Népújság, 1958. május (13. évfolyam, 84-109. szám)
1958-05-13 / 93. szám
2 NEPÜJSÄG 1958. május 13. kedd Nyilatkozat a Magyar Szocialista Munkáspárt és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány, valamint a Lengyel Egyesült Munkáspárt és a Lengyel Népköztársaság kormánya küldöttségeinek tárgyalásairól Vasárnap este az Országház Munkácsy- termében aláírták a Magyar Szocialista Munkáspárt és a magyar forradalmi munkásparaszt kormány, valamint a Lengyel Egyesült Munkáspárt és a Lengyel Népköztársaság kormánya küldöttségeinek tárgyalásairól szóló nyilatkozatot. A nyilatkozatot magyar részről Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, államminiszter és dr. Münnich Ferenc, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, lengyel részről Wladyslaw Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Jozef Cyrankiewicz, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke írta alá. ★ Az aláírásnál jelen volt Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Károly, Somogyi Miklós, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagjai, Komócsin Zoltán és Nemes Dezső, a Politikai Bizottság póttagjai, a forradalmi munkás-paraszt kormány számos tagja, a politikai élet több más vezető személyisége. Lengyel részről jelen volt Edward Ochab, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, földművelésügyi miniszter, Féliks Pisula, élelmiszeripari és begyűjtési miniszter, Tadeusz Kropczynski külkereskedelmi miniszterhelyettes, Adam Wilman, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete, a küldöttség tagjai. Jelen voltak az aláírásnál mindkét küldöttség szakértői. ★ ★ 1958. május 9-M.2. között a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány meghívására a Lengyel Egyesült Munkáspárt és a Lengyel Népköztársaság kormányának küldöttsége baráti látogatást tett a Magyar Népköztársaságban. A látogatás ideje alatt a két testvérpárt és a két kormány küldöttei között tárgyalások folytak, amelyeken a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány részéről részt vettek: Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, dr. Münnich Ferenc, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja. a magvar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, a küldöttség vezetői. Apró Antal, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány első elnökhelyettese, Marosán György, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, államminiszter, Kállai Gyula, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja., államminiszter, dr. Sík Endre külügyminiszter, Incze Jenő külkereskedelmi miniszter, Katona János, a Magyar Népköztársaság lengyelországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, a küldöttség tagjai. A tárgyaláson jelen voltak: Szilágyi Dezső, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának osztályvezetője és Sebes István külügyminiszterhelyettes. A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága és a Lengyel Népköztársaság kormánya részéről a tárgyalásokon részt vettek: Wladyslaw Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Jozef Cyrankiewicz, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, a küldöttség vezetői, Edward Ochab, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, földművelésügyi miniszter. Féliks Pisula, élelmiszeripari és begyűjtési miniszter, Tadeusz Kropczynszki, külkereskedelmi miniszterhelyettes, Adam Will- man, a Lengyel Népköztársaság magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, a küldöttség tagjai. A megbeszéléseken jelen voltak: Maria Wi- erna nagykövet, a külügyminisztérium főigazgatója, Jozef Czesak, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága nemzetközi osztályának vezetője. A szívélyes és baráti légkörben lefolyt megbeszéléseken eszmecserét folytattak a jelenlegi nemzetközi helyzet és a nemzetközi munkásmozgalom legfontosabb kérdéseiről, valamint sokoldalúan megvitatták a Magyar Nép- köztársaság, és a Lengyel Népköztársaság kapcsolatainak fejlődését. Az összes megtárgyalt kérdésben teljes egyetértés nyilvánult meg. A nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről folytatott eszmecsere eredményeként a két küldöttség a következőket állapítja meg: A Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság külpolitikájának alaptétele a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének elve; ebből eredően a nemzetközi kapcsolatokban mutatkozó feszültség enyhítésére, a hidegháború okozta káros jelenségek kiküszöbölésére törekednek. Ennek megfelelően kölcsönös előnyök alapján, a szuverenitás és az egyenjogúság tiszteletben tartása mel'ett, a gazdasági és kulturális kapcsolatok fejlesztése céljából együtt kívánnak működni minden országgal. E törekvésektől vezettetve mindkét fél teljes mértékben támogatja a Szovjetuniónak, a többi szocialista államnak és a világ békés erőinek a fegyverkezési verseny megfékezésére és megszüntetésére. a népek kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolatai megteremtésére irányuló kezdeményezéseit és akcióit. A két küldöttség megállapítja, hogy a nemzetközi feszültség enyhítése, a világ népeinek biztonsága és együttműködésük megerősítése felé vezető úton komoly lépést jelentene, ha megvalósulna a Szovjetunió kormányának az a kezdeményezése, hogy felsőbb szinten értekezletet hívjanak össze a fontos nemzetközi problémák megvizsgálására. E kezdeményezést mindkét fél a legteljesebb mértékben támogatja. Ugyanakkor úgy véli, hogy komolytalanok és felelőtlenek bizonyos nyugati reakciós és imperialista erők próbálkozásai, — hogy az értekezlet napirendjére kerüljenek az európai népi demokratikus országok társadalmi rendszerére vonatkozó kérdések, amelyekről ezen országok népei maguk döntöttek. Ilyen kérdések felvetése az értekezleten beavatkozási kísérletet jelentene ezen államok belügyeibe, ami sértené szuverénitásu- kat és ellentétes lenne az Egyesült Nemzetek alapokmányának elveivel. Abból kiindulva, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet kulcskérdése a fegyverkezési versenyben rejlő atomháborús veszély elhárítása, mindkét fél azt a nézetet vallja, hogy e cél gyors elérése érdekében szükséges első lépés az lenne, hogy beszüntessék az atom- és hidrogénfegyverekkel folytatott kísérleteket. Mindkét fél a legteljesebb mértékben támogatja a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának nagyjelentőségű határozatát a nukleáris fegyverekkel folytatott kísérletek egyoldalú beszüntetéséről. Ez a határozat a világ minden népében mély visszhangot váltott ki. Nemcsak bátor, humanizmussal áthatott cselekedet ez, a kölcsönös bizalom légkörének megteremtésére, hanem amennyiben az atomfegyverrel rendelkező többi nagyhatalom is csatlakozik hozzá, — nagyfontosságú lépéssé válhat a nukleáris fegyverek teljes eltiltására és megsemmisítésére irányuló megegyezés felé. A két küldöttség ugyanakkor aggodalommal állapítja meg, hogy a legreakciósabb imperialista körök részéről, amelyek a fegyverkezési verseny fokozására törekednek, és akadályokat gördítenek az enyhülés útjába, növekedik a nyomás a leszerelési megegyezés meghiúsítására. Európában különösen veszélyt jelent a Német Szövetségi Köztársaság hadseregének atom- és rakétafegyverekkel történő felszerelése. A Bundestagnak a Német Szövetségi Köztársaság atomfegyverekkel való felszereléséről hozott határozata mélységes aggodalommal tölti el mindazokat az európai népeket, amelyek már nem egy ízben estek a német militarizmus áldozatául. Ez a határozat nemcsak a Németországgal szomszédos népek, hanem valamennyi európai nép biztoságál veszélyezteti. mert a Német Szövetségi Köztársaság olyan állam, ahol nyíltan területi követeléseket hangoztatnak és a revansista erők hivatalos támogatásban részesülnek. A Bundestag súlyos következményekkel fenvegető döntése a — a két küldöttség megyőződése szerint — nyugatnémetországi militarista és revansista erők aktivizálódásának jele Ez a döntés befejezett tényeket teremt, súlyosan élezi az európai helyzetet, még hozzá olyan időszakban, amikor a Szovjetunió kezdeményezésére a nagvhatalmak eszmecserét folytatnak a legfelsőbb sz’nten tartandó értekezlet összehívására, és amikor a népek az egész világon egyre nagyobb mértékben támogatják a tárgyalások és a fegyverkezési versenv megszüntetése érdekében tett békekezdeményezéseket. Ilyen körülmények között mindkét fél teljes meggyőződéssel hangsúlyozza mindaznkat az előnyöket, amelyekkel a közéoeurópai atommentes övezet létesítésére vonatkozó lengyel javaslat megvalósítása járhatna Ezt a javaslatot valamennyi szocialista állam kezdettől fogva teljes mértékben támogatta, befolyásos nyugati körök kedvezően fogadták és az Európa közvéleményének jelentős részében élénk visszhangra talált. A Magyar Népköztársaság kormánya a maga részéről a leghatározottabban támogatja a Lengyel Népköztársaság által javasolt atom- mentes övezet létesítését, mert az a véleménye, hogy ilyen övezet létrehozása Európa szívében lényegesen csökkentené az atomháború veszélyét és nagymértékben elősegítené Németország békés egyesülését. A küldöttségek a szembenálló katonai tömbök felszámolására és azok kollektív biztonsági rendszerrel történő helyettesítésére a Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság által már nem egy ízben kinyilvánított óhaj megismétléseként kifejezésre juttatják azon nézetüket, hogy amíg nem jön létre biztonsági rendszer, sőt a NATO kifejezetten a fegyverkezés fokozására és atom-rakéta kilövőhelyek építésére törekszik, addig a kizárólag védelmi jellegű varsói szerződés a szocialista tábor államai biztonságának nélkülözhetetlen biztosítéka marad. A két küldöttség ugyanakkor megállapodott abban, hogy országaik lankadatlanul folytatni fogják a feszültség további növekedésének megakadályozására irányuló erőfeszítéseiket, különösen Európában, hogy ilymódon elősegítsék az enyhülést és a további fegyverkezési verseny feltartóztatását. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Lengyel Egyesült Munkáspárt együttműködésének alapja a marxizmus—leninizmus eszméje és a szocializmus építése mindkét országban. A tizenkét kommunista- és munkáspárt moszkvai értekezletén elfogadott nyilatkozatban, valamint a békekiáltványban lefektetett alapelveknek megfelelően mindkét párt továbbra is törekedni fog az együttműködés elmélyítésére. A tárgyalások során a lengyel fél megelégedéssel állapította meg a Magyar Szocialista Munkáspártnak azokat a sikereit, amelyeket a belső és a külső reakciós erők által okozott súlyos nehézségek leküzdésében elért, amely reakciós erők a múlt hibáit kihasználva, ellenforradalmat robbantottak ki a magyar népi hatalom ellen. A Magyar Szocialista Munkáspártnak ezek a sikerei a magyarországi politikai és gazdasági helyzet stabilizálódásában, valamint a Magyar Szocialista Munkáspárt által vezetett, a szocializmus ügyéhez hű társadalmi erők konszolidálódásában mutatkoznak meg. A Lengyel Egyesült Munkáspárt és a Lengyel Népköztársaság kormánya támogatja a Magyar Szocialista Munkáspárt és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány programját, amely a dolgozó nép túlnyomó többségének aktív támogatásával biztosítja a szocialista rendszer további építését Magyarországon, testvéri szövetségben a szocialista tábor összes országaival. Mindkét fél meggyőződése, hogy a szocialista táborhoz tartozó országoknak a proletárinternacionalizmus elveire támaszkodó egysége és szolidaritása különösen nagyjelentőségű a világbéke tartóssá tétele szempontjából. A szocializmust építő országok egysége és megbonthatatlan szövetsége a világ első és leghatalmasabb szocialista országával, a Szovjetunióval alapvető tényezője a szocialista országok közös biztonságának és függetlenségének. Mindkét párt erélyesen fellép a marxizmus—leninizmus alapelveit támadó revizio- nizmus ellen, amely a munkásmozgalmat fenyegető legfőbb veszély, és következetesen harcol a degmatizmus és szektásság ellen, amely régi, elavult formákhoz ragaszkodva, a pártnak a tömegektől való elszakadásához vezet. Mind a revizionizmus, mind a dogmatiz- mus megkönnyíti a reakciós erők tevékenységét a szocializmus ellen. Mindkét küldöttség kifejezi azt a meggyőződését, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Lengyel Egyesült Munkáspárt további kétoldalú kapcsolatai, valamint a kommunista és munkáspártok közötti, szükség szerinti többoldalú találkozók, a kölcsönös tájékoztatás és a tapasztalatok kicserélése, a barátság és a testvéri együttműködés további erősítésének és elmélyítésének jelentős tényezői. KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. Dr. MÜNNICH FERENC, a Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormányának elnöke. A Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság párt- és kormányküldöttségeinek tárgyalásaira olyan időszakban került sor, amikor közeledik a két ország között megkötött barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírásának 10. évfordulója. A két küldöttség, miután megállapította, hogy a szerződést az elmúlt tízéves időszakban megfelelően teljesítették, azon az állásponton van, hogy annak a továbbiakban is a Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság közötti baráti kapcsolatok sokoldalú fejlődését kell szolgálnia. Mindkét küldöttség megállapítja, hogy a Magyar Népköztársaság és a Lengyel Nép- köztársaság gazdasági kapcsolatai a fenti szerződés alapján ugyancsak megfelelően fejlődtek, kölcsönösen hasznosnak bizonyultak és alapul szolgáltak a széleskörű együttműködésre és a kölcsönös segítségre. E kapcsolatok további fejlesztése hozzájárul a Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság gazdasági erejének növekedéséhez és lehetővé teszi a két testvéri ország dolgozó tömegei jólétének gyorsabb növelését. A népgazdaság fejlesztésének egyik fontos eleme a Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság közötti árucsereforgalom állandó növekedése. Miután a két küldöttség megállapította az árucsereforgalom további növelésének lehetőségeit, helyesnek tartja az ez év márciusában megkötött, az 1959—1960. évekre szóló hosszúlejáratú kereskedelmi egyezmény kiegészítéseként újabb pótjegyzőkönyvek elkészítését, valamint az 1961—1965. évekre vonatkozó, az alapvető árucikkek kölcsönös szállítását előirányzó kereskedelmi keretszerződés még ez évben történő aláírását. Mindkét küldöttség leszögezi, hogy a termelőerők fejlesztését komoly mértékben befolyásolja az árucsereforgalom növelése és a két ország népgazdaságainak különböző ágai közötti együttműködés. A küldöttségek megegyeztek, hogy a két ország kormányai a legközelebbi időben létrehozzák az állandó magyar—lengyel gazdasági együttműködési bizottságot, amelynek feladata a gazdasági és tudományos-technikai együttműködés kérdéseinek feldolgozása a népgazdaság számos területén. A két küldöttség, kiindulva a Magyar Nép- köztársaság és a Lengyel Népköztársaság közötti áruforgalom növekedésének tényéből, valamint figyelembevéve a lengyel kikötők és a lengyel tengeri kereskedelmi flotta fejlődését, célszerűnek tartja a kölcsönösen előnyös tranzit-szállítási lehetőségeknek az eddigieknél nagyobb mértékű kihasználását. A felek megállapodtak abban, hogy a kölcsönös kapcsolatok és együttműködés tovább fejlesztése céljából polgári, családjogi és bűnügyi jogsegélyszerzödést, szociálpolitikai és társadalombiztosítási egyezményt, valamint konzuli egyezményt kötnek. ★ A két ország párt- és kormányküldöttsége kifejezi azt a meggyőződését, hogy a Lengyel Népköztársaság párt- és kormányküldöttségének a Magyar Népköztársaságban tett látogatása, az eredményes tárgyalások és a magyar dolgozókkal történt személyes érintkezés jelentősen elmélyíti a magyar és lengyel nép közötti hagyományos barátságot, tovább szilárdítja a szocialista tábor egységét. WLADYSLAW GOMULKA, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. JOZEF CYRANKIEWICZ, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. A barátság küldöttei Heves megyében — tudósítóink jelentik — Mozgalmas nap volt vasárnap Kévés megyében. Ezen a napon több mint 50 községben nyitották meg ünnepélyes keretek között a népek barátságának hónapját, mely alkalommal több községünkben külföldi vendégeket fogadtak nagy szeretettel a községek lakói. OSTOROSRA bolgár vendégek érkeztek. A fogadáson megjelent a fain apraja-nagyja, ott volt Pufitok} László elvtárs, az MSZMP Heves megyei párt- bizottságának első titkára. Szitáé Elek, a Megyei Tanács elnökhelyettese, Sályi János, a Népfront megyei titkára. A békenagygyűlésen felszólalt a bolgár nép képviselője is, Sztojácsev elvtárs, aki többek között a két nép hagyományos barátságáról, közös harcairól beszélt. A lelkes nagygyűlés után a falu lakói vendégül látták a küldötteket. PÁRÁDON a barátsági hónap megnyitó ünnepségén részt vett Goro- vecsov elvtárs, a szovjet nagykövetség első J titkára, Hídvégi István, ,az MSZBT külügyi osztályának vezetője, valamint a megye politikai párt, kulturális és társadalmi életének számos vezetője. Délután két órakor ünnepi nagygyűlés volt, amelyen felszólalt Gorovecsov elvtárs és meleg szavakkal üdvözölte Pa: íd község dolgozóit. Az ünnepség a helybeli iskolák és a pedagógusok közreműködésével kultúrműsorral fejeződött be. MEZÖTÁRKÁNYBAN az elmúlt vasárnap a barátsági hónap keretében ifjúsági napot rendeztek a KISZ-fia- talok, amelyen koreai fiatalok is részt vettek. A mezótárkányi KISZ-szervezet, valamint a község Kisz-en kívüli fiataljai nagy vendégszeretettel fogadták külföldi barátaikat, ellátogattak több család otthonába, megtekintették a termelőszövetkezeti tagok háztáját, elbeszélgettek a község lakóival. A tárkányiak búcsúzásul szép ajándékokat adtak át a koreai fiataloknak, azok viszont a két testvémép barátságát kifejező jelvényeket nyújtottak át a tárkányiFÜZESABONYBAN a járási kultúrházban került sor a népek barátsági hónapjának ünnepélyes megnyitójára, ahol Hobolvák János, a Micsurin-állomás igazgatója, aki most tért haza a Német Demokratikus Köztársaságból, számolt be ott szerzett ta- nasztalatairól. Beszámolójában hangsúlyozta a testvéri népek összefogásának hatalmas erejét, jelentőségét.
