Népújság, 1958. június (13. évfolyam, 110-134. szám)
1958-06-22 / 128. szám
1958. június 22., vasárnap NÉPÚJSÁG 5 A termelőszövetkezeti agitáció tapasztalatai a gyöngyösi járásban Talapjainkban igen sok kommunista és párton- kivüli dolgozó paraszt, férfiak és nők, fiatalok és idősek, gondolkodnak, vitatkoznak magukban és másokkal a szövetkezeti gazdálkodás eszméjének a gyakorlatban való megvitatását illetően, Azért írom ide, hogy a szövetkezeti eszme gyakorlatban való megvalósítása felett folyik ma a vita, mert járásunk dolgozó parasztjainak zöme már nem viselkedik ellenségesen a termelőszövetkezetekkel szemben. A szövetkezeti eszme nem annyira idegen a dolgozó parasztság előtt, azért, mert meglevő termelőszövetkezeteink — néhány kivételével — a termelés terén is bebizonyították fölényüket az egyéni gazdaságokkal szemben. Termelőszövetkezeteink 1957- ben kenyérgabonafélékből 2, árpából 1, kukoricából 1, burgonyából 10, cukorrépából 20 mázsával termeltek többet holdanként, mint az egyéni parasztok, és az idei terméskilátások is azt mutatják, hogy nem kell szégyenkezniök a termelőszövetkezeti parasztoknak, mert terményeik most is jobbak, mint az egyéni dolgozó parasztoké. Ma már híre sincs a „csaj- ka”-mesének. A dolgozó parasztok saját szemükkel győződtek meg afelől, hogy a tsz-ben nem kell közös csajkából enniök, hogy a termelőszövetkezetekben dolgozó parasztok még nagyobb disznótorokat, lakodalmakat csaphatnak, mint egyéni paraszt korukban. A dolgozó parasztok szeme előtt dőlnek össze a hajdani cselédházak utolsó maradványai és épülnek helyettük a dolgozó ember igényét kielégítő, egészséges, kényelmes, villaszerű lakások Tömören kifejezve: a hajdani cselédek, napszámosok, szegény- és kisparasztok — mert ezek alkotják termelőszövetkezeti parasztságunk zömét — kezdenek szövetkezeti paraszthoz illő módon élni, s életmódjuk már itt-ott lassan eléri vagy meghaladja a kis- és középparasztok életszínvonalát. M égis miért gondolkodnak dolgozó parasztjaink azon, hogy vajon mikor lenne jobb belépniük a termelő- szövetkezetbe? Ha erre akarunk választ adni, akkor már nem lehet általánosságban beszélni a nagyüzem, a szövetkezés eszméjéről és gyakorlatáról. Nem lehet, mert a- hány falu, ahány termelőszövetkezet, termelőszövetkezeti csoport, szakcsoport, de mondhatjuk, ahány tsz-tag és egyéni paraszt, annyi konkrét megoldásra váró probléma — közte nem kevés látszólagos — gátolja a szövetkezés terjedését és tovább szilárdulását. Mit tettek és mit tesznek a szövetkezési eszméhez hű kommunisták és pártonkívüli- ek az ezernyi probléma megoldásáért, a tsz-mozgalom továbbfejlesztéséért? Járásunkban a múlt évben is és azóta még több lelkes harcosa, agitátora van a példás nagyüzemű termelőszövetkezeti gazdálkodás kialakításának és megvalósításának. A múlt évben a járási pártbizottság, a tanács és a tsz-ek legmesszebblátó kommunistái kiadták a jelszót a nagyüzemű állattenyésztés megteremtéséért, és így értük el, hogy az eltelt egy év alatt a tsz-ek állatállománya háromszorosára nőtt. Az idei tervkészítés időszakában a kommunista és pártonkívüli vezetők meggyőzték a tagságot, hogy helyesebb az, ha a jövedelmükből csak annyit osztanak ki terményben, amennyire saját maguknak szükségük van, a többit pedig közösen értékesítik és pénzben osztják ki. N em egy tsz-ben politikai meggyőző munkával mozgósították közös munkára a családtagokat is. így Do- mo-szlón a tavasszal kiadták a jelszót: „aki mozogni tud, menjen szőlőt telepíteni”. így érték el, hogy naponta 70-en is kint voltak szőlőt ültetni Az abasári tsz-ben kiadtál a jelszót: „nem nevelünk kisasszonyokat és nagyságákat”, aminek eredményeként sokkal többen vettek részt a tavaszi munkákban, mint amennyi tagja van a termelőszövetkezetnek. Gyöngyöspatán a tsz kommunistái a tsz-tagokat meggyőzve és azután velük együtt három hold cukorrépát az egyik forgalmas út mellé vetették azzal a szándékkal, hogy megmutassák a cukorrépa termeléstől idegenkedő dolgozó parasztoknak, hogy igenis lehet cukorrépát termelni. A nagyfügedi „Dózsa” Tsz- ben a kommunisták és előrelátó tsz-tagok felveszik a tsz- en belül a harcot azzal a 2—3 taggal, aki úgy nyilatkozik, — hogy „az idén nem sok jövedelem lesz”. Megmagyarázták nekik, hogy a múlt évben ilyenkor még csak 3—400 forint előleget osztottak tagonként, az idén pedig már 3000 forintnál járnak. Megmondták Talicskó Jánosnak, hogy nincs miért kételkednie megélhetőségén akkor, amikor 4—5000 forintos harmonikát vásárol és nem helyes az a nézete, hogy nyakló nélkül osszák ki a közös állat- állomány számára szükséges takarmányt. A példás termelőszövetkezeti gazdálkodásért folyó munkáról még számtalan pozitív példát lehetne az életből felhozni — jóllehet vannak hiányosságok is — ami a termelőszövetkezeti tagok élni és fejlődni akarását, életerejét bizonyítja. A példamutató, nagyüze™ mű gazdálkodás kialakításáért fáradozó, agitáló vezetők és egyszerű tsz-tagok helyesen látják, hogy legmeggyőzőbb agitáció a példamutató gazdálkodás. Azonban még ez sem elegendő. Hogy menynyire nem az, azt az atkán „Micsurin” Tsz esete is mutatja. Ebben a tsz-ben a múlt évben elég jól gazdálkodtak, a- minek eredményeként 72 forintérték jutott egy-egy munkaegységre. A jó bornak mégis cégér kellett. Mint Bogdán Lajos és Bogdán Lajosné, de a tsz más tagjai is elmondták, a saját életük és a kint levő dolgozó parasztok életének összehasonlításával kellett meggyőzni azt a 30 családot, akik az idén beléptek a tsz-be. Bogdán bácsi elmondja a kívülállóknak, hogy ő 1914-től a felszabadulásig a gyöngyösi bank szőlőtelepén volt vincellér és pincemester is egyben. Nem is a legrosszabbul élt, mégis, amióta a „Micsurin” Tsz tagja, sokkal jobban él, nincs gondja ruhára, élelemre, nem is beszélve arról, hogy vaskerítéssel körülvont villában lakik. Nemcsak Bogdánék, sok tsz- tag van már Atkáron, de más községekben is, akik a Bogdá- nékhoz hasonló villában laknak. Nem véletlenül agitál Virág Gergely elvtárs is, a tsz elnöke azzal, hogy „nézd, kisfiam — ez a szava járása —, vagy kedves barátom, ha 3—4 évet másodmagaddal becsületes munkával eltöltesz a Micsurinban, akkor garantálom, hogy olyan villát építhetsz, — mint amilyent sok tsz-tag épített már Atkáron”. Virág elvtárs, aki azelőtt 12 holdas középparasztként gazdálkodott, nem rejti véka alá akkori és jelenlegi életét. Elmondja, jobban mondva emlékezteti dolgozó paraszt társait arra, hogy bár egyéni korukban is jól gazdálkodtak, mégsem került mindennap szalonna a tarisznyába, többször volt hagyma, mint szalonna. Ma már ezt elfeledték, inkább a hagyma hiányzik és nem a szalonna. A járási pártbizottság azonban világosan látja, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom továbbfejlesztéséért folyó agitáció csak szórványos, nem eléggé szervezett és céltudatos, nagyon kevesen agitálnak még a fentemlített módon. A járási pártbizottság az élenjáró termelőszövetkezeti | tagok véleményére támasakodva, harcot indított azért, hogy minden tsz-tag, aki árra képes, állandóan mozgósítsa a tsz tagjait a példamutató jó munkára, másrészt, hogy állandóan ismertessék saját életüket, eredményeiket a dolgozó parasztokkal. Ehhez a munkához különböző formákban és módon nyújt segítséget a járási pártbizottság, a tanács, valamint más tömegszervezetek járási vezetői a falusi alapszervezeteknek, tanácsoknak, tsz-nek, tszcs-nek. Mindenekelőtt segítjük a tsz agitáció kibontakozását azzal, hogy különböző értekezleteken, gyűléseken, beszélgetéseken állandóan érvelünk a nagyüzemű gazdálkodás mellett. Hogy csak a legutóbbi munkánkról néhány szót szóljak. Május végén tervünk szerint megkezdtük azt a munkát, amely szerint július végéig minden termelőszövetkezetben, azt követően pedig minden tszcs-ben a járási pártbizottság és tanács, valamint a tömegszervezetek vezetői tartanak a helyi viszonyoknak megfelelő előadásokat a tsz megszilárdításáról és továbbfejlesztésével kapcsolatos feladatokról. Ezeken a közgyűléseken igyekszünk leküzdeni a tsz fejlesztését gátoló helytelen nézeteket és gyakorlatokat. A detki „Szabadság” Tsz néhány tagját igyekszünk meggyőzni arról, hogy nem helyes az a nézetük, „hogy amióta külön váltak a falutól párt- szervezetileg, nagyon jól megvannak”, mert ez elzárkózást jelent a falu becsületes dolgozó parasztjaitól. A viszneki „Béke” Tsz néhány vezetőjét és tagját — bár nem nagy eredménnyel — igyekszünk meggyőzni arról, hogy nem teljesen helyes a „mi vennénk fel tagokat, de kevés a földünk jelszó hangoztatása, mert az lassan már a tsz-fejlesztés ro vására megy. A járási pártbizottságnak és a tsz-mozgalomhoz hű vezetőknek legnagyobb gondot okoz a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztését szolgáló politikai munkától való húzó' dozás, tartózkodás, politikai nyelven mondva, opportunizmus leküzdése. Elég sokan vannak, akik népszerűtlennek tartják a tsz fejlesztésért folyó politikai munkát. Pedig önbizalmat, bátorságot meríthetnének pártunk eddigi harcából bőven. Mert ha nem szégyenkeztek kommunistáink és a rendszerhez hű agitátorok meggyőzni a dolgozó tömegeket a földreformról, a föld megvédéséről, a gyárak, a bankok, államosításának helyességéről — mert akkor is voltak kételkedők —, akkor most, amikor itt vannak termelőszövetkezeteink kibontakozó eredményei, oe szégyeljenek agitálni a tsz- mozgalom fejlesztéséért. Járásunk területén ebben az évben — valljuk meg őszintén, nem nagy agitációval - mintegy 270-280 tag lépett be £ termelőszövetkezetekbe, ami mutatja, hogy dolgozó parasztságunk egyre inkább magáévá teszi a szövetkezeti gazdálkodás eszméjét. Ezt a folyamatot azonban, a tsz-hez hű agi- tátoroknak elő kell segíteni úgy is, hogy választ adnak a| még kint levő dolgozó parasz-1 tok sajátos kételyeikre, prob-i lémáikra. A járási pártbizott-1 ság munkatársai a helyszínen | nyújtanak segítséget a tsz- i mozgalom fejlesztéséért folyó ] agitációhoz. Pl. az atkári kom- munistáknak, és élenjáró tsz- tagoknak elmondtuk, hogy ahogvan a járásban kb. 12 ezer szegényparaszt termelési színvonalának alacsonysága miatt alacsonyabb életszínvonalon él, mint tsz-eink tagjai, úgy Atkáron is sokan vannak még i olyan szegény- és kisparasz- ■ tok, mint Király Gábor 4 holdas kisparaszt, aki ottlétünk-; kor nehéz életkörülményeiről,; a sok adóról stb. panaszko- i dott. rT' ermészetesen a panasz- i kodáshoz hozzá kell tenni, hogy Király Gáborék a múlt évben 15 ezer forint értékben váltották meg laká-! suk felét. Nyilván, ezt is meg j kell egy kicsit böjtölniök. Azonban amikor elbeszélgettünk vele a jövő perspektívájáról, arról, hogy bizony az ő 4 holdacskája egy lónál, egy sertésnél többet nem bír el, ami viszont nem elegendő ahhoz, hogy négy felnőtt embert, akik között még beteg ember is van, el társon, és amikor szembeállítottuk az ő életével a tsz-ben bentlévő emberek életét, akkor gondolkodóba esett. De mindjárt meg is kérdeztük, hogy szoktak-e vele elbeszélgetni a parasztság sorsáról a helyi elvtársak, akkor azt válaszolta, hogy beszélni ugyan beszélnek, de nem eléggé meggyőzően ismertetik, vitatják a tsz-gazdálko- dás és a szövetkezeti élet előnyét. Ugyancsak Atkáron elmondtuk a tsz vezetőinek, helyes az, ha választ adnak az olyan embereknek, mint Menyhárt Sándor, aki arról panaszkodott, hogy ő belépne a szövetkezetbe, de szívbetegsége, öregsége már nem engedi meg, hogy tsz-ben dolgozhasson. A betegség természetesen gátolja az embert a munkában, azonban éppen a tsz-ek társadalombiztosítási és nyugdíj ellátási rendszere, valamint a tsz-ek kollektív gondoskodása az idősekről és betegekről, azt mutatja, hogy jobb sorsa van és lesz a jövőben is a termelőszövetkezetekben levő betegeknek és időseknek, mint az egyénileg gazdálkodó parasztoknak. Vagy mint Nagyrédén, a pártbizottság határozottan megmondta a heíyi elvtársaknak, hogy nem helyes az, amikor egy család monopóliumává teszik a tsz-t. Ugyanis Nagyrédén, mint mondják a faluban, a Bognár-család uralja jelenleg a tsz-t és a Deák-család ki van zárva a tsz-ből. ^Sorolhatnánk még szám- ^ tálán példát arra vonatkozóan, hogy hogyan segítsük a helyi konkrét agitáció kialakítását a tsz-mozgalom fejlesztésének a jelenlegi nyugalmi állapotból való kimozdítása érdekében. De, azt hi szem, ez a néhány pozitív és negatív tapasztalat is azt mutatja, hogy helyes lesz párt- szervezeteinknek, élenjáró tsz- tagjainknak, vezetőknek és beosztottaknak egyaránt eddigi munkánkból levonni azt a következtetést, hogy dolgozó parasztságunk, az egész nép érdeke követeli tőlünk, és főként a tsz-ek tagjaitól, hogy politikai meggyőző munkával is segítsék elő a dolgozó parasztok belépését a termelőszövetkezetbe. MOLNÁR JENŐ a gyöngyösi járási párt- bizottság titkára. Napirenden: * 3 A gyermekek házimunkája Négyen voltunk otthon gyerekek, két fiú és két lány. Igaz, nem volt éppen tudományos alapon kidolgozott napi foglalkozatási tervünk, de lassan kialakult az íratlan szabály: a fiúk vizet hordtak, fát vágtak, udvart takarítottak, a lányok segítettek a főzésben, mosogatásban — nyáron és vasárnaponként a takarításban. S nem volt soha egyet'en zokszó sem, egészen természetessé vált, hogy minden gyerek segít édesanyánknak, aki a háztartás vezetése mellett varrt is állandóan. így volt ez nálunk is, a szomszédoknál is, s az eredmény, hogy a fiúk is értettek valamit a házimunkához, s a lányok tizenhat éves korukra gazdasszonyok lettek. És mit látunk a mai tizenhat éves lányoknál? Alig akad száz közül tíz — és talán sokat is mondtam —, aki képes lenne egy háztartás ellátására, bizony sokszor még a saját holmijukat sem tartják rendben. Az édesanyának, — aki egész nap dolgozik, este a mindennapi háztartási munka mellett még a nagylány holmiját is rendben kell tartania, arról meg, hogy segítsenek is neki, még szó sem esik.Ha halljuk, látjuk ezt, naponta botránkozunk rajta, s közben eszünkbe sem jut, hogy mi, mai szülők vagyunk a hibásak. Alig van olyan szülő, aki már 8—9 éves korában befogná egy kicsit a csemetét — természetesen a tanulásra, játszásra elég időt hagyva — a házimunkára. Valami nagyon furcsa elv alakult ki: elég volt, hogy nekem olyan korán dolgozni kellett, hadd legyen gyerek, hadd pihenjen. Abban egyet is lehet érteni, senki sem szeretné, ha a lányának is 10—12 éves fejjel kellene megkezdenie a kenyérkereső munkát, de hát végső soron nem is erről van szó. Csupán arról, hogy nem, „házikisasszonyokat” nevelünk, hanem dolgos, értelmes embereket, akik, ha eljön az idő, megállnak a saját lábukon. És ehhez szorosan hozzátartozik az is, hogy a lányok időben megtanuljanak főzni, mosni, takarítani. Ettől még nem lesz kisebbítve egyenjogúságuk, csupán jobban felkészülnek az önálló életre, mely minden könnyebbsége mellett is nehezebb, mint a szülői házban. Végétért a tanév, a szülőknek amúgy is gondot okoz, hogyan osszák be a gyerekek idejét, hogy hasznosan töltsék el a vakációt. Ügy vélem, nem lesz ártalmára az ifjú nemzedéknek, ha a nyári munkában ilyen program is szerepel: házimunka. cÁmpol igeidet Az amszterdami sajtó-fotó világkiállításon 3. díjat nyert a zsánerképek között ez a felvétel. A képet mongóliai toriporler szítette. fokéAZ ITALOS ÖSZVÉR ÉS GAZDÄJA Róma egyik főútvonalán letartóztatták Giuseppe Jaco- vettit és öszvérét. Jacovetti testvériesen megosztott egy üveg bort öszvérével, s utána mind a ketten „teli torokból” énekeltek és akadályozták a közlekedést. AKI A HASÁT SZERETI... TÖBB KÉPESLAPOT VÁSÁROL Az Amerikai Egyesült Államokban az utóbbi időben ugrásszerűen emelkedett a képeslap-forgalom. A ielenség oka egy új reklámötlet: minden képeslapra az ott ábrázolt vidék egyik jellegzetes ételének receptjét is rányomták. EMBERSÉGES BÁNÁSMÓD AZ ÁLLATOKNAK! A midlandi (Texas állam) állatkert igazgatója azzal a kéréssel fordult a városi hatóságokhoz, hogy engedélyezzenek heti egy szünnapot állatai számára. „A látogatók sokasága miatt állataim már a teljes idegkimerültség szélén állnak” — indokolta meg kérelmét az igazgató. Reggel Q’-őlLltCUfZŐ-k Lábnyomok Sáros köz. A kétnapos csendes eső után átázott a talaj. Lábnyomok mutatják, hogy már jártak arra emberek. Ök még sárban jártak. én már nem. Nekem már csak a nyomukba kellett lépnem. Csak lassan haladhattam. Lábnyomról lábnyomra. De nem sikerült minden lépés. Néha hosszabbat léptem, néha rövidebbet, egyszer-másszor kicsit oldalt is. így mögöttem a lábnyomok hosszabbak, szélesebbek, nagyobbak lettek. Egy óra múlva jöttem ugyanazon az úton visszafelé. A lábnyomok már összeolvadtak. Kitaposott gyalogút vezetett át a sáron. Lábnyomok. Emberek taposták. Belőlük nőtt ki a kitaposott, járható gyalogút. Az egyik ember megkönnyítette a másik útját anélkül, hogy ezt különösebben akarta volna. Ment, mert arra kellett mennie. Nyomában könnyebb, jobb lett az út másoknak, de visz- szafelé már önmagának is. Miért nincs így az emberi élet szerteágazó útjain?... Miért nehezítjük meg egymás útját, amikor könnyebbé is tudnánk tenni?... Miért kell annyit sárban járnunk, amikor utat is taposhatnánk ki egymásnak?... Az életünk lenne szebb, a munkánk könnyebb. Csak a rosszindulatot kellene kiölni magunkból!... Hórvölgyi István Kutyaugatás. Az álom megszakad. A nyitott ablakon elérnek hozzám az utca hangjai. Kakas kukorékol. Mint viaszhang, felelnek rá messziről társai. Galamb turbékol a szomszéd háztetőn. Kislibák ébredeznek az egyik udvaron. Kinyitom a szemem. Napfény fürdik az akácfa lombján. A levelek között kéklik az ég. A kora reggel kellemes hűvössége besimúl az ablakon. Valaki vízért megy. Kezében a vödrök egymáshoz ütődnek. A víz zubogni kezd, majd öblösödő hangja jelzi, hogy telik a vödör. Beszélgető hangok közelednek. Egy-egy szó az ablakon is beesik. A lépések távolodnak, s magukkal viszik a hangfoszlányokat. Kocsi közeleg. Lomhán zörögnek a kerekek. A ló patái kényelmes ütemben mérik az utat. Egy motorkerékpár berreg el sebeaen. Nyomában autóbusz tülköl. A Várállomás felől tehergépkocsi zúg. A kútnál már egyre-másra zörögnek a vödrök. A munkába sietők hangjai is sokasodik. Beszélgetés, vidám nevetés vegyül öaz- sze a szekérzörgéssel, a traktordohogással. Megindult a munka. Reggel van...
