Népújság, 1958. június (13. évfolyam, 110-134. szám)
1958-06-07 / 115. szám
A szövetkezeti kereskedelem súlyos gondioirél A zöldség- és gyümölcsfélék felvásárlásáért és elosztásáért az idén első ízben a szövetkezeti kereskedelem a felelős A szövetkezeti kereskedeiemre várt az a feladat, bogv zökkenőmentesen kielégítse a lakosság, az ipar és az export zöldség- és gyümölcs-igényeit. Erre a nagy feladatra a szövetkezeti kereskedelem fel is készült, részben bizonyos mértékű átszervezéssel és átrendeződéssel, részben pedig megfelelő intézkedésekkel. Az eddigi tapasztalatok bizonyítják, hogy a földművesszövetkezeti felvásárlási és áruforgalmi apparátus jól megfelelt volna egymagában is igen nehéz feladatának, abban az esetben, ha nem gátolja ebben a munkában elemi csapásszerű kártételeivel a korai zöldségfélékre nézve katasztrofális időjárás. Ebben a tekintetben az idén az évszázad legkedvezőtlenebb időjárási körülményei sújtották a zöldségtermelőket, a szövetkezeti kereskedelmet és természetesen a lakosságot is. — Ennek ellenére mégis sok tekintetben mégis sikeresen vizsgázott a szövetkezeti kereskedelem. A XX. században a meteorológiai feljegyzések tanúsága szerint még sohasem volt olyan hideg, száraz, csapadékszegény április, mint az 1958-as évben. Még május első napjaiban sok háztartásban fűtéssel kellett biztosítani a lakások hőmérsékletét is. Ez a? időjárás a lehető legkedvezőtlenebb volt a palántanevelésre és a zöldségfélék vetésére. Már ebben az időszakban aggodalommal gondoltak a zöldségtermelők a kései kedvezőtlen kitavaszodás következményeire. De bíztak abban, hogy a természet csak behozza a késedelmet és bár bizonyos terméskieséssel számoltak, de azzal, ami történt, senki sem mert számolni. A tavaszba húzódó tél után augusztusi kánikula tört be és hetekig tartotta magát. S ez a tény már katasztrofálisnak mondható. Semmiféle agrotechnikai eljárás itt nem hozhatott segítséget, a korai zöldségfélék szédületes gyorsasággal kezdtek érni, sőt túlérni és elsárgulni. Ezzel párhuzamosan a kártevők elképesztő mennnyiségben Téptek fel, a korai és a későbbi zöldségfélék érési ideje egybeesett, a különböző cikkek szezonideje felére, negyedére csökkent. Hirtelenében az egyébként erősnek nem mondható zöldségtermés egyszerre jelentkezett a piacokon, bizonyos cikkekből olyan torlódás állt e’ő, amelynek levezetésére képtelen volt a felvásárlás, de az eladó kereskedelem is. A szövetkezeti kereskedelem óriási erőfeszítéssel igyekezett helytállni. A példátlan, nehézségek jellemzésére hadd álljon itt néhány adat. A bajbajutott cikkek közé tartozik a saláta. A szövetkezeti kereske'dedem maximális áru térítést produkált salátából. Nyolc-kilencezer fej salátát hozott naponta forgalomba Budapesten és néhány nagyobb ipari városban. Szinte a kétszeresét anj nak, amit bármely megelőző évben. Mégis mintegy tízmillió fej saláta magzott fel a termelőknél a hirtelen kánikula miatt. De ez a szám csak becslés, ennél minden valószínűség szerint jóval több saláta vált értékesíthetetlenné, jóllehet ez a mennyiség hetekre meghosszabíthatta volna a saláta szezont. így azonban az értékesíthetetelen salátameny- nyiség ellenére is a lakosság saláta-hiányra számíthat. Hasonló a helyzet a retekkel I is. A zöldséghagyma sem tudott ellenállni a nagy meleg- ' nek, hanem egyik napról a ' másikra még a termőföldben megpudvásodott. A legnagyobb baj azonban a zöldhagymával történt. Ezt a zöldségfélét már küllemre is nagy rongálódás érte a piacokra való eljutásáig. A beállott torlódások miatt az áru lassabban került piacra. Sok helyütt volt ezért látható fony- nyadt, nem éppen vonzó külsejű áru. Ez a gyorsan romlandó cikk nem tűri a tárolást. A fogyasztói igényt maximálisan kielégítették, de a lerövidült szezonidő miatt egyre több hagyma várt felvásárlásra. Erre a felvásárló kereskedelem nem vállalkozhatott, mert az egyenlő lett volna a szállítás és tárolás közben használhatatlanná vált, megromlott áru forgalombahoza- talával. Ezért a zöldhagymát termelő zöldségeseknek meg kell érteniök, hogy semmiképpen sem lehet célja a szövetkezeti kereskedelemnek és a népgazdaságnak, termelvé- nyük megsemmisítése. Sokkal helyesebb tehát még a zöld hagymára szerződött termelőknek is, a földben hagyni a hagymát, hogy az a továbbiak során főzőhagymaként kerülhessen értékesítésre. Természetesen a földben maradt hagyma további gondozást kíván, mert a most átvételre nem került zödhagy- mát a későbbiekben, mint főzőhagymát, csak akkor lehet forgalombahozni, ha az a főzőhagyma minőségi követelményemen megfelel. Bár a zöldborsó szezon nem régen kezdődött, a gondok már itt is jelentkeznek. A kései kitavaszodás miatt zöldborsóból ötven-hatvan százalékos árukiesés várható a tavalyival szemben. A meglevő kis mennyiség viszont néhány nap alatt jelentkezik a piacon. A rekkenő hőség pedig tovább tart. A borsó fokozatosan érik be. A vetésterület bizonyos részein a termés egy része korábban szedhető, mint a nagy átlag. Igen rosz- szul jár az a termelő, aki megvárja, míg az egész borsótermését egyszerre szedheti le, mert akkorra árujának nagy része minőségileg igen csökkentett értékű lesz. Éppen ezért a szedhető borsót azonnal kell szedni és itt is nagyon fontos a kártevők elleni védekezés. Porozni kell a zöldségféléket, a „Hungária Matador" porzószerrel sikeresen vehetjük fel a kártevők elleni harcot Nagy gondot fordítsunk a növényvédelemre a burgonyánál és a gyümölcsnél is. A burgonyatermés még a kezünkben van, a fantasztikus időjárás egyelőre még itt nem tett kárt, csak azt a nem éppen üdvös csodát produkálta, hogy a piacon előbb jelentkezett a cseresznye, mint az újkrumpli. A feltorlódott érés miatt számolhatunk kipusztult zöldségterületekkel. Ez nemcsak a termelők gondja, hanem a szövetkezeti kereskedelemé is, ugyanis a zöldségfélék gyors lefutása miatt a következő szakaszban zöldséghiánnyal lehet számolni. Ez nagy zökkenőket okozhat a lakosság áruellátásában. Éppen ezért ió, ha a termelők ezzel előre számolnak. A kiégett területekre tanácsos — ha az időjárás engedi — későbbi zöldségféléket ültetni. Számbajöhet ebből a szempontból a kései zöldborsó, a káposzta és más egyéb zöldségfélék. így a termelők is pótolhatják azt a veszteséget, amelyet az elemi csapás miatt el kell szenvedniük, a lakosság áruellátása is kevésbé fogja megérezni a katasztrofális időjárást. <%tSr T9ftÓfÍTAfAÍ Tisztelt Tagtársaim! Manapság megyeszerte igen fontos problémaként vetődik fel a mész-ellátásunk kérdése. Sajnos, a felvetések alapján az ügyet megvizsgálva, én sem helyezkedhetem nyugodt álláspontra. Jó érzés azt tudni nekünk, földművesszövetkezeti tagoknak, hogy Heves megyében az egri földművesszövetkezet kezelésében igen komoly méretű — országos viszonylatban is jelentős kapacitású mészégető üzemel, amely arra van hivatva, hogy dolgozó parasztságunk igényeit falun és városon, jó minőségű mésszel — mind mezőgazdasági, mind építési vonalon — a legmesszebbmenőkig kielégítse. Az elmondottakból azonban csak az a valóság, hogy üzemel a mészégető és korántsem jó minőségű, hanem felig égetett mésszel látja el dolgozó parasztságunkat. No, mondhatnák most egyesek, miért van az FJK, MÉSZÖV, MEZŐ- SZÖV, stb., ha még azt sem tudják ellenőrizni, hogy a saját- magúk által gyártott mész az előirt követelményeknek megfelelő-e, — magamfajta ember szerint mondva, jól kiégetett, darabos meszet állítson elő és adjon el. Több földművesszövetkezetnél és TÜZÉP-telepen is sa- játmagam szemével győződtem meg a kiszállított mész minőségéről, ami az egriek mészégetőjéből származott. Mást én sem állapíthattam meg, mint amit előttem és velem együtt több dolgozó paraszt-társam megállapított, hogy annak bizony a fele, ha nem több, tiszta kő. Ne higgye azt senki, hogy én vagyok az első, aki ezt a problémát az egri földművesszövetkezet igazgatósága elnökének — Bognár Gábor elvtársnak — felvetni bátorkodom, voltak már mások is, akik kifogásolták, sajnos az eredmény ugyanaz maradt. Ilyen téren azonban nem segíti az egri földművesezövetkezet a társ- szövetkezetek munkáját, mert amikor jó meszet éget „a kocsis maszek meszeseknek” — akik, Isten tudja, honnan —, de mindig megtudják, mikor és melyik kemencében ég ki rendesen a mész, s azt a földművesszövetkezettől hivatalos áron átveszik és mint „saját maguk által égetett” meszet falun és városon, borsos, sokszor 100—150 százalékos felárral továbbadják.Erről érdeklődve a legilletékesebbtől — Bognár elvtárstól — azt a választ kaptam, hogy a földművesszövetkezetnek fontos a jövedelmezőség, és nem fontos, hogy kinek és milyen célon árusítja a meszet. Ezekután, Tisztelt Tagtársaim nevében, az illetékesek felé egy-két javaslatot tennék: 1. Ha az egri földművesszövetkezet a többszöri figyelmeztetés ellenére sem alkalmas arra, hogy a földművesszövetkezetek és azon keresztül a fogyasztók számára megfelelő minőségű meszet állítson elő, olyan földművesszövetkezeti szerv kezébe kell adni a mészégetőt, amely ezért garanciát és felelősséget vállal. 2. Nem kell prémiumot fizetni a mészégető működtetéséért felelős személyek részére mindaddig, amíg rossz minőségű árut szállítanak, mivel ezzel meg nem engedett nyereségre tesznek szert. 3. Ha a fogyasztók körében az egri földművesszövetkezet a rossz minőség miatt kegyvesztett lesz, a jó minőségű meszet ne maszekok útján hozza forgalomba, hanem gondoskodjék saját maga annak forgalomba hozataláról. 4. Mindezekre van egy jó közmondás, amit valószínű Bognár elvtárs is ismer, csak eddig elfelejtett alkalmazni, úgy szól, hogy „a jó bornak nem kell cégér”. Remélem, hogy ezzel eleget tettem Tisztelt Tagtársaim kérésének, és az eddig süket fülekre talált panaszok is meghallgatásra találnak, egyúttal ezúton kérem fel Bognár Gábor elvtársat, szíveskedjék a „Földművesszövetkezet” legközelebbi számában véleményt nyilvánítani az általuk termelt mész minőségéről. Tagtársi üdvözlettel: Beszéljünk a takarékszövetkezetekről A Minisztertanács 1956-ban kiadott rendelete alapján megyénk területén is megkezdődött a takarékszövetkezetek szervezése. A takarékszövetkezet a falusi lakosság szövetkezése abból a célból, hogy pénzbeli megtakarításait összegyűjtse és az átmenetileg jelentkező hitelszükségletet a kölcsönös segítés elve alapján kielégíthesse. Ezt látva, a füzesabonyi és dormándi dolgozó parasztok, 1957. februárjában elsők között alakították meg megyénkben a takarékszövetkezetet. A megalakulás óta igen szép eredményeket ért el mind a tagszervezés, mind a betétek gyűjtése terén. A megalakuláskor mintegy 50 tagot számláló szövetkezetből, égy év leforgása után 226 főre emelkedett a taglétszám, de emellett szépen emelkedik a betétállomány is, mivel jelenlegi betét- állományuk 233 000 forint. A tagság 70 százalékának nyújtottak kisebb-nagyobb beruházásokhoz és vásárlásokhoz segítséget a megalakulásuk óta. A füzesabonyiak példáját látva, Kisköre, Nagyréde, Pély, Verpelét és Csány községek dolgozó parasztjai is megalakították községükben a takarékszövetkezetet. A fiatalabb takarékszövetkezetek közül külön ki kell emelni a verpeléti takarékszövetkezetet, amelyik rövid féléves fennállása óta olyan eredményeket ért el, hogy felülmúlja a megyénk területén működő összes takarékszövetkezeteket. 1957. júliusában már megalakult ugyan, de a tényleges működést csak decemberben kezdte meg, mivel a község dolgozó parasztjai eléggé idegenkedve fogadták ezt az új szövetkezést. Az eltelt idő alatt a község dolgozó parasztjai, látva a szövetkezet munkáját, eredményeit, egyre többen léptek be és helyeztek el betéteket a takarékszövetkezetnél. Az 50 taggal alakult szövetkezet ma már 217 taggal és 22 000 forint részjegy-alappal rendelkezik. Ugyanilyen emelkedés tapasztalható a betétállomány alakulásánál, ugyanis elérték a 323 000 forintos betétállományt. A tagjai részére már több mint 200 000 forint kölcsönt nyújtott a mezőgazdasági termelés elősegítésére. A működő takarékszövetkezetek 93 000 forint részjegyalappal és több mint egymillió forint betétállománnyal rendelkeznek, melynek alapján közel 7—800 ezer forint kölcsönt folyósítottak a tagjaik részére. Szóljanak hozzá A héten — részben a vásár miatt, részben pedig munkám miatt — Füzesabonyban jártam. A vásár megtekintése után — úgy ebédidő felé — betértem a II. számú italboltba, hogy lemossam a vásár porát. Amikor átléptem az italbolt küszöbét, meg is bántam, mivel belépésemkor nem a leg- megnyerőbb kép tárult elém A teremben levő asztalokon boros és pálinkás poharaik mellé hajtva a fejüket, vagy négyen-öten aludtak. így azután arra nem is mertem gondolni sem, hogy vásári fáradságomat ki tudom pihenni. Amikor jobban körülnéztem, már nem is bosszankodtam rajta, hiszen láttam, hogy itt nemigen sokat adnak a tisztaságra. A falakon vastag porréteg fedi a festést, amit itt-ott még leverődések is tarkítanak. Azt hiszem, ennek lepórolása nem okozna különösebb fáradságot az italboltvezetőnek sem. A terembe berakott asztalokra a vezetőség térítőkét is vásárolt, ami egy kissé otthonossá is tette a helyiséget. A hiba csak ott van, hogy a múlt héten elfogyasztott italoknak és ételeknek a térképjeleivel van díszítve. Jó lenne, hogyha már megvan az a terítő, akkor időnként gondoskodnának a kimosásáról is. A falak leporolásán kívül nagyobb gondot fordíthatnának az ablakok tisztítására is, de úgy látszik, hogy a „légyszezon" ideje alatt nem érdemes elvégezni a tisztítást. Az ablakok piszkosságát nem is lehetne észrevenni, ha a ráakasztott függöny zsinórja nem lenne elszakadva és a függöny nem lógna sírón a föld felé. Lehet, hogy valamelyik vendég azért szakította le, hogy lássa már a kocsmáros, menynyire piszkos az italbolt ablaka. Azt nem mondom egy szóval sem, hogy az italboltot nem szokták kisepregetni záráskor, vagy nyitáskor, de hogy napközben nemigen takarítanak, azt megmutatta az a sok eldobált papír és egyéb ételhulladék, ami szépen befedte a felmosatlan kövezetei. Ezekután a részeg emberek hadát áttörve a pulthoz tolakodtam, ahol újabb látványosság fogadott. A poharakat a lehető legkevesebb vízzel mossák (lehet, hogy anyagtakarékosságból) és szájával . fölfelé fordítva sorakoztatják a pulton. így aztán a rajta maradt mosogatóvíz szépen visszafolyik a pohár fenekére, lemosva a benne maradt italt A kocsmáros biztosan a vásáron volt, mert a felesége szolgálta ki a vendégeket. Gondolom, hogy köpenyt is kaptak, de ezt sem használva, utcai ruhában szolgálják ki a venMivel csak a múlt hó folyamán kapta meg engedély-okiratát az abasári takarékszövetkezet. így tényleges működését még nem tudta megkezdeni, mindössze 106 tagja van és 10 600 forint részjegyalappal rendelkezik. Ugyancsak a múlt hó folyamán alakult meg a visontai takarékszövetkezet is. Szervezés alatt állnak a gyöngyöspatai, gyöngyöstarjá- ni, atkári, tarnamérai, kere- csendi. erdőteleki takarékszövetkezetek A tarnamérai takarékszövetkezetnek eddig 93 tagja van és 6200 forint rész- iegyalappal rendelkezik. A fenti példákból láthatjuk, hogy a takarékszövetkezetek fontos szerepet töltenek be a mezőgazdaság és a falu fejlődésében, mivel működésükkel elősegítik a mezőgazdaság termelését. a füzesabonyiak! dégeket, amit nem tartok helyesnek. Mivel sör nem volt, szerettem volna málnaszörpöt inni, de a kiszolgáló tudomásomra ózta, hogy. csak bort és pálinkát ihatok. Ezek az italok pontosan ehhez az időjáráshoz valók (mivel 32 fok meleg volt) gondoltam magamban. Szerettem volna utána nézni, hogy miért nincs málna. Kérdezősködésem mégiscsak sikerrel járt, mert előkerült a málnás üveg a pult alól és kiszolgáltak. Csak azt szeretném megkérdezni, hogyha van málnaszörp és szóda, akkor miért akarnak minden áron pálinkát és bort itatni a betérő vendégekkel. Jó lenne, ha a vezetőség utána nézne annak is, hogy miért uralkodik olyan rendetlenség ebben az italboltban, hiszen a község többi italboltjáról csak elismeréssel lehet beszélni. (Szabó) Teljes üzemben folyik a felvásárlás Erdőteleken. Eddig mintegy 800 mázsa zöldborsót, 10 mázsa cseresznyét és 214 kg. mézet vettek át a termelőktől. A földművesszövetkezet már jóelőre felkészült az uborka, zöldbab és dinnye felvásárlására. 25 000 szállítórekesz várja az árukat a felvásárló-telepen, hogy az átvétel zavartalan legyen. ★ A MÉSZÖV Vendéglátóipari Osztálya dicséretben részesítette az egri és a felsőtárká- nyi földművesszövetkezet doU gozóit, mivel a Felsőtárkány- ban megrendezett járási K1SZ- találkozón jó áruellátással, fáradságot nem kímélve, igyekeztek minden igényt kielégíteni. ★ Vasárnap rendezik meg Ver- peléten a Dózsa Tsz., a szakcsoport és az egercsehi bányászok találkozóját, öt éve tartanak szoros kapcsolatot a verpeléti dolgozók az egercsehi bányászokkal és minden évben közös látogatást tartanak. A tsz-tagok a bányásznapon viszonozzák az egercse- hiek látogatását. ★ A boconádi földművesszö- vetkezet felvásárlási telepén eddig mintegy 400 mázsa zöldborsót vettek át a termelőktől. A szövetkezetnél 18 000 mázsa zöldségfélékre (uborka, diny- nye, paradicsom) kötöttek szerződést a dolgozó parasztok, Az áruk elszállítására 30 000 szállítórekeszt biztosítottak.
