Népújság, 1958. május (13. évfolyam, 84-109. szám)

1958-05-20 / 99. szám

1958. május 20., kedd nepojsao 3 A családi élet a bíróság előtt Dr. Kelemen Tiborral, az egri járásbíróság egyik bíró­jával beszélgetünk. A téma rendkívül érdekes: válóperek­ről van szó ... Válóperekről általában, azután egyes ese­teket konkretizálva, hogy kö­zelebb jussunk az eredendő kérdés megválaszolásához: mi az oka, — noha válóperek mir'-41- voltak és lesznek is, — hogy különösen az utóbbi időben megszaporodott a bíró­ságon a válóperek száma. A válaszadást könnyen el lehetne intézni azzal: a nem­sokkal ezelőtt kiadott — a válóperek lebonyolítását egy­szerűbbé tevő — új válóperi törvény megjelenése után az a téves közhiedelem terjedt el, .;ogy ezután könnyebb, gyor­sabb és olcsóbb a házasságo­kat felbontani. Ez a téves, közhiedelemre hivatkozó vá­lasz azonban csak féligazság. Hiszen még ha igaz is lenne, hogy most könnyebb a válás és olcsóbb is, nem szaporod­na a válóperek száma, ha minden rendben lenne a há­zasságok körül, nem volnának más, válós okok, amelyek a házastársakat a válóperek megindítására vinné. A téves közhiedelem csak konkrét el­határozásra érlelte az adott házastársban rövidebb, vagy hosszabb ideje egyébként is élő válási gondolatokat, ame­lyeket eddig a perek hossza­dalmas huzavonája és tiem utolsó sorban a sok fizet ni- való tartott vissza bennük. A válóperek okai tehát másutt keresendők. Legelsősorban — miután a válás is társadalmi jelenség — a társadalmi vo­natkozásokban. Sok vitára adott és ad ma is okot az egészen fiatal korban kötött házasságok problémája. Van aki helyesli a fiatalkorú házasságkötést és meg is tud­ja indokolni, hogy miért; van­nak akik tagadják ezt, s ezek­nek is alapos indokaik van­nak. „A vita folyik nálunk is, külföldön is — mondja dr. Kelemen Tibor —, de a bíró­sági tapasztalat az, hogy igen sok, egészen fiatal korban kö­tött házasság kerül bíróság elé. A fiatalokban könnyen fellobban a szerelem egymás iránt, könnyen elhiszik, hogy „ennél nagyobb szerelem” már nem is jöhet, összeháza­sodnak és sok esetben hosz- szabb-rövidebb idő után rá­döbbennek, hogy szalmaláng volt a nagy lobogás.. . Kö­vetkeznek az összeveszések, a kényszerű és legtöbbször rö­vid ideig tartó kibékülések, azután vagy az egyik, vagv a másik, esetleg mind a kettő erre lép, arra lép... Még fi­atalok, de már elrontották az életüket”. De ugyanebbe az egymást nem eléggé megismerő kate­góriába tartoznak — s itt már nem csupán kimondottan fi­atalokról van szó — a futó ismeretségekből származó há­zasságok később és legtöbb­ször váláshoz vezető problé­mája is. „Hej, halászok, halászok, mit fogott a hálótok?” Hát most nem sokat. Árad a Ti­sza, kinn van már az ártéren, s a poroszlói gazdák öreg la­dikon mennek a „szigetre” kapálni, ültetni. „Nem fogott az egyebet, pirosszárnyú ke­szeget ...” Nahát, itt azért sántít a dolog, mert az „egye­bet” az rendszerint harcsa, nagybajúszú, nagytestű, ízes­húsú harcsa, amelynek nem­csak a húsa ízes a halked­velő ember számára, de ki­fogni is külön büszkeség, szabályos harc az ember és az állat között. S ebből a harcból, bizony, nem mindig az ember kerül ki győztesen. Nem kell megijedni azért, nem arról van szó, hogy vagy az ember, vagy a harcsa pusztul, de a harcsa győzel­me a harcsa életét, míg az emberé a dicsőséget jelenti. Mert harcsát fogni, még most is, hogy a magas vízál­lás miatt, szinte megszállták a Tiszát, még most is nehéz, körülményes és nagy kitar­tást igénylő feladat. Mindezt onnan tudom, hogy Kalmár Zsigmond, a halász­szövetkezet „anyagraktáro­sa” (hogy jobb nevet nem A tapasztalatok szerint igen sok válóper következik a ka­tonaidő letöltése előtt, vagy a katonasorban kötött házas­ságok után is. Az ifjú házas bevonul, otthon hagyja fiatal feleségét, világot lát, ezzel is, azzal is megismerkedik, eset­leg rájön arra, hogy „nem­csak az a kislány van a vilá­gon”, akit mint asszonyát ott­hon hagyott... S ennek a má­sik oldala: az otthon hagyott fiatalasszony keres magának esetleg valakit, akivel meg­osztja magányát. A bírósági gyakorlatból példákat is le­hetne említeni erre. Tragé­diák ezek, amelyek elkerü'- hetők lettek volna... Egy nemrég lezajlott tár­gyalás a probléma más di­menzióját is megmutatja. A férj és a feleség más-más munkahelyen dolgozott. A férj a hivatalban megismer­kedett egyik fiatal kolléganő­jével. Viszonyuk lett. A férj válni akart, ott akarta hagy­ni a feleségét és gyermekeit. A bíróság nagy körültekin­téssel vizsgálta meg az ügyet, s a körülményeket, valamint a feleség hűségét és megbo­csátását figyelembsvéve, nem mondta ki a válást. A döntés után egy darabig a házastár­sak még külön éltek. A férj problémájával a vállalat párt­szervezete is foglalkozott és a jószándékú figyelmeztetés, az elvtársi segíteniakarás vé­gül meggyőzte az embert. Azóta békességben és szépen él a család. A rövid történet­ből sokféle következtetést le­het levonni, elsősorban az elvtársi, baráti ráhatás, a kol­lektíva nevelő hatásának je­lentőségét. Ebben az esetben azonban ez csak utólag — a törés után — érvényesült A megelőzés jobb lett volna. A válóperes akták között van néhány olyan lezajlott, vagy éppen folyamatban levő ügy is, amelynek oka egyes emberek felelőtlen vágyako­zása. Egy példát, természete­sen nevek nélkül: . A család — szépen, egyetértésben élt. — férj, feleség, két kisgyerek. A férj vállalatához egy idő múlva egy feltűnő szépségű elvált asszonyt helyeztek. A fiatal, elvált asszony vidám és könnyed életet élt, elkápráz­tatta a férjet is. Válóperre került a dolog; de a bíróság, miután a házasságot helyre- hozhatónak ítélte meg, nem bontotta fel azt. A döntésben a férj meg is nyugodott és az­óta — de erről már az akták beszélnek — a feleségével él ugyan, de nem szakította meg a kapcsolatát a fiatal, elvált aszonnyal sem. Ugyanis sok válóper előidézője volt fele­lőtlen fiatalemberek „bele- robbanása” egy-egy család életébe... De az akták között lapoz­gatva sok olyan esettel is találkozhat az ember, amikor — igen sokféle vonatkozásban — maguk a szülők a házassá­gok felbomlásának okai. Itt Hulladékból ferrokobaltnikkelt gyártanak az Apci Fémtermiában Az ötvözetgyártás kiváló szakemberei dolgoznak az Ap­ci Fémtermia Vállalatnál. — Négyéves fennállásuk óta több mint egy féltucat forró­ötvözet gyártását kísérletezték ki és vezették be üzemszerű előállítását. Nem tétlenkedtek az elmúlt negyedévben sem. Hulladékanyagból egy újabb ötvözetet, az igen értékes fer­rokobaltnikkelt állították elő. Mindezt a Kőbányai Vas- és Acélöntődében keletkezett té- gelytapadványokból és köszö­rűporból, melyeket a múlt években még a szemétbe dob­tak. Ebből a hulladékból most — hazánkban első ízben ötvö­zőanyag készül, melyet a mág­neses anyagok gyártásánál használnak. E hasznos ötvözőanyag hazai előállítása a vácuumtechnika eredménye, mellyel az ország­ban még egyelőre csak az Apci Fémtermia Vállalat szakembe­rei dolgoznak igen eredménye^ sen. Érettségi elét! — Stockholmban Jugoszláv vendegek Egerben 12 tagú jugoszláv küldött­ség járt a tegnapi napon Egerben. Ez volt az első ju­goszláv delegáció, amely lá­togatást tett a városban. A vendégek megtekintették a strandot, a város műemlékeit, s meglátogatták az Állami Bor­pincét is. A stockholmi diákok az érettségire készülés időszakán ban ilyen díszes kalapokat hordanak, melyeket az érettségi sikeres letétele után hagyományos egyetemi diáksapkára cserélnek. Az érettségi előtt viselt kalapok különböző fel­iratokkal és hímzésekkel vannak ellátva. Harcsa bácsi AKIK NEM ISMERIK, enged­jék meg, hogy bemutassam: Harcsa bácsi, valódi nevén: Pásztor Andor. Saját bevallása szerint huszonnyolc éves lesz, — másodszor, — foglalkozása gépla­katos és a gyöngyösi könyvtár legszorgalmasabb látogatója. Legfőbb szórakozása az olva­sás. Tiz-tizenkét éves korában szerette meg a könyvet, s ez a szeretet azóta is Változatlanul benne él. Hogyan kezdte? ügy, mint a többi gyerek. Először azokat olvasta el, amitől tiltot­ták. Kezdte Nick Carterrel, Buf­falo Biliéi, Sherlock Holmes-szel, folytatta May Károllyal, Verné­vel. Kamaszkorában habzsolta Vaszaryt, Kellermant, Wicky Baumot, s lassan elérkezett Mik- száthig, Anatole France-ig, Cse­hovig. Persze, ez nem ment ilyen könnyen, annál is inkább, mert élete története maga felér egy regénnyel. Volt tányérmosó, so'- főr, gépész, szakács, fényképvi- géc, majd a változatosság ked­véért vízvezetékszerelő, rakodó- munkás, tehenész, traktoros. Bárhová is vitték azonban a gazdasági válság szeszélyes hul­lámai, az olvasás, a művelődés vágyát nem tudták kiölni belő­le. Napi tiz-tizenkét órát zsákolt a kikötőben, mikor befejezte, alig tudta mozgatni izmait, de ha utána Gárdonyi, Twain, Jókai, Móricz Zsigmond sorait olvas­hatta, felüdült tőle. Sokszor még ma is az alvás idejét rabolja cl önmagától, hogy olvashasson. Nem egyszer megtörtént, hogy hajnali negyedháromkor még a Az OTP válaszol • • . Lapunk május 16-i számá­ban rövid cikk jelent meg a vécsi lakásépítkezési problé­mákról, mely a huza-vonáért a gyöngyösi OTP-t teszi fele­lőssé. A megyei OTP válaszolt a cikkre, közölte, hogy 1958 március 4-én kapták meg a vécsi telkekkel kapcsolatos ira­tokat a járási tanácstól me­lyek adatai azonban hiánypsak voltak és így ismét visszakerül­tek a járási tanácshoz. Innen 1958. április 30-án érkeztek meg újra a szükséges adatok, vázrajzok a takarékpénztárhoz. Azóta a takarékpénztár to­vább intézkedett és jelenleg a vécsiek telekügye az Ingatlan Közvetítő Vállalatnál van, becslés végett. Reméljük, hogy most már hamarosan elinté­ződik a dolog és nem lesz akadálya az építkezések meg­kezdésének Vécsen sem. Hej, halászok, halászok tudtak kitalálni- erre?) alapo­san kioktatott a harcsafogás művészetére, általában a ha­lászmesterség minden szép­ségére. Ez a Kalmár nem va­lami öreg, harcsához illő ba- júszú pákász, halász, mind­össze 28 éves, de jó beosztást, járási szintű munkát hagyott ott a halászatért. Mert hogy az a mindene, mégha maga nem is tud vízreszállni, csak éppen saját szórakozására. — A halászmesterség az nemcsak szakma de szenve­dély is — magyarázza olyan hévvel, hogy már ettől elhi­szem neki: így kell annak lenni. Hát ettől a Kalmártól, akinek apja, nagyapja, de még dédapja is halász volt, ettől kapom az első oktatást a halászat tikaiból. Egyébként se vagyok ép­pen valami nagy mester eb­ben a szenvedélyes szakmá­ban, a halászokról szóló és igen népszerű vicceken túl nemigen jutottam, így hát aztán csak tátom a szám, amint hallom, hogy a harcsa az fürdik és játszik is, s hogy a halász egy-két kiló téve­déssel megmondja, hogy 40 kilós volt-e a harcsája, vagy 10 kilós a pontya, ami meg­szökött a csaliról. Mert ilyen is előfordul. Mint legutóbb Jakuba Lajossal. Már vagy egy órája huzakodott a har­csával, felmérte vagy 50 ki­lósnak, amint ki-ki bukott a háta a vízből, aztán egyszer­re csak megállt a csónak, meglazult a vastag zsineg: megugrott a vén betyár, oda a harcsa. Egyébként a 22 tagból álló szövetkezetben nem nagyon akad olyan halász, akit ez a hazai legnagyobb ragadozó hal cserben ne hagyott volna már, dehát „hálóját a sze­rencse” nemcsak a hullámzó Balaton tetején csónakázó halászlegényre, de a Tisza minden méterét jólismerő poroszlói emberre is vonat­kozik. A halászat tehát most jobbára harcsára, csukára, meg csalihalakra megy, a ponty most ívik, így tehát nehéz hónap ez a május a halászember számára. Nehéz, de sokatígérő. Mert az ára­dás csak megáll, az ívás meg azt mutatja, hogy az elkö­vetkezendő két-három évben bőven lesz hal a Tiszán, a szövetkezet tagjai, meg a halszerető emberek nagy örömére. Persze azért nem kell gon­dolni, hogy most otthon ül­dögélnek a halászemberek, s csak időnkint indulnak egy-egy harcsa, vagy csuka után. Járják hajnaltól, estig, sokszor két-három napig is a vizet, forgatják a lapátot, figyelik birodalmuk életét, szidják az ártér tiszta vizét, mert, hogy a hal így meg­látja a horgot, s mikor meg­jönnek, csak hoz mindegyik több kevesebb halat a bog­rács számára. Hallgatag, ke- vésbeszédű emberek ezek, akik kivétel nélkül mind ap- iuktól örökölték mesterségü. két, s jónéhányuk, mint az ifjú Pócs, saját fiaiknak ad- iák tovább a ladikot, hálót, horgot, botot Nem, semmiképpen nem valamiféle gondtalan, idilli­kus mesterség ez, talán még egyikük se énekelt a csóna­kon, a víz hátán, a romanti­kus szívű olvasók legna­gyobb fájdalmára, égeti a nap, veri az eső őket. Ke­ményre cserzett bőrük, csont­kemény izmaik a kemény munka, a természettel vívott szüntelen harc jelképei is egyben. Egyikük-másikuk ta­lán jobban is keresne, mint így, nyolc órát dolgozna, ké­nyelmesebben dolgozna, de... S ez a „de” a titka minden, nek. Az igazi halász nem vá­lik meg a Tiszától, még ak­kor se, ha nem fogott egye­bet, csak „pirosszárnyú ke­szeget”, mert örök béklyóban tartja őt a folyó, a természet csendje, a halak világa, a telt háló, a megfeszült kö­tél gyönyöre. „Hej, halászok, halászok, mit fogott a hálótok?” — Jöjjön tiszavirágzáskor, azt nem lehet elfelejteni, az a halászember számára is mindig új, mindig csodála­tos... Majd akkor meg­mondjuk és megmutatjuk, hogy mit fogott a hálónk — mondja Kalmár, s felvillan a csodálatos tiszavirágzás min­den pompázatos és várható szépsége. Ott leszünk! GYURKÖ GÉZA könyv a kezében volt, s Rétkor már dolgozott. Megéri-e neki? 0 azt mondja, igen, s ezt el is hí) hetjük. Az olvasás állandóan fejj leszti irodalmi ízlését, kialakítja helyes világnézetét, növeli mű* veltségét. Mint mondja: a sok olvasott gondolat szinte tudat alatt elraktározódik benne, hogy alkalmas időben felhasználhassál KI A KEDVENC írója? Ezt kérdeztük mi is, és mi is meg* lepődtünk a válaszon, mint az olvasó: nincs kedvenc írója. A legtöbb könyvet elolvassa, de mindegyiket fenntartással. Véle* menye szerint néha a leggyen* gébb műben is található egy-egy megkapó szókép, vagy érdekes gondolat, s a legjobbakbaD is előfordulhat itt-ott egy hiba* Nagy olvasottságára jellemző* hogy az utóbbi években megje­lent könyveket szinte kivétel nélkül ismeri. Ne gondolja azon­ban senki, hogy csak úgy felü­letesen olvas, s a mennyiség a minőség rovására megy! Nem egy érdekes műből szinte sző* szerint idéz fejezeteket. Van egy másik szórakozása is! a számolás. Nem tud olvasás közben teljesen kikapcsolódni, s ha például 17 ezer lábról olvas* addig nem veszi fel újra a könyvet, míg ki nem számította* hogy az hány méter. Az olvasásnak és a számolás* nak, ennek a két hasznos szóra* kozásnak köszönhető a harmadik* leghasznosabb, amit csak 5 ne* vezhet szórakozásnak: az újítás. Az Agromechnikai KSZ-ben dolgozik, s eddig mintegy 40—50 hasznos újítással segítette elő a mezőgazdaság ésszerű gépesítő* sét. Természetesen ezt nem szép- irodalmi, hanem szakkönyvek olvasásával érte el. Mert ezeket is szép számban olvassa, gyak­ran felrándul Budapestre a Mű­szaki Könyvtárba, vagy a Mező­gazdasági Szakkönyvtárba, mint mondja „kölcsönkérni egy kia észt.“ Mert nem szégyellni kell a tudatlanságot, tenni kell elle­ne. Ezt ő így magyarázza a fia­taloknak: „Az nem baj öcsém, ha szamár vagy, de ne tagadd!“ Azért nehogy azt higgyék csú­nyán beszél a tanulókkal. „En vagyok a legfinomabb ember a megyében, csak titkolom, hogy rám ne kapjanak“ — bizonyít­ja. RÓLUNK, MAI FIATALOK­RÓL. nem a legiobb vélemény­nyel van. Azt állítja, mi kézhez kapjuk a tudást, a kultúrát, nem kell érte küzdenünk. s ezért nem is becsüljük eléggé. Természete­sen én bizonygattam az ellenke­zőjét, s nem osztottam minden­ben nézetét, de azt meg kell mondán."i,. bármelyikünk meg­hajthatja Harcsa bácsi előtt a tudás rr olvasottság zászlaját. — rózsa —• a szülök parancsára kötött há­zasságok felbomlásának, az anyós-após probléma ilyen vagy olyan, sok esetben elfa­jult megjelenési formája mi­att felbontott házasságok né­hány példáját lehetne meg­említeni. Az alkoholizmus és a velejáró durvalelkűség, tet- legesség is sok házasság fel­bomlásának az oka. Az egri járásbíróság előtt legutóbb le­zajlott perek közül igen sok­nál szerepelt indokként a ré­szegség, a tarthatatlan durva­ság. A megelőzés — a társada­lom, a sokszemű kollektíva segítése vagy kiállása ezekben és a hasonló esetekben sokat segíthetett volna. Felvetődhet a kérdés azonban: mi köze másnak egy-egy ember leg­bensőbb problémáihoz, csalá­di életének alakulásához? * Végeredmnéyben semmi — és mégis sok! A társadalom legkisebb egysége a család. Az emberek közössége sok-sok családból tevődik össze, s amennyiben egyes ember fe­lelős a közösség előtt, úgy a közösségnek is felelősséget kell vállalnia az egyes embe­rekért. Szocialista társadalom­ban élünk, s ezért nálunk fo­kozottabban kell érvényesülni ennek a törvénynek. Mert a válóperek eredendően nem a bíróságokon kezdődnek; a bí­rósági tárgyalás már csak utolsó fóruma, a döntés vég­ső aktusa a családok szétbom­lásának, vagy újbóli összeko­vácsolásának. A válóperek kint az életben, a városok­ban, a községekben, a munka­helyeken, az otthonokban kezdődnek, tehát a többi em­berek között, mások előtt. A társadalmi segítésnek is itt kell kezdődnie. A házasság szent és komoly dolog. Két ember egymás iránt érzett mély és egy élet­re szóló szeretete kifejezőjé­nek kell lennie. Sokan mond­ják ma azt, — és bizonyos mértékig sok válás eredőjének is tekintik —, hogy „könnyű ma házasságot kötni, két fiatal akár az utcáról mehet az anya­könyvvezető elé”. Valóban könnyű, s talán túlzottan is könnyű. De az, hogy megne­hezítsék, esetleg bizonyos megkötöttségek betartásához kössék a házasság feltételeit, nem vinne messzire az alap- probléma megoldásához. Tör­vényt alkotni könnyű lenne... Nagyobb tétről van itt szó: a társadalom, az emberek ne­veléséről, újjáformálásának nagy munkájáról, amely a szocialista erkölcs magvait most hinti szét az emberek gondolat-barázdái közé. S eb­ben a munkában — amely új erkölcsi, etikai normákat ál­lít fel életünk minden terüle­tén, a házasság intézményé­nek vonatkozásában is — mi is részt veszünk, a munkának részesei vagyunk. Csak még- inkább, s még nagyobb jóaka­rattal, még több emberséggel kell összefognunk. DÉR FERENC

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents