Népújság, 1958. június (13. évfolyam, 110-134. szám)

1958-06-25 / 130. szám

1958, június 25., szerda

NBPGJ5ÁG

5

Ki gondoskodik róluk?

A DOMBOLDALBAN piros pipacsok, kék-sárga és fehér mezei virágok nyújtogatják szirmaikat a katonás sorrendben felsorakozó bányászlakások felé, amelyek konyháiból ínycsiklandó ételfelhők vegyülnek bele a porszagú levegőbe. A bányász-asszonyok

nyilván jó ebéddel várják a „siktából” hazatérő férjeiket, fiaikat.

Vannak azonban Egercsehi- ben sokan, akiket a föld mélyéről feljőve, nem vár az otthon meghitt melegsége. Fiatalok, idősebbek, akik messze vidékről jöttek el a bánya hívó szavára. Vájárok, segédmunkások, tisztviselők akik a bányaüzem legényszállásának lakói, — ki rövidebb, ki hosz- szabb idő óta.

Vajon hogy élnek ők? Van-e, aki gondoskodik róluk? Van-e, akiktől néha-néha néhány barátságos szót kapnak? Van-e szórakozási lehetőségük, van-e mód kulturális igényeik kielégítésére, vagy csak közönséges szállodai lakók, akiknek egyhangúan peregnek napjaik?

ERROL AKARTUNK meggyőződni, amikor átléptük a szállás kapuját, amely fölött mi más felirat is fogadhatná az embert, mint a legszebb bányászköszöntés: a „Jó szerencsét!”

Itt is ebédidő van. A ragyogó tisztaságú ebédlőben fehér nylon-terítős asztalok mellett, munkában kiéhezett bányászok pusztítják jó étvággyal a finom húslevest, a sertéspörköltet burgonyával, vagy akinek úgy tetszik sertéssültet tarhonyával, — no meg a jóféle süteményt.

— Aztán mindig ilyen jó az ebéd? — kérdeztük azoktól, akik már befejezték az étkezést, s most kijöttek egy kicsit levegőzni a szállás elé.

— Mindig — bólintanak. — Ez ellen egy szót sem szólhatunk. A héten, egy nap kivételével, mindig van hús, s legutóbb is három sertést vágtunk ...

— Hanem elkelne ide a szállóba egy társalgó is — fűzi tovább a szót Zovák Györg\ elektrikus, s a többiek helyeselnek neki.

Olyan társalgóra gondolnak amelyben lemezjátszós készü lékkel rögtönzött kis hangver senyeket rendezhetnének es lénként.

— Van ugyan a szobákbar vezetékes rádió — mondják — de mi ennél többre vágyunk mert higgye el, sokszor nagyor unalmas a vezetékes rádit műsora.

S HOGY ÍGY eleredt köztünk a szó, Gólén Henrik lakatos beinvitál az épületbe.

— Ez a mi szobánk — nyit bf egy ajtón a tiszta, világos folyosóról, s hogy átlépjük a küszöböt, a frissen mosott fehérnemű szagát érezzük legelőször.

Bent, a barátságos szobábar az egyik oldalon emelete: ágyak sorakoznak egymás mellett, a másikon öltözőszekrények, középütt asztal székek- kel.

— Foglaljon helyet — mondják, — ne vigye el az álmunkat.

Rágyújtunk. Most látorr esak, hogy minden ágy fölöt olvasólámpa van felszerelve.

— Sokat olvasnak? — kérdezem lakatos ismerősömet.

— Hogyne! bólint. — A szak- szervezet könyvtára mindig rendelkezésünkre áll, s ott bőséges a választék.

Két lakótárs érkezik mos meg a reggeli műszakból. Fá radtan vetik le magukról í föld alatt alaposan bepiszko lódott munkaruhát, aztán tisz tálkodásra indulnak a szem közt levő fürdőbe. Ott nyakú merülnek a kádak finom me leg vizébe, vagy csapatják magukat a hideg-meleg tussal.

— De miért nem a száll: épületében történik mindez' — kérdezem. — Hiszen kitű nőén felszerelt mosdót láttunl e földszinten.

— Az igaz — mondja az apc Bozsik Ferenc —, csak egy ba van: nincs melegvíz. Már pe dig a szénpor az olyan, hog; belebújik az ember bőrébe, csak a melegvíz viszi le on nan. Jó volna tehát, ha üzem

Látogatás az egercsehi bánya legényszállásán —

friss, hideg

be állítanák a kazánt, hogy ne kelljen félmeztelenül közlekedni az úton át... Meg azt is írja meg, elvtárs — teszi hozzá hirtelen nevetve —, hogy rendezzenek több táncmulatságot, mert nagyon szeretünk táncolni ...

Hát persze, hogy szereinek táncolni, Bozsik József és a többiek. Hiszen fiatalok. A munkában eltöltött nehéz órák után itt különösképpen jólesik egy kis szórakozás.

DE VAN-E szórakozási lehetőség a bányatelepen? Van.

Megnéztük a festői környezetű strandfürdőt, amelynek hideg vizét, most tetszés szerinti hőfokra melegítik fel az óriáskazánok. Az árnyas gesztenyefák alatt apró asztalok várnak hívogatóan a pihenni vágyókra, s ha valaki netalán megszomjazna, a strand-vendéglőben mindig italokat talál.

Közvetlenül a fürdő mellett korszerű .szabadtéri színpad húzódik meg, s az ott rendezendő előadásokra, műsoros estékre egységesen vonulnak fel a legényszállás lakói — feltéve, ha sikerül nekik jegyet szerezniük. Mert a rendezvények iránt nagy az érdeklődés Egercsehiben. Szerdán estére például az Egri Gárdonyi Géza Színház művészeit várják vendégszereplésre.

Szívesen járnak moziba is Gólén Henrikek. Csak azt kifogásolják, hogy a mozi nem minden nap működik. Most, a nyári időben, csupán kedden, szombaton és vasárnap van előadás.

A sport szintén kitűnő szórakozást nyújt a szálló lakóinak, s még csak nem is kell messzire menniük, közvetlenül

a szálló szomszédságában terül el az Egercsehi Bányász sporttelepe.

Vannak olyanok is, — szerencsére nagyon kevesen —, akik a kocsmákban szeretnének szórakozni. Ezek azonban egy-kettőre szembekerülnek társaikkal, no meg a legényszállás rendszerető gondnoknőjével, Bóta „nénivel”, aki ilyen dolgokban nem ismeri a tréfát.

ÍME, így ÉLNEK ők, a legényszállás egyszerű lakói. Cikkünk elején azt írtuk, hogy rájuk nem vár az otthon meghitt melege. Ez így is van. De azért a legényszállás, hj nem is feledtetni, de sok mindenben pótplni tudja az otthont. Legalábbis erre törekszenek az üzem vezetői, a legényszálló gondnoka, s erről győződtünk meg mi magunk is.

SOMODY JÓZSEF.

Mi újság a füzesabonyi terményfelvásárló telepen ?

A KORMÁNY HATÁROZOTT álláspontja, hogy továbbra is a felvásárlási rendszert alkalmazza az ország gabonakészletének biztosítására. Az elmúlt esztendő világosan megmutatta, hogy a felvásárlási rendszer helyes, bevált és egyetért vele parasztságunk is. Az az ár, melyet az állam a gabonáért fizet, tisztességes ellenértéke a megtermelt árunak, a paraszti munkának.

Az idei felvásárlást is a Terményforgalmi Vállalat, illetve a szövetkezetek végzik. Ezek a szervek már javában készülnek az új termények felvásárlására.

Ellátogattunk a Heves megyei Terményforgalmi Vállalat füzesabonyi telepére, hogy a helyszínen szerezzünk tapasztalatokat előkészületeikről, terveikről. Juhász István vezető adminisztrátor készségesen ad felvilágosítást kérdéseinkre.

Elmondja, hogy a felvásárlás szempontjából öt község tartozik a telephez. Aratás— cséplés idején ezekben a községekben is a felvásárlók a helyszínen végzik a felvásárlást. Jelenleg még nem fejeződött be egészen a magtárak meszelése, fertőtlenítése mindenütt. Á körzetben mintegy 150 vagon terményt tudnak tárolni. Kerecsenden, Mezőtár- kányban már befejezték a magtárak fertőtlenítését. Kerecsenden a községi tanács megoldotta az évek óta fennálló magtárhiányt és egy 8 vagonos magtárt bocsátott a vállalat rendelkezésére. így a jövőben már itt sem lesz arra szükség, hogy a gabonát iskolában, vagy egyéb más helyiségekben tárolják.

BEFEJEZÉSHEZ KÖZELEDIK a füzesabonyi T. V. telepién elhelyezett gabonaszáritó javítása. Reméljük — mondja Juhász István — nem lesz rá az idén szükség, de ha mégis lenne, úgy ezzel a géppel naponta 150 mázsa terményt tudnánk megszárítani.

A zavartalan felvásárláshoz szükséges előfeltételek megteremtése mellett a telep dolgozói, a községi felvásárlók is

PAGONY LAJOS:

nagy gondot fordítottak a szerződtetésre. Mindamellett azt kell mondani, hogy ez a munka nem haladt kellőképpen, jóllehet a szerződéses termelés kiterjesztése gabonafélékre előnyös a termelőkre nézve is. A telep dolgozói, a felvásárlók, beszéltek a termelőkkel és egyes községekben kiemelkedő eredményeket értek el. így a szerződtetések terén jó munkát végeztek Mezőtárkány községben Somogyi hászlóné és Salamon Elemér vállalati dolgozók, akik mintegy 620 mázsa búzára, 150 mázsa sörárpára és 170 mázsa napraforgóra kötöttek szállítási szerződést.

BÍZUNK BENNE, HOGY a Terményforgalmi Vállalat dolgozói a jövőben is megtesznek mindent a zavartalan felvásárlás előmozdítása érdekében Gondosan tárolják, szállítják a terményt, pontosan és időben fizetnek a felvásárolt ga bonáért, hogy munkájukkal ez évben is elégedett legyen mindenki.

SZ. I.

Tanácsülésen tárgyalták meg Besenyőtelken a nyári munkára való felkészülést

Besenyőtelken tanácsülésen tárgyalták meg az elmúlt napokban a községi tanács intézkedéseit az aratás—cséplés- re való felkészülésnél. Értékelte a tanácsülés a növény- ápolásban elért eredményeket melyek kifogástalannak mondhatók. A határszemlék során megállapították, hogy a rossz időjárás ellenére is, mind a szövetkezetek, mind az egyénileg dolgozó parasztok elvégezték a soron levő munkákat, s a növények elég kedvező termést Ígérnek. Igen sokat jelentett, hogy a dolgozó parasztok sem idegenkedtek az idén a műtrágya használatától, míg az elmúlt évben csak 80 kilogrammot használtak fel, az idén 81 mázsát. Ez meglátszik a kalászosok fejlődésén.

A növényápolás, a termés- kilátások megvitatása után pontról pontra megvizsgálták, milyen feladatok vannak az aratás, hordás, cséplés elvégzésében. A tanácsülés határozata alapján a hordás megkezdéséig rendbehozzák az utakat, hidakat, átereszeket és a közkutakat. A földművesszö- vetkezetet felkérik, hogy az

aratás idejére szervezzen moe- gó büfét, hogy az aratók ellátása biztosítva legyen, h KISZ-szervezet brigádot szervez, melynek tagjai learatják azoknak az öregeknek, munkaképteleneknek búzáját, akiknek * fia a néphadseregben szolgál. Hasonlóan szervezik meg náluk a hordást is. A hordásnál — miután nincs elegendő fogat, összefogva, — egymást segítve végzik a munkát, s a gépállomás vontatóját elsősorban a. fogatnélküli gazdáknak biztosítják. A hordást különben úgy szervezik meg, hogy egy-egy utcában zavartalanul haladhasson a cséplőgép házról-házra.

Megalakítják az előző évekhez hasonlóan a tűzvédelmi bizottságot is, melynek feladata, állandó ellenőrzéssel védeni a tűzkártól a gabonát, megfelelő intézkedéseket hozni ennek érdekében.

Beszéltek a tarlóhántás fontosságáról is, és végül határozatot fogadtak el arról, hogy a tanácstagok minden erejükkel elősegítik a kenyérgabona betakarításának gyors elvégzését.

Gondoljunk a télre is

BciLatmiL Lm elek.

II.

Idegenek a magyar tenger partján

kora szelet húsokat adnak, hogy nálunk Pozsonyban vagy Prágában a felét sem, olcsó itt a liszt, a zöldségfélék. A tej viszont drágább mint nálunk ...

— Tessék? Hogy cserélnék-e? S hogy... azt már nem! Viszont maga sem? Persze a Balatont nem adná, én viszont a Kárpátokat! Mind a kettő gyönyörű. Itt most nagyon jól érezzük magunkat s igazán: mintha otthon lennénk. Körülvesznek bennünket és érezzük: nemcsak a kíváncsiság miatt. Tudja ki csinálta a mesterséges ellentéteket: egy pár nacionalista. Benes, meg a maguk Gömböse. Én otthon Lisztet, Kadosát, Bartókot és Járdányit játszom, maga itt Szmetanát, és az új csehszlovák táncdalokat. Nem szebb ez így?

— L‘hombre se glisse dans

le jardin — árnyék surran a kertben — így dúdolt valaki alkonyaikor a mólón, széles, fehérszegélyű kék nyloningben, amit — újabb szokás szerint — nadrágon kívül hordanak a férfiak — aztán egy alacsony, zömök, rövidlábú nőhöz: C’est magnifique ...

persze a naplemente. ' Ezek franciák. Derűs mosoly, kézfogás, aztán hadaró ajkak, melyeket kétségbeesett kézemeléssel igyekszem megfékezni. Végre „szinkronizáljuk“ nyelveinket. A férfi mégegy- szer megmondja a nevét: André Poison. „Poisson? — kérdezem meg mégegyszer, mert ez halat jelent, ami itt a Balaton partján stílszerű lenne. „Non” — rázza mosolyogva a fejét új barátom — „Po-i-son“. Azaz: „Méreg". Tervezett viccem bedöglött. Na mindegy.

Elején vagyunk még a nyárnak, csak ezután kerül sor a kenyérgabona betakarítására, de azért a gondos gazda már most, ezekben a napokban is gondol a télre, s biztosítja az állatállomány veszteség nélküli átteleltetéséhez a takarmányt. Eqnek egyik módja a szénagyűjtés, mely ebben az évben, a kedvezőtlen időjárás miatt nem mondható nagyon sikerültnek. Az első kaszálású széna mennyisége kevés. Éppen ezért fontos, hogy a termelők kihasználjanak minden lehetőséget arra, hogy a takarmánytermést — amellett:, hogy a második kaszálású szénát az utolsó szálig betakarítják — mással is pótolják.

A takarmánytermés . pótlásának egyik lehetősége, hogy minden arra alkalmas szénatermő terület lekaszálásáról gondoskodjanak. Ebben az évt V H *- M i I t- *~é « », M tM

gedném, hogy — találomra — a tó egész hosszában üdülőket, távvezetékeket, antennatornyokat építsenek, amelyek lerontják a természet eredeti szépségét. Igaz, maguk kis ország, helyproblémával küzdenek.

~C n most itt zsörtölődök, alapjában nagyon irigylem magukat. Úgy vannak vele, mint a gyerek, aki fáradhatatlanul úszik valamilyen örömben, tesz-vesz, épít.. Franciaország fáradt ország. Ne higgye, hogy a kormány- válságok miatt. Ázokkal nálunk már senki sem törődik. Sőt, ami a nagy baj, egymással sem. Olyan anarchia van a gyártásban, a termelés minden területén, hogy el sem képzeli. Mindenki a maga szakállára csinál mindent. Előfordul, hogy egy gyár kiad egy szövetet 20 ezer frankért, ugyanazt egy másik eevidejűleg 35 ezerért. Itt, látom, az állam még azon is őrködik, hogy az ár és minőség is egyezzék.

— Szóval azt hiszi, hogy így jobban kereshetünk' a zavarosban? Talán egyesek. De a kicsiket eltapossák. Az emberek meg inkább konfekciót vesznek. Mikor lesz rend nálunk, nem tudom. Nem, nem vagyok kommunista. De higgye el, — hogy az egyetlen párt, amelyik tudja, hogy mit akar, a kommunista párt, minálunk.

D

e Gaulle? — Ugyan, ki hallgat rá? Megjátssza a diktátort. A múltkor, Bor- deauxban azt hallottan, hogy egy Rénier nevű, külföldi származású pap révén a Vatikán pénzeli, mint tudja, ő világéletében rájuk támaszkodott. Amíg a kommunisták Francia- országban vannak, nálunk nem lehet diktatúrát játszani. — Jó, jó, megyünk már — így esi- títja türelmetlen asszonykáját, aztán elballagnak lassan a közeli büfé felé „Prendre un tasse du vin” — mert ha sokat különbözik is a magyar a franciától, de egy dologban na-; gyón hasonlít egymásra: mi is, ők is szeretjük a bort.

ben örvendetesen tapasztalható volt az, hogy lekaszálták az árokpartok, töltésoldalak, út- menték fűtermését is. Ezt a jövőben is folytatni kell, ha az esős idő hatására növekvő sar- jú arra alkalmas lesz.

A takarmánypótlás másik módja, aminek igen nagy jelentősége van az idén — a másodvetés, A tarnamérai Béke Termelőszövetkezetben elsőnek a megyében kezdték meg az ősziárpa aratását. Az árpa tarlóját azonnal felszántották, s mire e sorok megjelennek, már a másodnövény magja is a földben van. Hasonló tervek vannak másutt is — s mind- annyiuk példája igen követésre méltó, nemcsak a termelő- szövetkezetekben, hanem az egyénieknél is. Az idő a ma- sodvetéshez egyelőre kedvezőnek ígérkezik, az esők után elegendő nedvesség tárolódnia talajban, ha tehát az aratógép nyomában ott jár az eke, elég lesz ez a nedvesség a má- ! sodnövény kikeléséhez, fejlő- . déséhez. A siker attól függ ! csupán, meg tudják-e szervez- ini az aratás, másodvetés mun- : káját úgy, hogy közben a ta- ; lajnadvesség el ne vesszen, j Tagadhatatlan, egész sor I példa van arra, hogy megnőtt ,a másodvetés iránt az érdek- I lődés. Ez szükségessé teszi, ; hogy mindenütt számba veI gyék, lesz-e elegendő vetőmag ja másodvetésekhez. Ez annál : is inkább fontos, mert " :öz- i ponti készletekre a megnöve- ! kedett igényekre való tekintet- ■ tel nem lehet számítani. Azon- |ban nem megoldhatatlan probléma, hiszen minden községiben meg lehet szervezni ater- jmelők között a cserét. Minden ! községben vannak olyan gaz- : dák, akik rendelkeznek siló- | kukoricának alkalmas kukori- \ cafajtával, kölessel, muharral, . napraforgóval, takarmányká- Iposzta maggal, csupán a he- : lyi szervek kezdeményezésén j múlik, hogy a cserék megtörI tűnjenek, s így biztosítva !e'- : gyen minden gazdának a má- | sodvetésre alkalmas növény- ! magja. „

Igen jelentős, — elsősorban

| a termelőszövetkezetekben, de i az egyénieknél is — a zöld- : silózás, amellyel elsősorban a már kissé elöregedett fűfélé- 1 két tudjuk elsőrendű vitamin- dús téli takarmánnyá vákoz- ; tatni. Van a megyében már 1 eredmény erre, de a további i heteket is ki kell erre használ- ; ni- S meg kell elsősorban mi- 1 gyarázni, nemcsak a nagyüzemekben van erre lehetőség^

Nem utolsósorban, a második kaszálású széna mennyiségének fokozását jelenti — s ez vonatkozik a másodvetésekre is —, ha a helyi lehetőségek kihasználásával, öntözéssel próbálkoznak.

Mindent egybevéve: minden alkalmat és módot ki kell ezekben a napokban használni arra, hogy minél több takarmányt biztosítsunk az állatállomány .részére.

—dn

r

Z/”rdekes, — mondotta Juraj HradeK, a pozsonyi konzervatórium taná- ■a, miközben a Tihany fölé lanyatló napot néztük, s a »trand fövénye előtt himbá- ódzó csónakokat — maguk nagyarok hajlamosak arra, rogy — számos egyéb szerte- enség mellett — olykor salát országukat alábecsüljék nás országokkal szemben, hányszor hallottam kéthetes ttlétünk óta: Csehszlovákiáján mennyivel gazdagabb az ;let, könnyebb a megélhetés, nint itt önöknél. S most ön s valami ilyesmit penget, igen, általános vélemény az, íogy a népi demokratikus jrszágok közül Csehszlováki- íban a legmagasabb az életszínvonal.

— Persze, mi jól élünk, s /alóban vannak dolgok, amik lálunk olcsóbbak, a munkások, havi bérért dolgozók fizetése is elég. Nálunk egy nunkás, vagy vasúti alkalmait 1300—1400 koronát keres is a könnyebbség kedvéért /együk most a koronát s a lorintot 1—1 alapon, hiszen a nunkások átlagkeresete masuknál is kb. ugyanannyi fo- -int. Mérnökeink 2500—3000 corona körül keresnek. Itt is? \kkor nagyjában helyben vagyunk.

— Jó, tudom, hogy mitakar mondani, azt hogy nálunk egy motorkerékpár (250-es) kilencezer korona, maguknál 20 000 forint. S hogy 80—100 korona így pár cipő. De a drága és iinom cipők nálunk is százak- ja kerülnek, s ráadásul a májuk cipői sokkal elegánsab- jak, fazonúk szebb és muta- íósabb, mint a mieink. A ruházkodás más területein is ez a helyzet. Vannak olcsó ruháink, ezek valóban kevésbe kerülnek, de az igazán jó ruhák ugyanannyiba jönnek Csehszlovákiában is, mint maguknál.

J7i r á n d u 1 ó csoportunk váltig azon ámul, hogy milyen olcsó maguknál az élelmezés. A vendéglőkben akCzabó vagyok Amiens- ben, s a feleségem — ugye nem hinné? — magyar. A szüleihez jöttünk haza Rákoskeresztúrra, s most leruccantunk ide a „Lac de Bala- ton“-hoz. Évekig spóroltunk erre az útra, s az volt a szerencsénk, hogy pénzünket drága anyagokba fektettük, mert az időközbeni infláció alatt mindenünk elveszett volna. Most — amikor az útlevelet megkaptuk — egy angol kollégának adtam el az egészet, s így — szűkösen bár — fedezve van ide s visszautazásunk. Itthon sógoraimtól kaptam pénzt, s most abból utazgatunk.

— A tengerhez közel lakunk, szinte hétszámra költözünk a partjára, de mondhatom, ez valami egészen más. Ott a végtelenség ejt rabul, itt pedig az a „charm”, amit a belátható partok kéksége a sokárnyalatú víz és a közeli hegyek mögé bukó nap áraszt. Voltunk a Mátrában is. A Kékesen. Amikor körülnéztünk, azt éreztem, itt önöknél minden olyan kedvesí, nem hivalkodó, de szolidan kényelmes.

— De meg kell mondanom, nem tudják menedzselni magukat. Nyugaton értenek ahhoz, hogy a bóvliból is nagy reklámot csináljanak, itt pedig — mintha túl szerényen csinálnák. Pedig sok pénzt hozna ez maguknak. Sokat. Nézzük mindjárt ezt az üdülőfalut. Többet kellene rá költeni. Korszerűbb szállodát, nagyobbat, megjavítani az úttestek aszfaltját, mert lyuggatott és szegényesen kopott. A kiránduló ember nem annyira a civilizációt keresi, mint inkább a vadregény ességet. Nem en-