Népújság, 1958. június (13. évfolyam, 110-134. szám)

1958-06-24 / 129. szám

NÉPÚJSÁG 1958. június 24,, tevíid FILM: A párbaj 1958. június 24., kedd: 1950. Aláírták a Magyar Népköz- társaság és a Német Demokratikus Köztársaság gazdasági és kulturá­lis, együttműködési egyezményét. 1918. Szovjet légierők napja. 1932. Thaiföld nemzeti ünnepe. 1888. Született: Karinthy Frigyes. ODAKINT NYÄR VAN, az ablakon eső utáni kellemes levegő csalogat kifelé, de bent, a tanteremben a hosszú asztal mellett ülő vizsgabi­zottság hallgatja Balogh Évát, amint József Attiláról és köl­tészetéről beszél. Rövid, ér­telmes mondatokban ismerteti a költőt, világnézetét, és ami­kor az elnök idézetet kér, hangja is biztosabban, átfűtöt- tebben cseng: hibátlanul hangsúlyozza és adja elő a Mama c. verset. Bevalljuk: egy kicsit azért néztünk szét a betakarítást végző középiskolák táján., hogy megtudjunk egyet-mást az idei termés minőségéről és arról, hogy fiataljaink milyen tervekkel, elgondolásokkal, re­ményekkel indulnak az élet­nek, amely életet sokszor nagybetűvel kezdenek és na- gyon-nagyon kicsi betűvel él­nek az emberek. Látogatása­ink meggyőztek bennünket ar­ról, hogy a fiatalság tanulni vágyik, egyetemre sokkal-soK- kal többen szeretnének menni, mint amennyit fel lehet ven­ni és még így is..., de nem mondom el az elkoptatott ösz- szehasonlításokat. Az Alpári Gyula Közgazda- sági Technikumban érettségi előtti, ünnepélyes feszültség uralkodik a kissé hűvös júni­usi reggelen. A fiúk, lányok, a holnap mérnökei, üzemgaz­dászai, statisztikusai, könyve­lői állnak a fontos vizsgák előtt. Egyik így, a másik úgy, de valamiképpen mindenik iz­gul. A tanárok mosolyogva nyugtatják őket. Dr. Csernik József, az inté­zet igazgatója elmondja, hogy az idén már nem központi el­helyezés szerint jutnak az is­kola végzett tanulói álláshoz, mint eddig, hanem az állam­igazgatási szervek, közületek, intézmények és vállalatok már most érdeklődnek betöl­tetlen állásaikba helyezendő fiatal munkaerők iránt: a vég­zett növendékek nagy meg­nyugvására szolgálhat, hogy — amennyiben nem folytatják tanulmányaikat, valamely egyetemen vagy főiskolán — elhelyezkedésük biztosítottnak látszikf Lesznek, akik már a vizsgák után a járási tanács­nál fognak dolgozni, akad majd olyan is, aki falun élve, tsz-könyvelést vállal. A K1TÜNÖBB.JEI PERSZE egyetemekre és főiskolákra kí­vánkoznak, mint pl. Dorog- házi Pál, aki az idei országos tanulmányi versenyen 400 fo­rintos pénzjutalomban része­sült könyvviteli szakon. Ve­gyészmérnök akar lenni. Ki­tűnő tanuló, de a vizsga előtt ő is izgul. Arcán szerény ko­molyság, mozdulatain nyoma sincs a póznak. Ugyancsak ki­tűnő tanuló Tóth András is, ő ». Közgazdasági Egyetemre készül. Számviteli tanár sze­retne lenni. Szendy Zsuzsi kedvesen mo­solyog, amikor érdeklődöm szándékai felől. Egyénisége is, szavai is azt bizonyítják, hogy tanár akar lenni, tanulmánya­it az egri Pedagógiai Főisko­lán folytatja, ha felveszik. Magyar-történelem szakra je­lentkezik. Tanára dicséri őt a magyar irodalomban való jár­tasságáért. A nyurga Pócsik Dénes, a válogatott úszókeret tagja, jo- 1 gász akar lenni. De vannak | sokan, akik érettségi bizonyít­vánnyal a kezükben ipari ta­nulónak mennek* Sós István, Kádár Lajos, Székely Gyula és még mások az egri Finom- mechanikánál ipari tanulónak fognak jelentkezni, hogy a ta­nulóidő letelte után művelt szakmunkásokként keressék meg kenyerüket. Említsük meg a kitűnő tanulót, Sipkovics La­jost is, akit képességei szerint egyetemre kellene küldeni, de ő kenyérkereső munkát vál­lal a vizsgák után azért, hogy tizenhat éves öccse tanulni tudjon, özvegy édesanyja nem bírja egyedül a család gond­ját. (Hiszem, hogy a kitűnő Sipkovics a munka mellett is megtalálja az önművelés lehe­tőségeit.) EGY UTCÁVAL KELL ar­rébb mennem, hogy a Szilágyi Erzsébet Leánygimnázium egyik érettségiző osztályának eredményhirdetésén részt ve­gyek. Dr. Hortobágyi Tibor, vizsgaelnök keresetlen szavak kíséretében nyújtja át a drága és sokat jelentő okiratot a lá­nyoknak, akik most utoljára állnak meghatottan és némi feszengéssel tanáraik előtt. Vjváry Ottó igazgató szívhez- szóló intelmei után a boldog és lázas pillanatokban beszél­getésbe kezdünk az érettségi hőseivel. Nagy Ibolya, szarvas­kői lány, aki négy hosszú esz­tendő alatt összesen egy napot betegeskedett, hallatlan szor­galommal és energiával sze­rezte meg a kitűnő érettségi bizonyítványt. Most az „Eöt­vösre” készül, magyar-könyv- társzakra, mert szereti az iro­dalmat és a könyveket. Ha a könyvtárszak nem sikerül a felvételin, számtan-fizikus akar lenni, mert osztályfőnöke sze­rint a legjobb számtanista; ha ott sem lenne sikere, az egri Pedagógiai Főiskolán tesz kí­sérletet. — Ahogy rövid és megfontolt mondatait egymás mellé teszi, érzem akaraterejét és hirtelen — nem véletlen képzettársítás folytán — a szarvaskői kicsi falura és ke­mény sziklás hegyeire gondo­lok. Demeter Saroltánál a derűs magabiztosság lep meg. Kitű­nően végzett, meg is érdemel­te, mert megdolgozott érte. Régésznek készül, mert érdek­lik az ásatások, a múlt emlé­kei. Szoros kapcsolatot lát az eltűnt évezredek és a mai élet között és a régészetet — el­lentmondásom után is — élő és nagyon szerethető tudo­mánynak tartja. Különösen az egyiptomi emlékek és az arab múlt fellelhető csodái izgatják képzeletét. Olvasmányok hatá­sára? Ki tudja? Ha nem sike­rül a régészet egyszer, megkí­sérli egy év múlva, aztán új­ra. Annak sikerülni kell! Egyéniségének majdnem el­lentéte, de szintén kitűnően végzett Graffjódy Eszter, aki a Testnevelési Főiskolára in­dul. Nem ő nyilatkozik, a töb­biek mesélik, hogy Demeter Saroltával együtt az 1958-as országos női középiskolás tőr- csapatbajnokok, tehetséges tornász és a művészi tornában elsőrangú. Gergely Mária, az irodalom és az írott szó szerelmese. A Pedagógiai Főiskolán magyar szakon szeretne tanulni. Barát­női árulkodnak nekem arról, hogy nagyon szép verseket ír és a versek tartalma igaz. Mi­kor látják arcomon a versek tartalmi igazságára vonatkozó kétkedő vonásokat, védelmére kelnek, hogy igenis, a Ger­gelyből lesz valaki. Megadtam magam. Nem mondtam el, de szerettem volna elmondani, hogy a vers nemcsak Adynál, hanem mindenkinél, aki a „szép szó betegségébe” esik, „önkínzás, ének”. Ha igaz mű­vész lakik benne, bizonyára NÉVNAP Ne feledjük: szerdán VILMOS fiiügfr — Az Egri Autóipari Forgá­csológyárban az elmúlt héten az üzemi tanács megvitatta, majd módosítás nélkül elfo­gadta a gyár ezidei takarékos- sági tervét. — 70 EZER FORINTOS beruházással halottasházat építenek Sírodban. A halot­tasház felépítéséhez mintegy 20 009 forint értékű társadal­mi munkával Is hozzájárul­nak a lakosok. — A MISKOLCI Postaigaz­gatóság Egri Fenntartási Üze me az 1958-as év első negyed évi tervét 120 százalékra tel jesítette. A második negyed­év, ha a munkák elvégzése 'továbbra is olyan jó iramban halad, 140 százalék is lehet, mert a tervteljesítést havon­kénti átlagban 13.000 forinttal máris túlteljesítették. — RENDBEHOZZAK AZ UTAKAT és átjárókat Er­dőtelken. A munkát a hor­dás megkezdéséig be is feje­zik, hogy semmi se akadá­lyozhassa ezt a munkát.- ebben az Évben no­vajon az iskola felújítására 25 ezer forintot fordítanak. Ebből az összegből egy tanter­met, irodát, nevelői szobát és úttörő szobát építenek. — négy Állami gaz­daság, tíz termelőszövet­kezet és tizenöt egyénileg gazdálkodó paraszt vesz részt a gyöngyösi járásból az Északmagyarországi Me­zőgazdasági Kiállításon.- BALATONBAN és Kere- csenden 10—10 ezer, összesen 20 ezer forintot fordítanak eb­ben az évben az iskola belső állagának megóvására, korsze­rűsítésére. — 14 EZER FORINTOS beruházással létesítenek jár­dát Heréden. A járdalapok lerakásánál mintegy kétezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. Egy fiatal tiszt és egy számitó asszony szerelmének tör­ténetét mondja ti „A párbaj” c. szovjet film, mely Kuprin orosz író novellájából készült. Bemutatja a Hatvani Vörös Csillag filmszínház június hó 25-ig. műsora: EGRI VÖRÖS CSILLAG: Szállnak a darvak EGRI BRÖDY Bigámista EGRI BÉKE Nincs előadás EGRI KERTMOZI (Szélesvásznú) Nincs előadás LAJOSVÄROSI KERTMOZI (Eger) Nincs előadás GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Emberek fehérben GYÖNGYÖSI PUSKIN Isten és ember előtt HATVANI VÖRÖS CSILLAG Párbaj HATVANI KOSSUTH Dani petkrvasara Két vallomás FÜZESABONY Turistaszerelem HEVES Fájdalom nélkül Egerben este fél 8 érakor: TAVASZI KERINGŐ Kisiparosok a mezőgazdaságért A gyöngyösi járási tanács a múlt hónap végén értekezletre hívta össze a kisiparosokat, ahol ismertették velük a me­zőgazdaságban megvalósításra váró feladatokat. Az értekez­leten jelenlévő kisiparosok szerződést kötöttek a munkák elvégzésére. Azóta az újabb szerződések kötése folyamato­san történik a munkávállalók és a gyöngyösi járási tanács mezőgazdasági osztály építés- vezetősége között. — Szaki kain, takarékoskodjanak meg nekem ebből egy kislakásra valót. ,»Utazzunk együtt“ Felfedező úton (Második folytatás) Itt nyoma sincs az aszály­nak, — hiszen a nedves ta­laj, mély fekvésénél fogva, sohasem szárad ki. Annál in­kább sárgulnak a túlsó he­gyek oldalai. A meszes hegy szürke sziklái most nem rikí- tanak olyan élénken, mint ko­ra tavasszal, amikor üdezöld ; gyep veszi őket körül. De még így is impozáns látványt 1 nyújtanak meredek-várromra 1 emlékeztető falaikkal. ! Lenn, a völgy déli részén, Ostoros tornya és házai sora- 1 koznak. Ezekkel néz farkas- l szemet a Síkhegy, a Kis- és i a Nagy-Eged, valamint az ala- I csonyabb Nyerges mögül ku- l kucskáló Mészhegy. Leérve a gerincről hamaro­san átmegyünk a patakon és í a Síkhegy alatt egy nyárfa > tövében lepihenünk. Messze S van már a város, a szőlőkben j dolgozók hangja alig töri meg j a természet összhangját.. • Csend itt sincs, hiszen a fű- I ben vidáman ciripel a tücsök, ) a túloldal vetésében párját j hívja egy fácánkakas, s az I ingoványbán szól a békakó- J rus. Az aprótermetű, de mély • hangú unkák egyhangú daná­! ’ ját néha-néha egy kecskebéka brekegése teszi változatosab­bá. A hátunk mögött egyszer csak nagy zaj kerekedik — hirtelen magunk is megrebbe­nünk és fel akarunk kelni, mint az a két fogoly, ami megriasztott. A réten át há­rom hosszúfarkú tarka szarka suhan át — vajon miféle go­nosztett terheli őket, hogy oly nehézkes a repülésük? Aztán, ahogy itt szemlélő­dünk — pihenünk, furcsa sziklákra leszünk figyelmesek. Épület romjai, vagy a termé­szet szeszélyének tanúi? Hogy erről meggyőződhessünk, át­megyünk a rét túlsó oldalára. A dús kaszáló derékig érő fü­vén át vezet az ösvény, ahol még néhány virító margaréta élénkíti a fűtengert. A varfü­vei és a domboldalon nyíló aranysárga, festő pipitérrel együtt igen szép csokrot szed­hetünk belőle. A kakascímer sárga virágai alacsonyabban helyezkednek el, megbújnak, mint az alattomos ember. Nem is csoda, hiszen gyökér­élősködő életmódjuk nem ad okot a dicsekvésre. Feljebb kapaszkodva a gyérülő fű he­lyett, a borsos varjúhát virít nagy csomókban. Sokan — tévesen — kövirózsának neve­zik ezt a sárga — csillámokra emlékeztető — virágú pozsgás növénykét, Egy kis akácos dár fasor fehéren virít és hatalmas romokhoz vezet. A forráshoz érve látjuk, hogy nem virágok fehérlenek a lombok közt, hanem a szél ezüstös oldalára fordítja az ezüst hárs leveleit. Amit a távolból romnak néztünk, azok sem emberi építmények, hanem egy hatalmas kaptár­kő. Nem is a Nyerges déli nyúlványán van, hanem mö- güle tekint elő. Megmerjüs kulacsunkat a forrás friss vi­zéből, ami igen elmésen, egy kútgyűrűvel van befoglalva és letértünk a szekérútról. Egy szép gyümölcsösön át ve­zet tovább az ösvény. Nem kell sokat mennünk és elénk toppan, mint valami ősi szörny, a hatalmas kaptárkő. A toronyszerű képződmény mögött alacsonyabb, zömö- kebb sziklatörzs ugrik ki a hegy oldaláról. Köztük alig pár centis a távolság, mintha óriási fűrész választotta volna el őket egymástól. Csúszik a meredek hegyoldal a talpunk alatt, sűrű bozót akarja utun­kat állni, de mi legyőzve min­den nehézséget, mégis felme­részkedünk a monstrumhoz. S ha már idáig jutottunk, ki­nek lenne szíve anélkül visz- szafordulni, hogy fel ne mász- szon rá? Az északi oldalról aránylag elég könnyű a szé­les hátra feljutni, innen pe­dig egy kis erőfeszítés után a toronv tetejére jutunk. SZÉDÜL A FEJ — VONZ a mélység és kábít a kitágult láthatár. Különösen az Eged —Tiba-—Várhegy vonulatból látunk nagyobb darabot. lenn pedig a szorgos mezei munká­sok tarka képe teszi mozgal­massá a képet. Mert még mindig folyik a vasárnapi munka. A sík-hegy és környé­ke egyike azoknak a helyek­nek, ahol a „bikavér terem’1. Szívesen dolgoznak, de azt már nem nagyon szívesen lát­ják, hogy mi itt tartózkodunk. Jön is hamarosan a kerülő és mire mi leérünk az útra, már ott is áll. Látja ugyan, hogy mi nem sántikálunk' semmi rosszban, de — szolgálat az szolgálat — kötelességszerűen felkér, hogy hagyjuk el ezt a helyet. Sajnos, tökéletesen iga­za van, hiszen sok „termé­szetrajongó” elsősorban a szájjal és nem a szemmel él­vezhető kincsek iránt érdek­lődik, Nem sértődünk meg a figyelmeztetés miatt, hiszen igen udvariasan hangzott el és most már úgyis szándé­kunkban állt visszafordulni. Hazatérünk hát, ezt teszik so­kan a fáradt szőlőmunkások közül is. Szép élményekben volt részünk ma délután is, és beigazolódott, hogy van még látnivaló bőven közeli környékünkön is. Nem kell távoli yidékre áhítozni és arra sincs szükség, hogy kül­földi tájak vonzzanak. hi­szen van szépség itt is, csak fel kell fedezni HALAST LÁSZLÓ cserjésen áttörve oda is ér­tünk a különleges kövekhez. AZ ELSŐ PILLANATBAN látni rajtuk, hogy itt a ter­mészet és az ember együttes munkájának termékével ál­lunk szemben. Az ősi nomád­életet élő hun, avar telepesek, akiknek a szemben levő Sík­hegyen állandó lakhelyük volt, szerszámaik segítségével alakították búboskemencére emlékeztető formára az ere­detileg valószínű ormótlan sziklákat. Mindegyikbe egy- egy sekély, vakablakszerű fül­ke van vájba. (Az egyik kap­tárkövet valaki már felhasz­nálta és kis pincévé alakítot­ta tovább.) Mondhatom, igen érdekes hangulat ébred ezen a helyen az emberben. Mint­ha a múlt szellője lebegne és ősi sámánok imáját morzsol­ná a zörgő, száraz levelekben. Hogy mi volt eredeti rendel­tetése a köveknek, ma sincs teljesen felderítve. Egyesek temetkezési helynek tartják, mások szerint áldozatot mu­tattak itt be isteneiknek a no­mádok. Vannak, akik egysze­rűen éléstárnak tartják, de ez ’em nagyon valószínű, hiszen befogadó képessége igen ki­csiny és védettséget sem nyújt az elhelyezett élelem számára Amikor végre búcsúzunk ezektől a kövektől, ismét a szekérútoh térünk vissza és folytatjuk tovább túránkat. A Nyerges oldaláról újabb érdekes látnivalók ragadják meg figyelmünket. A szépsu­Akik tudják, milyen pályát választottak — Látogatás érettségiző diákok között — már érezte ezt vagy érezni fogja. Most hallgatott és bol­dog volt a vizsgán elért ered­ményéért. A Dobóban, a IV. c-ben, reáltagozatú fiúkkal állok szemben. Jókedvűek, senKi- sem bukott meg, az átlag 3,62, jó-közepes. Képességeik, s ter­veik felől érdeklődöm. Az egyik megjegyzi: tessék eljön­ni a bankettünkre, ott bemu­tatjuk, ki hogyan tud énekel­ni. Esetleg bemutatunk egy­két nagyon tehetséges szavaló­művészt is. A jókedvben min­imről felsőfokon beszélnek. AZ ÉRETTSÉGIRŐL, az ott tapasztaltakról elsősorban a vizsgaelnök, Szabó Gábor nyi­latkozik nagy elismeréssel. Nagy Balázs átlagon felüli matematikus, az országos ta­nulmányi verseny egyik téte­lét hibátlanul oldotta meg. Feltűnt a vizsgaelnöknek, hogy a reáltagozatú osztály­ban a magyar és a világiro­dalom ismerete mennyire ala­pos. (Ebergényi Tibor kiváló tanár munkáját dicséri köz­vetve.) Nagy Balázst kérde­zem, ezt a jókedvű, de még^s fegyelmezett arcú fiatalembert tervei felől. Elektromérnök akar lenni, mert az elektro­mosság szenvedélye. Hiszi, hogy az egyetemi felvételi vizsgán minden sikerülni fog. Langer István gépészmér­nök lesz, ha felvételije sike­rül. Ha nem sikerül, először dolgozik egy évet, aztán újra megkísérli. Szavaiból a szí­vósság érzik ki. A zsongó, jókedvű társaság­ból valaki megszólal: tanár le­szek, történelmet akarok ta­nítani. Orvos-jelölt is jelent­kezik, de nem azzal a maga- biztossággal, mint a többiek. Hja, kérem, vannak szakok, ahol nagy a tömörülés! És sorolhatnám tovább a pár szóban jelzett, de ezer­szer elgondolt, megálmodott terveket. Ügy nem tudom elő­adni az elgondolásokat, aho­gyan azokat gazdáik kiszínez­ték éveken át. De lényegüket igyekeztem megfogni a hét­köznap szürke szavaival: a tervek lényege az, hogy mi­nél több tudást szerezhesse­nek meg, hogy dolgozhassa­nak, megismerhessék az élet értékes küzdelmét, a népeket, a tájakat, amiket tanulmá­nyaik során a tanárok bemu­tattak nekik — madártávlat­ból. A korok és világtájak iz­gatják a kutatni és alkotni vágyó ember képzeletét, a szavak és az anyag, az ener­gia és mindig az ember tes­tében és lekében fejlődni, önmagát kiélni vágyó ember AKI FÁRADTNAK ÉRZI magát, menjen fiatalok közé derűt és optimizmust tanulni. Derűs és tavaszi hatásuk alól én sem menekültem. FARKAS ANDRÁS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents