Népújság, 1958. május (13. évfolyam, 84-109. szám)

1958-05-09 / 90. szám

1958. május 9., péntek NEPOJSAG 5 Nagyobb gondot a szőlőkultúra fejlesztésére — Szőlőtermelési ankét Gyöngyösön — MÁJUS ELSŐ HETÉBEN a gyöngyösi Földművesszövet­kezet helyiségében a Városi Tanács és a Gazdakör meghí­vására összejöttek a legjobb szőlészeti és borászati szakem­berek, hogy baráti beszélgeté­sen vitassák meg a város .problémáit és a közelgő Mát­ra Napok keretén belül meg­rendezésre kerülő szőlészeti- és borászati ankét előkészületi feladatait. Megjelent Dögéi Imre földművelésügyi minisz­ter, a Termelőszövekezeti Ta­nács elnöke és dr. Sós Gábor növénytermesztési főigazgató is, akiket az ankét résztvevői igen nagy szeretettel fogad­tak. A városi pártbizottság tit­kára nyitotta meg az ankétot. Dögéi Imre elvtárs felszóla­lásában hangsúlyozta, hogy olyan tervet dolgoznak ki a minisztériumban, amely a sző­lő- és gyümölcstermelés mód­szereit határozza meg 15 éves távlatra. Világszerte elismert boraink és gyümölcseink van­nak, — mondotta, mert igen jó adottságaink és kiváló szakembereink vanhak. To­vább kívánjuk fokozni expor­tunkat és e célból 10—15 éves szerződést kívánunk kötni a baráti államokkal. Most már ott tartunk, hogy a leghatáro­zottabban gondoskodhatunk arról, hogy a szőlőtermelé­sünk is megfelelő helyre ke­rüljön. Elsőnek Nagy József egyé­nileg dolgozó paraszt a szőlő- kultúránkat fenyegető ve-* szélyről beszélt. Ennek elhá­rítására részben már tettünk intézkedéseket, e gazdasági évben 10 kát. holdon vad­alany telepet állítottunk fel. A Mátragyöngye Tszcs el­nöke, Szalmási Andor a cse­megeszőlőnek a város környé­kén nagymértékben való ter­meléséről beszélt. Kovács P. József, a Kinizsi Tszcs elnöke felszólalásában utalt arra, bogy a Mátra vo­nulatán terem olyan bor, mint bárhol az országban. Sajnos, a régi rendszerben elárasztot­ták a vidéket direkttermő szőlővel. Szeretnénk, — mon­dotta, — ha Gyöngyös vissza­szerezné régi ió hírnevét. ÉRDEKES SZÁMADATOK­KAL szolgált Boronkai Ernő, városi mezőgazdasági osztály- vezető. A város területének 52 százalékán termelnek sző­lőt. Ezek megoszlásban: cse­mege 20 százalék, fehér ojt- vány 56 százalék, ojtvány vö­rös 5.9 százalék, othello 5.1 százalék, a többi direkttermő 13 százalék. E gazdasági év­ben a direkttermő szőlőből 6 százalék kerül kivágásra és ojtványból 4—5 százalék újte­lepítésre. Sajnos a direkt ter­mőből a legnagyobb rész a kisemberek tulajdonában van. ök maguk szívesen kiirtanák, ha a felújításra az államtól kölcsönben részesülnének. Ez­után Boronkai Ernő a műtrá­gya hiányáról beszélt. Jelen pillanatban a rézgálic és a raffia mennyisége és elosztása nagyjából megfelelő. A főhiba azonban az, hogy amíg a sző­lőtermő vidék 70 százalékban poros és 30 százalékban dara­bos rézgálicot kap, addig a nem szőlőtermő vidékek a da­rabos rézgálic elosztásban ré­szesülnek, ez néha a spekulá­ciónak kedvez. Varga Ferenc a városi ta­nács elnöke emelkedett ezután szólásra. Tradíciója van a mi szőlőkultúránknak, sajnos or­szágos válságban vagyunk, bár helyileg helyzetünk nem rossz. Hangsúlyozta, a törvény ere­jével kell felszámolni az ojt­vány fertőzést, a borhamisí­tást, a spekulánsok sisere ha­dát. Lenin még az átmeneti korszakban mondotta, hogy spekuláns a munkásosztály ki­zsákmányoló ja, olyan, aki pa­raszti néven, munka nélkül csupán a spekulációból él. És itt, a mi vidékünkön is van belőlük éppen elég, Kérte a tudományos embe­rek segítségét, mert jobban és olcsóbban akarunk termelni. A TANÁCSELNÖK NAGY tetszéssel fogadott beszéde után Pampuk Imre, az Üj Élet m. g. tsz elnöke ismer­tette a sokhelyütt fellelhető siralmas helyzetet. Igen sokan a szőlőterületükön 70—80 szá­zalékban köztest termelnek, emiatt aztán még fogatos ekét sem igen tudnak alkalmazni, nem beszélve arról, hogy a köztes területet támadja meg először a peronoszpóra, ugyan­akkor ez a terület az elegen­lemmel is fordult a miniszter elvtárs felé: az a dolgozó pa­raszt, aki tsz-be belép, kap­jon betelepítési juttatást, ugyan úgy, mint az, aki a be­vitt jószága után 3 év múlva visszatérítést kap. Bállá János, a Gazdakör el­nöke elöljáróban javasolta, ta­nítsák a mezőgazdasági isko­lák utolsó évfolyamán foko­zottabban a szőlőművelést. Eh­hez kapcsolta hozzá azt a szo­morú tényt, hogy a mai fia­talság közül igen kevesen akarnak megmaradni paraszt­nak, tovább tanulva ipari, vagy más pályán kívánnak boldogulni. Nagy Sándor, a földműves­szövetkezet igazgató helyet­tese a növényvédőszer- és mű­trágyaellátás hiányosságait is­mertette, s javasolta, engedé­lyezzék, hogy a városban mi­előbb növényvédőszer szaküz­letet létesítsenek. Több hozzászólás után Dö­géi Imre miniszter viszont vá­laszában a többi között a kö­vetkezőket mondotta: A me­zőgazdaság egészében a nép­gazdaságunk egy főrésze. Köl­csönös összefüggés van a ket­tő között és a fejlődésnek is párhuzamosan kellene halad­nia. Sajnos, ez nem így van. Amíg az ipar szocialista ala­pon fejlődött, addig a mező- gazdaság széttagoltan. Ez a széttagoltság, a kis parcellá­kon való művelés teszi drágá­vá a termelést. A mezőgazda­ságban az eddigi elavult ter­melési módszerrel, kézimun­kával nem lehet felvenni a versenyt a gépekkel szemben. A régi, elavult szőlőket fel kell újítani, ami majd meg­duplázza a nyereséget. Ezt azonban csakis korszerűen, a perspektívának, a gépesítés­nek megfelelően lehet meg­kezdeni. A mezőgazdasági dolgozók utánpótlásáról szól­va kijelentette, nem véletlen az, hogy a fiatalság szinte me­nekül a paraszti munka elől. Ök ma már nem úgy akarnak élni és dolgozni, mint mi, vagy apáink. A fiatalok köny- nyítést, a technikát, a gépesí­tést akarják! Gép kell tehát a mezőgazdaságba, a szőlőmű­veléshez, minél több, olcsó, könnyen megvásárolható gép. Ilyen gépeket egyébként be fogunk mutatni a Mátra Na­pok alkalmával. A bortermelésről: nekünk csakis minőségi, exportképes borokat szabad termelnünk. Ebből következik, hogy nem szaporodhat tovább a noah, az othello. Lépjenek ez ellen fel a tanácsok és a hegyközségek is. Legyen a hegyközségek el­lenőrzésével anyatelep, ojt- ványszőlő-vessző értékesítés. AZ ÉRTÉKES ANKÉTOT Varga Ferenc tanácselnök zárta be, kérve a miniszter elvtárs segítségét a Mátra Napok sikerre vitelében és azt, hogy ne csak most, hanem évente rendezzék meg, s ezen belül a szőlészeti- és borá­szati ankétot is. — m. — dő táperőt is nélkülözi. Kére­A rendkívüli tavaszi időjá­rás igen nagy mértékben hát­ráltatta a gépállomások mun­káját is. Heteken keresztül álltak tétlenül a gépek a sok esőzés, kedvezőtlen időjárás miatt. Ez az oka annak is, hogy a gépállomások ugyan­csak elmaradtak a tavaszi tervteljesítés terén. Most két hét óta, hogy a rég várt ta­vasz beköszöntött, a gépállo­mások dolgozói szinte éjt nap­pallá téve dolgoznak, hogy mi­előbb behozzák a lemaradást és elvégezzék az elmaradt me­zőgazdasági munkákat. Ezek­ben a napokban gépállomá­saink igazán megfeszített munkát végeznek, hogy tava­szi tervüket teljesítsék. ★ A HEVESI GÉPÁLLOMÁS 5 gépe minden percet kihasz­nálva, a rizsföldeken dolgozik. Pótolják az elmaradt szántá­sokat és állni akarják szavu­kat, mely szerint május 2Q-ra befejezik területükön a rizs vetését. Erőgépeik másik része a termelőszövetkezeteknél és a földművesszövetkezet irányí­tásával az egyénileg dolgozó parasztoknál dolgozik. Talaj­előkészítő munkát végeznek és vetik a kukoricát. Jelenleg Heves, Átány, Tarnabod hatá­rában dübörögnek a hevesi gépállomás traktorai. Tavaszi tervük teljesítésével körülbe­lül 65 százalék körül állnak. ★ A FÜZESABONYI GÉPÁL­LOMÁS 50 százalék körül áll tavaszi tervével. Itt is a földed ken van minden erőgép. Most érkezett jelentés szerint befe­jezték a kukorica vetését a hozzájuk tartozó összes ter­melőszövetkezetben. Ez idén 80 holdon vetettek négyzetes kukoricát. A földművesszövet­kezetekhez kihelyezett trakto­rok az egyéni gazdáknak szán­tanak kukorica alá. Ez a gép­állomás a tavasszal 60 hold krumplit vetett géppel. A gép­állomáson maradt dolgozók folytatják a nyáron használa­tos gépek karbantartását és javítását. ★ AZ EGRI GÉPÁLLOMÁS 3 darab F 80-as erőgépe az Egeden fordít szőlő alá. Tizen­hat vontatójuk a trágyahor­dást végzi. Ök is befejezték a tavasziak vetését és ezideig összesen 1130 hold talajmun­kát végeztek. Tavaszi tervü­ket 40 százalék körül teljesí­tették. Vannak azonban dolgo­zók, elsősorban traktorosok, akik tavaszi tervüket már túl is teljesítették. így Balázs Ele­mér 150, Varga József 105 szá­zalékban teljesítette tervét. Az egri gépállomásról érkezett az a jelentés is, hogy a KISZ- fiatalok bekapcsolódtak az ócskavasgyűjtésbe. Ezideig 60— 70 mázsa vasat gyűjtöttek, de ez az eredmény a további na­pokban még emelkedni fog. ★ A TARNASZENTMIKLÓSI GÉPÁLLOMÁS traktorainak egy része szintén a Fizsfölde- ken dolgozik, ök is vállalták, hogy területükön május 20-ra befejezik a rizs vetését. ★ Reméljük, a tegnapi kevés csapadék és az egyre emelke­dő hőmérséklet lehetővé te­szik, hogy gépállomásaink is teljesíteni tudják tavaszi ter­vüket és folytatni tudják mun­kájukat a hosszú kényszer­tétlenség után. SZ. Fiatal, nőtlen értelmiségi, szép és lakályos bútorozott szobát keres. Címeket kérem a Kiadóhivatalban leadni, vagy a 24—44 számú telefonon bejelenteni. Kazán, a legendás tatár város (Egy nyugati újságíró érdekes beszámolója a Szovjetunióban tett utazásáról) II. rész. AZ ELHANYAGOLT és félreeső városok lakosai közt még ma is pusztít a trahoma, a cári idők embertelen élet- körülményeinek egyik marad­ványa. Kazán ezzel szemben, mint már mondottuk, egyre jobban fejlődött és gazdagodott, sőt csakhamar a környék kultu­rális központjává vált. A Kreml megépítése a még so­káig fennálló tatárbetörések elleni védekezést szolgálta. Az erődítmény még ma is a város legszebb építészeti al­kotása. 1780-ban, Nagy Péter uralkodása alatt alakultak ki az első manufaktúrák és az első iskolák is. Lomonoszov kezdeményezésére nyitotta meg kapuit 1754-ben az első gimnázium. Ennek falai kö­zött tanult a nagy orosz ma­tematikus Lobacsevszkij, But­lerov, az első orosz szerves­kémiai intézet megszervezője és Aksakov orosz író is. Végül az egyetem 1804-ben nyílt meg olyan tanárokkal, mint a már említett Butlerov és Lomonoszov. A 40-es évek­ben ennek az egyetemnek az előadásait hallgatta Tolsztoj Leo és később Lenin is. Az egyetem a város politikai is kulturális fejlődésének fontos centruma volt. Az orosz de­mokraták eszméi Csernisev- szkij és Dobroljubov gondo- 'atai termékeny talajra talál­tak az egyetem hallgatói kö­rében, akik már 1861-ben Sa- pov professzor vezetésével nagy tüntetést rendeztek, amikor a cári csapatok véres kegyetlenséggel toroltak meg egy parasztfelkelést. így ala­kultak meg az első marxista körök is, amelyeknek mun­kájában 1888-ban I 'axim Gor­kij is tevékenyen részt vett. ÉRTHETŐ EZEK UTÁN, hogy a városnak az 1905-ös majd később az 1917-es for­radalomban igen fontos sze­repe volt A kulturális fej­lődéssel egyidőben a XIX. század második felében a vá­ros ipara is nagy mértékben fellendült. Különféle nagy­üzemek, szövő- és szappan­gyárak épültek, melyek a munkásság korai szervezke­dését tették lehetővé. A kö­zös harcok és küzdelmek szol- gáPatták annak az orosz— tatár barátságnak az alaniát, melyen a mostani szövetség is épül. A forradalom után még nagyobb ütemben nőtt és gaz­dagodott a város. Ma a köny- nyűipamak és a gépipar né­hány ágának egyik legfonto­sabb, centruma. Jelentőségét óriási mértékben növelte az a tény, hogy az ország déii részén 1950-ben nagymennyi­ségű kőolajat találtak. Hosz- szú szánutaink során a sík­ság havas egyhangúságát szá­mos fúrótorony és olajkút sza­kította meg. Nemcsak Kazán és környéke, de az egész Ta­tár Szocialista Köztársaság jövendő fejlődését a kőolaj­bányászat jelenti. Kazánban épült fel az első írógépgyár is, innen szállítot­ták 1928-ban nemcsak Szov­jetunióba, de külföldre is az első írógépeket. Ma itt van az egyik legnagyobb fényké­pezőgép- és filmgyár is. A város ipara a második világ­háború idejében az egész Szovjetunió számára jelentős­sé vált. A Nagy Honvédő Há­ború idején a veszélyeztetett nyugati városokból ide he­lyezték át a legfontosabb üzemeket, így például a Kompresszor gyárat is, amely 1941-ben Moszkvából költözött ide és azpta is itt maradt. Kazáni tartózkodásom idején ellátogattam az egvetemre, a különféle üzemekbe, a tatár drámai színházba és az ope­raházba is. Az a meggyőző­désem, hogy ez a hatalmas mértékű fejlődés a tatárok és az oroszok közös, megfeszített munkájának eredménye. Nyo­mát sem találtam a nemzeti­ségi megkülönböztetésnek. A A ghanai gyermekekért A fasizmus legyőzése, s az utána következő évek válto­zásai nagy lehetőségeket adtak az elnyomott népeknek, hogy kivívják felszabadulásukat, függetlenségüket. Ilyen felszaba­dult, s független új állam a Guineai-öböl mentén Ghana állam. Az új államban rendkívül sokat tesznek a gyermekek egészségügyéért, s ennek érdekében számos új anya- és gyermekvédő központot állítottak fel. Képünk egy ilyen köz­pontban készült. A népi demokratikus Csehszlovákia 13 éve 13 évvel ezelőtt, 1945. má­jus 9-én a Szovjetunió had­serege, a csehszlovák hazafiak partizánosztagainak támogatá­sával felszabadította Cseh­szlovákiát a néme‘ és hazai fasizmus rémuralma alól. Az 1945. évi májusi dicső­séges napok új történelmi ha­tárkövet jelentettek Cseh­szlovákia életében. S ma, 13 év múltán, jogos büszkeség­gel tekinthet vissza minden csehszlovák hazafi a megtett útra. A csehszlovák nép nem jár­ta az utat nehézség és küz­delem nélkül. 1945-ben fel­égetett falvak, rommálőtt vas­utak, felrobbantott hidak, ki­égett családi házak, árván- maradt gyermekek, özvegyek jelezték az utat Kosicétől északra, Prága irányába. Ezer sebből vérző, tönkre­tett országot, és méginkább sajgó sebektől vérző emberi sziveket hagyott hátra a fa­sizmus uralma. De mégis gyönyört tavasz vo1 ’ a 13 évvel ezelőtti. Az emberek halkan, de bizakod­va beszélgetni, tervezgetni kezdtek. S együtt fogadták meg a felszabadított országok, nemzetek fiaival: „Soha töb­bé háborút!” Lassan begyógyultak a se­bek és a szorgos kezek mun­kája nyomán felépült az or­szág. Csehszlovákia gazdasági életében az ország addigi fej­lődése nyomán sohasem lá­tott haladásra került sor. A háború által lerombolt ipar az elmúlt 13 év alatt 150—160 városban tatár és orosz nyel­vű iskolák működnek, a szín­házak darabjaikat orosz és tatár nyelven adják elő. AZ EGYETEMNEK külön tatár nyelvű filológiai tanszé­ke van, ahol fontos archeoló­giái, etnográfiai, folklóriszti- kus, irodalmi és nyelvészeti kutatásokat végeznek. Mindez nem jelenti azt, hogy a for­radalom előtt nem működtek a tatár tudósok és kutatók, az egyes tudományágak fej­lődését azonban az orosz és tatár szakemberek együttes munkája eredményezte. A Tudományos Akadémia elnöke Árbuzov, a híres Butlerov egyik legtehetségesebb tanít­ványa, elnökhelyettese Ju- szupov, aki az első olajkutat fedezte fel az országb m. ö kezdeményezte a további ku­tatásokat is. Hosszú ideig be­szélgettem ezzel a tatár szár­mazású professzorral, aki készségesen tájékoztatott a Tatár Köztársaság földrajzi viszonyairól, és elragadtatás­sal beszélt Olaszországról, ahol az elmúlt nyáron töltött néhány hetet. (Folytatjuk) Fordította: Nagy Katalin a Vic Nuore-ból. százalékkal haladta túl a há­ború előtti 1937-es színvona­lat. A mezőgazdaságban is alap­vető változásokra került sor- A nagybirtokosok földje 1948-ra a dolgozó parasztok tulajdo­nába került. Megalakultak a földművesszövetkezetek, ame­lyek az állami gazdaságokkal együtt ma a köztársaság szán­tóföldjeinek mintegy 44 szá­zalékán gazdálkodnak. E gaz­dasági körülmények között jelentős mértékben emelke­dett az életszínvonal is. A drótosok és kivándorlók, a földhözragadt kunyhók, a nyomor és éhség, a béresek és a korbács országának álma valóravált. Az iparosítás ke­nyeret és kultúrát teremtett számukra. Ha ma úszhatna a tutajokkal a sebesen áramló Vág hátán a lázi tó viharma­dár, Jankó Král, a cseh nép nagy fia, ma más dalt zen­gene! A Vágmente ma a ví­zierőművek vidéke, még a vágmenti falvak is az ipari forradalom útját járják. A Csehszlovák Kommunista Párt vezetésével az 1956— 1960. évi második ötéves ter­vükön dolgoznak. A szépség és őröm beköltö­zött a csehszlovák otthonok­ba, gazdagabb, szebb ország lett — „Zemsky ráj to na pohled. — A földi paradi­csom...” — ahogyan Josef Ka- jetán Tyl zengi a cseh him­nuszban. A gyönyörű ország, Sme- tena és Komensky, Hviez- doslav és Jankó Král, Julius Fucsik és Klement Gottwaid országa ismét tavaszát éli, a 13-ik szabad májusát, felsza­badulását. A csehszlovák dolgozók nagy ünnepén mi is együtt örülünk a csehszlovák elv­társakkal, minden csehszlo­vák hazafival. Az áldozatok, — amelyeket a fasiszta meg­szállás veszedelméből való felszabadításért hoztak a hős szovjet katonák és a cseh­szlovák hazafiak, — nem volt hiábavaló. Az állampolgárok millióinak munkaszeretete és szorgalma a párt és a kor- mánv vezetésével olyan nagy eredményeket ért el, amely­re joggal büszkék lehetnek, s amelyre minden barát boldo­gan tekint. Felszabadulásuk évforduló­ján kívánjuk, hogy még számtalan hasonló és egyre örömtelibb, termékeny évfor­dulót ünnepeljünk együtt a csehszlovák és magyar nép örök, megbonthatatlan barát­ságának jegyében. Csóka János a TTIT politikai osztályának tagja.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents