Népújság, 1958. április (13. évfolyam, 59-83. szám)
1958-04-05 / 63. szám
4 \ fc. i' C j a 4 o p.ilis 5, szombat Katonai díszszemle és nagygyűlés Budapesten Április 4-én, hazánk felszabadulásának 13. évfordulóját néphadseregünk alakulatai, a határőrség és a munkásőrség egységei díszszemlével köszöntötték. Az idei díszszemlén — amely az 1956. októberi ellenforradalom óta az első volt — már újjászervezett néphadseregünk egységei vettek részt, soraikban azokkal a tisztekkel és tiszthelyettesekkel, akik az ellenforradalom idején becsülettel helytálltak a népi hatalom védelmében. Az egységek jóval tíz óra előtt sorakoztak fel a díszszemlére, a Dózsa György útnak az Ajtósi Dürer sor és a Hősök tere közötti szakaszán. Zászlóerdő övezte az egész környéket, a tribünöket, a Városligettel szemben levő épületeket. Néhány perccel tíz óra előtt jelentek meg a dísztribünön a Szovjetunió párt- és kormányküldöttségének tagjai, s a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Magyar Népköz- társaság kormányának vezetői. A dísztribünön foglalt helyet Dobi István, a Népköz- társaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagjai, póttagjai. Hatalmas éljenzés, taps fogadta a tribünön megjelenő N. Sz. Hruscsovot, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkárát, a Szovjetunió Miniszter- tanácsának elnökét, a szovjet párt- és kormányküldöttség vezetőjét, s a küldöttség tagjait. Pontban tíz órakor kürtszó jelezte Révész Géza vezér- ezredes, honvédelmi miniszter érkezését. Utána a felsorakozott csapatok hosszasan, zúgó hajrával válaszoltak a miniszteri köszöntésre. Az üdvözlések után megszólaltak a harsonák, majd Révész Géza vezérezredes, honvédelmi miniszter mondott beszédet. A beszéd végén háromszoros zúgó hajrá hangzott fel, majd a zenekar a magyar és a szovjet himnuszt játszotta, miközben a Városligetben elhelyezett tüzérség disztüzet adott le. Ezt követően a csapatok elvonultak az Ajtósi Dürer sor irányába, hogy megalakuljanak a díszszemléhez. Indulók hangjaira a 11. Rákóczi Ferenc katonai középiskola növendékeinek dobosai nyitották meg a sort az egybegyűlt többtízezres nézősereg lelkes tapsa közben. A dobosokat a Zrínyi Akadémia tisztiszázada, követte, utánuk a tisztizászlóaljak, majd a tisztiiskolák díszegységei következtek feszes vigyázzmenetben. Nyílegyenes sorokban jöttek mögöttük a lövészek, akik igen nagy tetszést arattak a nézők előtt. Ugyancsak nagy elismeréssel szemlélték és tapssal köszöntötték az egybegyűltek a lövészeket követő folyami flotillások díszegységét. Mindjobban erősödő taps és éljenzés jelezte a határőr alakulatok érkezését. A gyalog felvonuló csapatok sorát — a jelenlévők ütemes tapsától kísérve népi demokráciánk legfiatalabb fegyveres testületé, a munkásőrség díszszázlóalja zárta be. Alighogy végétért a gyalogos csapatok díszmenete, már feltűntek a gépesített egységek parancsnoki gépkocsijai, csapatzászlóval. Elsőnek a páncéltörő tüzérség díszegysége érkezett nyílegyenes sorokban. Mögöttük gépkocsikkal vontatott aknavetők gördültek. Az aknavetőket hernyótalpas vontatású tarackok követték, utánuk messzehordó lövegek, majd légvédelmi lövegek, végül harckocsik következtek. A nagysikerű díszszemle megmutatta, hogy jól képzett, fegyelmezett, harckész néphadseregünk, határőrségünk, munkásőrségünk — szoros fegyverbarátságban a hazánkat felszabadító Szovjetunióval — ha szükség van rá, fegyveresen is kész bármikor megvédeni a szocializmust építő országunkat, dolgozóink békés alkotómunkáját. A díszszemle befejezése után percek alatt benépesült a hatalmas térség: A többszázezernyi ünneplő tömeg, amely a katonai egységek felvonulását a térség széléről és a környező utcákból nézte végig, a dísztribün körül helyezkedett el. Az Ajtósi—Dürer sortól a Hősök teréig végeláthatatlan emberáradatot alkottak az üzemek és hivatalok küldöttségei, a fegyveres testületek alakulatai, az ifjúság és az úttörők csoportjai. Nemzetiszínü és piros zászlókkal színes léggömbök szálltak a magasba, munkásindulókat játszott a zenekar. S amikor az ünnepség megkezdésére ismét megjelenik a dísztribünön a nagygyűlés elnöksége, százezrek keze lendül tapsra és lenget zászlót az emelvény elé: Budapest népe forró szeretettel üdvözli a felszabadulását, a vele együtt ünneplő szovjet párt- és kormányküldöttséget, a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kormány vezetőit. A szovjet küldöttség vezetője, N. Sz. Hruscsov és az elnökség tagjai mosolyogva, kalaplengetéssel fogadják az ünneplő tömeg lelkes köszöntését. ' A nagygyűlést Marosán György, a budapesti pártbizottság első titkára nyitotta meg. Ezután Borbély Sándor, a KISZ Központi Bizottságának titkára, a fiatalok nevében üdvözölte a vendégeket és a nagygyűlés részvevőit. Utána a budapesti nők nevében Bodonyi Pálné, a Budapesti Nőtanács titkára mondott üdvözlő beszédet. Az ünnepi beszédet Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára mondotta, majd Marosán elvtárs bejelentette, hogy N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke kíván szólni a nagygyűléshez. kát — egészen addig a nyersanyagig és minden másféle segítségig, amelynek felhasznáNemzeti függetlenségünk, társadalmi haladásunk ügye és a magyar-szovjet barátság összetartozik és egymástól szét nem választható — Kádár János elvtárs ünnepi beszéde — *00]- Kedves Hruscsov elvtárs! Kedves vendégeink! Kedves Dobi elvtárs, Münnich elvtárs, Marosán elvtárs! Budapesti dolgozók! — Üdvözlöm önöket legnagyobb nemzeti ünnepünkön, felszabadulásunk napjának évfordulóján. Mai ünnepünknek különleges fényt ad, hogy e napon körünkben üdvözölhetjük a Szovjetunió pártós kormányküldöttségét, — élén Hruscsov clvtárssal, a Szovjetunió Kommunista Pártjának első titkárával, a szovjet kormány fejével. (Nagy taps, éljenzés.) Nagy öröm számunkra, hogy együtt ünnepelnek velünk annak a nagy népnek küldöttei, amelynek fiai vérüket ontották a mi szabadságunkért, nemzeti függetlenségünkért a II. világháborúban és 1956. őszén, amikor ismét veszélybe került szabadságunk és nemzeti függetlenségünk. Hruscsov elvtárs nem először jár Magyarországon. Itt járt 1957 január elején is, az öt kommunista és munkáspárt budapesti tanácskozásán. Az akkori nehéz körülmények között nem tudtuk méltóképpen fogadni őket. Most azonban Hruscsov elvtárs és a küldöttség többi tagja több időt tölt nálunk. Alkalmuk lesz találkozni nemcsak a vezetőkkel, hanem a magyar nép tömegeivel is. E találkozások során, drága vendégeink bizonyosan érezni fogják mindenütt a magyar dolgozók szívéből feléjük áradó forró szeretetek Ez az őszinte, mély szeretet annak a pártnak, annak a kormánynak, ánnak a népnek szól, amely az élet minden területén szüntelenül segítette és segíti szocializmust építő népünket. Személyesen szól ez a szeretet Hruscsov elvtársnak, aki a Szovjetunió Kommunista Pártjának és korníányának politikáját képviselve olyan következetesen, olyan fáradhatatlanul harcol az egész világ népeinek békéjéért és biztonságáért. Egész népünk nevében kívánom önöknek kedves vendégeink, érezzék magukat Magyarországon úgy, ahogyan a testvér, a hűséges barát otthonában érzi magát az ember. Elvtársak! Barátaink! 1945. április 4-én, amikor a diadalmasan előrenyomuló szovjet hadsereg kiűzte hazánk területéről a hitlerista hordák utolsó maradványait, megkezdődött nemzeti történelmünk új fejezete. Ennek a napnak évfordulóján egyszerre ünnepeljük, hogy megszületett a a szabad és független Magyarország és hogy feltárult előttünk a társadalmi haladás útja és ezen a napon ünnepeljük a megbonthatatlan magyar—szovjet barátságot! (Éljenzés, ütemes taps.) Április 4-e a tények erejével hirdeti, hogy nemzeti függetlenségünk, társadalmi haladásunk ügye és a magyar—szovjet barátság összetartozik és egymástól szét nem választható. Ez az ország a nép országa — Kóborolnak manapság a nyugati tőkés országokban egykori kiváltságaikat elvesztett magyar földbirtokosok, nagytőkések és levitézlett fasiszták, akik szeretnék szétválasztani nemzeti függetlenségünket a társadalmi haladástól, és mindkettőt a magyar-szovjet barátságtól. Ezek rágalmazzák a magyar kommunistákat és munkásokat, s minősíthetetlen rágalmakat Mórnak a Szovjetunióra, mindent azzal, hogy ők „féltik” szabadságunkat, nemzeti szuverenitásunkat és függetlenségünket. Ezek az urak és imperialista gazdáik azt gondolják, hogy a magyar nép nem ismeri a történelmet, hogy a magyar nép emlékezete rövid. De o mi népünk nagyon is jól ismeri a történelmet, na gyón jól meg tudja külö- böztetni a hamis szava1'•* valóságtól. Azt hiszik í ezek az urak, hogy a magyar nép elfelejtette: hogyan adta el a magyar nemesség és burzsoázia nemzeti függetlenségünket 1867-ben a Habsburgokkal való kiegyezéssel és hogyan árulta később is a hazát. Fűnek-fának, a Vilmos császári német imperializmusnak, azután 1919- ben az Antantnak, majd Hitlernek. A magyar nép nem felejtette el ezt. S azt sem felejtette el, hogy ezek az urak a Horthy-korszak idején egyáltalán nem féltették nemzeti függetlenségünket a német, olasz, francia, angol és az amerikai bankároktól és iparmágnásoktól, trösztöktől, amelyek valójában akkor a magyar nép sorsa felett rendelkeztek. A szabadság bajnokainak szerepében tetszelgő egykori földbirtokosok és nagytőkések csak elődeik hagyományait folytatják ma is: miként elődeik, úgy ők is árulják a hazát, ezúttal némely amerikai milliárdosnak. Csupán egy a különbség: most olyasmit akarnak eladni, ami felett ők már nem rendelkeznek és nem is fognak rendelkezni soha többé. (Viharos taps.) Most ez az ország a nép országa és soha többé nem lesz másé. A felszabadulással a munkásosztály vezette magyar nép vette a kezébe az ország sorsát és a nép valóban a magyar történelem forradalmi hagyományait követi, azoknak a szabadságharcosoknak a hagyományait, akik harcoltak 150 éven át a török hódítók, majd háromszáz éven át a Habsburg hódítók ellen, 1919-ben pedig az Antant intervenciós csapatai ellen és utána a Horthy—Hitler-fasizmus ellen. Igen, a magyar nép szereti a Szovjetuniót, őszintén és mélyen, mert a szovjet népnek köszönheti, hogy 1945-ben újra és most már végérvényesén — ráléphetett az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság idején egyszer már megkezdett útra. Népünk szereti a Szovjetuniót, mert neki köszönheti, hogy szabad és független, mert a Szovjetunió segíti, hogy szabad és független is maradjon, mert a Szovjetuniónak nagy szerepe van abban, hogy hazánk 13 év alatt elmaradt agrárországból iparilag fejlett ország lett, amelynek népe jobban, kulturáltabban él, mint bármikor korábbi történelme során. A magyar—szovjet barátság azt is jelenti, hogy testvéri, szövetségest kapocs köt össze bennünket azzal az országgal, amely a világbékének, és benne hazánk békéjének is legkövetkezetesebb harcosa. A magyar nép békét akar. Békére van szüksége a haza szocialista felvirágoztatásához. (Taps.) Két szörnyű világháború után tudjuk, mit jelentene egy újabb háború, mit jelentene fiaink és lányaink szenvedése, városaink és falvaink pusztulása. De egy új háborúban — ezt is tudjuk — nem lenne hely a földön, ahol az em(Folytatás az 5. oldalon) Díszünnepség az Operaházban (Folytatás a 3. oldalról) békeszólamok, amelyeket nem erősítenek meg tettek, nem szerezhetnek babért a nyugati Minden eszközzel támogatni kell a világ békemozgalmát hatalmak vezetőinek és nem altathatják el a békeszerető népek, legkevésbé a Szovjetunió és a többi szocialista ország népeinek éberségét. A magyar nép kezébe vette az ország sorsának irányítását A munkásosztály saját felszabadításáért küzdve — élére állt a nemzet függetlenségéért vívott harcnak, és bizonyosak lehetnek benne a nyugaton kalmárkodó urak: a magyar nép meg is védi az 1945-ben elnyert nemzeti függetlenséget. (Taps.) A nyugaton kóborló gyászmagyarok és imperialista főnökeik adják a süket embert, és úgy tesznek, mint akik nem tudják, ki adta népünk kezébe a szabadságot, a nemzeti függetlenséget, kinek vére hullott a szabad, a független Magyar- országért. Azoké az uraké-e, akik a szovjet kormány kellő időben elhangzott figyelmeztetése ellenére 1941-ben belevitték Magyarországot Hitler oldalán a világtörténelem legvéresebb rabló-kalandjába és akik utolsóként tartottak ki a náci bitorlók mellett? Nem! A magyar nép szabadságáért és függetlenségéért. ' magyar kommunisták és 'azafiak és a szovjet név 'iái adták a legtöbbet, amit ember adhat, az életüket. (Nagy taps.) Vajon ki védte és ki védi azóta is nemzeti szuverénitásunkat, szabad életünket? Azok-e, akik nemcsak a diplomáciai és a propaganda minden eszközét igénybe vették, hogy megdöntsék Magyarországon a nép hatalmát, hanem 1956. őszén a fegyveres ellenforradalmi támadás megszervezésétől sem riadtak visz- sza? Velük szemben a Szovjetunió az, amely mindig Magyarország mellé állt, visszaverve a függetlenségünk ellen irányuló imperialista beavatkozási kísérleteket. A Szovjetunió segített katonai erővel is nemzeti függetlenségünk, népi hatalmunk megvé' désében. (Nagy taps.) Ki ne ismerné nálunk a jelentőségét és értékét annak a szüntelen gazdasági támogatásnak, amelyet a Szovjetuniótól kaptunk, kezdve azon a nyersanyagon, amit közvetlen . a felszabadulás után adtak — I hogy megindíthassuk gyárain Kedves Elvtársak! A béke és a népek barátsága mellett síkraszálló erők hallatlanul megnőttek és tovább növekszenek. A kommunista- és munkáspártok képviselőinek moszkvai értekezletén jóváhagyott békekiálvány világszerte élénk visszhangot keltett. A „Békét a világnak!” jelszó valóban szerte a világon a népek törekvésének és óhajának kifejezője lett. Ezeknek az erőknek az élcsapatában a Szovjetunió, a Kínai Népköz- társaság, a Magyar Népköz- társaság és a többi szocialista ország népei, valamint a kapitalista országok kommunista és munkáspártjai haladnak. Minden eszközzel támogatnunk kell ezt a hatalmas békemozgalmat. Azt akarjuk, hogy minden ember békében és barátságban éljen, ne kelljen rettegnie sorsa miatt, azt akarjuk, hogy azok a hatalmas összegek, amelyeket most fegyverkezésre fecsérelnek el, a nép javát, életszínvonalának emelését, a népgazdaság, a tudomány, a kultúra és a művészet fejlődését szolgálják világszerte. Állhatatosan, erőnket nem kímélve kell küzdenünk e cél eléréséért. Nem kétséges, hogy a szorgalmas magyar nép ugyanerre törekszik. A két rendszer együttélésének lenini elvéről A szocialista országok kommunista- és munkáspártjainak képviselői értekezletükön nyilatkozatban jelentették ki, — hogy a két rendszer békés együttélésének lenini elve a szocialista országok külpolitikájának megingathatatlan alapja, a népek békéjének és barátságának megbízható pillére. Ahhoz azonban, hogy a szocialista államok sikeresen megvalósíthassák ezt a külpolitikai irányvonalat, még szorosabbra kell zárniok soraikat, állandóan segíteniük és támogatniok kel! egymást. A szocialista államoknak ugyanakkor nagyobb gondot kell fordítaniok saját gazdasági erejük fokozására, egész népgazdaságuk fejlesztési ütemének gyorsítására. Minden eszközzel tökéletesítenünk kell a szocialista termelést, összhangba hoznunk a szocialista országok népgazdasági terveit. biztosítanunk kell a munka nagyobb termelékenységét, jobban ki kell használnunk természeti kincseinket, a tudomány és a technika vívmányait; biztosítanunk kell a dolgozó tömegek magasabb életszínvonalát. Ezeknek és más gazdasági-, politikai feladatoknak a megoldásában is segítenünk és támogatnunk kell egymást. A szovjet emberek szent feladata A szovjet emberek szent feladatuknak, internacionalista kötelességüknek tartják, hogy minden eszközzel előmozdítsák a szocialista tábor további erősödését, támogassanak minden testvéri szocialista országot. Önök, elvtársaink, bizonyosak lehetnek, hogy a Szovjetunió erejét nem kímélve munkálkodik a szocialista tábor erősítésén. A szovjet emberek mindig teljesítették kötelességüket. Kedves Elvtársak! Párt- és kormányküldöttségünk most — egy évvel a Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttségének Szovjetunióbeli útja után — ellátogatott az önök szép hazájába. Az önök elvtársai a Szovjetunióban mindenütt meggyőződhettek azoknak a baráti érzéseknek és annak a rokonszenvnek melegségéről és őszinteségéről, amelyeket a szovjet nép táplál a magyar nép iránt. Bár nemrég érkeztünk hazájukba, az a meleg szívélyesség. amellyel a magyar dolgozók mindenütt körülvesznek minket, még jobban megerősíti meggyőződésünket, hogy viszontlátegatásunk, találkozásaink országúk dolgozóival, még inkább erősítik baráti kapcsolatainkat és nagy mértékben hozzájárulnak népeink kölcsönös, jobb megértéséhez, a világbéke megszilárdításához. Éljen és virágozzék a Magyar Népköztársaság! Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt, a magyar nép győzelmeinek lelkesítője és szervezője! Örökké éljen és erősödjék a magyar és a szovjet nép megbonthatatlan testvéri barátsága! Hruscsov elvtárs beszédét viharos lelkesedéssel, hosz- szantartó tapssal fogadták a díszünnepség részvevői, akik a beszédet sűrűn szakították meg tapsaikkal. Elhangzott az Internacio- nálé. Az est második részében magasszínvonalú művész műsor köveik nan**... lásával gyorsan helyreállítottuk az ellenforradalom okozta súlyos károkat. A Szovjetuniónak köszönhetjük, hogy végérvényesen a szocializmus útján járhatunk