Népújság, 1958. május (13. évfolyam, 84-109. szám)
1958-05-29 / 107. szám
1958. május 29., csütörtök NÉPÜJSÁG 3 Megtisztelő hivatás B? a pedagógusok/.! gondolok, mindig eszembe jut egykori latin tanárom, ak: több éven át próbálta belém- verni az ablativus absolutust, — de bizony sikertelenül. Nem szerettem a latint, következésképpen nem szerettem ezt a bogaras öregembert sem, akit szerintem, a latinon kívül egyéb sem érdekelt. Durci — ezt a nevet' akasztotta szegényre a szemtelen diáktársadalom — nem akart belenyugodni abba, hogy mi hadilábon álljunk Vergiliussz.al, és azért még azt is megtette, hogy délutánonként benntartott néhányunkat és az iskola kihalt csendjében velünk mormogta, fordította és magyarázta Vergilius vagy Cicero sorait. Közben mesélt'a történelemről, próbálta velünk megértetni, hogy a latin nagyon hasznos tantárgy, mert megkönnyíti a többi nyelv tanulását, rászoktat á logikus gondolkozásra és áttüzesedett arccal szavalta kedvenc latin verseit, idézte szellemes epigrammáit. Nem egyszer eijött a lakásunkra is, és ilyenkor nagyon megijedtem, de soha nem mondott rám rosszat anyámnak, csak azért jött — mint mondta —, hátha segíteni kell a fordításban. így kóborolt délutánról délutánra, egyik gyerektől a másikig, segített a számtanpélda megoldásában, vagy egy számunkra érthetetlen vegytani képlet kibogozásában is. fis mesélt az életről, mesélt a fiatal koráról és mesélt feleségéről, aki akkor már 10 éve halott volt, de Durci úgy elevenítette meg, mintha otthon várná. Egy nap aztán meghalt az öreg, csendben, minden előzetes jel nélkül. A hírt a szoba- asszony hozta — egy vénasz- szony —, akitől aztán megtudtuk, hogy szegény öreg évek óta egy cselédszobában lakott és minden pénzét elküldte felesége édesanyjának. Koporsóját nem is kísérte más, csak a diákjai, néhány tanár és ez a kis töpörödött vénasszony. Most is magam előtt látom az öreg Szűcs Ferenc tanár urat, amint szürkévé kopott sötétkék kabátjában fel s alá jár a padok között és a prepozícióktól ellopott öt percben az életről mesél. Izig-vérig pedagógus volt. így mondta sírjánál az igazgató, és én csak sok-sok év után jöttem rá a mondat igazi értelmére, arra, hogy mit is jelent az a mondat, hogy ,,ízig-vérig pedagógus“’. A pedagógus kezébe a legnagyobb értéket adja a társadalom. Rájuk bízza a jövő nevelését, és hogy ez a „jövő“’ milyen lesz, az nem kis mértékben függ a pedagógustól, legyen az tanyai tanító, vagy egyetemi tanár. Munkájuk értéke felbecsülhetetlen, hisz semmilyen mértékkel nem mérhető, nem lehet rá normát szabni és a jó vagy rossz munka eredménye is csak hosszú évek után mutatkozik meg. Ha egy mérnök rosszul számol és ennek következtében elrontja egy épület, vagy híd tervezését, a hiba még kijavítható. De ha egy pedagógus rosszul hajlítja a kezébe adott fiatal vesszőt, ez a hiba jóvátehetetlen és a kár már csak a vessző fakorában jelentkezik. A pedagógus napi öt-hat órát foglalkozik a gyerekkel, de hol az a szülő, akinek ennyi ideje jutna arra, hogy gyermekét nevelje. Óvodás kortól, egyetemista korig a pedagógus keze formálja a fiatal ember lelkét, tágítja látókörének határait. Az első kedves kis gyermekverstől a legbonyolultabb integrál egyenletekig, nevelők, tanítók, tanárok és professzorok sora fárad az ember nevelésében, de ezenkívül alakítja a világnézetet, erkölcsi szemléletet a jövendő munkásának, vagy tudósának jellemét. Óriási feladat ez, melyet megoldani csak az igaz' „ízig vérig pedagógusok” képesek, akik érzik hivatásuk súlyát, úgy mint az én egykori jó öreg tanárom és úgy, mint sok sok ezer névtelen pedagógus, az ország csöpp kis falvaiban, vagy a főváros hatalmas egyetemein. Furcsa dolog jutott az eszembe, és talán nehezen tudom a született gondolatot érthetővé tenni. Arra gondoltam, hogy egy film, vagy egy regény elé, odaírják alkotójának a nevét. Az új épületen ott csillog tervezőjének neve, tudjuk, hogy ki egy új elem, vagy vegyület feltalálója, még személyi adatait is, de senki nem tud és nem beszél arról és azokról, akik azt az embert, emberré formálták. Ki beszél a társadalom egére felfutott nagyság kopott- kabátú falusi tanítójáról, aki annak idején megtanultatta vele a betűket, aki talán harcolt azért, hogy a gyermek tanuljon és tovább tanuljon, mert már jóval előbb felfedezte a benne rejlő szunnyadó erőt és képességet. És Ki beszél, vagy ki tud azokról a névtelen tanárokról, akik a nagy számtani zsenivel megérttették az első matematikai összefüggéseket és megszerettették vele a matézis csodálatost sok ember számára örökké titokzatos tudományát. Ki ttidná számon' “ tartani, hogy hány alkotó elme kallódott volna el, ha időben nem vették volna észre tanárai, ha szívós munkával és energiával nem csiholtak volna lángot a szunnyadó parázsból. Nem lebecsülendő az a szerep sem, amit a falusi pedagógusok a társadalmi életben magukra vállaltak. Sok faluban jártam és láttam azt a heroikus küzdelmet, amit egyegy tanító vív a babona, a szellemi sötétség maradványai ellen. Egész nap, sokszor ma még a kis, egy-kéttanter- mes iskolában csepegteti a gyerekek fejébe a tudomány első cseppjeit. Szabadidejében szemléltető eszközöket fabrikál, bogarat, ásványt gyűjt, szakköröket szervez, vagy az úttörők munkájában tevékenykedik, és amikor leszáll a pihentető est, a falu kultúrotthonában vezeti a felnőttek kulturális életét, énekkart, színjátszó csoportot alakít, vagy éppen ismeretterjesztő előadást tart. Sok közülük tevékeny részese a falu politikai életének, útépítésről, faluszépítésről tárgyal, terveket készít, és mindezt minden ellenszolgáltatás nélkül. Soha nem becsülték meg érdemeikhez méltóan a pedagógusokat. Eszembe jut Gárdonyi: Ida regénye című művének esetlen, szerencsétlen pedagógus figurája, melyről sokan azt mondták, hogy eltúlzott, nem igaz. Gárdonyi maga is pedagógus volt, és ha ő így látta korának falusi tanítóját, akkor az ilyen is volt. A vékanypénzű, szegény falusi tanító átmenet volt az úr és a paraszt között. Paraszt nem volt már, az urak nem fogadták be, vagy ha látszólag be is fogadták, abban sem volt köszönet. Az elmúlt években sokat beszéltünk a pedagógusok megbecsüléséről és ez több esetben anyagi formában is kifejezésre jutott. Sikerült nevetségesen alacsony fizetésüket rendezni. Ez persze nem jelenti azt, hogy a mai fizetési szintjük arányban áll munkájuk értékével, hisz ezt pénzben soha nem lehetne kifejezni. Ma sem .magas a pedagógus fizetése, de hiszem, hogy a fejlődés során eltűnnek azok az aránytalanságok amit ma még, sokszor jogosan kifogásolnak a pedagógusaink. De egyéb'formában is megnyilvánul a társadalom fokozott és egyre fokozódó megbecsülése. Az emberek felismerték már a pedagógus hivatásának nagyságát, tisztelik és nagyra értékelik felelőségteljes munkájukat és hálásan gondolnak az igazi, hivatását szerető nevelőre, o’yan szeretettel, mint én gondolok e pedagógus ünnep előtti napokban szegény Szűcs tanár úrra és a többiekre. , HERBST FERENC ... hogy ég a talaj a gyarmatosítók talpa alatt. A gyarmati és a függő helyzetben levő népek függetlenségi mozgalma egyre erősödik. Algériában, Libanonban, Tuniszban napirenden vannak a fegyveres harcok, szavát hallatja a dollárpórázra fűzött Dél-Amerika és nem sajnálják a köveket az USA alelnökétől sem. Indonéziában futnak a csangkajsekis- táktól és azok pénzelőitől támogatott felkelők, általános sztrájkot tartanak a ciprusiak, mozgásban van a gyarmati világ. S a gyarmatosítók, akik hódító csizmájukat szeretnék továbbra is megvetni a gyarmatokon és a pénzüktől függő országokban, egyre inkább arra kényszerülnek, hogy sorra húzzák ki lábaikat a forrongó országokból. Ez a tüzes föld táncra kényszeríti a hódítókat. Indonézia, Algéria, Cyprus már egyre gyorsabb ütemet diktál. Kállai kettős lesz ez a javából. K. E. Bz egri Pedagógiai Napok mai műsora * Az egri Pedagógiai Főiskola földszint 19-es termében 17 órakor dr. Berencz János: A pedagógiai kutatás néhány időszerű módszertani kérdése címmel tart előadást. Utána dr. Szántó Imre: Eger a Rá- kóczi-szabadságharc korában címmel tart előadást. 50 ezer forint gyapjúért Jó eredményt hozott a gyapjúnyírás a tiszanánai Vörös Csillag Termelőszövetkezetben. Noha a juhállományuknak majdnem a fele tavalyi bárány, 4 kg 18 dekás nyírási átlagot értek el. A gyapjút már át is adták a begyűjtő vállalatnak, ahol a tervezett 25 ezer forinttal szemben több mint 50 ezer forintot fizettek ki. — 80 HOLDON végeztek porozást a Növényvédő Állomás segítségével az egerfar- mosi egyéni gazdák, hogy megakadályozzák a répabarkó kártételét. A 70 éves Selypi Cukorgyárban A MÁTRA DÉLNYUGATI alján az Alföld találkozásánál, az időnként szeszélyes Zagyva partján füstölög a Selypi Cukorgyár kéménye. Az épületek öreg fák között lapulnak, csupán az égnek meredő kémények és a gyár egy-egy kiemelkedő részei tekingetnek a távolba. A gyárat 70 évvel ezelőtt Schossberger báró építtette, akinek a környéken fekvő 17 ezer hold földbirtoka által hozott búsás jövedelem úgy látszik kevésnek bizonyult. A báró annakidején saját földA 34-ea AU öv-öt kérik Tárnáméra, Tarnaörs, Vá- mosgyörk, Erk stb. községek dolgozóinak a kérését tolmácsoljuk a Gyöngyösi 34-es Autóközlekedési Vállalat vezetőségéhez, hogy a jelenleg Vámosgyörk és Heves között közlekedő autóbusz ne csak hétköznap, hanem vasárnap is közlekedjen. A községek dolgozóinak kérése már csak azért is indokolt, mivel vasárnap igen sok problémát okoz, ha a dolgozók értekezletre vagy egyéb dolgaik elintézésére Hevesre szeretnének eljutni. Nem beszélve arról, hogy vasárnap az újságokat sem kapják meg a dolgozók, amikor pedig legjobban ráérnének olvasgatni. Reméljük, hogy megértésre talál a dolgozók kérése s a 34-es AKÖV vasárnap is beállítja az autóbusz- járatot. Menetrendváltozás az autóbusz járatoknál Június 1-én 0 órától menetrend-változás lesz az autóbusz forgalomban. A menetrendváltozással egyidőben új autóbusz járatokat is indít a 32. Autóközlekedési Vállalat Üj járat indul Eger—Heves— Jászapátin keresztül Szolnokra, munkaszüneti napokon Eger—Bélapátfalva — Jávor- kútra a kirándulók számára. Minden munkanapon de. 9.25- órakor Egerből Párád érintésével Parádsasvárra indul busz. Reggelenként minden nap új járat indul Egersza- lókról Egerbe és a Zsóri- fürdö megnyitásakor Eger— Mezőkövesd gyógyfürdőre. A menetrend változások iránt a 32. Autóközlekedési Vállalatnál kell érdeklődni. birtokáról látta el cukorrépával a gyárat, csak a későbbi időben kapcsolódtak be a termelésbe a környék parasztjai is. A tőkés viszonyok között az 1920—1930-as években a cukorgyárak helytelen versenye folytán olyan helyzet állott elő, amelyben a cukor nemzetközi ára lényegesen alacsonyabb volt az itteni önköltségi árnál, mert az 50 filléres önköltségi árral szemben 9—11 fillért kapott a tőkés ha a cukrot exportálta. Ennek ellenére mégis jó részét kiszállították, hiszen idehaza a cukor ára egy pengő volt kilónként. Az export következtében előállott veszteséget tehát a belföldön eladásra került cukor bőségesen fedezte. Nem csökkentették hát a belföldi cukor árát, hogy a lakosság részére köny- nyebben hozzáférhetőbbé vált volna. Ennélfogva az évi cukorfogyasztás átlagosan egy főre — a jelenlegi 25 kilogrammal szemben csupán 10 kilogramm volt, ami főleg a városi és jobb módú csaladok fogyasztásából tevődött, hiszen a falu és a tanyavilág háztartásából nagyrészt hiányzott a cukor. A GYÁR ELSŐ ÉVTIZEDEIBE^ a lehető legprimitívebb körülmények között dolgoztak a munkások — emlékeznek vissza a gyár id is dolgozói. A napi munkaidő 12 óra volt és a környező községekből gyalog jártak be dolgozni, hosszú kilométerekről és bizony már a munkahelyükre fáradtan érkeztek meg. A legtöbb munkát kézierővel kellett elvégezni. A munkások részére a gyárban sem ivóvíz, sem pedig a legszükségesebb mellékhelyiségek nem álltak rendelkezésre. Később ezekben némi változás állott ugyan be, de az idénymunkán levő dolgozók szállásán a szalma-feKVŐhe- lyen kívül tisztálkodási és étkezési helyiség nem volt. A gyár életében lényeges változást a felszabadulás, majd azt követően az államosítás hozott. A gyárat és vele a termelési folyamatot korszerűsítették, miáltal a többtermelést is biztosították. A munkásokat autóbusszal szállítják a munkahelyre és vissza. A bentlakó munkásoknak pedig egészséges szállásokat biztosítanak. A gyárat körülvevő gondozott parkból eltűntek a „Tilos“’ feliratú táblák, friss virágágyak, kedves halasmedencék teszik hangulatossá az üzem területét ' A GYÁRBAN SZEPTEMBER közepétől december végéig szokott tartani a cukorrépa feldolgozása. Kocka, kristály és porcukrot gyártanak mégpedig exportképes minőségben. Arra külön büszkék, hogy a külföldre szállított áru minőségére még a tőkés államokból sem szokott érkezni kifogás. Az év többi részében lényegesen csökkentett létszám mellett, részben teljes karbantartást végeznek, elöké- szülnek a következő gyártási időszakra, részben pedig égetett meszet gyártanak, segítve az építőipart. LEVAY ANDRÁS A kis baletto sok is bemu tatkoztak ; kulturális regszemlén. Nagy sikere volt a Mátrai Napok keretében megrendezett kulturális seregszemle népi tánc bemutatójának. A tízéves fennállásukat ünneplő ktsz-ek is bemutatták készítményeiket. Képünkön a Cipész Ktsz. kiállítását mutatjuk be. Sok nézője volt a gimnázium udvarában megrendezett mezőgazdasági kisgép-kiállításnak is. (FOTO: MÁRKUSZ)
