Népújság, 1958. június (13. évfolyam, 110-134. szám)

1958-06-24 / 129. szám

1938, június 34,, kedd NEPtJSAG 3 Ideges szülők Az idegesség, a két világhá­borút átvészelt generációnk népbetegsége. Az emberek csak az utóbbi években kez­dik biztosítottnak érezni létü­ket és jövőjüket, bár erre a régen áhított érzésre is ráveti sötét árnyékát egy újabb há­borútól való félelem. Nem csodálatos tehát, hogy az em­berek idegesek. Persze ez nem jelenti azt, hogy az ide­gesség ezer és ezer káros, kö­zösségi életet mérgező tünete ellen, erős akarattal, ne le­hetne -— és ne kellene — harcolni. Mert abba senki sem törődhet bele, hogy az ideges­ség ma már egy kicsit divat is. Az emberek szuggerálják magukba és másokra az ide­gességet. E betegség megfertőzi az életet és tarthatatlanná te­szi az együttélést és társadal­mi érintkezést. De ha már generációnk ide­ges és ez ellen nem tudunk eredményesen harcolni, arra kellene féltő gonddal vigyáz­nunk, hogy jogos, vagy okta­lan idegességünket ne adjuk tovább a következő generáció­nak. Vigyázzunk gyermekeink idegeire, mert az idegesség ragadós is lehet. Nagyon vigyázniuk kell az ideges szülőknek. Mert aki ideges, az elveszti józan ítélő­képességét, nem lesz ura aka­ratának, a rosszindulat rabjá­vá válik, anélkül, hogy gon­dolkodni tudna. Hányszor lát az ember az utcán olyan esetet, hogy a járni még bizonytalanul tudó kisgyerek elesik és ahelyett, hogy az anyja felsegítené, le­porolná, és letörölné könnye­it, szinte hisztérikus roham­ban tör ki, üti a szerencsét­len kis csöppséget és éktele­nül kiabál vele. A humoristáknak — nem véletlenül — kedvenc és már kissé elcsépelt figurája az a férfi, akinek a vállalatánál különböző kellemetlenségei tá­madnak, aki összevesz a főnö­kével, akit az utcán szabály­talan átkelés miatt felír a rendőr és a történtek miatt .hihetetlen módon ideges lesz és idegességét úgy próbálja levezetni, hogy otthon össze­vesz a feleségével, aki jobb híján megveri a gyereket. Az ideges szülők otthon le­hetetlen környezetet teremte­nek a gyerekek számára. A gyerek mást sem lát, mást sem hall, mint hogy szüleik veszekednek. Állandóan inge­rült légkörben él, nem csoda hát, ha rá is átragad az ide­gesség, nem csoda, ha kora­vén és exaltált lesz. Az ideges szülő jellemzője, hogy nincs idege a gyerme­kével foglalkozni, hogy nem tudja megérteni gyermekét. A gyermeknevelés egyetlen esz­közét abban látja, ha valami rendellenességet tapasztal, ak­kor elveri a gyereket. És az­tán az évek múltával megle­petten tapasztalja, hogy a gye­rek fél tőle, hogy hazudozik, hogy nem szereti az otthonát Pedig ő — és minden szülő így érzi — mindent megtett azért, hogy gyermekét jól ne­velje. Ez a felismerés pedig csak fokozza gyermekével szembeni viselkedését; A gyermek lelke nagyon ér­zékeny valami: Ideges hang­ra nem reagál, attól fél és borzad. Éppen azért pont az ellenkező hatást éri el vele a szülő, mint amit szeretne. Nem is beszélve arról, hogy az ideges szülő — a sok eset­ben hisztériás anya — egyfor­mán büntet, ver és kiabál, ha a gyerek eltör egy bögrét, vagy ha valami tényleg főben­járó bűnt követ el. A gyerek nem érez semmi különbséget az egyes bűnök között és las­san eltompul érzéke a szigorú, a durva hanggal szemben. Sokkal nagyobb tekintélyt tud tartani otthon az a szülő aki csak nagyon súlyos ese­tekben, és nagyon ritkán hasz­nál kemény hangot, vagy rit­kábban alkalmazza a pedagó­giailag nem éppen helyes, de sok esetben hasznos testi fe­nyítést. Az a gyerek,, akit egy évben egyszer fenekei el az apja, sokkal jobban tart attól, hogy az eset mégegyszer ne forduljon elő, mint akit na­ponta többször elagyabugyál- nak ideges szülei, minden cse­kélységért. A gyermekkel szemben használható hangot, pedagó­giai nevelő módszert mindig arányba kell állítani az elkö­vetett vétség nagyságával. El­lenkező esetben a gyerek ép­pen azt a legalapvetőbb erköl­csi érzéket veszti el, aminek beleplántálása a szülő legfon­tosabb feladata volna. Mindezt azonban csak nyu­godtan, idegesség nélkül, meg­fontolt nevelési eszközökkel lehet elérni. Előfordul az is, hogy a szü­lők indokoltan idegesek, vagy komoly a nézeteltérés köztük. Óvakodni kell attól, hogy in­gerült vitájuknak a gyerek fültanúja legyen. Óvjuk meg gyermekeinket a legveszélyesebb beteg­ségtől, az idegességtől, amely veszélyezteti boldogságukat, mely tönkreteheti, megmér­gezheti egész életüket. Talán sokak számára úgy A gyöngyöshalászi Kossuth Termelőszövetkezetben sokáig tartotta magát az a nagyon helyeden álláspont, hogy nem érdemes közös állatállományt tartani, mert az elviszi a többi közös munka hasznát. A járási tanács embereinek se­gítségével az elmúlt hetekben összeszámolták, mennyi hasz­tűnik, hogy feleslegesen rán­cigái juk a vészharangot, mert hiszen évszádok óta megverik a rossz gyereket, mert a szü­lőnek joga van úgy nevelni gyermekét, ahogyan jónak látja, mert a szülőnek épp elég baja van ahhoz, hogy érthető legyen, ha néha ott­hon ideges és ingerült. Egy nemrégen Budapesten megtartott orvosi vizsgálat kimutatta, hogy a 14—16 éves gyermekek nagy része kezdődő neuraszténiában szenved és alig találtak idegrendszerileg teljesen egészséges gyereket. Intő jel ez arra, hogy nem minden megy rendben az ott­honi nevelés frontján sem. És ha már a bajt felfedez­tük, mindent el kell követ­nünk annak megelőzésére, hogy a következő generáció ne vigye magával káros örök­ségként korunk gyűlöletes betegségét... H, F. Közös állatállományt létesít a gyöngyöshalászi Kossuth Tsz. (Tudósítónktól.) KEVESEN TUDJÁK, hogy Besenyőtelek községben van egy gyógynövényszárító kis üzem, melyhez hasonló az országban kevés van, a me­gyében pedig egyáltalán nincs. Az átvevő és szárítótelep ud­varán. nagy fakeretekben szá­rad a kamilla, és sok sok. itt a környéken termő gyógynö­vény. A telep vezetője, Posta István elmondja, hogy még 1938-ban alapították ezt a kis üzemet, mert a község területén levő szikes talajon sok a kamilla. Az üzem igazi fejlesztésére azonban csak a. felszabadulás után került sor. Most a . Herbária. Gyógynö- vényforg'almi Szövetkezeti Vállalat kezelésében gyűjti össze, szárítja és csomagolja a különféle gyógyfüveket. Va­lóságos botanikusnak kell lennie, hogy azt a sokféle nö­vényt számontartsák, amit itt átvesznek. A fő átvételi cikk a kamilla, de ideszállítják a Mátra és Bükk csipkebogyó termését, a mályva néven is­mert papsajtot, gyermeklánc- füvet, az akác és bodzavirá­got, diólevelet és így tovább. Az egy pillanatig sem kétsé­not jelentene a szövetkezetne* a közös állomány. A számok meggyőzték a tsz-tagok több­ségét, s elhatározták, hogy még az idén közös szarvas- marha és sertéstenyészetet létesítenek. Az első lépést már meg is tették erre, a na­pokban vásároltak hét tehe- I net. Iskolai ünnepély Szűcsiben Június 21-én tartották meg Szűcsiben az iskolai évzáró ünnepélyt. Az ünnepségen kedves meglepetés érte az is­kola úttörőit. Megjelentek az évzárón, Laczik Pál titkárral az élükön a szűcsi X-es és Xl-es akna kiszistái, hogy át­adják a fiatalok társadalmi munkával készített ajándékait: a csapatzászlót, a kürtöt és a doböt. A kis úttörők megha- tottan vették át az ajándékot és viszonzásul egy-egy vörös nyakkendőt nyújtottak át a megjelent KISZ-fiataloknak. Az úttörők ígéretet tettek, hogy hűek maradnak a zász­lóhoz, és becsülettel harcol­nak azért, hogy tartalmat kap­jon az 1. sz. úttörő-törvény: „Az úttörő hű gyermeke ha­zánknak, a Magyar Népköztár­saságnak.” A csapatzászlóra hetven út­törő és közel 120 kisdobos tett fogadalmat. Az ünnepség végén vidám beszélgetés kö­vetkezett, amelynek keretében a KISZ-fiatalok beszámoltak munkájukról, szervezeti éle­tükről. Végezetül másnapra juniálisra hívták meg az is­kola tanulóit. (Uracs István igazgató.) Versenyfelhívás s KombájnosokI Ki arat többet? A Csányi Állami Gazdaság kombájnos KISZ-brigádjának tagjai: id. Kiss Imre kombájn­vezető, ifj. Kiss Imre segéd- kombájnvezető, Bíró János, Lórik Árpád, Fehérvári Gyula a kombájnos munkacsapat tagjai versenyre hívják a me­gye valamennyi állami gazda­sági és gépállomási kombájnos munkacsapatát. A verseny ki­hívók vállalják, hogy a tar­lót tíz centinél rövidebbre vágják, a szemveszteséget a kombájnra megállapított 3 százalék alá csökkentik. A szalmát rendbehagyva, segítik a tarló gyors letkarítását, a zsákok rendes lekötésével, a zsákoló helyek tisztántartásá­val is csökkentik a szemvesz­teséget. A kombájnonként megállapított ütemtervet túl­teljesítik, a munkaidő teljes kihasználásával munkaszünerf napokon, és vasárnap is dol­goznak, hogy gyorsítsák az aratás elvégzését. Felhívják a megye vala­mennyi kombájnosát. csatla­kozzék vállalásukhoz, hogy a kombájnos-munkacsapatok is megtegyenek minden tőlük telhetőt az aratás gyors elvég­zéséért. örökké issó lámpa — áram nélkül A világsajtót bejárta a hír, hogy Amerikában olyan izzó­lámpát készítettek, amely elektromos áram nélkül vilá­gít. Ez az érdekes technikai újdonság elve nem új, mert körülbelül tíz évvel ezelőtt Szigeti György fizikus hasonló szabadalmat jelentett be az Országos Találmányi Hivatal­nál. Olyan izzólámpa tervét dolgozta ki, amelynek buráját belülről a televízió képcsövé­hez hasonlóan, fluoreszkáló anyaggal vonják be, s a lámpa belsejét béta-sugarakat kibo- Icsátó anyaggal, például Tri­Egy kis iizemriil, mely valutát hoz az országnak kereten, széntüzelésű kazán segítségével, 80 fokos hőmér­sékleten történik a szárítás. A 24 keret egymás fölé van he­lyezve, szárítás alatt lassan felfelé halad az egész beren­dezés, és felül mindig kisze­dik a már kész anyagot. Most éppen papsajtot szárítanak. Az egyik sarokban jókora ha­lom csalánlevél van, ebből ér­tékes festékanyagot von ki a vegyi üzem. Nem messze tőle fehérmályva és pipacs szárad. Az üzem padlásán valóság­gal elbódulunk a sokféle szá­radó növény illatától. Az idén csak kamillából mintegy 700 mázsát hoztak ide a megye különböző részeiből. EGY MÁSIK HELYEN a vá­logatás történik. Szorgalmas leánykezek dobálják ki a meg­száradt növény közül a gazt és a bogarakat. Innen már csak a csomagoló van hátra és a kamilla elindul külföldi útjára és a gyógyszertárakba: Munkások a vitorláson PAGONY lajos: Tpgy különösen szeles délután a siófoki kikö­tő közelében szalmaszombré- rós, szemüveges fiatal fiú szó­lított meg barátságosan hívo­gatva egy kis vitorláskirándu­lásra. Akkoriban vágyakozva néztük a karcsú Yollékat és kétárbocosokat, de valahogy még mindig bennünk volt az előítélet: a vitorlázás valami különleges, előkelő passzió, s nem nekünk, hétköznapi em­bereknek találták fel. De a hívásnak nem tudtunk ellen­állni. Pár perc múlva rászáll­tunk egy nagyobbacska (25 személyes) kétárbócos fedélze­tére, s a lobogó, dobogó vász­nak aljában lekucorogtunk a gumipárnákra. Míg elhagytuk a mólót s erősen féloldalra dőlve, a sü­völtő szélben nekiindultunk Tihanynak, alaposabban szem­ügyre vettem szalmaszombré- rós szomszédaimat, akik cso- koládébamára sülve, inkább délamerikai tehenészlegények­nek látszottak. Kiderült, hogy a debreceni Dohánygyár munkásai. Amikor megtudták, hogy egri vagyok, felderültek, s hangos eszmecsere indult az itteni és az ottani dohány- gyártásról. Valaki kijelentet­te, hogy az egri Kossuth gyönge. Én csak hümmögtem, mert a nemdohányosok kicsi, de elszánt táborához tarto­zom, amikor egy idősebb, rit- kás, őszhajú, rövidnadrágos ember segítségemre sietett. Kifejtette, hogy minden ciga­retta jó, csak a dohányosok ízlése más és más, s ezen az­OjaJatőtiL Leljelek, tán elrágcsálódtunk még egy darabig. Hajónk ezalatt büsz­kén himbálta magát a hullám­verésben, egyeseknek korláton tűiig ható, sürgős teendőik tá­madtak. * T/Vdekelt a bölcshumorú ^ kis ember. Beszédbe elegyedtünk. Verger Jánosnak hívják. Tizennyolc éve dol­gozik a dohányiparban, s most negyvenöt éves. Míg kérde­zősködtem, arca egyre tűnő- dőbb kifejezést öltött. Egy­szer hirtelen a távoli Balaton- füred felé mutatott: — Látja azt a fákkal körül­vett épületfélét? A füredi szívkórház. Harminchatban dolgoztam ott, mint kertész. Akkor az egy más világ volt. Egyszer egy méltóságos urat hoztak oda, kormányfőtaná­csost, a Vály Árpádot, Pest­ről, a pénzügyből. A szanató­riumban úgyahogy rendbe­hozták, de járni nem tudott. Gutaütéstől megbénult mind a két lába. Tolószéken járt- kelt. — Engem valahogy meg­kedvelt. Néha odagurította ko­csiját a rózsáimhoz, egypen- gőst nyomott a markomba és azt mondta: „vágja le fiam azt a sápadt, hervatag tearó­zsát, olyan az, mint jóma­gam“. így viccelődött, mert sok pénze volt J.. Nekem az egypengő nagy pénz volt, mert akkoriban nősültem volna, s kellett a pénz mindenfélére. /Tz elbeszélést nagy si­^ kon gás szakította félbe: a hajó egy kanyarodásnál mégjobban megdőlt, s fedélze­tének jobboldala szinte a vi­zet súrolta. Magam is aggo­dalmasan pislogtam a csáléra állt fedélzeten. Az öreg le­gyintett: — Épp erről akartam be­szélni, az első hajókirándulá­sunk történetéről. Vály úr egyre jobban erőre kapott, s egyszer azzal jött nekem a kertben, nem kísérném-e el egy ilyen vitorlakirándulásra, merthogy jó erős legény vol­tam, s ha valami baj érné, a gumipámákon majdcsak szá­razra húznám. „Á” — szabad­koztam. — Akkoriban csak a Festetitch hercegnek, meg a Hédervárynak volt vitorlása, s tán még egy két nagyfejű­nek. De Vály úr nevetett, s elmondta, hogy Füreden va­sárnap „Yacht-klub“ avatás lesz, lejönnek az urak Pestről, őt is meghívták, s hogy ez meg az lenne, ha nem menne el. ígért öt pengőt ha elkísé­rem, kitolom a tolókocsiját a mólóra, beemelem őt a jachtba, mellette maradok, s ha kell, hűsítővel kínálom. Nem nagy munka volt az igaz, rá is álltam. Vasárnap reggel szép napos idő lett, felvettem az ünnep­lőmet, anyám még a cipőmet is kiglancolta. Mentem ám a Vály úrért. Mire a mólóra toltam, beleizzadtam a verő­fénybe. Elámultam a Balaton- parton, annyi hajó, kicsi, nagy, meg automobilok a fák alatt a betonon, egyik szebb mint a másik. Feketeruhás urak szaladgáltak a mólón, izzadtak a melegben, kezdő­dött a bemutató. Ahogy tol­tam az öreget végig a mólón, lépten-nyomon megállítottak. „Szervusz Árpikám, alázatos tiszteletem méltóságos uram, kézcsókom á méltsasszony- nak” — ilyen és ehhez ha­sonló köszöntések visszhan­goztak körülöttünk. Végre egy kéktestű, takaros hajócs­kánál megálltunk. Ez az — mondta Vály úr. Nekiláttam, hogy beemeljem a csónakba. /Tkkor egy cilindere«, fe­^ hérkesztyűs úr ugrott oda, kalapemelve köszöntötte gazdámat, majd hajbókolva mentegetőzött: — Ezerszer engedelmet mél­tóságos uram, ön azt óhajtja ugyebár, hogy ez a legény is elkísérje önt. Sajnos azon­ban meg kell mondanom, hogy a klub alapszabályai értelmében erre nincs mód, ha ugyanis a klubtagság fel­tételeit kizáró személyek tar­tózkodnának valamelyik yach- ton, azt — a versenyszabá­lyok értelmében — ki kelle­ne zárnunk a versenyből, s e szabály betartására azért is kü­lönös súlyt kell ma helyez­nünk, mert — mint ugyebár eiummal töltik. A béta-suga­rak a fluoreszkáló anyagba üt­közve. fényt gerjesztenek. Az izzólámpához tehát sem áram, sem izzószál nem szükséges, és szinte korlátlan az élettar­tama. Szakemberek véleménye szerint az atomreaktor üzem­behelyezése után az érdekes új cikk gyártásának is megte­remthetik a fettételeit. (MTI) A iövő hét folyamán ülést tart az ÉDOSZ Területi Bizottsága Az Élelmezési Dolgozók Szakszervezetének Területi Bi­zottsága jövő héten területi ülést tart. ahol megtárgyalják a Területi Bizottság Újítási Bizottságának jelenését a me­gye üzemeinek újítási mozgal­máról és a Magyar Forradal­mi Munkás-Paraszt Kormány 38/1957-es sz., az újításokról és találmányokról szóló rende­letének a végrehajtását. Ugyancsak megvitatja a Terü­leti Bizottság a Selypi Cukor­gyár üzemi bizottságának je­lentését az üzemi tanács meg­választása óta végzett munká­iét. Továbbá megvitatja a Hat­vani Cukor- és Konzervgyár, valamint a Selypi Cukorgyár kultúrotthon igazgatójának az első félévben végzett munká­járól. Ennek a napirendi pont* nak keretén belül megbeszélik az egri Dohánygyár és az Egér- Gyöngyösi Állami Pincegazda­ság szakszervezeti bizottsága által végzett kulturális és ne­velő munka eredményességét és hibáit. méltóztatik tudni — a fö- méltóságú kormányzó úr is jelen van a díszelnökségben. Szíveskedjék talán a Kékessy báró úr két lebzselő gyerkő­cét megkérni, hogy kísérjék el önt, a legény pedig várja meg itt a parton. Szabad kérnem? És ellentmondást nem tűrő mozdulattal tolt félre, mint­ha attól tartana, hogy jelen­létemmel máris beszennyezem a ragyogó tisztaságú csónakot. Vály úr dohogott, de nem volt mit tenni. A szabály az sza­bály. S ha a kormányzó úr ő- főméltósága is ott van... Huj- nye, pedig de fentem rá a fogamat, — hisz ladikon kívül még más vízialkalmatosságon nem ültem, s jó lett volna megtudni, milyen is a vitorlá­son? A makacs szélben kissé kö­rülményesen gyújtott rá em­berkém egy jóféle debreceni cigarettára. Aztán hamiská­san rámkacsintott: — Tudja, mért jutott ez most eszembe? Mert huszonkét év óta ma ülök végre először vi­torláson. Vannak dolgok, amik később sikerülnek néhány év­tizeddel. De sebaj. Higgye el, jól emlékszem még arra a ré­gi kékre, amin a Vály úr ha- jókázott. Ez a miénk, — a SZOT-é, szebb is, nagyobb is. Meghát, mégiscsak, no. A mi­énk. Tudja Isten, én még biciklizni se szeretek kölcsön- pépen. 7VTem szóltunk többet csak v néztük a vizet, míg ha­jócskánk vidáman bukdácsolt a közeledő kétujjú tihanyi templomtorony felé. MNfe*i Egy másik szárítóüzemben csipkebogyó van felhalmozva. Ennek egy részét külföldre exportálják, másik részéből itthon készül a nagy vitamin- tartalmú lekvár és szörp. csipkebogyó mellett nagy ha­lom diólevél vár szállításra. A rövid látogatás során is meggyőződhettünk arról, hogy e kis üzem sok hasznos gyógy­szerünk és exportcikkünk be­váltó és tároló helye. Végezetül még egy gondját mondta el az üzem vezetője: egyre kevesebb a gyógynö­vény — különösen a kamilla —, mert feltörik a szikes ta­lajokat. Ezen a gondon azon­ban úgy segítenek, hogy ál­lami gazdaságokkal, termelő- szövetkezetekkel próbálnak szerződést kötni gyógynövény termesztésre. A Pusztaszikszói Állami Gazdaságban így ter­mesztenek most 8 holdon bor­sos mentát, a poroszlóiak pe­dig öt holdon. A jövőben sze­retnék a kamillát is ilyen módon termelni. S a rendsze­res nagyüzemi gyógynövény­termelés a jövőben alapja lesz a gyógyszertermelés további javulásának. ges, hogy a kis üzem sok hasznot hajt az országnak, hi­szen a külföldi kereskedelem­nek is szállítanak, különböző német, olasz, angol cégek meg­rendelésére. Minden szállítás után devizával szaporodik az ország bevétele. MA ÉPPEN A kamillagyűj­tési szezon végén vagyunk. Az idén elég gyenge volt a kamillatermés, ezért kilójáért két forintot is fizetnek. A kör­nyékbeli lakosságnak, főleg az asszonyoknak és gyerekek­nek jó mellékjövedelmet je­lent ez. Van aki az utóbbi négy hét alatt háromezer fo­rintot keresett gyógynövény­gyűjtéssel. Az üzemben az egyik szín alatt villanymotoros kamilla­vágó gép működik. Ez a hul­ladék és selejtes virágokat dolgozza fel, közben kirostálja belőle az értékes kamilla lisz­tet. Az olaszok ezt szívesen vásárolják, — teának. A szá­rítóhelyiségekben egyszerre 24

Next

/
Thumbnails
Contents