Népújság, 1958. június (13. évfolyam, 110-134. szám)

1958-06-24 / 129. szám

/ 1958. június 24., kedd NEPOJSAG Gépállomási tanácsülésen vitatták meg az aratás, csépi és feladatait la main érán (Tudósítónktól.) A HEVESI gépállomás veze­tősége, a gépállomási tanács tagjai és 12 község tanácsel­nöke, párttitkára, agronómu- sa, tsz-elnöke ült össze Tarna- mérán, hogy közösen megtár­gyalják a nyári munkákra va­ló felkészülés feladatait. A tanácsülés során Bíró Bé­la, a Hevesi Gépállomás igaz­gatója mondott beszámolót. .Beszéde elején foglalkozott a tavaszi növényápolási munkák helyzetével. Elmondotta, hogy a termelőszövetkezeteknek a gépállomás eddig 2200 normál­hold munkát végzett el a le­szerződött 1425 normálholddal szemben. Megemlítette, hogy a termelőszövetkezetek nem mérik fel kellő alapossággal a végzendő munkák mennyisé­gét és ezért időközben kell újabb szerződést kötni. A gép­állomás tervszerű munkáját zavarják az új szerződések, a tervenkívüli munkafeladatok. — Termelőszövetkezeteink igénybeveszik a gépállomás gépi segítségét — mondotta Bí­ró elvtárs —, de már arra nem gondolnak, hogy a gépi mun­kák díjának kiegyenlítéséhez szükséges összeget minden esetben biztosítsák. A terme­lőszövetkezeteknek csak hitel- fedezeti igazolás bemutatása mellett volna szabad munkát végezni. Sajnos, ez év tava­szán mindössze két termelő- szövetkezettől kaptuk ezt meg. Néhány termelőszövetkezet komoly összeggel tartozik gép­állomásunknak. Kérjük a termelőszövetkezeteket, hogy sokkal nagyobb gonddal intéz­zék pénzügyi dolgaikat. Az ARATASI munkákkal kapcsolatban elmondotta Bíró elvtárs, hogy a gépállomás aratógépei kijavított állapot­ban várják a munkák megkez­dését, és egynéhány helyen már meg is kezdték az ara­tást. A termelőszövetkezetek olyan helyre küldjék a gépe­ket, ahol jó talajú állógabona van, és a megdőlt gabonát kézzel vágják. Ne legyenek türelmetlenek, idegesek a tsz- elnökök, brigádvezetők, ha az indulásnál kisebb zavarok, hi­bák előfordulnak. Az ilyen ba­jokon a szerelők gyorsan segí­tenek. A kombájn-csépléssel kap­csolatos feladatokról, majd a tarlóhántás jelentőségéről be­szélt Bíró elvtárs. Befejezésül az őszi mélyszántás előkészü­leteiről szólt. — A tarlóhántástól számított 2—3 hét múlva állítjuk rá a gépeket a mélyszántásra, sőt augusztus közepétől a korai vetésű őszi növények vető­szántási munkálatait is végez­tessék el a termelőszövetke­zetek. A beszámoló után a gépállo­mási tanácsülés részvevői meg­tekintették a tarnamérai Béke Termelőszövetkezet gazdasá­gát és az aratógép munkáját. A HOZZÁSZÓLÁSOK so­rán többen bírálták a gépállo­mást. Göncző György tarna- őrsi mezőgazdasági felügyelő elmondotta, hogy a községbe küldött fűkaszák nem mindig élesek, a tárcsákat sem min­dig köszörülik meg rendesen, mert úgy tartják a szerelők, hogy élezi az önmagát munka közben. Továbbá javasolta, hogy a traktorosok is állan­dóan ellenőrizzék a szántás mélységét. Fiilöp Sándor, a hevesveze- kényi Béke Tsz. küldötte, an­nak a tapasztalatának adott kifejezést, hogy hasznosabb duplasoros tárcsákat használ­ni tarlóhántáshoz, ezért a gép­állomás is igyekezzék ilyene­ket beszerezni és működtetni. Ezek a duplasoros tárcsák nemcsak megkaristolják a föld felszínét, hanem kellő súly ránehezedésével jó mun­kát végeznek. — A paraszti udvarokban folytatott csépléseknél gyakori probléma — mondotta Bencze György tarnamérai gazdasági felügyelő —, hogy a gép eleje lejebb áll és ezért nagy a szem­veszteség. Helyes volna, ha alátétpallóval látnák el a cséplőgépeket, így vízszintesen állnának cséplés közben és jelentősen csökkenne a szem­veszteség. Kaslik Mihály, a boconádi Petőfi Tsz párttitkára, azt em­lítette meg, hogy a gépállo­más egyes munkagépeket, mint például a hozzájuk kül­dött kazlazógépet, Zetort nem jól javította ki, mert például a kazlazót is félnapig javítot­ták a termelőszövetkezet ko­vácsai, amikorra rendbehoz­ták, Szabó Mihály tamazsa­dányi tanácselnök pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy a cséplés alatt jól szervezzék meg az üzemanyagellátást, mert tavaly is órák hosszáig álltak a cséplőgépek üzem- anyaghiány miatt. Beszámolt arról, hogy a helyi tanácsülés négy tanácstagot bízott meg a cséplőgépek próbacséplésének ellenőrzésével, hogy meggyő­ződjenek a cséplőgépek üzem­képes állapotáról. Molnár Ferenc boconádi párttitkár után — aki arról beszélt, hogy a gépállomások segítsék elő a géphasználati társulások létrejöttét — Barna András elvtárs, a járási párt- bizottság területfelelős instruk­tora szólalt fel. Bírálta a be­számolót, amely nem tárta fel eléggé a gépállomás életét, a hibákat, majd arról szólt, hogy meg keJ] szüntetni a trakto­risták úgynevezett „ajándéko­zási mozgalmát”, amelynek so­rán az egyéniek kisebb-na- gyobb előny reményében bor­ral, pénzzel kötik magukhoz a traktoristákat. — A gépállomás pártszerve­zete, szakszervezete — mon­dotta Barna elvtárs — teremt­sen olyan hangulatot, hogy szégyen legyen a borravaló elfogadása. Aki borravalót ad, az lebecsüli a másik ember képességeit, aki pedig elfogad­ja, az saját magát leköti az ajándékozóhoz, sok esetben a borravaló miatt felborul a ra- jonírozási menetirány-terv, ami nagy hiba és a traktoris­ták felelősségrevonásával jár. A földművesszövetkezetek vezetőinek figyelmét a la­kosság jobb ellátására hívta fel Barna elvtárs, mert amint mondotta, főleg a Tárná men­tén a rossz szállítás, áruelosz­tás miatt néha a kenyérellá­tással is baj van. A HOZZÁSZÓLÁSOKRA adott válaszában Bíró elvtárs hasznosnak értékelte a ta­nácsülést, amelynek kihatása lesz a nyári mezőgazdasági munkákra. Azt tanácsolta, hogy a megbeszélés minden egyes részvevője saját terüle tén hasznosítsa a tapasztalato­kat, és ahol még nem tettek meg minden intézkedést a nyári munkák sikere érdeké­ben, sürgősen pótolják azt. A községi tanácsok jelentik: | Besenyőtelekről | A besenyőtelkiek a tanács kezdeményezésére 10 százalé­kot szavaztak meg a község­fejlesztési alapra. Ebből töb­bek között egy kilométer hosszú járdát építenek. A tanács megvásárolta a cemen­tet, s a járdalapokat ott ké­szítik el a községben, szak­ember felügyeletével. Naponta öt-hat ember segédkezik a A íelnémeti Cementüzemben KIS CEMENTÜZEM a fel­németi, mindössze talán 90 munkást foglalkoztat, de az eredményeire jogosan büszkék a vállalat munkásai. Az üzem vezetője, Sinkovics Lajos, sok munkája mellett igen szívesen ad felvilágosí­tást az üzem életéről: — Mi kétféle cikket gyár­tunk, mczaiklapot és mészkő őrleményt. A mozaiklap fel- használása mindenki előtt is­meretes. A mészkő őrleményt pedig szín- és szemcsenagyság szerint szállítjuk olyan üze­meknek, amelyeknek nem áll módjukban a mozaiklaphoz szükséges alapanyagokat elő­állítani. Ezekből a termékek­ből igen nagy mennyiséget termelünk. Az előirányzott 17 000 négyzeméter mozaiklap helyett 17113 négyzetmétert gyártottunk, míg a' mészkő őr­lemény tervezett mennyisége 15 ezer tonna volt, s ezzel szemben mi 20 375 tonnára teljesítettük a tervünket. Ezekkel a munkákkal az üze­münk 46 000 forint értékű bérmegtakarítást tudott ki­mutatni. Az üzem termelésé­nek értéke június 5-ig 59 000 forint volt, A munkák eddig jól haladnak, a jövőben ter­vünk, az anyagnormák pontos betartása, a munkafegyelem megszilárdítása és a műszaki feltételek tökéletesítése lesz, — fejezte be nyilatkozatát Sinkovics Lajos. AZ ÜZEMLÄTOGATÄS közben találkoztunk Korsós Imre bácsival is, aki már 15 éve itt dolgozik. Szorgalma, korát meghazudtoló frissesége nagy szaktudással, komoiy műszaki ismerettel párosul. Ismeri az üzemet, együtt nőtt, együtt él munkájával. A kis üzemben a munkások és a vezetők viszonya kielé­gítő. A munkások panaszaik­kal, észrevételeikkel bátran fordulnak a vezetőség bár­melyik tagjához, mett tudják, hogy segít rajtuk. Legna­gyobb gondjuk jelen pillanat­ban az, hogy valamilyen módon megépítsék, vagy meg­építtessék az üzem bejáratá­hoz a bekötőutat. A mostani üzembejáratot keresztezi a MÁV vasútvonala. Ez nagy­ban akadályozza az üzem szállítását, munkáját és egy­ben nagyobb a baleseti lehe­tőség is. Várják, hogy meg­oldódjék ez a problémájuk is és akkor nyugodtan dolgoz­hatnak a felnémeti cement­üzemben is. Dóra Zoltán Cukornád-hulladékból: mesterséges selyem A sangháji Anló selyem­gyárnak sikerült legutóbb cu­kornádhulladékból mestersé­ges selymet előállítani. A pró­bák bebizonyították, hogy ez a készítmény minőségben sok­kal jobb, mint az Amahashi japán gyár műselyme. A fé­nye ugyan ezidőszerint még gyengébb, de ezen javítanak. A sanghaji gyár már meg is kezdte a műselyem nagybani gyártását. Ugyanez a gyár már egyéb anyagokból is elő­állított mesterséges selymet. Miután Kínában nagyon sok a cukornád, az új találmány igen nagy jelentőségű. járdalapok gyártásánál, még az öreg, hatvanéves Branyicki Sándor is ledolgozta a maga napját. A Hazafias Népfront helyi bizottsága jó íelvilágo- sitó munkával biztosítja, hogy minden napra meglegyen a megfelelő munkaerő. Űk szer­vezik meg azt is, hogy a jár­dalapokat társadalmi munká­val rakják le. Horton a tanácsülés úgy döntött, hogy az idei községfejlesztési alapot teljes egészében a kul- túrház felépítésére fordítja. A községben régi probléma a Kultúrház ügye, ott vbltegy régi kastély, amit át lehetett volna alakítani, azonban ad­dig húzódott az ügyintézés, míg az épület teljesen tönk­rement. Most bontási enge­délyt kértek rá, s az onnan kikerülő anyagot felhasznál­va, már az idén hozzá akar­nak kezdeni a kultúrház épí­téséhez. Ehhez a munkához használják fel teljes egészé­ben a községfejlesztési alapot Sírokon az idén igen sokféle terv szü­letett a községíejlesztési alap felhasználására. A községi ta­nács a befizetett összegek mellett még az újonnan nyi­tott két kőbánya jövedelmét is — az idén mintegy 80— 100 ezer forintot — a község­fejlesztésre fordítja. így tud­ják megoldani a községhez négy kilométerre levő Kőkút- puszta villamosítását. Ezen felül jelentős összeget kaptak a megyei költségvetési keret­ből is — 60 ezer forintot, — s ezzel lehetővé vált egy régi panasz orvoslása is. A gyor­san fejlődő villamosításhoz gyenge volt a községben levő transzformátor, így este a lámpák csak pislogtak, rádiót sem lehetett rendesen hall­gatni. Az idén sor kerül a vezeték, és a transzformátor kicserélésére, s ezzel ismét ja* vul az áramszolgáltatás. Mikor az ember agyonhor­dott ruhában megáll a kira­kat előtt és vágyódó szemek­kel szemügyre veszi az üveg mögött kirakott csinos, érté­kes ruhákat, akkor támad ha­sonló érzése, mint nekem, aki ötletszerűen végignéztem né­hány egri üzem könyvtárát. Tavaly kezdődött az a fel­felé ívelő folyamat a magyar könyvkiadásban, amely meny- nyiségileg és minőségileg sok­sok értéket adott a magyar olvasóközönségnek. Klassziku­sok, modernek, romantikusok, parnasszisták hallatlan bőség­ben kaptak ízléses köteteket. A líra kedvelői a világiroda­lomból és a hazai—mai, az el­felejtett és újból felfedezett Fodor Józseffel és Kassák La­jossal az élen, olyan termést kaptak a könyvkiadóktól, hogy ember legyen a talpán, aki mind meg tudja vásárolni: egyrészt azért, mert a megje­lenő köteteket pillanatok alatt elkapkodják, másrészt győzni kell az ilyen „sportot” pénz­tárcával is. Mindent elkövetnek, hogy könyves polcainkon a művelt olvasó igényének megfelelően is, nyomdatechnikailag is ki­váló alkotások sorakozzanak. Jelenleg ott tartunk, hogy eddig kínai költőkből stílus- és mon­danivaló kurióziumokat csak Kosztolányi fordított, most az utóbbi hetekben kínai, koreai, japán művészek alkotásait ül­tették magyarra Illyés, Weö­res Sándor, Rónai Mihály András hatalmas kötetet bo­csátott közre az olasz iroda­lom nyolc évszázadából. Ismét megjelent a Thibault-család el­ső két kötete, a Brehm sorozat II. kötete és így tovább. Érthető izgalommal és kí­váncsisággal indultam tehát érdeklődési körutamra, meg­tudni azt, hogy az üzemi könyvtárak hogyan veszik tu­domásul a magyar könyvkia­dás mai nagy teljesítményét. DC&ngixtáuíitLuL ciz ágii odLLaLatőkudi Nem kaptam derűs képet. — Amerre jártam, mindenütt évek óta alig gyarapodó vagy egyáltalán nem újuló könyv­tárállományt találtam. Az Egri Finommechanikai Vállalatnál mintegy háromszázan dolgoz­nak, a könyvtár kötetállomá­nya alig több a dolgozók lét­számánál. Évek óta nincs be­szerzés, mert 1957-ben a válla­lati igazgatói alap jóléti részét üdülői berendezések vásárlá­sára fordították. Az idén az említett keretből negyedéven­ként 1000 forintot ad a válla­lat a szakszervezetnek sport- és kulturális célokra és ezt az összeget használják fel rész­ben a könyvnapon könyvvá­sárlásra. A könyvtár anyaga vegyes. A marxizmus klasszi­kusain kívül jelentős számú szakmai tárgyú könyv találha­tó az autójavító részlegnél el­helyezett könyvespolcokon, de akad szépirodalom is: regény, verseskötet, útleírás is. Amíg a Vegyesipari Vállalatot és an­nakidején a Gyermekkocsigyá­rat olvasnivalóval ki nem há­zasították, a vállalat könyvtá­ra 800 kötet körül mozgott. A dolgozók közül mintegy harmincán olvasnak rendsze­resen. Sokan szakmailag képe­zik magukat és ezért keresik fel a könyvtárat. Élénk könyv­tárélet a jelenlegi körülmé­nyek között el sem képzelhető, mert a könyvtárban található műveket az érdeklődők már kiolvasták, újabb beszerzés eddig nem történt. Talán a jö­vő és a szakszervezet hozhat változást és megoldást, főképp az anyagi támogatás területén — mondja Angyal Attiláné fő­könyvelő és dr. Szabóné, a vállalat kultúrfelelőse. (Azt még hallottam látogatásomkor, hogy a főkönyvelő utasítást adott a pénzügyi előadónak az első félévi támogatás, azaz két­ezer forint átutalására a szak- szervezethez.) A Gyógyszertár Vállalatnál kedvezőbb a kép. 673 kötetre rúg a könyvtár állománya. 1951-től gyarapszik a könyvtár a vállalati jóléti keretből. Leg­inkább a szépirodalmat ol­vassák a dolgozók, de az sem ritka, hogy a gyógyszerészek vizsgáikhoz behatóbban tanul­mányoznak szakmunkákat. Az egész megye területét behá­lózó gyógyszertári rendszerben Okos Ernő vállalati könyvtá­ros úgy oldja meg a könyvtár­szolgálatot, hogy 40—40 kötet­ből álló ládákat utaztat és azokkal küld olvasnivalót a fa­lusi gyógyszerészeknek — kí­vánságuk szerint. Központjuk­ban 74 dolgozó közül 20—25 rendszeres olvasó van, akik szellemi igényeik szerint folya­matosan használják a könyv­tár anyagát. Gárdonyi, Mik­száth, Jókai, Stendhal, Stein­beck regények és útleírások a kedveltek. A nők szeretik Adyt, József Attilát, Kosztolányit. Van, aki Babitsért rajong. Itt új beszer­zés is látható, persze nem oly mértékben, mint ahogyan azt A magyar könyvkiadás megér­demelné. Az Észak-Heves megyei Sütőipari Vállalatnál az üzemi könyvtár állománya 200 kötet, 1956. előtti beszer­zések. A vállalat két cég ösz- szeolvadásából keletkezett és tavaly a könyvtár kérdését nem tudták kellőképpen ren­dezni. A könyvtár forgalma jelentéktelen, mert a politi­kai szakirodalmat kevesen ol­vassák, szépirodalmi része a könyvtárnak gyér és ami van, az is elolvasott anyag -azok számára, akik a vállalatnál szeretnek olvasni. A szakszer­vezet részéről Töröknét kér­deztem meg, hogyan fogják megoldani a könyvtárfejlesz­tés kérdését. Az agilis és szor­galmas fiatalasszony az aláb­biakban válaszolt: — A vállalat nem gondolhat a mai pénzgazdálkodási meg­szorítások között a könyvtár fejlesztésére. Ez a munka a szakszervezet feladata. Úgy tu­dom, a könyvtár fejlesztését a szakszervezet központi szerve­in keresztül fogja megvalósíta­ni: a központi keretből ka­punk könyvellátást. — Bízik abban, hogy ez a könyve'llátás kielégítő és gyors lesz. Reméli, hogy a könyvnapi újdonságok­ból a vállalat könyvtára is ha­marosan kap majd és akkor ismét lesznek a vállalatnál rendszeres könyvtárlátogatók. A Heves megyei Szeszipari Vállalatnál jelentős, többszázkötetes könyvtár található, rendszeres katalógussal. A vállalat az utóbbi időben jónénányszor költözött, a könyvtár anyaga ennek ellenére ma is rende­zett és sokirányú igényt elé­gíthet ki. Jelentős szakiroda- lom mellett a marxista iroda­lom és a szépirodalom képezi a könyvtár gerincét. Balázs főkönyvelő és Bodnárné, a vál­lalat könyvtárosa sajnálattal Erdőtelken is a villamos hálózat bővíté­sére használják fel a község­fejlesztési alap egy részét. Hálózatbővítés lesz, öt utcába vezetik be a villanyt. Ez az intézkedés a lakosságnak majdnem ötven százalékát érinti, lehetővé válik, hogy a falu majd minden házába be­vezessék a villanyt. Problé­májuk, hogy a pénzt már I megkapták, de rendelésükre : még ma sem kaptak választ ! a Megyevilltől. Pedig nagyon ! várják már minden házban, :hogy kigyúljanak a villanyok. | A gyöngyössolymosi Üj Élet [ Termelőszövetkezet tagjai jó- [ előre felkészülnek a szüret- t re. Már meg is vásárolták a ; jónak ígérkező bortermés tá- ? rolására a hordókat. Ez eddig ) nagyon helyes és dicséretes r dolog, de ami ezután történt, I az már kevésbé. A közös pén­zen vásárolt hordókat ugyanis nem szállították le a közös pincébe, hanem egymás kö­zött kiosztották, azon a cí­men, hogy úgysem tudják hová tenni. Az indokolás egy kicsit sántít, mert a szövet­kezet pincéje, ahol a hordó­kat tárolhatnák, már évek óta megvan, hely is akad benne az új szerzeménynek. Varázsszemmel kutatják; „elfáradt-e“ a lém A nyugatnémet Carl Zeiss optikai művek egy angliai gyárban önműködő fényképe­ző mikroszkópot szerelt íbl, amely a fém elfáradásából eredő kárt azonnal felismert és 1500-szorosára felnagyítja. közük, hogy a könyvtár fej- j lesztésére anyagi eszközök hiá- j nyában a vállalat ma nemigen j gondolhat: a beszerzések a szakfolyóiratokra szorítkoz-' nak, mert a jóléti keret ilyen- j irányú felhasználása nem le- i hetséges. Az üzemek dolgozói! ritkán használják a könyvtár; anyagát. Nemcsak azért, merti távolesnek a központi elhelye-! zésű könyvtártól, hanem azért ■ is, mert az egyszerűbb képzett-j ségű dolgozók, politikai neve­lés híjával, a marxista irodai-: mat nem forgatják, a szépiro­dalmi rész pedig nem eléggé: gazdag, illetve nem eléggé vál­tozatos ahhoz, hogy minden irányú érdeklődést kielégíthes­sen. Az érdekeltek ennél a vállalatnál is azzal biztattak, hogy a szakszervezet a könyv­tár-problémát 1958-ban köz­ponti keretből, természetbeni juttatással fogja megoldani. A fenti, rövid őrjárat nem a teljesség igényével íródott. Oka az volt, hogy a művelő­dés vállalati gócait felmérje, szemügyre vegye. Célja pedig az, hogy elgondolkoztassa a téma egyszerű felvetésével azokat, akiknek ezen gondol- kozniok kell. Mert az kétség­telen, hogy a dolgozó hama­rabb érzi magát otthon az üzemében, ha ott nemcsak ke­nyerét keresheti meg, hanem szellemi érdeklődésére, lelki éhségére is kielégülést talál­hat. Talán nem erőszakolt kapcsolat-keresés, ha azt mondom: jó üzemi könyvtá­rakkal, azok jól megszerve­zett olvasótáborával, nemcsak műveltebbé tennénk a dolgo­zó embereket, hanem az ital­boltok tájáról is sokakat el­csábítanánk. És azt se bán­nánk, ha a vendéglátó nem teljesítené 150 százalékra rum- és pálinkaeladási tervét, télen és nyáron egyaránt. F. A.

Next

/
Thumbnails
Contents