Népújság, 1958. április (13. évfolyam, 59-83. szám)
1958-04-13 / 69. szám
6 NÉPÚJSÁG 1958. április 13. vasamap %*>-;!/t cf-J KOLTOK ES VERSEK FAZEKAS ISTVÁN: Közelebb a csillagokhoz Csak száz métert szaladtam felfelé a domboldalon, — este volt és sötét. Várva fáradt mellem pihenését egy gondolat, — hajamra csúszott az ég... Néztem, bámultam szavakat sejtve, — Egy-egy csillagot találtam meg pontnak, S kérdőjel lett a hold, s az űr papír, hol gyermekként törvények írogatnak. Egyszál ingben ragyogott föl minden: A Vénusz még kacéran rám mosolygott, S az égi tyúk csibéit megetetve halkan egy szép szerenádot dorombolt. A morcos Mars katonásdit játszott, Göncölszekérbe befogták a lovat, Elrobogtak, — leszaladt egy álom, S a távolból dohogott egy vonat... ANTALFY ISTVÁN: Hajnali utazás Az út kérdezte: „Merre mentek?" ' A fák kérdezték: „Mit kerestek?” „Jó reggelt! Jó reggelt!” köszöntek a jámbor útszéli keresztek. Vígan futott az út alattunk. A Nap pirospozsgásan ébredt. Távírópóznák kérdezgették: „Mi hír, mi újság van felétek?” A szakadékok oldalában fehér kőoszlopok vigyáztak. A kis patak titkát csobogta: „El ne mondjátok senki másnak .. Vir&gfüzérek muzsikáltak tiszta falusi udvarokban. Én válaszolgattam serényen, útra, és fára rákacagtam. „Jó reggelt!” köszöntgettem én is jobbra és balra, útnak fáknak ... ... Oly szép, hogy hosszú tél után most találkoztunk... hogy újra látlak.. MOLNÁR BÉLA: Ibolya« nénike Kis nénike, micsoda terhet vihetsz így a világba dőlve, görnyedve, mintha életedet vinnéd, cipelnéd a vödörbe’? Terhed nehéz, kék égdarabka, nem földi teher... Húzza vállad. mit pislogsz, hunyorogsz a napi" s kék ibolyádat felkínálod. Egy fél évszázad gondját, telét csípdeste rád a hideg harmat, az volt rajtad tán a nehezék, — a hatvan évnyi fáradalmak Azt cipelted görnyedve, dőlve, a vödrödben az utcasarkon, s néztelek, míg a kék felhőkbe bugyolált be a hulló alkony. FORGÁCS KAROLY: U.i eszme . .. Itt forró a nyár. És hideg, kemény a tél. Nem szelídek a napok. Sem az emberek. Itt a földt is zúg és remeg. A mozdony, ha nyög is, de fut. Itt nincsenek bezárt kapuk. A fa itt még csak csemete, nincs mélybe befúrt gyökere: ki itt született: még gyerek, de fut az idő, nem pereg. Itt lázban ég minden, mi van, de lázunk nem méri higany. Itt új törvény él és terem: az Akarat s az Értelem. A szem nem mát néz: holnap így alkot szépet és nagyot az úi ember, kit új erő a' föld alól hívott elő; új eszme, törvény, emberek hódítnak földet és teret, erős erő hajt sok szívet, nem állíthatja senki meg. Nagy forrás tört a színre fel, ki zokogott: ma énekel, a kisemmizett joggal él és soha többé nem áléi. Az épít most itt új hazát, Akit le már nem húz az ág. mert védi egy új hatalom erősen: a forradalom. PAGONY LAJOS: A FELSZABADULÁS HAVA GYURKÓ GÉZA: PROLÓGUS: És eljött az óra... Ki mit kapott? Már nyugovóra tért a nap, kopott felhőködmönét fejére huzva s a Fertő vizén túl tankok kúsztak. A buta dörej álnokul, dúlva-fúlva elhallgatott. AZ URASAG BESZÉDE: Mily ocsmány lárma! E zaj köszöntne mint visszatérőt? Ennyi várna: Bűz! Sáros lábak, görbe szemek, morgás. Hé, paraszt! A nyavalya bár kitörne! Moccansz már? Vagy azt hiszed, talán megsüvegellek? Ki őseimhez tértél, ó, apám, rá esküszöm, hogy nyomban falhoz kenlek! ZSELLÉREK BESZÉDE: Még fú a szél, szárnyán száll a per je s nem tudjuk, miként lesz, de annyi szent, e négy ló s kocsi mától semerre sem húz többé, csak egyfelé. Idelenn már enged a fagy. Vessünk. A félszer odva pókhálók közt tárcsát rejteget. Kutassunk. Gondunk se legyen már az úrra. Hogyha éhes vagy, berzenkednék s mirajtunk töltené bosszúját, szóljunk Ivánnak, mert bár szavát nem értjük — ő érti jajunk! KATÓNAK BESZÉDE: Furcsa föld ez! Árnyak játéka: a zsuptetök közt gondok, rossz gúnyák lappangnak, de a szem nevet, ha tankunk néha-néha megáll. Ránk rebbennek a pillák, félve még. mint riasztott madárraj, mit mindenünnek kobzott úri tolvaj. POLGÁROK BESZÉDE: Mennyi újság! Szedik a roncsokat, A szállón ott leng a sarló-kalapácsos. Velünk mi lesz? Beszélnek sokat. Ki művész, tanár, mérnök úr. tanácsos, Szibériába jut vagy Turkesztánba .és dinnyét kapál majd a sok deréig, beterelik őket egy nagy. közös karámba, hol együtt él paraszt, úr, pap, s a nép. FIATALOK BESZÉDE: Tűnik a lom, száll az üde illat, nem rémit már a kettős arany villám, a horogkeresztet leküzdte a csillag, könnyet vonva a bámuló pupillán. Mennyi erő és mennyi egyszerűség: vagy tán e kettő azonos fogalmak? Már azt hittük, „faj” van csak, Hitler-hűség, s más efféle zölden ‘termett maszlag... MUNKÁSOK BESZÉDE: A sok szó most gyöngék rusnya vértje, beszéljenek a bedőlt tűzfalak, s a bab, mit untalan falunk ebédre, a rozsdás gép, mit kezünk farag, mint vízözön utáni új világot a fürge bárkás: csak azt magával hozva mi életéhez fényt csihol és lángot. Ha zászlónk veszett volna: vérünk is vele. De pírja hajnalunk, mely verejtékes tegnapokból serken ■ — Most rajta! Dologra! Félúton vagyunk. EPILÓGUS: Az ember, lám, esendő és hitetlen, de erejében bízva, nekilobban, s ha az ismeretlen fátyla fel-fellebben, kedvét leli újra a dologban. S ha van agy. mely útját előre kiméri, im. sebbel-lobbal köszönt rá a várt. A kar, mely a világot lassan átaléri töretlen, küzdve, újhodva: a Párt. PATAKY DEZSŐ: Békét! Csituljon jajszó, fegyverdörgés, Halálbasíró szavad, hörgés — A világ millió, szent könyörgés: Béke! Algériában és Szumátrán Ragyogjon újból a szivárvány — A szívbe, vérbeszőtt kiáltvány: Béke! Montmartre-on és a Szajnaparton, Ha lány csókjával int az alkony — ízleljenek ott minden ajkon: Béke! Miért, hogy ennyi, ennyi gazság, 0, gúnybamocskolt fény, Igazság!? Kis árvák anyjukat siratják: Béke! Moccanj, hogy gyáván összetörjön Roppanva mind, mind, mind a börtön! S a világot veled köszöntőm: Béke! Béke! Béke! HŰVÖS, INKÁBB őszvégi, mint tavaszi szél nyargalászik veszettül az utcán. Aki teheti, kinn van a földön, hogy két kezével hozza be azt az időt, amit a kései tavasz meglopott tőle. De nem mindenki teheti. A laposabb részeken, ahol még csizmával sem lehet a földre menni, nemhogy lóval, ekével. Akiknek itt a földjük, azok az eget kémlelik, káromkodnak, az atombombáról vitatkoznak, kiballagnak gyalogosan a határba — lehet-e? —, aztán dobogva jönnek vissza, hogy legjobb esetben is csak a hétvér lén. Sok a dühös ember most i faluban, s kiváltképpen azért, merthogy még szidni se lehet senkit, a méreg miatt. Talán a rádiót, meg az újságokat, amelyek egyre és egyre futó esőt, meg hideget jósolnak. Dehát azok se tehetnek mást, mint amit onnan fentről, a felhőkből mondanak nekik. így aztán fel sem tűnik különösképpen Varga János mérge, amely pedig úgy ott ül az arcán, mintha egy perccel ezelőtt etettek volna vele citromot. Megy az utcán, zsebre- dugott kézzel, jól szembehú zott kalappal, nem néz se jobbra, se balra. És szidja magát, mint a bokrot és szégyenkezik kegyetlenül még most is. Szégyenkezni is fog, amíg él azért a félórácskáért, amit az imént a szövetkezetben töltött el. A katonáéknál, ott aztán értették, hogy az ember pofájába másszanak, de még ott sem bántak így el vele, mint most. Még ott se. Meg a végrehajtó se 32-ben. S akkor a hitelbank árverése nem is volt szégyen. Pergett akkor a dob mások portáján is, hogy egy katona-zenekarba is jó lett volna. De így, ilyen csúful még nem bántak el vele Mert tanakodik az ember, éveket tanakodik, míg elhatározza, hogy megtegye azt a lépést, miről az újság is, meg a kormányzat is annyit beszél Végül aztán ráadja a fejét, s akkor meg ez van ni... Ezt kéne rhejgíwii Kádárnak, olvassa csak, hogy micsodás emberek képviselik a szövetkezeti poli* tikát. Hogy az a Kovács Gyurka is, az az elnök is, hogy felfuvalkodott, mint valami páva. Pedig gatyája se volt a múltban a szerencsétlennek, most pedig, mióta elnök, meg házas gazda, úgy jár-kel, mintha éppen ő találta volna fel a szövetkezetét. VARGÁT ÜJRA MEG újra elfutja a kegyetlen méreg, s most olyan, de olyan választ tudna kanyarintani a tisztelt elnök elvtársnak, meg annak az örökké esi pás Dudásnak, — hogy tudomiVen, kiszaladnának a világból is. Most tudna, de az imént jóformán csak tátogni, meg veresedni tudott. Zárt kapuk Mert mit tehet az ember, a- mikor tisztességgel odaállít az irodába: — Jónapot... Szervusz, elnök elvtárs — adja meg az udvarias köszöntést, pedig az jócskán fiatalabb nála. A Gyurka, a Kovács Gyurka, valami írás felett piszmog, ez a Dudás meg ott ül előtte, s úgv rázza bütykös ujját a nagy magyarázáshoz, mintha éppen ő lenne a képviselő, s nem a Balogh gyerek. Felnéznek: — Szervusz, Varga — csak így: Varga. Se sógor, se koma, se elvtárs Csak így, hogy Varga. — Mi jóban jársz? Hát erre így egyből nem is lehet felelni. Erre jártam, mondom, benézek már, hogy vagytok. m:nt vagytok. Hallom, ti már nagy munkában vagytok... A héten tán jómagam is nekiláthatok. — Igen, a termelőszövetkezet már elvetette a2 árnát is. meg a szántás is a végét járja — mondja hivatalos hangon, öntelten az elnök, bár egv kicsit igaza van abban, mert erre lehet is büszke. Ekkor szólal meg az a Dudás, azt mondja: — Csak úgy erre jártál?.. Jártál te már máskor is, s eszedbe se jutott, hogy benézzél... Már akkor veresedni kezdett, s azon tanakodott, hogy szó, se beszéd, kifordult az alton. Dehát hogyan néz az ki, meg különben is, ebben azért igaza is van ennek a Dudásnak. Különben is. mit kanyarogjon ide-oda a beszéddel. — Igazatok van, nem is véletlenül jöttem. — Erre már felnézett mind a kettő. —Sokat gondolkodtam én rajtatok, meg... izé... magamon is Jól vagyok én, nem panaszkod- hatom semmit, dehát igaza van a kormányzatnak, meg kell érteni az idők szavát — rakta a mondatokat nagv kínosan, pedig otthon szépen meefogal- mazta. hogyan is mondia el majd jövetele céliát. — Szóval azért jöttem, hogy belépnék a 10 holddal közétek, ha keltenék... Ismertek, termeltem én már 16 mázsa búzát is egy holdon... Hát, ezért néztem volna én be... AZT VART A VOLNA erre, hogy az elnök felálljon. odajöjjön, s kezet fogjon vele — Isten hozott. Varga elvtárs Jó helyre jöttél! — De nem azok egymásra néztek, az elnök elkezdte húzogatni a nyakát: — Igen... hát. hogyis mondtam, ez meglepő — mint valami városi ember, úgy taeolta a szavakat — nagyon meglepő Dehát voltaképpen miért is akarsz te közénk jönni? Vargát úgv érintette ez kérdés, mintha váratlanul rákiáltották volna egy sötét utcán, hogy mondja meg, hol rejtette el az aranyát. Most hogyan is válaszoljon erre. — Hogyan tudja is ezeknek megmondani, mennyit gondolkodott, figyelt, hányszor tett számvetést, mennyit böngészte az újságokat, hallgatta a rádiót, vitatkozott mással is. mayával is. Hogv mondja el az éveket. 1956 őszét, amikor örült, hogv lám mégis jó. hogy nem lépett be. s az elmúlt évet,. am!kor azon tűnődött: lám mégis rossz volt, hogy nem lépett be. Végül is csak annyit mondott: — Itt látom a jüvómet... hát ezért... Erre Dudás felugrott, s elkezdett böködni az ujiával, mintha bicska lett volna ke- ében. valósággal úgy... — 56-ban te is örültél, hogy feloszlik a szövetkezet, mi? Akkor jöttél volna, mikor bajban voltunk, vagy amikor alakultunk, amikor a két kezünkkel, a falu röheiére estünk neki a földnek... De akkor nem, akkor büdös volt... Most már iönnél... Mikor kikapartuk a forró hamuból az illatos gesztenyét, amikor millióink vannak, — ütött a mellére, mintha az ő zsebében lett volna minden millió, ami csak a szövetkezetben van. — Most már könnvű, most már jó volna beleülni a készbe... ... és az elnöknek csak ennyi szava volt az egészhez: Na. nem kell azért így, Dudás elvtárs... Szóval, akkor én ide nem kellek?... Szóval akkor ide most már senki sem kell? — Hát akkor, Isten áldja magukat, engem meg verjen meg, hogy betettem a lábam — s azzal sarkon is fordult, s most itt topog már a kapu előtt, nagy mérgében, szégyenében, hogy ilyen megtörténhetett vele. Végigdöngött az udvaron, be a konyhába, le a székre. Az asszony tésztát gyúrt, könyökig feltűrt keze fehérlett a liszttől Felnézett, megigazította ltezefejével álla alatt a kendőt, s úgy kérdezte: — Mi az, tán csak nem dobták ki...? ’szén az volna csak a szép dolog... Varga lesúnyta a fejét egy pillanatra, hogv már a saját asszonya előtt is szégyenkeznie kell, aztán egvkedvűséget színlelve, megrándította a vállát: — Hogy engem? Éppen engem?... Asszonvi beszéd. . Meggondoltam. elvárok én még az őszig... Nem is beszéltem az elnökkel... AZZAL FELKELT, kiment az udvarra, s akkorát rúgott a kedveskedni akaró kutyába, hogy az nyüszítve kotródon, az udvar legtávolabbi sarkába. Az 1956-os esztendő nyarán első alkalommal rendezték meg a Heves megyei Napokat. A különböző kiállítások, kulturális rendezvények, no meg a jó egri borok, több' mint 30 000 embert vonzottak Egerbe. A menetrend szerinti járatokon kívül 14 különvonat és különjáratú autóbuszok serege szállították az ország különböző részeiből az érdeklődőket. Sok külföldi vendég is megfordult Egerben a Heves megyei Napok alkalmával. Nagy sikere volt a dalosünnepnek is, amelyen az ország különböző részéből 30 kórus vett részt. A megye vezetői, a rendezvények irányítói és szervezői sok-sok tapasztalatot szereztek a nagyszabású rendezvénysorozat előkészítése során. Ezeket a tapasztalatokat használják most fel, amikor ismét sor kerül a Heves megyei Napok megrendezésére. Az idén június 26-a és július 6-a között tartják a Heves megyei Napokat. Hat bizottság: művészeti, kiállítási, helykiielölő, propaganda, idegenforgalmi és gazdasági bizottság készíti elő a Heves megyei Napok rendezvényeit. Az idei ünnepség is szép, színvonalas programot ígér. Ismét sor kerül a dalos-ünnep megrendezésére is. Az előkészítő bizottság már kiküldte felhívását az énekkarok, kórusok részére, s előreláthatólag az 1956-os évhez hasonló létszámú kórus vesz részt a dalosünnepen. Részt vesznek a rendezvényeken a népi együttesek, népi zenekarok, élükön a VIT- díjas recski népi zenekarral. A kiállítási bizottság is gazdag programmal készül. Külön kiállítás keretében láthatjuk majd a megye bortermelésének és virágkertészetének fejlődését. Kiállítás és ankét keretében ismerkedhetnek meg majd a látogatók a gépi szőlőműveléssel és a borkezeléssel, s nagyszabású borverseny is lesz A megye üzemeinek termékei is láthatók lesznek a kiállításokon. Nagy érdeklődésre tarthat majd számot az országos konzervipari kiállítás, amelynek keretében bemutatják a gyümölcs és zöldségfélék téli tárolását is. Rövidesen megkezdik a képes dokumentációs kiállítások szervezését. Készül egy kiállítás „Az ellenforradalom után két esztendővel” címmel. Kiállítás nyílik Heves megye népművészetéről, lesz kiállítás az egri képtár anyagából. „A török hódítás maradványai a megyében” címmel is kiállítást rendeznek. Emellett tudományos ankétok, szovjet-magyar orvostalálkozóra is sor kerül, az első magyar orvosi egyetem fennállásának, valamint a megyei kórház létesítésének 230 éves jubileuma alkalmából. Az előkészítő bizottság színes plakátokat, négynyelvű képes ismertetőt és külön újságot is ad ki a Heves megyei Napok propagálására. A vendéglátóipari vállalatnak komoly munkája lesz a rendezvények alkalmával. A városba érkező sok ezer embert el kell látniok élelemmel, itallal és gondoskodni kell megfelelő szórakozási lehetőségekről is. Szép és gazdag tervek egy részletét ismertettük. Még két hónap választ el a Heves megyei Nanok megnyitásától, de az előkészítő munkák már javában folynak. Sok ember, sok vállalat és számos szerv egvüttes munkája eredményeképpen kerül majd sor a Heves megyei Napok megrendezésére, amely méreteiben és jelentőségében is túl szárnyalja majd az 1956-os ünnepségeket. Dalos-ünnep, kiállítások, szovjet—magyar orvos találkozó — Ebben az esztendőben is megrendezik a Heves megyei Kapókat —
