Népújság, 1958. április (13. évfolyam, 59-83. szám)

1958-04-13 / 69. szám

1958. április 13. vasárnap

NÉPÚJSÁG

s

FÖLDI PÁL:

Örvendetes tény, hogy az elmúlt évek során jelentősen 'megnőtt a filozófia iránt érdeklődők és a filozófia tudományával foglalkozók tábora. Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy megfelelő színvonalú filozófiai propaganda hiánya miatt a felmerült szellemi Szükséglet lényegében kielégítetlen maradt.

Ismeretes, hogy a marxista- leninista filozófia a marxiz- mus-leniriizmus ideológiájának, a marxista-leninista párt politikájának, az elnvomott és kizsákmányolt néptömegek forradalmának, a szocializmus és kommunizmus építésének elméleti és módszertani alaoia. Epnen ezért túl- beesülhetetlen jelentősége van a marxista-leninista filozófia tanulmányozásának és elsaiá- tításának. A filozófia tételes tanulása és mély rneffértése azonban lehetetlen bizonyos minimális filozófiai alanmü- veltség nélkül. A filozófiai alapműveltség megszerzéséhez viszont megfelelő marxis' -leninista filozófiai kézikönyv szükséges. Ezért csak sajnálni lehet, hogy jelenleg a kezdők részére nincs elfogadható kézikönyv. Emiatt igen sokan — különösen az önálló tanulók — úgy kénytelenek foglalkozni a filozófia részletproblémáival, hogy még a legalapvetőbb filozófiai fogalmakat sem ismerik, vagy azt sem tudják, hogy mi a filozófia. Ezen a helyzeten egy megfelelő filozófiai kézikönyv megjelentetésével feltétlenül változtatni kell. Amennyire nehéz és felelősségteljes, anv- nyira fontos és elvégzendő feladat a filozófiai műveltség megalapozásához szükséges marxista-leninista filozófiai kézikönyv megírása. Enélkül mindig megoldatlan orobléma lesz a filozófia önálló tanulása és elsajátítása.

Aki Valaha foglalkozott filozófiával az tudja, hogy igen bonyolult és nem a legkönnyebben megérthető tudomány még akkor sem, hogyha legalább tisztában vagyunk az alapfogalmakkal. A filozófiai alapfogalmak megértése és ismerete nélkül pedig szinte teljesen ki van zárva a részletproblémák felfogása és elsajátítása.

Beszéljünk a filozófiáról

(Cikksorozat)

Ahhoz tehát, hogy a filozófiává] részletesebben foglalkozhassunk, feltétlenül szükséges bizonyos filozófiai alapműveltség megszerzése. A most meginduló cikksorozatban elsősorban ehhez kívánunk hozzájárulni és segítséget nyújtani.

A filozófiai problémák tárgyalásában nem követhetjük az idealista filozófusok stílusát, akik „dodonai”1 nyelven filozofáltak, melvet senki sem, vagy igen kevesen értettek meg. Jellemző példa erre a következő:

Az 1840-es években a német nyárspolgársag körében a filozófia divattá lett. Mindenki filozofált, aki csak tehette. A felmerült szükségletet az öreg Schelling* próbálta kielégíteni. Ebből a célból előadássorozatot indított. Amikor Schelling 1841-ben megtartotta első előadásait, az érdeklődés óriási volt. A berlini egyetem legnagyobb előadóterme zsúfolásig megtelt mindenfajta hallgatósággal. Az első padsorokat egyetemi professzorok, államtitkárok, tábornokok és egyéb filiszte- rek töltötték meg. Az előadásokból persze senki sem értett semmit. Egyedül az előadáson megjelent „kiválóságok” egyike 'Trendelenburg! vélekedett úgy, hogy mintha a negyedik előadásból megértett volna valamit, de egyáltalán nem biztos benne. Nem csoda, hogy hamarosan mumus lett a filozófiából.

Állítólag Hegel3 mondta halálos ágyán, követőjére Roze- kranzra célozva: „Egy ember értett, az is félreértett”. Nem kétséges, hogy Hegel amikor maga is bevallotta, hogy csak egy ember értette őt, de az is félreértette, akkor — mint mindent és mindig tagadó gondolkodó — önmaga filozófiáját ítélte el.

Az irrealista filozófia „dodonai” nyelve miatt a filozófiát ma is sokan mumusnak tekintik, s nemcsak másokat, de magukat is elijesztik vele. Ideje lenne leszámolni ezzel a „kísértettel”.

A z idealisták „dodonai” nyelvével szemben nekünk, a marxista-leninista filozófia képviselőinek népszerű és közérthető, egyértelmű és világos nyelven kell beszélnünk a filozófiáról. Ilyen nyelven beszéljünk mindenekelőtt arról, hogy mi a filozófia.

Idealista dilemma a íilozóiiáról

Aidealista filozófusok sokszor idézik W. Dilt- heynek azt a kijelentését, mely szerint a filozófia legnagyobb problémája az, hogy mi a filozófia. Az idealisták valahogy úgy vannak ezzel a kérdéssel, mint Szent Ágoston volt az idővel: „Ha nem kérded, akkor tudom; amint kérded, nem tudom”. Szerintük a filozófia elvarázsolt kastély, amelynek méltóságos kapuján sehogy sem sikerül kibetűzni a felírást, mert amikor már közeljutnánk hozzá és belépnénk rajta, egyszerre megindul, mint Shakespeare Macbeth-jében az erdő.

Általában az idealisták a filozófiát metafizikának tekintik, melynek a valóságon állítólag túl levő végső kérdésekkel kell foglalkoznia. Eszerint a filozófia — metafizika,, amely „a tapasztalati tények végső előfeltételeit keresi, egész létnek legvégső okait és magyarázatát kutatja”. Ezek a végső feltételek, ezek a legvégső okok — az idealisták szerint — az abszolút tiszta eszmében, az objektív szellemben, vagyis az istenségben rejlenek.

Az idealisták éppen ezért a filozófiát az első és végső tudománynak, azaz a tudományok királynőjének, minden tudomány felett álló tudománynak tekintik.

Vannak olyan idealisták, akik úgy vélik, hogy a filozófia az, amit csináltak azok,

akiket a történelem filozófusoknak nevez. Ez a megh_.á- rozás a kereszténybölcselet álláspontját tükrözi abban a kérdésben, hogy mi a filozófia. Eszerint tehát a filozófia a filozófusok filozófiája, vagyis végsősoron a filozófia nem más, mint filozófia Arra a kérdésre pedig, hogy kik voltaképpen a filozófusok, azt válaszolják, hogy az igazi filozófusok a keresztények. A legtökéletesebb filozófia pedig Aquinói Szent Tamás5 filozófiája, amint ezt XIII Leó Aeterni Patris kezdető hírhedt enciklikája állítja.

Hogy kik az igazi filozófusok, ezt még itt nem vitatjuk. A későbbiek során alkalmunk lesz visszatérni erre a kérdésre. Most csak annyit jegyzünk meg, hogy a vallás, jelen esetben a keresztény hit, nem is filozófia, ezért a vallás hívei, a keresztények nem is lehetnek a szó pontos értelmében igazi filozófusok. Arra a kérdésre, hogy a vallás miért nem filozófia, most nem válaszolhatunk, mert még azt sem tisztáztuk, hogy mi a filozófia. Annak megértéséhez tehát, hogy a vallás miért nem filozófia, tudnunk kell azt. hogy mi egyáltalán a filozófia.

(Folytatjuk)

★

JEGYZETEK:

1. DODONA a legrégibb görög jóshely neve, ahol kétértelmű és sokszor teljesen érthetetlen, megfejthetetlen jóslatokat mondtak. Innen a dodonai nyelv.

2. F. W. SCHELLING (1775— 1854), a német idealizmus egyik képviselője, aki filozófiájának célját abban látta, hogy megszilárdítsa az istenségbe vetett hitet.

3. G. W. F. HEGEL (1770—1831) német idealista és dialektikus gondolkodó, a klasszikus német filozófia legkiemelkedőbb alakja.

4. A METAFIZIKA ó-görög eredetű, összetett szó: „méta“ a. m. túl és „fizika“ a. m. dolog, tárgy, jelenség. A metafizika tehát magyarul: túl a fizikán, vagyis a fizikai valóságon túL

Megjöttek a fecskék, gólyák, szalonkák

Késik bár az igazi tavasz, de azért kedves ismerőseink újra megérkeztek A besenyő- telki egyik gólyafészken már ott álldogálnak Alföldünk kedves madarai, a gólyák. Bizonyára csodálkoznak, hogy ilyen barátságtalan idővel fogadtuk őket, de reméljük, még egy-két nap és igazán tavasz lesz. Addig már csak várjanak ők is türelemmel... Kömlő vidékén fecskéket vettünk észAz állam látva a kisparaszti termelésben rejlő lehetőségeket, a parasztot és a paraszti termelést többféle módon segítette és segíti: a gépállomások gépi munkájával, a szerződéses akció révén megfelelő árakkal, továbbá mezőgazdasági szakemberek tömeges képzése útján és még sok más módon.

Ezek következtében az elmúlt 13 év alatt, de különösen 1957. év folyamán a parasztság reáljövedelme — különösen a félproletár és kisparaszti rétegeknél — emelkedett. így lehetővé vált, hogy az elmúlt évek során, de különösképpen 1957-ben 2003 darab lakóház

megépítésével, egy évben is nagyobb eredményt értünk el, mint a felszabadulás előtti évtized lakásépítkezésénél. A motorkerékpár, a kerékpár, rádió száma ma sokszorosan túlhaladja megyénkben is a Horthy- rendszer ideje alatt meglevőket, amikor is az itt felsorolt cikkek — a házépítést is figyelembe véve — igen ritka vendégek voltak a szegényebb paraszti rétegek körében Heves megvében jelenleg 55 376 db rádió van, melyből falun 33614 darab segíti a dolgozó parasztok kulturális életének átformálását.

A paraszti vásárlóerőt értékelve, a megye földművesszövetkezeteinek forgalma érdekes képet mutat, körülbelül kétszeresére nőtt alig öt esztendő alatt. A fentieket figyelembe véve, mindezek együtIII. RÉSZ.

tesen elősegítették dolgozó parasztságunkat a felemelkedés útján.

Az állami segítséget természetesen a legnagyobb mértékben a szövetkezetei alakító parasztság élvezete. Ez a segítség főleg abban jutott kifejezésre, — különösen az utóbbi időben —, hogy mind a magasabb, mind az alacsonyabb típusú szövetkezeti termelés fellendítését szolgáló, főleg az állóeszköz-beruházást hitelezte meg a szükségnek megfelelően államunk. Ezenkívül igen komoly politikai és erkölcsi segítséget kapnak a termelőszövetkezeti csoportok és a különböző társulások az állam részéről.

Az utóbbi időben, ez a segítség anyagi erővé válva — az egyéni termelés fölé emelkedve — konkrét termelési eredményekben mutatkozott meg — különösen a termelőszövetkezetek vonalán.

A termelőszövetkezetek termésátlagainak növekedését az alábbi számadatok is szemléltetően bizonyítják:

1957-ben őszi búzából 2,9 q-val, tavaszbúzából 0,8 q-val, rozsból 1,4 q-val, őszi árpából 2,1 q-val, zabból 0,6 q-val, kukoricából 0,2 q-val, cukorrépából 21,9 q-val, takarmányrépából 38,6 q-val, burgonyából 11,7 q-val, szőlőből 2,7 q-val többet termeltek, mint az egyéni gazdaságok, átlagosan 1 kát. holdon.

A fenti számokból megállapítható, hogy a termelőszövetkezetek átlagosan 15—20 százalékkal többet termeltek, mint az egyéni gazdaságok. De voltak olyan termelőszövetkezetek is, amelyek még az állami gazdaságok termésátlagait is túlhaladták. Például a viszneki Béke Tsz., a verpeléti Dózsa, az atkári Micsurin, a poroszlói Béke Tsz-ek stb. Termelőszövetkezeteink ennek következtében annyi terményt tudtak tartalékolni közös állatállományuk számára, mint amennyit még soha. Ez és az állam által a termelőszövetkezetekkel kötött szerződéses termelés (mely itt is segíti a termelőszövetkezeteket felárral) arra ösztönözték a termelőszövetkezeteket, hogy a meglevő állatállományt jobban takar- mányozzák, gondozzák és így nagyobb hozam-eredményességet érjenek el, másrészt arra is ösztönözte, hogy számbelileg és minőségileg is jobban fejlesszék állatállományukat az eddiginél. Például a termelő- szövetkezetek az alábbi állatokat vásárolták:

554 szarvasmarhát, melyből 300 darab tehén és előhasú üsző, 800 sertést, 1755 juhot stb,. 2000 baromfit.

Eddig termelőszövetkezeteink közel 1000 hízómarhára kötöttek hizlalási szerződést. A megye cukorrépa-tervének egyötödét termelőszövetkezeteink szerződték le. De más belterjes növényterület is növekszik a termelőszövetkezetben. Megállapíthatjuk, hogy a szövetkezetek, továbbá a tszcs-k

re az autóbuszból. — Fecskék! — kiáltották többen is az utasok közül és megelégedéssel vettük tudomásul érkeztüket. A Bükkbe és a Mátrába szintén megjöttek a tavaszi hírnökök, a hosszúcsőrű szalonkák. A vadászok esti „húzásokon” újra hallhatják a kedves hangokat. — Psz, psz, psz.

Megérkeztek, megjöttek, örülünk, hogy újra itt vannak.

SZALAY

és szakcsoportok termelése 1957-ben és 1958-ban is mindinkább a belterjesség irányában haladt. Mindezek azt eredményezték, hogy a nagy, saját beruházások ellenére is (amely 1957-ben 1 kh-ra 410 forint tehermentes tiszta vagyon emelkedést jelentett), a termelőszövetkezetek egy munkaegységre eső részesedése évről évre növekszik. 1957-ben a megyében az egy munkaegységre eső részesedés 47.65 forintot tett ki. Egy termelőszövetkezeti család évi tiszta jövedelme a megyében átlagosan 21 550 forint. A közös vagyonból eső részesedés 15 550 forint, a háztájiból eső részesedés 6000 forint.

De vannak sokan, akik kiemelkedő munkájuk eredményeképpen a közölt jövedelemnek másfélszeresét, sőt kétszeresét vitték haza. Az 1958-as évben közel 200 termelőszövetkezeti tag épít új lakóházat.

Látva ezeket az eredményeket — 1360 egyénileg dolgozó paraszt, saját elhatározásából lépett be a megye termelőszövetkezeteibe, tszcsi-be 1957. októbertől 1958. március. 31-ig. De még többen beléptek volna, ha sok tsz és tszcs., helytelenül, különböző indokokra hivatkozva (szétszórtan, rossz helyen van a földjük, fizessenek belépési díjat stb.), nem zárkóznának el az egyénileg dolgozó parasztok termelőszövetkezetbe való felvételétől. — Kádár elvtárs legutóbbi parlamenti beszédében azt mondotta: „Mi azt akariuk. hogy egyéni parasztjaink jól éljenek, azt is akarjuk, hogy termelőszövetkezeti parasztjaink még jobban éljenek.”

{Folytatjuk)

Milyen gyönyörű a kilátás innen, a karcsú Minaret erkélyérői. Belátni az egész várost, s azen túl is a napsütötte dombokat szőlőhegyeket, s a színét vá’tó erdőt. Milyen szép a tavasz. Megváltoztatja a természetet, de még az embert is. Pedig még csak az elején vagyunk. Még nem zöldültek ki az erdők, még nem bo libák vivág- ba a fák, de az élet lüktetéséből a természet újjászületéséből arad a tavasa.

Tavaszi séta Egerben

(Képesriport folytatása az első oldalról)

Lassan-lassan beköszöntött a mindenki által várva várt tavasz. Tavasz van a naptárban, szivekben, s tavaszt jelent a mindenttudó meteorológia is.

Tavasz. Milyen szép és meleg csengése van ennek a szónak. Hány költőt, művészt ihletett csodálatos alkotá* . sokra ez az évszak. Tavasz van. Ezt hirdetik a földeken dolgozó emberek, a tereken játszadozó gyerekek, a tavaszi alkonyaiban egymáshoz simuló szerelmesek.

E riport keretében egy kis sétát teszünk a tavaszi napsugárban fürdő városban.

Egri vár, s előtte maga a város, szűk utcáival, műemlékeivel, s a tavasznak örülő lakóival. A vár is benépesedik ezekben a napokban, öregekkel, s fiatalokkal egyaránt. A turisták is felhasználják a jó időt, s messzi kilométerekről keresik fel a várost.

Bár ragyogóan süt a nap, de azért még csak április van, s e bolondos hónap még tartogathat egy-két meglepetést számunkra. A napsütésbe sokszor keveredik egy kis hűvös szél is, s ilyenkor még jólesik a télikabát a délelőtti családi sétán.

TAMÁS LÁSZLÓ:

Parasztságunk a felemelkedés útján