Népújság, 1958. június (13. évfolyam, 110-134. szám)
1958-06-01 / 110. szám
2 NÉPÚJSÁG 1958. június 1., vasárnap Lelkiismereti szabadság és a szocializmus VALAMENNYI TÁRSADALMI rendszer fontos kérdésnek tartja az egyház szerepének meghatározását. Az emberiség legkiválóbb gondolkodói már számtalanszor kijelentették: minden embernek jogában áll, hogy valamilyen vallási meggyőződést valljon magáénak. A vallásszabadság problémáját azonban sohasem tudták elszakítani a társadalom osztályviszonyaitól. A feudalizmusban például az egyház az uralkodó osztályok legfőbb támasza volt. Ennek megfelelően rendkívüli bátorság kellett ahhoz, hogy valaki csak beszélni is merjen a szabad vallásgyakorlásról, s általában az egyháztól való függetlenségéről. Az ilyeneket eretnekeknek bélyegezték és kegyetlenül elpusztították. A kapitalizmus hajnalán a burzsoázia a „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség” jelszavával indult harcba a feudalizmus ellen. Ezek a szavak természetesen a lelkiismereti szabadságot is magukba foglalták. Az idő múlásával azonban elcsitúltak az új társada- lom-okozta viharok, s az egyház mind jobban befészkelte magát az új rendszerbe, egymásután szerezte vissza pozícióit, s mind halkabbra tompította a szabadgondolkozók hangját. Napjainkban tanúi lehetünk annak, hogy a nagyobb kapitalista országokban — például Olaszországban, Franciaországban, Spanyolországban — a katolikus egyház uralkodó hatalommal rendelkezik. Szoros kapcsolatban áll a nagyburzsoázia politikai pártjaival, s különféle eszközeivel nagy hatást gyakorol a tömegekre. Az Egyesült Államok alkotmányában megtalálhatjuk a lelki- ismereti szabadság biztosításáról szóló cikkelyt. A jogok deklarálása azonban még távolról sem jelenti azok gyakorlati megvalósulását. Számos amerikai államban a hívők jelentős előnyöket élveznek az atheistákkal szemben. Arkansas állam alkotmányában például a következőket olvashatjuk: „Akik tagadják Isten létezését, nem viselhetnek méltóságokat az állami intézményekben és nem tekinthetők hiteles tanúnak a bíróság előtt.” A SZOCIALISTA társadalomban is felmerülnek az állam és az egyház, az ember és a vallás Viszonyát érintő kérdések. Sokkal világosabban látjuk e problémák jelenlegi állását a Szovjetunióban, ha rövid pillantást vetünk a múltba. A cári Oroszországban a pravoszláv egyház korlátlan hatalommal rendelkezett. A vallási szertartások betartását kötelezőnek tekintették, s azt. aki nem látogatta rendszeresen a szertartásokat, gyakran elbocsátották az állami szolgálatból. A házasságot csak akkor ismerték el törvényesnek, ha ezt az egyház is megerősítette. A más 'felekezetekhez tartozó hívőket különféle eszközökkel korlátozták, sőt gyakran erőszakkal kényszerítették hitük elhagyására. A vallásellenes propagandát száműzetéssel büntették. Ilyen körülmények között határozottan állíthatjuk, hogy a cári Oroszországban nem ismerték a lelkiismereti szabadságot. A szovjet állam nagy fontosságot tulajdonít a lelki- ismereti szabadságnak. Még 1918. február 5-én jelent meg az a dekrétum, amely minden állampolgárnak biztosította a jogot, hogy valamelyik vallás hívének vallja magát, vagy mint atheista, mutasson rá az egyház tudományellenes tanaira. Ez a dekrétum tehát kizárja azt, hogy erőszakkal szabjanak irányt az emberek belső érzéseinek. A szovjet törvények biztosítják, hogy mindenki szabadon gyakorolhassa vallási szertartásait, ha az egyébként nem mond ellent a társadalmi együttélés szabályainak. A "törvények nem határozzák meg az egyház működésének formáit, az állam nem avatkozik bele az egyházi közösségek belső életébe, s ugyanakkor az egyház nem befolyásolja a szovjet kormány tevékenységét. A vallás minden szovjet állampolgár magánügye. Vallási meggyőződése nincs kihatással társadalmi helyzetére. A szovjet hatalom álláspontja az, hogy senki sem élvezhet előnyöket vallási hovatartozásából, de ugyanakkor ilyen okból kifolyólag nem is kerülhet hátrányos helyzetbe. A szocialista állam magán- szervezeteknek tekinti az egyházi közösségeket, amelyek a hívők hozzájárulásából tartják fenn magukat, s céljuk csupán a vallási kultusz ápolása. Ezek a közösségek tanintézeteket tarthatnak fenn. Különféle vallási tárgyú irodalom kinyomtatására az állami nyomdákat is igénybe vehetik. HABAR A SZOVJET kormány és az egyház nem avatkozik bele egymás belügyeibe, mégis akadnak olyan kérdések, amelyek csak mindkét fél közreműködésével oldhatók meg. Ennek érdekében a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett tanácsadó szervként két tanács működik, amelyek az állam és az egyház együttműködésének gyakorlati kérdéseivel foglalkoznak. A lelkiismereti szabadság nemcsak a vallásgyakorlás, hanem az atheista propaganda szabadságát is magában foglalja. A szovjet kormány tehát ezt a jogot is biztosítja állampolgárainak. Az állam széleskörű lehetőségeket nyújt az atheista propagandára, de ugyanakkor szigorúan fellép azokkal szemben, akik valamilyen formában megsértik a hívők vallási érzéseit. A szovjet kormány és a kommunista párt abból az elvből indul ki, hogy a szocialista társadalomban az atheista propaganda eszköze kizárólag a meggyőződés és a felvilágosítás lehet. E RÖVID CIKK keretében természetesen nem tárgyalhatjuk meg a lelkiismereti szabadság bonyolult problémájának valamennyi kérdését. — Összegezve azonban, a fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy a szocializmus országaiban a lelkiismereti szabadságot demokratikus alapokon biztosítják. V. CSERTYIHIN. Szovjet-finn közleményt bocsátottak ki Június első hetében megkezdik a zöldborsó szedését a besenyőtelki Honfoglalás Tsz-ben A besenyőtelki Honfoglalás Termelőszövetkezetben az idén 28 holdon vetettek cukorborsót. öt hold termését zölden értékesítik, szerződést is kötöttek rá a felvásárló vállalattal. A borsó szépen fejlődik, kapálását már elvégezték, s június első hetében megkezdik a zöldborsó szedését, szállítását. 30 mázsás zöldborsó termésre számítanak holdanként, s összesen mintegy 36 ezer forint jövedelmet várnak a zöldborsóból. MOSZKVA (TASZSZ) Pénteken közleményt bocsátottak ki a szovjet-finn tárgyalásokról. A közlemény a többi között hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió és Finnország vezetői állást foglaltak a közép-európai atom- és rakétaf egy vérmentes övezet megteremtése melleit. Mindkét fél annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a leszerelés problémájának megoldása felé vezető úton igen fontos lépés lenne, ha sikerülne megegyezésre jutni az atom- és hidrogénfegyverkísérletek haladéktalan és mindenütt való megszüntetéséről. Ez elősegítené azt is, hogy a felek megegyezésre iussanak az említett fegyver- fajták végleges és feltétlen eltiltása ügyében. Mindkét fél kifeiezésre juttatta azt a nézetét, hogy a Kínai Népköztársaságnak el kell foglalnia törvényes helyét az ENSZ-ben. A finn-fél kedvezően fogadta a szovjet félnek azt a nyilatkozatát, hogy a Szovjetunió a baráti kapcsolatok és a kölcsönös megértés további erősítésére és elmélyítésére törekszik a többi észak-európai országgal, s hogy a Szovjetunió evégből hasznosnak tartaná, ha az érdekelt felek közösen kutatnák fel az együttműködés kölcsönösen elfogadható formáit. A két állam vezetői kölcsönös megelégedéssel állapították meg, hogy a Szovjetunió és Finnország között nagyon jó és őszinte jószomszédi kapcsolatok vannak. A felek ismételten kijelentették: a jövőben is arra törekszenek, hogy fejlesszék a jószomszédi kapcsolatokat, s minden lehető módon elmélyítsék a szovjet és a firm nép kölcsönös megértését és bizalmát. A felek megállapították, hogy a kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatoknak igen nagy jelentősége van, s hogy a szovjet—finn tudományos és műszaki együttműködés sikeresen fejlődik. A felek Finnország kezdeményezésére megegyeztek abban, hogy az 1961.—1965. évre szóló áruszállításokról újabb egyezményt kötnek. A-szovjet fél elvben hozzájárult, hogy Finnországnak olcsó kamat mellett 4—500 millió rubel hosszúlejáratú kölcsönt adjon. Finnország azt tervezi, hogy a kölcsönt a finn gazdaság termelékenységének további fejlesztésére és a foglalkoztatottság biztosítására használja fel. A tárgyalásokon a finn fél kezdeményezésére megvitatták azt a kérdést is, hogy Finnország hogyan használhatná fel a legjobban a Saimaa-csatornát, amely a Saimaa-tó- rendszert a Finn-öböllel ösz- szeköti. A Szovjetunió kifejezte készségét, hogy Finnország számára kedvező feltételekkel egyezményt kössön a csatorna szovjet szakaszának az átmenő forgalomra való felhasználásáról: Az egyezmény időtartama ötven esztendő lerme. (MTI) Bonn kapcsolatokat keres a kelet-európai országokkal BERLIN (MTI) A bonni kormány egyes kelet-európai országokkal fel akarja venni a hivatalos kapcsolatot. A CDU- CSU parlamenti csoportja legutóbbi ülésén úgy döntött, hogy helyeselné a Lengyel Népköztársasággal való kapcsolatok fokozatos felvételét. Bonni kormánykörökből származó értesülések szerint a külügyi bizottság ülésén szóba kerül maid Nyugat-Németor- szág és Jugoszlávia viszonyának kérdése is. Bonnban az a benyomás uralkodik, hogy mindkét ország kormánya érdekelve van a kapcsolatok normalizálásában. De Gaulle tanácskozott a pártvezetőkkel PÁRIZS (REUTER) De Gaulle tábornok párizsi szállodájában szombaton dél felé megkezdte tanácskozásait a pártok vezetőivel. Ugyanakkor a szocialista képviselők a Nemzetgyűlés épületében gyülekeztek, hogy meghallgassák Vincent Auriol beszámolóját De Gaulle tábor- kai folytatott tegnapi tanácskozásáról. A szocialisták részéről semmilyen döntést nem várnak addig, amíg Mollet vissza nem érkezik a tábornokkal folytatott értekezletről. A rendőrség sorompókat állított fel a szálloda körül, amelyben De Gaulle tábornok tanácskozik a pártvezetőkkel. A szálloda bejáratait két teherautóra való rendőr őrzi. De Gaulle a pártok vezetőivel folytatott értekezlete egy óráig tartott. Daladier radikális vezető az értekezletről távozva elmondta az újságíróknak, hogy a tábornok megkérte őket. 17 óráig közöljék, hogy pártjuk kész-e támogatni a De Gaulle kormányt a Nemzetgyűlésben. A Nemzetgyűlés ottlevó tisztviselői később közölték, hogy ha a pártok válasza kedvező, De Gaulle beiktatása legkésőbb vasárnap reggel megtörténhet. Egyelőre azonban még nincs erről végleges döntés. De Gaulle tábornok 17 óra után, miután megkapta a politikai pártok vezetőinek válaszát, felkeresi Coty köztársasági elnököt — közölte a tábornok egyik munkatársa. ★ A Marokkói Kommunista Párt Politikai Bizottsága üzenetében szolidaritását fejezi ki a Francia Kommunista Pártnak. A francia köztársaság: intézmények megvédése hozzájárulna az algériai háború befejezéséhez és Algéria füg getlensége eljövetelének siettetéséhez — írják. ★ LONDON (Reuter) Londonban 750 értelmiségi, író, újságíró és tanár gyűlt össze, hogy azonnali segítséget és támogatást követeljen a De Gaulle ellen küzdő erőknek. Az ülést a „francia demokrácia megsegítésére alakult bizottság’* hívta Tössze, amely nemrégen alakult. (dőjárásjelentés Mérsékelten meleg idő. Várható időjárás vasárnap estig: Nappali felhőképződés, néhány helyen záporeső, zivatar. Mérsékelt délnyugati-nyugati szél. A felmelegedés nyugaton erősödik; máshol alig változik. Várható legalacsonyabb hőmé séklet ma éjjel: 13—16, legmagasabb nappali Hőménséklet vasárnap: 24—27, keleten helyenként 27 fok felett. Távolabbi kilátások: mérsékelten meleg idő. Az elmúlt hét szokatlanul izgalmas eseményei közül a varsói szerződés országainak moszkvai találkozása és a franciaországi események kerültek a nemzetközi érdeklődés középpontjába, bár éber figyelemmel kíséri a közvélemény az imperialista provokációk „eredményeit” is, amelyet Indonéziában és Libanonban robbantottak ki. Újabb béke-dokumentum Moszkvában egymást követően két nagyjelentőségű tanácskozás zajlott le. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának háromnapos értekezlete új fejezetet nyitott a szocialista országok közötti együttműködés történetében. A közzétett okmány bizonyltja: a szocialista világrendszer ipari-, mezőgazdasági-, valamint nyersanyagbázisa oly mértékben szélesedett, hogy ma már a KGST-hez tartozó országok semmilyen tekintetben nem függnek a tőkés országoktól. Ez természetesen nagy mértékben bővíti az egyes népi demokratikus országok fejlődési lehetőségeit, sőt gazdasági . kapcsolatokat építhetnek ki azokkal az országokkal is, amelyek nemrég nyerték vissza nemzeti önállóságukat, de gazdaságilag még nem tudnak talpraállni, s szabadulni szeretnének a tőkés érdekszférájából. Még nagyobb érdeklődés kísérte a varsói szerződés politikai tanácskozó testületének Moszkvába összehívott ülését, amely egynapos vitában, kormányfői szinten vitatta meg a nemISíemzetközi szemle s 1 - . ■■ ■ . ■; zetközi helyzet legégetőbb kérdéseit. A tanácskozásról kiadott nyilatkozat a szocialista tábor nyílt, határozott állásfoglalása a béke mellett a legkuszál- tabb nemzetközi körülmények között. Ez a békenyilatkozat meglepte a Nyugatot is. Valamiféle háborús katonai szenzációt vártak, amit közvéleményük elé tehettek volna igazolásképpen esztelen háborús készülődésüket megindokolandó. Igen, mert a NATO vezérko- lomposai sorra követik el a bűnöket a népek milliói ellen, Nyugat-Németországban parlamenti határozatot hajszoltak keresztül az atomfegyverkezés „törvényes alapjának” megteremtéséhez, az Egyesült Államok és Anglia pedig a népek százmillióinak tiltakozása , ellenére még most sem szünteti meg a nukleáris fegyverkísérleteket, amikor a Szovjetunió már régen megszüntette azokat. Nyugat azzal félemlíti közvéleményét, hogy kommunista veszedelemről fest háborús rémképeket, s remélik, ha sokat mondogatják, hisznek is benne az emberek. A nyugati közvéleménv azonban ezúttal is kellemesen csalódott, a „bolsevista veszedelem” fellegvárából, Moszkvából, a háború tüzének szítása helyett újabb békeüzenet szállt a világ felé. Nem fegyverkezésről, hanem a leszerelésről adtak újabb hírt, arról, hogy az eddig 2.5 millió katona leszerelése után majd félmillió szovjet harcos áll a munkapadok mellé. Kivonják a szovjet csapatokat Romániából és Magyar- országról is visszavonnak egy teljes hadosztályt. Joggal merül fel Nyugaton az emberekben, hogy jó lenne, ha végre Amerika és Anglia is megszólalna, s leülnének a tárgyaló- asztal mellé a szovjet vezetőkkel, hiszen a NATO-álla- ifioknak ismételten felajánlott megnemtámadási egyezmény megkötése fordulatot hozhatna a világpolitikában. A fegyverek versenye helyett mindenütt a világon szebben hangzana a gazdasági, kulturális téren folyó békés versengés, — L-.rely az amerikai és a szovjet, az afrikai és az ázsiai embernek egyaránt a jobb életörömét jelentené a rettegés helyett. A politikai erők küzdelme Franciaországban Még mindössze néhány napja, hogy a pártütő katonatisztek és a hétpróbás gyarmatosítók a francia anyaország ellen katonai puccsot hajtottak végre Algériában, s ma már arról kaptunk híreket, hogy a IV. Francia Köztársaság törvényes alapjait aknázzák alá Párizsban. Olyan ember köré gyűlik a törvényes rend ellenséges gyűrűje, akinek alapvető feltétele a nép választott képviselőinek szétkergetése, az alkotmány felrúgása, a személyes hatalom korlátlan gyakorlása. De Gaulle tábornok nagy politikai játszmájának nyitánya az algériai puccs volt, majd legrajongóbb hívei, a hírhedt ejtőernyősök Korzika szigetét vették hatalmukba. S e döbbentes törvénysértések közepette De Gaulle tábornok réjtekébőí előlépve „felajánlotta szolgálatait” a nemzetnek. A tehetetlenség politikáját folytató Pflimlin kormány csak lavírozott az erőszakoskodások láttán, de nem cselekedett, pedig a baloldali erő, a kommunista párt, a szocialisták’ és rajtuk kívül igen sokan a különböző pártokból, a Köztársaság megmentésére fújtak riadót. De a kormány nem a fasiszta tisztek ellen hozott intézkedéseket, hanem a sajtó ellen, nehogy megírhassák az igazságot De Gaulle cinkosairól, és a népét eláruló kormány manővereiről. Példa nélkül áll, ahogyan Pflimlin saját magát és kormányát megbuktatta, hogy a szélsőjobboldal politikusainak adja át a kulcspozíciót, a népfront-kormányt követelő francia nép becsapására. Az Algériában hatalmat bitorló Massu tábornok legényei, az ejtőernyősök Párizs elleni bevetésével, alattomos katonai puccsal fenyegetőznek, ha kedvencüket, De Gaulle tábornokot nem teszik meg az anyaország korlátlan urává. Az egész világ feszült figyelemmel tekint Párizsra. Várja a kibontakozást. Hivatalos kormánynyilatkozatok jóidéig nem is befolyásolták a francia helyzetet, sőt Párizs véleménye is az volt, hogy barátai akkor tesznek jó szolgálatot, ha hallgatnak, Persze a sajtóra ez nem vonatkozott, s az amerikai és az angol lapok túlnyomó része a Köztársaságra veszélyes embert látott De Gaulle tábornok személyében. Ezen túlmenően, a NATO ellenségének mondták, s olyannak, aki komoly problémákat fog okozni szövetségeseinek. Diktátori hajlamairól, politikai módszereinek veszélyeiről a cikkek százai jelentek meg. Sok lap világos párhuzamot von Hitler és De Gaulle, valamint Franco és De Gaulle között. Sok a hasonlóság hata- lomratörési módszereik kozott, hiszen politikájuk a fasizmus talajából fakadt. Az II Tempe is leszögezi: Franciaország, most elérkezett az olasz 1922. október 28-hoz, amikor a parlament minden hatalmát a fasisztákra és Mussolinire ruházta. Isten óvja Franciaországot'” A legizgalmasabb parlamenti harcok idején Washington tömör véleményt fogalmazott meg, Eisenhower elnök eny- nyit mondott: „like Gaulle’ (kedvelem De Gaulle-t) és ez nem maradt nyomtalanul a nemzetgyűlési képviselők szolgái lelkében. A legtöbb franciát képviselő kommunisták a Köztársaság megmentéséért harci szövetségre hívták a szocialistákat, s együtt is tiltakoztak a fasizmus térhódítása ellen. Coty elnök rendkívüli üzenete után tiltakozásul egy De Gaulle kormány kierőszakolása ellen együtt énekelték a Marseillaise-t, s rá néhány órára a parlament folyosóin ezt a rövid angol mondatot ismételgette már több szocialista képviselő is — „I like Gaulle” — pénteken éjszaka pedig már alkudozásokba bocsátkoztak a szocialista párti vezetők De Gaulle-lal. A jobboldal persze mindent latbavet a szocialisták megnyeréséért, hogy De Gaulle-t beiktathassák. Nehéz órák előtt 1 áll Párizs, veszély fenyegeti a Francia Köztársaságot. Mint az Unita írja, a francia demokráciát megtámadták és becsapták. A lázító tábornokok, akik képtelenek háborút nyerni és akiknek vérbe borúi a szemük a béke minden kilátására, támadásba mentek ét. Azok az emberek, akik mindig azt állították. hogy a fenyegetés balról ion. azok az emberek, akik az. antikommunizmust tették politikáinkká és írták zászlajukra inkább a fasiszta pucs- csot egyengetik, .semhogy a munkásosztállyal és pápuával együtt, megvédelmezzék a Köztársaságot. De a népet lelkiismerete. a kommunista párt, riadókészüRségre hívta fel. Gyűlések százain nyílvánít hara"-p" '’éteménvt a francia nép a fas’zmus előretörése ellen, s akcióra készen várja a fejleményeket.
