Népújság, 1958. június (13. évfolyam, 110-134. szám)

1958-06-29 / 134. szám

1938. június 29., vasárnap N EPÜJSAO 3 A könyv: tudás, hatalom Hogyan tovább? — Látogatás a kiskörei KISZ-szervezetnél — Hujókiránduláson a* Erőmű fiataljai Az előző megbeszélések eredményeképpen ma a Mát- ravidéki Erőmű KlSZ-fiatal- jai a Csepeli Vas- és Fémmű KlSZ-fiatljaival közösen egy­napos hajókiránduláson vesz­nek részt Visegrádon. Az Erő- KlSZ-fiataljaival közösen egy- lásra meghívták a lőrinci út­törőket, valamint az Erőmű nem KISZ-tag fiataljait is. A fiatalok szórakoztatásáról az öttagú, fiatalokból álló Erő­mű jaz-zenekar gondoskodik, — kik szintén részt vesznek a haiókiránduláson. E kirándulás anyagi feltéte­leit a KISZ-tagok megtakarí­tott forintjaiból fedezik. 1000 mázsa szálastakarmány A detki Szabadság Termelő­szövetkezetben az idén foko­zott gonddal végezték a ta­karmánybetakarítást, hiszen hetven üsző takarmányozásá­ról kell most már gondos­kodniuk. Eddig mintegy 1000 mázsa szálastakarmányt taka­rítottak be, s ha az időjárás megfelelő lesz, a második ka­szálásból 600—700 mázsa szé­nára számítanak. — A LŐRINCI lakótelepi végzős általános iskolások közül 12-cn tanulnak tovább, a többiek pedig az iparban akarnak elhelyezkedni. tatásban, amelyben nagy se­gítséget jelentett a két fiatal pedagógus, Bak József és Vígh Henrik munkája. A párt, a ta­nács vezetői mindig segítik a szervezetet, mégis mintha az utóbbi hetekben visszaesett volna az iram, a lelkesedés. A kultúrmunka is akadozik. Marton Zoltán patronáló peda­gógus munkáján sok múlik és mégis ő kezdi elveszíteni a bi­zalmát, kezd eltávolodni a Kommunista Ifjúsági Szövet­ségtől. A nyári munkák igaz, gátolják a munkát, de azért amit egyszer megfogadtak, azt ha törik, ha szakad, végre is kellene hajtaniok. EGÉSZ KISGYÜLÉS lesz a baráti beszélgetésből, már a kultúrház nagytermében fo­lyik a vita, amelybe a lányok is félénken kapcsolódnak be­le. Érvelnek az emberek igaza mellett és botlásai felett. Ke­resik, kutatják: — hogyan to­vább? Lehetőségek, komoly tervek ütköznek egymással, hogy megjavuljon a munka, újra mozgalmas legyen a KISZ-élet Kiskörén. Lassú cseppekben esik az eső. A villanyfény megsok­szorozza csillogását, későre jár már, de a kultúrház ablakai még mindig világítanak, tart még a KISZ-fiatalok beszél­getése. Köszöntjük a negyvenéves Kompolti Kísérleti Intézet dolgozóit —- Ezt már nem lehet bírn: i— sóhajtott fel a könyvbarát őszinte kétségbeeséssel, a könyvesbolt kirakata előtt. Igen, a könyvszeretők, a könyvrajongók úgy állnak me. egv->'-T” könyvesbolt előtt, mint a falánk ember, aki már jóllakott, a teli kamra előtt. Könyvkiadásunk tartal­mában, minőségében világvi­szonylatban is az élvonalba került, de élvonalba került hazánk az olvasók számának tekintetében is. Nem lehet közömbösen szemlélni a falu­si népkönyvtárak olvasóit, nem egyszer öreg parasztokat, a fiatalokat, öt-hat könyvvel hónuk alatt, a kistisztviselőt, aki maga is rendszeres könyv­vásárló lett. Gyöngyösön ta­lálkozott e sorok írója egy fiatal kéményseprővel, akinek kiforrott véleménye volt Stendhalról és Tolsztojról és emlékezetből idézte Maupas­sant egy-egy novellájának va­lamely részletét. Olvasó nem­zet lettünk. 1957-ben, közvet­lenül az ellenforradalom után, a legnagyobb gazdasági ne­hézségeink közepette is 12 300 művet adtunk ki, 43 millió példányban. S egy másik sta­tisztika: 1938-ban mindössze 3136 mű látott napvilágot, alig nyolcmillió példányban. A kép azonban még így sem teljes, sőt nagyon is sze­gényes. Abban a bizonyos hódmezővásárhelyi könyves­boltban, ahol annakidején Móricz Zsigmond megfordult, nem keltek a kiadott könyvek, nem volt olvasójuk, mert az olvasóknak nem volt egysze­rűen pénzük sem arra, hogy vásároljanak. Most Brehm: 5,Állatok világa” című, nem is olcsó és nem is kimondott „olvasni” való könyvét egy­szerűen nem lehet megkapni, pillanat alatt gazdára talál­nak a Catullus kötetek, pro­tekció kell, hogy egy-egy klasszikus, pompás kivitelű könyv gazdájának mondhassa magát valaki. Nem, korántsem mondjuk azt, hogy akár ezen a téren is elértük a bizonyos Kána­ánt. De, hogy olyan lépése­ket tettünk feléje, amelyre méltán lehetünk büszkék: az kétségtelen. A ma magyar írói, költői, általában az írók, költők, művészek „nem kö­zépiskolás fokon” tanítják né­pünket. Pedig, néhány évtize­de ez is álom volt a kultúra munkására és a kultúrára szomjazóknak. A ma „Olcsó könyvtára” a múltban a leg- szemetebb ponyva volt, amely nemcsak egyszerűen lelkiek­ben fertőzte meg az ifjúsá­got, de egyszerűen elvette íz­lését is, igényét is az igazi művészet iránt. S ha megje­lenek klasszikusok, mert meg­jelentek, abban sem volt min­dig és legtöbbször köszönet. Anatole France-ot valahogy így értékelte a „Vörös liliom” előszavának írója: „Idős ko­rában kacérkodott a bolseviz- mussal, de ezt senki nem vette tőle komolyan“. Lénye­iülért kérem, a Balaton ra- vasz. — Szögezte le fel- lebbezhetetlen szentenciával a borotváltképű révkapitánysági tiszt, akit Balatonfüreden a hajózási meteorológiai intézet­nél felkerestünk. Sajátságos dolog történt ugyanis velünk egyik délután, s végére akar­tunk járni a dolognak. Az történt, hogy egy reggel — derült, szikrázó égbolt alatt — nagyobb csónakkirándulás­ra indultunk a tükörsima Ba­latonon. A part mentén két órán át evezve, egyszerre a vi­harágyú jelzőtüzére lettünk figyelmesek. Csakhamar a partok felől — Siófokról kiin­dulva — Aligáról, Almádiból, Füredről visszhangoztak az ágyúk, s rakéták füstbodrait borzolgatta a szél. Köröskörül az eget vizsgáltuk. Minden csendes volt, távolról a bada­csonyi hegyek pipáltak, az ég vakító kékjét egyetlen felhő sem rongyolta szét. Valameny- nyien nevettünk a meteoroló­gusok felsülésén és vígan eveztünk tovább. Még láttuk, amint a siófoki mólón — kilo­méterekre tőlünk — félárbocra húzták a vihart jelző bolyát. Gond nélkül kötöttünk ki és vígan lubickoltunk a rekkenő hőségben. Órákon át tartott a gében ennyit lett volna sze­rencsénk megtudni a francia és a világirodalom egyik leg­kiemelkedőbb alakjáról, ha az illető könyv előszavára lettünk volna utalva. Az a szellemi sötétség és tespedtség, amelyet véres ve­rítékkel próbáltak szétszakí­tani a kor legjobbjai, s amely legalább annyira magyar be­tegség volt, mint a tüdőbaj: politika is volt. A könyv tu­dást ad, s a tudás hatalom. A nép kezébe könyvet adni, anyit is jelent, mint hatalmat. Ha nem is tényleges és poli­tikai hatalmat, de eszközt e hatalom kivívására. A könyv gondolatokat ébreszt. Cogito ergo sum: gondolkodom, te­hát vagyok. És azt semmi­képpen sem jó dolog, ha a fehérteiTor, a Horthy-rend- szer diktatúrájában ráébred gondolatai folytán a nép, hogy van, hogy létezik, hogy tehet és cselekedhet. Nem volt vé­letlen, hogy Ady forradalmi verseit nem tanították, hogy a „Fekete zongora” című ver­sével magát Ady Endrét és gondolatait akarták az értet­lenség vádjával illetni. Alig esett szó József Attiláról, Radnóti Miklósról, — mind­azokról hát, kik halalit mer­tek fújni a magyar szellemi­ség dzsungel.iében, akik tuda­tosan ébresztettek gondolatot a népben: a szabadság és az érte való küzdelem gondola­tát. A felszabadulás teljes volt: A TISZA FELŐL esőcsep­peket sodor a szél. Az utcákon fényesen, olajosán gyűrűznek a tócsák. Este van! A kiskörei KISZ-helyiség ablakaiból sá­padt fény szökik ki, majd a rádióból sugárzó zene és be­szédfoszlányok törik meg a falu esti csendjét. Benn a barátságosan beren­dezett szobában, KISZ-fiatalok ülnek körben az asztalnál. A titkár, Bagi József, barátságo­san beszélget, tanácsokat ad, segít, ha arra fordul a beszéd sora. Az ifjúság Kiskörén is talp- raállt a lélekmérgező ellenfor­radalom után és az Eposzba gyűjtötte a hazához hű fiata­lokat. Maroknyi csapat volt kezdetben a 23-as létszám, de ahogy telt-múlt az idő, meg­szaporodott a tagság és mint a mágnes a vasat, úgy von­zotta maga köré a falu fiatal­jait. A Kommunista Ifjúsági Szövetségben már 61-ről 153-ra emelkedett a taglétszám. Ez a komoly erőt képviselő szervezet elindult azon az úton, amelyen az első lépések­nél még gáncsoskodás nehezí­tette az előrehaladást. Mégis munkába kezdtek a kezek. Táncparketthez hordták a ce­mentet, követ, a fiúk és a lá­nyok. A kis Tóth Erzsi min­denütt ott volt, segített, biz­tatta a többieket. Az örökké csendes, derült idő, míg meg­fordultunk s visszafelé indul­tunk. fTz alatt egy ízben újból vihart jeleztek, de mi zavartalanul haladtunk a ki­tűzött célunk felé. Órákkal később hirtelen apró, majd ta­rajosodó hullámok indultak a part felé s derekasan kellett eveznünk, hogy csónakunkat egyenesben tarthassuk. Valami­vel később nyugat felől — mintegy varázsütésre — bebo­rult és heves szél jelezte: va­lóban vihar közeleg. Épp hogy partot értünk, zuhogott az eső, s másfélméteres hullámverés volt. Egyszerre tisztelet ébredt bennünk a balatoni meteoro­lógusok iránt, akik valóban megjövendölték a — „derült égből” lecsapó villámot. A füredi meteorológus mo­solyogva hallgatta elbeszélé­sünket. — Nincsen ebben semmi csodálatos. A Balatont körül-, felszabadult a szellem is és fokozódó, szinte kielégíthetet­len éhségre válaszul megin­dultak a hatalmas nyomdagé­pek, ontották és ontják a könyveket, új meg új írói, kölio-tehetségek kapnak szót és teret, soha ennyi külföldi mű, ismert és kevésbé ismert al­kotó nem kapott fordítást, mint most, mint a népi de­mokrácia esztendői alatt. A kultúrforradalom — mondhat­tak és fecseghettek bármit ezen a téren is az ellenforra­dalom hajsznyikjai — forra­dalom volt a javából, a harc közben elkövetett hibák mesz- sze eltörpülnek a tények, az eredmények mellett. Könyvet, tudást, s ezzel is hatalmat adtunk a dolgozó nép kezébe. Könyvet, tudást és ezzel is perspektívát tár­tunk elébük, lássák, honnan jöttünk, hová tartunk és tud­ják, hogy mit kell tenniök a holnapért. Egész népünk ta­nulta meg a gorkiji főhajtást, a tudás anyja, a könyv előtt, egész népünk olvas, tanul, művelődik falun és városon egyaránt. A mostani könyvnapok, amelyek keretében ismét és újra reprezentál irodalmunk és könyvkiadásunk, ha lehet, még szorosabb barátságot köt író és olvasó, a könyv és az ember. S ez a barátság igaz és örök. Kik ma '-önvvtárba lépnek, nem támadnak keserű gondolatai: országok kincse, könyvtár a neved! (Gy. G.) vidám Magda Pista és Mada­rász János nagy részt vállal­tak az építésre váró vízvezeté­kek földmunkáinál. A faluban 2000 darab facsemetét ültettek el a szorgalmas KISZ-fiatalok. A LEGNEMESEBB és a leg­emberibb cselekedete azonban az volt a kiskörei kommunis­ta fiataloknak, hogy megala­kítottak két Segítő Brigádot. Az olyan családoknál, akik segítségre szorultak, megjelen­tek a brigád tagjai, segítették a munkát, úgy mint Rab Ist­váné k házépítésénél is. A társadalmi munka elvég­zése után pezsgő kultúráiét van a szervezetben. Az egy- felvonásos színdarabok és a nagyobb természetűek is, — mint a Fehér Anna, Szabad­ság, szerelem, a Nagymama és és a Tűzkeresztség — igen nagy sikert arattak a műked­velő kiszesek előadásában. Csutor Mária kultúrfelelős is, de a színjátszók együttesen is áldozatokat hoztak minden egyes darab betanulásában, mert sokszor munkából egye­nesen a színpadra, próbákra jöttek be. A kulturális versenyeken mindig ott találni a kisköreie- ket, s elég jó eredményeket érnek el. A téli estéken jól működött az ifjúsági akadémia is. Hat­vannégyen vettek részt az ok­meg körülveszik a megfigyelő állomások, melyek mind rá­dión érintkeznek egymással. Természetesen az országos meteorológiai központtal is, amelytől félóránként kapjuk a rádiógrammokat. Emellett több évtizedes tapasztalati kép áll rendelkezésünkre arról, hogy a szárazföldi részek felett elinduló „ártatlan” kis ciklo­nok hogyan viselkednek a nagy víztömegek felett. A Ba­laton felszínéről felszálló pá­rák nagy víztömeget képvisel­nek. Ha ezek nagyobb sebes­ségű szárazföldi eredetű párás légtömegekkel találkoznak, rögtön kész a lecsapódás. Ilyenkor nagy légmozgás kísé­retében keletkeznek a balato­ni viharok, melyeknek várat­lan és sokszor minden előz­mény nélkül beköszöntő voltá­ra a fürdőzőket s csónakázó- kat épp elégszer felhívtuk. ¥~ke a Balaton valóban „ravasz”. Évente 140— 150 áldozatot szed. Ezek nagy része azokból tevődik ki, akik', nem tartják be a révkapitány- , ság utasításait. Bemennek aj1 mélyebb vizekre, s egy na- < \ gyobb hullámverés felfordítja csónakjaikat. Olykor egészen!1 derült időben is hullámverés1! indul. Ennek oka egyrészt tek-' tonikai eredetű, másrészt távo- . \ labbi ciklonok hatása. \ — Az idén a Balaton feltű-) nőén alacsony vízállású. A > mélyvízjelzések közelében se-1 hol sem éri el a jelzett mély- ■ ségeket, de az egyenetlen fe-) nék sok meglepetést rejteget-« hét. Ezért az üdülők és für- > dőzők tartsák be mindenkor a / jelzéseket és parti utasításo-v kát, mert csak így kerülhetők y el a nagyobb balesetek. / — Végezetül: nem hiába hív-t ják a Balatont „magyar ten- S gernek”, sok tekintetben tény-? leg tengerként viselkedik. Vo-< natkozik ez mindenekelőtt idő-> járástani szeszélyeire, de a? hajózásra vonatkozó szabá-s Ivókra stb. is. A balatoni ha-/ józás — miniatűrben — a ten-< gerit utánozza. Fegyelmével,> menetrendszerűségével stb. ( így jó ez. Duna- és tenger-) járó hajóink mellett balatoni hajózásunk is alkalmat ad sokoldalú népünk számára a> vízi ismeretek elsajátítására, f 1918. június 29-én, negy­ven esztendővel ezelőtt ala - kult meg a magyar mezőgaz­dasági kutatás egyik felleg­vára, a Kompolti Kísérleti Intézet. A negyven esztendő alatt az ott dolgozó tudósok tudományuk legjavát adva, olyan növényfajtákkal aján­dékozták meg a magyar me­zőgazdaságot, amelyek közül nem egyet ma is termelnek, s a legjobbak között emle­getnek. Az intézet alapítója Székács Elemér volt, az ak­kori idők legnagyobb ma­gyar növénynemesítője. Hosszú vizsgálatok után választották ki épp ezt a községet, amelynek határá­ban a homoktól a kötött ta­lajig minden fajta megtalál­ható, s mely a Mátra szom­szédsága miatt az ország egyik csapadékban legszegé­nyebb vidéke. Szinte kézenfekvőén kínál­kozott a lehetőségek alap­ján a nagy feladat: olyan búza kinemesítése, amely az Alföld gyengébb talajú, aszá­lyos vidékeinek jól fizető terménye lesz. A kutatók — élükön az intézet akkori ve­zetőjével, Fleischmann Ru­dolffal — sikerrel megoldot­ták ezt a feladatot, s kine­mesítették az F 481-es bú­zafajtát, mely a mai napig is az egyik legelterjedtebb faj­ta Magyarországon. Ezt a búzát termelik mindenütt, ahol a nagyobb igényű Bán- kúti-búza termelésére nem alkalmas a talaj. A növénynemesítő munká­ja egy életet követel, hiszen az eredmények sokszor nyolc-tízesztendei kemény munka után születnek meg. A Kompolti Kísérleti Intézet kutatói valóban egész életü­ket ennek a nagy munkának szentelték, s ennek köszön­hető, hogy a kezdés első 8— 10 esztendeje után majdnem minden évben újabb és újabb növényfajtákkal lepték meg az országot. A legjelentőseb­bet. az F 481-es búzát már említettük, de nem kisebb jelentőségű az F-rozs kine­mesítése, amelyet még a mai napig is termelnek, az F- zab, amely ma is az ország egyetlen államilag eű 'iert zabfajtája, az F-lófogú kuko­rica. amely hosszú időn ke­resztül az egyik iegelteried- tebb fajta lett, s amelv nap­jainkban az egyik legjobban sikerült hibrid-kukorica elő­állításának egyik alapfajtája, a kender, amely7 a legjobb minőségű rostot adta a ha­zánkban elterjedt fajták kö­zött. Az évtizedes munka ered­ményeit, sajnos nem k'méUo a háberú, s 1944. őszére majdnem teljes egészében el­pusztult a Kompolti Kísér­leti Intézet anyaga. A fel- szabadulást követő években a tudósok nagv feladata a régi klnemesített anyagok — köztük az F-búza — rekonstrukciója volt. Ezen a dolgozott a tudományos mun­katársak gárdája 1945-től. s nehéz munkájukat siker ko­ronázta. 1952-re helyreállítot­ták az F-búzát, az F-zabot. s rövid időn belül ismét ál­lamilag törzskönyvezett, il­letve elismert fajta lett mind a kettő. S az eredmé­nyek azóta tovább fejlődtek. A felszabadulás lehetőséget teremtett a tudományos munkatársak tehetségének igazi kibontakozásához, meg­teremtődött az a lehetőség, hogy mindegyik hajlamának, képességeinek a legmegfele­lőbb munkakört töltse be. Ennek hasznát abban mér­hetjük le leginkább, ha megnézzük az eltelt 13 esz­tendőben elért eredménye­ket. Azóta a régebben kinc- mcsített fajták tökéletes re­konstrukciója mellett egész sor új fajtát hoztak létre. 1954-től 1958-ig a tudomá­nyos munkatársak által elő- állítctt 11 új fajta részesült állami elismerésben; köztük a kompolti tavaszbúza, mely jelenleg szinte egyetlen ta- vaszbúza fajtánk, a II 1108- as tavaszi árpa, mely az or­szág egyik legjobb minősé­gű sörárpája, a B 7-es hib­rid-kender, mely jelenleg a legjobb minőségű rostot adó kender, a kompolti baltacím, a fehér gyöngybab. a taréjos búzafű, stb. Az új fajták kinemesítése mellett széleskörű feladatok megoldását szolgálja a Kí­sérleti Intézet, mely szinte évről-évre új kutatási ága­zatokkal gyarapodik. 1951- ben például Mátraszentim- rén fagy kísérleti állomást lé­tesítettek, ahol 830 méterre a tengerszint fölött az álta­luk kinemesített gabonák fagyállóságát próbálják ki. 1955-ig kizárólag nemesí­téssel foglalkozott az intézel, abban az esztendőben szer­vezték át kísérleti tájinté­zetté. Ez az átszervezés is­mét széles teret nyitott a kutatómunka előtt. A no- vénynemesítés mellett fela­datul kapták, hogy megold­ják az észak-magyarországi táj növénytermelési problé­máit, feltérképezzék a nö­vénytermesztés helyzetéi, ki­dolgozzák tudományos ala­pon a helyes trágyázási módszereket, a talajművelés helyes formáit, és a vízeró­zió megakadályozását. Ugyanakkor meg kell vizs­gálniuk a gépesítés lehetősé­geit is, a tájjellegnek meffr felelően. Ugyanakkor további fela­dat a. kombajnaratásra al­kalmas búza továbbnemesi- tése. a meglevő fajták fenn­tartása, egyes még javítani való tulajdonságaik kiküszö­bölése. A feladat naey és széles, de végrehajtására lelkes, képzett kutatógárda áll "en- delkezésre. olyan emberek, akik hivatásnak érzik mun­kájukat. s egész é’elüket a mezőgazdaság tudományos fejlesztésének szentelték, olyan fajták létrehozásának, amelyek bőséges termést ad­nak. Ök ezzel járulnak hoz­zá a mezőgazdaság fejleszté­séhez. Hogy ez a további év­tizedekben is jelentős ered­ményt hoz majd. arra bizto­síték a Kompolti Kísérleti Intézet négyévtizedes, ered­ményekben gazdag munkája, a kompolti hagyományok, s nem utolsósorban az. hogy a kutatógárda. egyik-másik tagjának eredményeit nem­csak az országban, hanem világszerte ismerik; Ma. amikor az intézet fennállásának negyvenedik évfordulóját ünnepük. kö­szöntjük őket a megye, de az ország nevében is, és újabb eredményekben gaz­dag évtizedeket kívánunk, — a nép szolgálatában. Bikavért ad a* Eged Megkezdték Eger egykor leghíresebb, s legjobb bika­vért adó földterületének, az Eged oldalának feltörését. Az 1870-es filoxéra-fertözés óta ezen a területen nem volt te­lepítés. Ebben az esztendőben eddig már 50 hold területet telepítettek be, s 1960-ig 150 hold telepítését végzik el. KOVÁCS JÁNOS PAGONY LAJOS: (ßaLal&ni Lwelek ni. A „ravasz" Balaton

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents