben, jobb minőségben lettek elvégezve, mint a korábbi években. Jó irányban fejlődik megyénkben a szőlőkultúra, a- mely már komolyabb beruhására azok a tények kívánkoznak, hogy még a múlt év elején komoly harcot kellett folytatni az ellen,, hogy a szövetkezetben lehet egyik napról a másikra élni, az egész jövedelmet felosztani, minél kevesebbet beruházni, addig ma már ilyen probléma nincs. Ma az a helyzet, hogy «. szövetkezeti tagság saját erőből történő beruházása sok helyen megközelíti, vagy túlhaladja a legnagyobb állami támogatás idején történő beruházásokat is. Szövetkezeteink 1958-ban 18 és fél millió forintot ruháznak be, ebből közel 7 milliót saját erőből. Nem is beszélve a törzstenyészetek beállításáról, az egyre egészségesebben fejlődő állatállomány megteremtéséről. Szövetkezeteink ilyen egészséges fejlődését elősegítették a párt mezőgazdasági tézisei és ennek gyakorlati kivitelezését szolgáló 3004-es kormányrendelet. zásokat igényel és a magabiztosabb gazdálkodásra való berendezkedést fémjelzi. A szőlő, és gyümölcsös telepítés, amely megyénkben közel másfél év alatt eléri a 700 holdat, sokkal nagyobb, mint a korábbi évek bármely időszakában volt. Nem beszélve a szőlőoltványtelepek létesítéséről, mely komoly tényezővé kezdi kinőni magát a megyében. A mezőgazdasági gépek fokozott alkalmazása tovább erősíti azt az állítást, hogy a termelési kedv egyenes arányban áll a kedvező politikai légkör kialakításával. Mindez azért állhatott elő, mondja a Központi Bizottság határozata, mert 1956-hoz viszonyítva országosan mintegy 8—10 százalékkal nőtt a dolA kedvező politikai helyzet következtében megjavul a mezőgazdaság termelése gozó parasztság reáljövedelme — folytatta beszédét. A kötelező állami beszolgáltatás helyett létrejött az új felvásárlási rendszer, s az erőszakos szövetkezetesítés megszüntetése, a föld rendezése kedvező helyzetet teremtett falun, melynek hatására a falu dolgozói bíznak a párt és a kormány politikájában. Ezek után áttért arra, hogy az elért eredményekben jelentős szerep jut a 'alusi párt- szervezeteknek és a kommunistáknak. Falusi pártszervezeteink taglétszáma csökkent 1956. október előtti létszámhoz viszonyítva, mégis minden túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy az eltelt másfél év alatt kemény, derekas munkát végeztek az ellenforradalmárokkal, az ellenforradalom ideológiájával szemben. Az ezzel folytatott következetes harcban maguk mögött tudták a község dolgozóinak nagy többségét. A falusi kommunistáké és a falusi pártszervezeteké az érdem, azért a munkáért, mellyel helyreállították az államhatalmi szerveket a falun. Sok helyen nemcsak a tanácsokat állították talpra, hanem ők szervezték újjá a rendőrséget, és teljes egészében a karhatalmat. Nem lehet szó nélkül hagyni azt a komoly erőfeszítést, melyet a párt- szervezeteink a szövetkezetek megvédése és talpraállítása érdekében végeztek. Mindezek és a párt politikájának helyes tolmácsolása, gyakorlati megvalósítása kis létszámuk ellenére is komoly mértékben megnövelték a falusi pártszervezetek tekintélyét a dolgozó parasztság, sőt a falusi értelmiségi dolgozók előtt is. Űj módszerek a falusi párt műn kában A falusi pártszervezetek a tömegek megnyeréséért folytatott harcban számos új módszert alkalmaztak. A falut szinte rétegekre bontva győzték meg pártunk politikájának igazáról. Külön-külön beszélgettek el a párt politikájáról, a dolgozók problémáiról, s az orvosolhatóbb sérelmeket nem hagyták elintézetlenül. Ilyen megbeszéléseket tartottak, szinte valamennyi járásban, a pedagógusokkal. Találkozót szerveztek az öregek és fiatalok között. Besenyőtelken külön összehívták a volt kubikosokat, Hevesen a volt cselédeket, Poroszlón a volt kisiparosokat és így lehetne sorolni tovább. Hevesen és Füzesabonyban a falusi párt- szervezetek kommunistái egy hónap alatt kétezer emberrel beszéltek a párt politikájáról, a község helyzetéről, vitatkoztak velük a nemzetközi helyzetről. Ezzel a módszerrel számos olyan embert nyertek meg a párt politikájának, — akik korábban távol álltak, vagy egyenesen szembenáil- tak a párttal az előző években elkövetett hibák miatt. Az említetteken túl, falusi pártszervezeteink komoly eredményei közé tartozik, hogy az elmúlt másfél év alatt viszonylag jó szervezeti pái’télétet teremtettek, a taggyűlések látogatottsága 80—85 százalék között mozog. Jelentékenyen megnőtt a pártszervezet munkájában tevékenyen részvevő kommunisták száma. A tapasztalatok szerint a falusi párttagság mintegy 70—75 százaléka tevékeny részvevő a párt politikájának végrehajtásában. Különösen jó tapasztalatok vannak e téren a péter- vásári járásban. Kiemelte a továbbiakban a beszámoló a hatvani járásban meghonosodó új munkamódszert, azt,- hogy a falusi pártszervezetek rövid munkatervek alapján dolgoznak. Munkaterveikben egy-két hónapra előre megjelölik, milyen kérdésekkel foglalkoznak a vezetőségi üléseken, taggyűléseken, s ez céltudatosabbá teszi a párt- szervezetek munkáját. Az tervszerűbbé válik, s lehetővé teszi, hogy többet foglalkozzanak a különböző tömegszervezetekkel. Dicsérendő, hogy a hatvani járás pártszervezetei komoly gondot fordítanak a KISZ megerősítésére. szép példája volt ennek a hatvani ifjúsági találkozó megszervezése. Kezd kialakulni a céltudatos agitáció a termelőszövetkezetek érdekében örvendetes dolog, — folytatta —, hogy falusi pártszervezeteinkben egyre inkább kezd kialakulni határozott, céltudatos agitáció a termelőszövetkezeti mozgalom érdekében. Ezek a biztató jelek alapul szolgálhatnak arra, hogy a Központi Bizottság határozatainak végrehajtása során ebben a kérdésben is végleges rendet teremtsünk. A továbbiakban rátért a falusi pártmunkában mutatkozó hibákra, hangsúlyozta, hogy ezekről beszélni kell, hogy kijavításukkal megtarthassuk és fejleszthessük eddig eléri eredményeinket. Napjainkban egyik súlyos hiba a párt mezőgazdasági tézisemen elferdítése. Vannak, akik azt állítják, nem jó hangoztatni a középparasztok előtt a szövetkezeti mozgalommal foglalkozó részét a téziseknek, mert az el- taszítja a középparasztokat, mások azt mondják, akinek nem tetszik a szövetkezet, az veheti a kalapját és mehet a mezőgazdaságból. A tézisek ilyen elferdítése és ilymódon való alkalmazása árt az egész mezőgazdasági politikának, káros, mert bizonytalanságot idéz elő a falu parasztságában. Ilyen bizalmatlanságot kialakítani pedig rendkívül káros lenne, mert csökkenne a mezőgazdaság termelése, törést szenvedne az az egészséges lendület, amelynek most szemtanúi vagyunk. Ebben a kérdésben a tézisek azon álláspontját kell képviselni, hogy mi szocialista nagyüzemi mezőgazdaságot akarunk. Ennek érdekében meg akarjuk nyerni az egyéni gazdákat, mert meg vagyunk győződve arról, hogy ez a parasztság érdeke Nem tekintjük öröknek a kis paraszti gazdaságot, de senkit erőszakkal nem kényszerítünk a szövetkezetbe. Támogatjuk a kisparaszti gazdaságok termelését, de ennek korlátái vannak. Jobban támogatjuk a nagyüzemi mezőgazdaságot mert búsásan jövedelmez, bőségesebb termést hoz. Nagvon fontos, hogy erről a falu valamennyi szerve egységesen beszéljen, s ne féljen attól, hogyha erről beszél, csökken a népszerűsége és befolyása. A falu dolgozó parasztjai többre becsülik azt az embert, aki nyíltan és őszintén beszél előttük. Falvainkban egy másik egészségtelen jelenséggel is számolni kell, s ez a paraszti gazdaság jövedelmének, erősítésének spekulációs folyamata. Bátran lehet erről beszélni, mert dolgozó parasztságunk túlnyomó többsége egyetért azzal, hogy az ilyen spekulációnak nincs jogosultsága. Minden becsületes munkával szerzett többletjövedelem megilleti a parasztságot, de minden csalással és spekulációval szerzett jövedelmet meg kell szüntetni. Nagymértékű spekulációval találkozhatunk Gyöngyösön és környékén a borhamisításoknál, az oltványoknál, másutt az állatokkal, terményekkel való kereskedelemben. A jövőben sokkal több gondot kell fordítani a spekulánsok nyílt, határozott leleplezésére. Nem egészséges mezőgazdaságunk fejlődése szempontjából az sem, hogy állat- állományunk nem kedvezően alakul. Sok helyen a szarvas- marhát nem tóvá bbten vesztésre. hanem eladásra vásárolják, ennek is spekulációs íze van. A továbbiakban a szövetkezeti mozgalom fejlődésére károsan ható helytelen elvekről beszélt. Arról, hogy előbbre tartanánk a szövetkezetek megszilárdításában és fejlesztésében. ha nem gátolnák olyan felfogások, melyek azt tartják, miért tartalékoljunk, csak azért, ha bejönnek az újak. mindent készen kapjanak? Akik így beszélnek, azoknak nincs igazuk, az olyan szövetkezetben, ahol nem gondolnak a jövőre, oda nem lesz belépés sem. Egyes szövetkezetekben érthetetlenül megmakacsolják magukat és nem akarnak senkit sem felvenni. Az ilyen szövetkezetekben azt mondják, elegen vannak, nincs szükségük új tagokra, minek vesződjenek új belépőkkel. Ez az elmélet tarthatatlan, mert az egész falu jobb jövője, jobb megélhetése nem csupán néhány ember kiváltsága, hanem az egész parasztság közös érdeke. A szövetkezettel járó előnyöket tehát nem lehet egyeseknek kisajátítani. Sajnos, ilyen hibákba — mondotta — a szövetkezetekben levő kommunisták is igen gyakran beleesnek. Ilyeneket tapasztalhatunk a hatvani, hevesi és egri járásban. Jó lenne, ha a kommunisták ahelyett, hogy élére állnak ennek, felvennék a harcot ellenük. Az ellenség él és dolgozik most is, erről nem szabad elfelejtkeznünk A továbbiakban az osztályellenség elleni harc fontosságáról beszélt. A falugi kommunisták sokszor nem látják elég világosan, honnan jönnek a különböző nézetek, a termelőszövetkezeti mozgalommal szemben. A falun általában az a nézet uralkodik, hogy a kulákokat lényegében felszámoltuk, nincs földjük, valahol máshol dolgoznak, az ellenforradalmárokat becsuktuk, hol keressük akkor az ellenséget. Megfeledkezünk arról, hogy az ellenforradalom idején milyen gyorsan talpraug- rottak a falun élő ellenséges elemek, milyen sokan voltak. Ezek nem kerültek mind börtönbe. Százegynéhány csendőr él a megyében, vagy 300 volt aktív Horthysta katonatiszt, iónéhány szerzetes és apáca, nagyszámban kulákok, ezek mind itt vannak és nehezen elképzelhető, hogy most mindenben egyetértenek velünk, többek között még azzal is, hogy kenyerespajtásuk, mint ellenforradalmár börtönben ül. Hogy az ellenség mennyire él. s meddig elmegy, ha erre megtalálja a kedvező alkalmat, azt bizonyítja az is, hogy például Hangácsi elvársat, a horti gépállomás párttitkárát Rózsában az ellenforradalomban részvevő huligánok úgy megverték, hogy eszméletlenül szállították a kórházba. E/ek az emberek ma már az igazságszolgáltatás kezén vannak. A jövőben meg kell szüntetnünk saját rossz szemléletünket, s meg kell mutatni a falu dolgozóinak a tényleges ellenséget. Nem igaz az, hogy az ellenséges elemek elleni harc megbontja a falu nyugalmát. Az a nyugalmasabb, amikor tudjuk kivel, milyen erővel állunk szemben. A láthatatlan ellenség veszedelmesebb, te- (Folytatás a 4. oldalon)
