Népújság, 1958. június (13. évfolyam, 110-134. szám)

1958-06-04 / 112. szám

2 NEPÜJSAG 1958. június 4., szerda i szakszervezeteknek nem elég csak a termelt Javak elosztásában részt venni — hanem elő kell segíteniük azok előállítását is — A vesrssnyszervezés eddigi tapasztalatai ­Irta: DELI SÁNDOR, az SZMT titkára II. RÉSZ ELŐSEGÍTETTE a szak- szervezetek termelést előbbre­vivő munkáját az MT és a SZOT 1957-ben megjelent 1068. sz. rendelete, amely a ter­melési tanácskozásokat és a termelésben élenjáró dolgozók kitüntetését is szabályozza. Ezt a rendelkezést az jellem­zi, hogy sokkal egyszerűbb, nem követel meg olyan feltéte­leket, mint a korábban ki­adott azonos tárgyú rendelke­zés. Lehetőséget ad arra, hogy az üzemeknél, vállalatoknál a munkaversenyben élenjáró dolgozókat az erkölcsi megbe­csülésen kívül pénzjutalomban is részesítsék. Meg kell azon­ban állapítani, hogy ezt a ren­delkezést sok üzemünkben még ma sem ismerik alapo­san. Ezt mutatja a helytelen alkalmazása. Az egri Fínom- szerelvénygyárban 1957-ben kidolgozták azokat a feltétele­ket, amelynek alapján a dol­gozók elnyerhetik a szakma kiváló dolgozója kitüntetést és a vele járó egyheti keresetnek megfelelő pénzjutalmat. Nem gondoskodtak azonban arról, hogy a szükséges pénz a jutal­mazásra rendekezésükre áll­jon. A szakszervezeti bizottság elhitte azt, hogy a vállalatnak ilyen célokra pénz nem áll rendelkezésére. Ugyanakkor a rendelkezés biztosítja, hogy azoknál az üzemeknél, ahol a tervet teljesítik, a dolgozók hat százalékát, ahol viszont a tervet nem teljesítik a dolgo­zók három százalékát lehet kitüntetni kiváló dolgozó ok­levéllel és megjutalmazni 1 heti fizetésüknek megfelelő összeggel, a béralaptól füg­getlenül. Ebből adódóan ebben az üzemben a múlt évben egyetlen dolgozó sem kapta meg a kitüntető címei és a vele járó pénzjutalmat. HASONLÓ A HELYZET a Mátravidéki Fémműveknél is. Itt sem tüntettek ki egyetlen dolgozót sem, pedig a lehető­ség itt is megvolt. Legrosz- szabb a helyzet a mezőgaz­dasági üzemeknél, ahol az el­múlt évben az egész megye területén csak 10—12 dolgozót tüntettek ki a szakma kiváló dolgozója oklevéllel. Nem a minden áron való ki­tüntetésekről és jutalmazások­ból van szó. Azonban minden üzemben feltétlenül vannak olyan kiváló dolgozók, akik megérdemeltek volna jó mun­kájuk után a kitüntetést és a jutalmat. Ez nyilvánvalóvá te­szi mind a szakszervezeti bi­zottságok, mind a vállalatve­zetés felelősségét is, amikor sok esetben elmondották, hogy jutalmaznának, de nincs rá pénz. Az 1068-as sz. rendelkezés­sel kapcsolatban más prob­lémák is adódnak, mégpedig a feltételek kidolgozásánál. En­nél a kérdésnél két nézet ala­kult ki. Az egyik, amely sze­rint nagyon lazákra szabják a feltételeket, a másik, hogv na­gyon szigorúak a feltételek. A Mátravidéki Erőműben a fel­tételeket lazán állapították meg és sokkal több dolgozó teljesítette, mint ahány dolgo­zó kitüntetésére a rendelkezés lehetőséget adott Azok a dol­gozók, akik nem kapták meg a kitüntetést, jogosan bírálták a szakszervezeti bizottságot, hogy ők miért nem kapták meg a kitüntetést, mikor tel­jesítették a megszabott felté­teleket. Akadnak olyan üzemek is, ahol túl szigorúar szabják meg a feltételeket és ebből adódóan a dolgozóknak egy, vagy két százaléka tudja tel­jesíteni. A fentiekből adódik, hogy olyan feltételeket nem lehet megállapítani és kidolgozni, amelyet a dolgozóknak ponto­san három, vagy hat száza­léka teljesít. Az 1068-as sz. MT és SZOT határozat sem rögzíti azt, hogy a feltételeket pontos százalékos kimutatás­ban kell előírni, hanem úgy rendelkezik, hogy az üzem előtt levő legfontosabb fel­adatokat kell rögzíteni, mint például a termelési terv telje­sítése, az anyagtakarékosság, selejtcsökkentés s a munkafe­gyelem erősítése és ezeket kell a dolgozókkal ismertetni. A KIADOTT CÉLKITŰZÉ­SEKBEN a legjobb eredményt elérő dolgozókat, vagyis a 3—6 százalékot lehet kitüntetni, megjutalmazni az üzemben megtartott termelési tanácsko­zás döntése alapján. A terme­lési tanácskozásnak tehát igen fontos feladata, hogy az üzem, a vállalat vezetősége és a szakszervezeti bizottság által kitüntetésre javasolt dolgozó­kat jóváhagyja, vagy helyette másik dolgozót javasoljanak kitüntetésre és jutalmazásra. Ha a fentiek szerint járnak el szakszervezeti bizottságaink és gazdasági vezetőink, úgy be tudják tartani a vállalatnak engedélyezett három, vagy hat százalékos létszámot, ugyan­akkor a dolgozók kollektívá­ja által jóváhagyott és arra érdemes dolgozók kapják meg a kitüntetést. Ezáltal elérjük, hogy a kitüntetett dolgozókat az üzemen belül dolgozó tár­saik elismerik úgy, mint való­jában az üzem legkiválóbb dolgozóit. Ezzel is biztosíthat­juk az üzemi demokrácia ki- szélesítését. Nem érheti táma­dás az üzem vezetőségét, hogy arra illetéktelen dolgozókat, ahogyan mondani szokás, „po­fára” részesítsenek kitüntetés­ben, jutalmazásban. A szocialista munkaverseny- nyel kapcsolatos munkánknak hibájaként kell megemlíteni a munkaversenyben résztvevő dolgozók eredményeinek alka­lomszerű értékelését, valamint a munkaverseny nyilvánossá­gának elhanyagolását. Jelenleg igen kevés üzemünkben ta­pasztalható, hogy a termelés­ben — akár takarékosság, vagy önköltségcsökkentésben — leg­jobb eredményt elért dolgozó­kat népszerűsítenek. A ver­seny-táblák a legtöbb üzem­ben üresen állnak. A követ­kező időben szakszervezeti bi­zottságainknak ebben is alap­vető változást kell végrehaj- taniok és fel kell használni ok a szocialista munkaversenyben jól bevált nyilvántartási és népszerűsítési formákat. Igen fontos feladata a szakszerve­zeti bizottságoknak, de gazda­sági vezetőinknek is, hogy a dolgozók vállalásait folyama­tosan értékeljék és azt az il­lető dolgozókkal tudassák is. A munkaverseny nyilvános­ságánál sem akarunk kötött formákat megszabni, minden üzem a sajátosságának a leg­megfelelőbb módot alkalmaz­za. Használják fel ennek el­döntésére az üzemekben meg­tartott értekezleteket, tanács­kozásokat is. A SZOCIALISTA munka­versenynek, annak szervezésé­től egészen az értékelésig, nyil­vánosságáig, az üzem sajátos­ságának legmegfelelőbben kell folynia. Az üzem szakszerve­zeti vezetőinek és gazdasági vezetőségének önállóságán múlik, hogy a munkaversenyt tudják a jobb, a gazdaságo­sabb termelés szolgálatába ál­lítani. ... inkább így Fejűdnek a gyöngyösi kisipari termelőszövetkezetek MINT MÁR ARRÓL, hírt adtunk, nagy ünnepe volt má­jus 31-én és június 1-én a gyöngyösi kisipari szövetkeze­tek közel 700 főnyi táborának. Tartalmas, további munkához kedvet adó jubileumi szövet­kezeti napot rendezett a vá­rosi Szövetkezeti Bizottság és a Cipész KTSZ, amelyen a szövekezet tízéves fennállását is megünnepelte. Az ünnepsé­geket a járási kultúrházban Hevesi János, a Szövetkezeti Bizottsági titkár nyitotta meg, a testvér ktsz-ek budapesti, megyei és a helyi szervek kül­dötteinek részvételével. Az ün­nepi beszámolót Kaszás László. a tízéves Gyöngyösi Cipész KTSZ elnöke tartotta. Beszá­molójában elmondotta, hogy nagy utat tettek meg az el­múlt évek alatt. Tíz éve egy kis fészerből indult el az első gyöngyösi szövetkezet, olyan lelkes alakitó tagokkal, mint Jenei Lajos, az idős és fiatal Prunyi Béla, Takács János, Viah Imre. Ezt a kis csoportot követte a gyöngyösi Szabó KTSZ, majd a továbbiakban nyolc szövetkezet. A gyöngyösi Cipész KTSZ hosszú, sok eredménnyel, nehézségekkel járó út után a párt és a kor­mány állandó segítségével ju­tott oda, ahol ma áll, hogy a szövetkezet 87 tagiának fél­millió forint saját vagyona van. A SZÖVETKEZETI tagság megtalálta a számítását a szö­vetkezetben, mely állandó munkalehetőséget biztosít. A betegek részére biztosítja a táppénz kifizetését, az orvosi kezelést, ami az önálló kisipa­ros előtt ismeretlen volt. Szö­vetkezetükben közel másfél­ezer forint az átlagkereset, so­kan vannak, akik 15—20 éves szorgalmas munkájuk alatt nem tudtak lakásukba rendes bútort venni, csak azután, amikor szövetkezeti tagok lettek, de akadnak már olya­nok is, akik motorkerékpárt, mosógépet vásároltak. Az ün­nepségen a tízéves szövetke­zeti tagok és a mozgalom leg­jobb dolgozói oklevelet és ju­talmat kaptak. Az ünnepség részvevői közösen megkoszo­rúzták a hazánkat felszabadító Szovjet Hősök emlékművét. A közös ebéd után felavat­ták a Spartacus Klubot. Este nyolc órai kezdettel, zsúfolt nézőtér előtt, a vendég hatvani szövetkezeti bizottság kultúr- csoportja a „Marica grófnő” című operettet játszotta el. Vasárnap, június 1-én, dél­előtt megválasztották a Spar­tacus Sportkör vezetőségét, majd Ózd és a Gyöngyösi Spartacus tornászai közt ver­seny zajlott le. Délután a Spartacus és a Gyöngyösi Bá­nyász ifjúsági és bajnoki fut- ball-mérkőzésen vettek részt a vendégek és a szövetkezetek dolgozói. AZ ÜNNEPSÉGRŐL a rész­vevők a szövetkezésbe vetett hitük további megerősítésével tértek haza. Polgár Miklós Hogyan tehetjük olcsóbbá termékeinket — Négy miniszter tájékoztatója a takarékos gazdálkodásról — (Folytatás az 1. oldalról) — A bányászat ez évben 410 millió forinttal csökkenti befejezetlen beruházási állo­mányát, ezenkívül ipari beru­házásaiból újabban még ötven millió forint megtakarítását vállalta. Javaslatot dolgoztunk ki elosztó-fatelep felállítására a záhonyi vasútállomáson, ahol a bányafa nagy része be­jön az országba. Itt mód nyí­lik a túlvastag bányafa kivá­logatására, lekérgelésére, az alkalmas méretű fának a bá­nyákba, az alkalmatlan mére­tűnek a feldolgozó üzemekbe irányítására. Ezzel évi 300 ezer dollár értékű importfát teszünk feleslegessé. — Még néhány kiragadott takarékossági terv: A villa­mosenergia ágazat 72 ezer tonna normál fűtőértékű sze­net szándékozik megtakaríta­ni, az anyagimportból pedig gondos felülvizsgálat alapján jelentős deviza mennyiséget szabadít fel a népgazdaság­nak. Csökkentjük az előirány­zott villamosenergia importot is, amire a jelenlegi szénellá­tottság lehetőséget ad A vegyipar jobb import gazdál­kodással 1,4 millió deviza fo­rintot tart itthon, a gyógyszer­ipar az antibiotikumok kiho* zalalának növelésével 2,4 mil­liós megtakarítást irányzott elő. — A takarékosságot, az ok­szerű gazdálkodást segítjük elő azzal is, hogy a jelenlegi létszámkeretből rövidesen megszervezzük a nehézipari minisztérium iparpolitikai fő­osztályát és az egyes ágaza­tok működésének összehango­lására, a termékek értékesí­tésének, a készletgazdálkodás, az export—import irányítására pedig megalakítjuk a minisz­térium kerekedelmi igazgató­ságát. Trautman Rezső, építésügyi miniszter: Úi árrsnszert do gozunk ki az építőiparban és a tervezésben — Az első negyedév, amely­nek nagy része a téli időszak­ra esik, nem alkalmas arra, hogy mérjük vele a kedve­zőbb időjáráshoz kötött építő- és építőanyagipar éveleji munkáját és jó kiindulópont­nak tekintsük a további tel­jesítményekhez. Az idei első negyedévre fokozottan vonat­kozik ez, hiszen a március is szokatlanul zord volt és ápri­lis első napjait szintén rossz idő jellemezte. Hozzájárult a kedvezőtlen körülményekhez a tervhivatal engedélyéhez kö­tött új munkák megkezdésé­nek elhúzódása. Az első ne­gyedév örvendetes jelensége­ként mégis megemlíthetem, hogy ugyanakkor, amikor az állami építőipar a 66 000 főre tervezett munkáslétszámmal szemben csak 58 500-at fog­lalkoztatott, a termelékenység nem csökkent, hanem nőtt. Természetesen a II., III. ne­gyedévben a többi tervténye­zőnél is előnyhöz akarunk jutni. — Hogy ez bekövetkezhes­sék, hathatós intézkedéseket teszünk Már ebben az évben elkészítjük olcsó, új építő­anyagok, könnyű építőelemek és szerkezetek nagyüzemi gyártását, felhasználását. Szé­leskörben alkalmazzuk a tí­pusterveket. Szervezeti intéz­kedésekkel mozdítjuk elő a beruházások takarékos kivi­telezését Gondunk lesz rá, hogy mind a beruházót, mind a kivitelezőt érdekeltté tegyük a beruházási költségek csök­kentésében. Bevezetjük a rög­zített árat és kivitelezést. A kivitelező átalányösszegérf vállalja az egész építkezést Ha túllépi az árat, a többlet — önköltségének rovására megy. — Az építőipari program kidolgozásánál érvényesíted'’k azt az elvet, hogy egy terüle­ten lehetőleg egy kivitelező vállalat végezze el az összes építési feladatokat. így sike­rül a munkahelyek és felvo­nulások számát csökkenteni és az egyidőben történő épít­kezéseken a rendelkezésre ál­ló anyagi erőket összpontosí­tani. Fokozott takarékosságot vezetünk be az anyaggazdál­kodásban. A tetőszerkezetek, födémek építésénél meggon­doltan bánunk a fával, a vas­sal. — Az építőanyagipar a va­súti feszített vasbetonalj gyár­tás nagyarányú fejleszésével jelentős importmegtakarítás­hoz juttatja a népgazdaságot, mert a MÁV csökkentheti en­nek a fontos pályaépítési anyagnak a behozatalát. Jövőre négyszázezer d - bra növeljük a gyártási kapaci­tást és ezzel kétmillió dollárt takarítunk meg. Külföldi fi­zetési eszközt szabadítunk fel azzal is, hogy a sajószentpéte- ri üveggyár új automata gé­pei el tudják látni a Isonerv- ipart öblös üveggel, a tokod! üveggyár új gyógyszerüveg- autcanatája pedig az év köze­pétől csökkenti a gyógyszer­üveg behozatalt. Nagyjelentő­ségű, hogy az üvegipar rövi­desen kísérleteket kezd a tele­víziós vevőberendézek kül­földről beszerezhető képcső üvegének hazai előállításár — Ilyen és más hasonló in­tézkedésekkel a tervezett évi 3 százalékon felül még továb­bi egy százalékot akarunk le­faragni az önköltségből. így előreláthatólag 50—70 millió forint többletnyereséggel szá­molhatunk majd. Ennek egy- része ezúttal is a ió eredmé­nyért fáradozó dolgozóknak jut. Nagy Józsefné könnyűipari miniszter: Kevesebb anyagbál tibb árut termelünk — A ruházati cikkek és más könnyűipari termékek értéké­nek nagyobbik hányadát — hetven százalékát — az alap­anyagok teszik ki és több mint hetven százalékban import­anyagot dolgoznak fel a köny- nyűipari vállalatok — mon­dotta Nagy Józsefné, könnyű­ipari miniszter. — Ezért el­sődleges ezen a területen, hogy gondosan bánjunk a nehezen beszerezhető külföldi és a kis mennyiségben rendelkezésünk­re álló hazai alapanyagokkal, a gyapottal, a gyapjúval, a fá­val és minden más segéd­anyaggal is. A kormány taka­rékossági felhívása nyomán az a célkitűzés a könnyűiparban, hogy anyagonként és szak­mánként a lehetőségekhez ké­véét legalább egy, vagy fél­százalékkal kevesebb anyagból ugyanannyi készárut adjanak, természetesen úgy, hogy az ne érintse a gyártmányok minő­ségét. — Miniszteri utasításban kö­teleztem a vállalatokat arra, hogy csak azokat az árukat gyártsák, amelyre (szállítási szerződést kötöttek a kereske­delemmel, nehogy olyan cikk­hez használjanak fel anyagot, amelynek gyártása felesleges Azokból a cikkekből, amelyek­ből terven felül szállítottak az első negyedévben, a következő időszakban kevesebbet adnak át a kereskedelemnek./ — A vállalatok valóban be­hatóan foglakoznak azzal, ho­gyan tegyék gazdaságosabbá működésüket. Szerencsésen ta­lálkozik ennél a kérdésnél a a népgazdasági és az egyem érdek. Megkapták a gyá­rak azokat az adatokat, ame­lyek birtokában kiszámíthat­ják: milyen gazdasági ered­mények szükségesek ahhoz, hogy nyereségrészesedést oszt­hassanak. Most készülnek az üzemek takarékossági intézke­déseinek tervei, amelyek ma­gukban foglalják a dolgozók javaslatait, a műszaki vezetők ötleteit. Az egyik fontos, főleg kül­földről beszerezhető anyag, a fa pótlására hasznos és biz­tató próbálkozás történt. A kender pozdorjából értékes, jól bevált bútorlapot készí­tünk. Mór három gyárat állí­tottunk fel és újabb hárm helyezünk üzembe. Ezek eb­ben az évben csaknem tízezer köbméter bútor- és szigetelő- lapot adnak, s minden köb­méterrel száz dollárt takarí­tunk meg. Az első negyedév tapaszta­latai azt mutatják, hogy a leg­több helyen már jelentkeznek azoknak a törekvéseknek az eredményei, amelyek a gazda­ságosabb termelés érdekében történtek. A jóváhagyott anyagtakarékossági tervvel szemben — amely magában foglalja az egy, vagy félszáza­lékos anyagtakarékosságot is, — a selyemiparban mintegy ötvenezer devizaforint, a rö­vidáruiparban 140 ezer deviza­forint értékű anyaggal keve­sebbet használtak fel. (MTI) B tuniszi elnök és a hadügyminiszter nyilatkozata RÓMA (AFP) Habib Bur- giba tuniszi elnök interjút adott Tuniszban a Tempo című lap olasz különtudósí- tójának. Ebben többek között a francia csapatok kivonásáról és az algériai helyzetről szó­lott. Hangoztatta, hogy „a fran­cia katonák ramadai provoká­ciói, a helyrehozhatatlan felé terelik az eseményeket”. „A franciák De Gaulletól várják a megoldást. Számom­ra, De Gaulle-val, vagy nél­küle, a kérdésnek egyetlen megoldása van: a fancia csa­patoknak el kell hagyniok Tunéziát”. Arról a kérdésről, hogy Tunézia területén „algériai felforgatókat képeznek ki” az elnök így nyilatkozott: „Soha nem fogjuk megta­gadni a menedéket algériai testvéreinktől. Véleményem szerint az algériai hazafiak igaz ügyért harcolnak. Nem vagyunk hajlandók a francia hadsereget támogatni algériai testvéreink elpusztításában, gének visszavonásába és el kell ismernie Tunézia függés lenségét és szuverénitását. TUNISZ (Reuter) Bahi Lag- gham tunéziai hadügyminisz­ter _ kijelentette, kormánya esetleg hajlandó fontolóra venni, hogy a bizertai — jelénleg francia támaszpontot — igénybe vegyék a nyugati védelem számára. »titkárának yilatkozata kül. hogy szóba jönne a pari­tás elvének elfogadása.” :k LONDON (MTI): A londoni kikötőben a sztrájkoló mun­kások száma 15 500-ra emelke­dett. 97 hajón teljesen szüne­tel minden munka. 10 000 ton­na romlandó árut, nagyobb­részt élelmiszereket, a teljes megsemmisülés fenyeget. 30 ezer láda datolyát már a Themsébe kellett dobni. annál is inkább, mert a tuné­ziai nép tudja, a franciák al­gériai győzelme azt jelenteié, hogy Franciaország visszahódí­taná Tunéziát és ezzel meg­semmisülne az ország függet­lensége.” Ezért Franciaországnak mindenekelőtt elvben bele kell egyeznie húszezerfőnyi Tunéziában állomásozó sere­A NATO Se televíziós n OTTAVA (AFP) Paul Henri Spaak, a NATO főtitkára, tele­víziós nyilatkozatában annak a véleményének adott han­got, hogy „a Szovjetunión kí­vül más kommunista országok is részt vehetnének a csúcs- értekezleten.” Arra a kérdésre, mi a véle­ménye arról, hogy Moszkva ragaszkodik a paritás elvén alapuló értekezlethez. Spaak azt válaszolta, hogy „lehetsé­gesnek” tartja olyan országok részvételét, mint Lengyelor­szág és Csehszlovákia, „anel-

Next

/
Thumbnails
Contents