Népújság, 1958. június (13. évfolyam, 110-134. szám)
1958-06-22 / 128. szám
6 NÉPÚJSÁG 1958. június 22., vasárnap Munkamódszer-átadás a mezőgazdaságban Egyik, termelvényéről mondhatnám, országos viszonylatban híres kis községben jártam a minap. Ott mesélték el, hogy náluk évtizedek óta kialakult speciális módszer van a zöldségtermelésre. Apáról fiúra szállt a tudomány, s olyan féltékenyen őrizték, hogy még a más faluból ideszármazó vőnek is nehezen mondták el, nehogy tovább adja. Így ment ez évtizedeken keresztül. Őrizték a titkot, mely jómódúvá tette még a két—háromho'dasokat is, hiszen nekik akkor is termett, mikor a szomszéd faluba ínség köszöntött be. A felszabadulás hozott némi fordulatot. Olyan tapasztalatcsere-félét rendeztek, s ennek során más falvak emberei is megismerhették a titkot, maguk is alkalmazni kezdték, s néha bizony még tanítómestereiket is felülmúlták. De ettől nem ki- sebbedett a falu híre, nem is csökkent a parasztok bevétele. Mégis, amikor az elmúlt napokban szóba került, hogy a mezőgazdasági kiállításon az egész megyében ismertetik a módszert, hosszú vita lett belőle Azt hiszem, elég érthetetlen ez a vita, különösen azok számára, akik már a felszabadulás után érlelődtek emberré, hiszen nálunk szinte íratlan törvénnyé vált az egymást segítés ... azaz, hogy ez az eset is azt mutatja, nem egészen így áll még a helyzet, sokat kell még tenni ennek érdekében. Akik elmesélték nekem ezt a történetet, arra kértek, ne írjam ki a falu nevét. De azt hiszem, nem is fontos, hiszen éppen úgy megtörténhetett volna és meg is történik máshol is. Mert amíg az üzemekben az elmúlt esztendőkben rengeteg energiát fordítottunk a munkamódszer-átadás meghonosítására, addig falun elég kevés törekvés volt erre. Amíg az üzemi munkás felismerte és megtanulta, hogy nem marad kenyér nélkül akkor sem, ha a szomszédja is annyit teljesít a tőle tanult módszerrel, mint ő, addig a parasztok között él még p kenvérféltés. Állami gazdaságainkban, termelőszövetkezeteinkben jóval kisebb probléma ez, ott még az egyénileg dolgozó paraszt- látogatóknak is szívesen adnak felvilágosítást, de a faluban egymás között jóval kevesebb példa van erre. Ha valaki apjától kivételesen jó termelési módszert kapott örökül, nem nagyon törekszik arra, hogy közkinccsé tegye. S egyes speciális termelvényei- ről híres faluban még ma is nehéz elérni, hogy másoknak is átadják az ősi módszert. Noha majdnem mindenütt van olyan gazda, aki szívesen tanítgatja társait, nem eléggé általános ez még, s a paraszti lelkek mélyén él egy kis fenntartás is ezekkel szemben; hogy jó, elmondta, mit kell tenni, de biztos, van egy kis — egészen apró, de mégis lényeges dolog, amit nem mondott el. És saját kételkedésük igazolására esetleg még azt is megjegyzik; biztos, az üzemekben is így van ez. Induljunk ki talán éppen ebből az állításból. Nem titok senki előtt sem, eleget írtak az újságok arról, hogy az üzemek között és az üzemen belül is immár hagyományos szokás a tapasztalatcsere, az egymást tanítás. Ha egy kiváló szövőnő jó eredményt ér el, munkamódszerét — részben az újságokon keresztül — rövid idő múlva már minden szövőnő alkalmazhatja, ha megszületik egy-egy újítás, nem sok idő múlva már minden hasonló cikket gyártó üzemben találkozhat vele az ember. És ez a segítség a szocialista országok között is kiterjedt. Nálunk is van olyan üzem, aminek építéséhez például a szovjetek adták át teljes egészében a tervdokumentációt. Nálunk az- üzemekben nem érdeke senkinek sem, hogy eltitkolja jó módszerét, hiszen ha többet és olcsóbban gyártunk, annak egy egész ország veszi hasznát. Mindennek a mezőgazdaságban az egyénileg dolgozó parasztok között kevés nyoma van. Erősen él még a múlt rendszer öröksége, a kenyérféltés, nem érti meg mindenki, bátran mondhatja el, hogyan termelt többet, hiszen nálunk nincs eladhatatlan, felesleges termés. Ha előfordul is, hogy egy-egy községben nem tudják eladni a megtermelt zöldséget, — mint tavaly Csányban a tököt —, ez a felvásárló kereskedelem hibája. Nem azért történt meg, mert nem volt szükség rá, hanem azért, mert nem keresték meg hozzá a piacot. Ezen pedig évről évre javítunk, s ha a parasztság a legjobb módszerek ismeretében többet termel, jobb, olcsóbb minőségű élelmiszerrel tudjuk ellátni a lakosságot. Többet tudunk exportálni is és az export élelmiszerért kapott nemesvalutáért vásárolni tudunk olyan cikkeket, nyersanyagokat, amire a parasztságnak is égető szüksége van. Emellett a bőséges élelmiszerellátás visszahat az iparcikkek áraira is. Olcsóbbá tudjuk tenni, már azáltal is, ha például az állami jövedelem egy részét nem kellene arra fordítani, hogy a magas felvásárlási árak és az alacsony fogyasztási árak közötti különbséget kiegyenlítsük. Mert nem titok az, hogy nálunk többet fizet az állam a búzáért, zsírért, mint ameny- nyiért itt az országban eladják, nem beszélve a világpiaci árakról. A legjobb termelési módszerek közkinccsé tétele tehát nem egyes gazdaságok, falvak életszínvonalának csorbítását hozzák magukkal, hanem az egész népgazdaság felemelkedését. Nem árt tehát beszélni erről néha a mezőgazdaságban sem. — deák — Moziműsor EGRI VÖRÖS CSILLAG Szállnak a darvak EGRI BRÖDY Bigámista EGRI BÉKE Fekete dosszié EGRI KERTMOZI (Szélesvásznú) Spanyol kertész EGRI LAJOSVAROSÍ KERTMOZI 22-én: Tavasz GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 22- én: Értük éltem 23- án: Emberek fehérben GYÖNGYÖSI PUSKIN Bigámista HATVANI VÖRÖS CSILLAG Vasvirág HATVANI KOSSUTH 22- én: Mégis szép az élet 23- án: Dani FÜZESABONY Égi madár PÉTERVASÁRA 22- én: Rendőrök és tolvajok 23- án: Nincs előadás HEVES Csendes otthon 1958. június 22., vasárnap: 1911. Fasiszta német támadás a Szovjetunió ellen. A Nagy Honvédő Háború kezdete. 1858-bán született Giacomo Puccini. olasz zeneszerző. 1868-ban született Sven Lange, dán író. 1958. június 23., hétfő: 1863-ban született Bródy Sándor. 1868-ban született Beck Ö. Fülöp szobrász. NÉVNAP Ne feledjük: hétfőn ZOLTÁN kedden IVÁN- 10 MÁZSÁS ÁTLAGTERMÉST várnak a tavaszi árpából, a herédi legeltetési bizottság földjén. Így az apaállatok egész évi abrakszükségletét biztosítani tudják. — A SZILAGYI Erzsébet Általános Leánygimnázium június 23-án tartja évzáró ünnepélyét.- TANÁCSÜLÉSEN tárgyalták meg az aratási, cséplési munkákban a tennivalókat Mátraderecskén. — EGERBEN, a lajosvá- rosi általános iskola udvarán kertmozi nyílt, amely minden szombaton és vasárnap este fél 9 órakor kezdi műsorát.- 30 EZER FORINTOS költséggel halottasházat építettek a községfejlesztési alapból Ivódon. — 14 600 forintért 100 darab széket vásároltak a kul- túrház részére Mátraderecskén a községfejlesztési alapból.- 95 SZÁZALÉKRA teljesítették a második negyedévi adófizetési tervüket Horton, június 20-ig. Helyesbítés Az általános iskolások megyei kézilabda döntői nem Egerben, hanem Mátrafüreden kerülnek sorra, június 23—24-én a SZOT üdülő pályáján. Mesterséges egysejtű - „kicserélik“ az öreg sejteket — Megoldják-e a vegyészek az emberiség számos problémáját? — Amennyiben hitelt adhatunk az American Chemical Society sanfranciscoi értekezletén részt vett tudósok jelentésének, úgy a vegyészek megoldják majd az emberiség minden problémáját. „Adjatok nekik csak egy kis időt és nem fogunk többé megöregedni, eltűnnek a betegségek és az élelmiszerek bőven állnak majd rendelkezésünkre. Adjatok nekik egy kicsivel több időt — és még okosan is fogunk viselkedni és nem fogjuk magunkat sem megmérgezni, sem levegőbe röpíteni.” Amikor végighallgattuk a világ minden részéből érkezett szónokok előadásait, ébredtünk rá arra, hogy milyen gyorsan megváltozott a világ a legutóbbi húsz év alatt. Mindaz, amit a vegyészetről az iskolában tanultunk, éppannyira elavult, mint a középkor akadémiája. Másrészt viszont mindaz, amit az alkimisták szerettek volna megoldani, most valósággá vált: ólomból aranyat tudunk készíteni és az eprovattában összekotyvasztott homunkulusz a tudományosan megindokolt lehetőségek kezébe került. A teremtés történetét már nemcsak magyarázzuk vegyi tételekkel, hanem utánozzuk is. Hz első lépés az élethez Tudjuk, hogy majomhoz hasonló emlős állatoktól származunk, amelynek a leszármazását vissza tudjuk vezetni a legprimitívebb egysejtűig. Hogyan keletkezett azonban ez az egysejtű? Hogyan történt az az óriás ugrás, amikor az élettelen „anyagból” élő „lény” lett; növekvő, szaporodó és változó sejtek keletkeztek? Két tudós-csoport utánozta a laboratóriumban ezt az ugrásszerű változást. Az egyik csoport a Florida State University professzoraiból állt, akik olyan élettelen elemeket, mint amilyeneket az ősföld atmoszférája tartalmazott, amino- és zsírsavak különböző formáivá alakítottak át, úgy, hogy elektromos kisugárzásokat bocsátottak rájuk. És ezek az aminosavak az „építőkövek”, amelyekből minden élet felépülhet. A második csoport, amely laboratóriumban utánozta a „teremtést”, a Carnegie Intézet tudósaiból állt. Az elektromosság helyett ibolyántúli fényt használtak, mint amilyen a Napból is érkezik. Az első lépést az életbe tehát villámcsapás, vagy napsütés hozhatta létre. A vegyészek azonban utánozták a következő és nem kevésbé fontos lépést is, amely az élettelenből az élőhöz vezet. Miután élettelen elemekből létrehozták az élethez szükséges aminosavaknak mind a 18 formáját, ezeket egy „életkeverékké” állították össze. Olyan viszonyok között, mint amilyenek évmilliókkal ezelőtt uralkodtak a Földön — hőség és egy réteg széndioxid — a 18 aminosavból álló keverék fehérje vegyületekké változott, amelyekből primitív élet fejlődött. Nivekvés — szabályozás A primitív élet ismerete rendkívül fontos. Elképzelést alkothatunk magunknak azokról a lehetőségekről, amelyeket ilyenirányú ismereteink nyújthatnak nekünk, ha meghallgatjuk a Washington State College vegyészeinek jelentését, akik laboratóriumaikban létrehozták ezeket az ősi elemeket és a primitív életet szabályozni is tudják; sikerült biztosítaniok a sejtek növekedését, sőt e növekedést hátráltatni és szabályozni is tudták. Ebből három rendkívül fontos lehetőség adódik. Az első, hogy hozzásegíthet olyan betegségek gyógyításához, mint például a rák, amely a sejtek abnormális növekedésén alapszik. Meg lehetne esetleg állítani egyes sejtek növekedését anélkül, hogy a szomszédos sejtek normális növekedését akadályoznánk. Második lehetőség utat mutat az aggkorral járó jelenség megszüntetéséhez. Eljön esetleg az az idő, amikor az idős emberekben levő egyes öreg, elhasznált sejteket frissekkel lehet majd helyettesíteni? E kutatások új lehetőségek felé nyitnak utat az ember táplálkozása terén is; esetleg idővel sikerül majd az emberi élethez és növekedéshez szükséges anyagokat vegyileg előállítani, — s feleslegessé válik az evés. Mindaz, amit elmondottunk, egyelőre még a jövő méhében rejlik, azonban ma már ismert tudományos felfedezéseken alapul. Még fantasztikusabbnak tűnik azonban az a terv, hogy a levegőből nyerjenek energiát, méghozzá oxigénatomokból, amelyek 100 kilométer, vagy még nagyobb magasságban fordulnak elő. Olyan nagy magasságban ugyanis nem kell őket más atomokból lehasítani, mert a Nap energiája megteszi azt helyettünk. Különböző tudóscsoportok már dolgoznak egy ilyen erőmű létesítésén, mely mintegy szput- nyikként keringene a Föld körül. Két ilyen csoport, az Aerojet-General Corporation és a Hughes Aircraft, beszámolt sanfranciscoi kísérletéről. Egy ilyen erőmű kétszer olyan gyorsan repülne, mint a hang — valószínűleg mintegy 25 000 kilométer magasságban. Az üzemanyagot önmaga állítaná elő — levegőből. A repülő erőmű az űrbe induló űrhajók számára üzemanyagfelvevő állomásként is működne. A beszámolót tartó tudós elmondotta, hogy igen nagy nehézségek mutatkoznak a feladat megoldásánál, ezek a nehézségek azonban nem leküzdhetet- lenek. A vegyészek azon is fáradoznak, hogy a kívánságnak megfelelően alakítsák az emberi agy működését. Vegyi anyagokat készítenek, amelyek egy része nyugodttá és elégedetté tesz bennünket, mások viszont nyugtalanná és kíváncsivá. (Ez utóbbi két tulajdonság állítólag szükséges a haladáshoz.) A vegyészek hisznek abban, hogy a bölcsesség is vegyi reakció eredménye, hogy sikerül egy nap olyan pirulát készíteni, amelyek értelmessé tesznek bennünket. Ezeket azonban eddig még nem sikerült feltalálni. (Joseph Kelmer cikke nyomán.) Utcalocsolás E speciális munkamódszert tudomásom szerint az úr 1958. esztendejének, június havában kezdték alkalmazni az egri Köztisztasági Vállalat locsolóautóval felszerelt munkatársai. Lényege, hogy amikor az autó megy az utcán, s hűsítő folyadékot permetez a szomjas kövekre,— tekintettel a kibírhatatlan kánikulára — megesik a szívük a járókelőkön is és frissítő permetlével szórják le azok ruháját, úgy talptól fölfelé, kinek-kinek magassága szerint, — mondjuk a térdéig. A módszer különölábfürdővel sen nagy tetszést váltott fci a fehér és kényes drapp színű, hosszúnadrágban közlekedő egyéneknél. Magam is láttam, hogy az egyik örvendező tapsikolásban tört ki, mikor megszemlélte térdig lelocsolt nadrágját. Már hallottam olyan hangokat is, hogy javasolják e dicséretes módszernek az egész ország területén való elterjesztését. Igaz is! Hát miért csak az egrieket üsse meg a guta, néhány „szorgalmas” és .találékony" locsclóautő-kczelő jóvoltából? — békési — Divatbemutatón Nagyszámú nézőközönség előtt, pompás külsőségek melleit, rendezték meg az idei divatbemutatót, a bukaresti Floreasca csarnokban. A divatbemutatónak nagy sikere volt. FILMFÓRUM [■ITH H6ÉB!BBB£2&3flái£lE£&9B8EB9ü9Z2HDBHHHS8Hni3&l Szállnak a darvak . . . Szerte a világon, az emberek legéletbevágóbb kérdése a béke. Az egyszerű emberek százmilliói elborzadva gondolnak vissza a háború szörnyűségeire és rettegnek egy esetleges következő háborútól. Nyilván, hogy ez a háborúellenesség és ez az olthatatlan békevágy alkotásokra ihleti a világ valamennyi becsületes művészét, aki érzi és vallja, hogy hitet kell tennie, az emberiség boldogulásának eszméje mellett. E nemes gondolat jegyében már sok művészi alkotás látott napvilágot. Sok művészi vers és regény, dráma és film fejezte már ki az emberek békevágyát, sok alkotás próbálta emlékeztetni a feledékeny embert az elmúlt háborúk borzalmaira. De ilyen szépen, ilyen költőien, mint ezt a legújabb szovjet film teszi, még kevés esetben sikerült bemutatni: hogy milyen borzalmas tragédiák okozója a háború, hogy milyen végtelen szenvedéseket és megpróbáltatásokat zúdít nemcsak a fronton harcoló katonára, hanem a hátország, rettegő, örök félelemben és bizonytalanságban élő népére is. A „Szállnak a darvak” nemcsak a háború borzalmainak hihető színekkel festett képe, hanem a szerelem, a tiszta szerelem költői románca is. A film a boldog békében kezdődik. Borisz és Vera önfeledt játékos boldogsággal sétálnak a kora hajnali szürkületben a moszkvai utcán. A film néhány méterének minden kockája árasztja magából a beteljesedett szerelem boldogságát, a nyugodt élet szépségét. Es ebbe a boldogságba robban bele a félelmes hir: Kitört a háború! Sok film mutatta már be a háború borzalmait, sikeresen, vagy kevésbé sikerűiben ‘1 r.i.qn tatán egyetlen film sem kísérelte meg egy egész nép tragédiáját, néhány ember egyéni sorsában összpontosítani. A borzalmas háborús színjáték csak háttér. A háborúból alig látunk valamit, de mégis minden mozdulatban, minden szóban érezzük a háború nyomasztó hatását. Érdekes jellemek, hihető, általunk is ismert alakok szövik a mesét, szövik egy megtántorodott szerelmes lány tragédiáját. A szerelmes lány elhagyja fronton harcoló kedvesét, de minden néző érzi, hogy e leírva bűnnek ható tettért nem a lány a felelős, nem a lányt kell elítélni, hanem azokat a szörnyű körülményeket, amelyeket a háború teremtett. Költemény e filmnek minden kockája és méghozzá úgy, hogy a filmet megalkotó művészek nem szóval, hanem a felvevőgép lencséjével mondták el igazságaikat. Megren- dítően szép felvételsorozatok váltják egymást a film folyamán, olyanok, melyekhez hasonlót rég nem láthatott a magyar néző. Minden szó nélkül, nagy gondolatokat és hatalmas lelki mélységeket mondtak el csupán képpel, olyan filmszerűen, ahogy ez talán csak a „Zavarosan folynak a vizek”, vagy a magyar „Körhinta” operatőrjének sikerült. Külön tanulmányt lehetne írni a film rendezőjének kiváló munkájáról, amelyben minden felesleges, hatásvadász- részletet kikerülve, csupán a lényegre összpontosította mondanivalóját, hihetetlen drámai tömörítettséggel. Külön tanulmányt érdemelne Szomoljeva, a film bájos főszereplője, de a film valamennyi fő- és mellékalakja. Csak dicsérni tudjuk ezt a remek filmet, amelyet végre a magyar közönség is megtekinthet és amelyről bárki megállapíthatja, hogy a pozitív értelmű elfogódottsággal nem éppen vádolható zsűri nem ok nélkül ítélte oda a cannesi filmfesztivál nagydíját. (herbst)
