Népújság, 1958. április (13. évfolyam, 59-83. szám)

1958-04-05 / 63. szám

1958. április 5., szombat

NEPÜJSÄG

3

Díszünnepség az Operaházban

(Folytatás a 2. oldalról) nözők csatlakoztak az ellenséges erőkhöz.

Nagy veszély fenyegette hazájuk dolgozóinak szocialista vívmányait. A magyar nép 1956. október-novemberében bizonyságot tett forradalmi érettségéről, arról, hogy a magyar kommunisták vezetésével meg tudja védelmezni a népi demokratikus rendszer nagy vívmányait.

Természetesen látnunk kell, hogy a hazug jelszavak lépre- csalták a dolgozók egyes csoportjait — különösen az értelmiségiek körében —, s ezek

becsapás és félrevezetés áldozatai lettek. Ha ellenségeink ostobák lennének, a nép köny- nyebben harcolhatna ellenük. De ellenségeink ravaszok, körmönfontak. Rejtett szándékaikat nem teregetik ki azonnal, hanem elkendőzik. A „szabadságiról, a „demokráciáiról hangoztatott frázisokkal álcázzák magukat, hogy annál könnyebben hajthassák végre népellenes cselekedeteiket.

A magyar nép azonban nem követte az árulók szánalmas csoportját. Az ösz- szeesküvők elszigetelődtek néptől.

A szovjet és magyar barátság kiállta a tűzpróbát

Ellenségeink arra számítottak, hogy sikerül szétszaggat- niok, vagy legalábbis megla- zítaniok a szocialista országok népei között szövődött szoros, testvéri barátság kötelékeit. A szovjet-magyar barátság szilárdsága a magyarországi októberi-novemberi események idején kiállta a tűzpróbát. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy amikor a nemzetközi és a belső reakció erői nyíltan gálád támadást intéztek az egységes szocialista tábor egyik tagja ellen, az egész világ feszülten figyelte, mit tesz a Szovjetunió.

A Szovjetunió, a szovjet nép nem maradhatott közömbös bajbajutott barátjának, a magyar dolgozók millióinak sorsa iránt, akiket az a veszély fenyegetett, hogy újból ■* a földesúri és kapitalista kizsákmányolás rabigájába görnyednek.

A Szovjetunió, testvéri kötelességéhez híven, a prole- tárinternacionalizmus mély és igaz érzésétől vezettetve, nem térhetett ki Magyarország kormányának kérése elől: a magyar nép segítségére sietett.

A szovjet-magyar barátság kiállta a reakciós erők csapásait, sőt még jobban megszilárdult és megerősödött, s ezt a barátságot ma már nem bonthatja meg semmiféle ellenséges mesterkedés sem,

bárhogy toporzékoljon és dühöngjön is az imperialista reakció.

Az ellenforradalmi lázadás leveréséhez segítséget nyújtottunk a magyar népnek, s ezzel megakadályoztuk, hogy az ellenség aláássa az egész szocialista tábor egységét, amely nehéz próbát állt ki a magyarországi események napjaiban. Világosan láttuk, ha segítséget adunk Magyar- országnak az ellenforradalom leveréséhez és következményeinek minél gyorsabb felszámolásához, ezzel segítjük a szocialista tábor valamennyi országát is. Ismeretes, hogy az ellenforradalom elfojtásához a magyar népnek adott támogatásunkat egyöntetűen helyeselték a szocialista országok dolgozói, s az egész haladó emberiség.

A szocialista országok dolgozói, kommunista és munkáspártjai nagyon jól tudják, hogy a népek szociális vívmányait, nemzeti függetlenségét csakis a szocializmus országainak egysége és ösz- szeforrottsága szavatolja.

A Szovjetunió Kommunista Pártja elsőrendű feladatának és internacionalista kötelességének tartja, hogy az egyenlőség, a testvéri együttműködés és a kölcsönös bizalom lenini elvei alapján minden szocialista országgal fáradhatatlanul erősítse és bővítse politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatait.

A magyar nép eredményeit elsősorban az MSzMP-nek köszönbeti

Kedves Elvtársak!

Münnich Ferenc elvtárs beszéde igen meggyőzően ismertette a magyar népnek az utóbbi időben aratott sikereit. Magyarország dolgozói rövid idő alatt szép eredményeket értek el a népi demokratikus rendszer megerősítésében. Ez nyilvánvalóan megmutatta a Magyar Nép- köztársaság állami és társadalmi rendjének nagy életerejét. Magyarország belpolitikai és gazdasági helyzete napról-napra szilárdul. Növekszik a Magyar Nép- köztársaság nemzetközi tekintélye. A magyar nép magabiztosan, erőteljesen szilárdan halad tovább azon az úton, amelyre 13 évvjel ezelőtt lépett: a

szocializmus építésének útján,

A magyar népnek a szocialista építésben aratott sikerei a legjobban mutatják a magyar dolgozó tömegek hangulatát: azt, hogy szorosan tömörülnek a Magyar Szocialista Munkáspárt, a forradalmi munkás-paraszt kormány köré és hűségesek a népi demokratikus rendszerhez.

A magyar nép minden eredményét elsősorban a Magyar Szocialista Munkáspárt és Központi Bizottsága kiváló vezetésének köszönheti. Nem véletlen, hogy az ellenség legnagyobb erővel mindig a munkásosztály pártját támadta és támadja A reakció célja világos: Meg kell fosztani élcsapatától a magyar munkásosztályt, Magyarország dolgozóit.

De a párt újjáalakult és megingathatatlan szilárdsággal vezeti a népet. Országukban a Magyar Szocialista Munkáspárt hozzáértő vezetése a szocializmus sikeres építésének záloga.

A magyar kommunistáknak pártjuk újjáalakítása közben nagy nehézségekkel kellett megbirkózniok. Ezek részint a Magyar Dolgozók Pártjában megerősödött revizionista irányzatokból, részint abból is adódtak, hogy a régi vezetőség szektás, dogmatikus hibákat követett el, már nem volt elég rugalmas, s már nem tudta helyesen értékelni a helyzetet, határozatlanul és ingadozva hajtotta végre a párt irányvonalát.

A Magyar Szocialista Munkáspárt és Központi Bizottsága helyes politikájának eredményeképpen — e Központi Bizottság élén a magyar munkásmozgalom kiváló képviselője, a harcos és a vezető nagyszerű tulajdonságaival rendelkező Kádár János elvtárs áll — a párt tömegbefolyása helyreállt, s politikáját ma már tevékenyen támogatják a magyar dolgozók.

A népi kormány politikájának, a marxista-leninista párt politikájának mindig összhangban kell lennie a munkásosztály, a dolgozók érdekeivel, erősíteni kell a népi demokratikus rendszert, javítani a néptömegek élet- körülményeit. A nép mindig támogatja az ilyen politikát.

A Hazafias Népfront eredményes munkát végzett

A Hazafias Népfront ma B»ár a magyar dolgozók millióit egyesítő, átfogó tömegszervezet, amely eredményes és hasznos munkát végez, hogy tömörítse a magyar nép

haladó erőit, erősítse a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségét. A Hazafias Népfront testesíti meg a Magyar Szocialista Munkáspárt és a népi Magyarország kormánya mögé felsorakozó dolgpzók harci egységét.

A Hazafias Népfrontnak és vezetőinek újabb sikereket kívánunk a nép javát, a béke és a szocializmus ügyét szolgáló munkájukhoz.

Elvtársak, tudjuk, hogy önöknek még sok nehézséggel kell megbirkózniok. Ismeretes hogy mennyire élnek még az emberek tudatában a kapitalizmus csökevényei, különösképpen akkor, amikor még köztünk vannak a volt uralkodó osztályok képviselői, a kapitalista irányzatok hordozói. Pontosan így van ez önöknél is, Magyarországon.

Nem lehet olyan helyzet, hogy kivétel nélkül mindenki elégedett legyen a párt politikájával. Egyeseknek, persze, nem tetszik a népi hatalom, nem tetszik ez a politika, — különösen azoknak, akik —, mert a hatalom a nép kezébe került, — elvesztették üzemüket és gyárukat, óriási hasznot biztosító kereskedelmi és egyéb vállalatukat. De hiszen ez nem is az ő hatalmuk. Az uralmuknak vége, még hozzá mindörökre.

Magyarországon ma a hatalom a népé, a dolgozóké és nem azoké, akik a nép nyakán ültefe, és saját

meggazdagodásuk kedvéért kíméletlenül kizsákmányolták a népet.

A szocialista országok népei saját tapasztalataikból nagyon- is jól meggyőződtek róla, hogy csakis a szocialista rendszer biztosíthatja anyagi és szellemi erőik teljes és sokoldalú virágzását. A szocialista országoknak a békés építőmunkával, a lakosság életszínvonalának emelésében, a tudomány és a kultúra fejlesztésében kivívott eredményei bizonyítják, hogy milyen azoknak a pártoknak a politikája, amelyeknek a munkásságát a marxizmus—leninizmus halhatatlan eszméi vezérlik.

Vegyük például a mi hazánkat. Magyarországon az idősebbek bizonyára még emlékeznek rá, milyen elmaradott és gyenge volt Oroszország népgazdasága, az első világháború küszöbén.

Az első világháború, majd az 1917-es Októberi Forradalmat követő imperialista intervenció majdnem teljesen koldusbotra juttatta országunkat. 1920-ban például az acéltermelés mindössze kettőszázezer tonna volt. Ma a Szovjetuniónak két nap sem kell ennyi acél előállításához. 1917-ben Oroszország a világ ipari termelésének mindössze 2—3 százalékát adta, ma viszont a Szovjetunió állítja elő a világ ipari termelésének egyötödét.

A Szovjetunió gazdasági életét nagyarányú fellendülés jeUemzi

A szovjet nép olyan szocialista átalakulásokat hajtott végre, hogy országunk ma már megelőzte még az iparilag legfejlettebb európai országokat is, pedig ezeknek összehasonlíthatatlanul fejlettebb volt gazdasági életük, mint a cári Oroszország ipara és mezőgazdasága.

A Szovjetunió iparát, mezőgazdaságát, egész gazdasági életét nagyarányú fellendülés jellemzi. Világszerte ismeretesek hazánk csodálatos eredményei a tudomány, a technika, a kultúra fejlesztésében.

Méltán büszkék vagyunk arra, hogy a Föld első mesterséges holdjait a Szovjetunió lőtte ki.

Ezek új szakaszt nyitottak a világmindenségre vonatkozó ismereteink fejlődésében.

A szovjet nép most sikeresen oldja meg azt a feladatot, hogy az ipari termelés legfontosabb területein történelmileg a legrövidebb idő alatt utolérje és túlszárnyalja az Egyesült Államokat.

Az iparfejlesztés legfontosabb kérdése — a termelés növelésének üteme — már régesrégen a Szovjetunió javára oldódott meg. Az 1929-től 1956-ig terjedő időszakban — a második világháború éveinek kivételével — a Szovjetunió ipari termelésének átlagos évi növekedése meghaladta a 16 százalékot. Az EgyeBékés egy fittel«

A Szovjetunió Kommunista Pártjának egész politikája és gyakorlati tevékenysége arra irányúi, hogy évről-évre javuljanak a munkások, a kolhozparasztok, az értelmiségiek életkörülményei, hogy egész Földünkön az öröm, a boldogság, a gondtalanság pompás virágai borítsák.

Nincs szükségünk sem hódító háborúkra, sem beavatkozásra, más államok és népek beliigyeibe, sem hidegháborúra, sem gyűlölködésre. sem bizalmatlanságra.

Nem kell tudósnak, vagy katonai szakembernek lenni ahhoz, hogy megértsük egy elkövetkező háború — ha bűnös erők kirobbantják — felmérhetetlen bajt zúdít az egész emberiségre. Egy bolygón élünk a kapitalista országokkal, s nekünk jobb, ha nem háborúzunk. Ezt nem azért jelentjük ki, mert gyengék vagyunk. Szilárd meggyőződésünk, hogy háborús összeütközés esetén a szocialista rendszer győz, a kapitalista

sült Államokban az ipari termelés átlagos évi növekedése ezekben az években alig érte el a 3 százalékot.

Ezenkívül figyelembe kell venni, hogy

a Szovjetunió gazdasági élete, miként az összes szocialista országoké, mentes a válságoktól és a tömeges munkanélküliségtől, a kapitalizmus elmaradhatatlan velejárójától.

A Szovjetunió iparának fejlődése állandóan felfelé ível.

A szovjet emberek soha nem elégszenek meg a kivívott eredményekkel, hanem újabb és újabb tartalékokat kutatnak fel, hogy szakadatlanul fejlesszék az ország gazdaságát. Ezt a célt szolgálja az ipar és az építőipar vezetésének a múlt évben végrehajtott átalakítása, a gépállomások jelenlegi átszervezése, valamint pártunk és a szovjet kormány más intézkedései, amelyek az ipari és a mező- gazdasági termelés további emelését szolgálják.

A szovjet nép bizonyos abban, hogy országunk már a közeljövőben utoléri, sőt túl is szárnyalja a gazdasági vonatkozásban az Egyesült Államokat.

Az új, a haladó mindig diadalmaskodik a régi, a hanyatló fölött. Ez a társadalom fejlődésének megmásíthatatlan törvénye.

« vagy háború

rendszer pedig nem tudja átvészelni a súlyos megpróbáltatásokat. Ám a kommunisták nem akarják, hogy eszméik tíz — még százmillió ember pusztulása árán jussanak diadalra. A szocialista országok egyetlen népre sem akarják rákényszeríteni saját rendszerüket.

Szilárd meggyőződésünk, hogy a szocializmus fölénye a kapitalizmussal vívott békés versenyben domborodik ki a legnagyobb erővel.

A Szovjetunió azt javasolja a kapitalista államoknak, hogy ne a fegyverkezésben, hanem a nép életszínvonalának emelésében, ne a katonai támaszpontok és a rakétakilövő berendezések építésében, hanem a lakás és iskolaépítésben, ne a hidegháború kiterjesztésében, hanem a kölcsönösen előnyös kereskedelemben és a kulturális értékek cseréjében versenyezzünk.

Napjainkban nem képzelhető el más értelmes politika, mint a békés együttélés, az

ésszerű kompromisszum politikája, amely egyik országot sem hozza előnyösebb helyzetbe, s amely szavatolja valamennyi ország biztonságát. Most ez a kérdés: békés együttélés, vagy háború.

A Szovjetunió békepolitikájának tényei

A Szovjetunió megingathatatlanul síkraszáll az általános leszerelésért, a nukleáris fegyverek feltétlen eltiltásáért, az atom és a hidrogénbomba kísérletek azonnali megszüntetéséért, a hidegháború felszámolásáért. A szovjet kormány békepolitikát folytat, s a nemzetközi feszültség enyhítésére, a bizalom légkörének megteremtésére törekszik, ezért az utolsó három évben 2 140 000-rel csökkentette fegyveres erőinek létszámát.

önök már tudják, hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsának első ülésszaka a napokban úgy döntött: a Szovjetunió egyoldalúan megszünteti az atom- és hidregénfegyverek valamennyi fajtájával folytatott kísérleteket.

A Szovjetunió minden erőfeszítésével azon volt és azon lesz, hogy kölcsönös megértést és baráti kapcsolatokat teremtsen minden ország népével. Abból indultunk ki, hogy a

a jelenlegi körülmények között minden kormánynak, amely helyesen látja a béke sorsáért reá háruló felelősséget, felül kell kerekednie az ideológiai nézeteltéréseken.

Az utolsó három-négy évben több pozitív eredményt mutathatunk fel ebben a vonatkozásban.

Sajnos, több nyugati ország vezetői még mindig nem mutatnak hajlandóságot, hogy kövessék a békés együttélés, a meg nem támadás, a területi sérthetetlenség és a szu- verénitás kölcsönös tisztelet- bentartásának elveit, ne avatkozzanak más országok bel- ügyeibe s lemondjanak az erőpolitikáról. Nem akarnak számolni azzal, hogy a népek gyűlölik a hidegháborút, békét követelnek, intézkedéseket sürgetnek a nemzetközi feszültség enyhítésére.

Tárgyalásokat a megérett kérdések békés megoldására

A Szovjetunió senkit sem fenyeget. Síkraszállt és síkraszáll a háború ellen, helyteleníti, hogy a háborút a nemzetközi politika eszközéül használják, ellenzi a világ katonai tömbökre tagozódását és sürgeti, hogy tárgyalásokkal rendezzék a nemzetközi kérdéseket. Éppen ezért a szovjet kormány azt a javaslatot terjesztette a nagyhatalmak kormánya, továbbá más ország kormánya elé, hogy hívjanak össze magasszíntű értekezletet.

Az államok képviselőinek legmagasabbszintü találkozóján eszemcserét lehetne folytatni a hidegháború megszüntetésének módozatairól, meg lehetne tenni az első lépéseket a megérett nemzetközi problémák megoldása, a népek új, egészséges kapcsolatainak megteremtése irányában.

A Nyugat józan politikusai, a világközvélemény követelésére hallgatva, helyeslik azt a gondolatot, hogy tartsanak

nemzetközi tárgyalásokat a megérett kérdésefe megoldására. De figyelmet érdemelnek olyan események is, mint a

nyugati katonai szövetségek sorozatos értekezlete a fegyverkezési hajsza fokozására és az összes támadó tömbök egyesítésére Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy az Egyesült Államok kormánya igyekszik a kiindulópontra visszavetni a legmagasabbszintü találkozó egész ügyét, ugyanis újra előszedi a német kérdést és a keleteurópai országok helyzetének kérdését, vagyis olyan kérdéseket, amelyeket ilyen értekezleten nem lehet megvitatni.

A német probléma fontos, de ezt csakis a németek, a Német Szövetségi Köztársaságban és a Német Demokratikus Köztársaságban élő németek sajátma- guk oldhatják meg, más államok beavatkozása nélkül.

Az olyan megoldás, amelyet nem az egész német nép helyesel, — tehát ahogyan azt az Egyesült Államok és néhány más nyugati állam javasolja — nem az európai béke megszilárdításához vezet, hanem éppen ellenkezőleg, a helyzet kiéleződéséhez, sőt háborúhoz.

Senki nem avatkozhat be a kelet-európai országok beliigyeibe

Ami a keleteurópai országok helyzetének úgynevezett kérdéseit illeti ennek megvitatása kirívóan sértené az államközi kapcsolatok elemi szabályait. Az ENSZ egyetlen tagállama sem egyezhetik bele abba, hogy bárkit is felhatalmazzon saját államrendjének megvitatására.

Ki ne látná világosan, hogy egyetlen szuverén ország kormánya, egyetlen, magát valamire tartó kormány sem lenne hajlandó ilyen kérdés megtárgyalására? Mi joguk van az Egyesült Államok politikusainak, hogy saját országuk életformáját rákényszerítsék más országokéra?

A keleteuróoai nének már régen elhatározták, milyen úton járnak, és senkinek sincs joga beleavatkozni a belügyeikbe.

A szovjet kormány igen sokszor kijelentette és most is kijelenti, hogy a leghatározottabban ellenzi az ilyesfajta kérdések megvitatását.

Mire gondolnak azok a politikusok, akik, ilyen kérdéseket vetnek fel? Hiszen ők maguk is jól tudják, hogy ezeket nem lehet megvitatni, mivel lényegében arról lenne szó, hogy ezekben az országokban felszámolják a szocialista rendszert és visszatérítik őket a kapitalizmus útjára. Az ilyen kérdések felvetése egyenlő a józan ész elvesztésével. Ezt lehetne mondani rólunk is, ha például azt követelnénk, hogy

a csúcsértekezleten vitassuk meg, miként szüntessük meg a kapitalista rendszert azokban az országokban, ahol ilyen rendszer van. Az államrendszer: minden nép belügye.

Felvetődik a kérdés, miért terjesztenek elő ilyen indítványokat? Nyilván nem azért, hogy megszüntessék, hanem azért, hogy fokozzák a hidegháborút, hogy ingerültséget keltsenek, hogy még jobban kiélezzék a nemzetközi feszültséget és legyen okuk a legmagasabb szintű értekezlet meg- 'orpedózására.

Minden lehetőség megvan rá, hogy a kormányfői találkozón megoldjanak több. megérlelődött nemzetközi kérdést, megszüntessék a hidegháborút, s hogy a békés együttélés elvei alapján biztosítsák az államok normális kapcsolatát.

A normális államközi viszony nagyobb bizalmat hozhatna, idővel baráti kapcsolatokká fejlődhetnék, s világszerte a szilárd béke megvalósulásához vezethetne.

A nyugati államok politikusai gyakran nyilatkoznak a béke iránti szeretetükről és odaadásukról, de a valóságban mmden eszközzel akadályozzák a megérett nemzetközi kérdések megvitatását, a nemzetközi feszültség megszüntetését, az államok közötti bizalom megteremtését. Az üres Folytatás a 4. oldalami