Népújság, 1958. április (13. évfolyam, 59-83. szám)

1958-04-17 / 72. szám

1958. Április 17. csütörtök NÉPÚJSÁG 8 Egy huza-vona kulisszatitkairól Termelőszövetkezeti élei. Állítólag Szent Gallenben jegyezték tel, hogy a középkor népei így imádkoztak: „A sag- gitis hungarorum libera nos Domine!” Sajnos, az utolso két esztendőben a csigalassusaggal folyó SZTK átépítés miatt a mai túlzsúfolt, korszerűtlen rendelőintézettől reszket úgy Eger népe, mint valaha a 3° németek. És mert mindenkit érhet baleset, s ma-hoínaprm, egészségesek is ott P^lod^-_ tünk a szüksegrendelok leve gőtlen folyosóin, éreztük: mi - denki leghőbb vágya, hogy foglalkozzunk vegre az huzavonával, ami a hajdani rendelőintézet átépítésé es kor szerűsítése körül folyik. Immáron több mint egyesz tendeje tart az a nem tulsag san gyorsütemu munka, amely hivatva lesz új ^ korszerű orvosi rendieket e várószobákat nyu tani Eger ® a környék lakosságának. Ere­detileg arról volt szó, h°sy évek folyamán szerkezetileg megrokkant, veszélyessé való épület födémszerkezetet meg erősítik, mert úgy átszőtt, még átmenetileg sem nélku lözheti az SZTK túlzsúfoltsá­ga miatt az intézetet. KÉT ÜK SZOLGÁJA A Tárkányi Béla utcai épü­let, amely nagyságánál fogva megfelel egy korszerűen atepi ^f orvosT rendelőintézet kö­vetelményeinek, bar az SZTK Sálán van, tutaWg lag a kórházé. Amikor tehat nyilvánvaló lett hogy az épü­letet át kell építem, a kórház igazgatósága rendelte meg a födémszerkezet biztosítás célzó munkálatokat a Heve meevei Tatarozó Vállalatnál. A Tatarozó Vállalat 1957. ja- nuár 24-én, aláírás végett, megküldte szerzodestervezetet a kórháznak, s a kórháznak a joggyakorlat értelmében 8 na­pon belül nyilatkoznia kellett volna a szerződésről, illetve azt aláírva, vissza kellet^^‘ na küldenie a Tatarozó Valla lathoz. Nem így tortöA A 269 000 forintos szerződést t mint egy negyedévvel kJsobb’ április 29-én írta csak ala az időközben odahelyézett ui "igazgató dr. Ozsvath Gabor. A munkálatok tehát - szigo­rúan csak a födemszerkezet összeomlását megelőzendő cél lal - megkezdődhettek. A be­fejezési határidőt - közösen 1958. május 31-ben allapi ták meg. __ amit a szakemberek Rögtön látták Aki ismerte a régi rendelő­intézet körülményeit, tudta, hogy az egyre növekvő igé­nyek, a biztosítottak számá­nak emelkedése, a korszerű­södő orvosi gépek áramszük­séglete, stb. tekintetében a helyzet a múltban sem volt ró­zsás. És mert a biztosítottak — statisztikai adatok szerint — egyre inkább igénybe veszik a szolgáltatásokat — a szakem­berek rögtön látták, hogy ha csak az összeomlástól védik meg az épületet, azzal még semmire sem mennek, hiszen, ha már ilyen komoly szerke­zeti munkálatokba fognak, el­kerülhetetlenek a kisebb át­alakítások, a tatarozás, a víz és elektromosberendezések korszerűsítése. Ha mindezt most elhalasztanók, később sokkal nagyobb költséggel kel­lene újra csinálni. A tatarozó szakemberei és a kórháziak figyelmeztették is az akkori illetékeseket erre. De mindad­dig, amig az új igazgató, dr. Ozsváth valóban át nem látta e helyzet fonákságait, nem tu­dott győzni a Szakemberek ál­láspontja. Hozzáfogtak tehát 260 000 forintos hitelkerettel egy olyan munkához, amelyről a beavatottak tudták, hogy sokkal, de sokkal többe fog kerülni. A TÉNYEK BESZÉLTEK... Dr. Ozsváth igazgató pedig cselekedett. Orvosok járlak az átalakítandó épületbe és né­zegették: milyen korszerűsí­tendő intézkedésre lenne szük­ség. Már megépített közfalak áthelyezése, új elektromos be­rendezés, a víz- és a központi- fűtés-hálózatának felújítása került napirendre Mit részle­tezzük? — Közel egy esztendő alatt 1 029 243 forintra nőtt az eredetileg tervezett, alig há­romszázezer forintos vállalati összeg. A szerződéseket, a tervdokumentációkat négyszer is módosították. Mindig új és új szempontok kerültek napi­rendre. A végén kiderült, hogy a korszerűsités, az eredeti el­gondolással szemben, a tataro­zás és átépítésnél 326 ezer, a központi fűtésnél 176 ezer, a. vízvezetékszerelésnél és vil­lanymunkáknál 258 ezer fo­rintba kerül. Hála a megyei tanácsnak és az egészségügyi hálózat agilitásának, ezeket a hiteleket előteremtették. JÖTTEK A PROBLÉMÁK... mégpedig esőstől. A megyei pártbizottság segítségével, — mely a pártoktatás házát ideig­| lenesen átengedte a rendelőin­tézet céljaira, a személyzet és orvosi kar áttelepülése az építkezések tartamára nem okozott gondot. Feltűnt azon­ban mindenkinek, hogy 1957. elején néhány hónapon át csak egy-két ember piszmogott az építkezésen. S ez az első nagy miért 2 A kórház szerint azért, mert a Tatarozó Válla­lat más, csak nyáron üzemel­tethető munkahelyekre irányí­totta embereit. A Tatarozó szerint azért, mert a kórház, illetve SZTK nem szállította el a helyiségekből gépészeti berendezéseit s így nem fér­hetett a munkahelyekhez. Ozsváth igazgató terve azon­ban — igen okosan — az ere­deti tervektől abban is eltért,, hogy — számolva a helyszűké­vel s a növekvő követelmé­nyekkel —, előirányozta a II. emeleti rész átépítését és kor­szerűsítését is, orvosi célokra,.. Ez viszont az emeleti irodák és SZTK igazgatási szervek sorsát tette bizonytalanná. A megyei tanács erre is talált kiutat. Elhatározta, ha az épü­let készen lesz, azt teljes egé­szében orvosi célokra tartja fenn, s az irodákat máshová helyezi. De hová? És mert felelet egyelőre nincs, az irodák egyrésze még ma is a II. emeleten csücsül, s bár a Tatarozó jegyzőkönyvi­leg kérte a munkahely teljes átadását, nem moccannak. Most valami olyanfajta meg­oldásról polemizálnak, mely szerint a II. emeleti munkála­tok szakaszosan folynának s az ott levő adminisztráció a már megépült helyiségekbe vándo­rolna, ide-oda, mint a felaj- zott egércsalád. A TERVOSZTÁLY BELENYÚL 1957. végéig a Kórház; mint tulajdonos, maga rendelte meg a munkákat, sőt — az általá­nos gyakorlattól eltérően — maga is tervezte azokat. 1958. január havában, az illetékesek belátták, hogy az ellenőrzés és tervezés egyszerűsítése, de szakszerűsége is megkívánja, hogy a kórház helyett egy olyan szerv vegye kezébe az építkezés irányítását, amely nagyobb hatáskörrel és e célra nagyobb felkészültséggel is rendelkezik. A tervosztály te­hát átvette a munkáltató sze­repét, stornírozta az eddig megkötött szerződéseket és alapos előkészítés és áttekin­tés után 1958. március 4-én megkötötte azt az I 029 000 fo­rintos szerződést a Tatarozó­val, amely jelenleg is érvény­ben van s mely előrelátható­lag most már minden egész­ségügyi kívánalmat felölel. A szerződés befejezési határideje november 30. és a Tatarozó — személy szerint Prókai elv­társ, az igazgató is — erősen kötik az ebet a karóhoz, hogy már jóval előbb készen lesz­nek. MIÉRT OLY KÉSÖN?... 1957. őszén dőlt el véglege­sen, hogy a rendelőintézetet emeletestől, elektromos beren­dezésestül korszerűsítik és ta­tarozzák. A munkák már fél­esztendeje folytak, más céllal, más eredeti megrendeléssel. Nem vitatjuk, hogy az átdol­gozott, új tervek mit jelente­nek az orvosi szolgáltatásokra szorulók számára.. Mi is így szeretnők, örülünk is neki — De... Miért nem tudott győzedel­meskedni már a munkák meg­kezdése idején az a józan, szakszerű álláspont, amely eleve számolt a dolgozók, be­tegek és orvosok igényeivel egy korszerűbb rendelőintézet kapcsán és ki felelős azért hogy ezek a vélemények el­sikkadtak és semmibe vesz­tek? Ki felelős azért, hogy az ap- ródonként, ötletszerűen átdol­gozott tervdokumentáció még ma sincs teljesen készen s hogy csöppentgetve jöttek a korszerűsítés ötletei, tetemes többletköltséget okozva ezzel népgazdaságunk számára? Miért készítette a kórház a tervdokumentációkat házilag, miért nem bízta állami terve­zőintézetre, mely nyilván fel­hívta volna figyelmüket ide­jekorán a szükségesnek mu­tatkozó összefüggésekre és a jelentkező többletfeladatokra? Az eredetileg májusra terve­zett építkezés novemberben lesz készen. Miért oly későn? Azt hisszük, a válasz a fenti miértekben rejlik. PAGONY LAJOS IVéary találat — 28.200 forint Tegnap délelőtt az Orszá­gos Takarékpénztár egri fiók­jában Mészáros Istvánná, ke- recsendi dolgozó parasztasz- szony átvette a 14. játékhéten elért 4 találatos lottószelvé­nyével nyert 28.200 forintját. TESTVÉRI SEGÍTSÉG Az atkári Petőfi Termelőszö­vetkezetben nagy gondot je­lent az idei tavaszon, hogy a sürgető vetési munkák mellett elvégezzék a tervezett új sző­lőtelepítést is. Az atkári Mi­csurin Tsz. tagjai segítségére siettek a munkaerőgondokkal küszködő szövetkezetnek, s el­határozták, hogy 20 embert adnak a szőlőtelepítési mun­kához. így viszonozzák azt a segítséget, amit a Petőfi Tsz. adott, amikor a micsurinisták hasonló problémával küzdöt­tek. Reggel még szép volt az idő, úgy szikrázott az ápri­lisi ég mintha májust mutat­na már a naptár, de délután­ra hideg szél söpört végig a falun. Az égen ólmos, szürke felhők kergették egymást. Me­gint eső lesz, nézett fel az ég­re a gazda, aztán gyorsabb lé­pésekre ösztönözte a lovat, ne­kifeküdt az ekének. Ha csak egy óráig nem esik még, meg lesz ez a kis darab föld. Hom­lokán vastag cseppekben ütkö­zött ki a verejték, a lovak li­hegve törtettek a friss szán­tás mellett. Az utolsó fordulónál már nagy cseppekben megeredt az eső, de mégis csak készen lettek. Felpakolta az ekét, in­dultak haza, a szemerkélő eső­ben, s azt számítgatta, ha holnap egy kis szél lesz, meg a nap is melegebben süt, meg­szikkad a friss szántás, hol­napután elboronálja, aztán vethet bele. így számítgatnak, így fut­nak szinte versenyt a válto­zékony, szeszélyes idővel a füzesabonyi gazdák. S ahogy most áll ez a verseny, igen csak az abonyi gazdák lesz­nek a győztesek. Nem puszta megállapítás ez, tények iga­zolják: április közepéig, noha alig volt szép, vetésre, szán­tásra való idő, mégis 95 szá­zalékát elvetették a tavaszi kalászosoknak. Azaz inkább az árpának, mert a tavaszi­búzát addig késleltette az idő, míg le kellett mondani a ve­tésről. Megnyugtató minden­esetre, hogy a becslések sze­rint a szántó területnek 30— 32 százalékán őszi búzát vetet­tek, s így nem lesz nagyobb probléma. Már csak azért sem, mert igaz, hogy kevesebb területen van búza az idén, de ha nem jön közbe nagyobb elemi csapás, még nagyobb termésre számítanak, mint az elmúlt évben. Pedig árra sem lehet panasz, meghaladta a 12 mázsát a falu átlaga. Most a határjárások során megálla­pították, hogy jobban teleltek a búzák, mint tavaly, erőseb­bek, mint az elmúlt tavaszon, nem volt sem fagykár, se más kártevő, s ahol gyengébbnek mutatkozik, ott műtrágyával, pétisóval segítettek a bajon. Külön érdemes megemlíteni, azt a hatalmas fejlődést, ami a műtrágya felhasználásnál tapasztalható. Nem volt a je­lek szerint hiábavaló a sok szakelőadás a télen, s a szö­vetkezetek esztendőkig való műtrágyakísérlete, mert a ta­valyi 90 mázsa műtrágyával szemben az idén 420 mázsát vásároltak — ebben nincs ben­ne a szövetkezet igénylése —, ezen kívül mintegy 40 mázsát vittek ki a szerződéses növé­nyek alá. Most kérik a föld- művesszövetkezetet, hozas­son még legaláb 50 mázsát. A 420 mázsából a számítások szerint 300 mázsát szórtak ki fejtrágyának az ősziekre, a többit a tavaszi vetésekre tar­togatják, mert az idén mind többen kísérleteznek a tavaszi vetés fejtrágyázásával is. A műtrágyák közül egyelő­re csak a pétisó örvend ilyen népszerűségnek. A szuperfosz­fát és a kálisó iránt még na­gyon kicsi az érdeklődés. De bízni lehet abban, hogy a pé­tisó hasznáról meggyőződnek az emberek, idő kérdése, hogy a többinek a hasznosságát is felismerjék A tavaszi kalászosok vetésé­nek befejezése nem nagy gond KÍSÉRLETEZŐ TSZ-TAGOK A füzesabonyi Petőfi Tér- • malőszövetkezetben majdnem minden évben kísérleteket vé­geztek a műtrágya felhaszná­lására. s nem kis részben en­nek köszönhető, hogy a köz­ségben ugrásszerűen megnőtt a pétisó felhasználás. Az idén a szövetkezet tagjai a lucer­na, a vöröshere és a rétek fej­trágyázására állítottak be kí­sérleti parcellát. Itt különböző mennyiségű műtrágyát hasz­nálnak fel, hogy megállapít­sák, földjükön milyen adago­lás felel meg legjobban. már, a néhány holdat, ami még hátra van, egy-két napon belül elvetik. Most már sok helyen a cukorrépához fogtak hozzá, akadt már egy két merészebb gazda, aki burgo­nyát is ültetett, főleg a házak melletti kertekben. A kukori­cával még várnak melegebb időre. Közben szántanak is. A gépállomás eddig 180 holdat szántott fel egyénieknél, a\ földművesszövetkezet kötött rá szerződést, s az érdeklődés egyelőre nem csökkent, mert vagy 100 hold szántani való van még hátra. Kukorica alá szántatnak, s azért vártak ve­le, hogy közvetlen a szántásba vessék azzal a módszerrel* ami régi is, rossz is, de néha mégis megerősíti az emberek hitét abban, hogy mégsem tel­jesen elvetni való módszer, Jónéhány esztendő kell még rá, amíg szakítanak ezzel. Ha késett is a tavasz, Fü­zesabonyban sikerült egy ki­csit pótolni, ami az idő mi­att- elmaradt, úgy, hogy még a nagy ünnepen, április ne­gyedikén (és nagypénteken) is tele volt a határ szántó-vető emberekkel. Úgy gondolták, ünnepelni vetés után is lehet, de ha jó az idő, az a bűn, ha otthon ülnek. Nem lenne teljes a* kép az abonyiak tavaszi munkájáról, ha nem említenénk meg mind­azt, ami a községen belül történt. Mert a tavaszi napok sürgető munkájában arra is szakítanak időt, hogy csinosit- gassák a községet. 600 facse­metét ültettek ki a házak előtt, s a napokban még 2100 csemetét ültetnek ki, részben az utcákban, részben a községi tanács előtti téren. Ha már a fák gondozásánál tartunk, di­cséretet érdemelnek az abo­nyiak a háztáji gyümölcsösök rendhehokás*t. Hat perme­tezőgép cserél szinte naponta oazdát. honn a ^ mi*'— permetezését elvégezzék. Két hete tart ez a munka, s most már befejezés előtt áll, mert fakadnak a rügyek. Körülbe­lül 50 százalékát hozták így rendbe a háztáji gyümöl­csösöknek, s ez nem lekicsi­nyelendő eredmény, ha figye­lembe vesszük, hogy milyen elhanyagolt állapotban voltak a kertek. » Szépül az idő, ki lehet haj­tani a jószágot Is a legelőre. A tavaszi munkák sorába tartozik az is, hogy rendbe­hozták a legelőt. 250 kocsi trágyát szórtak ki, 180 kocsi­val pedig tartalékoltak már a jövő esztendőre. Kísérletre is vállalkozott a legeltetési bi­zottság. 4 holdnyi területet szakítottak ki arra, hogy ki­próbálják, milyen eredményt hoz ha műtrágyát és szerves­trágyát szórnak ki. Nem régen kezdték az egészet, de mar is kiválik az a tábla, ahol szer­ves trágyát és 2 mázsa mű­trágyát szórtak ki. Előrelát­hatóan ez a darab kaszálásra is alkalmas lesz. Jövőre aztán a kísérlet alapján végzik na­gyobb területen is a legelő­trágyázást, hogy ne üres has­sal ballagjanak haza a jószá­gok. Amerre a szem ellát a fü­zesabonyi határban emberek vannak mindenütt. Dolgoznak, harcot vívnak a szeszélyes, 1 mostoha idővel, s a jelek sze­rint nem is sikertelenül. I — deák a A szovjet tudomány újabb sikerének híre bombaként robbant a nyugati hadvezetők körében, hogy egy újtípusú szovjet tengeralattjáró, anél­kül, hogy feljött volna a víz­szintre, a tenger alatt több ezer mérföldet tett meg Mur- manszktól az Antarktiszig és vissza. Az USA és Anglia ka­tonai szakértői kétségbeeset­ten vették tudomásul a hírt, annál is inkább, mivel felde­rítő szerveik — amelyek ébe­ren őrködnek a „szabad világ” partjai fölött — radarállomá­saikkal semmit sem észleltek az eddig páratlan, a szovjet tengerészeti kultúra szédületes fejlődését bizonyító manőve­rről. még nagyobb bosszúsá­gukra, a Szovjetunióban ezek­ből a modem tengeralattjá­rókból évente 85 darabot ké­szítenek. Egy csöppet sem csodálko­zunk a nyugati politikusok és tengerészeti szakemberek nyugtalanságán, hiszen a szov­jet szputnyikok után nagyon gyorsnak találták a szovjet tu­domány eme újabb sikerét. — Wright USA-admirális, aki el­ismeri a szovjet tengeri fö­lényt, kijelentette: „Éppen eléggé megismertük őket ah­hoz, hogy nyugtalankodjunk.” Egy másik „erős idegrendsze­rű” admirális pedig így véle­kedik: „Az ő tengeralattjá­róik megfigyelik a mi had­mozdulatainkat ... Ily módon a szovjet tengerészek egész egyszerűen a mi gyakorlataink alkalmával gyakorlatoznak.” Truman pedig kijelentette: „Az erőviszonyokat tekintve, a Szovjetunió elhagyta az Egyesült Államokat.” Az újtípusú tengeralattjáró­ról szóló hír rövid ugyan, de mégis sokat mond a szovjet tengerészet színvonaláról és egyben figyelmezteti a háború imperialista megszállottjait. A tengeralattjárók atomtöltésű torpedókkal, tüzérségi fegyve­rekkel, aknarakó berendezé­sekkel, rakétakilövő szerkezet­tel és a legnagyobb meglepe­tésre: felderítő repülőgéppel is rendelkeznek. Mindezt, bizony, nem köny- nyű egyszerre megemészte­niük azoknak, akik hosszú éveken át lebecsülték a szov­jet tudományt A tények azonban makacs dolgok, ma már arra kénysze­rítik a „szabad világ” veze­tőit, hogy fejet hajtsanak a szovjet ember alkotó nagysága előtt. Arról is értesült a világ, hogy ezeket az új, valóban csodálatos hajókat atomreak­torral, modern gépekkel sze­relték fel és üzemanyagfelvé­tel nélkül akár hónapokig is kint lehetnek a tengeren. Amiről a nagy álmodozók, Wels, Alekszej Tolsztoj, Ver­ne és a többiek ábrándoztak, ma már megvalósult, vagy megvalósuláshoz közeleg. S talán ők is hittek abban, hogy egyszer valóraválnak elképze­léseik. Az amerikaiak azon­ban kevésbé hitték, hogy a szovjet nép máról holnapra forradalmasítja a tudományt, a haditechnikát, s Verne és a többi álmodozó fantasztiku­mát valóságra segíti gépcso­dáival. Igen, a láthatatlan vízalatti „szputnyikok” jogos elkesere­dést váltottak ki az USA és Anglia katonai szakértői kö­zött. Különösen, amikor a hír e sorait olvasták: „A tenger­alattjárók többségét rakéta- lövegekkel és ballisztikus in­terkontinentális rakétákkal is ellátták. A szovjet tengeralatt­járók a víz alatt is képesek kilőni rakétáikat.” Ezek a rakétahordó tenger­alattjárók annyira tökéletesed­tek, hogy a hidrogénbombát korunk legveszedelmesebb fegyverét, bármely, tetszés szerinti földrész legtávolabbi vidékére is továbbíthatják. Csak remélhetjük, hogy megvalósulnak K. A. Versi- nyin elvtársnak, a Szovjetunió marsall jának szavai, aki a Pravdának adott nyilatkozatá­ban kijelentette: „Boldog le­szek, ha betiltják a tömeg- pusztító fegyvereket, amelye­ket ma éppen úgy birtokol a Szovjetunió, mint a nyugati hatalmak. Mint ember és pol­gár, hiszem, hogy a népek fel­ismerik az atomháború ko­moly veszélyét és legjobbjaik harcolni fognak az imperia­lista agresszorok megfékezé­séért és a leszerelés kérdésé­nek megoldásáért.” Elkészült tehát a szovjet víz­alatti „szputnyik”, amely bi­zony minden nehézség nélkül elérheti az amerikai partokat. És az amerikai hadászati szak­emberek mindjárt erre gon­doltak. A Szovjetunió azonban tényekkel bizonyította és bizo­nyítja, hogy nem esztelen há­borút, hanem békét és jólétet akar az emberiségnek. Az imperialistáknak fogcsi­korgatva, de tudomásul kell venniök: a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom óta az el­maradott cári Oroszországból olyan nagyhatalom lett, mely sorozatos győzelmeivel bámu­latba ejti a világot. Remélhető, nem felejtették még el a háborús kalandorok: a szovjet haditengerészeti flot­ta csupán a háború első há­rom éve alatt 3000 ellenséges hajót, a hadihajók légvédelmi tüzérsége pedig 7000 ellensé­ges repülőgépet pusztított el. És akkor még nem voltak bal­lisztikus fegyverek, a mosta­nihoz hasonló tengeralattjárók és atomtöltésű rakéták! Tavaszi Jelentés Füzesabonyból

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents